Tolna Megyei Népújság, 1982. március (32. évfolyam, 51-76. szám)
1982-03-11 / 59. szám
6 NÉPÚJSÁG 1982. március 11. Oldalháló ’82 Természetjárás Hunyor-túra A Tolna megyei természet- barát szövetség március 14-én Hunyor-túra elnevezéssel , nyílt túrát rendez a Mórágy—Vé- ménd sárga jelzésű útvonalon. A szekszárdiak 6.45-kor találkoznak a vasútállomáson, ahonnan Mórágy—Alsósána vasútállomásig utaznak, ott csatlakoznak hozzájuk a Dombóvár felől érkezők. Véménd- ről vissza vonattal utaznak. Megalakult Dombóváron és Szekszárdon a városkörnyéki, illetve járási természetbarát szövetség. Dombóváron Mártonná Orbán Júlia, Szekszárdon Bodor Árpád a szövetség vezetője. * A Pécsi Kesztyűgyár dombóvári gyáregységében — mintegy 40 taggal — természetjáró szakosztály alakult, melynek vezetője Csabi Mihályné. A hallei nemzetközi ökölvívótornán kedden késő este mindössze egy magyar, az 54 kg-os súlycsoportban nevezett salgótarjáni Farkas Sándor lépett szorítóba. A magyar bajnok ellenfele az NDK 21 éves bajnoka volt: a találkozó Schaffer biztos, 5-0 arányú pontozásos sikerével végződött. Velencében is elkezdődött az amatőr ökölvívók számára kiírt nemzetközi egyéni viadal, amelynek selejtezői során a Honvéd sportolója, Kiss Zoltán a 81 kg-os súlycsoportban fölényes győzelmet aratott. Ellenfele a bolgár Hiev ugyanis a 3. menetben feladta a mérkőzést. Mar del Platában a világhírű argentin fürdőhelyen 30 ezer néző előtt került sor á spanyolországi labda- rúgó-viilágbajnokságra készülő két ország — Argentína és Csehszlovákia — előkészületi mérkőzésére. A mérkőzés 0-0 arányú döntetlennel ért véget; az eredmény a csehszlovákok számára mindenképpen sikernek számít, hiszen azt a négy évvel ezelőtti világbajnok otthonában érték el reprezentáns labdarúgói. „RÁADÁSKÉNT EGY TELITALÁLATOS TOTÓSZELVÉNY" A Hétfői Dunántúli Napló Kupa februári mérkőzésein gyakorta kérdezgették egymástól a Szekszárdi Dózsa szurkolói: „Ki az a nyurga, mokány legény a lila-fehérek középpályás sorában?" Hát a Csík — válaszoltak a bennfentesek. Üjoncsors, amely nem tesz kivételt egyetlen idegenből érkezett focistával sem. Nos, Csík Ferenc is a bemutatkozás elején tart új klubjában. — 1972-ben kezdtem Veszprémben. A Bakony Vegyészben szépen végigjártam a „lépcsőket", aztán 1979-től állandó tagja lettem az NB ll-es együttesnek. Közben 1977—80. között ifjúsági válogatottként 15 mérkőzésen szerepeltem a címeres mezben. Tavaly nyáron Szekszárdra kerültem, átigazoltam a Dózsához, előbb a HÓNK mérkőzésein, majd a Volán SC elleni MNK-találko- zón kaptam játéklehetőséget. A Tapolca elleni, tavaszi idénynyitón 28, legutóbb Várpalotán nyolc percet töltöttem a pályán csereként. Befogadtak a fiúk, jó kis közösség a dózsás labdarúgóké. Ilyen csapatnál a kispados szerep sem teher, különösen, ha ekkora tétért kell brusztolni, mint a bentmaradás — hallottuk az újonc önvallomását. — Hogyan látta a várpalotai 90 percet? — összességében ideges, kapkodó volt csapatunk játéka. Az viszont gyorsan egyértelművé vált: nagyszerűen védekezünk. Sajó gólja után változott a kép, már több lehetőségünk nyílt a támadások vezetésére. „Csíptek, haraptak" a hazaiak. Játékuk egyáltalán nem arról árulkodott, hogy 15. helyezettként úgymond, már belenyugodtak volna a megváltoztat- hatatlanba, a kényszerű búcsúzás tényébe. Számomra vasárnap este hármas volt az öröm. Egyrészt, mert győztünk, aztán meg régi csapatom, o Bakony Vegyész is nyert. A harmadik öröm, amolyan ráadásként ért: 13 plusz 1 találatot értem el a totón. Akkor még persze nem tudtam, hogy ez utóbbi örömömbe üröm is vegyül. Mert hogy rendkívül sok telitalálatos szelvény akadt, így nem lettem „milliomos”, csupán kétezer forintos nyeremény tulajdonosa. No, de hát ez csak játék. FELBORULT A PAPÍRFORMA Testvérlapunk, a Veszprém megyei „Napló” vasárnapi focielőzetesében egyest tippelt a Tapolca—Dombóvár mérkőzésre. „A DVMSE ellen csak a győzelmet tartják elfogadhatónak Tapolcán” — olvashatták az esélylatolgatásban Lande- kék megérkezésük után. Az eredmény ismert, az ősz sikercsapatának otthonában alaposan felborult a papírforma. Vicze János, a dombóváriak vezető edzője második alkalommal ült NB ll-es találkozón a kispadon, lapunknak viszont első esetben nyilatkozott pontszerző csapat „mestereként". — Akárcsak mi, a tapolcaiak is biztonsági játékra törekedtek az első 20 percben. Később alaposan belelendült a Bauxitbányász gépezete és nagy nyomás nehezedett védelmünkre. Előzetes taktikánknak megfelelően tervszerűen, szorosan védekeztünk. Szünet után véleményem szerint ellenfelünk játéka a nagy akarásban görcsössé vált. Hej, ha ekkor a mi csatáraink egy kicsivel bátrabban játszanak! Szóval, még nagyobb meglepetést is okozhattunk volna egy kicsi góllal. Elég, ha csak Herbst nagy helyzetét említem. Aztán jött a vitathatatlan 11-es. Elhibázták a tapolcaiak, mert már az idő rövidsége is szorította, a görcsös erőlködés meg bénította őket. örülök az első „közös" pontszerzésnek, mindez a határtalan lelkesedés sikere volt. Nagyon éreztük a sérült Túrái és Jakab hiányát, így ez a döntetlen hatványozottan értékes pontrablás. EDZŐ A KAPUBAN Joggal kérdezheti a kedves olvasó: hogyan kerül a csizma az asztalra? Pontosabban egy vezető edző a kapuba? Történetünk főszereplője Bükkös! András, a Pincehelyi Tsz SE legénységének — pillanatnyi helyzetét tekintve — csepœt sem irigyelt szakvezetője. Annak idején ezeken a hasábokon megírtuk: Bükkösi kapus 1978-ban befejezte aktív játékos pályafutását. Ám nem fordított hátat a pincehelyi labdarúgóéletnek, mi több, eay évvel később a csapat edzőjeként debütált. Két héttel ezelőtt, a megyebajnokság tavaszi nyitányán viszont ismét az ő nevével kezdődött a pincehelyi együttes összeállítása. Azzal kezdődött, mert újra kapusmezt öltött, s ugyancsak Bükkösi András nevével zárult is a tudósítás, lévén, hogy edző is. Azt mondják, ez így bonyolult? Takács kapus bevonulását követően a kényszerűség szülte ezt a helyzetet a Kapós parti községben. Kis csapat, ahol bármilyen hihetetlen, de nincs talonban egy portás. Most mi legyen? Álljon be valaki máról holnapra mezőnyjátékosként a kapuba és kapja számolat- lan mennyiségben a gólokat? Ez nem megoldás, annál is inkább nem, mert a kiesés elkerüléséért hadakozik a gárda. Az edző kettős szerepre vállalkozott hát. — Úgy tűnik, ezt az évadot végig kell védenem. Mit mondjak: egyáltalán nem ideális megoldás. Érződik a formámon a hosszú kihagyás, meg azért már a 32. évet taposom. Mérkőzések előtt, meg szünetben taktikát ismertetek, meccs közben meg jobb híján „kikiabálok" a kapuból. Persze, amíg a bírók engedik... Mostani helyzetünkben megváltás lenne, ha tudnánk igazolni egy kapust. Ellenkező esetben „álláshalmozó" maradok a nyárig. Szerencsére az edzői feladatok ellátásában az ifisták szakvezetője segítségemre sietett — mondta Bükkösi András. Nekünk meg az a jó magyar közmondás motoszkál agyunkban, hogy a szegény embert az ág is húzza. KIESÉSI RANGADÓ Nagy várakozás előzte meg a Dunaföldvár—Dunaszentgyörgy találkozót. Mindkét csapat háza táján egyformán fogalmazták meg a 90 perc tétjét: kiesési és egyben járási rangadó. Vasárnap délután gépkocsikaraván indult érces hangú szurkolókkal megpakolva a szentgyörgyi szomszédvárból. A Duna-parti nagyközség focirajongói is szép számmal képviseltették magukat. Jöhettek a főszereplők, kezdődhetett a játék. Aki nyer, az lépéselőnybe kerül riválisával szemben. Kővári István, a dunaföldvári együttes edzője így látta a pálya széléről: — A Tevelen elszenvedett vereség ellenére bíztam a csapatban. Komoly gondot okozott a társaság lelki felkészítése. Hét közben ugyanis arról értesültünk, hogy a szentgyörgyiek olyan játékosokkal erősítettek, mint Majsai, Kovács Dénes és Kiss. Korábbról mindhármukat jól ismerem, Pakson játékosaim voltak. Egész héten fokozott idegesség vibrált az öltözőnkben. Ilyen feszült hangulatú készülődésre még nem volt példa edzői pályafutásom során. Tudtuk: egy esetleges vereség már szinte reménytelen helyzetbe sodor bennünket. A gól nélküli első 45 perc az idegek harca volt. Csapatom teljesítményével elégedett voltam. Egyórás játék után hatalmas iramot diktáltunk, ezzel fokozatosan felőröltük a vendégek erejét. Sportszerű találkozón, sportszerű csapat ellen, kitűnő bíráskodás mellett győztünk. Jólesett, hogy a 90 perc végén dr. Gyurovics László „kolléga", no meg Majsaiék is gratuláltak, elismerték: jobbak voltunk, rászolgáltunk a két pontra. „CSAK KÉT CSERE- JÁTÉKOSUNK VAN?” Hosszú sorokban kígyóztak a PSE sporttelepének pénztárai előtt a labdarúgás paksi szerelmesei. Kedvenceik tavaszi első hazai bemutatkozására ösz- szesereglettek úgy nyolcszázan. Apropó, mikor is voltak utoljára itt ennyien? Régen, valamikor az ősz derekán. Szóval megváltották a belépőjegyet, elhelyezkedtek a pálya szélén, aztán nem győztek csodálkozni. Az első meglepetés akkor érte őket, amikor kezdéshez sorakozott fel a PSE gárdája. A már megszokott és a Népújság „Sípszó előtt"-ben közölt összeállítása helyett egy merőben más felállású tizenegy kezdett. Akkor pedig már egyértelműen összeráncolták homlokukat, amikor tekintetük a paksi kispadra szegeződött. Azon ugyanis, írd és mondd, egy kapus meg egy mezőnyjátékos foglalt helyet tartalékként. A lehetséges öt helyett. Kíváncsiskodni kezdett a publikum: elképzelhető, hogy csak két cserejátékosa van a klubnak? Hol van Pesti, Sóthy, mi van Kunnal, Bencsikkel, Szűcscsel Rácz-cal? Mi tagadás, kapásból is szép kis hiánylista. Pesti és Sóthy távolléte hamarjában igazolódott: mindketten sérültek. No, de a többiek ... A 20. perc táján még csak fokozódott az izgalom a lelátón. Kovácsot csúnyán „leterítették" a mázaszászvári védők. Mi lesz, ha a csatár nem tudja folytatni a játékot? Folytatta, mert ötperces, fagyasztásos ápolása eredményesnek bizonyult. Sőt, a paksiak gólgyárosa egy parádés góllal vett elégtételt a vele szemben elkövetett durvaságért. Minden jó, ha jó a vége. A meccs végén már feszabadul- tan tapsolt a 800 néző, megköszönve csapatuk imponáló, 3-0- as győzelmét. Ám a szűkös játékosállomány, a hiányzók listájának felszámolása gond maradt. A szakvezetés gondja.- fekete — Fura helyzet A bonyhádi labdarúgó-szurkolók elégedettek, mégis félnek. Az elégedettségük oka: a bonyhádiak a másik négy Tolna megyei csapattal együtt ott vannak a területi bajnokság legjobb tíz együttese között. Hogy miért félnek? Mert az utóbbi napokban olyan hírek terjedtek el, hogy Wágner edző a lemondás gondolatával foglalkozik. Persze ő is tudja, mi készteti erre az elhatározásra. Elsődlegesen az, hogy kevés a játékos, pillanatnyilag nem tudja, kik alkotják vasárnap a csapatot. Az is fájó gondja, hogy a szakosztályvezetés nem áll feladata magaslatán, mindössze egy sportemberre számíthat, aki hosszúhosszú évek óta kitart jóban- rosszban a szakosztály, a csapat mellett. Döntsék már el Bonyhádon az arra illetékesek, szükségük van-e területi bajnokságban szereplő csapatra. Ha igen, sürgősen segítsenek, addig, míg nem késő. Ha viszont úgy döntenek, hogy nem kell, jól gondolják meg, mert van néhány szomorú példa (Dunaföldvár, Simontornya, Fadd, Gerjen, Tolna), mely azt bizonyítja, hogy könnyebb egy osztályból kiesni, mint oda visszakerülni, ott ismét helytállni.-s Mezeiztek a kerekesek A tamási kerékpárosok heti négy edzéssel készülnek az idényre, a versenysorozatra. Az elmúlt két évhez hasonlóan az idén is ott voltak a kerekesek a járási mezei futóbajnokságon. A lányok közül Papp Beáta első, Csáky Gabriella ötödik, Müller Tímea hatodik lett. A fiúk három kategóriában indultak. Az 1970—74-ben születettek közül Nagy Lajos lett az első, közvetlen mögötte végzett Zsolnai Zsolt, Mayer Tamás hatodiknak érkezett a célba. Az 1968—69-ben születettek között is kerekes lett az első: Egyedi Zoltán. Kálmán Zoltán a harmadik, Szatmári Zoltán a negyedik, míg Csonka Endre a hatodik helyen ért célba. Az 1966—67-ben születettek között Szatmári Tiboré lett az első hely. Közvetlen mögötte végzett klubtársa, Hirt Ferenc és Hóbor Adóm. Müller Tibor az ötödik, Antal Csaba a hatodik lett. Tenisz Tolna megyében Interjú a szövetség főtitkárával Kézilabda Csak férficsapatok indultak A győztes csapat, mely az Olimpiások nevet viseli Hatodik éve tölti be a Magyar Tenisz Szövetség főtitkári tisztét Zentai Ferenc. A 47 éves sportember egész élete összefonódott a teniszsporttal. 1960- ban magyar bajnok, két évvel később a Bg. Vasas férfiegyüttesének kapitánya, majd a Ga- lea-kupa csapatkapitánya volt. A testnevelési főiskolát végzett sportember 1977 óta mesteredző, főtitkári munkásságát teljes bizalom kíséri. A közelmúltban egy rövid hétvégi pihenőre, feleségével együtt megyénkbe látogatott Zentai Ferenc. Gunarasban, a Tolnatourist üdülőtelepét választotta pihenőhelyéül, ahol alkalmunk nvílt egy rövid beszélgetésre. — Miért éppen Gunarastválasztotta a főtitkár? — Két okból. Az egyik, hogy olyan sok szépet hallottam a dombóváriak kedvelt üdülőtelepéről, s ez most beigazolódott. A másik pedig, hogy vendéglátóm a Tolna megyei Tenisz Szövetség elnöke, Sitkéi Zoltán barátom. Megérkezésünkkor ő t—• fogadott: „Feri, ha pihenni jöttetek, egy szó se essék a teniszről!” Ennek ellenére nem nehéz kitalálni, hogy a feleségek legnagyobb örömére eddig szinte másról sem beszéltünk, mint kedvenc sportágunkról. — Az idei esztendő a fehérsport jelentős évfordulója. — Igen, kétszeresen is. Százéves a magyar tenisz, szövetségünk pedig 75 éves jubileumát ünnepli. Gazdag a program: ifjúsági és felnőtt amatőr Eu- rópa-:bajnokság, nemzetközi edzőtanácskozás, hazai és nemzetközi tornák. — Megyénkbe ön meglehetősen ritkán látogat, miért? — Nem tagadom, ez az igazság. Csakhogy három évvel ezelőtt Tolna megye még fehér foltként szerepelt a magyar teniszsport térképén. Azóta örvendetes fejlődés történt itt. Sitkéi sporttárssal egyébként részletesen elemeztük a sportág megyei helyzetét, a további feladatokat. — Mit tart biztatónak? — A szekszárdi kórház férficsapata robbanásszerűen tört be az OB lll-ba, s úgy tűnik, megveti lábát ebben az osztályban. Vasárnap megnéztük téli edzésüket Decsen, úgy hallottam, nagy örömükre szolgálna, ha ehhez hasonló több, nagyszerű terem állna rendelkezésükre. Nagyon tetszett nekem ott Dávid Antal ifjúsági korosztályú játékos teljesítménye. Gratulálok a Paksi SE szakosztályának dinamikus fejlődéséhez is. Pakson, Szekszárdon és Bonyhádon dicséretes korosztályos nevelés folyik. Sitkéi Zoltántól tudom, hogy Dombóvárott is tanfolyamot indítanak, hisz a fiatalság körében egyre nagyobb az érdeklődés. Számomra nagy öröm, hogy egyre több vidéki településen ismernek fel három fontos tényezőt. 1. A tenisz az egyik legszebb sport, a mérkőzések élvezetes játéka a szurkolók számára is élményt jelent. 2. Ma már mind többen hozzájuthatnak a teniszhez, Tolna megyében is sorra épülnek a pályák. 3. A szülők számára ma már nyílt titok: teniszezni vágyó gyermekeik a későbbi eredményesség érdekében szakemberektől kell hogy elsajátítsák az alapokat. Az önálló játszogatás, „tanulás" nemcsak a fejlődés lehetőségét kérdőjelezi meg, de a játék igazi élvezetéhez is elvétve enged eljutni. — Hogyan értékeli megyénk ve rse ny re ndsze rét ? — Tapasztalataim szerint az utóbbi három évben megszilárdult, bekapcsolódott az országos vérkeringésbe. Kapcsolataink, illetve az eredmények alapján nyilvánvaló, hogy jó néhány igen lelkes aktíva tevékenykedik, dicséretes ügybuzgalommal munkálkodik a megyei szövetség és nem hagyhatom ki a sorból dr. Kovács Zoltán bonyhádi edző jó munkáját. — A főtitkári teendők sokrétűsége léhetővé teszi, hogy hamarosan ismét megyénkbe látogat? — Valóban nagyon zsúfolta program. Ennek ellenére úpy tervezzük, hogy ápriJisban Gulyás Istvánnal leutazunk Tolnába, mert szeretnénk találkozni, beszélgetni a megye társadalmi és állami sportvezetőivel, a sportág képviselőivel. Bízom benne, hogy létrejön ez a találkozás, hiszen teljes mértékben megértem a megyei szövetség kérését: szükség van erre, a sportág megyei fejlődése érdekében. Befejeződött Szekszárdon a városi és járási kézilabdaszövetség által rendezett téli teremkupa versenysorozat. Mint arról már hirt adtunk, sajnálatos módon a női csapatok részéről teljes érdektelenség mutatkozott. Az első két forduló színvonalas összecsapásait a továbbiakban szürke fordulók követték. A téli teremkupa végeredménye: 1. Olimpiások 23, 2. TÁIÉV 19, 3. BHG 17, 4. Városgazdálkodás 8, 5. Húsipar 7, 6. 505. DSK 6, 7. Mözs 4 ponttal. A torna legjobb góllövője Ucher Zoltán 96 góllal (Húsipar), legjobb játékos Budai Béla (Városgazdálkodás), a legjobb kapus Vadász András (Olimpiások).
