Tolna Megyei Népújság, 1982. március (32. évfolyam, 51-76. szám)
1982-03-09 / 57. szám
^KÉPÚJSÁG 1982. március 9. Ralf Keul itt még bizakodik. A tábla szövege: „Építkezés. Belépni tilos!” Moziban Víkendház nélkül nem élet az élet — hirdeti címében is az NDK filmvígjáték. Vígjátékot írtam, mert tulajdonképpen az volt, hiszen — mára már kissé elkoptatott — vígjátéki helyzet bontakozott ki a filmvásznon. A főhős — jelen esetben népszerű operettszínész — víkend- ház-építésbe kezd a Keleti-tenger partján. Segíti őt ebben egy utolsó pillanatban érkező lottónyeremény is, de — mintha nálunk is lenne erre példa — a rengeteg pénz elfogy, a ház pedig még mindig nem készült el. A kissé ügyefogyott, vagy legalábbis gyakorlati tapasztalatok, érzék hiányában a mesteremberek kényének-kedvének kiszolgáltatott Ralf Keul egyre jobban belebonyolódik az építkezésbe. Hanyagolja munkáját, családját, mindennemű kötelezettségét egy célérti a majdani víkendházért. A történetből logikusan következik a végkifejlet, hogy az elkészült házban jól érzi magát mindenki — rokonok, ismerősök, alkalmi látogatók — csak éppen annak, aki legtöbbet áldozott, már nem jut hely. Gyengécske, sokszor megírt történetből' próbált kacagtató, pergő filmet fabrikálni a rendező Georgi Kissimov. Az eredmény? Mérsékelt siker. Persze tudom, hogy két órát megtölteni szellemes fordulatokkal, poénokkal nem kis teljesítmény. Viszont, ha ez nem történik meg. mindenképpen csak hiányérzetet kelthet. Mert, ha már nem várunk komoly mondandót, tartalmat, akkor legalább szórakozni, kikapcsolódni, uram bo- csá’ önfeledten nevetni szeretnénk a filmen. A Víkendház nélkül nem élet az élet, című filmen pedig néha mosolygunk, a fejlettebb hu- morérzékűek esetleg kacarász- nak, de összességében azt hiszem, legalább annyi ideig unatkoztak is, várva, hogy történik valami, a szerzők fantáziájából talán telik még egy újabb ötletre, fordulatra. És egy idő után ez a várakozás már idegesítővé válik. Mérgelődünk, ahelyett, hogy szórakoznánk. Tehát átérezzük a főszereplő idegfeszültségét, mérgét, aki viszont a sóderra várva azért mérgelődik, hogy minket ezzel szórakoztasson. Ugye érthető minden? Ami viszont elgondolkodtató — hála a bürokratizmusnak, a korrupciónak, egyesek ügyeskedésének, az építőanyag-hiánynak —, az élet időnként nálunk is produkál hasonló dolgokat. Ez viszont már nem vicc! TAMÁSI JÁNOS Kossuth-könjfvek Réti: Haléi a dísztribünön Könyv A bűvös kocka Ellentétben legkedvesebb ihozzátartozómmal, a bűvös kocka egyetlen oldalát se vagyok képes kirakni. Ez a helyzet a jövőben aligha változik, mert hozzá se kezdek. Ami persze semmit nem változtat azon a tényen, hogy rendkívüli örömmel forgattam a Rubik Ernő szerkesztésében megjelent, nagyon jó kiállítású könyvetf Műszaki Könyvkiadó), mely az e művészet rejtelmeibe való be- avattatás első komoly hazai összefoglalása. Külföldi annál több van, a hivatkozott forrásmunkák rövidített jegyzéke is oldalakra rúg. Bevallom, ezek közül nekem legjobban a Frankfurter Rundschau 1980. nov. 4.-i számában megjelent: Az ördög kockája című tetszett a legjobban. A kötet bevezetőjét egy angol professzor, Dávid Singmas- ter írta. Maga Rubik Ernő „Játékosan” címszó alatt nagyon jó, élvezetes stílusban meséli el a kocka születését. Lényegesen jobban, mint az a sok újságíró, aki — szerinte — „mindent tudni akart”. „A kocka- forgatás mestersége” Varga Tamás műve, míg Kéri Gerzson módszerekkel és forgatási táblázatokkal szolgál. Az „Egy kis matematika” című fejezetből megtudhatjuk, hogy a bűvös kocka forgatása közben 43 252 003 274 489 856 000 különböző minta rajzolódhat ki. Ezt természetesen elhiszem, kimondani azonban nem tudom. Számomra a legérdekesebb Marx György fejezete, „A kocka univerzuma” volt. Nemcsak első mondatáért („Nem tudom rendbe rakni"), hanem, mert a laikus előtt is megvilágosítja a kocka révén megérthető természettudományos, már-már filozófiai összefüggéseket. Idéz egy amerikai fizikust, aki szerint: „Rubik kockája a matematikai és fizikai realitás egyik formája. A kvarkok, amelyekből minden nehéz részecske összetevődik, ugyanennek egy másik formája... Az a körülmény, hogy a váratlan hasonlóság oly sok pontban jelentkezik, örömet okoz a matematikusnak, és arra serkenti, hogy kapcsolatot teremtsen a két jelenség szimmetriái között.” Arról, hogy gyerekeink játékszerétől még messzebbre, a lélektan mélységeibe kerüljünk, Vekerdy Tamás pszichológus kötetzáró tanulmánya gondoskodik. „A bűvös kocka” című kötet 100 ezer példányban jelent meg. Majdnem biztos, hogy lesz még második kiadása is. (ordas) A kiadó sikerrel igyekszik lépést tartani a világpolitikai eseményekkel. Egyes kiadványai már az eseményt követő néhány hónap után megrajzolták a történtek társadalmi, politikai és emberi hátterét. Ebben a vállalkozásban a külföldi magyar tudósítók vannak a kiadó segítségére. Rendszerint azok az újságírók írják ezeket a könyveket, akik az illető országban hosz- szabb időt töltöttek, ezért jól ismerik annak történelmét, jelenkori társadalmát és a ható politikai erőket. Napokon belül a terjesztőkhöz kerül Réti Ervin könyve, Halál a dísztribünön címmel, a Szadat elleni merényletről. Miért ölték meg azt az embert, aki Nasszerrel együtt harcolt, majd annak halála után pár évvel politikája megváltozott. Szembefordult a többi arab állammal, a szocialista országokkal és az Egyesült Államok szövetségesévé tette Egyiptomot. Megállapodást kötött Izraellel is. A szerző a könyvben megpróbál válaszolni a mindenkit érdeklő kérdésekre. Színesen, riportelemekkel tarkítva írja meg Szadat életútját, politikai pályafutását. A könyv elemzi mindazon hatásokat, amelyeket az ország politikájának megváltozása okozott az arab országokban, és amelyeknek kihatása van az egész világpolitikára. Bemutatja a szerző azokat az erőket is, amelyek ezzel a politikával szemben állnak. Rádió Szót kémek Kedvenc rádióműsorom reggelente a „Szót kérek”. A szót kérők három percben említenek, elemeznek fontos, közérdekű dolgokat. Jelen esetben a „'közérdekű" kifejezésen van a hangsúly. Az élet nagyon sokszor produkál szót kérőket. Mindenki emlékszik termelési tanácskozásra, falugyűlésre, tanácstagi beszámolóra, vagy éppen bármilyen aktívaértekezletre, ahol a szót kérők semmit- mondása, esetleg saját, vagy egy kis közösség érdekében tett felszólalása fárasztotta a hallgatókat. iMindezekre olyankor került sor, amikor fontos, közérdekű dolgok megtárgyalására lett volna hivatott az adott közösség. Viszont az egyéni sirámok, a részproblémák miatt a fontosabb dolgokra már nem jutott idő, vagy akinek közérdekű mondandója volt, nem 'jutott szóhoz. Ezért tartom fontosnak a reggeli „Szót kérek" műsort, mert ott csak olyanok kérnék, kopnak szót, akiknek a mondandójára érdemes odafigyelni, akik mindannyiunk érdekében szólnak, néha apró, bosszantó visszásságokról, máskor komoly következménynyel járó dolgokról. Mert igaz ugyan, hogy reggel lehet tánczenére is borotválkozni, de az sem árt, ha közben tartalmas, értelmes gondolatokat hallgatunk. Tj-Sxfnháxi estók Gogol elsősorban a Holt lelkek szerzőjeként él a köztudatban, de ő írta a ma is ellenállhatatlan Revizort, az epikus sodrú Tarasz-Bulbát, s annyi más mellett ő a szerzője a felejthetetlen elbeszélésnek, amit Arany János A köpönyeg címen fordított le. A revizor mellett halványabb a Háztűznéző című vígjáték, amit a kecskeméti színház A házasság címen újított fel. Nálunk' későn, csak 1923-ban mutatták be, Leánynéző címen, majd az 50-es években újra színre került. A színházak óvatossága természetesen nem Gogolnak szólt, hanem a darabnak, amit tulajdonképpen A revizorhoz készített előtanulmánynak tekinthetünk. Itt is hivatalnokokról van szó, olyanokról, akik „kész hivatalnokként jöttek a világra”, mint A köpönyeg hőA Nemzeti Színház a napokban mutatta be Euripidész: „Oresztész” című tragédiáját. A címszereplő: Cserhalmi György, Elektra: Molnár Piroska. Rendező: Zsámbéki Gábor. A képen: Cserhalmi György és Molnár Piroska. TV-NAPLO A Thurzó-novella Thurzó Gábor, aki most lenne 70 éves, elsősorban az újkatolikus franciáktól tanult, Bernanostól és Mauriactól. Hősei a lelkiismereti válság partján járnak, elveszített lehetőségek árnyai között, s arra keresik a választ, hol lettek hűtlenek önmagukhoz. Mint Az oroszlán torka című novellában az egykori miniszterelnök, akinek modellje feltehetően Im- rédy Béla volt. Az oroszlán torka a pokol kapuja, de a jelkép kettős: a népvesztő miniszterelnök egy országot lökött a poklok mélyére. A halálos ítélet árnyékában egykori gyóntatóját hivatja, hogy vele ossza meg jóvátehetetlen bűneit, s legalább ezzel könnyítsen lelkiismeretén. Thurzó hőse hívő katolikus, legalább lelke számára szeretné megkapni a leloldozást, de megadhatja-e az a pap, aki valamilyen formában társa volt politikai karrierjében, s az ezzel összefonódott országos pusztulásban? A forgatókönyvet iró rendező, Málnay Levente ezen a ponton meglehetősen ieegyszerűsiti a lelki jelenségeket, ugyanis a legnaivabb hívő sem gondolja komolyan, hogy papja „bűntársává" válik azzal, hogy „nem tartotta vissza a bűntől". A háborús bűnösök lelkiismeretét sokkal súlyosabb gonosztettek terhelték, semhogy a halálos ítélet árnyékában hihettek volna a kegyes szavak megváltó erejében. Thurzó is árnyaltabban fogalmaz, az ö papját az elmulasztott cselekvés bűne nyomja, de ez mégiscsak más, mint a karriervágytól lihegő Hanzély, aki még Szálasi „eskütételén“ is ott parádézik, mert csak a hatalom fontos számára, akár százezrek pusztulása árán is. A Málnay-film hősei nem tudnak igazi feszültséget teremteni, nincs belső drámájuk, ellentétben a Thurzó-novel- lával, csak szavaik vannak, amik legtöbbször hitel nélkül hangzanak el. Pedig Mécs Károly érzi a szerep súlyát, Jan pedig rendkívül meggyőző, mint Kornél atya. Machulsky Cs. L. Vibráló birodalom A töprengésre a legjobb módszer, ha felkérünk valakit, hogy „ne töprengjen, engedje át magát a látványosságnak". A felkérő ezúttal Rajnai András, az RTV Újság múlt heti számában, a felkértek pedig mi vagyunk, néhány milliónyian, legutóbb a „Kristálybirodalom" című, felnőtteknek szánt televíziós mese nézői. Sokáig hajlamos lettem volna arra, hogy az egészet kézlegyintéssel intézzem el. Hatásvadászat, játék a technika adta lehetőségekkel és más, hasonló véleményeket hangoztatva. Még csak nem is túlságosan vad játék, hiszen amikor a zenekarok nemcsak fül-, hanem szemrontással is foglalkoznak, mindehhez füst-- felhőkbe burkolóznak, képviselőik pedig aszexuális jelmezekbe öltöznek, akkor a Rajnai rendezte mese tulajdonképpen „ív-szerű". Abban is egyetértünk, hogy nem árt az elsivárodott lelkű felnőtteket visszavezetni a mesék és mítoszok világába, bár ez utóbbi egyre nehezebb lesz, hisz korunkban a mitoszteremtő erő elenyészett. Persze e célra kétévi munkát áldozni és a mesék „minden képkockáját, minden mondatát hússzor, harmincszor, vagy negyvenszer újra és újra ismételni", egy kissé drága szórakozás lehetett. Számomra mindenesetre nem hozott se különösebb élményt, se kikapcsolódást. Inkább némi unalmat. Bár a rendező kívánsága szerint igyekeztem „átengedni magam a látványosságnak", nem fogadhattam meg a szavát, mely szerint, ha emögött „elgondolkoztató tartalmat sejtek meg, lehet az én hibám is, hisz beszéltem olyan nézővel, akit a szüntelen vibrálás, kristályok, emberek, alakok egymásba- mosódása elbűvölt. Valószínűleg azért is sántított a dolog, mert több orosz népmese részletét és még ehhez egy forgatókönyvrészletet is bajos együvé boronálni. Az Ivánok ellen ugyan személyes okból se lehet kifogásom, de Tündérszép Jelena bizony elég csúnyácska volt és suta szerepével még Nagy Attila se tudott mit kezdeni, aki pedig igazán nem eldobandó művész. A rendező fokozatosan akarta elvágni „azt a köldök- zsinórt, amely bizonyos elfogadott, megszokott formákhoz" köt bennünket. Nem sikerült. Talán mert túl hirtelen tette, vagy mert a meghirdetett elv ellenére igenis mindenáron újat akart találni. Minek? ORDAS IVÁN hazossag se, Akafcij Akakijevics, de ami A revizorban gyilkos szatíra, a vidéki kisszerűség harsány leleplezése, itt inkább a lehetséges jellemek felvonultatása, panoptikum, amelynek alakjai esetenként meglehetősen elmo- sódottak, s maga a darab is alig több anekdotánál. A kecskeméti színház vállalkozását elsősorban hódolatnak tekintjük Gogol szelleme előtt, s ha lirodalomtörténeti szempontból örülnünk is kell a ritkán játszott darabnak, mindenképp úgy érezzük, halvány párja csak A revizornak. Tömöry Péter rendező sok jeles ötlettel gazdagította az előadást, a vígjátéki elemeket sok mindennel elegyítette, esetenként látványosságra is törekedve, de nem tud igazi komédiát teremteni. A sejtelmes áíomké- pekfet inkább olcsónak érezzük, mint a vaskos valóság ellenpontjainak, s nincs a maga helyén sem Rimszkij-Korszakov Se- herezóréja, sem Sztravinszkij A katona történetének zenéje, amelyeknek pedig a hangulatot kellene illusztrálniok. Az előadásnak csak jó részletei vannak, az egész inkább elmondja, hogy milyenek Gogol jelleméi, ahelyett, hogy ábrázolná. A szereplők többé-kevésbé a helyükön vannak, Borbáth Ottilia, Ki:;s Jenő, Lamanda László, Varga Katalin mindent elkövet, hogy maradandó élménnyel távozzunk a színházból. Nem rajtuk múlik, hogy néhány jókedvű részlettől eltekintve az előadás után inkább egy irodalomtörténeti tényre emlékezünk. CSÁNYI Építkezünk, mérgelődünk? Oresztész-bemutatc
