Tolna Megyei Népújság, 1982. március (32. évfolyam, 51-76. szám)

1982-03-07 / 56. szám

1982. március 7. Képújság 3 / N e mzetközi nőnap Férfiak nőkről 4# Pártunk a társadalom fejlődésének kérdései­re, így a nőkérdésre is marxista—leninista vá­laszt adott és ad. A kongresszusi határozatok egyértelműen kimondják: a nők teljes egyen­jogúságának megteremtése össztársadalmi ér­dek, a szocialista társadalom fejlettségének egyik ismérve. Az MSZMP XII. kongresszusának nőpolitikára vonatkozó irányelvei a mai való­ságból eredő feladatok megoldását tűzik ki célul. Melyek ezek? Javítani az anyaság és a munka együttes vállalásának a feltételein. Szélesebb körben és választékban kell a szol­gáltatásokat fejleszteni, hogy minél több csa­lád napi tefhein segíthessünk. Továbbra is el­sőrendű fontosságú a dolgozók, 'közöttük a csaknem fele arányt képviselő dolgozó nők munkakörülményeinek a javítása, a teljesít­ményeken alapuló, egyenlő munkáért egyenlő bért elvének következetes érvényesítése. Ah­hoz, hogy a női foglalkoztatásban további mi­nőségi javulás következzék be, az állami és társadalmi szervezeteknek, a vállalatoknak és intézményeknek elő kell segíteni a nők szak­mai képzettségének növelését, és azt, hogy az eddiginél több nő kerüljön vezető beosztásba. Gazdasági építőmunkánkban, nemzeti jöve­delmünk megtermelésében nőknek és férfiak­nak egyaránt fontos a szerepük. Nem külön jogot, hanem azonosat követel magának a nő a munkában, valóban egyenlő esélyeket. Gazdaságpolitikánk egyik alapvető célkitűzé­se a külgazdasági egyensúlyunk javítása, amely a minőségileg jobb, hatékonyabb és takarékosabb munkával segíthető. Munkánk belső feltételei, ha nem is gondok nélkül, de kedvezően alakulnak, szaporodnak a közös gondolkodás, a közösen végzett munka bizta­tó eredményei. Ez a záloga pártunk és kormá­nyunk másik alapcélkitűzésének, annak, hogy megőrizzük az elért színvonalunkat. És ez nő­nek és férfinak egyaránt közös ügye. Az üzemvezető Munkamegosztás IKapinya Miklós a PATEX tol­nai gyárában dolgozik, textil­technikusként. Felesége, aki­nek munkahelye a Magyar Se­lyemipari Vállalat tolnai g«á- ra, országgyűlési képviselő. Férjétől felőle kérdezősködünk. — Milyen feleség a képvise­lőnő? Mint a többiek. Persze, nem lenne igaz, ha azt monda­nám, hogy semmi nem válto­zott azótd, hogy megválasztot­ták országgyűlési képviselőnek. Több lett a munkája, nagyobb a felelőssége. De ez nálunk nem jelent semmi gondot. Ti­zenöt éve vagyunk házasok, s ez alatt az idő alatt az egy­mást segítés, az együtt dolgo­zás természetes dologgá vált számunkra. Sok a közös té­mánk. S ez nemcsak abból adódik, hogy mindketten textil- technikusok vagyunk. Amit itt­hon kell csinálni? Azt is együtt végezzük el, illetve amelyikünk éppen ráér. A családi munka- megosztás nálunk régen kiala­kult. — Munkahelyet változtatott nemrég. — Igen, mert a fonalterjedel- mesítő bővítésével párhuzamo­san a selyemgyárban vissza­fejlesztették a szövődét. Engem meg a szívem a szövőgépekhez húzott. Kizárólag ezért jöttem át a PATEX-be. — Mi a véleménye az egyen­jogúságról? — Meggyőződésem, hogy fe­leségemnek semmi problémája nem származott még abból, hogy „csak" nő. Ügy általános­ságban azonban sajnos, bőven akad még ezen a téren tenni­való. Ha pedig a néha tréfá­ból szóba kerülő férfiegyenjo- g'úságra kérdezne, nálunk ezért nem kell harcolnom. Mi egyen­rangú emberek vaayunk. És nem értem, hogy sok férfitár­sam miért tiltakozik, ha fele­sége közéleti megbízatást vál­lal. Munka, család, közélet nem akadálya a harmonikus életnek. Sőt! A megyei tanácsülés szüne tében is közös dolgainkról. Arról, hogy milyen a jó veze­tő, legalább tucatnyi szen­tencia szól. De valószínű kevés lenne mindez Gerth Henriknek, az Elegancia Szövetkezet gyön- ki üzeme vezetőjének. Ő ugyan­is speciális helyzetben van: száznegyvenkét nődolgozó mun­káját irányítja. Bár, az igazság kedvéért: van az üzemben raj­tunk kívül még öt férfi. Két mű­szerész, két gépkocsivezető és az éjjeliőr, de ennyien nem so­kat javítanak a nemek közötti arányon.- Hogy nehéz-e lányokkal, asszonyokkal együtt dolgozni? Igen is, meg nem is - vallja. Én már megszoktam. Akkor kerül­tem ride, mikor ez a részleg megalakult, tizenhárom évvel ezelőtt. Akkor ötven nő volt, de a férfiak sem voltak még ha­tan. Gondjaink akkor azért vol­tak, mert a legtöbben csak itt ismerkedtek a varrással. Az­tán, hogy megtanulták, egyre kevesebb lett a probléma. Egyébként vallom, sokkal köny- nyebb nőkkel dolgozni, mint férfiszabókkal. Mert, higgye el, itt az asszonyok, lányok nagyon Megyénkben 125 önálló is­kola, illetve művelődési intéz­mény van, ugyanennyi az igaz­gatók száma is. Viszont mind­össze 36 nő igazgató van kö­zöttük, noha a pedagógus pá­lya az úgymond „elnőiese­dettek" közé tartozik. Póla Ká­rolyt, a megyei művelődési osz­tály vezetőjét kértük, kommen­tálja e számokat: — A megyében dolgozó — közel négyezer - pedagógus közel 75 százaléka nő. Valóban sok helyütt jut a nőknek csak beosztott szerep. Hogy ez vál­tozzék, mindkét nembélieknek szakítaniok kell az öröklött be­idegződésekkel. Pontosan a pedagógusok körében várható ez el leginkább, ahol a páT lyára kerülés körül már nincsen előítélet. Azután: sok tanító- és tanárnő, sőt a női vezető bi­zonyított már. Sok a jó példa. Hogy miért van mégis aráfiyta- lanság? A pedagógusok 22— 23 esztendős korukban kezde­tudnak igyekezni, s amit vál­lalnak, azt megteszik. Pontosak, precízek. Készítettünk 'itt ruhá­kat NSZK-ba, Hollandiába, Belgiumba, nem is keveset, s egyetlen egyszer nem érkezett még reklamáció. De nem csak kifelé jó a kép. A tizenhárom év alatt nem kellett egyetlen egyszer sem például fegyelmit sem javasolnom. S a szakké­pesítés terén is egyre jobban állnak a dolgozóink. Most van itt a második szakmunkás- képző tanfolyam. Huszonötén tanulnak. Az első munka mel­lett végzés tavaly fejeződött be. Azt húszán kezdték el, és va­lamennyien meg is szerezték a szakmunkás-bizonyítványt. Igaz, meg lis becsüli valamennyiüket a szövetkezet. A környéken kü­lönben itt a legmagasabb a nők átlagfizetése. — Most pedig nem pénzzel, hanem kedvességgel szeretnénk örömet szerezni nekik. A nő­napon kis ünnepséget rende­zünk. De, hogy ne csak hat férfi köszöntse őket, segítenek az óvodások is. nek dolgozni. Mivel a pályát jórészt a gyerekszeretők vá­lasztják, mi sem természete­sebb, mint az, hogy a pedagó­gusnők maguk is szülnek egy­két, vagy három gyereket. A szülés ideje 23-30 éves koruk­ra esik. Sokan mennek gyesre. Viszont ez az időszak nagyjá­ból egybeesik a kádernevelés idejével is. így — ez idő alatt — a férfi kollégák a kisgyerme­kes anyákkal szemben nehezen behozható előnyhöz jutnak. A másik dolog, hogy a nők közül igen sokan nem vállalják a ve­zető beosztást, mert az na­gyobb terhelést, lekötöttséget és kevesebb szünidőt is jelent. Biztos vagyok azonban abban, hogy a jelenlegi arányok né­hány éven belül egészségeseb­bek lesznek. Miért lehetünk optimisták? Azért, mert megyénk káder­utánpótlási listáján jelenleg 217-en szerepelnek. Közülük 154 nő. Egyenrangú társ, cselekvő ember Miként vélekedik Horváth Jó­zsef, az SZMT vezető titkára a nemzetközi nőnapról, a nők megünnepléséről és ünneplési szokásainkról.- Mindenek előtt azt szöge­zem le, hogy helytelen az ün­neplést, megemlékezést, a tö­rődést egy-egy évhez, egy-egy naphoz kötni. Hogy március 8- án köszöntjük a nőket? Rend­jén van, de csak akkor, ha az évek, évtizedek minden nap­ján méltóan foglalkozunk ve­lük, s az őket megillető tiszte­letünket nemcsak a nőnapon rójuk le. Tisztelni kell a lányo­kat, asszonyokat, akikben nem­csak a nőt, hanem elsősorban az egyenjogú társat, az em­bert kell látnunk. Nem színpa­di udvariasságra,, nagy alakí­tásra van szükség azokkal szem­ben, akik ugyanúgy dolgoznak, migt a férfiak (megyénkben a munkaképes korú nők 81,2 szá­zaléka munkavállaló) többen e mellett tanulnak és részt vesznek a*ktívan a közéletben is. Valljuk meg őszintén: a ház­tartási munka oroszlánrésze, a családi tűzhely melegen tartá­sa is jórészt a nők vállát nyom­ja. Sajnos, még élnek az elő­ítéletek, érvényesül a torz szemlélet is. Ezen határozatok­kal, adminisztratív intézkedé­sekkel nem lehet változtatni.- Hogy én? Van feleségem és két lányom. Bevallom, néha van velük szemben lelkiiisme- ret furdalásom, mert néha fö­löttébb leköt a munkám és na­gyon elfoglalnak a hivatafi problémák. Ilyenkor kevesebb időt szentelhetek nekik. Nem jó érzés. A lányaim még kicsik voltak, amikor három esztende­ig tanultam a Szovjetunióban. Gyermekeim nem szenvedtek hiányt semmiben. Feleségem volt velük - helyettem is. Hárman ­A Szekszárdi 505. számú Ipa­ri Szakmunkásképző Intézet há­rom tanulója, Oblisz György harmadéves géplakatos, Götz Csaba elsőéves esztergályos és Csikhon Lajos másodéves szer­számkészítő. tanuló válaszolt arra a kérdésünkre, hogy háza­sodván majd milyen legyen az a nő, akit feleségül vesznek.- Milyen legyen? — kérdez vissza a „rangidős”, Oblisz György. - Természetesen ne le­gyen csúnya, de házias minden­képpen.- Értse meg a férfit - foly­tatja Götz Csaba - és nagyon szeresse a gyerekeket.- Legyen becsületes és nyílt­szívű - így Csikhon Lajos. — Mindig mondja el örömét és bánatát. Tudja ellátni a csa­ládi dolgokat, de azért igénye is legyen a szórakozásra.- Dolgozzon vagy üljön ott­hon? A fiúk felélénkülnek, készek a válasszal. Csikhon Lajos:- Mindenképpen dolgozzon. Legyen szakmája! Nem mind­egy, hogy valaki milyen nu'- kát, segédmunkát vagy szak­munkát végez.- Feltétlenül legyen valami­lyen képzettsége - emeli fel hangját Oblisz György. — Ez ma már követelmény. Először dolgozzon, s ha netán olyan anyagi körülményeket terem­tünk, hogy csak a családnak éljen, akkor válasszon.- Bizonyára ismernek asz- szonyokat, akiknek nem csak a munkahelyük, családjuk van, hanem a közösségért is serény­kednek. Lehetnek tanácstagok. Ha ilyen feleségük lenne, jó néven vennék megbízatását? Ismét a „rangidős", Oblisz György: az ideálról De jó nekünk együtt! — Igen. Nem lenne rossz, mert rám is ösztönzőleg hatna. Csikhon Lajos: — Én is örülnék neki. Azon­ban meg kell találni azt a he­lyes arányt, hogy mindhárom helyen eleget tudjon tenni kö­telezettségének. Az nem jó, ha bármi is a családi élet rovásá­ra megy. A férfi házasságkötésének idejéről a fiúk közel azonos véleményen vannak. Szerintük a 23—27 év az ideális. Ami a családi munkamegosztást illeti, erről még nem volt vélemé­nyük... Nők itthon és a világban A nemzetközi nőnap a mun­kásmozgalom vívmánya, és a két mozgalom soha sem szakadt el egymástól. A szocialista tár­sadalomnak is egyik fokmérője, hogy mennyire valósul meg a hétköznapokban a nők egyen­jogúsága. A gyakorlaton van még ma is sok javítani való, körülmények­ben, lehetőségekben, és nem utolsó sorban a nők és a fér­fiak szemléletében is. De amíg itthon és más szo­cialista országban azért harco­lunk, harcolnak, hogy a ráter­mett lányok-asszonyok kerülje­nek képességeikhez méltó veze­tő beosztásokba is, addig a világ más tájain élőket más gondok foglalkoztatják. A mi számunkra már felfoghatatlan rémségek: gyermekeik éhhalála, a mindennapi ivóvíz. „Nincse­nek" szakképzettségi aondiaik, mert milliószámra analfabéták. Egy-egy rosszkedvű pillanatunk­ban nem árt néha erre is gon­dolni, még akkor is, ha hazai vi­szonyainkat nem ezekkel, hanem saját eredményeinkkel és még el nem ért céljainkkal kell ösz- szehasonlítani. A szélsőségek között persze sok-sok átmenet létezik. A fejlett európai tőkés orszá­gokban másként vetődnek fel a kérdések, hiszen a joqi egyen­lőséget kevesen vitatják, de a gyakorlatban a munkanélküli­ség például egyaránt érinti a nőket és a férfiakat. A modern ipari társadalmak­ban élő nők között még ma is a japánok vannak a leghátrá­nyosabb helyzetben, annak elle­nére, hogy ma már minden má­sodik nő dolgozik. Igaz, hogy csak lánykorában, többnyire ak­kor is csak „irodistaként”. Az­tán a házassági kapcsolatokat már a tradíciók irányítják, ame­lyek szerint a nő a férfi kiszol­gálója. A társadalmat nem is foglalkoztatja az egyenjogúság kérdése, ez ma csupán ma­roknyi elszánt japán nő követe­lése. Franciaországban az új szo­cialista kormány jelentős lépé­seket tett előre, ennek ellenére a nemzetgyűlés 491 tagja közül csupán 26 a nő, viszont a kor­mányban hat nő van, közöttük Yvette Roudy asszony, a női jogok minisztere, Európában az egyetlen ilyen poszton, másutt ugyanis nincs hasonló minisz­térium. Van viszont Bangladeshben, és Elefántcsontparton. Pápua Új-Guineában a belügyminisz­térium nőosztálya foglalkozik ezzel a témával, kapcsolatot tartva a nőtanáccsal, az oktatá­si, egészségügyi, kereskedelmi minisztériummal, a falufejlesz­tési és a tájékoztatási hivatal­lal és az egyházi nőcsoportok- kal. A 109 tagú parlamentben három nő van. Ellentmondás van viszont Al­gériában. Nincs ugyanis új, az egyenjogúságon alapuló család­jogi törvényük. A tervezet, amely az iszlám vallásjog'i rendelke­zéseinek szellemében született, o nők, a haladó erők széles körű ellenállásán mindezideig megbukott. Most bizottság dol­gozik a szövegezésen, amely aligha tudja feloldani az ellent­mondást a szocialista orientá­ció és az iszlám államvallássá nyilvánítása között. Divat apának lenni az Egye­sült Államokban, a férfiak nagy része mostanában ébred rá ar­ra, hogy a nevelésben ő is le­het egyenjogú a feleségével. Az új mozgalmat pszchiológusok hada igazolja tudományosan is. Érdekesség és ellentmondás bizonnyal még sok helyütt van a világon. Flóra-versekről tanulnak A harmadik műszak: a gimnázium A szekszárdi Garay Gimná­ziumban 124 felnőtt végzi leve­lező tagozaton gimnáziumi ta­nulmányait, s itt oktatják a ru­haipari szakközépiskolát végző 61 felnőtt diákot is. A két szám összege tehát 185, s bizonyá­ra sokakat meglep a nők és a férfiak aránya, ugyanis 145 leány és asszony mellett csu­pán 40 férfi tanul az iskolá­ban.- Osztályfőnöke vagyok a 4. A-nak, s magyart tanítok - mondja Németh Károly, majd így folytatja: — Az esztendők során szinte családias közös­ség alakult ki a 4. A-ban. A hangulat derűs, közvetlen, ter­mészetes, s nagy az érdeklő­dés az olvasás, az irodalom iránt.- Kik járnak az osztályába?- Zömmel lányok és asszo­nyok, akik között van munkás­nő is, adminisztrátor is, szabász is. Amiben azonosak: érzelmi­leg gazdagok, igen fogékonyak az irodalom iránt. Emellett fel­tétlenül említésre méltó a szor­galmuk.- Vajon hányadik „műszak­ban" tanulnak a felnőtt diák­jai?- Mivel legtöbben családo­sak bizony a munkahelyi és a család mellett akár harmadik „műszaknak" is nevezhetjük ta­nulásukat. Csakis elismeréssel lehet szólni arról, hogy a mun­kahely és a család mellett jut idejük és energiájuk a tan­anyagra, s a hetente egyszeri ötórás oktatásra.- Az úgynevezett „gyengébb nem”-ről esetleg feltételezheti valaki, hogy az iskolában is érzékenyebb...- Nincs szó túlzott érzékeny­ségről, sőt - mivel itt felnőtt felnőtteket oktat - komoly fi­gyelmükkel bizonyos mértékben segítik is a tanár munkáját. Ebből az osztályból egyébként ketten akarnak továbbtanulni, s egyikük nő. Itt cipőket készítenek nekünk másutt mást... Előítélet nincs

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents