Tolna Megyei Népújság, 1982. március (32. évfolyam, 51-76. szám)
1982-03-06 / 55. szám
síDépüjság 1982. március 6. Vakok szanatóriuma Az elmúlt évben mintegy ezer vak és gyengénlátó töltött néhány hetet egyedül vagy kísérője társaságában Wernigerode speciális szanatóriumában. A gyógyüdülő vezetője, a szintén vak Claus Brehme már 30 éve gondoskodik arról, hogy a Harz-hegységnek ezen a szép vidékén a világtalanok a látókhoz hasonlóan élvezhessék az üdülés, a turisztika és a sport örömeit. Wernigerode környékén öt speciális turistaút, tornacsarnok, tekepálya és uszoda várja a beutaltakat. „A vakoknak legalább olyan — ha még nem nagyobb — szükségük van az aktív pihenésre, a testedzésre, mint az egészséges embereknek — mondja Claus Brehme. — Idegeiket ugyanis nagyon megterheli az állandó önkontroll és összpontosítás, hiszen a látást más érzékszerveikkel, illetve tudatosan kifejlesztett logikával, és nagyfokú kombinatív képességgel kell helyettesíteniük. Ezért számukra legjobb gyógymód a testedzés." A szanatórium épületét az I. világháborúban megvakult katonák részére építették. Az üdülő ma állami .egészségügyi intézmény, amelynek korszerű berendezésénél figyelembe vették a vakok igényeit. A célnak megfelelőek a szórakozási lehetőségek is. Gát véd'S várost Észak Velencéje, Leningrád éppúgy a tengernek köszönheti létét, mint az itáliai, s ahhoz hasonlóan szenved is a tenger vízétől. A Nagy Péter által fontos stratégiai helyen alapított várost a víz időnként elborította, akárcsak Velencét. Régebben úgy gondolták, hogy az áradásokat a Néva okozza: a folyón hirtelen lefutó árhullám nem tud elég gyorsan a tengerbe jutni; ezért is építettek csatornákat a városon át, hogy megrövidítsék a víz útját. Am az árvizek ettől még nem szűntek meg. Mitől keletkenek a leningrá- di árvizek? Az utóbbi évtizedek kutatásai szerint kétféle árvíz érheti a várost. Az egyik a folyami, időnként a jeges ár. Ezt valóban a Néva felduzzadt vize okozza. A városra azonban nem ez, hanem a tengeri eredetű árvizek jelentik az igazi veszélyt. Ilyen árvizek akkor keletkeznek, ha nagyobb ciklonok vonulnak el a Balti-tenger fölött nyugatról keletre. Az alacsony légnyomásnak a szívó hatására 10— 20 centiméterrel is megemelkedik a tenger szintje. A víz- szintváltozást szükségszerűen követi az erős hullámzás, amelynek nagyságát megsokszorozza a nagyon erős szél, így vihar-dagályszerű jelenség alakul ki. Az ilyen árvíz egyébként nem tart sokáig, egy nap alatt véget ér. De hirtelen jön — csak 6—8 órával lehet előre jelezni —, s a vízszint óránként egy méterrel növekszik. A Néva ilyenkor természetesen megváltoztatja folyásirányát. Leningrád területének jókora része alacsonyabban fekszik a lehetséges árvizek szintjénél. Ha csak a százéves legnagyobb árszinteket nézzük (345 cm), olyan becses történelmi épületek kerülnek víz alá, mini az Ermitázs, a Péter—Pál erőd, az Admiralitás, az Izsák székesegyház, stb. Mindezek miatt a leningrádi vízügyi tervezőintézet kidolgozta a védelmi terveket, és a kormány határozatot hozott megvalósításukra. E tervek szerint a Finn-öbölnek Leningrád előtti részét egy 25 400 méter hosszú gáttal teszik elzórható- vá. A gát az öböl északi partjának árvízmentes szintjétől kiindulva Kotlin-szigeten át (itt áll Kronstadt töVténelmi erődje) a déli parti Lomonoszov városrészig terjed. A gát 8 méterrel emelkedik majd a tenger 0 méteres szintje fölé. Északi részén egy 110 méter széles hajóátbocsátó kapu lesz, emellett még négy vízátvezető nyílás is van e gótrészen. A sziget és a déli part között egy 200 méter széles hajókapu épül. A gát koronáján hatpályás autóutat vezetnek végig; a vízáteresztő fölött hidakon, a hajókapuk alatt alagútban halad, s .része lesz a Leningrád körüli autóópólya-gyűrűnek. A munkálatok már megkezdődtek, amelyeknek 1990 táján kell befejeződniük. Koréai NDK • • Ötszázezer hektár új termőföld A Koreai Népi Demokratikus Köztársaságban országszerte hatalmas táblákon a jelszó; „Rizs = szocializmus”. A Koreai Munkapárt ezzel fejezi ki elsőszámú célkitűzését: az alapvető élelmiszerek termelésének fokozását. E politika eredményességét bizonyítja, hogy az 1946-os évi 1,9 millió tonnás gabonatermés 25 év múltán 9 millió tonnára emelkedett. Tudvalévőén azonban az ország területének csupán egyötöde áll szántóföldi művelés alatt. A párt VI. kongresszusa 1980- ban célul tűzte ki, hogy 1990-ig 15 millió tonnára emelkedjék az évi qabonatermés. A központi bizottság útmutatása szerint a korszerű technika, a hatékonyabb trágyázás, a megfelelő terményfajták, nem különben új szántóterületek létesítése teszi lehetővé e magas termésszint elérését. A szántóterületek bővítésének legfőbb eszközeként a körülbelül 300 ezer hektár tengerfenék mezőgazdasági célra való átalakítását tűzték ki célul. Az ország nyugati partjain a terv végrehajtására máris hatalmas tömegmozgalom bontakozott ki. Az eljárás nem új a koreaiak számára, mert a Sárga-tenger partvidékén ez a munka már húsz éve megkezdődött. Szemléltető példa erre a Június harmadiké tsz az oncsonguni járásban. A tsz dolgozóinak házai helyén 1960-ban még tengerfenék volt, ma pedig egy- és kétszintes lakóházak emelkednek, másutt hatalmas rizsföldek zöldellnek. A munka nem volt könnyű: a talajt ki kellett szárítani, sótalanítani. És az eredmény? Hektáronként átlagosan 7 tonnás termés, ami nem csekélység. A munkálatok rendkívül széleskörűek. Korszerű technika, megfelelő anyagok, nemkülönben alapos tervezőmunka az előfeltétel. Az ipart az egész országban mozgósították, hogy a szükséges cement- és acélmennyiséget megfelelő minőségben bocsássa rendelkezésre. Egyidejűleg speciális szakembereket képeznek ki erre a munkára. A 300 ezer hektár termő- terület elnyeréséhez mindenekelőtt hatalmas gátakat kell építeni. Egyidejűleg gondoskodni kell a terület elárasztásához szükséges édesvízről. Az ország valamennyi rizsföldjénél elengedhetetlen ez, emellett a kukoricaföldek nagy részén is sikerült az öntözést biztosítani. A tengertől nyert 300 ezer hektár mellett az eddig nem művelt hegyterületeken további 200 ezer hektár szántóterületet kívánnak létestíeai. Ily módon az ország gabonaföldjeinek területe egyharmadával növekszik majd. (s) Új ércfeldolgozó módszer Szovjet tudósok és feltalálók olyan berendezést konstruáltak, amellyel az ércből a benne lévő valamennyi színesfém kivonható. Korábban a fémek közül némelyek a hulladékba kerültek. Az új technológia kizárja a Jcö rnyezetszé n nyezés t, g ya kori a tilag nincs szükség kiegészítő tisztítóberendezésekre. Maga a berendezés másfél-kétszerte olcsóbb a régi technológia során alkalmazott tisztítóberendezéseknél. Az új ércfeldolgozó módszert Szibériában az irtisi rézolvasztóműben már bevezették. I Csehszlovákia Egy királyt sír titka Földgázvezetékek védelme Vak János (Jean l'Aveugle, 1296—1346) cseh király és luxemburgi herceg, VII. Henrik fia történelmi adatok szerint az első volt, aki ezt a közös uralkodói címet viselte. A cseh koronát 1310-ben házasság útján nyerte el. Vak Jánost a cseh történelem a nevezetes cseh király és német—római császár, IV. Károly atyjaként tartja számon. A százéves háború egyik véres csatájában, Crécy mellett halt meg. Hősiességét az utókor igen nagyra becsülte, hiszen -vak létére vállalkozott a számára teljesen kilátástalan harcra: csatába vezette a cseh főurakat és katonáikat. E harc közben vesztette életét. Az utókor főként ezt a hősies tényt hangsúlyozta, de megfeledkezett a vak király hibáiról, hiúságáról, nagymértékű költekezéséről. Az uralkodót halála után bebalzsamozták és Luxemburgban temették el. Nyugvóhelyét azonban biztonsági okokból többször is áthelyezték. Legutoljára 1980 nyarán szállították el földi maradványait a luxemburgi Mária székesegyházból. Erre már nem biztonsági okokból került sor. A luxemburgi kulturális minisztérium felkérte az eddigi munkásságukról nagy hírnévre szert tett cseh antropológusokat, hogy a prágai nemzeti múzeum antropológiai részlegében derítsenek fényt arra: valóban Vak János földi maradványait őrzik-e a luxemburgi székesegyházban? A sírkő és a szarkofág — a kőkoporsó — feliratát hitelesnek találták, de ez nem oszlatta el a kételyeket, hogy valóban János király földi maradványai találhatók a sírban. A hitelesség megállapításánál sokat segített a tudósoknak az a tapasztalat, amit IV. Károly és az uralkodó család más tagjai maradványainak azonosítása során szereztek. Emanuel Vicéknek, az antropológiai kutatócsoport vezetőjének irányításával a prágai Nemzeti Múzeum kutatói a gerincoszlop röntgenvizsgálata alapján IV. Károly gerincén a hatodik csigolyánál ugyanolyan rendellenességet fedeztek fel, mint Vak Jánosnak és lányának csontvázán is, akit Prága környékén temettek el. Mivel az apa, a fia és a lánya kétségtelenül hasonló bajban szenvedett, valószínűleg örökletes családi rendellenességről van szó. Emellett egész sor más ismertetőjegy azonos IV. Károlynál és Vak Jánosnál. Megegyezik a két uralkodó koponyaalakja, az orruk környéke, és több más részlet is. A crécy-i csatában halálos csapást okozó háborús sebesülés is felfedezhető Vak János testén. A beható vizsgálatok után az antropológus csoport minden kétséget kizáróan elmondhatta, hogy a luxemburgi székesegyházban őrzött csontmaradványok a tizedik cseh király, Luxemburgi János maradványai. A további szérum-, szövet- és koponyatani, valamint speciális röntgenvizsqálatok újabb értékes adalékokkal szolgáltak. Ezek szerint Vak János valószínűleg 170 centiméter magas, karcsú, izmos alkatú férfi volt. A csontvázon tapasztalt elváltozásokból arra következtettek, hogy a király szenvedélyes és jó lovas volt. Ez megerősíti a szájhagyományt, miszerint János nemegyszer 12- 14 nap alatt tette meg az utat lóháton Prágából Párizsba. „Kár — mondotta Vicék professzor, hogy a koponya arcrészének csak kisebbik fele maradt épen, ezért nem tudtuk az arcot Geraszimov professzor híres módszerével rekonstruálni. Azt viszont megállapítottuk, hogy János egészségi állapota — leszámítva vakságát — rendkívül jó lehetett. Valószínűleg örökletes szembaja volt, amely élete utolsó éveiben vezetett a teljes vaksághoz. Ugyanakkor koponyáján több tompa tárqv- tól eredő, begyógyult sebhely észlelhető, amelyet különböző harcokban, lovagi tornákon szerezhetett.” A vizsgálatokból fény derült arra is, hogyan halt meg János király. A feletek szerint nyíl vagy tőr fúródott a szemgödrén keresztül a koponya belsejébe. Ezenkívül bal la- oockacsontján kör alakú nyílást találtak, ami heqyes eszköz behatolásáról árulkodik. Ezek a sérülések nyilván utolsó csatájában érték. A jobb csuklóján tapasztalható sebek viszont azt jelzik, hogy halála után, már merev kezéből ki akarták húzni értékes fegyverét, esetleg ujjairól akarták letépni sokat érő gyűrűit. Vak János nemcsak a tudósokat foglalkoztatta, hanem élményt jelentett a múzeumlátogatóknak is a róla szóló kiállítás, amelyen bemutatták a leleteket. A földgázt a forrástól a felhasználóig ma a kontinenseken csaknem kizárólag csőtávvezetékeken juttatják el. A lelőhelyeken a kutakból feltört gázt — megfelelő előkészítés után — nyomják a vezetékbe. A „száífítópálya" tehát körülveszi a szállítandó közeget. A földgázvezetékek is, mint a csővezetékek általában, a földfelszín alatt vannak, ott, ahol a nagyértékű acéltömeget fokozottan veszélyezteti a korrózió. Nagyon fontos tevékenység tehát a csövek korrózióvédelme. Felületüket gondosan betekerik műanyag fóliával. Ez azonban önmagában nem elegendő: a védőréteg megsérült, s a sérült helyeken a korrózió előbb- utóbb kikezdi a csöveket. A sérülés lehetőségére gondolva villamossággal is védik a csővezetéket. A vezeték mellettlhe- lyenként grafit- vagy fémelektródokat helyeznek a földbe. A vezetékeket és az elektródokat egyenáramú áramforráson keresztül összekapcsolják. Az így kiépített hálózatban a talajon keresztül az elektródoktól a csővezetékek felé gyenge áram folyik. Ez az áram megakadályozza a cső korrózióját. A működő távvezetékben nagyon nagy mennyiségű földgáz van. Ha a vezeték valahol megsérülne, megrepedne, a nagynyomású gázból rövid idő alatt is hatalmas mennyiség áramolhatna a szabadba. Ez az anyagi káron kívül hatalmas rombolásra vezethetne. E veszély csökkentésére úgynevezett szakaszoló szelvényállomásokat is építenek a tereptől függően 10—20 kilométerenként. Az ezeken az állomásokon elhelyezett berendezéseknek, műszereknek az a feladatuk, hogy csőrepedés esetén a vezetéknek azt a szakaszát, amelyikben a hiba történt, automatikusan lezárják. A Szovjetunió legújabb földgáz-távvezetéke az észak-oszétföldi Mozdokot az azerbajdzsáni Kazimagomed városával köti össze. A 675 km-es vezeték első szakaszát 1982-ben helyezik üzembe és a tervek szerint évi 13 milliárd köbméter földgázt szállít majd. Jól látható a csővezeték fektetés előtti műanyag szigetelése. A Téli Palota és a Palota tér. Az árvizek ezeket is veszélyezte
