Tolna Megyei Népújság, 1982. március (32. évfolyam, 51-76. szám)

1982-03-27 / 73. szám

1982. március 27. TiÉPÜJSÀG 11 Molnár M. György kiállítása a Fonógalériában „Hazaérkezés ez a mai nap” Még néhány ndp, s a tolnai selyemgyár Fonógalériájában le­bontják a több mint egy hóna­pig álló festménykiállítást. Mol­nár M. György festőművész al­kotásai ismét tulajdonosaikhoz kerülnek. Szép volt ez a néhány hét: művésznek és közönségé­nek egyaránt. A művésznek, aki Faddon született és esztendő­kön át élt és tanított Tolnán, e kiállítással régi vágyp teljesült, hiszen régi barátai, tanítványai, ismerősei gyönyörködhetnek művészetében. „Hazaérkezés ez a mai nap művésznek, képek­nek egyaránt. Megméretés a legmeghatározóbb közegben, ahonnan indult, ahol élt, és ahonnan tulajdonképpen el sem költözött" — nyitotta meg e szavakkal a kiállítást Szabó Géza, a megyei pártbizottság osztályvezetője. A megnyitóra pedig elmentek mindazok, akik tisztelői a mű­vésznek, az ő alkotásainak és egyáltalán a szépnek, a harmó­niának ... És a következő na­pokban ... arról részben a ven­dégkönyvek tanúskodnak; a meghitt sorok, melyek a közön­ség lelkesedését, az elragadta­tást, az őszinte elismerést su­gározzák. Nyilván az emlékeze­tes sorok a továbbiakhoz a munkában lendületet adnak, hi­szen „a művész a közönség visz- szajelzéseiből építkezik, a kö­zönség a művészet által él tel­jesebb életet". Molnár M. Györgynek ez a tizedik önálló kiállítása, s ezen­kívül nyolc alkalommal kollektív tárlaton mutatta be festményeit. A termékeny művésznek valóban nagy gondot jelentett a tolnai kiállításra összeválogatni mű­veiből. Gonddal, buzgalommal, lelkesedéssel készült erre az eseményre. S jóleső érzés szá­mára és számunkra, hogy olyan alkotások állítódtak ki, melyek pontos képet adnak megyénk elismert és megbecsült művész­egyéniségéről, művészi követ­kezetességéről, felkészültségé­ről. A tolnai kiállításon a lírai hangulatú tájképei a meghatá­rozóak, ahogyan képeit, alapél­ményeit is a táj - a dunántúli táj, a szülőföld szépsége és cso­dálata, valamint a győri és sop­roni gótikus és barokk építészeti remekek határozzák meg. Mol­nár M. György biztos ecsetkeze­lése lenyűgöző; színvilága meg­kapó. Kompozíciói maguk elé „szögezik” a nézőt, akit a ké­peket nézve áthat a pincék, a viskók, a tanyák hangulata. De pompásan adja vissza a régi városok ódon hangulatát, a ba­rokk építészeti struktúra repre­zentatív ünnepélyességét, avagy az ívelő gótikát. Nagyon kifeje- zőek enteriőrjei is. Művészeté­vel összefonja az egymástól tá­vol eső két megye jellemző épületeit, tájait, és figyelemre méltó, hogy „innen, itthonról indul el látni és festeni, de mindig a megérkezés, a haza­térés vágyával”. „Szeretnénk, ha érezné, hogy a megye művészeti életében — mely mind dinamikusabban hal­lat magáról — fontos szerepe van munkásságának!” (Az idézetek a megnyitó be­szédből valók.) V. HORVÁTH M. Remete, kápolna (Szekszárd) A néptánctól a szépirodalomig A hazai románság művelődése kultúra fejlődésében. Az anto- ló—ía legrangosabb írásai szer­zőjének, Hie Ivanusnak azóta két önálló, verseket és vers­fordításokat, majd novellákat és novellafordításokat tartal­mazó kötete is megjelent. Az antológia egy másik szerzője, A Magyarországi Románok Demokratikus Szövetsége a fes­tői szépségű Gyula városában, Békés megye Hajdani szék­helyén fejti ki tevékenységét. A műemlékeiről, várszínházá­ról és strandfürdőjéről híres, magyarok, románok és néme­tek által lakott kultúrváros nem véletlenül lett a szövetség székhelye, hiszen Gyula éppen a román nemzetiség által szór­ványosan lakott terület (Hajdú- Bihar, Békés és Csongrád me­gye) központjában fekszik. A román szövetségnek, azon túl, hogy képviseli a román nemzetiségű emberek érdekeit, kiemelt feladata az anyanyelvi kultúra ápolása, a magyar- országi románok közművelődé­sének az anyanyelvi iskolai ok­tatás feljesztésének támogatá­sa. A közművelődési célok való­ra váltásában a legfontosabb szerepet ma is a román nem­zetiség által lakott települése­ken működő iskolák, művelő­dési házak, klubok játsszák. A Gyulán működő „Nicolae Balcescu” Román Tanítási Nyelvű Gimnázium és az álta­lános iskolák színjátszókörei, irodalmi színpadai, tánccsoport­jai, a falvakban működő fel­nőtt tánccsoportok rendszere­sen fellépnek kisebb falvakban és városokban egyaránt. A leg­jobb ének- és tánceqyüttese'k műsorait már sokszor sugároz­ta a Magyar Televízió is. Immár harminckettedik év­folyamába lépett a magyar- országi románság lapja, a szövetség sajtóorgánuma, a Foaia noastra című hetilap. A Gyulán megjelenő nyolcolda­las újság széleskörűen tájé­koztatja a mintegy 20—25 ezer lelkes magyarországi románság életéről, hazánk kül- és bel­politikájáról. A többi magyar- országi nemzetiségi laphoz ha­sonlóan a Foaia noastra is a nemzetiségi hagyományok, az anyanyelv és az anyagi kultúra áoolására, fejlesztésére buzdít. Néoszerű a szövetség kiadásá­ban évente megjelenő kalen­dárium (Calendarul nostru). Amióta Gyulán megalakulta román nemzetiség báziskönyv­tára, egyre jobb a községi könyvtárak román könyvvel való ellátása is. A legutóbbi évtizedben egymás után jelen­nek meg a Tankönyvkiadó Vál­lalat nemzetiségi szerkesztősé­gének gondozásában a hazai román nemzetiségű szerzők kö­tetei: irodalmi antológiák, nép­meséi gyűjtemények, verses- és novelláskötetek. E kötetek sorát, az 1973-ban megjelent Muguri (Rügyek) cí­mű antológia nyitotta meg. Kár, hogy a kritika nem figyelt fel rá, hiszen a Muguri kiadá­sa új korszakot nyitott a ma­gyarországi román nemzetiségi kultúra fejlődésében. Az anto­lógia legrangosabb írásai szer­zőiének, Ilié Ivanusnak azóta két önálló, verseket és vers­fordításokat, majd novellákat és novellafordításokat tartal­mazó kötete is megjelent. Az antológia egy másik szerzője, Hocopán Sándor, Alexandru Hocopán azóta szintén több kötetet jelentetett meg: román népmesegyűjteményeket, szólás- mondásokat stb. Az utóbbi években a kritika minden meg­jelenő nemzetiségi könyvre reagál, s ezzel több önbizal­mat, buzdítást ad a szerzők­nek. A felnőttek művelődésé­nek bázisát a román klubok és a művelődési házak képezik. A nemzetiségi falvakban a Román Szocialista Köztársaság­ból érkező együttesek is fel­lépnék. A nagyváradi és az aradi magyarországi vendég- szerepléseinek mindig nagy számú közönsége van. A ven­dégszereplésekre a magyar— román testvérmegyei kapcsola­tok (Hajdú-Bihar — Bihar — Békés—Arad megye) keretében kerül sor. Ebben is jelentkezik a gyakran emlegetett „híd”- szerep. A kulturális értékek cseréjére mind nagyobb az igény az emberekben. Remény van arra, hogy a jövőben köl­csönösen bővülnek a két or­szág közötti kulturális kapcso­latok a két nép érdekében és javára. ROXIN LÁSZLÓ Joseph Haydn születésének évfordulóján „Megboldogult apám bog­nármester volt, Harrach gróf jobbágya, a zenének termé­szettől fogva igen nagy ked­velője. Hárfázott, anélkül, hogy egyetlen kottafejet ismert vol­na, én meg ötéves fiúcska ko­romban rendre utána énekel­tem egyszerű, kurta darabjait. Ez késztette apámat arra, hogy Hainburgba adjon, az ottani rokon iskolamesterhez, hogy ná­la a zene alapelemeit a fia­taloknak szükséges többi dol­gokkal egyetemben elsajátít­sam. Hatodik évemben már teljes biztonsággal énekeltem a miséket a kóruson, s zongo­rán meg hegedűn is játszot­tam valamelyest. Hétéves ko­romban a Hainburgon átuta­zó Reuter karnagy úr véletle­nül hallotta gyenge, de kelle­mes hangomat. Azonnal ma­gához vett a bécsi muzsika­házba, ahol az éneklés tudo­mánya mellett igen jó meste­rektől zongorát és hegedűt tanultam. A Szent István-szé- kesegyházban és az udvarnál egyaránt nagy sikerrel énekel­tem a szoprán szólamot 18 éves koromig, amikor végül is elvesztettem a hangom. Nyolc teljes évig kellett ezután a fiatalság tanitásából szűkösen tengődnöm." A Lajta menti Rohrau falu­ban, 1732. március 31-én szü­letett zeneszerző Esterházy Miklós hercegnek írta ezt az önéletrajzi levelet. A népből származott a 18. század máso­dik felének zseniális muzsiku­sa, aki származását soha meg nem tagadta. Élete jelentős része az udvari zeneszerző és karmester tevékenységével telt el; 1761-től 1790-ig a leggaz­dagabb magyar főúri család, az Esterházyak szolgálatában, előbb másodkarmesteri, majd csakhamar zenei vezetői be­osztásban. Művei jelentékeny részét Magyarországon írta te­hát. Aki ma hangversenyen, rá­dióban vagy hanglemezről vo­nósnégyest, szimfóniát vagy zongoraszonátát hallgat, talán nem gondol rá, hogy ezeknek az elterjedt zenei formáknak Haydn — bár nem feltalálója — forradalmi újítónak számító reformere, első kimagasló je­lentőségű, nagy mestere volt. Hihetetlenül termékeny egy­ben, hiszen fennmaradt 104 szimfóniája, 83 vonósnégyese, több mint 50 zongoraszonátája vagy 20 operája. S lényegé­ben nincs olyan zenei műfaj, amelyben nagyszámú és je­lentékeny alkotásokat ne ha­gyott volna utókorára. Hihetet­len munkabírására jellemző, hogy volt olyan év — 1786 —, amikor 125 operaelőadást ve­zényelt, köztük nyolc bemuta­tót. Messze földön híres volt az Esterházyak megannyi ze­nei produkciója, megcsodálta Mária Terézia császárnő csak­úgy, mint a bécsi udvar szá­mos más előkelősége. Haydn mint öntudatos, saját értékét ismerő polgár végezte udvari zeneigazgatói teendőit. Ahogyan kiadóival tárgyalt — számos idevágó levele maradt fenn —, vagy ahogyan 1790 után a modern, nyilvános lon­doni hangversenyéletben részt vett, az a feudalizmussal sza­kító új korszak magatartását jelzi. Kétségtelen, hogy Haydn a bécsi klasszika nagy betetőzé­sének első mestere. Formai újí­tásait, amelyek egyszersmind tartalmilag is tömérdek újat hoztak, kissé leegyszerűsítve utalta utókora „Haydn papa” kedélyes világába. A haydni kedély ugyan kétségtelenül fontos eleme ennek a művé­szetnek, ám felöleli az emberi érzések rendkívül széles skálá­ját, nemcsak a zenei humor nyilvánul meg műveiben egé­szen sajátságos módon, hanem a szenvedélyes drámaiság, a lírai álomvilág is éppúgy sa­játja zenéjének. Hogy a népből származott, nemcsak szavakban ismerte el, zenéje is megannyi nyomát viseli ennek. Több részes alko­tásainak menüett-tételei az osztrák néptáncnak adtak mű­vészi keretet. Hányszor is él a nép hangszerének, a dudának jellegzetes effektusaival! Nyo­ma maradt zenéjében annak is, hogy oly hosszú időt töltött Magyarországon, s nyilvánva­lóan megsimerkedett a rész­ben cigánymuzsikusok játszotta verbunkossal. Némely tételé­nek „All'ongarese”, „Álla zin- garese” felirata és egész lej­tése közvetlenül figyelmeztet e magyar hatásokra, de nem egy olyan kompozíciójából is ki­hallható a verbunkos, ahol Haydn erre külön nem figyel­meztet. Mint igazi közép­európai jelenségre, hatott rá a délszláv népdal is. Művészetét sokáig nem ku­tatták, elemzése annál inkább fellendült az utolsó évtizedek­ben, s e munkában a magyar tudomány, Bartha Dénes és Somfai László világraszólót teremtett. Jelentőségét a leg­teljesebben talán Kodály Zol­tán foglalta össze: „Haydn volt az első, aki a zene egy arisztokratikus korszaka után a nép hangját szólaltatta meg, magateremtette magas­rendű formákban. O nem ke­vés hozzáértőnek írt, hanem mindenkinek. Halála óta sok új divat, irány, stílus merült fel a zenében. Nagy alkotók is jöttek, remekművek szület­tek. Mindez Haydn-nak nem ártott. Legjava műve ma is oly friss, élő zene, mintha tegnap írták volna. Nélküle nem lehet szimfonikus és kamarazene­műsor. Zenéje hármas érte­lemben demokratikus. Először, mert a nép hangján szól. Az­után törekszik arra, hogy min­denki megértse. Végül újra megvalósítja a szólamok egyenrangúságát. Az emberi­ség jótevője akart lenni. Ezt a célját el is érte. Alig volt a világon zeneszerző, aki a le­folyt 200 év alatt több ember­nek szerzett gyönyörűséget és Vigasztalást”. BREUER JÁNOS Barokk városrész Gyula — az új román iskola épülete (Sz. Kiss János felvétele) A méhkeréki hagyományápoló csoport (Kiss János felvétele)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents