Tolna Megyei Népújság, 1982. március (32. évfolyam, 51-76. szám)
1982-03-26 / 72. szám
1982. március 26. Képújság 3 1» Szakszervezeti aktivaértekezlet Tájékoztató az SZVSZ havannai kongresszusáról Tegnap Szekszárdon, a megyei pártbizottság oktatási igazgatóságának nagytermében szakszervezeti aktívaértekezletet tartottak, amelyet Horváth József, az SZMT vezető titkára nyitott meg. Mintegy másfél száz hallgatónak dr. Fűzi István, a SZOT tagja, az Egészségügyi Dolgozók Szakszervezetének fötitká- ra, aki tagja volt a Szakszervezeti Világszövetség Havannában megtartott X. kongresz- szusán részt vevő magyar küldöttségnek, adott tájékoztatást a szervezett dolgozók nagy jelentőségű kongresszusáról. Az előadó tájékoztatójának bevezetőjében foglalkozott a nemzetközi helyzettel, amely a szakszervezeti világkongresz- szust megelőzte és amelyben a kongresszus ülésezett. Áttekintést adott a szakszervezeti mozgalmak tevékenységéről a kongresszust megelőző időszakban. Ami a felkészülés időszakát és a kongresszust illeti, elmondta, hogy a tanácskozás középpontjában az emberiség legnagyobb, egyetemes közös érdeke állt, a béke megőrzése. Hogy ennek milyen akadályozó tényezői vannak, azzal kapcsolatban hivatkozott Fidel Castro kubai államfő beszédére, aki beszédes számokat ismertetett az emberiséget fenyegető veszélyről. Elmondta Fidel Castro, hogy az Egyesült Államok nemzeti jövedelmének egyharma- dát fordítja fegyverkezésre, ez 16 millió gyermek teljes ellátására lenne elegendő. A kutatásoknak az USA-ban — közvetve — hatvan százaléka katonai célokat szolgál. A Szakszervezeti Világszövetség kongresszusát, amelyen hazánkat kilenc küldött és öt szakértő képviselte, először tartották Európán kívül. Jelentőségét növelte, Rogy ez a hely éppen Kuba volt. Megállapodott a szakszerve- zeit világkongresszus, hogy az eltérő eszmei alapon álló szak- szervezetek is együttesen lépnek föl az alapvető kérdésekben, amelyek legfontosabbika a béke megőrzése. A küldöttek hangot adtak annak a véleményüknek, hogy a nemzetközi munkásmozgalom továbbra is bízik a szocialista jövőben. Nagy érdeklődéssel kísérték és nagy elismeréssel fogadták a magyar küldöttség álláspontját, amelyet Gáspár Sándor, a SZOT főtitkára, az SZVSZ elnöke terjesztett elő. Ezenkívül is szinte valamennyi küldöttség nagy érdeklődést tanúsított a magyar szakszervezeti mozgalom iránt. A kongresszus tizenhét dokumentumot fogadott el. Karöltve a konkurenciával? Vízügyi Egyre nehezebb pénzügyi helyzetükben a gazdaságok kétszer is meggondolják, hogy mire költsék pénzüket. Energiaszü'kös időket élürtk, a beruházásokat is vissza kell fogni — erre kényszerítenek a szabályozók. Építkezni, beruházni persze kell, a nagyüzemi termelés és tartástechnológio megfelelő műszaki színvonalú fejlesztést igényel — ezt a nagy „takarékoskodás” közepette sem lehet figyelmen kiviül hagyni. — Hogy léhet feloldani ezt az ellentmondást? Ezt kérdeztük az AGROBER vezérigazgatójától, Kazareczki Kálmántól. — Például úgy, hogy a szarvasmarha-tartásban alapvetően új tartástechnológiát dolgozunk ki. Ennek eredményeként a Komáromi Állami Gazdaságban egy férőhely mintegy 43 ezer forintba került. Hasonló elvek alapján épült meg a Tamási Állami Gazdaság 1200 férőhelyes telepe. öt évvel ezelőtt egy férőhely átlagosan 80—90 ezer forintba került. Ha azokat az épületeket most is úgy akarnánk megépíteni, akkor egy férőhely költsége meghaladná a 100—120 ezer forintot. A jelenlegi 40—60 ezer forintos megoldások tehát önmagukért beszélnek. A sertéstenyésztésben arra törekedtünk, hogy amennyire lehet, csökkentsük az energiaigényes zárt megoldást. A technológiának csak a feltétlenül szükséges elemeit (például a fiaztató és a malacnevelő) hagytuk meg zárt rendszerben. — Jelenleg két nagyobb szabású sertéstelep építése folyik, amelyekben megpróbáljuk az eddigi eredményeket hasznosítani. Az egyik a Hajdúsági Agráripari Egyesülés 400 ezer hízókibocsátású, a másik a Paksi Állami Gazdaság TO ezres sertéstelepe. E telepeken a korábbi 25—28 ezer forinttal szemben 16—18 ezer forint egy-egy férőhely költsége. Az energiatakarékos megoldások közül kétségtelenül a legnagyobb figyelmet o kukorica szárítás nélküli tárolásának olcsóbb megoldása keltette. A dunavarsányi Petőfi Tsz és a Szekszárdi ÁG együttműködésével kialakított tárolási technológia eredményeként egy tonna termény tárolásának beruházásái költségét 2500— 3000 .forintról 1000—1200 forintra sikerült csökkenteni. Ennél is olcsóbb eljárás az úgynevezett CC-'módszer, ami azt jelenti, hogy a kukorica betakarításakor a szemeket és a csutkát megdarálják és falközi silókban tárolják. Az egy tonna kukorica tárolásához szükséges beruházási költség ebben az esetben csak 700 forint. Továbbá: a szárítás elhagyásával egy tonna kukoricára számítva 40 kilogramm tüzelőolajat lehet megtakarítani. Ezt a módszert egyébként a .Hőgyészi Állami Gazdasággal dolgoztuk ki. Az új és elfogadható megoldások elterjesztését korlátozza, hogy a gazdaságok nem akarnak új, nagyobb állattenyésztő telepeket építeni. Ezért a vállalat számára életbevágó, hogy a bővítési és a rekonstrukciós beruházások során is alkalmazni tudja az új, olcsó eljárásokat. — Mit jelent az, hogy „életbevágó"? Hogy olcsó módszerek nélkül a gazdaságok nem építkeznek, vagy azt, hogy egyre-másra jelentkeznek új tervező szervezetek, köztük termelési rendszerek és gazdasági társulások, amelyek egyre erősebb versenytársak? — A gazdaságos és komplex tervezésnek megvannak az optimális feltételei. A hazai és a külföldről származó fejlesztési eredmények begyűjtéséhez, adaptálásához és saját fejlesztési elgondolások kidolgozásához nagy szellemi tőke szükséges. Az AGRÖBER a többi tervező szervezetet nem tekinti ellenfélnek, hanem olyan partnernek — a mezőgazdasaági beruházások kétharmadát tervezi, kivitelezi —, akikkel megfelelő munkamegosztás is kialakítható. Az AGRQBEiR-en belül még „háziverseny” is alakult. Viszonylag kis létszámú vállalati központtal dolgozunk, a vállalat törzsét megyei kirendeltségek és más termelőegységeink alkotják. Az AGROBER sok gazdasági társaság alapítását kezdeményezte; sok bázisüzemmel, rendszerrel, tudományos kutatóintézettel köti ösz- sze együttműködési szerződés. Például a vaszari Hunyadi Tsz is kialakított egy olcsó szarvasmarha istái ló-rendszert. Mi is felhasználjuk ezt a módszert, de ők is átveszik tőlünk az ac'káfa szerkezetek alkalmazására kidolgozott megoldásainkat. A közös eredmények közös terjesztésére együttműködési szerződést kötöttünk. — Úgy tűnik, Önök megértéssel fogadják az új vállalkozásokat, de úgy tekintenek rájuk, mint akik „nem sok vizet zavarnak". — Nem erről von szó! Belátjuk, hogy vannak területek, ahol ezek a szervezetek rugalmasabbak, gyorsabbak, mint mi. Például ilyen a már kidolgozott új megoldások alkalmazása vagy kisebb, de nem kevésbé fontos beruházások gyorsabb megtervezése. A fejlesztésben a rendszergazdák tervezői kidolgozzák az új lépéseket, de ezek komplex műszaki megoldása általában már a mi műhelyünkben történik. Ezért is köt össze bennünket a legtöbb nagy rendszerrel együttműködési szerződés. így mindenkinél érvényesül a „helyzeti előny” és a maga tevékenységi köre szerint ezt igyekszik is kihasználni. Más kérdés, hogy a jelenlegi beruházási lehetőségek mellett célszerű-e egymás után létréhozni tervező szervezeteket csak azért, hogy „versenyhelyzetet” teremtsünk? BONYHÁDI PÉTER megbeszélés Tegnap, a megyei tanács épületében megbeszélésre került sor az Országos Vízügyi Hivatal és Tolna megye párt- és tanácsi vezetők között. Az OVH küldöttségét dr. Szirota István, az OVH terv- és beruházási főosztályának vezetője, a Tolna megyeit Császár József megyei tanácselnök vezette. Az évenként sorra kerülő tervegyeztető tárgyalás során a beruházásokról, a vízgazdálkodásról esik szó; most a múlt évi tervek teljesítéséről, az idei tennivalók sorolásáról, és megvalósításának lehetőségeiről tanácskoztak. A megbeszélésen részt vettek: Nagy Ferenc, az MSZMP megyei bizottságának gazdaságpolitikai osztályvezetője, Ribling Ferenc, a megyei tanács elnökének általános helyettese, Karászi Kálmán, a Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóság igazgatója, és a szakértők. Tolna megye földrajzi nevei A Tolna megye földrajzi nevei című mű megjelenése alkalmából tudományos ülést rendezett csütörtökön Szekszárdon, a Béri Balogh Ádám Múzeumban a Magyar Tudományos Akadémia Pécsi Bizottsága, az MTA Nyelv- és Irodalomtudományi Osztálya, a Magyar Nyelvtudományi Társaság ,az MTA Nyelvtudományi Intézete, valamint Tolna megye Tanácsa. Az eseményt István József, a megyei tanács elnökhelyettese nyitotta meg, majd Harmatta János akadémikus, az MTA Nyelv- és Irodalomtudományi Osztályának elnökhelyettese méltatta a Zala és Somogy helységnevei után harmadikként megjelent művet. Az ülésen — amelyet Ben- kő Loránd akadémikus, a nyelvtudományi társaság elnöke vezetett — Mollay Károly, a nyelvtudományok doktora, az Eötvös Loránd Tudományegyetem tanszékvezető tanára mutatta be a Tolna megye földrajzi nevei című kötetet. Ezt követően előadások hangzottak el. Takács Lajos, a történelemtudományok doktora, az MTA tudományos osztályvezetője „Földrajzi nevek és a néprajzi kutatás", Rónai Béla szekszárdi főiskolai tanár „A népetimológia Tolna megye földrajzi neveiben", Vadas Ferenc megyei múzeumigazgató pedig „Természetföldrajzi és régészeti adatok Szek- szárd nevének keletkezéséhez" címmel tartott előadást. Emeletről emeletre az épülő bankszékházban A munkások ígérik : határidőre befejezik az építkezést A szekszárdi városközpontban épül, s ezzel a szép épülettel kialakul az a kép, melyet évekkel ezelőtt a lakosság maketten megismerhetett: korszerű városközpont, könnyen megközelíthető hivatalok, üzletek, áruházak. A Magyar Nemzeti Bank új épületét Váczi bűre tervezte, kivitelező a Tolna megyei Állami Építőipari Vállalat. A !hét közepén emeletről emeletre járva azt tapasztaltuk, hogy sokan és hatékonyan dolgoznák, mert van anyag, szerszám, amint végez egy brigád a munkájával, követheti őket a másik. A munkások véleményét Brettner János művezető így összegezte: „Július 30-ra be tudjuk fejezni a ház építését- szerelését”. Később, amint a munkahelyeken jártunk, a Kern kőművesbrigád két tagja is hasonlóan nyilatkozott, egy asztalossal is beszélgettünk, éppen most vonulták fel az ajtók beállítását elvégezni, ő is ezt a véleményt erősítette meg. De járjuk csak végig az épületet, mindennél többét mondanak a helyszínen látottak, melyeket dióhéjban próbálunk összegezni. A földszinten már kész az egyik trezor, gondosan lezárva. Ahova majd a pénzt szállító autó áll, öz a terűiét lép- c s öve 1, kiszolgálóhely] ségek ke I együtt ugyancsak kész, néhány válaszfalat kell húzni, ma jönnek e munkára az ipari tanulók, akik eddig is kiváló munkát végezték Illés György szakokA negyedik emeleten a radiátorokat szerelik fel. A hangszigetelésre terítik a betont tató irányításával — a jövő héten is itt dolgoznak majd a fiatalok, de akkor már az első emeleten. Az első emeleten. Itt vakolásra készítik elő a terméket. Most még az utolsó csöveket, drótokat vezetik, erősítik a falra a villanyszerelők, de rövidesen már itt vakolhatnak a kőművesek. A fűtésszerelők is szorgalmasan dolgoznák, a radiátorokat állítják össze —sajnos az előkészítő üzemből a radiátorbakok még nem érkeztek imég, s így nem tudják a fűtőtesteket végleges helyükre rakni. Hétfőn befejezték a liftaknák vakölását, meszelését — jöhetnék ide is a szerelők, a jövő 'hétre ígérték érkezésüket, a terveknek megfelelően. A második emeleten Kern János tizenhárom tagú brigádja vakol. Őket Paksról irányították erre a munkahelyre, s ha itt végeznek, akkor vissza akarják őket vinni. Kár lenne, mert ez a brigád egy rövid hét alatt kiváló minőségben képes elvégezni egy egész emelet oldalfali és mennyezeti vakolását is. Ha ők a 'jövő hét derekán befejezik ezen a szinten a munkát, akkor az aljazatbeto- nozással egy másik brigád két nap alatt végezhet az egész szinten — pedig különleges munka ez: hangszigetelőt raknak feil először, majd erre a betont. A harmadik emeleten. Ezen a szinten a csőszerelőktől kértünk véleményt: „Tűrhető az anyagellátásunk” — mondták, amiből azt következtetjük, hogy kiszolgálásukat javítani kell. Mert hiába van helyén minden cső, vezeték, néhány rendszernek imár nyomáspróbáját is megtartották, ha egy-'két alkatrész hiányzik, nem tudják átadni a terepet az utánuk következő brigádoknak. Meglehetősen körülményesen tudtunk feljutni a negyedik emeletre, mert Venlhard Pál kőművesbrigádja felülről jön lefelé a vakolással, s éppen az állványt építették a munkához. A negyedik emeleten étkezde lesz, a dolgozókat kiszolgáló egységek. Itt kezdték szerdán, látogatásunkkor az asztalosok az ajtók beállítását. Rövidesen már a csempézók is dolgozhatnak. S a jövő héten felvonul a szentgötfhárdi ipari szövetkezet, a belső burkolás, a beépített szekrények felállítása lesz A harmadik emeleten a mennyezetet vakolják a kőművesek a dolguk. Bár itt szinte festeni, imázdlni is lehetne már, de az ősszel elmaradt munka miatt a kőműveseknek ide még visz- sza keli jönni. Ugyanis a tetőre csak egyrétegű szigetelést tették föl, s ezért több helyen beázott az épület nagy felületén lepotyogott a vakolat, és ott is le keli verni, ahol beázás látszik. Az épület termeit majd tapétázzák, a folyosókat, lépcsőházakat festik. A különleges tapéta már raktáron van. Itt vannak a liftgépek is — három fog működni majd az épületben. Amint kérik az építkezésről az anyagot, azonnal küldik a vállalat központi raktárából. A földszinten a betonozok dolgoztak. Az aljazatbetont készítik, nagy figyelmet kíván ez a munka, hiszen sok csőalagút, aknanyílás, szellőzővezetékrendszer stb. van, amelyek kerülgetése lassítja a munkát. De éppen az itt dolgozó -brigád egyik tagja véleményére érdemes figyelni azoknak akik úgy vélekednek, hogy nem készül el a bank épülete határidőre: „Ezt a házat meg tudjuk csinálni határidőre...” Ha sportteljesítményhez hasonlítanám ezt a nagy építkezést — hatvanmillió forint körüli összegbe Ikerül —, akkor azt mondanám, hogy a verseny utolsó körét futják, éppen most csengettek a finisre. Beérnek-e a célba, jó idővel? PÁLKOVÁCS JENŐ Fotó; Kapfinger András Külső felvétel a leendő bankszékházról
