Tolna Megyei Népújság, 1982. március (32. évfolyam, 51-76. szám)
1982-03-21 / 68. szám
1982. március 21. pîÉPÜJSÀG 3 „A párttal A Magÿar Kommunista Ifjúsági Szövetség eszmei, poltikai munkájának gyakorlatában, tudatformáló tevékenységében jelentős szerepet töltenek be nemzeti, politikai, társadalmi ünnepeink, történelmi évfordulóink. A magyar történelem legjelentősebb fordulópontjainak megünneplését immár 17 esztendeje a Forradalmi ifjúsági napok eseménysorozata foglalja keretbe. A három tavaszi évforduló természetesen nemcsak az ifjúság ünnepe, hanem egész népünké. A Forradalmi ifjúsági napokat az emeli ki a megemlékezések sorából, hogy sajátos, ifjúsági formákat adnak az ünnepléshez. A kiemelkedő történelmi sorsfordulók sajátja, hogy tanulságuk nemcsak az adott kor emberéhez, hanem a későbbi generációkhoz is szól. A történelmi tapasztalatok segítik a jelenben való eligazodást, napjaink kérdéseinek megválaszolását, a reális társadalmi önismeret kialakítását, óvnak a korábbi hibák megismétlődésétől, önbizalmat adnak jobbító szándékaink valóra váltásához, céljaink eléréséhez. A megemlékezés ezért számunkra sem csupán visszapillantás. A történelmi folyamatok, a megtett út vizsgálatakor arra is választ keresünk, hogy miként kapcsolódnak a régmúlt eseményei szocialista építőmunkánkhoz, hogyan használhatjuk fel a tapasztalatokat a mai társadalmi, gazdasági viszonyok alakításában. Tisztában vagyunk azzal, hogy a jelen feladatai között — értve ezek mozgató rugóit is — csak úgy lehet megbízhatóan eligazodni. és csak úgy lehet felkészülni a következő évek tennivalóira, ha alaposan ismerjük történelmünket, mindenekelőtt a szocialista építés évtizedeinek tanulságait. Ifjúsági szövetségünk vallja: az igazán méltó tisztelgés múltunk haladó kiválóságainak, nemzeti hőseinknek emléke előtt — a cselekvés. A cselekvés bizonyítja igazán, hogy az ifjúság felelősséget érez jelenünk és jövőnk alakításáért. A legnemesebb eszmék, a forra- dalmiság, a hazafiság, a proletár internacionalizmus eszméihez való hűségünket köznapi tetteinkkel, munkánkkal, képességeink legjavának a közösség érdekében történő hasznosításával fejezhetjük ki leginkább. a néppel...” Tudjuk, hogy törekvéseink alapvető feltétele a béke. Az is igaz viszont, hogy a béke ellenségeinek aknamunkája az utóbbi időben je-^ lentős mértékben felerősödött. Megnövekedett egy új, minden eddiginél puszitítóbb, egyéni és kollektív létünket egyaránt fenyegető háború veszélye. Éppen ezért a Forradalmi ifjúsági na'pok rendezvénysorozatát is felhasználjuk arra, hogy felemeljük szavunkat a békét fenyegető veszélyek ellen. Valamennyi békeszerető erővel együtt azért küzdünk, hogy az emberiségverőfeszítései ne a fegyverkezést, hanem a társadalmi haladást szolgálják. Az idei évben a három hagyományos évforduló mellett egy negyediket is ünnepelünk: a KISZ zászlóbontásának 25. évfordulóját. Politikai elkötelezettséget bizonyító, egyértelmű állásfoglalás volt ez a zászlóbontás 1957. március 21-én. A KISZ a párt kezdeményezésére, az ellenforradalom elleni harcban született és kezdettől fogva a forradalom, a társadalmi haladás segítője volt. „Hűség a néphez, hűség a párthoz!" —hirdette és hirdeti a kommunista ifjúsági mozgalom zászlója. Több mint hat évtized munkájának, harcának tapasztalatai sűrűsödnek ebben a jelszóban. A ma ifjúságának, a KISZ X. kongresszusa határozatainak nyelvére lefordítva ez a jelszó aktív, elkötelezett politizálást jelent amely egyaránt tükrözi a párt politikájának képviseletét, végrehajtását és az alakításában vállalt nagyobb részvételt. Arra kötelez bennünket, hogy a KISZ azokkal a valós, mindannyiunkat érintő társadalmi problémákkal foglalkozzon — természetesen az ifjúság szemszögéből, az ifjúság érdekeit is szem előtt tartva — amelyek megoldásától az ország előrehaladása függ. Az ünnep, a felvonulás, a zászlók erdeje, a transzparensek sokasága szép szimbólum. De nemcsak az a fontos, hogy ki viszi a zászlót és milyen menetben, hanem az is, hogy mit és hogyan tesz két ünnep között. Mi, fiatalok, támaszkodva a forradamár elődök tapasztalataira, arra törekszünk, hogy minél többet tegyünk a gazdaságban, a tudományban, a művészetben, emberségben. KISS MAGDOLNA, a KISZ Tolna megyei Bizottságának első titkára Tanácsköztársasági emlékek nyomában (VI.) A direktórium kinyittatta az ajtókat Hatvanhárom esztendővel ezelőtt kiáltották ki a Magyar Tanácsköztársaságot, amely a proletárdiktatúra második győzelme volt a világon. A munkás-paraszt hatalom dicsőséges 133 napjának számtalan emlékezetes eseménye zajlott le megyénkben is. Közülük epizódszerüen emlékezünk meg ezúttal néhányról. Ezek az események epizódok voltak ugyan, de egyben jellemzőek is, s fontosságukkal meghatározó szerepet játszottak a szocialista forradalom egészében. Sokak előtt közismert történelmi események fűződnek a szekszárdi régi megyeháza épületéhez. Az idegen is megáll, s látja az emléktáblákat: az alapításról, az 1526-os nemzeti tragédiáról... Azt viszont nem tudhatja, hogy a Tanácsköztársaság idején, arra a dicső százharminchárom napra „felszállott a páva" az épületre, és sokaknak adtak reményt, nyújtottak — ha rövid lidőre is — boldogulást az ott élő eszmék, az ott hozott intézkedések. Kár, hogy erről emlékező tábla még ma sincsen. — Az idegenvezetők persze az épület történetébe beleágya- zottan minden csoportnak szólnak a tizenkilences eseményekről - mondja K. Balog János, a megyei Levéltár igazgatója, aki munkatársaival együtt e történelmi falak között dolgozik. - Az én irodám és mellette két helyiség eredetileg is levéltárnak készült. — Hol működött a direktórium és a kormányzó tanács? — Válasszuk hossztengelye mentén ketté az épületet. A Tanácsköztársaságot megelőzően a levéltár oldalán volt a fő- ispáni hivatal. A március 21-i események után >itt működött a forradalmi igazgató tanács, majd május második felétől itt dolgozott Aranyos György, aki a forradalmi kormányzó tanács megyei biztosa lett. Az épület Béla tér felé eső traktusában, a volt alispáni hivatalban, tevékenykedett a megyei direktórium - hivatalos nevén az intéző bizottság - Soós Sándor vezetésével. Amennyiben szemben állunk a díszteremmel, Aranyos György irodája attól balra, Soós Sándoré pedig jobbra található.- Egyébként a jobb oldali épületrészben különböző osztályok dolgoztak: az őstermelési, a kereskedelmi, az elnöki — folytatja K. Balog János. — Sőt, a megyei direktórium apparátusába épült be a politikai osztály is — Dick György vezetésével, amelynek a megyében lévő pártszervek, szervezetek irányítása volt a feladata. A földszinten pedig nagy apparátussal dolgoztak a szociális ügyeket intéző bizottságok.- Számtalan nagygyűlés színhelye volt a díszterem, ahova korábban bizony nem léphetett be bárki.- Ott tartották a kisajátított nagygazdák összejövetelét, a volt malomtulajdonosok tanácskozását, itt számoltak be a termelőszövetkezetek arról, hogy miként járulnak hozzá a megye, illetve az ország élelmezéséhez... De ahogy a nagyterem, az irodák is nyitott ajtóval várták és fogadták a parasztokat, a munkásokat, mindenkit, aki dolgozni akart, akiinek valamilyen problémája volt. AranyosE folyosóról nyílnak a kormányzó tanács biztosi irodák Fotó : Cz. S. hoz és Soóshoz bármikor be lehetett menni. A régi megyeháza belső udvara oly szerencsésen van körülépítve, hogy önmagát zárja el a külvilágtól, a zajtól. Aki ide betér, a történelembe lép be... Megkapja a csend, a nyugalom, az atmoszféra... S máris emlékek élednek benne. A régmúltról és a közelmúltról. A Tanácsköztársaság dicső napjairól is. VHM-VZ Kádár János beszél a Parlamentben 1957 októberében, a KISZ I. országos értekezletén Értékeink erejét, hasznát és szépségét sokféle módon mérhetjük. S mivel itt társadalmi értékekre, a szocializmus értékeire gondolok, az emberi kapcsolatokat, a munka létrehozta tárgyakat, eszménk gyakorlati életét hívhatom segítségül annak megítéléséhez: mennyire jutott előbbre a magyar társadalom. Értékeink javát jelentik ünnepeink is, hiszen régen nem vagyunk már annyira szegények, mint valaha, hogy ünnepnapunk se legyen, önnepi figyelmünk most az ifjúságra irányul, tavaszaink — persze képletesen — termő rügyeket fakasztó fiataljaira, különösen pedig a KISZ-re, a Kommunista Ifjúsági Szövetségre. Huszonöt évvel ezelőtt, ötvenlhét tavaszán bontott zászlóit. Biztató, lelkesítő programmal indult egy keserves időszak után. A valóságos emberi, társadalmi gondokon átütött a megváltoztatásra való képesség hite, a cselekvésre szántság, a forradalmiság. Igen, a forra- dalmiság, amelyet mindig a távlatok felismerése jellemez, még akkor is, ha az áhított cél messziről dereng föl a mindennapi súlyos problémák ködén keresztül. A mozgalomtörténet úgy jegyzi, hogy a párt állásfoglalása nyomán létrejött országos szervező bizottság kezdte meg az ifjúsági szervezet újjáalakítását, majd 1957. március 21-én, a Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásának 38. évfordulóján a mai Erkel Színházban efhang- zott a felhívás a magyar ifjúsághoz: „Segíteni kell a pártnak az új szocialista világ építésében, hazaszerető, tiszta erkölcsű, öntudatos magyar ifjúság nevelésében a népünk, munkásosztályunk legjobbjai által annyiszor megálmodott álmok valóra váltásában. Aki vállalja ezt a küldetést, jöjjön IközérVk, lépjen a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség soraiba." Dolgozni, tanulni, meggyőzni, szervezni, ez volt a feladat, s a ma ötven körül járók tudják: azokban a fenntartásokban és kétségekben sem szűkölködő hónapokban politikai harcot jelentett egy-egy KISZ- szervezet létrehozása. De 1957 októberében, a KISZ I. országos értekezletén a küldöttek már magabiztosan adháttak konkrét politikai elemzésre alapozott programot. Kádár János akkor mondott szavait 'kell most idéznem, mintegy a párt bizalmának, emberi stílusának példázatául: „íme, hét hónap alátt megszületett a KISZ, egy új, nagy erő, amely új ereje a pártnak, új ereje a Magyar Népköztársaságnak és új ereje a magyar ifjúságnak is. Mindnyájunknak egyetértésben azon kell dolgoznunk, hogy ez az új, nagy és komoly erő még nagyobb legyen és a napirenden lévő feladatokat mindig helyesen oldja meg." És mi más az elmúlt negyedszázad tömör története, ha nem ez: törekvés arra, hogy a világ és az ország fejlődésével járó, napirendre kerülő újabb és újabb feladatokat helyesen, egyetértésben megoldjuk. A KISZ-ben is, a társadalomban is. A helyzet csapát annyit változott, hogy akik akkor saját ifjúsági kisközösségeikben törekedtek a felmerülő gondokat legyűrni, azok ma felnőttként, tapasztalatabb korban — jóllehet ugyanolyan hittel — igyekeznek megoldást találni a fejlődés, a változás feladványaira. De a nemzedékek dinamikus áramlásával, a generációk egymásutánjával változott az ifjúsági mozgalom is. Korábbi módszerek és törekvések kritikájából és az új kihívásokra adott feleletekből nemcsak jobban, másként is törekszik megtalálni a forradalmi távlatokat: mindenkinek hozzáférhetővé, a közösség tulajdonává tenni az értelmes és tartalmas élethez szükséges javakat, s a képességet, hogy ne csak részesedjünk áldásaiból, élni is tudjunk vele. S miközben viták, olykor pedig félreértések is tarkították az elmúlt negyedszázad KISZ- mozgalmánák (és persze nemcsak KISZ-mozga Imának!) fejlődéstörténetét, az egykori jelszó — hűség a néphez, hűség a párthoz! — él kötelezettséget deklaráló és programot adó jelentéstartalma semmit sem kapott. Voltak nagy erőfeszítések és nagy sikerek, tömegdemonstrációk és aggódó töprengések, vonzó mozgalmak és erőtlen akciók, volt vita és volt megújulás. De mindig lépést kellett tartani a követélményekkel, elvállalva néha olyan feladatot is, ami jobb társadalmi munkamegosztás után talált valódi gazdájára, hogy aztán a Kl'SZ-ben több erő és figyelem jusson továbbfejlődésének alapvető feltétele, a kommunista, politikai jelleg elsődlegességének erősítésére, az ifjúság különféle korosztályai és rétegei sajátosságainak következetesebb figyelembevételére. Az előrehaladás útja ma sem vita nélkül való és nem egyenes vonalú. Az ifjúságról ma sem lehet az össztársadalom fejlődésétől, gondjaitól, konfliktusaitól és ellentmondásaitól függetlenül valós képet alkotni és a cselékvése számára irányt, programot adni. Ifjúságunk és a KISZ társadalmi és emberi szerepvállalásában, teljesítményének fokozásában azokat kell követnünk, akik, ha küzsködve is, de megküzdenek a gondokkal a közösség szolgálatáért, mások segítéséért és boldogításáért. A kommunista magyar ifjúsági mozgalom több mint hat évtizedes történetéből a KISZ mai tagjai a legutóbbi huszonötre figyelnek most élesebben, de .nem magukat ünnepük, úgy hiszem. Sokkal inkább az elődeiket, akik már túl vannak a fiatalság nagyszerű lehetőségein. És nem is annyira ünnepelni akarnak, mint inkább még többet megtudni a történésekből, a tanulságokból, hogy ezek ismeretében jobbá te- '-'ék saját társadalmi magatartásukat, biztosabban igazodjanak el jelenünkben és a jövőben, Segítsük őket, és ünnepeljük jó szívvel a negyedszázados Magyar kommunista Ifjúsági Szövetséget, amelynek történetéhez így vagy úgy sokunk fiatalságának emlékei is kötődnék immár. Cs. J. A KISZ első nagy akcióinak egyike a Hanság lecsapolása
