Tolna Megyei Népújság, 1982. március (32. évfolyam, 51-76. szám)
1982-03-21 / 68. szám
2 Képújság 1982. március 21. Hétfő: Páncélosokkal megerősített izraeli csapatok lépték át a libanoni határt. — Izraelbe utazott az egyiptomi külügyminiszter Mubarak államfő üzenetével, az új kairói vezető nem akarván Jeruzsálembe látogatni elhalasztotta izraeli útját — Bonnban kezdte meg nyugat-európai kőrútját James Buckley amerikai diplomata, akinek a szovjetellenes gazdasági szankciók elfogadására keli rábeszélnie az USA szövetségeseit Kedd: Leonyid Brezsnyev fontos javaslatot terjesztett elő a rakétaimoratóriumról a szovjet szakszervezetek kongresszusain. — Reagan elnök első válasza: „A Brezsnyev-terv nem megy el eléggé messzire". — Rendkívüli állapotot hirdetett ki a nicaraguai kormány az országot fenyegető belső és külső fegyveres támadások veszélye miatt. Szerda: Nagy visszhangot keltett világszerte a szovjet moratóriumjavaslat. — Haugbey ír miniszterelnök látogatása Washingtonban. — Irak új indítványt készít az iraki—iráni háború befejezésére. Csütörtök: Leonyid Brezsnyev megbeszélése Moszkvában a laoszi miniszterelnökkel. — Kreisky osztrák kancellár állást- foglalt az enyhülés mellett. — Szovjet—csehszlovák külügyminiszteri találkozó Moszkvában. Péntek: Becsben összeült az OREC konferenciája. — Thatcher—Schmidt csúcstalálkozó Londonban. — Buckley külügyminiszter-helyettes Brüsszelben fejezte be nyugat-európai „ró- beszélő-körútját". Szombat: Rendkívüli megdöbbenést és felháborodást keltett a négy holland fiatal tévés-újságíró meggyilkolásának híre. — Havannában kubai—nicaraguai tárgyalások voltak. — Reagan népszerűsége csökken, ezt mutatta a CBS közvélemény-kutatása. — Irán elutasította az iraki javaslatot a háború befejezésére. Országos pártértekezletet tartott Kabulban az Afganisztáni Népi Demokratikus iPárt. Képünkön: Babrak Karmai, a Központi Bizottság főtitkára mond beszédet a tanácskozáson. A hét 3 kérdése 1. Hogyan alakult a szovjet rakétamoratórium-javaslat visszhangja? A hét legfontosabb eseménye az úíj szovjet rakétamoratórium-javaslat előterjesztése volt. Természetesen ki lehetett számítani, hogy egy ilyen nagy alkalmat, mint amilyen a szovjet szakszervezetek kongresszusa, fel fognak használni egy jelentős kezdeményezésre. A Fehér Ház agytrösztje ezért is igyekezett már elébevágni : Reagan ugyanis még a Brezsnyev-beszéd elhangzása előtt a minden szovjet indítványt elutasító magatartás mellett döntött, egy vidéki beszéde ezt tükrözte. Miután Leonyid Brezsnyev javaslata elhangzott, egy újabb megnyilatkozásában Oklahoma City-ben az amerikai elnök már csak úgy fogalmazott, hogy „Brezsnyev nem ment él eléggé mesz- szire...” Haig külügyminiszter találkozott Dobrinyin szovjet nagykövettel, s eszmecseréjük nyilván az új szovjet kezdeményezésre vonatkozott. Míg a NATO-tanócs testületileg, néhány ország (így Nagy- Britannia) pedig egyénileg sietett elutasító álláspontra helyezkedni, addig számos tekintélyes politikus és sajtóorgánum — a svéd Palmétól a görög Papandreuig vagy a nyugatnémet Epplertől az amerikai Fulbriglhtig, illetve a párizsi Le Montiétól a tokiói Aszalhi Sím bűnig — a szovjet tárgyalási és megegyezési készségre hívta fel a figyelmet. Kreisky osztrák kancellár ismételt nyilatkozatokban foglalt állást az enyhülési politika folytatása mellett és azt hangoztatta, hogy az új szovjet javaslat üdvözlendő, hiszen megkönnyíti az e témakörben folyó tárgyalásokat. A genfi szovjet—amerikai rakétatárgyalásokon ugyanékkor most két hónap szünet állt be, bizonyos „gondoskodási időt” hagytak magúknál a résztvevők, akik május 20-án találkoznak újra. (Három nappal az után, hogy a MATO-külügyminiszte- rek Luxemburgban megrendezendő ülésükön majd meghatározhatják az „atlanti” álláspontot rakétatárgyalások további menetére.) Érdekes módon újra szóba került a nyugati sajtóban és egyes politikusok nyilatkozataiban a stratégiai fegyverekről megkezdendő újabb tárgyalások gondolata is. Még Weinberger hadügyminiszter, az amerikai „héják” egyik vezéralakja sem zárta ki ilyen későbbi tárgyalások lehetőségét. Persze, a stratégiai fegyvertárgyalásók emlegetése lehet csaik a nyugat-európai szövetségesek bíráló megjegyzéseinek kivédésére szolgáló — taktikai lépés is. 2. Hogyan alakul a közép-amerikai helyzet egy héttel a salvadori „választások” előtt? A négy holland tévés megdöbbentő meggyilkolása a nyugati közvélemény figyelmét ismét ráirányította a salvadori rendszer kíméletlen-kegyetlen voltára, még hihetőbbé tette a nép elnyomásáról eddig is bőven érkező híreket, s keresztülhúzta azokat a washingtoni számításokat, hogy ha március 28-án „választásokat" rendeznek Salvadorban, akkor a vök sok ilyenAz idei lipcsei nemzetközi vásáron is számos nagy értékű üzletkötésre került sor. Képünkön: a hagyományos tavaszi vásár építőgép-bemutatójának egyik részlete. olyan számolgatásával olyan látszatot kelthetnek, mintha a demokrácia, a nyugati típusú, polgári demokrácia teljességgel érvényesülne Salvadorban. A megdöbbenés óriási: valószínű, hogy a holland fiatal tévé-újságírók rokonszenvezték a salvadori népi erőkkel, de azért gyáva és aljas módon legyilkolni őket egy „nyugati demokratikus típusú rendszer" katonáinak mégsem lett volna „szabad". Az események ilyen nem várt fordulata nyilván az amerikai kormányzatot arra készteti, hogy valamilyen tárgyalási hajlandóságot mutasson, ezért is mutatnak ma már több érdeklődést López Portillo mexikói elnök javaslatai iránt. A mexikói diplomácia köztudomás szerint tárgyalásokat ajánl mind az USA és Kuba, mind pedig az amerikaiak és a nicaraguai kormány és a salvadori junta meg a népi erők képviselői között. A hét végén Havannában Fidel Castro tárgyalt a nicaraguai kormány küldötteivel, erkölcsi-politikai támogatásáról biztosítva a sandinistákat. Természetesen a szocialista Kubának tartózkodnia kell attól, hogy az amerikaiak bármilyen „fegyveres felforgatás" vádjával illethessék Közép-Amerikában, hiszen látnivaló, hogy Washington egyébre sem vár, csak efféle ürügyre. Közben az Egyesült Államók új segélytervet eszkábál össze, hogy megpróbálja alátámasztani a maga uralmát és az azt kiszolgáló közép-amerikai rendszereket. 350 millió dollárt kér a kongresszustól Reagan egy rendkívüli segélyprogram végrehajtásához. A salvadori junta 128 millió dollárt kapna ebből. 3. Miért ültek össze az OPEC-államok olajminiszterei? Ami néhány esztendeje még elképzelhetetlennek tűnt volna: az olajéxportáló országok szervezetébe tömörült államok többsége pénzügyi gondokkal küzd! Csak. négy olyan ország van, amely (együttvéve 300 milliárd dollár valutatartaléka birtokában) kibírná, ha tovább csökkenne az olaj ára és az olaj iránti kereslet. (Mindenekelőtt Szaúd-Arábia.) De már például Algéria és Nigéria igen néhéz helyzetben van. Az olajpiacon jelentkező többletkínálat láttán most már az OPEC-'ben nem az árak megállapításáról vitáznak, hanem arról, hogy miként is fogná vissza egyszerre minden tagállam a maga termelését. Januárban napi 20 millió hordó volt a 13 ország össztermelése, a különböző becslések szerint legkevesebb 2 millió, legtöbb 5 millió hordó olaj naponta csaik a felhalmozandó készleteket növelte, nem találván vevőre! Napi T6—18 millió hordóra kellene csökkenteni az össztermelést — ilyen alacsony termelési értékre pedig utoljára csak a 60-as években volt példa! — s egyes OPEC-szakértők szerint akkor árcsökkentés nélkül túljutnak az exportálók számára kritikus féléven, azt követően pedig a kereslet megélénkülésére számítanak. A bécsi QPEC-konferencián a gyakorlati intézkedéseken túl valójában a távoli perspektívákra vonatkozó elméleti vita is kibontakozott: a nyugati államoknak a gazdasági válságból való kikerüléséhez rövid távon az kell, hogy olcsóbban jussanak olajhoz, viszont elhangzanak olyan vélemények is, amelyek szerint az olajárak nagyméretű és állandó csökkenése senkinek sem állhat érdekében, hiszen akkor elmaradnak az energiatakarékosságot célzó vagy más energiahordozók termelését előirányzó erőfeszítések, a végén aztán újabb árrobbanással még egy olajválság következhetnék! PÁLFY JÓZSEF Tartományi választásokat tartanak ma Alsó-Szászországban. Képünkön: Willy Brandt, a szociáldemokrata párt elnöke a nyugatnémet parlament második házának, a Bundesratnak összetételét is befolyásoló választás egyik kampánygyűlésén. Gáspár Sanda ny i latkozata Gáspár Sándor, a SZOT főtitkára, a Szakszervezeti Világ- szövetség elnöke, nyilatkozatot adott a Magyar Rádiónak a szovjet szakszervezetek szombaton véget ért XVII. kongresszusáról, a nemrég Havannában tartott X. szakszervezeti világ- kongresszusról. — Havannában nemzetközi méretekben vitatkoztak a munkásküldöttek a dolgozókat foglalkoztató kérdésekről, Moszkvában ugyanezt tették, nemzeti keretek között — mondotta a többi közt — mindkét helyen napirendre kerültek az emberiséget foglalkoztató leglényegesebb kérdések, s nemcsak megvitatták, hanem meg is határozták a szakszervezetek feladatait. Gáspár Sándor interjújában aláhúzta: Havannában és Moszkvában egyaránt megmutatkozott, hogy a» szocialista viszonyok között működő szak- szervezeti mozgalom elkötelezett, de a társadalmi fejlődés folyamatában önálló arculattal van jelen. Részt vesz a hatalomban, részese annak, vállalja a felelősséget a társadalom fejlődéséből rá háruló feladatokkal kapcsolatban. Gáspár Sándor megállapította: Mindenütt, így hazánkban is, folyik a kutatómunka, a kísérletezés annak érdekében, hogy a szakszervezeti mozgalom jobban megfeleljen az új társadalmi viszonyoknak, igényeknek. „Hogy milyen sikerrel folytatjuk ezt hazánkban, annak megtílésére nem mi vagyunk hivatottak, de eddigi eredményeink azt bizonyítják, hogy amlit elkezdtünk, amilyen törekvések kibontakoztatására igyekszünk, azzal jó irányban haladunk" — mondotta. — „Csodára nem képes a szocialista társadalom, a szocialista viszonyok között működő szakszervezeti mozgalom sem, de nyugodt lélekkel mondhatjuk el, hogy amire megvan a reális lehetőség, azt megtettük. A magyar szakszervezett mozgalomnak, éppúgy, mint a Nagyar Nép- köztársaságnak jó híre van. Ez jó dolog, de semmi okunk sincs arra, hogy fejünkbe szálljon a dicsőség és elbízzuk magunkat. A bizalomért ugyanis, hazai és nemzetközi méretekben egyaránt, minden nap újra és újra meg kell küzdeni” — mondotta nyilatkozatában Gáspár Sándor. Megválasztották» szovjet szakszervezetek vezetőségét A szovjet szakszervezetek XVII. kongresszusának zárt ülésén megválasztották a Szovjet Szakszervezetek Központi Tanácsát. A tanács ezt követően megtartotta ülését, amelyen ismét Sztyepan Salajevet választotta elnökül. A tanács elnökhelyettese Vaszilij Prohorov, titkárai: Alekszandra Birjukova, Vlagyimir Bogatyikov, Alekszej Viktorov, Ivan Gladkij, Ljudmlila Zemljannyikova, Szergej Kozlov, Kazimerasz Mackjavicsjusz, Vi- talij Provotorov, Alekszandr Szubbotyin és Andrej Usakov. Feloszlatták a lengyel újságíró szövetséget Feloszlatták a lengyel újságíró-szövetséget — jelentették a szombati központi lapok. A döntést a szövetségekről és társaságokról szóló törvény alapján Mieczyslaw Debicki altábornagy, Varsó polgármestere hozta. A határozat indoklása szerint a lengyel újságíró-szövetség nem teljesítette a szervezeti szabályzatban foglalt alapvető céljait, ezzel szemben olyan tevékenységet folytatott, amellyel hozzájárult az állami és társadalmi intézmények szétzilálására tett ksíérletekhez. Egyidejűleg megosztotta az újságíró társadalmat, és megnehezítette azoknak az újságíróknak a munkáját, aklik teljesíteni akarták a szocialista állam iránti kötelezettségeiket. A PAP hír- ügynökség ehhez kapcsolódó kommentárja a többi között rámutat: az újságíró-szövetség 1980-as rendkívüli kongresszusát követően a szervezet gyakorlatilag ugródeszkává vált olyanok számára, akik az alapszabállyal ellentétes politikai tevékenységet folytattak. Az újságíró-szövetség több vezetője tavaly nyáron gyakorlatilag támogatta a „Szolidaritás" szélsőségesei által szervezett úgynevezett sajtóbojkottot, valamint hosszabb távon a politikai ellenzék tevékenységét. A szükségállapot bevezetése óta — folytatja a PAP hírügynökség kommentárja — lett volna idő arra, hogy a szövetség vezetői kritikus elemzésnek vessék alá korábbi lépéseiket. Ez azonban nem történt meg. sőt, a szövetség néhány vezetője nyíltan támogatott bizonyos szocialistaellenes szélsőséges csoportokat. Ilyen körülmények között a lengyel újságírószövetség, annak jelenlegi formájában és jelenlegi vezetőségével, nem folytathatja munkáját, ezért március 20-val a szövetséget feloszlatták. Minta PAP hírügynökség írja, a döntés egyáltalán nem zárja ki annak lehetőségét, hogy létrejöjjön a lengyel újságírók olyan új társadalmi-szakmai szervezete, amely a Lengyel Népköztársaság alkotmányának megfelelő munkát végez, s ezzel pozitívan hozzájárul az újságíróknak a szocialista közéletben való eredményes részvételéhez. RAN#RÁMA MOSZKVA Moszkvai látogatását befejezve szombaton hazautazott a szovjet fővárosból Bohuslav Chnoupek csehszlovák külügyminiszter. A repülőtéren Andrej Gromiko szovjet külügyminiisz- ter és más hivatalos személyiségek búcsúztatták. A két miniszter megbeszéléseiről közös közleményt adnak ki. CARACAS Befejezte tárgyalásait a Ve- nezueálban tartózkodó magyar kormányküldöttség. Faluvégi Lajos, a Minisztertanács elnökhelyettese megbeszéléseket folytatott a kormány több miniszterével és mások között Ricardo Marting tervezési államiniszter- rel. A tárgyalásokon érinted1 azokat a kérdéseket, amelyek a két ország együttműködésének bővítését szolgálják. A fejlesztésre lehetőség van a mezőgazdaság, az ipari termelés terén, az egészségügyi intézmények korszerűsítésében, a szakember- képzésben. Megállapodás született arról, hogy a két ország tudományos és műszakli együttműködésének előmozdítására kormányközi egyezményt készítenek elő. Faluvégi Lajost és kíséretét fogadta Luis Herrera Campins, a Venezuelai Köztársaság elnöke. Ez alkalommal áttekintették az időszerű nemzetközi kérdéseket és hangsúlyozták a különböző társadalmi rendszerű országok aktív hozzájárulásának szerepét a béke megőrzésében. Kifejezték a két ország közös szándékát a kapcsolatok sokoldalú fejlesztésére. A delegáció Peruban folytatja munkáját. fit. hozta;# hét á; külpolitikában
