Tolna Megyei Népújság, 1982. március (32. évfolyam, 51-76. szám)
1982-03-19 / 66. szám
2 Képújság 1982. március 19. Szakszervezeti kongresszus Moszkvában Gáspár Sándor gyárlátogatáson Lengyel felszólalás a tanácskozáson Gáspár Sándor, a SZOT főtitkára vezetésével a szovjet szakszervezetek XVII. kongresz- szusán részt vevő magyar küldöttség csütörtökön "ellátogatott a moszkvai Manométer Gyárba. A magyar küldöttséget a gyár vezetői röviden tájékoztatták a vállalatról. Az 1886-ban alapított, ma több mint 4 ezer munkást foglalkoztató gyárban különböző rendeltetésű folyadék- és nyomásmérőket készítenek, ennek mintegy 50 százalékát exportálják. Termékeiket 33 országban, közöttük hazánkban is jól ismerik. A gyár egyes üzemrészeinek meglátogatása után az ebédszünetben a magyar küldöttség barátsági gyűlésen találkozott a gyáriakkal. A gyűlés első szónokaként a Magyarországhoz, a Csepel Művekhez fűződő kapcsolatról beszélt Jevgenyij Ivanov, akinek nevét az tette ismertté, hogy ő hirdette meg azr MSZMP XII. kongresszusa , tiszteletére rendezett szocialista munkaversenyt. Utána Konsztantyin And- rejev műhelyfőnök mondott rövid beszédet. A vendéglátó1' után Gáspár Sándor szólt a gyár dolgozóihoz. Szóit a szovjet szakszervezetek XVII. kongresszusának jelentőségéről,-majd röviden beszámolt a magyar szakszervezetek munkájáról. A magyar küldöttség csütörtökön látogatást tett a Vas- és Gépipari Dolgozók Szakszervezeteinek Nemzetközi Szövetsége moszkvai székházában és tagjai beszélgetést folytattak a szövetség vezetőivel. A szovjet szakszervezetek XVII. kongresszusának csütörtök délelőtti ülésén felszólalt Eugenius Mielnickij, a lengyel (ágazati) szakszervezetek országos együttműködési bizottságának elnöke, a tanácskozáson részt vevő lengyel küldöttség vezetője is. Beszédében egyebek között rámutatott:- A társadalmi elégedetlenséget kihasználva, a belső ellenforradalmi erők, az imperialista körök támogatásával, nyílt harcot kezdtek a szocialista rendszer ellen. A „Szoli- danitás”-ban megbújt ellenségeinknek demagóg jelszavakkal sikerült politikai céljaik szolgálatába állítaniuk a dolgozók egy részét, különösen a fiatal, tapasztalatlan embereket. Ez szakszervezeteink egységének megbomlásához vezetett. — A lengyelországi események meggyőzően bizonyítják, milyen nagy veszély származik a szakszervezeti egységnek, a munkásosztály egységének megbomlásából és abból, ha gyengül a belső és külső reakciós erőkkel szembeni osztályéberség. — Országunkban komoly, a nehézségek legyőzésére képes erők vannak. A szocializmusért küzdő, a szakszervezeti mozgalom egységének osztályalapokon történő helyreállítására törekvő ágazati szakszervezeteknek sok millió tagja van. Országunkat senkinek sem sikerül kiszakítania a szocialista közösségből. Harcunkat nem egyedül vívjuk. A jelenlegi nehézségek legyőzéséért küzdve a Szovjetunió és más szocialista országok internacionalista segítségére támaszkodunk — hangoztatta felszólalásában a lengyel ágazati szakszervezetek képviselője. Washington Éles viták a SALT-ról Charles Mathias amerikai republikánus szenátor, a szenátus külügyi bizottságának tagja, szerdán felszólította Reagan elnököt arra, hogy kormányzata azonnal kezdjen tárgyalásokat a Szovjetunióval a hadászati fegyverzet korlátozásáról. Az indítvány előterjesztésekor a szenátor rámutatott: a Reagan-kormány ellentétbe került „az amerikai néppel és az emberiség túlnyomó többségével" és „a legsúlyosabb hibát követi el", amikor megtakadja a tárgyalások felvételét. Az amerikai kormányzat Mézétől a napokban többször utaltak arra, hogy az amerikai tárgyalási pozíciók kidolgozása „már csak hetek kérdése”, a külügyminisztérium hivatalos szóvivője szerdán ehhez hozzáfűzte: az álláspont kidolgozása nem jelenti azt, hogy Washington kész a tárgyalóasztalhoz ülni. A hadászati fegyverzetek csökkentését célzó, úgynevezett „START”-tárgyalások körüli elszánt küzdelem kiéleződésének jeleként, ugyancsak szerdán, „A fennálló veszéllyel foglalkozó bizottság" elnevezésű politikai csoportosulás nyilatkozatban hívta fel a kormányt a katonai kiadások növelésére. Sztrájk a Vatikánban Spanyolország Tejero vallomása a puccsisták perében Paul Marcinkus, a Vatikáni Bank elnöke, Vatikánváros püspök-kormányzója tiltakozó táviratot kapott a pápai állam polgári alkalmazottainak szervezetétől, amelyben az 1630 tag nevében reformokat követelnek, valamint azt, hogy javítsák meg anyagi helyzetüket. Amennyiben ez nem történne meg, Vatikánváros polgári alkalmazottai nyilvánosan tüntetni fognak a munkaadó ellen és beszüntetik a munkát — közli a távirat, melyet Mariano Cerullo, a szervezet elnöke írt alá. A sztrájkfenyegetés abból is ered, hogy a Vatikán és különösen Marcinkus, nem veszi jó néven a törpeállam polgári alkalmazottainak szervezkedését. Antonio Tejero csendőr alezredes kihallgatásával folytatódott szerdán Madridban a tavaly február 23-i spanyolországi puccskísérlet elkövetőinek pere. Az ügyész kérdéseire válaszolva Tejero — aki annak idején csendőrök élén megszállta a spanyol parlamentet és egy ideig fogságban tartotta az ott ülésező képviselőket - azt hangoztatta, hogy vértelen puccsal akarta megdönteni a kormányt. Elmondotta: először azt tervezte, hogy vagy a parlamentet vagy a kormányfői rezidenciát ostromolja meg, de végül is a kevésbé őrzött parlamentre esett a választása. Az alezredes azt állította, hogy a parlament elleni támadást Jaime Milans Del Bosch altábornagy parancsára hajtotta végre; Del Bosch abban az időben a valenciai katonai körzet parancsnokaként szolgált. Tejero szerint később a katonai elhárítás egyik őrnagya azt mondta neki, hogy a puccs igazi vezetője Alfonso Armada vezérőrnagy volt, aki élvezte János Károly király támogatását. Az alezredes kijelentette, hogy Armada — aki akkoriban a szárazföldi erők vezérkarifőnök-he- lyettese volt — adta ki neki 48 órával a puccskísérlet előtt a végső parancsot, arra hivatkozva, hogy az Egyesült Államokkal és Vatikánnal all kapcsolatban. Tejero azt is elmondotta: az ő feladata az volt, hogy megakadályozza a parlamenti képviselőket az épület elhagyásában, míg egy katonai vezető, véleménye szeriint Armada, meg nem jelenik, ismertetni terveit. Mint mondotta, azért adott le lövéseket a parlamentben, mert elszigetelve érezte magát embereitől, s tudta, hogy több képviselőnek fegyvere van. Ezért parancsolta meg nekik, hogy hasaljanak le a padlóra. Egy figyelmeztető kudarc ötven évvel ezelőtt, 1932 elején hét évi „előkészítés" után összeült Genfbe’n a Nemzetek Szövetségének leszerelési konferenciája. Az I. világháborút lezáró békeszerződések a vesztes államok számára kötelezően előírták a leszerelést, haderejük létszámának radikális leszállítását (Németország esetében 100 ezerre, Magyarország esetében 35 ezerre), egyes harci eszközök (nehéztüzérség, csatahajók, tengeralattjárók, repülőgépek stb.) gyártását és alkalmazását megtiltották, a győztesek katonai ellenőrzése alá helyezték őket. Mindez annak a kilátásba helyezésével történt, hogy idővel, a viszonyok stabilizálódásával és az ellentétek elsimulásával majd a győztesek is végrehajtják fegyveres erejük csökkentését. E csökkentés megtárgyalására, megvalósítására gyűltek össze az államférfaik a nemzetközi élet genfi központjában. Az emberiség békevágya egyidős az emberi társadalommal — és így a háború intézményével. Merész gondolkodók (köztük Dante és Kant) ter- vezgetései után a XIX. századra kialakultak ugyan a szuverén államok együttélésének többé-kevésbé általánosan elfogadott alapelvei és formái, de a kormányokban még csak föl sem merült, hogy lemondjanak a politika eszközei között a leghatalmasabbról, „a királyok végső érvé”-ről, a háborúról. Pedig ekkor már az emberek számos szervezett csoportja (a minden háború és erőszak ellen föllépő pacifisták mellett a háborúk gyökerét, társadalmi okait kiiktatni akaró munkásmozgalom is) indított mozgalmat az esztelen vérontás szokása ellen. Terjedőben volt a nézet, hogy a fölhalmozott fegyverek előbb- utóbb elsülnek, tehát meg kell állítani a nagyhatalmak fegyverkezési versenyét, s ezáltal a háború kitörésének a veszélye is csökkenthető. Az első világháború tízmillió halottja és a nyomában járó gazdasági és politikai káosz után -már komolyabban kellett venni milliók békevágyát, a leszerelés kérdését. A nemzetközi élet szabályozására létrehozott Nemzetek Szövetsége elvben alkalmas keretet is biztosított a háborús konfliktusok kiküszöbölésére. Az 1920-ias évek derekán, a háborús jóvátétel szabályozása és az általános enyhülést hozó 1925-ös locarnói szerződések után kedvező nemzetközi légkörben meg is kezdődött a leszerelési konferencia előkészítése. Az ezt végző bizottságba kapcsolódott be 1927-ben a nemzetközi életben mindinkább szerepet vállaló Szovjetunió, sőt, 1928-ban javasolta is az általános és teljes leszerelést. 1928-ban a világnak gyakorlatilag az összes állama csatlakozott a háborút, mint a nemzetközi politika eszközét eltiltó Briand—Kellogg-pak- tumhoz. Az 1929-ben kitört gazdasági világválság kézenfekvővé tette az egyes államok számára, hogy gazdasági nehézségeiket a hadikiadások drasztikus csökkentésével próbálják megoldani. Súlyos akadályt jelentett azonban a világháborúból és az államok eltérő társadalmi és politikai rendszeréből eredő bizalmatlanság, az ellenőrzés és a szuverenitás összeegyeztetésének a kérdése, a vesztesek és a győztesek hadereje közötti óriási különbség, nem utolsósorban pedig azoknak az erősödése, akik a versailles-i békerendszert erőszakos úton megváltoztatva, saját elképzeléseik szerint kívánták átformálni a világot. Németországban 1930 szeptemberében már hatmillió szavazatot szerzett Hitler nemzetiszocialista pártja. Hatvan ország részvételével 1932. február 2-től júliusig tartott a genfi leszerelési értekezlet első szakasza. Franciaország erős nemzetközi haderő létrehozását javasolta, mint a biztonság és a nemzeti leszerelés előfeltételét, Németország pedig kiindulópontul (és saját további részvétele feltételeként) követelte fegyverkezési egyenjogúsága elismerését. Sem ezek, sem az arányos és fokozatos leszerelés szoviet, sem az egyes fegyvernemekre koncentráló brit és amerikai javaslatok nem találkoztak általános egyetértéssel. Az úiabb ülésszak 1932 decemberében brit javaslatra elfogadta ugyan „Németország és a többi szerződés által leszerelt állam egyenjogúságát. . . egy olyan rendszerben, amely valameny- nyi nemzetnek biztonságot nyújt", de ez tipikusan verbális megegyezés volt, mert mindenki tetszése szerint értelmezhette, milyen rendszer nyúit számára biztonságot. Az 1933 tavaszán előterjesztett új brit javaslat a volt győztesek haderejének jelentős csökkentésével öt év alatt valósította volna meg az egyenjogúságot, de Franciaország ezt előbb csak az 1919-ben elmaradt brit garancia esetén, utóbb négy évi próbaidő lejárta után volt hajlandó elfogadni. Ekkor Németországban már hónapok óta Hitler volt hatalmon, s ő 1933. október 14-én bejelentette, hogy a továbbiakban nem vesz részt a leszerelési konferencia munkájában, sőt, a Népszövetségből is kilép. Ezzel a leszerelés helyett az újrafelfegyverkezés került előtérbe, bár még évekbe tellett, míg a megbékélést hirdető hatalmak ráébredtek arra, hogy az agresszív nagyhatalmakat, a náci Németországot és a fasiszta Olaszországot nem lehet tárgyalásokkal, enge dimé nye k ke I meg szel id íte ni. A leszerelés ügye csak' a második világháború vérzivatarát követően, a fasizmus leverése és a hidegháború "befejeződése után, az 1950-es évek végén kerülhetett ismét napirendre, s az enyhülés éveiben történt is némi előrehaladás e kérdésben. A fegyverek mennyiségének és minőségének hallatlan mértékű megnövekedése nukleáris és más tömegpusztító eszközök, valamint a világ előtt álló gazdasági és társadalmi feladatok meqoldá- sa ma sürgetőbbé, nélkülözhetetlenebbé teszi a leszerelést, illetve a fegyverkezés szintjének csökkentését, mint valaha. A két világháború közti erőfeszítések kudarcának története intő figyelmeztetés valamennyiünk számára. JESZENSZKY GÉZA A Buckley-kiildetés Csütörtök esti kommentárunk. Végéhez közeledik Buckley amerikai külügyminiszterhelyettes európai látogatása. A biztonsági ügyekért felelős főtisztviselőt azért küldte a Fehér Ház Nyugat-Európába, hogy tisztázza a szövetségesekkel, milyen — a szocialista országok ellen irányuló — újabb megtorló intézkedéseket hajlandóak a jövőben végrehajtani. Nyilvánvaló, Washington még mindig nem adta fel teljesen a reményt, miszerint az EGK-országok esetleg elállnak a nagy szibériai gázüzlettől. (Nem kétséges, hogy ez nem kizárólagosan politikai ügy — a nagy észak-amerikai energiaipari monopóliumok szívesen vállalkoznának pótlólagos szállításokra.) Az elnöki küldöttnek ezen a téren aligha sikerült eredményt elérnie. Párizsban például Cheysson külügyminiszter kijelentette: „szükségünk van a szovjet gázra. Tulajdonképpen kinek akarnak az amerikaiak ártani: nekünk vagy az oroszoknak?" A francia kormány azt is világosan Buck- ley értésére adta, hogy nem hajlandó semmiféle új szankciót kimondani a Szovjetunió ellen. Hasonló értelmű volt az a londoni bejelentés is, miszerint kormánygaranciát adtak szocialista országba irányuló szállításokra. Ilyen lépést tett az NSZK kormánya is: január 71., a NATOszankciók kimondása óta, 577 millió dollárnyi, a Szovjetunióba irányuló exportért vállalt garanciát. Az NSZK nemcsak a gázcső ügyletben érdekelt — rendkívül fontos a nyugatnémet cégeknek maga a keleti piac is, amit most Washington lényegében el akar zárni szövetségesei elől. A gázügylet tehát nagy valószínűséggel megvalósul, ám az Egyesült Államok vezető körei továbbra sem tettek le arról, hogy megzavarják létrejöttét. Most azt fontolgatják, hogy nemcsak az USA-ban gyártott gépek szállítását tiltják meg, de megakadályozzák az amerikai licenc alapján előállított berendezések felhasználását is. A másik próbálkozás: a hitellorgalom megakadályozása. Nem kétséges, hogy ez is elsősorban politikai tartalmú kezdeményezés. Igaz, az utóbbi időben a nyugati magánbankok hitelnyújtási készsége ismert okok miatt jelentősen megcsappant, de például a földgázcső-üzlet olyan méretű vállalkozás, amit támogatnának. A kelet-európai országokkal szembeni hitelkorlátozás az Egyesült Államokat kevésbé érintené — mutattak rá francia kormánykörökben — hiszen Amerika elsősorban nem iparának késztermékeit, hanem mezőgazdasági terményeket szállít erre a piacra. Ha Buckleynek sikerülne elérnie, hogy Nyugat-Európa jelentősebb országai csatlakozzanak egy Washington által javasolt hitelstophoz, az minden bizonnyal jelentős károkat okozna ezeknek az országoknak is, s nagy mértékben akadályozná a recesszió felszámolását. Az amerikai gazdasági hadviselést elítélő cikkében a londoni The Times rámutatott: Nyugat-Európának igen nagy szüksége van azokra a pozíciókra, amiket a kelet—nyugati kereskedelem biztosit és ugyancsak nagy szüksége van a szovjet nyersanyagokra és energiára. A szovjet földgáz — irta a brit lap — különösen jól jön ahhoz, hogy Nyugat-Európa függősége csökkenjen a bizonytalan Közel-Kelettől. MIKLÓS GÁBOR PANORÁMA BUDAPEST Púja Frigyes külügyminiszter táviratban köszöntötte az ENSZ apartheid elleni különleges bizottságának New Yorkban rendezett emlékülését a faji megkülönböztetés felszámolásáért vívott harc nemzetközi napja alkalmából. * Az MSZMP Központi Bizottságának meghívására március 15—18. között látogatást tett hazánkban az Ecuadori Kommunista Párt küldöttsége, René Maugénak, a párt főtitkárának vezetésével. A küldöttséget fogadta Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára. Az ecuadori küldöttség csütörtökön elutazott Budapestről. MOSZKVA Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke csütörtökön a Kremlben megbeszélést folytatott Kaysone Phomvihane- nal, a Laoszi Forradalmi Néppárt Központi Bizottságának főtitkárával, a Laoszi Népi Demokratikus Köztársaság miniszterelnökével. CARACAS Megérkezett Venezuelába az a magyar kormányküldöttség, amely Faluvégi Lajosnak, a Minisztertanács elnökhelyettesének vezetésével március 17— 23. között tárgyalásokat folytat a két ország közötti gazdasági kapcsolatok fejlesztéséről. A delegációt dr. Ricardo Martinez államminiszter, Venezuela tervhivatalának (Cordiplan) vezetője, s a külügyminisztérium vezetői fogadták a caracasi repülőtéren. A fogadáson megjelent dr. Dömény János, hazánk venezuelai nagykövete. GENF Dr. Kőmíves Imre nagykövet, a Magyar Népköztársaság állandó genfi képviselője csütörtökön felszólalt a genfi leszerelési bizottság teljes ülésén. A nagykövet sürgette, hogy a bizottság mielőbb dolgozzon ki szerződést, amely eltiltaná új típusú tömegpusztító fegyverek kifejlesztését és gyártását. LIPCSE Két magyar terméket jutalmaztak aranyéremmel a lipcsei tavaszi vásáron: a Buda- vox-BHG epex-rendszerű telefonalközpont családját és a Kőbányai Gyógyszerárugyár Fabulon tusfürdő készítményét. BECS Csütörtökön megtartották a közép-európai fegyveres erők és fegyverzet kölcsönös csökkentéséről folytatott tárgyalás- sorozat 300. teljes ülését. A tanácskozáson Lubomir Sopov nagykövet, a bolgár küldöttség vezetője emlékeztetett a négy résztvevő szocialista ország február 18-án benyújtott újabb kompromisszumos javaslatának jelentőségére. DAMASZKUSZ Szíria változatlanul Irakot tartja agresszornak az iraki— iráni háborúban — ez derül ki az Abdel Halim Khaddam sziriai külügyminiszter teheráni látogatása után kiadott sziriai —iráni közös közleményből. Szíria és Irán ellenzi, hogy az el nem kötelezett országok következő csúcsértekezletének színhelye Bagdad legyen és azt követeli, hogy erre más fővárost jelöljön ki a mozgalom. BEJRUT Jasszer Arafat, a PFSZ VB elnöke egy interjúban visszautasította a tűzszünet palesztin részről történt állítólagos megsértéséről szóló izraeli vádakat és kijelentette, hogy a palesztinok nem fogják megsérteni a tűzszünetet. Ugyanakkor újólag rámutatott, hogy ^ a tűzszünet csupán a libanoni határra érvényes, a sziriai vagy jordániai területről kiinduló akciókra nem.
