Tolna Megyei Népújság, 1982. március (32. évfolyam, 51-76. szám)
1982-03-18 / 65. szám
B NÉPÚJSÁG 1982. március 18. oldulhulo *8 2 Kosárlabda NB I Fergeteges hajrával nyert a Dózsa Varga Rózsa huszonnégy pontjával, kiemelkedő játékával a mezőny legjobbjának bizonyult Szekszárdi Dózsa—Kecskeméti SC 72-67 (42-40). Kecskemét. V.: Bolgár, Budai. Szekszárdi Harsány! (12), Varga (24), Pártos (7), Támer (17), Rátvay (10). Csere: Fekete (2), Daróczi (—). Edző: Rátvay Zoltán. Kecskemét: Bielik (22), Király (12), Sütő (10), Fück (12), Farkas A. (4). Csere: Hegedűs (5), Kovács (2), Farkas I. (—). Edző: Király Sándor. Kecskeméti kosárral indult a játék, de a dózsások pillanatokon belül 8-2-es vezetést szereztek. A 4. percben 14-7-re módosult az eredmény. Ezután alábbhagyott a szekszárdiak kezdeti lendülete, dobásaik pontatlanná váltak és a védekezésbe is sorozatos hibák csúsztak. Mindezt a nagyon lelkes házigazda KSC azonnal kihasználta és a 7. percben 17-14-re a maga javára fordította az eredményt. A folytatásban mindkét együttes nagy rohanásba kezdett. A védekezéssel egyikük sem törődött különösebben, dobópárbaj alakult ki. Szünetig felváltva estek a kosarak, jelentős előnyre egyik csapat sem tudott szert tenni. A második félidő elején a vendéglátó kecskemétiek valósággal lerohanták a Dózsát, a 9.. percben 13 pontos előnyt szereztek: 46-59. Ebben az időszakban a dózsások olyan teljesítményt nyújtottak, melyet jó lenne minél gyorsabban elfelejteni. Újabb periódus következett, amikor feljavult a szekszárdiak dobóteljesítménye, mindez azonban csak az eredmény tartásához volt elegendő. A 17. percben 67-56-ra vezetett a KSC, és a kisszámú közönség mór hozzákezdett a hazai győzelem ünnepléséhez. Ami a véghajrá utolsó három percében történt, az sokáig emlékezetes marad a „hírős" város kosárlabda-szurkolói számára. Az egészpályás letámadásra átállt dózsások — a kezdő ötös volt a pályán — harcos erényeket csillogtatva, fergeteges hajrával valósággal állva hagyták ellenfelüket. Háromperces ragyogó játékkal. 16-0-ás dobóteljesítménnyel nagyon értékes, ayőzelmet arattak. Hírek Ma tartja alakuló ülését a Bátaszéki SZVSE labdarúgó- 'csapatának baráti köre, melyre mindenkit szeretettel várnak. Színhelye: művelődési ház. * A labdarúgó Duna-kupa állása: 1. Simontornya, 10, 2. Gerjen 7, 3. Bölcske 4, 4. Pöks II. 4, 5. Gyönk 3 ponttal. A presztízsrangadó utórezgései Amikor az utolsó percig nyílt, mindvégig .háromesélyes találkozónak dr. Rákóczi játékvezető hármas sípszava véget vetett, nem csattant taps a lelátón. A tíz hónapja hazai győzelmekhez szökött közönség korábban sem tapsolta vörösre tenyerét. Igen, közepesre sikeredett ez a presztízsrangadó a Szekszárdi Dózsa és a Kaposvári Rákóczi között. Az öltözőket sem vetette szét az öröm, mert a gól nélküli döntetlen mindkét táborban egy nagy lehetőség elszalasztásának érzését keltette. Akkor, közvetlenül a 90 perc után, még fáradtságtól elcsigázottan alacsonyra szökött az egy pont árfolyama. Két órával később, a Nyugati csoport teljes eredménylistája ismeretében viszont már megszűnt a „csak" egy pont értékének devalválódása. A döntet- lendömping ugyanis megmerevítette a táblázat élcsoportját: az NB ll-es létéért harcoló Dózsa is, a 'Rákóczi is megőrizte pozícióját. Négy véleményt gyűjtöttünk csokorba. Jutási Róbert, a Somogyi Néplap sportrovatvezetője : — Az első félidőben nagyon taktikusan játszott a Rákóczi. Azt a módozatot választotta, amit széllel szemben eay 3. helyezett csapat otthonában játszani kell. A zöld-fehérek megszállták saját térfelüket, már a félpályán lefékezték a Dózsa rohamait. Lapos oldaladogatással tartották a labdát és gyors kontraakciókra vállalkoztak. Ami engem meglepett, az csapatunk szünet utáni visszaesése volt. Miután Hámorit az edző a középpályáról egy sorral előrébb küldte, a Rákóczi középpályásai összeomlottak. Kanyar és Kakas teljesen eltűnt, s ekkor jött a kritikus periódus. Az a 20—25 perc, amelyben símán elveszthettük volna a mérkőzést. A 0-0 ismeretében viszont azt mondhatom, hagy az abszolút helyzeteket tekintve a kaposváriak 2-1-re nyerhettek volna. Csaba Gábor, a Rákóczi vezető edzője: — A helyzeteink alapján győzelmet érdemeltünk volna. Szlovák László, a kaposváriak középpályása: — Két pontért Dombóváron sem kápráztatták el a tisztelt nagyérdeműt a VMSE játékosai. A Várpalota elleni 90 perc a sereghajtó po: zíció további teherviselőjének kilétét hivatott eldönteni. Egy hete ezeken a hasábokon megdicsértük a dombóvári gárdát, mert küzdeni akarásból jelesre vizsgázott. Ezúttal viszont, többek között a határtalan lelkesedés is hiányzott játékukból. A 3J1-es vereség ténye mellett a közönségnek akadt még egy polémiája. Nevezetesen, hogy miért cserélték le Foki kapust. Miért nézte civilbe öltözve a második félidőt az a portás, aki közel 50 NB ll-es meccsen bravúrok sorozatát produkálva védett? Aki elévülhetetlen érdemeket szerzett abban, hogy tavaly nem kényszerült búcsúra a Kapos parti együttes? Telefonon a legilletékesébb- től, Vicze János edzőtől kértünk Illés Béla, a Bátaszéki SZVSE ügyvezető elnöke vasárnapra nem csinált programot magának, olyat, amelyet családja körében tervezett eltölteni. Buszba ült, elkísérte a focistákat a listavezető Siófok elleni mérkőzésre. Mint mondja, nem bánta meg ezt a Balaton parti kiruccanást. Élményeiről beszámolva — úgy láttuk — fölöttébb savanyú almába harapott. No, de hallgassuk magát az elnököt. — Amikor megérkeztünk a Siófoki Bányász sporttelepére, közölték a házigazdák, a mérjöttünk Szekszárdra. Ez volt az elsődleges célunk. Teszler Vendel, a Dózsa vezető edzője: — Játékosaink — saját bevallásuk szerint — túlbecsülték a kaposvári csapat játékerőjét. Egy félidő kellett ahhoz, hogy ráébredjenek: ez a mostani Rákóczi nem hasonlítható az NB l-be két éve felkerült zöld-fehér csapathoz. Labdarúgóink gondolatában ott motoszkált az is, hogy ha kikapnak ezen a délutánon, úgy már csak' három pontra csökken a különbség a két együttes között. Ahogy fogynak a fordulók, egyre nagyobb jelentőséggel bír minden egyes pont, s ez időnként bénítólag hat a teljesítményre is. Amikor megkezdődött a tavaszi idény, azt hiszem minden kedves szurkolónk kiegyezett volna a három mérkőzésből szerzett öt ponttal. választ. íme a szakvezető nyilatkozata: — Amikor félidőben bementünk az öltözőbe, Foki panaszkodott: fáj a lába. Kérte, amennyiben tehetőség van rá, cseréljem le őt. Őszintén mondom, az arca arról is árulkodott, hogy igencsak megviselte idegeit a szögletrúgásból bekapott két gól. Ezért úgy döntöttem, hogy a második 45 percre tehetőséget adók a bemutatkozásra a februárban hozj zánk igazolt Horváthnak. Merthogy bajnoki mérkőzésen eddig még nem szerepelt nálunk... Sajnálom, hogy szünetben nem sikerült igazán lelket verni a társaságba. Az első percben kihagyott 11-es, majd az azt követő öt percben kimaradt két nagy ziccerünk letaglózta a fiúkat. A mi esetünkben — úgy tűnik — megkérdőjeleződik a hazai pálya előnye is. kőzés nem itt tesz, hanem Ba- latonszéplakon. Indultunk volna, de a vezetők marasztaltak bennünket. Addig, amíg levetkőztek a játékosok, merthogy a meccs színhelyén nincs öltöző. Mindegyik játékosunk volt katona, így gyorsan sportmezbe vágták magukat. így aztán áthajthattunk a nyolc kilométerre lévő Széplakfelsőre. Meg sem álltunk az állami gazdaság mostóhán kezelt pályájáig. Zsákfóliából font alkalmi kordon kerítette el a játékteret a nézőtértől. Persze, csak a két oldalvonal mentén, mert a kapuk mögötti rész korlát nélkül maradt. Elkezdődött a mérkőzés, a Viharos erejű szél mesz- szire sodorta a labdát egy-egy célt tévesztett lövésnél. Valakinek vállalkozni keltett a labdaszedői szerepre, lévén, hogy a kapuk mögé néző nem állhatott. A siófokiak egyik tartalékjátékosa viszont odaállt, s szaporán segédkezett a labdavisz- szajuttatásában. önként vállalt tevékenységét azonban a bíró furcsa mód honorálta. Előbb figyelmeztette, majd, mert nem ült vissza a cserepadra, sárgalappal „díjazta”. A szabály az... A 65. percben Kalász edző cserélt, Zágonyi helyett Bosnyákot Nincs irigylésre méltó helyzetben dr. Freppán Miklós, a TAÉV SK legénységének edzője. Míg ősszel három győzelemmel rajtoltak az építők, most tavasszal két vereség és egy döntetlen a mérleg. Hogy mit tudnak felhozni mentségükre? — Most már csak azért szurkolok, hogy az idény végéig maradjon legalább 11 játékosunk. Ebben a bajnokságban eddig kis híján egy csapatra Való játékos pótlásáról kellett gondoskodni. Klopcsikot, Kálmán fl-t Bótaszéknek, Boczot és Horvóthot a Tamásinak, Ster- czet a Bonyhádnak, Böröczöt pedig Bogyiszlónak adtuk ki. Lángi bevonult, Turbuk műtét előtt áll, Kálmán ,l-nek boka- szalag-szakadása van. Szóval, igencsak kicserélődött az őszszel jól rajtoló csapat személyi állománya — mondta dr. Freppán Miklós. A megyebajnokság 18. fordulójának legnagyobb meglepetését kétségtelenül az Ireg- szemcse csapata szolgáltatta. Azt a Dombóvári Vasast fektette kétvállra, amelynek a „rossznyelvek" szerint már most ki lehetne osztani a bajnoki aranyérmet. Az újonc iregszemcséi gárda vasárnap aztán gondoskodott arról, hogy feléledjenek a trónkövetelő nagymá- nyoki remények. Mindössze egy pontra zsugorodott ugyanis a Vasas és a Brikett SE közti különbség. Székely József, az ire- giek „mestere" így summázta véleményét: — Ősszel igencsak „megfáztunk” Dombóváron, amikor küldte a pályára. A bátaszé- kie'k lecserélt középpályása egyiből a cserepad felé vette az irányt. Ekkor a partjelző: „Kérem, menjen az öltözőbe!" Meglepődtünk, aztán illedelmesen megkérdeztük: miután csak Siófokon van öltöző, Zágonyi induljon neki gyalog? Akkor menjen a buszba — hangzott az újabb utasítás. De hát érkezéskor az összetorlódott gépkocsisor végén, vagy ezer méterre sikerült parkolnunk —mondtuk. Kompromisszumra jutottunk, lecserélt játékosunk maradhatott, de csak állva, a kis- pad mögött. Mert a szabály ugyebár... — A mostani sikertelenség másik oka a szakosztály morális helyzete. Az elmúlt héten Majnái kapus ittasan jelent meg a pénteki edzésen. Anszló és a csapatkapitány, Veress az előző napi .fáradalmak” hatására viszont csak üzenetet küldött. „Azt üzenjük a szakvezetésnek, hogy elmentünk Hő- gyészre kakasókért”. Kénytelen voltam fegyelmezni, vasárnap mindhármukat kihagytam a csapatból. Majnáiról és Anszló- ról végleg lemondtam, Veressel pedig egyértelműen közöltem: amennyiben a jövőben nem készül sportszerűen a mérkőzésekre, úgy tőle is megválunk. Ozorón négy újoncot avattunk, az új fiúk megállták helyüket. Idegenben négy gólt lőttünk, a befejezés előtt nem sokkal még vezettünk. Lehet, hogy eredményeink gyengébbek lesznek az őszinél, de azt ígérhetem, hogy rendet teremtünk — fejezte be nyilatkozatát a vezető edző. 8-0-ra vereséget szenvedtünk. Most, a visszavágó előtti héten napról napra beszédtéma volt játékosaink körében a tavalyi ominózus 90 perc. Fogadkozásból nem volt hiány, játékosaink ambícióját növelte az előző két fordulóban aratott győzelem. A 80. percig női nélküli döntetlenre álltunk. A listavezetővel szemben az egy pontot is sikernek könyveltük volna el. Szögletrúgáshoz jutottunk ekkor. Kránitz emelte kapu elé a labdát és a berobbanó Varga közelről nem hibázott. Hogy ünnepeltünk-e a győzelem után? Régóta terveztünk egy szerény bankettet. Olyat, amelyen a játékosok feleségestül együtt részt vesznek. Nos, vasárnap ez a tervünk megvalósult. Miután hazajöttünk Fornádról, ünneplőbevágták magukat a játékosok és a Féhér galamb kisvendéglőben jó hangulatú sportbálon elevenítették fel a megyebajnokság eddigi eredményeit, önmaguk tették mérlegre a 18 mérkőzésen nyújtott teljesítményüket. Apja fia Ha egy fiatal labdarúgó jó játékkal hálálja meg az edző bizalmát, az általában beszédtéma egy községben. Teveten harmadik hete a 18 éves Wei- dinger Jánosról beszélnek a legtöbbet. Az érettségi előtt álló fiatalembert 1977-ben igazolta le a Teveli MEDOSZ. Az ifjúságiaknál középcsatárt játszott, ontotta a gólokat. Vese- bántalmok miatt azonban egy évig kénytelen volt hátótfordí- tani a futballpályának. Miután kiöregedett az ifik korosztályából, ezen a télen már a felnőttkerettel alapozott. Szorgalma feltűnt Fláding János edzőnek is, aki a tavaszi idény három mérkőzésén kezdő játékosként küldte pályára. Rászolgált a bizalomra; mindhárom mérkőzésen jól játszott, mi több, két gólt szerzett. Most vasárnap a Nagydorog elleni gólja az eavik pont megmentését jelentette csapata számára. Azt mondják a teveliek: apja fia ez a gyerek. Igen ám, csakhogy az idősebb Weidinger János sóha nem futballozott. A sportot azonban fölöttébb szerette. Az idősebb teveliek még emlékeznék rá, hogy a röplabdázást viszont elismerten magas színvonalon űzte. Ügy hozta a sors, hogy végül mégis a futballpályák föszereolőjeként kötött ki. Egyedüli teveli futball- bíróként működött hosszú éveken át a megyebajnokság mérkőzéséin. Azon bírók egyike volt, akivel legtöbbször még a vesztes csapat játékosai is elégedettek voltak. Az utóbbi időben „szögre akasztotta" a sípot, vasárnap délutánodként fia teljesítményét lesi árgus szemmel a pálya széléről. Az ifjú Weidinger eddig nem okozott csalódást a papának sem. —fekete— Miért cserélték le Fokit? A szabály ugyebár szabály „Elmentünk Hőgyészre kakasokért" Adós, fizess!
