Tolna Megyei Népújság, 1982. március (32. évfolyam, 51-76. szám)

1982-03-17 / 64. szám

1982. március 17. NÉPÚJSÁG 3 Tanácsköztársasági emlékek nyomában (II.) Óvoda a iengyeli kastélyban Hatvanhárom esztendővel ezelőtt kiáltották ki a Magyar Tanácsköztársaságot, amely a proletárdiktatúra második győ­zelme volt a világon. A munkás—paraszt hatalom dicsőséges 133 napjának számtalan emlékezetes eseménye zojlott le me­gyénkben is. Közülük epizódszerűen emlékezünk meg ezúttal néhányról. Ezek az események epizódok voltak ugyan, de egy­ben jellemzőek is, a fontosságukkal meghatározó szerepet ját­szottak a szocialista forradalom egészében. A régi óvoda, a mostani ovisok és Hiller István Ipari körjárat BHG Híradástechnikai Vállalat szekszárdi gyára Ez a délelőtt sem különbözik a többitől. A Iengyeli kétcsopor­tos óvoda folyosói némák, no­ha egyik teremben népdalokat énekelnek a kicsinyek, a másik­ban pedig a mesesarokban ül­nek, s hallgatják óvó nénijüket. A méter vastag falak nem en­gedik ki a gyerekhangokat... Néhány hét híján hatvanhá­rom esztendővel ezelőtt is ha­sonló kép fogadhatta a betérőt a Lengyel központjában lévő kastélyban, mely előbb Appo- nyi Sándoré, majd hőgyészi rokonáé, Apponyi Károly grófé volt. 1919-ben ott szintén óvo­da működött. — Sőt, már korábban is. Pon­tosan száz esztendővel ezelőtt Apponyi Károly a kastély egyik szárnyában alapított óvodát, amit 1919. július 9-én államo­sítottak — mondja Fábián And- rásné vezető óvónő és elénk teszi a régi feljegyzéseket — mintegy bizonyítékul. — E nap­tól kezdve a szegényparasz­tok, volt cselédek gyermekei jár­tak ide, illetve az épület másik szárnyába, ahol most a posta- hivatal van. A feljegyzések szerint a tol­nai származású Sc'hopper Anna volt az óvónő, aki egyébként igen haladó szellemű volt. Fér­jével együtt bekapcsolódtak a munkásmozgalomba. — A Tanácsköztársaság le­verése után nagyon megkínoz­ták Sc'hopper Annát, majd sze­kér után kötötték, s úgy von­szolták Kurdig — mondja Fá­bián Andrásné már az épület előtt, ahol csengő hangon, fel­szabadultan dalolnak és ját­szanak az ő kis ovisai, akik mit sem tudnak elődeik néhány boldog óvodásnapjáról. Az óvodából a nyolcvannégy esztendős Hiller Istvánhoz, a volt vöröskatonához megyünk. Az idős ember jó erőben van és szívesen emlékezik 1919-re: — Jól ismertem Annust, az óvónőt. Meg a férjét, Kőniget is. Szerencsétlenek... Nagyon megkínozták őket... az embert majdnem agyonverték. — Pista bácsit nem bántot­ták? — Nem tudtak. A Tanács- köztársaság alatt a főváros­ban voltom. Utána pedig nem jöttem haza, hiszen a kínzások, az üldözések híre hozzám is eljutott. A Vörös Hadseregből többen a vasútezredhez álltunk be. Ott keresett meg eayik len- gyeli barátom, aki szintén vö­röskatona volt... Alig ismertem rá. Kék volt, zöld volt... Azt mondta: „összeverték ezek az átkozott darutollasok. Még nem léhet visszamenni Lengyelbe." Aztán ő is maradt. Hitler István 1920-ban tért vissza Lengyelbe. Ácsmester­ként dolgozott. A felszabadulás után tíz esztendővel a tangaz­daságban helyezkedett el, s onnét is ment nyugdíjba. VHM—VZ Fotó: CzS. A portán szigorúan betartják a szabályokat. Kitöltik a belé­pési engedélyt, előbb azonban telefonon keresik Békési Mihály főmérnököt, fogadja-e a láto­gatót. A kapun belül újság­cikkekkel és felhívásokkal teli­aggatott tábla, a lépcsőházban plakát invitál a csütörtöki disz­kóba. * A volt vasipari vállalatnál, az 1973-as olajárrobbanás kö­vetkeztében — addig az olaj- kályha-gyártás volt a vállalat fő profilja — kevesebb lett a munka, az akkori Kohó- és Gépipari Minisztérium illetéke­sei úgy döntöttek, hoc y minisz­tériumi felügyelet alá helyezik a vállalatot, s létrehozzák a BHG Híradástechnikai Vállalat 4. számú gyárát. Fél év alatt teljesen megváltozott a volt vasipari vállalat gyártmány­szerkezete, új tedhnológiával és gépekkel, de a régi dolgozók­kal megkezdődött a termelés. — Ez abban az időben nem kis energiájába került a gyár dolgozó kollektívájának és a vezetésnek sem — emlékezik vissza Békési Mihály főmérnök •— 1975-től új profilra álltunk át, létszámunk megkétszerező­dött, 1975-ben gyárunkban több mint ezerkétszáz ember dolgo­zott. Ma a BHG Híradástedhnikai Vállalat 4. számú qyárában ez­ren dolgoznak, 500 nő és 500 férfi. A gyár a crossbar rendszerű telefonközpontok részegységei­nek gyártásával foglalkozik. A híradástedhnikai vállalat központja Budapesten, a Fehér­vári úton van, itt van az 1. számú gyár is, a kettes számú gyár Debrecenben, a hármas Kunhegyesen, az ötös Tatabá­nyán van. A hatos számú gyár állandóan változó telephellyel üzemel, mivel feladatuk a hely­színi szerelések elvégzése. Mun­kájukat szerte a világon isme­rik és dicsérik. Természetesen a szerelési munkák csak akkor éghetnek el sikereket, ha a töb­bi gyár között is olyan a koo­perációs kapcsolat, hogy mun­kájukban nem találhatnak a megrendelők hibát. — Néhány mondatban sze­retném elmondani az egyes rendszerek lényegét — mondja a főmérnök. — A CA rendsze­rű teléfonközpont magyar fej­lesztés, kiválóan lehet alkal­mazni telefon-alközpontként. Az AR rendszer svéd találmány, nagyvárosi és úgynevezett inter- központok létesítését teszi lehe­tővé, míg az ATSZK szovjet konstrukció, területi központo­kon, nagy területen elfekvő te­lefonihálózat ellátására alkal­mas. Mindhárom telefonközpon­ti rendszert gyártjuk. * Az irodaház első emeletén megvizsgáljuk a gyár elődjé­nek, a vasipari vállalatnak ma­kettjét. A főmérnök mindent megmutat, már így is érezhető az óriási változás. — Ide épült az óvoda — mu­tat egy pontra —, ahol ötven gyermekkel tudnak foglalkozni szakképzett óvónők. Az óvoda a gyáron belül van, s termé­szetesen csak az itt dolgozók gyermekei részére. Ezenkívül ti­zennégy helyre „vásároltuk meg" a kijelölés jogát a városi óvodákban. Békési Mihálytól megtudjuk, hogy korszerű üzemorvosi ren­delő, ötszáz adagos konyha és étterem is épült az elmúlt évek­ben a gyárban. S ha már a szociális dolgokról beszélünk, meg kell említeni a minden igényt kielégítő női és férfi- öltözőket és fürdőket is. Saját ifjúsági klubjuk van, változatos programokkal, egyre többen járnak könyvtárakba, színház­házba és moziba. Nem ritka a közös brigádösszejövetel sem. * A vállalati átlagot megha­ladó, négyezer forint a gvár dolgozóinak átlagkeresete egy hónapban. — Szerencsés helyzet a miénk — mondja a rőmérnök. — Gyárunk nincs kiszolgáltatva a külső szállítóknak, minden al­katrészünket magunk gyártjuk. Gondok csak akkor jelentkez­hetnek, ha az alapanyag-ellá­tásban vannak zavarok, egyéb­ként a gyárban teljes gyártási vertikum van. Viszont kevés a kvalifikált szakember. * Talán a szervezett munkának, a munkafegyelem szigorú be­tartásának eredménye, hogy a gyárban a tavaly előtti évihez képest csökkent az üzemi bal­esetek száma. A híradástechnikai vállalat által a gyárak között meghir­detett újítási versenymozgalom­ban a 4. számú, szekszárdi gyár első helyezést ért el, s ugyan­csak első helyen végeztek a női újítók is. Az elmúlt évben be­érkezett újítások közül, ma már szép számmal alkalmazzák a javasolt technológiákat. Járjuk a korszerű csarnokokat, figyeljük a mindentudó masi­nákat. A főmérnöktől megtud­juk, hogy a gyár évente több tonna nemesfémet is fölhasz­nál, természetesen szigorú elő­írások mellett. Az ezüsttel na­ponta, grammra kell elszámol­ni a dolgozóknak is. Szót kell ejtenünk a környe­zetvédelemről is. Egy több mil­lió forintos beruházással épült víztisztító előtt állunk. A városi szennyvízhálózatba a környe­zetre teljesen ártalmatlan vi­zet juttat. * Rakják a konténereket. Na­ponta nyolc-kilenc, termékkel megrakott konténer kerül ki a gyárudvarból. — A vállalat részt vesz az országos konténerprogramban, így élvezhetjük ennek minden előnyét — magyarázza a fő­mérnök, akinek megköszönjük a szíves kalauzolást. Még egy aláírást kérünk a gyári belépő­re, igazolván, ittjártunkat. sá— Részközgyűlések * Tolna megyei Ruhaipari Szövetkezet Eredményes évet zárt a Tol­na megyei Ruhaipari Szövetke­zet. Bár a tervelőirányzat min­den részletét nem tudták meg­valósítani, eredményeik ennek ellenére figyelemreméltóak. A múlt évi gazdálkodásban a fo­lyamatosságra, a rendszeres­ségre és a megrendelések ha­táridőre történő szállítására for­dították a legnagyobb gondot. Az évet 22 millió forint nyere­séggel zárták. Tegnap, március 16-án, a bonyhádi moziban tartották a részközgyűlést. A szövetkezet it­teni üzemében, és a környéken bedolgozóként több mint félez­ren járultak hozzá szorgalmas munkájukkal a terv teljesítésé­hez. Zerza József, a szövetkezet főkönyvelője köszöntötte a tag­ság képviselőit, a dolgozók megbízottait, a vendégeket, köz­tük dr. Szabópál Antalt, a me­gyei pártbizottság tagját, a megyei tanács nyugalmazott el­nökét. Frast Antal, a szövetkezet el­nöke méltatta a bonyhádi dol­gozók eredményes munkáját, és értékelte a vezetőség beszámo­lója alapján a szocialista bri­gádok munkáját is. Szólt az év­közben előfordult nehézségek­ről, arról, hogy ezeken miként lettek úrrá. Az idei programról szólva elmondta, hogy 101 mil­lió forint értékű árut kell ter­melniük, jó részét ennek a bonyhádi részlegnek. A részközgyűlésen ismertették a különböző intézkedések, el­(TUDÓSlTÓNKTÓL) A dombóvári Unió Ipari Szö­vetkezet a gazdálkodás, a po­litikai munka, a szabad idős tevékenység területén sok köve­tésre méltó példával szolgált. A szövetkezet napi termelése 1,5 millió forint. Az ipari szö­vetkezet vezetősége ebből a tényből kiindulva szabad szom­lenőrzések hatását, majd pedig a tervről tárgyaltak. Dr. Szabó­pál Antal, a megyei pártbizott­ság, a megyei tanács nevében gratulált a kiváló munkához, felhívta a figyelmet a fegyel­mezettebb munkára, a haté­konyság növelésére és az ex­portkötelezettségek teljesítésé­re. Külön hangsúlyozta az ex­portmunkát, hiszen ez a szö­vetkezet a Tolna megyei ipari szövetkezetek összes export­árujának egy ötödét termeli meg. batra hívta össze a mérlegzáró közgyűlését, amelyet a dombó­vári művelődési ház színházter­mében tartottak meg. A vezetőség nevében Regényi Károly, a szövetkezet elnöke fűzött szóbeli kiegészítést a ki­adott anyaghoz. Tervszerű, ered­ményes gazdálkodásról tájékoz­Dombóvári Unió tatta a tagságot. A szövetke- országos átlagot. Tavaly 36 mii­zet fejlődése meghaladja az lióval termeltek többet, mint A szövetkezet tagjai elégedetten nyugtázzák az elmúlt évben elért sikereket 1980-ban. A szövetkezet nyere­sége 34,1 millió forint. Kiemel­te a 2. üzemegység (műanyag­üzem, gumiüzem, neonreklám, finommechanika, fémipar) ter­melési eredményeit. Az építő­ipari ágazat 49 lakás átadása mellett növelte a lakossági szol­gáltatást. A faipari ágazat is túlteljesítette tervét. A szövetkezet a termelési ér­ték növekedését a létszám csök­kenése mellett érte el, a terme­lésnövekedés a hatékonyságból származik. A bérszínvonal 49 709 forint/fő, amely 9,5 százalékos növekedést jelent az előző év­hez viszonyítva. Tóth István, a szövetkezeti bi­zottság elnöke, értékelte a szö­vetkezetben folyó szocialista munkaversenyt. A 44 brigádban 478-an dolgoznak. Több éven át kiemelkedő tevékenységükért az 1. sz. üzemegység bádogos „Jó­zsef Attila" szocialista brigádjá­nak adta a „A szövetkezet ki­váló brigádja" kitüntetést. WILHELM ADÁM Fotó: Fejős S. Gyorstekercselő automatadigitális kijelzéssel A keretek kábelezése A kapcsológép-szerelő sor

Next

/
Thumbnails
Contents