Tolna Megyei Népújság, 1982. március (32. évfolyam, 51-76. szám)

1982-03-17 / 64. szám

Mai számunkból IPARI KORJÁRAT (3. old.) TANACSKOZTARSASÁGI EMLÉKEK NYOMÁBAN (3. old.) TAVASZI MUNKÁK A SZŐLŐBEN (5. old.) HATÁRJÁRÁS ALSÓTENGELICEN (5. old.) ter I _.r Egyenesen, érthetően A köznapi nyelvben rend­szeresen divattá válik vala­milyen kifejezés, és ^ragy megmarad, vagy kikopik a beszédből. A divatos szót so­kan használják, mert úgy vé­lik, hogy illik használni. Nem akarnak lemaradni. Ez em­beri gyarlóság, semmi külö­nösebb jelentősége nincs. Más a helyzet azokkal a szavakkal, amelyek ködösíte­nek, elsikálnak, lehetővé te­szik a mellébeszélést. Beszéd- stílusok honosodtak meg ilyen eszközökkel. Számtalan­szor hallhattuk tv-nyilatkoza- tokban, riportokban, értekez­let-felszólalásokban; sok az üres beszéd, a fecsegés, amelyek egy része ráadásul még nagyképűen is hangzik, fölényeskedő ember a meg­szólaló. Ez már veszélyes do­log, nevezhetjük általános népbutításf kísérletnek is. Most egy finomabb válto­zat terjed, sőt, már el is ter­jedt. A nám-ném stílus. „Javasolnám, hogy beszél­jük meg a témát” — mondja a nám-ném ember. Tehát még csak nem is javasol. Ehhez sincs gerince. Holott vitatkozni kellene valamiről. Milyen vita várható ebben a szellemben? Mellébeszélő fe­csegés. „Én azt mondanám, hogy más megoldás is szóba jöhet" — mondja a másik nám-ném, és eszében sincs kereken megmondani, hogy elveti azt a megoldást, ami terítékre került, ami valószí­nűleg hibás. Nem. Ő „intel­ligensen" kifejezi ellenvéle­ményét. Olyan módon, ami se nem intelligens, se nem vélemény. Vannak, akik soha nem vállaltak felelősséget sem­miért, mások pedig kezdenek leszokni a felelősségvállalás­ról. Erre valóban jó a nám- ném. Tehát nem nyelvi divat­ról van szó, ez csak a lát­szat. A nám-némesek a ne szólj szám, nem fáj fejem el­vet érvényesítik. Biztosan tartják pozíciójukat, hiszen nem hibáznak, nem kri­tizálnak, sőt még modern felfogásúak is: a nyelv­használat korszerű eszközei­vel élnek, ördögi kör ez, amit senki sem mer szétrán­gatni. Pedig magától szétes­ne, ha néhányszor megrug­dosnák. El tudok képzelni például Olyan harcot ez ellen a szem­telen nám-némezés ellen, hogy a televízióban a ripor­ter megkérdezi az egyik be­szélgetőpartnertől; most ak­kor akarja mondani, vagy nem akarja mondani? Mert az illető. úgy (cezdte, hogy azt mondanám. Vagy még to­vább mehet a riporter, ami­kor az illető nem mond sem­mi konkrétumát, semmi el­fogadhatót. Újra kérdezné, hogy mire vár választ. És ha az illető csak mellébe­szél, a riporter a nézők felé fordulva megjegyzi, kedves nézőink, úgy Játszik, a témát nem sikerül kibontani, körül­járni, semmi értelme a to­vábbi erőlködésnek, abba­hagyjuk a beszélgetést. Botrány lenne? Persze, hogy az. De taulságos eset, jó pél­da, ami folytatásra érdemes, sőt, követendő. Mindaddig, amíg erkölcsi normává nem válik, hogy csak az beszél­het a nyilvánosság előtt, aki­nek van véleménye, és azt egyenesen, érthetően ki is mondja, mégpedig közérdek­ből. Mert ne felejtsük: a köz érdeke így kívánja. GEMENCI JÓZSEF Megnyílt a szovjet szakszervezetek kongresszusa Leonyid Brezsnyev bejelentése a szovjet rakétatelepítés felfüggesztéséről Gáspár Sándor tolmácsolta a magyar dolgozók üdvözletét Kedden délelőtt a Kreml kongresszusi palotájában 505Z kül­dött és 300 külföldi vendég jelenlétében megkezdődött a szovjet szakszervezetek XVII. kongresszusa. Az ünnepélyes megnyitó ülésen jelen voltak a szovjet párt- és állami vezetők, élükön Leonyid Brezsnyevvel, az SZKP KB főtitkárával, a Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnökével. A ta­nácskozáson áttekintik a legutóbbi kongresszus óta eltelt idő­szak eseményeit, a szovjet szakszervezetek tevékenységét, s megvitatják a soron következő feladatokat. A szovjet szakszervezetek XVII. kongresszusát Sztyepan Alekszejevics Salejev, a Szovjet Szakszervezetek Központi Taná­csának elnöke nyitotta meg. A küldöttek megválasztották a kongresszus elnökségét. Az el­nökségben foglalt helyet Gás­pár Sándor, a SZOT főtitkára, Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Leg­felsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke a szovjet szakszerveze­tek XVII. kongresszusán elmon­dott beszédében a többi között tolmácsolta a tanácskozásnak a központi bizottság üdvözletét. Brezsnyev aláhúzta, hogy a szakszervezetek fontos szerepet töltenek be a szocialista tár­sadalom politikai rendszerében. Nagy és erős eszközként szol­gálnak ahhoz, hogy fejlesszék a demokráciát, bevonják a dol­gozókat a kommunizmus építé­sébe. A szakszervezetek nagy szerepet töltenek be e felada­tok széles körének megoldásá­ban. Nagy és sokrétű eszkö­zök állnak rendelkezésükre ah­hoz, hogy befolyást gyakorol­janak a szociális folyamatokra, a gazdaság fejlesztésére, a tö­megek nevelésére. Leonyid Brezsnyev ugyanakkor aláhúzta. a magyar küldöttség vezetője is. A napirend és ügyrend elfo­gadása után a küldöttek tap­sa közepette Leonyid Brezs­nyev, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke emelke­dett szólásra. hogy — a szakszervezeti tanács­kozások tapasztalatai szerint — ezeket az eszközöket még nem kellő hatékonysággal használ­ják fel. A feladat az, hogy a szakszervezetek gyorsabban, energikusabban alakítsák át munkájukat, napjaink követel­ményeinek megfelelően. „Felmerült a kérdés, vajon a dolgozók államában, amely az egész nép érdekeit és akaratát juttatja kifejezésre, szükség van-e arra, hogy a szakszerve­zetek védelmezzék a dolgozók érdekeit és jogait? Erre vál­tozatlanul szükség van. Termé­szetesen, szakszervezeteink nem az állammal, nem a tulajdonos­sal szemben védelmezik a dol­gozókat, ahogyan ez a tőkés államokban történik. A szak- szervezetek az ellen nyújtanak védelmet, hogy egyes személyek vagy szervek megszegjék a szov­jet törvényeket. . Leonyid Brezsnyev beszél a kongresszuson rókát. Az említett országok Madridban tehát arra töreked­tek, hogy még feszültebbé te­gyék a nemzetközi légkört, és ezzel megkönnyítsék az Egyesült Államok Nyugat-Európával kap­csolatos, vészterhes terveinek végrehajtását. Nyugat-Európát az új amerikai rakéták indító­állásává akarják változtatni. Villámhárítóvá akarják tenni, amely egy esetleges konfliktus­ban magára vonná az ellencsa­pást. A nemzetközi kapcsolatok alakulásában most válaszúthoz értünk. Választani lehet a béke megszilárdulásához és az álla­mok közötti békés egymás mel­lett élés fejlődéséhez vezető út és azon út között, amelyre a hidegháború és a háborús sza­kadék szélén való táncolás hívei próbálják taszítani az emberi­séget. A világ dolgozóinak egységéért A szakszervezetek fontos szerepe Leonyid Brezsnyev hangsú­lyozta, hogy korunkban na­gyobb szükség van valamennyi ország dolgozóinak és szakszer­vezeteinek egységére, mint va­laha lis volt. A különböző or­szágok dolgozóinak, szakszer­vezeteinek számos közös érde­ke van. Elsősorban abban ér­dekeltek, hogy megszűnjék a háborús veszély, véget érjen a fegyverkezési hajsza, folyta­tódjék és megszilárduljon az enyhülés. Ma olyan a nemzet­közi helyzet, hogy aggodalom­mal nézhetünk a nemzetközi kapcsolatok egész további fej­lődése elébe. Az Egyesült Álla­mok és néhány NATO-szövet- ségese — nyilvánvalóan a wa­shingtoni nyomás hatására - mindent elkövet, hogy rontsa a nemzetközi légkört. Jó példa erre a madridi ta­lálkozón képviselt álláspont­juk — mutatott rá Brezsnyev. Madridban a NATO-tagorszá- gok képviselői kísérletet tettek arra, hogy a lengyel vezetés­nek utasításokat adjanak, mi­ként oldja meg az ország belső problémáit. Az értekezleten ki­jutott a rágalmakból a Szov­jetuniónak és a szodialista kö­zösség más országainak is. A világ legvéresebb, legemberte­lenebb, a szakszervezetek és más demokratikus szervezetek tagjait kegyetlenül üldöző re- zsimjeit támogató kormányok képviselői Madridban hangza­tos beszédeket mondtak az „emberi jogok” védelmében. A lengyelországi események csak ürügyül szolgáltak szá­mukra. Lengyelországban a szo­cialista rendet senki sem tud­ja megdönteni. Tisztában van­nak ezzel azok is, akik bátorít­ják a lengyel ellenforradalmá­Az Egyesült Államoknak, a NATO-nak militarista, agresszív politikája arra kényszerít ben­nünket, hogy intézkedéseket te­gyünk országunk védelmi képes-' ségének megfelelő szinten tar­tására. A jövőt azonban nem a korlátlan fegyverzet-felhalmo­zásban látjuk, hanem abban, hogy ésszerű megállapodást kössünk a másik féllel a kato­nai szembenállás szintjének csökkentéséről. Leonyid Brezsnyev szólt a nuk­leáris fegyverzetek európali csök­kentéséről is. Hangsúlyozta, hogy jelenleg ezt kulcsfontossá­gú kérdésnek kell tekinteni a nukleáris világháború veszélyé­nek elhárítása szempontjából. A Szovjetunió ezzel kapcsolat­ban konkrét és messze előremu­tató javaslatokat tett. Indítvá­nyozta, hogy mindkét fél csök­kentse egyharmadára Európá­ban tartott nukleáris fegyver­zetét, és a későbbiekben mara­déktalanul vonják ki a konti­Ami a Szovjetuniót illetii. mi továbbra is szilárdan és tánto- ríthatatlanul a tartós békére és valamennyi állam békés, köl­csönösen előnyös együttműkö­désére törekszünk, függetlenül ezeknek az államoknak a tár­sadalmi és politikai rendszeré­től. nensről a közepes hatótávol­ságú és a taktikai nukleáris eszközöket. Az amerikai fél mindmáig nem hajlandó tár­gyalni e kérdésekről, és még- inkább elzárkózik azok megol­dásától, azzal az abszúrd kö­veteléssel takarózva, hogy a Szovjetunió hajtson végre egy­oldalú leszerelést. És ezt neve­zik Washingtonban nulla­megoldásnak. „Mi azonban nem adjuk fel azt a reményt, hogy sikerül az egyenlőség és az egyenlő biz­tonság alapján ésszerű meg­állapodásra jutni — folytatta Brezsnyev. — Abból a célból, hogy megkönnyítsük az igazsá­gos megállapodást arról, hogy Európában mindkét fél nagy­mértékben csökkenti nukleáris eszközét, és hogy jó példát nyújtsunk, a szovjet vezetés el­határozta: egyoldalú morató­riumot alkalmaz a közepes ha­(Folytatás a 2. oldalon.) Egyoldalú szovjet moratórium Tárgyalás az eurorakétákról Kéthónapos szünet Genfben Keddtől kéthónapos szünet kezdődött az európai közepes hatótávolságú nukleáris rakéta­fegyverzet korlátozásáról folyó genfi szovjet—amerikai tárgya­lások munkájában. Ezt az időt a küldöttségek vezetői arra használják fel, hogy hazautaz­zanak és tanácskozzanak kor­mányukkal a megbeszélések eddigi eredményeiről. Ezt je­lentették be hétfőn az ameri­kai fővárosban. A washingtoni bejelentéshez egy, nevének titokban tartását kérő, magas rangú külügyi tisztségviselő fűzött megjegyzé­seket. Elismerte, hogy a szovjet küldöttség komoly szándékkal és tárgyszerűen folytatja az eszmecserét Genfben, de azt állította, hogy a „szovjet fe­nyegetés”' növekszik. Ezért — mint mondta — „minden ed­diginél nagyobb szükség van” annak az 1979-es NATO-hatá- rozatnak a végrehajtására, amely szerint 1983 végétől csaknem hatszáz új, közepes hatótávolságú amerikai nukleá­ris hordozóeszközt telepítenek Nyugat-Európába. Nem tagad­ta, hogy ezzel az Egyesült Ál­lamok nyomást akar gyakorol­ni a Szovjetunióra. „Ez a leg­jobb, hacsak nem az egyetlen módszer, hogy engedményekre késztessük a Szovjetuniót" — állította. Beszámolt arról ís, hogy az amerikai vélemény szerint a két küldöttség álláspontja még „nagyon messze" van egymás­tól Genfben, jóllehet az eddigi megbeszélések lehetővé tették az álláspontok tisztázását, és — mint nyomatékosan hang­súlyozta — a tárgyalások nin­csenek zsákutcában. Salvador Gerillaakciók a fővárosban San Salvador három külvá­rosa ellen indítottak hétfőn egybehangolt támadást a Népi Forradalmi Hadsereg egységei *— közölte a „Radio Vencere- mos”, a forradalmárok salva- dori területről sugárzó egyik adója. Szemtanúk szerint mint­egy 200 gerilla érkezett teher­autókon a főváros Cuscata- cingo, Delgado és Mejicanos nevű munkásnegyedébe. Az erős felkelő alakulatok felvet­ték a harcot a városrészeket védő kormánycsapatokkal. A junta egységei sürgős erősíté­seket kértek. A „Radio Venceremos" sze­rint Cuscatacingo külvárosban a forradalmi fegyveres erők megtámadták az első gyalo­gosdandár főhadiszállását és több katonai járművet, vala­mint más hadianyagot semmi­sítettek meg. Vetik a lencsét Felsőnánán A felsőnánai Kossuth Tsz 30 hektáros tábláján hétfőn meg­kezdték a lencse vetését. A szövetkezetben tavaly termel­tek először lencsét, összesen 60 hektáron. A termés nem ép­pen a legjobb volt, elsősorban a gyenge minőségű vetőmag miatt. Mégis úgy döntöttek, hogy idén ismét vetnek, még­hozzá 114 hektáron. Most már jó minőségű vetőmagot kaptak, s remélhetőleg a hektáronkénti átlagtermés eléri a 30 mázsát. A lencse igen keresett a kül­piacon, s az üzemeknek is megéri vele foglalkozni: egy mázsa jó minőségű lencséért 3700 Ft-ot fizetnek. Fotó: Bakó Jenő Az idén egy héttel később kezdték a vetést

Next

/
Thumbnails
Contents