Tolna Megyei Népújság, 1982. február (32. évfolyam, 27-50. szám)
1982-02-12 / 36. szám
A rtËPÜJSÀG 1982. február 12. Tudósítóink írjak Bonyhádi Cipőgyár Egy év alatt közel tízmillió forint újításokból A Bonyhádi Cipőgyár újítási mozgalmának komoly tradíciói vannak. Az 1949-ben indutt újítási mozgalom, a most már több mint három évtized alatt nagyon sok dolgozót mozgósított, késztetett gondolkodásra. Ez nemcsak népgazdasági, vállalati, hanem egyéni érdek is, hisz az ebből származó haszonnal mindketten jól járnak. Az eddig elért gazdasági eredmény a vállalatnál több tízmillió forintot tesz ki, és sok tekintetben gazdagította a technológiát, elősegítette a biztonságos termelést és a profilmódosításokra is nagy hatással volt. Érdemes megemlíteni itt a hazai és nemzetközi piacon is megjelent goysex cipő gyártását. Ahhoz, hogy egy vállalatnál az újítási mozgalom sikeres legyen, irányítottnak is kell lennie. Ezt a célt szolgálják az újítási feladattervek is, amelyben rámutatnak azokra a területekre, amelyek kizárólagoson a vállalat profilját érintik, és ahol gazdag lehetőség mutatkozik az újításokra. A sok sikeres esztendő mellett érdemes megemlíteni az elmúlt, 1981-es évet. Az újítási mozgalomnak itt nem a mennyisége, hanem a minősége a figyelemre méltó. A benyújtott újítási javaslatok száma 55 volt, s az elő- és utókalkuláüt gazdasági eredmény 9,4 millió forint. A kifizetett újítási díj 122 ezer forint, ami az újítási díjak egy részénél csak előleg. Ebben a mozgalomban szinte egyformán vesznek részt a fizikai és nem fizikai állományban lévő dolgozók. A fizikai állományból 35, a nem fizikai állományból 39 dolgozó nyújtott be újítást. Más vállalatnak átadtak négyet, míg ezen idő alatt vásároltak kettőt, tehát a szinte elhalásra ítélt tapasztalatcsere feléledt. Különösen pezsdítőleg hatott az újítási mozgalomra az a kezdeményezés, amely Bonyhádról indult el... És az állami cipőgyárak újítási szakembereinek találkozóját megrendezték a Bonyhádi Cipőgyárban. Ezen öt- venen vettek részt és több, mint húsz újítást ajánlottak fel abbot a célból, hogy azt ki-ki a maga területén vezesse be. Az újítási mozgalom mobilitása megköveteli ennek belső szervezését, feltételeinek megteremtését is. A legfelsőbb vezetés biztosítja az anyagi elismerés minden feltételét, az újítások ütemszerű elbírálását, a legjobb újítók számára a jutalmazást, az évről évre megrendezésre kerülő újítási hónapokhoz szükséges feltételt. Fegyelem van az újítások területén, a dolgozók általában elégedettek annak anyagi elismerésével, gyors elbírálásával, amit az is bizonyít, hogy a tárgyidőszak alatt egyetlen fellebbezés sem történt. A szakszervezet a maga területén nagy figyelmet fordít a propagandára, odafigyel az újítói jogok megtartására, és nem mulasztja el annak eNenőrzé- sét. Meg ketll említeni Baricz István iparjogvédelmi eladót is, aki koordinálja az egész apparátust, mozgósít, agitál, hogy ilyen eredmények születhessenek. HORVÁTH JÓZSEF Tél a tsz-ben Együtt a termelőszövetkezet és a KBT Valamikor a mezőgazdaságban a tél a pihenés időszaka volt. Még ma is sokan hajlamosak azt hinni, hogy ilyenkor nincs munka a mezőgazdasági üzemekben, pedig az állattenyésztésben, a melléküzem- ágakban folyamatosan dolgoznak, ám a földet művelők sem tétlenkednek ilyenkor. A nagykónyi Koppánymenti Mezőgazdasági Termelőszövetkezetben a Tolna megyei Közlekedésbiztonsági Tanács felhívása alapján vetélkedősorozatot indítottak a balesetek csökkentése, a közlekedési morál javítása érdekében. A vetélkedő tárgya: KRESZ-, műszaki, munkavédelmi ismeretek, valamint a menetokmányok vezetése. A küzdelemsorozat területi és megyei fordulóiban bizonyíthatják tudásukat, felkészültségüket a termelőszövetkezeti dolgozók. A 'szervezésében a termelőszövetkezet vezetői sem tétlenkedtek, hiszen a járási közlekedésbiztonsági tanács titkárának. Gyulai Miklós rendőr főhadnagynak a szakmai tevékenységével ők szerveztek egy fordulót. Személygépkocsi-vezetői kategóriában hatan, tehergépkocsi-vezetőii kategóriában kilencen, míg a mezőgazdasági vontatóvezetők közül tizenöten „állnak" versenyben. Ám nemcsak a vetélkedőről kell szólnunk, mert ez egy kéthetes oktatási időszak záróakkordja is. Ez az együttlét lehetőséget biztosított arra, hogy megismerjék a dolgozók a gazdasági eredményeket, értékeljék azokat, mintegy részeként a február közepén megtartandó zárszámadás politikai előkészületének. SIMON FLÓRIÁN Akkor is tanított, amikor nem fizették Csak másodszorra sikerült találkoznom Minárovics Károly nyugdíjas pedagógussal. Amikor először kerestem, éppen statisztikai összeírást végzett. Jólesett a beszélgetés az egykori tanítványnak az egykori tanítójával, aki mielőtt Magyarkeszi- re jött, a bajai tanítóképző elvégzését követően a Vas megyei Szentpéterfán tanított. Magyarkeszibe, az Eszterhá- zy uradalom majori iskolájába, 1942-ben már negyedmagával, feleségével és két kisgyermekével jött. A belmajori iskola tanteremből, szolgálati lakásból állt. Egyedül tanította az osztatlan nyolc osztályt, mely az újpusztai és a majori gyerekekből tevődött össze. Az alsó tagozatosok szeptember elsejétől Péter-Pálig, a felsősök, a már nagyobbacskák, novembertől áprilisig jártak iskolába, hogy az uradalom mezőgazdasági munkáiból is minél kevesebbet essenek ki. Az uradalmi iskolákban már a felszabadulás előtt bevezették a nyolcosztályos oktatást, szemben az elemi iskolák hat osztályával. Aztán amint a gyerekeket megismerte, jött a „sas". Fogsággal együtt négy évig katonáskodott. Mikorra hazakerült, az uradalom már megszűnt — egy évig állás nélkül volt Akkor is tanított, amikor nem fizették, ott folytatta, ahol abbahagyta. 1945-ben a földosztó bizottság három kataszteri hold kukoricaiöldet juttatott számára, s ekkor már három gyermeke volt 1946 májusában állást kapott a magyarkeszi általános iskolában, ahol 1969-ig — míg nyugdíjba nem ment — tanított. Közben 1954-ben befejezte tanulmányait a pécsi pedagógiai főiskolán. Sok éven át volt az iskola igazgatóhelyettese. — Tudom, hogy nemcsak az iskolában tanított, az iskolából kikerült fiatalokkal is foglalkozott. — Igen. Sok népszínművet tanítottam az akkor EPOSZ-, később a DtSZ-fia ta laknak az ötvenes években. Kulturális versenyekre is jártunk: népi táncokkal, jelenetekkel, szavalatokkal, mozgalmi és népdalokkal léptünk fel. Népművelő-, munkát 1947-től vállaltam. 30 éven át könyvtáros és egyben a kultúrház igazgatója voltam. — Ma 74 évesen is tanácstag. —• A tanácsok megalakulásától tevékenykedtem tanácstagként, így módomban volt felmérni, hogy 1945-ben honnan indult Magyarkeszi, s most hol van. — Sokat találkoztunk az fmsz, később az áfész, valamint a takarékszövetkezet gyűlésein. — Mindkét szövetkezetnek alapító tagja vagyok, ott voltam bölcsőjüknél, segítettem belépésre szervezni a tagságot, s gyűjtöttük a részjegyeket. — Ugye, nem haragszik, ha a helyi népfrontmunkáját is megemlítem? — Nem. Az az igazság, hogy a megalakulástól a Hazafias Népfront helyi bizottsága elnökhelyettesének, majd 1969- ben titkárának választott, azóta ezt a tisztséget töltöm be. így hallásra, soknak tűnik a funkcióm... Azonban jól kijövök az időmmel, aztán meg szeretem is csinálni, éppúgy, mint a statisztikai összeírásokat. Sokat segítenek ezek lakóhelyem megismerésében. Ezernyi jele van annak, hogy a volt néptanítót, aki ma nyugdíjas tanár, miként becsülték meg. 1971-ben a művelődésügyi minisztertől dicséretet kapott, 1978-ban Kiváló Munkáért kitüntetést adományoztak népművelő tevékenységéért, 1979- ben az Arany Oklevél birtokosa lett ötvenéves szolgálata elismeréseként, ötvenévi statisztikai munkájáért Kiváló Munkáért kitüntetést kapott. Amikor ezekről kérdeztem, csak ennyit mondott: — Nem ezekért tettem, de jólesik az elismerés. Munkám közben azonban csak arra gondolok, hogy ez a kötelességem, hisz pedagógus vagyok. MINÁRIK LAJOS Bálint napja a verebek napja Gyermekkoromban figyeltem meg. hogy jó öregszülém egyik derűs februári napon a ..fikáiból" eregette ki a „tikokat”, majd fölre szórta nekik a kukoricát, ocsús búzát. A verébsereg persze megszokta az etetés idejét, és erre a csúcsfal eresze alól, szalma-, szénakazalból előbújtak, odaröppentek a disznójárás karfájára és egymást hajkurászva várták az ele- ség szórását. Nosza ők is kapkodták a „tikok” elől a szemet. Erre nagyszülőm a verebekre rezzentett: „Hess innen, szemtelenek! Ne lakodalmazzatok, nem Bálint napja van.” Szavainak nyomatékot is adott a kéznél lévő hosszú napraforgószárral. Persze, a „tikok” is megijedtek, a verebek meg elröppentek, hogy majd újra visszajöjjenek. Bálint-napi lakodalom. Mit jelenthet ez? Hiszen mint gyermek, voltam falusi lakodalomban, ahol még a kutyák is jóllaktak, de Bálintról semmit sem tudtam. Biharugra messze van Tamásitól, mégis odáig kellett „elérnem”, hogy megérthessem, milyen öszefüggés van a verebek lakodalma és Bálint napja közt. Szabó Pál. a remek tehetségű parasztírónk született ott. Szinte gyermekségével együtt itta-szívta magába, és élte is a kisparaszti élet minden keservét, örömét. Mint környezetének éles megfigyelője, észreveszi és találó képekben mutatja be a természet minden rezdülését. A papok vasárnapok című regényében találtam rá Bálint napjának jelentőségére. E nap szerepét a vasárnapi falusi utca téltemető és tavaszt váró pompás képeivel vezeti be. íme: Az utca megszokott vasárnapi utca. Néhol még hókupacok szomorkodnak a kerítések tövén, megnyugodva, mindennel leszámolva várják a sorsot amely lassú patakokban leszállítja büszke fehérségüket az utca árkába. Még felgyűri a gallért a tél, de valahol már a tavasz veri indulóját, mert a lábak alatt ujjongva dobban a föld szive. Verebek borzolják egymást a csupasz ágakon, házereszeken, holnap lesz az egyetemes nász: Bálint napja. A verebek életében ez az egy nap egész esztendőre szóló kalendárium, a többi napok pont ezért az egyért vannak. No, ez persze túlzás, mert a verebek többször is párosodnak egy évben. DR. KORPÁN JÓZSEF Ezzel a címmel nyílott játékkiállítás Dombóváron, a művelődési otthonban. Antoni Rozália, Nádas László és Scherer József iparművész tervezők gyermekjátékaival és játszótérterveivel ismerkedhetnek meg a látogatók. A bemutatott játékok hagyományos anyagból — fából és textilből — készültek. A kereskedelemben már kapható bábok mellett megtalálhatjuk a nagyméretű állat- és bohócfigurákat is, amelyek igen kedvelt „lakói” lehetnek az óvodáskorú gyermekek szobáinak. A fából készült „LILI-PUTI” környezetépítő játékcsaládból akár egy egész város is felépíthető: utcáival, emeletes házaival és járműveivel együtt. A kiállításon szereplő játékok hamarosan a boltokban is megvásárolhatók. A bemutató február 28-ig tart nyitva, naponta 14—19 óra között látogatható. Az érdeklődők február 15-én, 18 órakor találkozhatnak a tervezőkkel, akik készségesen válaszolnak majd a kérdésekre. Ez a kiállítás Szekszárdion, a megyei művelődési központban és a bonyhádi városi művelődési központban is látható lesz. MAGYARSZÉKI ENDRE Anyaga a zsúp és csuma — Mivel foglalkozott a téli estéken? — érdeklődtem a Kistormáson élő Körösi István- nétól. — Mindig volt elfoglaltságom. Csak néhányat említenék úgy hirtelenségében: kötés, horgolás, zsákvarrás, gyopjú- tépés, tollfosztás, de még zsúppal és csumóval is dolgoztom. — Mi készült a zsúpból? — Én csak szakajtókosór készítésére használtom. De tudomásom van arról, hogy a kantárak oldalainak fedésére is használták, sőt, voltok vidékek, ahol a házak teteje is ebből készük. — Tulajdonképpen mi is a zsúp? — Szépen megnőtt rozs. Az erős, hosszú száron álló gabonát különös gonddal kellett aratni. Ez kaszával, de inkább sarlóval történt. A nagy figyelemre azért volt szükség, mert a megtört szár már értéktelennek bizonyuk. A munkához elő is kellett készíteni a zsúpot Ez abból állt hogy minden szálat a még rajta lévő levelektől megtisztítottunk, így fényesebb lett, és a belőle készük kosár pedig mutatósabb. A készítés menete a vesszőfonáshoz volt ' hasonló. A munka során arra kellett vigyázni, hogy az a kö- teg, amiből tulajdonképpen a kosár oldala és feneke kialakul, egyenletesen vastag legyen. Ezt biztosította a tenyérnyi széles, ujjnyi vastag bőrgyűrű. Kibomlás ellen tisztított, főzött és hasított vesszővel még át kellett fűzni a „bordákat”, ami a kosár csinosságát is fokozta. — A csuma i% olyan értékes volt, mint a zsúp? — A falusi ember mindent felhasznált. Nem hagyott semmit veszendőbe menni, amit megtermelt. így volt ez a kukoricacsövet borító levéllel is. Ennek a felhasználására mát szedéskor gondolni kellett — a nagyra nőtt csöveket fosztás nélkül törtük. Ezt még átválogattuk, mert szép és mutatós dolgok csak fehér levélből készültek. Ha a levelek hosz- szúak voltak, akkor könnyebb volt vele a munka. LeggyakrabKőrösi Istvánné a magakészítette cekkerrel ban cekkert készítettünk belőle. Aztán kimondottan téli foglalatosság volt a nálunk akkoriban divatos székek ülőkéjének az újrafonása. De készítettem lábtörlőt és lábasalátétet is. — Hogyan kezdett a munkához? — A kezdés, a készülődés valójában több időt vett igénybe, mint a munka, de ez nem volt elhagyható. A lefosztott levelek közül is ki kellett szedegetni a fehéreket és a hosszúa- kat, az erős, kemény végét levágni és ujjnyi széles csíkokra hasogatni. Majd az áztatás következett. A meggyöngült levélcsíkokból állandó pödrés és sodrás közepette készült a csumamadzag, mely minden munka alapja. Ezzel lehetett behálózni a régi faszékek ülőkéjét, először hosszában, majd keresztben, hasonlóan a stop- poláshoz. Az elkészült alsó és felső háló közti üreget kitömtem az apró, de finom csuma- levéllel — ez biztosította a kényelmes ülést. Hasonló tedhni- kával készült a lábtörlő is. Amikor a cekker készítése volt soron, itt a fenék formáját és nagyságát egy sablon, egy szükséges nagyságú deszkadarab biztosította. Az oldal készítésekor erre már nem volt szükség, csak a két kezemre. Még ma is kedvelem és szeretem a saját cekkeremet, ezzel megyek bevásárolni. KONRAD LÁSZLÓ A néptanító, Minárovics Károly Állatkavalkád sok más játékkal „Lili-puti” utcarészlet Játék kint és bent...
