Tolna Megyei Népújság, 1982. február (32. évfolyam, 27-50. szám)
1982-02-11 / 35. szám
1982. február 11. NÉPÚJSÁG 5 Közoktatásunk kérdései A fakultációról Zentai András Nemrég hallottam, amint két szülő — akiknek a gyermekei ebben a tanévben iratkoztak gimnáziumba — a fakultációt szükséges rossznak nevezte, s rásütötték a bélyeget, hogy ezért túlterheltek a diákok. Megkérdeztem néhány olyan szülőt, akiknek gyermeke első, vagy másodikos gimnazista, illetve olyanokat, akiknek gyermekei az 1982—83-as tanévtől ebben az iskolatípusban szeretnék folytatni tanulmányaikat. Sajnos, több esetben is arról győzték meg a beszélgetések, hogy sokan — ez alkalommal lényegtelen is, hogy milyen bkok miatt — nem ismerik a fakultáció lényegét, a diák számára nyújtható, sőt biztosítható előnyét. Zentai Andrással, a szekszárdi Garay János Gimnázium igazgatójával e témát igyekeztünk körüljárni, remélve, hogy sokaknak segítünk képet adni a fakultációról, ami lényegében azt jelenti, hogy a tanulók az osztálykeretben oktatott kötelező órákon felül vesznek részt a kötelezően, illetve a szabadon választott tantárgyak meghatározott óraszámú foglalkozásain. — A tanulók első, második osztályban egységes képzést kannak. A fakultativitás előjeleként azonban másodikosaink már néhány tárgy dIusz óraszámban való tanulását szabadon választhatják. A teljes fakultáció csak harmadikban, a kötelezően választható tárgyak bevezetésével lép életbe. — Milyen szempontok alapján választja ki a tanuló a számára fontos és hasznosnak vélt tantárgyakat? — A fakultatív oktatási rendszer bevezetésének célja az, hogy a továbbtanulni szándékozók alakosabban készülhessenek a választott oályairányra. Ezenkívül a gyakorlati tárgyak bevezetésével segítjük azoknak a munkába állását, akik nem készülnek felsőoktatási intézménybe. Az iskola kínálatában szinte minden lehetséges fel- vételitárgy-párosítás szerepel, a munkába állóknak pedig a gépjárművezetést és ügyintézést kínáljuk. — A kötelezően választható tárgyak köre, gondolom, a továbbiakban még bővül. — Olyan tárgyakat természetesen nem kínálunk a gimnázium tanulóinak, amiket a szak- középiskolák és szakmunkás- képző intézetek tanítanak. Vagyis célunk, a gimnázium célja fakultációval nem az, hogy a többi iskolatípusból „elszippantsa” a jelentkezőket. Pontosan ezért az alaptantárgyakon és az idegen nyelveken kívül csak a más iskolákban nem oktatott tárgyakat ajánljuk. Néhány esztendővel ezelőtt kísérleti jelleggel tanítottunk népművelést és sportszervezést. Most azon gondolkodunk, hogy jó lenne bevezetni a programozói Ismeretek oktatását. Hiszen pontosan Szekszárdon tarthat ez nagy érdeklődésre számot. — Kérem, szóljon részletesebben arról, hogy a főiskolákra, egyetemekre jelentkezőknek milyen előnyük származhat a fakultációból? — Szívesen. Viszont előbb a fakultáció „menetrendjét" ismertetem. A gimnáziumba járókat az első tanítási évben felzárkóztatjuk, másodikban orientáljuk őket a különböző tantárgyak felé. Megismertetjük velük a különböző pályákat, azok várható munkalehetőségeivel együtt, s egy-egy plusz órában már tanulják is a választott tárgyat — úgymond „étvágycsináló" szereppel. A harmadik osztálytól lép be a kötelezően választott két, valamint a szabadon választott egy tantárgy. Ezekből a diákok olyan alapos felkészültséget szereznek, hogy így az egyetemi, főiskolai előkészítő tanfolyamok feleslegessé válnak. Ezenkívül az érettségi vizsgára is egyszerűbb fölkészülniök. — A fakultáció lényegéről mikor kapnak tájékoztatást a szülők? — Természetesen minden általános iskola pályaválasztási szülői értekezletére elmegyünk, ahova meghívnak bennünket. Ott részletesen ismertetjük a szülőkkel a fakultációt. Amikor diákjaink másodévesek lesznek, meghívjuk szüleiket egy értekezletre, ahol azon túlmenően, hogy a tantárgyválasztási léhe- tőségeket, kínálatunkat szóban ismertetjük, stencilezett tájékoztatót is adunk nekik. Abból pontosan megismerhetik a fakultációt. Ezen felül az osztály- főnökök, szaktanárok is elbeszélgetnek a diákok szüleivel arról, hogy gyermekük pálya- irány-választása párhuzamban van-e egyéni érdeklődésükkel. Reméljük, s az eddigi gyakorlat némi bizonyítékkal is szolgált már, hogy diákjaink többsége megtalálta és megtalálja a számára legmegfelelőbb tantárgycsoportot. — vhm — BALESET A CSÚSZÓS JÁRDÁN Egy vidéki asszony reggel fél 5-kor munkába indult. Előző nap jeges eső esett, hó szállingózott, ami azonban hajnalra elállt. A hőmérséklet mínusz 3 fok volt. Az asszony alig tett néhány lépést, amikor a hó alatti jégrétegen megcsúszott, bal kezére esett, s a csuklója eltörött. Több mint két hónapig táppénzes állományban volt. A keresete és a táppénz közötti különbözet megtérítéséért a tanács városgazdálkodási üzeme ellen pert indított. Az alsófokú bíróságok ellentétes ítéletei ellen emelt törvényességi óvásra a Legfelsőbb Bíróság a következőket mondta ki :- A Polgári Törvénykönyv értelmében, aki másnak jogellenesen kárt okoz, azt megtéríteni köteles. Mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja: úgy járt el, ahogyan az adott helyzetben az elvárható volt. Tehát az alsófokú bíróságoknak be kellett volna szerezniük a balesetet megelőző napokra vonatkozó meteorológiai adatokat, s ezek alapján megállapítani, milyen csapadék hullott és milyen hő- mérsékleti viszonyok alakultak ki. Azt is tisztázniuk kellett volna, hogy a baleset előtt milyen útvonalakon és milyen módszerrel tisztították a járdát. Mindezekből ugyanis megállapítható, hogy — az adott körülmények figyelembevételével — elvárható volt-e a kór elhárítása. — Amennyiben a csapadék- mennyiség, illetve egyéb időjárási adottságok folytán a városgazdálkodási üzem által felhasználható anyagi és technikai lehetőségek a folyamatos és rendszeres járdatisztítást, s ezáltal a károsodás megelőzését, illetve elhárítását lehetővé tették, az üzem kártérítési felelőssége megállapítható — mondta ki a határozat. Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú ítéletet hatályon kívül helyezte és a bíróságot új eljárásra, valamint új határozat hozatalára kötelezte. TARTÁSI PER Az anya fiatalon elhunyt és három kiskorú gyermeke az anyai nagyszülőkhöz került. A nagyanya az apa ellen gyer- mektartásdíj fizetéséért pert indított. A járásbírósági tárgyaláson azonban egyezséget kötőtDöntött a Legfelsó'bb Bíróság tek, amely szerint az apa gyermekenként 350-350 forint tartásdíj fizetését vállalta. A bíróságnak az egyezséget jóváhagyó végzése ellen a legfőbb ügyész törvénysértés és megalapozatlanság címén óvást emelt, amelynek a Legfelsőbb Bíróság helyt adott, a végzést hatályon kívül helyezte, és a járásbíróságot új eljárásra; valamint új határozat hozatalára kötelezte. A döntés indoklása szerint az apa az elmúlt évben havi 29( forintot keresett, továbbá illetményföldből is jövedelme volt. Mivel a gyermektartásdíj megállapításánál a munkabérhez hozzá kell számítani minden bérjellegű juttatást és minden egyéb, rendszeres jövedelmet (részesedést, prémiumot, jutalmat stb.) és a tartásdíjnak gyermekenként el kell érnie az apa munkabérének legalább 20 százalékát, de legfeljebb ösz- szesen 50 százalékát, és mivel az esetben az apának három kiskorú gyermek eltartásáról kell gondoskodnia: erre a célra munkabérének és egyéb jövedelmének 50 százaléka igénybe vehető. A járásbíróság által megállapított tartásdíj azonban ezt a mértéket nem éri el, és nincs tisztázva, hogy az illetményföldből származó jövedelem fele összege mennyit tesz ki. — A járásbíróság a felek anyagi körülményeit nem vizsgálta — hangzik tovább a határozat. — A jogi képviselő nélkül eljárt nagyanyát ki kellett volna oktatni, hogy az apa által elismert összegnél nagyobbra tarthat igényt. Az új eljárásban tisztázni kell, hogy a gyermekek elhunyt anyjuk után részesülnek-e órvajáradékban és a nagyszülők kapnak-e családi pótlékot. Végül azt is meg kell állapítani, hogy a nagyanya egyedül, vagy férjével közösen gondozza a gyermekeket, és hogy mekkora jövedelemmel rendelkeznek. TÁRSBÉRLETEK CSAK LAKRÉSZEK Egy társbérleti lakásban két idős barátnő lakik. Az egyikre két lakó- és egy személyzeti szoba, a másikra egy szoba jut. Nemrég egy házaspárral eltartási szerződést kötöttek, amelynek fejében megengedték nekik, hogy a személyzeti szobába költözzenek és az egész lakásra várományi jogot szerezzenek. A tanács a szerződés jóváhagyását megtagadta. Ezt azzal indokolta, hogy a házaspár csak a kétszobás lakrészre szerezhet várományi jogot, a másikra nem. A határozat hatályon kívül helyezéséért indított perben az eljárt bíróságok ellentétes ítéletet hoztak. Törvényességi óvásra a Legfelsőbb Bíróság az eltartási szerződést érvényesnek mondta ki. A döntés indoklása tartalmazza azt a megállapítást, hogy az állam nagy erőfeszítéseket tesz a dolgozók lakásigényeinek kielégítése, valamint az idős, ápolásra és gondozásra szorulók ellátásának biztosítása érdekében, de több lakásigénylési kérelem így is nehezen teljesíthető, és a szociális otthonokban lévő férőhelyek sem nyújtanak korlátlan lehetőségeket a rászoruló idős személyek elhelyezésére. A tartási szerződések jóváhagyásának elbírálásánál ezeket a körülményeket nem lehet figyelmen kívül hagyni.- A társbérletek csak lakrészek. Amikor tehát valaki egy lakásban, de két társbérleti lakrészen élő idős személyekkel köt eltartási szerződést, ennek a lakásnak bérleti jogára várományi jogot szerez. Ilyen esetben, ha az eltartó az egyik társbérleti lakrészbe költözik, tulajdonképpen mindkét tartásra jogosulttal közös lakásban lakik. — A szerződés jóváhagyása előtt tehát csupán azt kellett volna vizsgálni, hogy a két idős nő a tartásra valóban rászorul-e. Egyikük 82, a másikuk 71 éves, mindketten csekély jövedelemmel rendelkeznek, tehát tartásuk és gondozásuk biztosításához feltétlenül szükségük van támogatásra. Tekintettel arra, hogy a tartás bizalmi viszonyt tételez fel, célszerű az a megoldás, ha a két egyedülálló társbérlő gondozását és ellátását ugyanaz a személy vállalja. Végül a Legfelsőbb Bíróság rámutatott arra, hogy a társbérleti lakrész nem tekinthető önálló lakásnak. A jogszabály nemcsak hogy nem tiltja a lakásban megüresedett társbérletnek a második társbérlő számára történő kiutalását, hanem előnyben is részesíti. Így kívánják elősegíteni a társbérletek megszüntetésére irányuló lakás- politikai célkitűzések megvalósulását. HAJDÚ ENDRE Egyének és közösségek az idősekért Visszhangra talált a Vöröskereszt felhívása A Magyar Vöröskereszt megalakulásának 100. évfordulója alkalmából tavaly tavasszal Szekszárdon centenáriumi ünnepséget rendeztek, s a jelenlévők felhívták a megye lakosságát, hogy önzetlenül járuljon hozzá a VI. ötéves tervben Tolnában létesítendő 200 szociális otthoni hely létrehozásához. — Nem fogadta-e túlságosan nagy csend e felhívást — kérdeztük Savanya Gézánétól, a Vöröskereszt megyei titkárától. — Nem — válaszolta. — Az viszont tény, hogy 1981. a rokkantak éve volt, s ezért a felhívás elhangzásakor már sok kollektíva megtette vállalását a mozgássérültek és más beteg emberek javára. így a megyei ünnepségen megfogalmazottak eredménye lényegében most kezd igazán láthatóvá válni, különösképpen két ok miatt. Az egyik: ez az esztendő az öregek éve; a másik: a Magyar Vöröskereszt az idén tartja VI. kongresszusát. E kongresszusra készülve kiemelt feladatuk az alapszervezeteknek az időskorúakról való fokozottabb gondoskodás, aminek jó alapja lehet a szociális otthoni helyek bővítésére vonatkozó minden segítség. — Szó esik mnidezekről az alapszervezetek most zajló vezetőség- és küldöttválasztó taggyűlésein? — Természetesen. A felhívásban csupán körvonalaztuk az új akciót, s novemberben és decemberben pedig már az alapszervezetekhez eljuttatott nyílt levelekben részleteztük ennek lényegét, s így a taggyűléseken a pontosan meghatározott jótékony cél érdekében fogalmazódhatnak meg a kongresszusi vállalások. — Eddig hányán és mekkora összeget adományoztak? — Nyolcvanhét személy, illetve kollektíva 370 ezer 213 forintot fizetett be e célra. — Kiktől lehet befizetési csekket kérni? — A községi és a városijárási Vöröskereszt-vezetőségektől, vagy tőlünk. • Szekszárdon a TAÉV Vörös- kereszt-alapszervezetének titkára, Tóth László — jövetelünk céljának megismerése után — a bérosztályra kalauzolt bennünket, pontosabban Főfai Istvánná szocialista brigádvezető és Várhelyi Lászlóné szobájába. Ok és brigádtársaik, valamint az osztály más dolgozói 1340 forintot fizettek be szociális otthoni helyek létesítésére. — Senki sem húzódozott a felajánlástól? — kérdeztük. — Nem — hangzott a válasz. — Ha segítségre van szükség, ránk mindig lehet számítani. Ezüstkoszorús szocialista brigád vagyunk, s azt is elhatároztuk, hogy ha ismét elérjük ezt a címet — esetleg még az aranyfokozatot is —, akkor az ezért személyenként járó 6—800 forintot szintén e célra adjuk. Tóth László még megemlítette: tavaly kommunista műszak bevételéből 50 ezer forintot juttatott a TAÉV a mozgássérülteknek, s az idén is lesz kommunista műszak... * Végigböngésztük a szociális otthoni helyek növelése érdekében indított akcióra érkezett összegek feladóinak listáját, s a szekszárdiak között például rábukkantunk a zeneiskolára, a tanítóképzőre, a ll-es számú Általános Iskolára, a Volánra. A megyeszékhelyi adományozók után egy ismerős név tűnt a szemünkbe: Kiss Ferenc felső- nánai lakosé, aki korábban a mozgássérültek megsegítésére nem kevesebb, mint 20 ezer forintot adott. S az újabb akcióra újabb 20 ezer forintot küldött. Mivel csak a név volt ismerős, felkerestük: ki van mögötte? Lottónyertes? Olyan valaki, akinek mindene megvan, s már nincs mire költenie sok pénzét? Nos, Kiss Feri bácsi éppen az öregek napközi otthonába indult Felsőnánán, amikor ellátogattunk hozzá... Nyolcvan éves. 1978-ban fejezte be végérvényesen a munkát a helyi tsz-ben, ahol könyvelt. Szerény körülmények között, magányosad lakik a Rákóczi utcában. — Mi késztette a nemes gesztusokra? Főfai Istvánné — Egyáltalán nem nemes gesztusok ezek — cáfolta szavainkat. — Természetes dolog, hogy ha tud, segít az ember *— mondta, hozzátéve: — legutóbb még kétezret befizetett a Vöröskereszt számlájára. * Mayer Pálnéval, a Vöröskereszt tamási járási titkárával arról beszélgettünk, hogy milyen sokféleképpen lehet elősegíteni a szociális otthonok bővítését, illetve előteremteni az e célra felajánlandó összegeket. Mert például a VEGYÉP- SZER-nél kommunista műszakból összegyűlt pénzből adtak e célra, Nagyszokolyban a tsz- dolgozók felajánlásai mellett egyéni befizetők is jelentkeztek, s így ott eddig 4 ezer forintot utaltok át a Vöröskereszthez; Várhelyi Lászlóné a megyei tanács járási hivatalának dolgozói pedig általában egynapi keresetüket ajánlották fel. Éppen a simontornyai bőrgyár került szóba, ahol kommunista műszakot terveznek, amikor belépett az ajtón Heiter Jánosné bölcsődevezető. Orömhirrel jött. aminek lényege: Vöröskereszt-bált rendez április 10-én a bölcsőde és az ÁFÉSZ alapszervezete. A termet már kibérelték a „Dám"-ban. Az alapötlet a fiáé. Heiter Jánosé, akiről tudni kell, hogy a tamási vizmű KISZ-titkára, s szabad idejében diszkórendezvényeket tart. Nos, ő adja majd a zenét a bálon, amelyen tombola is lesz, s a teljes bevételt a szociális otthonok bővítésére szánják... Mindenki készül — összegezte Mayer Pálné. — A tamási óvoda Vöröskereszt- aíapszervezete bábműsort ad, s Újiregen szintén bált tartanak, jótékony célra. • Szerényen sorakozik az eddigi befizetők nevei között a zombai özv. Takács Ferencné, s a két házzal mellette lakó özv. Tózer Györgynéjé is. Ök 100—100 forintot adományoztak. Nyugdíjasok. — Anyagi lehetőségeinkhez képest mi is segíteni akarunk — mondta özv. Takács Ferencné —, pedig lenne helye a pénznek máshol is. Ez a cél azonban nagyon fontos, s ha mindenki legalább 100 forintot adna __ S valóban. A megyének mintegy 270 ezer lakosa van. Ha ezt megszorozzuk százzal, akkor 27 millió forint végösszeget kapunk. De hát ki többet, ki kevesebbet ad. A rendelkezésre álló állami p^izösszeg kiegészítését szolgáló, s igen nemes célra való befizetéseknek nincs se alsó, se felső határa. A konkrét cél: a sárpilisi, a bonyhádi, a dombóvári és a grábóci szociális otthonok bővítése, amelyekben egyetlen új hely létrehozása 250—300 ezer forintba kerül. S kétszáz új hely kellene ebben az ötéves tervben. V. Z.—Cz. S.
