Tolna Megyei Népújság, 1982. február (32. évfolyam, 27-50. szám)

1982-02-27 / 49. szám

1982. február 27. KÉPÚJSÁG 11 Budapest Kiällitöterem Új, reprezentatív kiállítóte­rem nyílt a főváros szívében, az Erzsébet-híd pesti hídfőjé­nél. A Budapestről elnevezett kiállítóteremben elsősorban fiatal kortárs képzőművészek­nek, ipar- és építőművészek­nek kívánnak bemutatkozási lehetőséget teremteni. Egyide­jűleg a várospolitika időszerű eseményeit, terveit, lehetősé­geit is itt mutatják be a lakos­ságnak. Lehetőséget teremtve a közönségnek véleménynyil­vánításra, észrevételezésre. Az első kiállítást „A fasiz­mus áldozatai" című emlékmű­pályázat anyagából állították össze. A pályázaton 54 szob­rász, illetve szobrász-építész alkotópáros tervei láthatók. A tervek szerint évente hat kiállításnak ad majd helyet a Budapest Kiállítóterem. Bizo­nyára érdeklődés kíséri a Kör­nyezetünk — a tervtől a meg­valósulásig című kiállítást, amelyre a II. nemzetközi szín- dinamikai konferencia alkal­mából kerül sor. Kiállítást ter­veznek a Nemzetközi Kerámia Akadémia budapesti ülése al­kalmából. A tervek közt sze­repel az elmúlt öt esztendő­ben készült és felállított szob­rok, köztéri képzőművészeti al­kotások bemutatása is. (Csak 1982-ben 11 millió forintot ál­doz köztéri szobrokra a fővá­ros.) Decemberben a Kodály- # centenárium alkalmából a művész személyével és alkotá­saival kapcsolatos képzőmű­vészeti alkotásokat láthatja a közönség. A kiállítóterem 364 négyzet- méteres, meglehetősen tágas. Az emeleti előadóteremben a kiállításokhoz kapcsolódó rendezvények, viták, fórumok, művész-közönség találkozók kaphatnak helyet. Ajánló a budapesti tavaszi fesztiválhoz A budapesti tavaszi fesz­----------------!-------- tivált 1982. má rcius 19-28. között második alkalommal rendezik meg. A kora tavaszi kulturális idegen- forgalmi rendezvénysorozat tíz napjára nyolcvan színházi, ba­lett, komoly és könnyűzenei, képzőművészeti, folklór és más kulturális esemény jut tizenhét fővárosi helyszínen. Pécs, mint a Vasarely-alapítvány székhe­lye, és Kecskemét a Nemzet­közi Kodály Intézettel kapcso­lódik a rendezvénysorozat­hoz. Március 28-án a Budapest Sportcsarnokban kezdődik a magyar népművészeti kiállítás és vásár. Tizenöt-húszezer vá­sározót és kiállítót várnak. A magyar népművészeknek a né­pi iparművészeknek hasonló méretű bemutatkozására még nem volt példa Magyarorszá­gon. A hazaiakon kívül jönnek, kiállítanak és árusítanak a ro­mániai magyar népművészek, sőt a Nyugat-Európában élő, a magyar kismerterségek hagyo­mányait őrző és ápoló mesterek is. A vásáni hangulatot népi ze­nekarok muzsikája és a népi konyhaművészet felelevenítése fokozza. A vásár végeztével gyorsan átrendezik a labdarúgópálya nagyságú „színt", és 19 órakor kezdetét veszi az éjfélig tartó, minden eddiginél nagyobb sza­bású nemzetközi táncház-talál­kozó. Erre a több száz résztve­vőn kívül szintén több mint tíz­ezer vendéget várnak. A monstre táncházon részt vesznek a legismertebb, leg­színvonalasabb magyar tánc­házzenekarok, érkeznek együt­tesek Szlovákiából, Romániá­ból, az NSZK-ból, Svédország­ból, sőt, még Amerikából lis. Az Állami Bábszínház a bu­dapesti tavaszi fesztivál idején 22 előadást tart a fővárosban, a Népköztársaság útja 69. szám alatti nagy színházában és a Jókai téri kamaraszínházában. A fesztivál tiszteletére március 19-én felújítják Kodály Zoltán Háry János című dal játékát. 'A fesztivál után egy héttel már Hamburgban mutatkoznak be vele). 22-én Bartók- és Stra- vinszkij-estjüket tekinthet U11- mea: műsoron A fából faragott királyfi, A csodálatos manda­rin és a Petruska. Jeles napok címmel mutatják be magyar népi játékokból összeállított műsorukat. 27-28-án az Arany­tollú madár című mesejátékkal lépnek színpadra (gyerekek­nek). A Jókai téri kamaraszín­házban bemutatják Vörösmarty Mihály Csongor és Tünde című művét, a Jancsi és Juliska, va­lamint a Bűvös tűzszerszám cí­mű mesejátékot. A Művelődési Minisztérium, a Magyar Képző- és Iparművé­szek Szövetségével együttmű­ködve a II. budapesti tavaszi fesztivál keretében március 20- án megrendezi azt az országos képzőművészeti kiállítást, amely az elmúlt két évben született hazai alkotások bemutatására ad lehetőséget. A tárlaton meg­fordulók áttekintést kapnak a mai magyar képzőművészet tö­rekvéseiről és eredményeiről. Mindebből következik az is, hogy az országos kiállítás nem fölsorakoztató jellegű kereszt­metszetet kíván nyújtani, hanem a leqjobb művek és a leqtöbb reményre jogosító művészi kez­deményezések összegyűjtésé­vel kívánja kortárs képzőművé­szetünk valódi arculatát meq- raizolni. A tervek szerint a jö­vőben az országos tárlat meg­rendezésére biennálé rendszer­ben, folyamatosan sor kerül. Ezentúl minden évben-----------------március 25-én, Ba rtók Béla születésének évfor­dulóján, a fesztivál egyik ki­emelkedő programjaként együtt mutatják be a nagy zeneszerző három színpadi művét. A kék­szakállú herceg várát, A fából faragott királyfit, és A csodála­tos mandarint. E három mű együttes bemutatására először 1940-ben gondoltak Bartók hí­vei, de csak 1956-ban került együtt színpadra, s azóta is ál­landó műsora a Magyar Álla­mi Operaháznak. Victor Vasarely, a nemzetközi hírű, magyar származású mű­vész százötven egységből álló művészi anyagot adománvozott Magyarországnak. A Zichy- kastély restaurálása után ez a kollekció a palotában nyer végleges elhelyezést. Addig azonban a Szépművészeti Mú­zeum néhány termében rendez­nek belőle kiállítást, amelynek megnyitását a művész a fesz­tivál idejére tervezte. Sajnos azonban az értékes műtárgyak szállításának nehézségei nem teszik lehetővé a terv megvaló­sulását. Az Express Utcftási Iro­da Vasarely szülővárosába, Pécsre szervezett kétnapos programja (március 26—27.) alkalmat ad a Vasarely művé­szetét kedvelők számára, hogy a pécsi múzeumi körséta kere­tében megtekintsék a Vasarely- kiállítá st. A fesztivál ide|f.n ° y!'------------------------ gado Galé­riában Amerigo Tot műveiből rendeznek kiállítást, amelynek érdekessége a Gödöllői Agrár- tudományi Egyetem számára készített relief néhány részlete. Ezeket az alkotásokat ugyanis a közönség később, amikor már felkerül az aula magasába, nem láthatja ilyen megfogható közelségben. A külföldön élő, magyar származású szobrász- művész tervezte a fesztivál új emblémáját is. A Fesztivál utca (Váci utca) esti életének egyik látványos színfoltja lesz a Muskátli eszpresszóban működő mozi. A Magyarország látványosságait, idegenforgalmi érdekességeit bemutató filmeket a kirakati üvegre, olyan speciális vászon­ra vetítik, amely lehetővé teszi, hogy az utcáról is látható le­gyen. A budai Várnegyedben, a Dísz téren áll az elegáns Ko­rona cukrászda, ahol heti rend- szeresséqgel jelentkezik a Ko­rona Pódium. A fesztiválon olyan műsorral jelentkeznek, amely reprezentálja, miként kapcsolódik a magyar művé­szeti, irodalmi élet a viláqiro- dalom áramába. A cél kettős: egyrészt bemutatni ideaen nyel­ven külföldi vendégeinknek a magyar irodalom klasszikus és kortárs alkotásait, valamint az előadóművészet eszközeivel csi­szolni a nyelveket tudó magyar közönség nyelvi, irodalmi szem­léletét. A fesztiválra elkészült az eddigi kilenc után a tizedik eszperantó nyelven elhangzó műsor In memóriám Kalocsay professzor címmel. Kalocsay professzornak múlhatatlan ér­demei vannak a magyar klasz- szikus irodalom eszperantó for­dítása terén. A Korona Pódium vendége lesz a szovjet Vlagyimir Recep- ter is, Tovsztonogov közvetlen munkatársa és tanítványa, a Leningrádi Akadémia Nagyszín­ház érdemes művésze. Tavaly Dosztojevszkij-estjével hódí­totta meg a Korona Pódium közönségét, az idén a Hamlet­ból készített monodrámájával lép föl. Anyanyelvűnk vendégszere­tete címmel angol—német nyelvű zenés előadóestre ke­rül sor, azzal a szándékkal, hogy hagyományos vendég­szeretetünket az irodalom, a színművészet és a zene nyelvén is kifejezzük. Ruttkai Éva Kossuth-díjas színésznő, a magyar színját­szás nagy egyénisége, Sarah Bernhardt életéről vall műso­rában. A világirodalom nagy alak­jainak műveiből válogatta ösz- sze műsorát Kálmán György. Az ő estjének az érdekessége, hogy kiderül belőle az a köl­csönhatás, mit ad a színész egyénisége a megformált hős arcához, s hogy a megformált hős arca milyen nyomokat hagy a színész lelki vagy akár még fizikai arculatán is. Mikes Lilia Ajar Előttem------------------------ az elet című reg ényét színdarabszerű fel­dolgozásban adja elő a Koro­na Pódiumon, öt figurát kelt életre, így fogja össze a re­gény szerteágazó történetét kétórás műsorba. Az elmúlt őszön Jénában járva néhány napig egy felettébb zenekedvelő család vendége voltam. Esténként muzsikaszó töl­tötte be a házat: három kislány ült a hangszeréhez. A legki­sebb csellózott, a középső furulyázott, a legidősebb, már fel­nőtt lány, zongorán kisérte őket. A szülők, az időnként betop­panó vendégek és a család három kutyája elmélyült gyönyörű­séggel hallgatták a játékot. Ez a 30—60 perces esti hangver­seny a béke és derű idilli hangulatát adta a háznak, a benső­séges, meleg körre még visszagondolni is kellemes. Pedig a család minden tagja dolgozik vagy tanul, a sie­tés, időhiány náluk sem ismeretlen fogalmak, csak éppen „nem élhetnek muzsikaszó nélkül". Nálunk a muzsikáló családi kör eléggé ritka, ha elő is for­dul, inkább csak szakmabelieknél. Többnyire „munkának" te­kintik ők is a zenét, türelmes gyakorlásnak, lehetőleg elvonva a többi családtag hangtávolából. Lehetséges, hogy mi, magya­rok túlzottan gyakorlatias emberek vagyunk, túltengő realitás- érzékünkkel a szórakozást is munkává változtatjuk, és csupán a hasznosság fogalomkörébe eső dolgokra szánunk időt? Ná­lunk az sportol, aki versenysportot űz, és az zenél, aki a hang­szeréből készül megélni. Persze, vannak „élvezők" is. Hiszen a hangversenytermek megtelnek, a lemezek elfogynak, gyermekek tömege tanul ze­nét; s a zene mégsem árad bele eléggé a családok életébe, hogy ott összetartó erővé váljék, kioldja a családtagok idegei­ből a fáradtságot, és elfeledtesse a napi gondokat. Akik együtt muzsikálnak, nem veszekszenek vagy legalábbis ritkábban te­szik, s talán az apró napi bosszúságok sem hangolják úgy le őket, mint a félek süketségében élő embereket. — Még több zenét? — sóhajtott fel erre némely szülő, aki borzadva gondol arra, hogy időnként mi várja otthon. Csak­hogy zenélő otthonnak bajosan nevezhetnénk az olyant, mely­ben a serdülő gyerekek faldöntő erővel bömböltetik a táncze­nét, miközben a felnőttek futnak, amerre látnak. (ízlésüket, de még beszédtechnikájukat is rontják ezzel a fiatalok, mert a modern tánczene ritmusához sehogy sem illik a magyar nyelv prozódiája, s aki sokat hallgatja, beszéd közben is úgy ejti a hangokat, s úgy helyezi el a hangsúlyokat, mintha valahol a Föld túlsó oldalán tanulta volna a magyar nyelvet.) Nem, a házimuzsika közösséget jelent, rákapcsolódást egyazon „hul­lámhosszra", és legalábbis a befogadás azonos érzelmi han­gulati töltését. Mert a befogadás, a közös hallgatás is lehet házimuzsika, ha a család körülüli a magnót, s a lemezjátszót. Ám innen már csak egy lépés az aktív zenélés hiszen mindenki birtokában van a legősibb és legeredetibb hangszernek, a sa­ját hangjának. Énekelni mindenki tud, ha akar, ha szeret, és ha kicsit megerőlteti magát. Kottaismeretet, akárcsak betűvetést, mindenki tanul az iskolában. (De ha nem tanulta is! A népdal, a maga páratlan szépségében, olyan emberek ajkán született, akik aligha ismerték a kottát, mielőtt a gyűjtők lejegyezték vol­na dalaikat.) Különös rejtély, hogy miközben zeneoktatásunk tanulmá­nyozására a világ minden tájáról hozzánk jönnek a zenetaná­rok, s a Kodály-módszer szellemi exportunk egyik legbecsesebb kincse, a zenekultúra mégsem hatja át egész népünket, sőt a többség beéri a leghígabb zenei táplálékkal, végigélvén az életet anélkül, hogy egyáltalán tudná, mit vészit. A rejtély titka talán éppen a családi éneklés elnémulásában kereshető, az el­szökött bölcsődal hűlt helyén. Az iskola a legjobb módszerrel sem pótolhatja — ezen a téren sem —, amit a család elmulaszt. Az iskola indítást adhat, s ezt többnyire meg is teszi — kivéve, ahol eredeti szöveg he­lyett még mindig klapanciákat énekeltetnek a népdal dallamá­ra —, de ez az indítás csak akkor eredményes, ha az énekszó­val hazaérkező gyermeket nem a néma otthon várja, hanem a közös dalolásra kész család. Ha aztán akad valaki, aki leg­alább egy furulya erejéig hangszerrel kapcsolódik a közös éneklésbe, amelyhez még szabad idő sem kell, mert kellemes­sé, lendületessé varázsolja a házimunkát, vagy ha a család lemezjátszó segítségével igyekszik dalkincsét növelni, és az ének tisztaságát erősíteni: már ki is alakul a házimuzsika szo­kása és áldásos hatása. Nincs botfülű gyermek — állította Kodály, és valóban, ha az adottságok különbözők is, a hallás fejleszthető, a zene ér­mését, szeretetét mindenkiben ki lehet alakítani. Az ezért fára­dozó szülő nagy kincset ad gyermekének, s a kincs mellé a da­los kedvű, vidám órák szivmelengetö emlékét is. Nem állítjuk, hogy „aki a zenét szereti, rossz ember nem lehet". Lehet. Csak éppen a zenét kedvelő rossz emberek elő­fordulása sokkal ritkább, mint a zenét nem kedvelőké. Már csak azért is, mert a zene üdít, frissít, jókedvre hangol, és a boldog emberek aligha törekszenek arra, hogy másoknak ártsanak. Akik házimuzsikától zengő otthonokból indulnak az életbe, azok olyan erőtartalékot hordoznak, amelynek birtokában megbirkóz­nak a megpróbáltatásokkal is. És ez több annál, mint hang­versenylátogató, zenekedvelő, művelt felnőttekké fejleszteni gyermekeinket. Fontos az is. De mi boldog, tiszta szívű és er­kölcsű, közösségi embereket szeretnénk nevelni, ehhez pedig elengedhetetlen az érzelmi kultúra. A házimuzsika ezért jelent minőségileg mást, sokkal többet, mint akár a leggondosabb zenetanitás. BOZÓKY ÉVA Részletek a Fasizmus áldozatai című emlékműpályázat anya-* gát felölelő első kiállításról

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents