Tolna Megyei Népújság, 1982. február (32. évfolyam, 27-50. szám)

1982-02-27 / 49. szám

1982. február 27.

KÉPÚJSÁG 3

Előtérben a termelés pártellenőrzése

Beszámoló taggyűlések után a húsipari vállalatnál

Két és fél - hár°™ hó------------------------ nappal ezelőtt zajlottak le a pártszervezetekben az 1981. évi munkát elemző-értékelő beszámoló taggyűlések. A Szekszárdi Húsipari Vállalat több mint százötven kommunistája először összevont taggyűlésen, majd a hat alapszervezet taggyűlésén hallgatta és vitatta meg a beszámolót és döntött a soron következő feladatokról. Most első ízben, ugyanis egy évvel ezelőtt alakultak meg az alapszervezetek, jött létre az üzemi pártvezetőség is.

Eredményes munkáról szóltak a beszámolók. Mind a pártvezetőség, mind az alap- szeçvezeti vezetőségek arról adhattak számot, hogy jól se- gítették-ellenőrizték a beruházást, a fölkészülést az üzemelésre. Éppen a beszámoló taggyűlések időszakában kapta még az exportjogot a húskombinát. A külföldi vevők igényesek: nemcsak arra kíváncsiak, hogy mi van a húskonzerv- dobozban, hanem hogy milyen körülmények között, a szigorú higiéniai előírások betartásával készül-e az áru. Meglehetősen ritka esemény, hogy ezt a jogot egy élelmiszeripari üzem még a beruházás befejeződése előtt (azóta egyébként már befejezték) megkap- ja—E „bizonyítványban"' benne van — ha formailag nem is — a jó pártmunka eredménye. Hiszen a pártvezetőség központilag, átfogóan, az alapszervezetek pedig az első vonalban küzdöttek — ellenőrzéssel és politikai felvilágosító munkával — azért, hogy a beruházás közbeni problémák megoldódjanak, kiépüljön a munkaszervezet, jól menjen az üzemelésre való fölkészülés, a betanulás.

Több mint harminc kommunista szólalt föl a taggyűléseken. A beszámolókkal mindenki egyetértett, a vita inkább arról folyt, hogy „hogyan tovább?”. Elhangzott egy-két személyre szóló kritikai megjegyzés is, „nem ellened, hanem érted" stílusban, többen bíráltak egyes jelenségeket. Egyöntetű volt a vélemény, hogy most már a beruházás befejeződött, kialakulóban vannak az önelszámoló egységek, így a pártirányító és ellenőrző munkának is arra kell irányulnia, hogy ezek az egységek gazdaságosan működjenek. (Egyébként, az alapszervezetek egy-egy ilyen önelszámoló egységre épülnek). Több felszólaló beszélt hiányosságokról. így például az egyik üzemben rosszak a munkakörülmények, nincs még öltöző, fürdő. — Két héten belül intézkedés történt. Felvetődött, hogy a beruházás befejeződésével mi lesz a lebonyolítással foglalkozó szakemberekkel, ígéret hangzott el, hogy rövid időn belül rendeződik a helyzetük, mindenkinek találnak képességeinek megfelelő helyet. Ez azóta már bekövetkezett. Többen kifogásolták az energiapazarlást. Ennek megszüntetése egyrészt műszaki feladat — megfelelő mérőműszerek és szabályozó berendezések fölszerelése — másrészt, politikai is, hiszen a takarékosság nemcsak a műszereken múlik. Az előbbiben intézkedés történt, az utóbbi feladatává vált a párttagoknak. Ne menjenek el szó nélkül a lazaságok, a rossz minőségű munka, az energiapazarlás mellett.

Az üzemi Kisz-bizott------------------------ sag egyik

t

agja elmondta, hogy nevelési tervükben tíz olyan fiatal szerepel, akik alkalmassá válhatnak a pártba való fölvételre. Ezt elismeréssel „nyugtázta” a taggyűlés. Azt azonban nem, hogy a marhavágóvonalon még nincs KISZ-alapszervezet. Két fiatal, ott dolgozó párttag szakmunkás kapta pártmegbízatásként, hogy segítsen létrehozni az alapszervezetet. Azóta már működik, és nem is rosszul. Az egyik fölszólaló hiányolta, hogy nem sikerült még stabilizálni mindenütt a szocialista, illetve a szocialista címért versenyző brigádokat. A gazdasági vezetők egy része csak a napi elfoglaltságára koncentrál, nem törődik a brigádokkal. E jelenségre jobban figyeljenek a pártszervezetek és a vállalati vezetés is. A munkaversennyel foglalkozni ugyanis munkaköri kötelessége a vezetőknek.

Elhangzott több fölszólalás az agitációs és propaganda- munka megjavításáról, a gyorsabb és alaposabb információ szükségességéről, arról, hogy emberileg kerüljenek közelebb egymáshoz a párttagok, jobban ismerjék meg egymást, mert csak így tudják a közös feladatokat megoldani.

A pártvezetőség — és az alapszervezetek — ez évi munkatervében már tükröződnek a beszámoló taggyűléseken elhangzottak. Mint azt Szabó János, a pártvezetőség titkára elmondta, a fő figyelmet az alapszervezetek munkamódszerének, munkastílusának javítására irányítják. Lévén most már folyamatos üzemszerű termelés — jelenleg egy műszakban, de az év végéig „fel kell futni" a kétműszakos termelésre — ennek segítése-ellen- őrzése kerül a pártmunka középpontjába. Ehhez kell kialakítani a jó, célravezető módszereket. A pártvezetőség — és az alapszervezetek — első félévi munkatervében szerepel is az alapszervezeti pártirányítási, ellenőrzési munka továbbfejlesztése, illetve ennek vezetőségi, majd taggyűlési szinten való megvitatása.

Ehhez is — de nemcsak ehhez, hanem egymás jobb megismerésének, az „emberi közelségbe kerülésnek" igényéhez — kapcsolódott több fölszólaló, amikor a pártcsoportmunka javítását kérte. Az igény érthető, hiszen a fiatal nagyvállalat kétezer dolgozójának csak töredéke dolgozott az elődnél, a Tolna megyei Allatforgalmi Vállalatnál, a többi máshonnét került ide, így a párttagság összetétele is meglehetősen vegyes, korábban nem ismerték egymást. A pártcsoport nem kis alapszervezet, de a legkisebb kommunista közösség, ezek, mint másutt, itt is munkahelyekre épülve alakultak ki. Politikai „gazdája” kell, hogy legyen a munkahelynek, segítheti a párttagság és a párton- kívüliek nevelését, a politikai felvilágosító munkát, az alapszervezet ellenőrző tevékenységét, számon tarthatja a párt- meqhízatásokat, időnként megbeszélheti a munkahelyi problémákat. A pártvezetőséq még ebben a félévben napirendre tűzi a pártcsoportmunka helyzetét, továbbfejlesztésének feladatait. Hasonlóképpen — vezetőségi ülésen — vitatja meg a politikai információval kapcsolatos tennivalókat.

A szervezeti szabáiy---------------------------- zat csak

a pártbizottságoknak írja elő munkabizottságok létrehozását, azonban itt úgy látják, hogy két munkabizottság nagymértékben segítheti a politikai munkát. Ezért szándékoznak létrehozni agitációs és propaganda, valamint gazdaságpolitikai munkabizottságot. A hat alapszervezetnek ily módon mind a termelés ellenőrzésében, mind a politikai nevelő munkában nagyobb segítséget tud adni a pártvezetőség.

J. J.

KISZÖV-elnökségi ülés

(TUDÓSÍTÓNKTÓL)

Fodor Tibor szövetségi elnök ' vezetésével tegnap Szekszár- don ülést tartott a KISZÖV elnöksége. A KíSZÖV-elnök előterjesztése alapján megvitatta és elfogadta az elnökség az OKISZ Vili. kongresszusa határozatai végrehajtására készített szövetségi intézkedési tervet. Tartalmazza a dokumentum azokat a gazdasági és mozgalmi feladatokat, amelyekkel a

Elkészült az első országos szőlészeti térkép, amely a történelmi borvidékről, szőlészeti termőhelyekről ad részletes áttekintést. A térkép feltünteti a talajadottságokat, az időjárási viszonyokat, a fagyveszély valószínűségét, a napfényes órák átlagát és más, az ágazat gazdaságosságát befolyásoló tényezőket. A térképet hároméves munkával a Kertészeti Egyetem Szőlészeti Kutató Intézete állította össze, s hamarosan megküldik a megyei tanácsoknak, a mezőgazdasági üzemeknek, hogy a telepítéseknél támpontul használhassák.

A térképre azért van szükség, mert az elmúlt években jelentősen megváltozott a termőhelyek arculata, sok helyen

következő években a szövetségnek elő kell segíteni az ipari szövetkezeti mozgalom előtt állá feladatok megvalósítását. Az intézkedési tervet orientáció végett megküldik az ipari szövetkezetek vezetőségének, kérve, hogy amikor elkészítik az OKISZ Vili. kongresszusa határozatainak végrehajtására szóló programot, ezt vegyék figyelembe.

R. É.

csökkent a terület, több régi szőlővidéken kivágták a töveket, máshol a régi szőlőket újakkal pótolták ugyan, de nem az eredeti helyen. A szőlőterületeknek ez a „mozgása” nem mindig szolgálta a gazdaságosságot. Nem egy helyen maguk a természeti, gazdasági adottságok is módosultak. E változásokat Is feltünteti a térkép.

Kitűnik belőle a többi között, hogy Tokaj északi lejtőinek bizonyos körzetében, a meredek lejtőkön a nagyüzemi termesztés kevésbé gazdaságos. Ám mégsem célszerű felszámolni itt a szőlőt, kisüzemi körülmények között ugyanis még kifizetődő lehet a művelés.

bányabiztosító

berendezések

(Bővíti bányabiztosítási termékeinek választékát a Veszprémi Szénbányák Vállalat várpalotai üzeme. Az úgynevezett pajzsbiztosító elemekből olyan variációkat fejlesztettek ki, amelyek az átlagostól eltérő geológiai viszonyok mellett is jól alkalmazhatók. így új konstrukcióik már vékony — egy-két méteres — szénrétegekben is alkalmazhatók, olyan munkahelyeken, ahol eddig csak egyedi támbiztosítás melled dolgozhattak. Ez utóbbi építése lényegesen lassúbb és munkaigényesebb mint a pajzsbiztosítás. Az új biztosítószerkezetet elsősorban a nógrádi és a borsodi szénbányákba szánják. Gondoltak a várpalotai fejlesztők a vastag szénrétegek kite rime lé sének k o rs ze rű sítésé re

is. Olyan biztosítópajzsok gyártását is megkezdték, amelyek fölött valósággal lecsapolhatják a szenet, anélkül, hogy a dolgozók épségét veszélyeztetnék. így egyszerre akár 8 méter magas szénréteget is lefejthetnek. Eddig az ilyen vastag rétegeket általában két vágat segítségével tudták kitermelni. A szénbányászatban jelentős fejlesztőmunkát az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság is támogatta.

Szőlészeti térkép

HÉTRŐL

hírről

Visszalapozgatva az elmúlt héten megjelent újságokat, egyre inkább az az érzésem, hogy a világnak jó néhány pontja van, ahol az ott dolgozó kollégáim nyugodtan megirigyelhetnek bennünket, magyarokat. Ciprusra, Libanonra, vagy akár Itáliára is gondolok. A hazai belpolitikai újságíró, akinek az a feladat jut, hogy tekintsen vissza 168 órányi távra, egyetlen tűzpárbajról, emberrablásról, felrobbantott vonatról, vagy eltérített repülőgépről sem tud- számot adni. Némi túlzással úgy is fogalmazhatnék, hogy esetünkben az a jelentős, hogy nem történt semmi jelentős. Más időkben ezt akár uborkaszezonnak lehetett volna nevezni, ami persze nemcsak azért nem igaz, mert ilyentájt legfeljebb üvegházban lehet uborkát nevelni. Azért sem, mert a csendes hétköznapok egyúttal munkás hétköznapokat jelentenek, márpedig ismeretes módon a munka visz előbbre bennünket és ennek kapcsán az embernek azért eszébe jut egy és más.

Az alábbiakban ezekből a gondolatokból próbálok feleleveníteni néhány apróságot. Ott voltam például, amikor az első látogatók járták végig az ismert művész, Molnár M. György képeinek sorát Tolnán a Fonógalériában. Nagy tisztelője vagyok Molnár M. Györgynek, de ebben az esetben mégsem az ő munkásságára helyezném a hangsúlyt. Hanem a Fonógalériára.

HÉTRE

HÍRRE

Egy megállítótábla

Decentralizált kultúra

(Felfigyeltek már arra az olvasók, hogy az utóbbi években, évtizedekben milyen óriási változás ment végbe a kulturálódás, a művelődés lehetőségeinek színhelyeiben? Gyerekkorom legszebb éveit Vas megyében töltöttem, Celldömölk tőszomszédságában. Cell megye- székhely ugyan sosem volt, de nagyjából olyan súlyú város, mint az akkori Szekszárd. (Előnyös földrajzi fekvése, vasúti csomópontja miatt.) Azonban se CeMdömölkön, se Szek- szárdon a művelődési lehetőségek törtrésze sem állt rendelkezésre ahhoz viszonyítva — nem, ami ma, hanem — mint a mai Tamásiban. A világ legtermészetesebb dolgának tartjuk, hogy egy fontos üzem, mint a Tolnai Selyemgyár, folyosójának egy részét képzőművészeti célokra bocsássa rendelkezésre. Tulajdonképpen az is. Ugyanígy természetes Dévai Nagy Kamilla és Oszter Sándor fellépte... na, hol? Nem színpadon, hanem egy dombóvári finom, kulturált sörözőben. Nem kevésbé a madocsaiak igénye, hogy messziről hívjanak előadókat magukhoz olyan témák boncolgatására, melyek a „hagyományos” falu életétől, gondolkodásmódjától valamikor messzebb voltak, mint a szólásbeli Makó vitéz Jeruzsálemtől.

'De tulajdonképpen milyen is az a hagyományos falu?

Kis községekről

Részben az előbbi gondolatkörhöz csatlakozik az, ami a Kakasdon végzett, illetve végzendő társadalmi munkával kapcsolatban jelent meg lapunkban. Mivel az újság hasábjain tulajdonképpen minden olvasómmal négy- szemközt vagyok (alig hiszem, hogy egyszerre ketten böngésznék írásaimat), így szigorúan egymás közt elárulhatom, hogy azok közé tartozom, akik mindig némi fenntartással vették tudomásul a társadalmi munkával kapcsolatos számokat. Pontosabban: — tartoztam, hiszen nincsen egészen igazam. Én ugyanis úgy okoskodtam, hogyha egy utcában 10—15 szomszéd összefog és egy akarattal kitisztítja a vízlevezető árkot, akkor az társadalmi munka a javából. A nagyon sok pélJágónaki csend

da közül hadd idézzem a közelmúltból Kétyet. Ha viszont egy gépekkel dúsan ellátott termelőszövetkezet, vagy állami gazdaság kiküld útegyengetésre egy dózert és nem kér érte egy garast sem, az szép és dicső dolog ugyan, de már mérsékeltebben társadalmi. Éppen ezért tetszenek a kakasdiak, akik számot vetettek lehetőségeikkel és valószínűleg nem is túlságosan hosszú töprengés árán rájöttek, hogy új művelődési házra egyelőre nem futja költségvetésükből. összefognak tehát és tavasszal elkezdik helyrepofozni a régit.

Volt egy időszak, amikor kissé túlságosan is nagy lendülettel kezdtünk lemondani a kis településekről. Természetesen egyiknek se hintettük be sóval a helyét, de olyan buzgón emlegettük Gyűrűfű példáját, hogy a kis falvak lakói már-már természetesnek érezték a gyűrű- fűsödést. (Ez az ige remélhetőleg nem terjed el, most találtam ki.) Később aztán kiderült, hogy a kis falvakban nemcsak élni lehet, hanem nagyon jól is lehet élni és a városok csak örüljenek ennek. Ugyanis még mindig olcsóbb jó közlekedési lehetőségeket teremteni, mint lakásokat építeni a beáramlóknak. Az infrastruktúra megjavítása terén néhol nagyon figyelemreméltó kezdeményezések történtek. Nemcsak a megyeszékhely tőszomszédságában lévő Sióagárdon, hanem a jócskán távoli Jágónakon is. Mindkét nevet teljes elfogultsággal említem, ugyanis mindkét falut nagyon szeretem. A leglehetetlenebb helyzetben nagyon sokáig Jógának volt, hiszen be kellett • járni Baranyát ahhoz, hogy valaki eljuthasson Tolnába, történetesen a nagyobb futamodás- nyira lévő Dombóvárra. Azóta egy — igaz üzemi — aszfaltozott út már elérte a kis falut, ahol napközben szinte tapintható a csend, de amelyet azért nagyon sok jágónaki nem cserélne másra. Mellékesen szólva a nem egészen egyöntetű tapsviharral fogadott Tolnához csatolás óta Jágónakon az áfész széppé és moderné építette át az élelmiszerboltot is.

Konténerek

A közelmúltban hallottam a rádióban, hogy Szegeden konténer-pályaudvar épül. Szakemberektől hallottam, hogy a „konténerizáció" (ez legalább olyan borzalmas szó, mint a fentebbi igém) valóságos forradalmat jelent a szállításban. Éppen ezért olvastam érdeklődéssel elmúlt vasárnapi számunkban a Volán szekszárdi rakodótevékenységével kapcsolatos cikket. Igazán nem vagyok az az emberfajta, akinek mindenről eszébe jut valami, de erről mégis eszembe jutott. Egy másik pályaudvar, a Déli, ahol egyetemi pályafutásom hajnalán, 1946-ban sok — ma már vezető beosztásban lévő — akkori kertészhallgatóval együtt éjszakánként isímerkedtünk a szívlapát és a vagonkirakás örömeivel, a nevetségesség határán alul lévő, tehát inkább siralmasnak mondható ösztöndíjainkat pótlandó. Mit nem adtunk volna akkor egy autódaruért, a konténerekről nem is beszélve!

Persze 1946-ban még játszi könnyedséggel lehetett egyetemistákat toborozni a MÁV vagonjainak kirakására. Ma már alkalmi munkásokat is nehéz. Ami, ha jól nincs is, de tulajdonképpen rendjén valónak mondható.

Bizonysága annak, hogy mennyivel jobban élünk, mint akkor. Ezt persze így még csak elmesélni se lehet, mert a fiatalok (beleértve a gyerekeimet) unják, vagy egész egyszerűen kinevetik az embert.

ORDAS IVÁN

Rakodás Szekszárdon