Tolna Megyei Népújság, 1982. február (32. évfolyam, 27-50. szám)
1982-02-20 / 43. szám
1 1982. február 20. r Képújság n A szegedi Fekete-ház Akik Szeged belvárosában sétálgatnak, előbb-utóbb mindenképpen megpillantják az úgynevezett Fekete-házat, amely fiatornyaival, bástyás homlokzatával, csúcsíves abla- kú sarokerkélyévél akár valami angol vidéki kisváros főterének ékessége is lehetne. Ami küllemének stílusát illeti, az valóban „angolos”: tervezője, Gerster Károly (1819—1867) a brit gótika jellegzetes elemeit ötvözte egybe, amikor a város jómódú vaskereskedőjének, Mayer Ferdinándnak (1813— 1903) megrendelésére elkészítette az épület terveit. Am ami az efféle építmények kötelező vénségét illeti, e vonatkozásban már sántít a hasonlat, mert a szegedi Fekete-ház „csak" százhuszonnégy esztendős, lévén elkészültének ideje 1857. De ha nem is több évszázada állanak a falai, azért így is igen sok olyan esemény zajlott le közöttük, amely, mondhatni, meghatározta a Tisza- parti város életét. A még éppen csak elkészült épületben talált otthonra a haladó gondolkodású polgárokat tömörítő Városi Kaszinó. Ez az egylet ugyan még 1829- ben alakult, de a szabadság- harcot követően betiltották, és csak az 1850-es évek végén újíthatta fel működését, öt hosszú éven át, 1860 és 1865 között szövögettek terveket, cseréltek eszmét a Feketeházban a kaszinó lelkes tagjai, akik egyebek között a szegedi Dugonics-szobor felállítá- rrír kiérdemlik az utókor háláját. A kaszinó aztán kiköltözött onnan, s a szürke külsejéről feketének elnevezett épületben egy ideig csak az éoíttető Maver család taajai laktak. Közöttük az alföldi festészet kiválósága, Endre Béla (1870— 1928), aki ott is született és később is szívesen iárt vissza abba a sokáig csoda számba menő angolos hangulatú kis palotába. Hogy ez a remek piktor kilencéves kisfiú korában éppen a szülőházában tartózkodott-e, nem tudni, ám ha netán ott volt, akkor, annyi más szegedivel ellentétben, biztonságban érezhette magát, mert az 1879- es nagy tiszai árvíznek ez az erőteljes építmény ellenállt. Egyike volt annak az alig háromszáz háznak, amely a város hatezernyi lakóépületéből épen maradt. Lévén a fiatornyok alatti helyiségeknek — a kaszinó jóvoltából — némi közéleti múltja, az első világháború végén ugyan hova költözhetett volna a munkásotthon, mint oda. Amikor pedig felforrósodott a politikai légkör, a Fekete-ház a társadalmi változások szükségességét hirdető szegediek találkozóhelye lett. Juhász Gyula szavával egy afféle „szegedi Pilvax", ahol rajta kívül Móra Ferenc és dr. Hollós József, a híres ügyvéd is szinte naponta megfordult. ' Mindezek után mondani sem kell, hogy 1918. október 22-én ebben a szürke-fekete épületben alakult meg a Nemzeti Tanács. S nemcsak ott nyilvánították ki e forradalmi szerv megalakulását, de a későbbiekben szintén ott került sor az ülésezésekre is. Ezek jegyzőkönyveit nem kisebb valaki vetette papírra, mint Juhász Gyula. A Tanácsköztársaság leverése után a Fekete-ház ismét lakóépületté csendesedett. Az egykor jelszavaktól hangos termeit, szobáit néhány család lakta. (gy volt ez egészen a közelmúltig, amikor — dicséretére a városnak — ismét közhasznú rendeltetést kapott: a Móra Ferenc Múzeum Történeti Osztálya foglalta el. Oda kerültek a históriai iratok, ott formálódtak ki a kutatószobák és ott nyílt meg egy munkásmozgalmi kiállítás 1979. október 11- én. Ez a tárlat immár tárgyakkal, nvomtatvánvokkal és soksok képpel idézi fel azt az időt, amelynek során Szeaed munkássáaa öntudatra ébredt, és megalakította különféle szervezeteit. Eayelőre méq csak a földszinti termek fogadják a látogatókat, de a tervek szerint később emlékszobák is nyílnak, valamint olyan újabb kiállítások, amelyek a múzeum történeti gyűjteményének különleges darabjait tárják az érdeklődők elé. Hogy mást ne említsünk, Szegeden ritka értékes pénzeket és érmeket őriznek: ezek együttese a harmadik legféltettebb ilyen kollekció az egész országban. . . A. L. A szegedi Fekete-ház Juhász Gyula kézírásos feljegyzése a szegedi Nemzeti Tanács elnökéhez (Bojtár Ottó felvételei) Menedék a Bélkő lábánál... tátogatóbán a bélapátfalvai ciszter templomban A Bélkő hétszáznyolcvanhat méter magas csúcsa a természetrajongók kedvelt pontja. Szétnézhetnek a cementgyáráról nevezetes községben, amely nevének egyik tagját a tizenkettedik századi kun főúrtól, Béltől kapta, aki nemcsak megúszta a magyar előkelők által rendezett nagy mészárlást, hanem gyorsan terebélyesedő nemzetséget alapított, 1282-ben övék volt Mikófalva, s rájuk emlékeztet a hajdani Felbél (Bükk- szentmárton) és Albél (Monos- bél) elnevezés is. A falu közelében lévő egykori ciszter templom és a hajdan szebb napokat látott monostor felé vezető úton a kirándulók megpihenhetnek a nyaranta dús lombú erdőkkel koszorúzott völgyben, s közben vallatóra foghatják letűnt századok izgalmakban bővelkedő krónikáját. Valaha az erélytelenségéről és fényüzésimádatáról híres II. Endre országlása üdéjén - akkortájt fák regimentje sorjázott egészen a hegy ormáig - aligha tévedt erre ember. Messze esett a forgalmas utóktól, a buján termő földektől, a kincses városoktól, a nagyurak ünnepségeitől, hangos fészkeitől. Aki itt óhajtott megtelepedni, az jól tudta, hogy csak két keze "munkájával keresheti meg kenyerét. A bencés rendből származó ciszterciták mégis idejöttek, s gyökeret vertek ezen a frankföldtől oly távolinak tűnő tájon. Ezek a korukban polihisztornak számító szerzetesek — olvastak, írtak, szántottak, vetettek, sőt építőmesterként is eredményesen tevékenykedtek. A háromkúti apátságot II. Kiüt egri püspök alapította, aki a hagyomány szerint részt vett az Aranybulla szövegének megfogalmazásában is. * Az alapító ünnepséget 1232. május 16-án, vasárnap tartották. Ezt követően jöttek a dolgos hétköznapok. A rend tagjai tudásukat nem tartották kiváltságnak, nem őrizték olyan féltékenyen, mint a hatalomra törő egyházfejedelmek. Ök arra is készek voltak, hogy tapasztalataikat továbbadják azoknak, akiket akkortájt ligen kevesen vettek emberszámba: az egri egyházi birtokok kisemmizett, adóktól sanyargatott parasztjainak. Meghonosították a szőlőművelést, halastavat létesítettek. Nem hajszoltak senkit munkálkodásra, maguk dolgoztak, méghozzá az emberséges munkamegosztást bevezetve. A fiatalok - futotta erejükből - a földeken szorgoskodtak, az idősebbek pedig a szerény berendezésű cellák hűvösében másolták az egyházi iratokat. Nyugalomra vágytak, de az aggasztó gondok-bajok m^r az első esztendőkben jelentkeztek, és később is egyre több nehézséggel kellett megbirkózniuk. A haza és a nép létét fenyegető tatár lovas seregek errefelé is elkalandoztak, elűzve a megriadt, a mündig békét, az egymás iránti szeretetet hirdető atyákat. Kun László uralkodása az egymással versengő főurak összecsapásaival járt. Tisztességet, gátlást nem ismerő katonáik a rablástól sem húzódoztak. 1289- ben kifosztották a monostort is, és hogy ne hagyjanak semmiféle nyomot maguk után, felégették az egész építményt. A király kárpótlásul nekik adta a poroszlói sóvámot. Ez a makacs gárda azonban nem adta fel. Az eltávozok, a sírkertekbe kerülők helyére mások álltak, örökölve tőlük nemcsak a sokoldalúságot, hanem a kitartást, az erőt ahhoz, hogy rezignálton tűrjék az egymást váltó kegyurak szeszélyeit, folyvást megújuló követeléseit. Évszázadokon át serénykedtek litt nemzedékeik. A mohácsi csata- vesztés az ő sorsukat is megpecsételte. A monostor falai leomlottak, s a templomot is kedvére pusztította az idő. Egészen addig, amíg a XVII—XIX. században helyre nem állították a megrongálódott boltozatrendszert, ekkor helyezték el itt a barokk oltárokat is. 1748-ban készült például a Szent Imre nevét viselő oltár. Faépítményét és szobrait számon tartják a művészet- történészek. Minden rangos szakkönyv említi, hangsúlyozva átlagon felüli értékeit. • A látogatókat elbűvöli a különböző, de maradéktalanul harmonizáló stílusok együttese. XIII. századi francia hatást s Árpád-kori atmoszférát sugall — többek között — a bazilikós szerkezet, a megvilágítás, a nyugati homlokzat hatszirmú ablaka, a díszítéseivel is térhatást keltő kapuzat, az egyszerűségével lenyűgöző templombelső. Ehhez a meghatározó légkörhöz alkalmazkodnak a túlzásokra igen hajlamos barokk díszítmények. A monostor romjait 1964-65- ben tárták fel, ekkor találták meg - többek között — a 700 év előtti vízvezeték maradványait. PÉCSI ISTVÁN Szentpéteri József ötvösmester kiállításáról A XIX. századi ötvösség legjelesebb mesterének, Szentpé- te Józsefnek rendezett kiállítást a Budapesti Történeti Múzeum. Szentpéteri ragyogó tehetség volt, mégis nehezen érvényesült. Tanuló évei után Rimaszombat^ ban az ötvöscéh mesterei eltanácsolták a mesterremekléstől. Lőcsére ment dolgozni, majd a kor szokása szerint külföldi vándorútra indult az 1800-as évek elején. Becs, Lőcse, ismét Bécs útjának állomásai — a háborúk miatt nem jutott el Itáliába és Franciaországba. De bécsi tartózkodása alatt megismerkedett a francia ötvösséggel is. 1809-et írtak, amikor rosszindulattól vezéreltetve, a pesti ötvöscéh ismét elutasítja felvételi kérelmét. Csak 1811-ben fogadták el mesterremekét, egy kelyhet, amely a szilvásváráéi református templomba került. Már ez a munka tanúskodott Szentpéteri- eredeti tehetségéről, adottságairól. Losonci, majd pesti munkálkodása alatt számos egyházi és világi ötvöstárgy készítésére kapott megbízást. Használati tár-* gyak, készletek, serlegek, egyházi szertartás-edények kerültek ki műhelyéből — gondosan, művészi mádon formálva. De Szentpéteri fő ambíciója a sokalakos dombormű volt. Első ilyen munkája, a Nagy Sándor átkelése a Granians folyón című rézdomborműve bécsi ki-' állításon aratott nagy sikert. Sorra készíti hasonló munkáit, amelyek meghozzák a megérdemelt sikert. Most már tiszteletbeli tagjává választotta a besztercebányai és a bécsi ötvöscéh is, tagja volt a párizsi művészeti egyesületnek. Szentpéteri elméleti írásai is figyelemre méltók. A Tudományos Gyűjteményben síkraszállt a céhek eltörlése mellett, a munkás és művésznevelés színvonalának emeléséért. Számos munkáját őrzik hazai és külföldi múzeumok, sok egyházi tárgyát református templomok. Szentpéteri József kiálltíása 1982 decemberéig látható a Budapesti Történeti Múzeumban. Cukortartó Kávéskészlet Kancsó
