Tolna Megyei Népújság, 1982. február (32. évfolyam, 27-50. szám)
1982-02-19 / 42. szám
1982. február 19. I TOLNA \ — _ 2 NÉPÚJSÁG PANORÁMA Józef Czyrek beszéde a lengyel külpolitikáról Lengyelország külpolitikájában ellensúlyozni kívánja az ország elszigetelésére irányuló minden próbálkozást, és megengedhetetlennek tartja, hogy a lengyel kérdést nemzetközi jellegűvé változtassák — hangsúlyozta Józef Czyrek, a LEMP KB Politikai Bizottságának tagja, a központi bizottság titkára, külügyminiszter egy lódzi párta ktíva-értekezleten. Czyrek rámutatott, hogy az ország külpolitikájának legfontosabb eleme a szocialista közösség országaival való testvéri együttműködés és gazdasági kapcsolatok fejlesztése és erősítése. Belgrád A nemzetiségek viszonya A múlt évi koszovói események következményei igen súlyosak, s oyan nyomokat hagytak az emberek - főként a fiatalok - tudatában, amelyeket nem lehet gyorsan eltüntetni, hanem csak a jugoszláv szocialista közösségért, nemzetei és nemzetiségeinek egyenjogúságáért és az önigazgatásért folytatott következetes, kitartó és hosszú távon folytatott harccal. Ezt állapította meg belgrádi ülésén a Szerb Kommunisták Szövetsége KB Elnökségének a nemretek és nemzetiségek közötti viszony problémáival foglalkozó bizottsága. A bizottság élesen elítélte a múlt vasárnapi pristinai albán nacionalista és irredenta jellegű megmozdulást, s határozatában megállapította: „a történtek azt bizonyítják, hogy a koszovói helyzet igen bonyolult, s az ellenség még széles fronton tevékenykedik”. A lengyel külügyminiszter kifejtette, hogy míg az elmúlt évtizedben a partneri viszony, az erőegyensúly volt meghatározó, addig most —• az Egyesült Államok jobboldali kormányzatának tevékenysége révén — az ideológiai és katonai konfrontáció kerül előtérbe. Mindez nyilvánvaló fenyegetést jelent a békére. Mindazonáltal az erőviszonyok a világban még nem bomlottak meg és a szocialista országok minden erejüket megfeszítik fenntartásuk érdekében. Kedvezően segíti ezeket az erőfeszítéseket az álláspontok egyre mélyülő különbözősége az Egyesült Államok és a A Német Szövetségi Köztársaság minden korábban megkötött szerződést végre fog hajtani, így a szovjet—nyugatnémet földgáz-acélcső szerződést is — jelentette ki Bonnban Otto Lambsdorff gazdasági miniszter, aki csütörtökön tíznapos egyesült államokbeli látogatásra indult. A Szovjetunió bírhat abban, hogy a nyugatnémet fél megtartja a gazdasági szerződéseket — hangsúlyozta nyomatékosan Lambsdorff. Az NSZK szempontjából Lambsdorff elfogadhatatlannak nevezte, hogy az Egyesült Államok az amerikai cégek alkatrészszállításainak megszüntetésével akadályozza a szovjet—nyugatnémet földgáz-acélcső szerződés megvalósítását, hiszen ezt a szerződést még a lengyelországi események előtt kötötték meg. A nyugatnémet gazdasági miniszter kételyét fejezte ki az Eayesült Államok által követelt gazdasági szankciókkal kapcsonyugat-európai országok kormányai között. Az amerikai politika a lengyelországi helyzetet régóta a szocialista tábor erejének és egységének gyengítésére próbálja felhasználni. A lengyel helyzet alaíkulása a szükségállapot bevezetése óta a washingtoni politikusok számára egyáltalán nem kedvező. Az Egyesült Államok emiatt hoz megtorló intézkedéseket és ebből erednek mindazok a lépések, amelyeknek az a céljuk, hogy lehetetlenné tegyék, vagy legalábbis jelentősen megnehezítsék Lengyelország kilábalását a válságból. latban, mivel véleménye szerint az ilyen intézkedések nem tudják hátráltatni olyan fejlett ország előrehaladását, mint a Szovjetunió. Lambsdorff szükségesnek nevezte az enyhülési, azon belül az európai biztonsági és együttműködési folyamat továbbvitelét. A nyugatnémet politikus ugyanakkor közölte, hogy az NSZK a jövőben rendkívül gondosan megvizsgálja a kereskedelmi kapcsolatok fejlesztését és új szerződések megkötését. Pírálta a Szovjetuniót és —• Afganisztánra, Lengyelországra hivatkozva — azt mondta, hoqy „az enyhülési folyamatnak is megvannak a határai”. Az NSZK és az Egyesült Államok viszonyát — Lambsdorff szerint — súlyos félreértések terhelik. Az Atlanti-óceán túlsó partján elsősorban a nyugatnémet békemozgalmat értékelik — elhamarkodottan —gyávaságként. BUDAPEST Losonczi Pál, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke csütörtökön fogadta Vlagyimir Nyikolajevics Bazovszkij rendkívüli és meghatalmazott nagykövetet, a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége új magyarországi nagykövetét, aki átadta megbízólevelét. A megbízólevél átadásánál jelen volt Roska István külügyminiszter-helyettes. * Jancsik Ferenc vasesztergályos, vörösgárdista, az Orosz- országi Kommunista (bolvse- vik) Párt magyar csoportjának tagja, a Kommunisták Magyar- országi Pártjának egyik alapítója születésének 100. évfordulója alkalmából koszorúzási ünnepséget rendeztek csütörtökön a Mező Imre úti temető Munkásmozgalmi Panteonjában elhelyezett emléktáblájánál. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága nevében Berecz Frigyes és Juhász Lajos- né koszorúzott. Az évofrduló alkalmából emléktáblát lepleztek le a XIX. kerületi Jancsik utca 2-4. számú ház falán. * Csütörtökön Budapesten befejeződött az Egészségügyi Világszervezet (WHO) háromnapos szakértői értekezlete, amely a nők és az egészségügyi foglalkozási ártalmak témakörével kapcsolatos kérdéseket vitatta meg.. A tanácskozásra — amelynek az _ Országos Munka- és üzemegészségügyi Intézet volt a házigazdája - 12 európai országból érkeztek kutatók. SALISBURY Joshua Nkomo tárcanélküli minisztert, a Hazafias Front elnökét és a ZAPU két másik miniszterét menesztették a délkelet-afrikai Zimbabwe kormányából. Nkomót és pártját, a hajdani ZAPU-t (Zimbabwe Afrikai Népi Unió) Mugabe kormányfő államcsínykísérlet szervezésével és tiltott fegyverrejtegetéssel vádolja. A nyugatnémet fél megtartja a gazdasági szerződéseket Otto Lambsdorff nyilatkozata Választások Írországban Csütörtök reggel az Ir Köztársaságban megkezdődtek az általános választások. Az alsóház 164 mandátumán reális számítás szerint elsősorban a két nagy polgári párt, a Fine Gael és a Fianna Fáil, valamint a náluk kevésbé jelentős Munkáspárt fog osztozni. Az elsőrendű kérdés az, vajon a szavazatok megoszlása ismét a Fine Gael-munkáspárti koalíciót segíti-e hatalomra, vagy e kettő kénytelen lesz a kormányzást a Fianna Fáilnak átengedni. A köztársaság legnagyobb pártja története során még soha kétszer egymás után nem veszített választást. Ha ez most bekövetkezne, súlyos csapás lenne számára. A riválisainál nacionalista színezetűbbnek és demagógabbnak tetsző Fianna Fáil vezére, Charles Haughey szerdai, utolsó sajtóértekezletén sugárzott a magabiztosságtól: még csak fontolóra venni sem hajlandó, mi lesz, ha pártja elveszíti a választásokat. Haughey mögött valóban Írország legerősebb politikai gépezete áll, de ő maga meglehetősen népszerűtlen a távozó miniszterelnökhöz, dr. Fitzge- raldhoz képest. Az ellenfelek stabil és kényelmes többség után áhítoznak, amely majd négy éven át zavartalanná teszi számukra a kormányzást és végrehajthatóvá elképzeléseiket — függetlenül attól, hogy műt ígértek a választási kampányban. Libanoni ENSZ-erők De Cuellar javaslata Nyilvánosságra hozták Pérez de Cuellarnak, a világszervezet főtitkárának a Biztonsági Tanács elé terjesztett beszámolóját a Libanonban állomásozó EN'SZ-békefenntartó erőkről. Ebben a főtitkár megálllapítja, hogy az Izrael által támogatott szeparatista fegyveres akciók miatt az ENSZ-csapatok nem képesek teljesíteni feladatukat, azaz nem tudják elősegíteni az 1978-lban Izrael által elfoglalt dél-libanoni területek kormányellenőrzés alá helyezését. A beszámolóban Pérez de Cuellar állástfoglalt a libanoni ENSZ-csapatok létszámának 1000 fővel való növelése mellett. lllllllllillllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllMllllllllllllllllllllllllinillllllllllllllllllllllllllllMllllllliMllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllliiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii'iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii Propagandatrükk Genfben Amerikai „nulla megoldás” Napjaink egyik legéletbevágóbb közös tennivalója a földrészünkön békeidőben példátlanul magas szintű katonai szembenállás csökkentése, a rakéta-nukleáris háború kirobbantásának minden erővel való megakadályozása Európában és másutt a világon. Az utóbbi időben a nemzetközi légkör felettébb megromlott. Ennek oka kizárólag a NATO, mindenekelőtt az Egyesült Államok vezetésének kalandorpolitikájában, agresszivitásának fokozódásában keresendő. A jelenlegi mélyponthoz olyan fejlemények vezettek el, mint például a hadászati fegyvereket és fegyver- rendszereket korlátozó SALT—2 szerződés amerikai ratifikálásának elmaradása, a NATO-ta- nács 1979. decemberi döntése az úgynevezett eurorakéták nyugat-európai telepítéséről, majd a Reagan-kormány minden eddiginél átfogóbb katonai fölényszerzési programjának meghirdetése és végül, a „korlátozott" európai atomháború megvívására vonatkozó washingtoni nézetek hivatalos rangra emelése. SZOVJET KEZDEMÉNYEZÉSEK Ennek az eseményláncolatnak szerves része mindaz, ami a SALT-folyamattal eddig nem érintett európai közepes (1000 —4500 kilométer) hatótávolságú rakéta-nukleáris harceszközök tárgyában történt a szovjet—amerikai genfi tárgyalások múlt év november 30-án történt felújítása előtt és után. Csupán emlékeztetőül: a Szovjetunió már a SALT-megbeszélések időszakában felhívta a figyelmet e probléma fontosságára. Az SZKP XXVI. kongresszusán jóváhagyott békeprogram egyik pontjában ugyancsak szóba került a megoldás halaszthatatlansága. Az előterjesztett javaslat szerint „már most moratóriumot kell elrendelni a NA- TO-országok és a Szovjetunió új közép-hatótávolságú nukleáris rakétáinak európai telepítésére, azaz mennyiségileg és minőségileg be kell fagyasztani az ilyen eszközök meglévő szintjét, beleértve természetesen az Egyesült Államok ebben a térségben található előretolt telepítésű nukleáris eszközeit. Amikor a múlt év őszén Brezs- nyev Bonnban járt, megismételte az indítványt, sőt — a Szovjetunió őszinte megegyezési szándékának jeléül — azt a készségét is kinyilvánította, hogy a moratórium idején Moszkva hajlandó lenne akár több százzal csökkenteni közepes ható- távolságú rakétáinak számát. (A szovjet fél —! jóakaratát bizonyítandó - korábban már hasonló egyoldalú lépést tett: 20 ezer katonáját és 1000 harckocsiját kivonta az NDK területéről.) Azt lehetett volna várni, hoav a nyílt és becsületes gesztust Washington fiqyelembe veszi majd genfi álláspontiának kialakításánál, szem előtt tartva az egyenlőség elvét, és a másik fél jogos biztonosági érdekeit. De ennek éppen az ellenkezője történt. Reagan elnök négypontos javaslattervezetének első helyén az ultimátum jellegű követelés szerepelt, hogy a Szovjetunió teljesen szerelje le valamennyi SS—20as és a régebbi telepítésű SS— 4-es, SS—5-ös rakétáját. (Az „SS” NATO-kódjelzés: a „sur- face-to-surface", vagyis a földfelszín—földfelszín rendeltetésű, 1800—4500 kilométer ható- távolságú szovjet rakétaharceszközöket jelölik ezzel a rövidítéssel.) REAGAN-FORMULA A másik fél rovására egyoldalú előnyökre törekvő amerikai elnök még ennél is tovább ment: szerinte a szóban forgó rakétákat nemcsak a Szovjetunió nyugati körzeteiből kellene eltávolítani. Moszkvának arra is garanciákat kellene adnia, hogy az SS-eket az Uralon túli területekre sem helyezi át. Ebben az esetben az Egyesült Államok — amint ezt az óceánon túl ígérik — lemondana a közel 600 darab Pershing—2 tüzérségi rakéta és robotrepülőgép (szárnyasrakéta) 1983-tól tervezett nyugat-európai elhelyezéséről. Ezt a Reagan-féle formulát — hangzatoson — „nulla megoldásnak” nevezték el. Olyan benyomást igyekeztek kelteni a nyugati közvéleményben, mintha ezzel Washington elfogadható és „ésszerű” ellenjavaslatot tett volna a szovjet tárgyaló partnerének. Holott a valóságban az úgynevezett nulla megoldás amerikai változatának realitása egyenlő a nullával. Azt tételezné fel, hogy a szovjet fél önkéntes elhatározással tegye védtelenné magát, s olyan arányú egyoldalú leszerelést hajtson végre, ami szinte felérne egy háborúban legyőzött állam kapitulációjával. A nyugatnémet Der Spiegel egyik múlt évi számában megjelent Brezsnyev-interjúban azt mondta a szovjet vezető: „Bizonyos, hogy azok, akik az USÁ-ban ilyen javaslatokkal állnak elő, egy pillanatig sem tételezik fel, hogy a Szovjetunió egyetérthet velük". Mégis, Reagan elnök legutóbb is, amikor kereken visszautasította a szovjet kormánynak a közepes hatótávolságú rakéták 1985-ig, illetve 1990-ig való szakaszos csökkentésére irányuló kezdeményezését, megint csak a teljesen irreális saját „nulla megoldásával” hozakodott elő. Jogosan merülhet fel a kérdés: a Szovjetunió számára miért elfogadhatatlan ez a formula? TÉNYEK, TÉNYEK... Egyszerűen azért, mert súlyosan károsítaná saját és szövetségesei elemi biztonsági érdekeit. Abból kell kiindulni, hogy a kölcsönös biztonságot továbbra is a hadászati egyensúly, vagy az egyensúly közös és azonos alacsonyabb szintje szavatolhatja. A számok nyelvére lefordítva: 1975 végén a Szovjetuniónak és a NATO-nak 1020—1020 darab közepes hatótávolságú rakéta-atomfegyvere volt Európában. Később bizonyos csökkenés következett be, s a paritás megtartásával beállt a 975—986-os számbeli arány. Ha már most a Szovjetunió hozzájárulna ahhoz, hogy az új amerikai „eurohadászati" fegyverek telepítéséről történő Az amerikai és a szovjet tárgyaló delegáció vezetőjének, Nitzé- nek és Kvicinszkijnek (jobbra) az első kézfogása Genfben. A kézfogás azonban nem azonos szándékokat fejez ki... A két legesélyesebb jelölt: Fitzgerald és Haughey. Kísérleti kilövés a nyugat-európai telepítésre szánt robotrepülőgép (szárnyasrakéta) egyik szárazföldi állomásoztatású típusával
