Tolna Megyei Népújság, 1982. február (32. évfolyam, 27-50. szám)
1982-02-18 / 41. szám
2 Képújság 1982. február 18. PANORÁMA Az USA és a Közel-Kelet Fennmaradnak Izraellel a „különleges kapcsolatek” Ronald Reagan amerikai elnök kedden Menahem Begin izraeli kormányfőhöz írott válaszlevelében pontatlannak és eltúlzottnak minősítette azokat a sajtójelentéseket, hogy az Egyesült Államok - Izrael rovására — változtatni készülne közel-keleti politikájának súlypontjain. Reagan levelében aláhúzta, hogy az Egyesült Államok nem változtat Izrael irányában folytatott politikáján, és - tudatában lévén a két országot összekötő „különleges kapcsolatnak" - megtartja vállalt kötelezettségeit. Begin miniszterelnök kedden levélben figyelmeztette az amerikai elnököt: ha Jordániának amerikai fegyvereket szállítanak, ez a legsúlyosabb fenyegetést jelentené Izraelre megalakulása, 1948 óta. Mint jelentettük, Caspar Weinberger amerikai hadügyminiszter múlt heti közel-keleti kőrútján felajánlotta Husszein jordán királynak: Washington kész korszerű föld-levegő típusú rakétákat szállítani a ha- semita királyságnak, ha az lemond az ugyanilyen típusú szovjet fegyverek megvásárlásáról. Ezen a körúton hangzott el az a Weinberger hadügyminiszternek tulajdonított kijelentés is, hogy az Egyesült Államok közel-keleti politikájának „átirányítására" készülne. Az izraeli kormányfő levele nyomán az amerikai elnök a hangsúlyt ismét Izrael korlátlan támogatására helyezte és visszalépett egyet annak a „stratégiai konszenzusnak” a tervében, amelynek középpontjában a „szovjet fenyegetés" elleni izraeli-arab egységfront áll. Az amerikai elnök levelében tulajdonképpen Begin kormányfő mellé állt Weinberger hadügyminiszterrel szemben: a Pentagon vezetője - mint maga mondta - kötelességének tartotta, hogy fegyvereket ajánl- gasson Jordániának. Reagan elnök kedden azt írta, hogy Ammanból nem kapott kérést fegyverek szállítására. Az izraeli kormány és Begin miniszterelnök a levélváltással elérte, hogy Washington a nyilvánosság előtt megint elismerje: „Jordániának vagy a térség bármely országának szóló fegyverszállításokkal kapcsolatos döntést az amerikai kormányzat Izrael biztonságának és a térség békéje szükségességének összefüggésében hozza meg” — írta Reagan Beginnek. A The New York Times szerdán szerkesztőségi cikkében úgy vélekedett, hogy az Egyesült Államoknak egyszerűen nincsen közel-keleti politikája, vagy — ha az összehangolatlan és egymásnak ellentmondó lépéseket annak tekintjük,- ez a politika meglehetősen „ostoba". „Szaúd-Arábióban megalázkodás, Jordániában ködösítés, Izraelben felháborodás - ezzel az eredménnyel járt Weinberger hadügyminiszter közel-keleti útja" - hangzik a cikk. „Miután Reagan elnök keserves erőfeszítéssel keresztül hajszolta az AWACS-ügyletet, a szaúdi- ak köntörfalazás nélkül megmondták Weinbergernek: viszonzásul ne számítson politikai vagy katonai kedvezményekre”. „A szaúdiiaknak szóló fegyverszállítások és a Jordániának tett fegyverszóllítósi ígéretek felháborították Izraelt” - hangzik a cikk, majd emlékeztet: Tel Avivot Reagan elnök azzal az ígérettel próbálta csillapítani, hogy Washington továbbra is fönntartja Izrael katonai fölényét. Ez a politikai módszer szükségképpen új válságot vagy háborút provokál, melynek elsőként az arab-amerikai kapcsolatok esnének áldozatul”. „Reagan szemmel láthatóan nem tudja, hogyan egyeztesse össze Izrael iránti elkötelezettségét az arab olajban és pénzben való érdekeltségével... Mindennek már régen arra kellett volna ösztönözni az elnököt, hogy egységes megközelítést követeljen meg" — írja a többi között a The New York Times. BUDAPEST A magyar—bolgár gazdasági és műszaki-tudományos együttműködési bizottság XVII. ülésszaka szerdán befejezte munkáját. Az ülésszak eredményeiről és határozatairól Marjai József, a Minisztertanács elnök- helyettese és Sztanis Bonev bolgár miniszterelnök-helyettes, a bizottság két társelnöke jegyzőkönyvet írt alá. MOSZKVA Üj-Fundland partjai közelében hatalmas viharba került és elsüllyedt egy szovjet konténer- szállító teherhajó. A szerencsétlenség abban a körzetben történt, ahol egy nappal korábban elsüllyedt egy kanadai ölajfúrótorony. RÓMA Renato Guttuso olasz festőművésznek, a népek közötti megértés és a béke előmozdítása érdekében kifejtett munkája elismeréseként, 70. születésnapja alkalmából az Elnöki Tanács a Magyar Népköztársaság babérkoszorúval ékesített Zászlórendjét adományozta. A magas kitüntetést dr. Szita János, római magyar nagykövet kedden este adta ót a Magyar Akadémián rendezett bensőséges ünnepség keretében. BONN A nyugatnémet kormány szerdai ülésén — arra való hivatkozással, hogy az elmúlt időben nem teljesültek a lengyel- országi helyzettel kapcsolatos várakozásai — különböző politikai és gazdasági jellegű intézkedéseket léptetett életbe a Szovjetunóival szemben. Bonni megfigyelők a nyugatnémet szankciókat úgy értelmezik, hogy azok az amerikai kormány enyhülésellenes politikájának tett komoly enaedménvt jelentenek, de eavelőre méa nem érintik az NSZK és a Szovjetunió gazdasági együttműködésének alapjait. Gyilkosságok rekordéve Maffiacsaták Palermóban 1981. október 9-e „fekete péntekiként kerül be Palermo történetébe: fél nap alatt hatan vesztették életüket a szicíliai kikötővárosban. Mind a hatot — a legidősebb 61, a iegfiatalabb 27 éves — a város központjában lőtték szitává (kávéházban, üzletek előtt, autókban) — számos ember szemeláttára. Mégsem került egyetlen gyilkos sem rendőrkézre: a tanúk „nem láttak, nem hallottak semmit". Ez a szokás évtizedek óta a „maffia fővárosában”, Palermóban. A „hallgatni arany” közmondás itt így módosul: A hallgatás az élet! A fecsegő örülhet, ha súlyos testi sértéssel megússza a „tiszteletreméltó társaság" főnökeinek bosszúját. Tavaly, október közepéig 80 maffia-gyilkosságot tartottak számon Palenrmóban, további 20 személy eltűnt. A Corriera della Sera megállapítja: „1981 valóban a gyilkos erőszak rekordéve volt". A Repubblica című lap azonban rámutat: míg a 60-as években az egyes „maffia-családok" a kereskedők, iparosok „védelmi költségein", a csempészeten, tiltott szerencsejátékokon, prostitúción és az egyre szélesedő telekspekuláción osztozkodtak, addig ma a harc a kábítószerek jegyében folyik. A legnagyobb üzlet: a heroingyártás, és -forgalmazás. A kábítószerkereskedelem évi forgalma becslések szerint 20 milliárd dollárra rúg. E csillagászati összeg természetesen kihat a sziget gazdasági és politikai hatalmi viszonyaira. Giovanni Falceno palermói bíró nemrég állapította meg, hogy a maffiások „számos politikusnak garantálják a szavazatokat, állásokat szereznek a bankokban és iparvállalatokban és a kábítószerből származó jövedelmüket az építési üzletbe fektetik". A La Repubblica szerint a mostani bandaharcok a heroinpiacok újraelosztásáért, a tradicionális maffia-családok kikapcsolásáért folynak. Nemrégiben értekezletet rendeztek Messinában „Maffia és hatalom" témakörben. Az egyik fő kérdés az volt, honnan toborozza a maffia a szükséges „segéderőket", a gyilkosokat, a bombamerénylőket, a zsarolókat stb? „A maffia mindenekelőtt a munkanélküliekre, a reményüket vesztett fiatalokra épít” — állapította meg a konferencia. A maffia hatalmának megfékezésére — érthető okokból — csak kevesen vállalkoznak. Palermóban mindössze 10, egész Szicíliában ösz- szesen 200 a kábítószerre specializált bűnüldözők száma. A rendőrség egyetlen félsikerről számolhatott be az elmúlt évben: az erődszerűen kiképzett palermói Villa Graziában sikerült rajtaütniük egy összejövetelen. A jelenlévő 15 „főnök" közül hetet letartóztattak, nyolc azonban — heves golyózáporban — elmenekült. Egész fegyverraktárat és több százezer dollárt foglaltak le, de sem az elfogottak, sem az elmenekültek személyazonosságát nem tudták megállapítani, sem azt, hogy mi volt a találkozó célja. A nyomozás feltételezi, hogy a konkurrens maffiacsaládokkal való újabb véres leszámolás terveit beszélték meg. A közeljövő valószínűleg eldönti majd a feltételezés helyességét. Szicíliai utcakép Maffiás gyilkosság — a tanúk általában hallgatnak A zimbabwei erőpróba Szerda esti kommentárunk. Joshua Nkomo, a zimbabwei kabinet tárca nélküli minisztere keserű hangú beszédben utasította vissza Mugabe miniszterelnök vádját, amely szerint ö és az általa vezetett szervezet államcsínyre készült volna. Beszéde talán legfontosabb mondata az volt, hogy a jelek szerint a kormányfő és pártja, a ZANU—HF, szeretne megszabadulni kisebbségi koaliciós partnerétől. Ez a megállapítás <— akár igaz az államcsinyvád, akár nem — megalapozottnak tűnik. Hogy miért, ahhoz egy pillantást kell vetnünk az előzményekre. Robert Mugabe és loshua Nkomo, a Hazafias Front két szárnya, a ZANU, illetve a ZAPU vezetője az egykori Rhodesia függetlenségi küzdelmének két legjelentősebb alakja. A politikai harcokban eddig Mugabe személye és pártja bizonyult jóval erősebbnek — s ez érvényes a két gerillamozgalom fegyveres erejére is (Mugabe saját ex-gerilláit sikerrel beolvasztotta a kialakuló nemzeti hadseregbe, Nkomo volt partizánjai csak részben engedelmeskedtek az ezzel kapcsolatos utasításoknak). Ami a politikai porondot illeti, Mugabe a maga szempontjából érthetően ragaszkodott ahhoz, hogy a függetlenséget követő választásokon a két felszabadító erő külön induljon. Az eredmény őt igazolta: a koalícióban pártjáé az elsöprő többség, Nkomónak a huszonhat tagú kabinetben pedig mindössze öt minisztere van — őt magát is beleértve. Mugabe azóta megfontolt lépésekkel tovább erősítette saját hatalmi pozícióit. Most lesz éppen egy esztendeje, hogy egy belső botrány ürügyén elvette Nkomotól a kulcs- fontosságú belügyminisztériumot és „tárca nélküli miniszterként" tartotta meg a kabinetben. Nkomo szervezete és gerillaserege megmaradt ugyan, de a kormánylő a jelek szerint felismerte, hogy ennek az amúgy is kisebbségben lévő politikai és katonai hálózatnak a tömegbázisa fokozatosan csökken. Még valami hozzájárulhatott ahhoz, hogy Mugabe elszánta magát Nkomo teljes semlegesítésére: az afrikai közegben sosem lebecsülhető törzsi háttér: míg a kormányfő a legerősebb etnikai csoporthoz, a shona törzshöz tartozik, addig Nkomo a kisebbségi ndebele törzs tagja. Nkomo azt jósolta, a mostani szakítás komoly belpolitikai megrázkódtatást jelenthet a fiatal ország számára. Mugabe nyilván nem Így látja az esélyeket — és ő az az afrikai politikus, áfa eddig nem vétett komoly számítási hibát. HARMAT ENDRE Vientiane Tanácskoznak az indokínai külügyminiszterek Élénk a diplomáciai tevékenység a délkelet-ázsiai fővárosban. Ennek fő célja: közelíteni egymáshoz a térség problémáinak rendezéséről szóló nézeteket, vagyis a három indokínai ország és az öt ASEAN- tagország álláspontját. Megkülönböztetett jelentősége van a laoszi fővárosban kedden kezdődött indokínai külügyminiszteri tanácskozásnak, amely — mint a házigazda, Khamphay Boupha megbízott külügyminiszter nyitóbeszédében aláhúzta — méq szorosabbra fűzi a szolidaritás, az együttműködés szálait Vietnam, Kambodzsa és Laosz között. Olyan időszakban történik mindez, amikor a délkeletázsiai helyzetet a pekingi ex- panzionisták és csatlósaik kísérletei jellemzik, hogy elszigeteljék e három országot, konfrontációt provokáljanak ki az indokínai hármak és az ASEAN- tagországok között. Nagy figyelmet keltett az indiai külügyminiszter minapi hanoi és bangkoki tárgyalás- sorozata, amelyen ugyancsak szóba kerültek a térség problémái. Bangkoki sajtóértekezletén Naraszimha Rao, az indiai diplomácia irányítója cáfolta, hoqy valamiféle rendezési tervet hozott volna maaával Hanoiból. Hangsúlyozta viszont, hogy India, amely jó kapcsolatokat tart fenn mind az indokínai államokkal, mind az ASEAN-országokkal, érdekelt a térség stabilitásában és lehetőségeihez mérten hajlandó közreműködni a két délkeletázsiai országcsoport közti megértés kialakításában. Az indiai külügyminiszterrel folytatott megbeszélései után Panupong thaiföldi külünvmi- niszter-helyettes kijelentette, országa pozitívan fogadja a kambodzsai kérdésről tartandó regionális konferencia gondolatát. Diplomáciai megfiqyelők szerint ez a megfogalmazás közeledést jelent a három indokínai országnak a nárbeszédet szorgalmazó indítványához, mindazonáltal alapvető különbségek vannak Bangkok és az indokínai hármak álláspontja között. A sarkalatos pont a vietnami csapatok kambodzsai jelenléte, amely a hármak szerint a két ország belügye, s a kivonás feltétele, hogy megszűnjön a Thaiföld irányából is ható kínai—amerikai fenyegetés, a szuverén kambodzsai állam ügyeibe való beavatkozás. Thaiföld állásfoglalása e kulcskérdésben változatlan, Bangkok továbbra is a polpotista, s más reakciós erők közvetlen támogatója. Vb-ülés Dombóváron Szociálpolitika a vasútnál (TUDÓSÍTÓNKTÓL) A dombóvári Városi Tanács Végrehajtó Bizottságának legutóbbi ülésén Hárfái Ottó főtanácsos állomásfőnök tájékoztatta a testületet arrról, hogy a dombóvári üzemfőnökség miképpen tartja be azokat a jogszabályokat, amelyek a dolgozók egészségügyi, szociális és kulturális ellátását írják elő. Az előadó szólt arról, hogy az üzemfőnökség területén két főfoglalkozású üzemorvos és egy fogorvos tevékenykedik önálló rendelővel és megfelelő felszereléssel. Az üzemorvosok végzik a dolgozók felvétel előtti orvosi vizsgálatát, valamint az általánosan előírt időszakos vizsgálatokat is. A kulturális ellátás érdekében külön közművelődési bizottság tevékenykedik és az üzemfőnökség nagy gondot fordít arra, hogy minél többen megszerezzék a munkájukhoz szükséges magasabb képesítést. Az üzemfőnökség területén két munkavédelmi ügyintéző foglalkozik az újonnan felvett dolgozókkal és gyakorlati munkavédelmi oktatásban részesíti őket. A szociálpolitikai feladatok megoldása igen sokrétű: kiterjed a többgyermekes családok rendszeres segélyezésére, a gyesen lévő kismamák továbbtanulásának elősegítésére és minden olyan szociálpolitikai tevékenységre, amely biztosítja a MÁV területén az idevonatkozó szabályok betartását. A végrehajtó bizottság ezután megtárgyalta a Volán személy- és áruszállítási feladatainak ellátása a városban és a városkörnyéki községekben című előterjesztést és azt tudomásul vette. MAGYARSZÉKI ENDRE
