Tolna Megyei Népújság, 1982. február (32. évfolyam, 27-50. szám)

1982-02-16 / 39. szám

©Képújság 1982. február 16. Látogatás Csopakon Szorgalmas, kemény munkával készülnek az idényre Ma: két kupamérkőzés Ma délután folytatódik a Hétfői Dunántúli Napló Kupa és a Mezőföld Kupa labdarúgó­torna. A HDNK-ban Szekszár- don 14 órakor kezdődik a Szek­szárdi Dózsa—Pécsi VSK talál­kozó. Mindkét együttesnek ez lesz az utolsó csoportmérkőzé­se. Pakson a Mezőföld Kupa keretében lép pályára a PSE, ellenfele a Sárbogárdi Video­ton lesz. Kezdési idő: 15 óra. SPORTTELEKI 4 /*| A Magyar Kézilabda Szövet­ség intéző bizottsága hétfő délelőtti ülésén elfogadta a Faludi Mihály vezető edző ál­tal javasolt VB-csapatot. A most hozott döntés értelmében kialakult a február 23-ón, az NSZK-ban kezdődő világbaj­nokságra nevezhető 16-os ke­ret, amelyben már csak egy kérdőjel van. Szakorvosi véle­mény meghallgatása után csak a következő napokban dönte­nek arról, hogy a két jelölt jobbszélső — Horváth G. és Tenke E. — közül ki utazzon. Az itthon maradó 16-dik játé­kos is edzésben marad, mivel mint biztonsági tartaléknak, bármilyen sérülés, vagy beteg­ség miatt esetleg később kell csatlakoznia csapattársaihoz. A világbajnoki 16 fős csapat a következő: Bartalos Béla (Veszprémi Építők), Hoffmann László (Ta­tabányai Bányász), Jegenyés Alpár (Bp. Honvéd) — kapu­sok. Lele Ambrus, Szabó László, Tenke Endre, Tóth Géza (Sze­gedi Volán), Kenyeres József, Kovács Péter (Bp. Honvéd), Ko­vács Mihály, Vass Károly (Elektromos), Gyurka László, Horváth Gábor, Kocsis Pál (Veszprémi Építők), Szilágyi István (Ferencváros), Kontra Zsolt (Tatabányai Bányász) — mezőnyjátékosok. * Jugoszláviában vendégsze­repeinek magyar labdarúgó- csapatok. Eredmények: Budapesti Honvéd—FK Ki- kinda 1-0 (1-0). Kikinda, 300 néző. Vezette: Oluski (Újvidék). Góllövő: Dajka (34. p.) Az állami gazdaságok közös üdülőjének társalgójából jó a kilátás, így hamar észrevették érkezésünket. Losonczi edző két játékosát, Kiss II.-t és Fábiánt küldte elénk, hogy felkalauzol­janak bennünket a második emeleti „tanyájukra". Útközben a portán megkérdeztük: Miért e szokatlan nagy csend? — Csak a hétvégek ilyen csen­desek. Tanfolyamok vannak az üdülőben és a hallgatók pén­teken este hazautaznak, hétfő reggelre jönnek vissza. Pillanat­nyilag csak a labdarúgók van­nak itt. A kényelmes, luxusberendezé­sű társalgóban találkoztunk a kisdorogiakkal. Egy részük új­ságot olvasott, néhányon be­szélgettek és akadt néhány, akit az ördög bibliája kötött le. A fiúk örömmel fogadták a beje­lentést: hoztunk néhány friss Tolna megyei Népújságot. A csoporttól kissé távolabb az egyik sarokban helyezked­tünk el, hogy beszélgessünk Lo­sonczi edzővel és Gscheidt Já­nos technikai vezetővel. Sok minden szóba került a területi bajnokság esélyeitől a Tolna megyei csapatok szereplésétől kezdve az elkövetkező napok programjáig minden. — Csütörtökön reggel indul­tunk Kiisdorogról, az ebéd itt volt és délután már edzést tar- totttunk. Másnap, pénteken dél­előtt természetesen ismét edzés következett, majd délután Veszprémben a megyebajnok­ságban szereplő Schönherz SE ellen játszottunk. Híve vagyok a kemény játéknak, de az el­lenfél keménysége még engem is meglepett. A találkozó 1-1- gyel végződött. Szombaton dél­előtt könnyű edzés volt a prog­ram, majd délután Veszprém­ben a Bakony Vegyész ellen ját­szottunk és két góllal alulma­radtunk. A veszprémiek nagy barátsággal fogadtak bennün­ket és felajánlották: amíg itt le­szünk, használhatjuk a pályáju­kat, öltözőjüket, fürdőjüket és ha bármire szükségünk van, se­gítenek.- Hány játékossal történik az itteni felkészülés? — Tizenhat játékossal, akik a következők: Stölkler, Kiss I., Ber- ning, Horváth, Genczler, Páli, Fábián, Papp, Nier, Grénus, Ódor, Éppel, Kiss II., Spiel, Sza­bó és Hosnyánszky.- Mi a további program? — Ma, vasárnap délután a várpalotai téesz csapata ellen öskün játszunk. Holnap, hétfőn délelőtt és délután edzés. Ked­den Péten, a területi bajnok­ságban szereplő együttes ellen játszunk. Szerdán az itteni me­gyebajnokságban szereplő Csab- rendekhez látogatunk. Csütör­tökön ismét Veszprémben az NB 11-es Bakony Vegyész ellen lesz edzőmérkőzésünk, majd pénte­ken a Schönherz SE együttesé­hez utazunk be Veszprémbe. Szombaton délelőtt még tar­tunk egy könnyű edzést, majd délután hazautazunk Kisdorog- ra. Mindjárt hadd mondjam el, itt az üdülőben nagyon jó he­lyünk van, úgyszólván minden kívánságunkat lesik, teljesítik. Csak az elismerés hangján le­het nyilatkozni az üdülőről és a személyzetről. Játékosértekezlet következett, melyen mii is részt vettünk. Lo­sonczi edző visszatért a Vegyész elleni mérkőzésre.- Azt kértem, hogy szoros emberfogást játsszunk. Arra voltam kíváncsi — elsődlegesen- milyen az erőnlétünk. Ezzel elégedett voltam, de a gondol­kodás, a helyzetfelismerés még lassú, ők ebben messze fölöt­tünk állnak. Az edző ezután egyénenként dicsért, vagy ha kellett korholt. A csatársor játékát így jelle­mezte: egyenlő volt a nullával. Spiel viszont dicséretet kapott:- így kell fiam játszanod a jö­vőben is és akkor nem lesz baj. Végül összefoglalta a tapasz­taltakat: a Bakony Vegyész ki­tűnő ellenfél volt, játékosaik kezdősebessége nagyobb, hely­zetfelismerésük gyorsabb, vi­szont erőnlétben Kisdorog bizo­nyult jobbnak. Szóba került a Várpalotai Tsz elleni délutáni mérkőzés taktikája is: - Addig míg a Vegyész ellen 4-2-4-et játszottunk, ma 4 védő, 3 kö­zéppályás és 3 csatár lesz. Az ellenfél a Veszprém megyei baj­nokságban játszik, a középme­zőnyben helyezkedik el, van néhány egészen ügyes, jó ké­pességű játékosuk is. De ezek után szeretném hal­lani mi Hosnyánszky csapatka­pitány véleménye? — Féltünk a kemény talajtól. Főleg mi csatárok vagyunk ne­héz helyzetben, a védőknek könnyebb. A veszprémiek gyor­sabbak és pontosabban ado­gattak. Erőnlétileg viszont mii bírtuk jobban. Mi csatárok saj­nos kevés jó labdát kaptunk a középpályásoktól. — Hát akkor talán a közép­pályás Ódor is elmondhatja, ő hogy látta.- A sok eladott labdát nehéz megmagyarázni. Hiába futot­tunk sokat, ha megszereztük a labdát és a mienk volt, rossz helyre adtuk. A gólnál a sorfal sem helyezkedett jól. Az utóbbi megjegyzés elég nagy vitát váltott ki, aztán ki­derült, hogy a kapusok sem mindig egyérteműen adják vé­dő társaiknak az utasítást, ho­gyan helyezkedjenek el. Loson­czi edző végül lezárta a vitát és közölte: — Az ebédet 11.30- ra kértem, 12.30-kor találkozunk az autóbusznál és indulunk ös- küre, ahol a következők kez­denek: Stölkler, Berning, Pálii, Horváth, Papp, Éppel, Ódor, Grénus, Spiel, Hosnyánszky, Kiss II. Bőséges ebéd után indulás Veszprémen át a Várpalota melletti ösküre. Az ottani csa­pat vezetőjével percek alatt megtalálták a baráti kapcsola­tot, hisz gyermekkorában — mint mondotta - három évig élt Kisdorogon. Magáról a mérkő­zésről talán annyit, hogy 1-0-as félidő után 3-0-ra nyert a kis- dorogi csapat. Az első gól Hos­nyánszky szemfülességét dicsé­ri, a második félidő elején ismét Hosnyánszky talált a hálóba, majd Spiel állította be a vég­eredményt. A szünetben Loson­czi edző még korholta a játé­kosait, de a mérkőzés végére megnyugodott. Ezen a mérkő­zésen a csatárok legalább a sok gólhelyzetből hármat értékesí­tettek. Indulás Csopakról edzőmérkőzésre Utolsó utasításait adja Losonczi edző Oskün Aki lő: Ódor, előtte Hosnyánszky, hátul Kiss II. Magyar sakkozás — 1982 Sikerek és kérdőjelek Az a kifejezés, hogy holt­idény — a sakkozókra nem érvényes. Éppen ellenkezőleg. Más sportágakban a pihenés, a felkészülés időszakának szá­mító november, december és január a 64 kocka mestereinél „strapás" három hónap volt. Kezdődött a sor a nők baj­nokságával. Magán a verse­nyen, semmi rendkívüli nem borzolta a kedélyeket, minden a megszokott rend szerint zaj­lott. Ebbe a megszokott rend­be most már évek óta az is beletartozik, hogy Ivánka és Verőci nem indul a legjelen­tősebb hazai versenyen (mert ugye, mint tudjuk, a bajnokság a legjelentősebb hazai ver­seny). Egyszer ebbe (mármint a távolmaradásba) belenyugod­tak a vezetők, azóta az a ter­mészetes, ha a legjobbak nem játszanak. A sakktáblák világában újabban megszokott dolog az idegek borzolása. Ki úgy teszi ezt, hogy ellenfele arcába fúj­ja a füstöt, ki hintázik a szé­kén, vagy a szemben ülőt bű­völi. Polgár Zsuzsika, a magyar sakkozás szemefénye úgy ka­var izgalmakat, mint a legna­gyobbak. Először bejelenti, hogy nem indul. Miért is tenné, amikor édesapja már jóval ko­rábban kijelentette, lányának egy célja van: világbajnok akar lenni — a férfiak között. Akkor miért is indulna a női bajnokságon? Aztán váratlan fordulat: mégis indul. Aztán mégse. . . A bajnokság kezdete előtt két nappal még úgy volt, hogy igen, aztán jött a nem! A do­logban az a legérdekesebb, hogy az MTK-VM-es versenyző intézője sem tudta, miért nem indult Zsuzsika. A szövetség pedig tehetetlen, mert Polgár Zsuzsika még fia­talkorú, vele kapcsolatban a szüleinek van döntési joguk... Csattanó: azon a bizonyos bulgáriai versenyen Zsuzsika a szövetség engedélye nélküli vett részt... Hogy ezek után — a kettős vétség miatt — megbün- tették-e? Ugyan már! A szövet­ség főtitkára meg is indokolta, miért nem: „Fennáll annak a veszélye hogy ez után (már­mint a büntetés után) a sakko­zást is abbahagyja..." Tehát tilos büntetni, mert még visszavág Zsuzsika. .. Ezek után a bajnokság csen­des folyamként hömpölygött. Azok végeztek az élen, akiket oda vártak (Porubszky, Cson- kics, Grosch), s azok zárták a mezőnyt, akiktől nem is remél­tek többet. A bajnoki címet majd párosmérkőzés dönti el. Majd valamikor később... A sakk-kedvelők izgalom te­rén némi kárpótlást kaphattak volna a párhuzamosan zajló férfi sakkvilágbajnoki döntővel — de ezzel sem volt szerencsé­jük: túl hamar és különösebb feszültség- nélkül véget ért. Időközben tizenhatodszor is Portisch Lajos lett a legjobb hazai sakkozó (már így is ki­emelkedik a többi spprtágelső közül és hol van még a pálya­futása vége?) Újabb színhely, újabb iz­galmak. Legjobb férfi sakko­zóink a romániai Herkulesfür- dőn január 10-én kezdték vi­lágbajnoki zónaversenyüket a legjobb csehszlovák, lengyel, román, bolgár nagymesterek el­len. Színeinket Ribli Zoltán, Sax Gyula, Pintér József, Lu­kács Péter, Faragó Iván és Csőm István képviselte. Egy dolog már az indulásnál bizo­nyos volt: a huszonkettes me­zőnyből mindössze öt verseny­ző juthat tovább. Erre volt hat esélyünk (elvileg), s úgy kettő­három (papírforma szerint). Ezúttal „bejött” a papírfor­ma! Ribli Zoltán annyival emel­kedett ki a mezőnyből, amennyi­vel szinte már nem is „illik" egy ilyen erős társaságból ki­ríni. Ha valakit a mieink közül továbbjutónak vártunk, hát ő volt az — igazolta is a vára­kozást. A másik jelölt Sax Gyu­la volt — ő sem okozott csa­lódást. A legjobb öt közé biztosan jutott a két legjobb magyar, s a bravúr még további két ver­senyzőnknek sikerülhetett. Az utolsó fordulóig élvezetes, iz­galmas küzdelem ugyanis né­gyes holtversennyel zárult a 4—5. helyen, s ebben a holt­versenyben két sakkozónk, Lu­kács Péter és Pintér József is „részes”. Lukács úgy, hogy vé­gig az élcsoportban tanyázott és fordulóról fordulóra esélye volt a továbbjutásra. Pintér csapnivalóan kezdett, szurkolói alig ismertek rá játékára. A verseny második felétől kezdve azonban huszáros hajrában, sorra aratta győzelmeit (az utolsó öt fordulóban 4,5 pon­tot szerzett) és beérte vetély- társait. Lukács és Pintér egy román (Gheorghiu) és egy lengyel (Sznapik) társaságában későb­bi időpontban kétfordulós kör­mérkőzést játszik a két tovább­jutó helyért. Ha csak egyikük­nek sikerülne — már igen-igen elégedettek lennénk a végered­ménnyel. S elégedettségünkön az sem változtat, hogy a két rutinos magyar versenyző, Csőm és Faragó mélyen tudása alatt játszott Herkulesfürdőn. Játékosértekezlet a társalgóban

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents