Tolna Megyei Népújság, 1982. január (32. évfolyam, 1-26. szám)
1982-01-09 / 7. szám
1982. január 9. Képújság n Műemlék könyvtárak Az Esztergomi Főszékesegyházi Könyvtár Ha a főúton érkezünk o városiba, tekintetünk nem kerülheti el a 'Bibliotheka épületét, s városnézés közben is többször elhaladunk a Hild József tervei szerint készült, kora eklektikus stílusú iház előtt- A Főszékesegyházi Könyvtár épülete nem hívja fel magára o figyelmet. Csupán a homlokzatom álló Szent Jeromos-szobor árulkodik arról, hogy eredetileg is könyvtári célra épült. Szent Jeromos ugyan nem a könyvtárak védőszentje, de tudós férfiú és bibliafordító volt. A hűvös lépcsőhöz freskója, Magosi Németh Gábor A hétpecsétes könyv című meny. nyezetképe is a tudomány jelenlétéről tanúskodik. A Jelenések könyvéből ábrázol egy részletet, azt, amely az emberiség jövőjére vonatkozó határozatokat tartalmazó, hét pecséttel lezárt könyvtekercs történetét mondja el. A kép a könyvekben rejtőző tudásanyag sokrétűségére utal. 'Ez aiz épület 1853 óta ad otthont a Főszékesegyházi Könyvtárnak, hazánk egyik legrégibb gyűjteményének. A könyvtár alapításának pontos dátumát nem tudjuk. Egyes dokumentumokból azonban arra következtethetünk, hogy története a hazai kereszténység kezdetéig nyúlik visz- sza. KILENCSZÁZ VAGY EZERÉVES? Restaurált régiségek A középkori egyházi élet Esztergomban Géza fejedelem (972—997) uralkodása adató kezdődött. Pi'ligiríin paissaui püspök célja ez idő tájt az volt, hogy püspökségét érseki rangra emeli, és 'Esztergomot is 'hatósága alá vonja, 'Piligrini papjai a 970- es években hazánkba jöttek, s nem sokkal később Gézát, s a fejedelem Mihály nevű testvérét és 4—5 éves fiát, Vajkot megkeresztelték. Vajk a kereszt- ség'ben, az első vértanú, Szent István nevét 'kapta. Az ország középkori fővárosának tartott Esztergomban a Géza fejedelem által alapított Szent 'István píromért ír kápolna, majd az- István király megbízásából 1010 körül épített Szt. Adalbert székesegyház szertartásai nem nélkülözhették a mi s s zá lék a t1, an t if onári u mókát, graduálékat. A könyvek gyarapodását a káptalamság megszervezése és a XI. században már a minden 'bizonnyal működő káptalani iskola biztosította, Grammatikát, retorikát, dialektikát, a trivium tárgyait és mu- sicát tanítottak itt. Valószínűleg az esztergomi káptalani iskolában folyó oktatást segítette az a jelentéktelen külsejű, sem. mitmondó című (Tractates in Cantiica Cantitarum) kéziirat, amelyet Scitovszky János bíboros vásárolt Budán, 1865 augusztusában, E könyv első része az Énekek éneke című ószövetségi költői, mű latin nyelvű értelmezése, második része az iskolai oktatás tananyagrészeit veszi sorra, A harmadik rész, az utolsó levélen keresztbe írt hat sor első nyolc királyunk temetkezési helyét jelöli meg. A gyűjtemény — mint sok más egyházi könyvtár — nem csupán 'másolás vagy vásárlás útján gyarapodott, hatnem az esztergomi érsekek, kanonokok vég- rendeletileg a könyvtárra hagyományozott könyvei is szaporították az állományt Az első nagyobb hagyaték, Küküllői János gyűjteménye 1397-ben szállt a 'könyvtárral. Vitéz János, a humanizmus első nagy alakja, aki csillagászattal és osztro. Jógiéval is foglalkozott, szintén hatalmas könyvtárral rendelkezett. Azt akarta elérni, hogy gyűjteményében minden korabeli tudományág képviselve legyen. E gazdag, a Bibliothéká- ra hagyott könyvtárból sajnos, csak néhány kódex maradt fenn. A mohácsi csata következtében ugyanis az esztergomi egyház könyvállományának nagy része elpusztult. Amikor a törökök 1543-ban elfoglalták 'Esztergom városát, a könyvtár átmenetileg Pozsonyba, majd Nagyszombatba költözött. iNohai az intézmény még ma is sok értékes, Mohács előtti könyvet őriz, szinte biztosak lehetünk benne, hogy a törökök elől menekülve nem tudták a teljes könyv- állományt elszállítani. Most a kéziratosság korából származó 44 kódex van a 'Főszékesegyházi 'Könyvtár birtokában, FELTÁRATLAN KÖNYVRITKASÁGOK A nagy múltú 'könyvek legbecsesebb darabjai a könyvtár két helyiségében elhelyezett tárlókban várják az érdeklődőket. Az egyik terem polcait a Lippay- iFugger-féle gyűjtemény díszíti, amely a meg nem. született bárányok bőréből 'készült egyszerű, dekoratív kötésével tűnik ki. E terem tárlójában láthatjuk a Biblia Pauiperumot, a középkori szegény vándorprédikátorok segédeszközét. A kötet a bibliai történeteket képekben „beszéli el", így az olvasni nem tudó hívőik is haszonnal forgathatták.. Külön érdekessége a bibliának, hogy ez az egyetlen Magyarországon őrzött dúcnyomással 'készült példány. „Száműzetéséből” a könyvtár 1821-ben, immár meggazdagodva tért viasza Esztergomba'. Többek között ide került Batthyány prímás kéziratos gyűjteménye is, amely még nagyon sok, feltárásra váró politikai, irodalmi, történelmi munkát rejt magában. Bél Mátyás Notitia Hungáriáé novae historico- gegoraphica című sorozatának néhány kötetnyi — bár nem teljes — kéziratát is itt lelhetik fel a 'kutatók. 'Bél Mátyás e munkájában 'Magyarország soikolda. lú államismeretét 'kívánta összefoglalni. 'Ezért fiaiból és tanítványaiból kutatógárdát alakított, s mindenfelé gyűjtötte a földrajzi, történeti, nyelvi stb. adatokat. Kétévtizedes 'munkájuk eredményéként adták ki a Notitia,. ma is forrásértékű öt kötetét, tíz vármegye leírásával. A többi rész máig kéziratban maradt, s o Főszékeseqy'házi Könyvtár raktárában porosodik. TÁRSBÉRLET ÉS EGYÉB GONDOK 'Porosodik, írtam. És valóban, a raktárhelyiségekben őrzött könyvekre ujjnyi vastag por te. lepedett. De ezen alapos takarítással még könnyedén lehetne segíteni. A helyhiány azonban már sokkal nagyobb gondot okoz. A könyvtári épület csaknem 130 évvel ezelőtt készült el, az állomány pedig azóta elérte a 250 ezer kötetet. A helyszűkét még ai 'kényszerű társbérlet is fokozza: az épületben, lelt otthonra a Balassa Múzeum, sőt még egy magánlakásnak is helyet szorítottak. Mindezek következtében a gyarapodás a legszükségesebb -műveik beszerzésére korlátozódik, a 'hagyatékokat kénytelen visszautasítani a könyvtár. S nemhogy az olvasóknak nem tudnak a kutatásihoz 'megfelelő körülményeket teremteni, helyet szorítani, de — a jelenlegi körülmények közö" — a 'könyvtár -még legalapvetőbb feladatának, a könyvek megóvásának, őrzésének se te. hét maradéktalanul eleget. MÁTRAHÁZI ZSUZSA A műemlékvédelem társadalmi bázisa Hazánkban a műemlékvédelem problémáinak közüggyé tétele, a történelmi emlékek — kastélyok, várak, várromok, régi lakóházak, stb. — megvédésének társadalmi támogatása mintegy százéves múltra tekint visz- sza. 1881-ben alakult meg az első társadalmi jelleggel működő magyar műemlékvédő testület, a Műemlékek Országos Bizottsága. Dr. Barcza Gézát, az Országos Műemléki Felügyelőség osztályvezetőjét a Műemlékvédelmi mozgalom jelenéről, a műemlékvédelmet támogató „társadalmi háttér” — mit is értünk ez alatt? — kiszélesítésének akadályairól, lehetőségeiről kérdezzük. — 1951-ben Sopronban a városi tanács építési és közlekedési állandó bizottsága keretében alakult meg az első műemléki albizottság, amely feladatának tekintette, hogy a városban lévő műemlékek és műem- lékjellegű építmények fokozott felügyeletéről és védelméről gondoskodjék. Ez nagyon fontos lépés volt, mert ebben a testületben már a társadalom szinte valamennyi rétege képviseltette magát. — Hivatalunknak, az Országos Műemléki Felügyelőségnek kezdettől fogva az volt a célja, hogy tudatosan kiszélesítse a munkánkat támogató társadalmi szervek, intézmények körét, azaz bővítse ezt a „társadalmi hátteret". A megalakult albizottságokat 1959-től rendszeresen tájékoztattuk országos gondjainkról, s azt vártuk tőlük, hogy jelezzék a műemlékekkel kapcsolatos helyi problémáikat, tegyenek javaslatot ezek megoldására, a kastélyok, omladozó várak, lakóházak, stb. megóvására, hasznosítására. Azt szoktuk mondani, hogy ezek a társadalmi bizottságok a mi „szemünk-fülünk", s ahol szakembereinkkel nem lehetünk állandóan jelen, ott ők képviselnek bennünket. Az első pillanattól kezdve nagy segítséget nyújtott e társadalmi aktívahálózat kiépítésében a Hazafias Népfront; országos értekezleteinket is az ő anyagi és erkölcsi támogatásukkal tudjuk megtartani. — Milyen szervezeti kereteken belül működnek a műemléki albizottságok? — Kezdettől fogva az volt a véleményünk, hogy a tanácsi szervek állandó bizottságai adhatják a legjobb keretet a műemléki albizottságok létesítésére és működtetésére. Volt olyan megyei vagy városi tanács, ahol az építésügyi állandó bizottságban, vagy a kommunális műszaki bizottságban, másutt a művelődési, kulturális ágazaton belül jöttek létre ezek az albizottságok. Az államigazgatási rendszer mostani eqyszerűsítésekor több megyében nem alakították újjá ezeket a szervezeteket. Véleményünk szerint ez nem volt helyes, hiszen bármilyen jó kapcsolataink is vannak eqy-eqy megye vezetőivel, bármilyen iái működik is hivatalosan a műemlékvédelem, a társadalom támogatása nélkül ez mit sem ér. Én személy szerint például a Bács megyeiekkel értek egyet, akik a tanácsi újjászervezések után alakították meg műemléki albizottságukat. Az a véleményünk, hogy ahol a tanácsi apparátuson belül meqszűnt vagy nincs műemléki albizottság, ott a Hazafias Néofront helyi szervezeteinek seqítséqével kell ezeket életre hívni. Még a legkisebb, műemlékekben leqszeqé- nvebb megyéinkben is leaalább 150—200 meaóvásra váró lakóház, várrom, kastély, stb. található. Ezeket nem szabad átengedni az enyészetnek, minden- kéooen meq kell őriznünk őket az utókor számára, ló oéldát mutat oéldául Hajdú-'Bihar megye, itt viszonylag kevés a műemlék, de eqy nagyon aktív műemléki albizotság működik, amely a megye egész társadalmát képes mozgósítani, ha kell, egy-egy műemlékmentő akcióra. — A műemlékvédelemmel kapcsolatos hatósági feladatokat az 1967-ben megfogalmazott műemléki jogszabály szerint is különböző társadalmi szervezetekre támaszkodva kell önöknek elvégezniük. Végül is kiket lehet erre a munkára mozgósítani? — Természetesen a műemlék- védelmet támogató társadalmi szervek sem szűkíthetők le a műemléki albizottságokra. Azt mondhatom, hogy a munkánkat támogató „társadalmi háttéribe beletartozik minden olyan egyesület, szervezet, bizottság, magánszemély, stb. aki hajlandó megvédeni műemlékeinket. Legyen ez akár a Vörös Meteor Egyesület Természetjéró Szakosztálya, ha vállalja a településektől távoli templomromok, várromok, átmenti szobrok, stb. „figyelőszolgálatát”, de lehet ez egy KISZ-szervezet is, amely védnökséget vállal egy-egy, a lakóhelyén található műemlék fölött. De mondhatok más példákat is. Simontornyán és Szigetváron egy úgynevezett Várbaráti Kör, Isaszegen pedig egy Múzeum-Műemlék Baráti Kör vigyáz a környék történeti és építészeti emlékeire. Debrecenben és Szombathelyen a helybeli felsőoktatási intézmények lelkes pedagógusai szerveztek speciális kollégiumokat, ahol arra tanítják a fiatalokat, hogy becsüljék meg és majdani munkahelyükön becsültessék meg nemzeti múltunk pótolhatatlan emlékeit. A Budapesti Műszaki Eqyetem egyik tudományos diákköre ebben a tanévben vállalta, hoav 40 romos, üresen álló kastélyról Dontos felmérést készít, és hasznosításuk lehetőségeire is javaslatot tesz. A lényeg természetesen az, 'hogy műemlékbarát, műemlékszerető és műemlékeinket megbecsülő közhangulatot teremtsünk az országban. Ennek egyik módja, hogy megismertessük az emberekkel ezeket az alig ismert emlékeket. Itt kezdődik a jó értelemben vett műemléki propage ndatevékenység. — A műemlékek helyreállításához, fenntartásához pénzre, mégpedig sok pénzre van szükség. Az Országos Műemléki Felügyelőség évi költségvetése a több mint 8000 magyar műemlék és műemlék jellegű, védett objektum anyagi támogatására, helyreállítására, fenntartására nem elegendő. Mit tehetnek itt a társadalmi aktívák, szervezetek? — Néhány megyénkben biztató jelenségek mutatkoznak. Ahol jó a tanácsi vezetés, ott nem tekintik sóhivatalnak a műemléki albizottságokat, hiszen ezek tagjai legtöbbször szakemberek; mérnökök, építészek, akiknek véleményét érdemes kikérni a műemlékekkel kapcsolatos döntéseknél. Vannak olyan megyéink,, mint például Szolnok és Borsod, ahol a tanács anyagi támogatást is nyújt a műemlékek védelméhez. Kiemelkedő ebben a vonatkozásban Somogy megye. Az ilyen megyéket mi is szívesebben támogatjuk, s így, közös erővel meggyorsíthatjuk jó néhány műemlékünk helyreállítását. — Bármilyen jól működnek is ezek a társadalmi testületek, egyre több olyan jel mutatkozik, hogy pusztulnak, romlanak műemlékeink. Egy-egy pusztuló műemlékekkel foglalkozó rádiós vagy televíziós műsor, újságcikk után szinte elárasztják a szerkesztőségeket a levelek, amelyekben munkahelyi kollektívák, szocialista brigádok és magánszemélyek ajánlanak fel társadalmi munkát, vagy anyagi támogatást. Miképpen hasznosítjuk, s hasznositjuk-e egyáltalán a társadalom eme újfajta, s eddig sajnálatos módon alig- alig igénybe vett támogatását? — Műemlékvédelmi munkánkban a legnagyobb gondot az jelenti, ha egy műemlék üresen áll, nem használják, mert ekkor fokozatosan romlik, s élőbb-utóbb le kell bontani. Ez a probléma elsősorban kastélyainknál jelentkezik. Egy tudatos preferálási politikával el kellene érni, hogy például üdülőket, továbbképző központokat, kulturális intézményeket — új beruházási lehetőség hiányában — egy-egy műemléki épület helyreállításával létesítsenek. Vannak is már ilyen jellegű egyedi kezdeményezések, de az a megítélésünk, hogy a pénzügyi tilalmak mérlegelésével vagy feloldásával még több vállalatot, intézményt lehetne pusztuló műemlékeink hasznosítására ösztönözni. Tudjuk, hogy több pénz műemléki helyreállításokra nem várható, tehát ilyen irányban is kell próbálkoznunk o jövőben. A gazdasági nehézségek miatt attól sem riadunk vissza, hogy pusztuló műemlékeink hasznosítására külföldi tőkét is igénybe vegyünk. — Sokszor előfordul, hogy magánszemélyek vagy szocialista brigádok keresetük egy részét felajánlják egy-egy műemlék helyreállítására? Mi történik az ilyen esetekben? — A műemlékvédelem mindenképpen igényli a társadalom segítségét. A segítség formája azonban különböző lehet. Lehet olyan is, hogy a műemlék- védelem anyagi alapjainak növelését az állampolgárok vállalják, vagyis pénzt adnak erre vaqy arrq a műemlékre. Van például egy nyugdíjas bácsi- kánk, aki bejött hozzánk, azt mondta, hogy addig el nem megy, ómig az ötszáz forintját el nem fogadjuk, s felajánlotta, hogy minden évben hoz uqyanennyit. Van egy nyugatnémet házasoárunk, aki ötszáz márkát küldött a keszthelyi műemlékek megóvására. De jelentkeztek szocialista brigádok is, ők kommunista szombatjaik bevételét ajánlották fel egy- eay műemlék gyorsabb helyre- állításához, megmentéséhez. Az ilven munkák megszervezése és lebonyolítása természetesen naqy qondot ielent hivatalunknak. A műemléki munka nem olyan, hoqy az ilyen összegeket, társadalmi munkákat azonnal fél lehetne használni. A segíteni akarásnak azonban minden formáját, minden megnyilvánulását fel kell használnunk, meg kell becsülnünk. Műemléki ha^ tóságainknak az is feladata a jövőben, hogy ezeket az egyéni és közösségi kezdeményezéseket szervezett formában hasznosítsa. Igaz, hogy mind ez ideig nem tudtunk országos akciót indítani, de mindenütt fel kell használnunk a társadalom támogatását műemlékeink megmentésére. SZAKÁLY ISTVÁN A lövöldi krónika bőrkötésű, hatalmas kötete
