Tolna Megyei Népújság, 1982. január (32. évfolyam, 1-26. szám)
1982-01-08 / 6. szám
A ^ÉPÜJSÀG I 1982. január 8. Tudósítóink írjak Mindenkit tisztelek a munkájáért Szívgörcsgyógyítás - száz éve Fontos és érdekes tanácskozás színhelye lesz az idei évben Szekszárdi a Magyar Orvostörténelmi Társaság Egészségügyi és Szociológiai Szakosztálya és a Magyar Pszichiátriai Társaság Történeti Munkacsoportja tartja regionális tudományos ülésszakát. — öt év távlatából úgy ítéli meg, hogy a kis áfészek — mint a kölesdi is — összevonása szükségszerű volt? — A szövetkezeti mozgalomban eltöltött tizenöt évem tav pasztalatai alapján megerősíthetem ennek fontosságát! 1977. január 1-ig (ekkor történt az összevonás) ezek az áfészek eljutottak a fejlődésük olyan pontjára, hogy onnan a továbblépés már nem volt lehetséges« Elsősorban a nagyobb összegű beruházásokra, új egységek létrehozására és a minő- séges. Elsősorban a nagyobb dolok. Példaként említeném, hogy közvetlenül az egyesülés után Tengelicen önkiszolgáló élelmiszerboltot létesítettünk, másfél milliós költséggel. De említhetném a másik három egységet is, amelyeket ez idő után alakítottunk ki. Erre ho- ovan lett volna pénze a kis szövetkezetnek? Sehogy! — ön milyen beosztást tölt be? — kérdezem Zentai Bé- lánét. — A kinevezésemben területi ügyvezető szerepel. Munka- területem pedig a régi kölesdi szövetkezet működési körzete teljes egészében, amely áll: Kölesd, Tengelic, Tengelic- Szőlőbegy, Jánosmajor, Borjád és Kistormás községekből. És itt a boltok, a vendéglátó üzemek, a felvásárlás, a szállítás. Itt nyolcvan embert foglalkoztatnak. Ezeknek a munkáját segítem! Régen tizennyolcán tették ugyanezt. — „Egyszemélyes” szövetkezetről volna szó? — Ami a közvetlen irányítást illeti, igen! De kéthetenként köteles vaqyok beszámolni a területen folyó munkáról és az ellátás alakulásáról. Feladatom még az operatív irányítás, a központi akarat érvényesítése. És a mindenkori helyi problémák- Ezek lehetnek személyi változások, az árváltozásokkal kapcsolatos leltárak időbeni lebonyolítása, vagy a szövetkezeti demokrácia érvényesítése, és a rendszeres beszámolok az intéző bizottság ülésein! Élő kapcsolatom van a két közséq tanácsával. Évente több alkalommal adok tájékoztatót szövetkezeti kérdésekben! A mi házunk táStílszerűen, egy szép régi nóta elmuzsikálása után ülünk asztalhoz László Gézával, közismertebb nevén Citrom bácsival, az utolsó dunaföldvári cigányzenekar prímásával, hogy felelevenítsük az idős muzsikus élettörténetét. Valódi szándékomat bejelentve, a hetvenegy éves zenész emlékezetében szinte megújhodnak a régmúlt idők eseményei, s csillogó szemekkel mesélni kezd: — 1910-ben nagy szegénységbe születtem. Akkori viszonyainkról csak annyit érdemes megjegyezni, hogy a cipőnk egyik felén befolyt a víz, a másikon mindjárt ki. Apánk, László József első cimbalmos lévén, sokáig játszott Pesten a Helvécia kávéházban, majd itthon muzsikált. De ez nagyon sanyarú kenyérkereseti léhetőséq volt. A hangszeren és a putrin kívül rpás tulajdonunk nem volt, rengeteget koplaltunk. — Géza bácsi mióta zenél? — Nyolcéves korom óta muzsikálok. A 6 elemi és a 3 gazdasági osztály elvégzése után sok esetben napszámba kellett mennem. Hiába voltunk zenészek, a muzsika számunkra csak másodlagos pénzkereseti forrásnak számíthatott. Nagyuraknak muzsikáltunk, de sokszor a betévő falatunk sem volt meg. Rengeteget koplalva, újabbnál újabb reményekkel telve indultunk mindig egy-egy estre hangszereinkkel- Aki kiöregedett a ján is akadnak vitás kérdések. Melegében ezt is meg kell konzultálnom az érdekeltekkel. Legutóbb magatartási kérdésekkel foglalkoztam, előtte egy bolt nyitását kérték korábbra, és kellemetlenséget okozott a vásárlóknak, hogy Kölesdre későn érkezett a tej. Legutóbb az ötnapos munkahét kapcsán kellett elkészíteni a nyitva tartási időt és egyeztetni a tanácsokkal. — Ha a boltokba megy, vásárlóként vagy vezetőként néz körül? — Mindkettőként! Egyiket a másiktól nem lehet elválasztani! A tele polcok, a rendben kirakott és állandóan pótolt áruk halmaza melegséggel tölt el, és nagyon tudóim becsülni az ott dolgozók munkáját, de az ellenkezőjénél keresnem kell az okot! Sajnos, rajtunk kívül álló okból is lehet kínálatunkban hiány. A közelmúltban nem volt például zománcozott edényünk. — Kérem, néhány mondattal érzékeltesse a fejlődést! — Először is a dolgozókat érintő munkabérekre egy példát. Egy egyszemélyes bolt vezetőjének besorolási bére 78- ban kettőezer forint volt, jelenleg 3500 Ft. Minden dolgozónál ez a jellemző, mivel a szövetkezet magasabb kategóriába került. A forgalom alakulására néhány adat. 1971 végén 41 zenekarból, annak még szomorúbb sors jutott. Sok esetben még a saját fiaik sem törődtek velük, mert azoknál is ott volt a sok éhes szájú rajkó, akiknek enni kellett adni. — Amit elmondott a meg- öregedésről, az nagyon szépen hangzik Kondor Ernő Vén cigány című dalában... — Bizony úgy van, ahogy a nóta mondja. Az egykoron híres zenészek kiöregedésük után nincstelenekké válva, elmagá- nyosodottan tengették öreg napjaikat. — Géza bácsi hány fős zenekarral játszott? — Tizenkét cigány volt a bandában. Igazi zenekar,' teljes összbangzattal, prímhegedűssel, kísérővel, brácsa, bőgő, cimbalom, klarinét, egyszóval, volt ott minden, aimi egy zeneka Hhoz kell. — Merre és hol játszottak? — Lakodalmakban, estélyeken, a helyi Stefánián, valamint a 30-as évek népszerű szórakozóhelyén, a dunaföldvári Hor- váth-ikertben. Itt volt énekesünk a későbbi idők neves énekesszínésze, Sárdy János, ugyanis ekkortájt énektanárként dolgozott a község iskolájában- A háborús idők számunkra is sok nehézséget jelentettek. A mi zenekarunk is csonka maradt. Én szerencsével megúsztam a háborúban való részvételt, mert nem soroztak be katonának, millió 785 ezer Ft, 1978 év végén 45 millió Ft, 1981 111. negyed 55 millió 371 ezer Ft. — Ne haragudjon, hogy így fogalmazok: én „'harcias amazonnak" képzelem magát. — Tudok erélyes is lenni, amikor így látom jónak —, de segítőkész is, amikor erre van szükség- A már említett 15 évem alatt a ranglétra minden fokán álltam. Voltam fizikai munkás is a sajtgyárban. Itt megismertem a dolgozó emberek gondolkodását. A szövetkezeti munka sokrétű. Még mindig van olyan területe, ahol nem vagyok eléggé jártas. És nem rös- tellem a kérdezősködést, az érdeklődést olyantól, akitől tanulhatok. De már megtörtént az is, hogy egy elhanyagolt, szemetes üzletet felsöpörtem — megmutattam, hogyan kell a jövőben kinéznie. En mindenkit tisztelek a munkájáért, és szeretek. Remélem más is így van •— velem ! — Az év végén készült el Kölesden a ruhásbolt. — Csak a helyiség új, a bolt nem. Egy bérleményből költözött ide, hogy úgy mondjam — bolti körülmények közé. A szövetkezet kőművese, Vajda János— végezte ezt a nagy munkát, két hónap alatt. Most már öröm bejönni ide vásárolni, és mindenki elégedetten távozhat! KONRAD LÁSZLÓ így itthon dolgoztam a mindennapi kenyér megszerzéséért. — Mit hozott a felszabadulás? — Egy új világot! 1946-ban beléptem a zenészek szakszervezetébe. Ez nagyon jó volt, már csak azért is, mert így legalább valahova tartozott az ember, valaki védte az érdekeit és nem utolsósorban biztonságérzetet adott az embernek a korábbi idők létbizonytalanságával szemben. Régen a kommenciós cigányok sem álmodozhattak arról, hoqy ha kiöregszenek a zenekarból, nyugdíjat fognak kaprfl. Nekem ma 1500 forint nyugdíjam van. — Egyes foglalkozásoknál, így a zenében is, általában családi tradíció a pályán való maradás. Miként alakult ez az ön családjában? — Egy fiam van, ő tizenkét évig tanult Pesten, különböző zeneiskolákban, a zenei általános iskolától kezdve a zenei gimnáziumon keresztül meg sem állt a konzervatóriumig. Ma Norvégiában zenetanár. — A már említett tizenkét zenész közül hányán játszanak még? — Jelenleg hárman járunk olykor névnapokat köszönteni, vagy ha hívnak lakodalomba és egyéb alkalmakkor. Jól jön néha egy kis nyugdíj-kiegészítés gyanánt az a pár forintocska, amit kapunk. — Hetvenegy évet megérve, visszatekintve milyen volt ez a pálya? — Nézze, én az életemet tettem a zenére, és ma is a zene tartja bennem a lelket.-. BÁN LÁSZLÓ A hír önmagában fölkelti figyelmünket, hát még ha eszünkbe ötlik a — talán először Mátyás királlyal megesett — vándoranekdota: melyik mesterségből van a legtöbb Magyarországon? — Az orvosból — hangzott az egykorú válasz, s igazsága be is bizonyosodott, midőn az ezt állító atyafi fájós foggal végigsétált a piacon, bajára sokan ajánlottak csalhatatlan gyógyírt. Persze, ennél komolyabb betegségek gyógyításával is megpróbálkoztak (olykor sikerrel is!) eleink. Az eredményt gyakorta a pszichikai hatásban rejlett, a különböző idegi eredetű panaszokat ijesztéssel, fi- qyelemelvonással viszonylag könnyen orvosolhatták a mai pszichológusok sarlatán elődei; más volt azonban a helyzet azokkal a betegségekkel, amelyek egy része még ma sem gyógyítható, legföljebb enyhíthető. Ilyen volt a szívelégtelenség is, népies nevén szívbaj, vagy szívgörcs: nagy csapást jelentett ez a paraszti családban, hiszen, ha a családfő szívbajos volt, veszélybe került a család jóléte és fennmaradása. Kézenfekvő volt tehát, hogy ha ilyen előfordult a családban, a közeli-távoli rokonok mindent megpróbáltak, megtettek és feláldoztak a baj elhárítására. Éppen a száz évvel ezelőtti Tolna megyei Közlöny adott hírt egy ilyen esetről, amelynek érdekessége, hogy valóban megtörtént, mert a korabeli feljegyzések is igazolják. Utazzunk hát száz évet visszafelé, az akkori Tolna megye észak- nyugati csücskébe! „Tolna megye (ma Somogy megyében van!) Kánya községben él egy szerencsétlen, jómódú fiatal egyén, névleg Döme József földmíves, ki már több éveken át szívgörcsben szenved. Nem rég egy czigány nő azt a tanácsot adá nejének, hogy déli 12 órakor, amint a harang megkondul, a temetőben ássanak ki egy sírt, de meghagyó, hogy olyan sírt, melyben szinte József nevű hulla fekszik, s annak fejét levágva azt kilencz napon át vízben áztatva, a vizet itassák meg a beteggel, mire a beteg bajától örökre meg fog szabadulni. A betegnek jóhiszemű anyja és neje, kik eme jóslatot szentnek hitték, csakugyan folyó év január 12-én déli pont 12 órakor két legény által egy sírt kiásattak, s a mór 11 éveken át a néma sírban pihenő Takács József koporsóját felszakítva, annak fejét levágták, s azt haza szállítva azonnal vízbe helyezték, hogy kilencz nap múlva, mint csalhatatlan szert a beteggel megitassák. A sírásást azonban, miután az nappal történt, többen észrevették, azt azonnal a plébános úrnál s a község házánál feljelentették. A mélyen meg- illetődött plébános úr, s a község elöljárói a tetteseket meghivatva, azok először tagadták, de csakhamar bevalot- tók tetteiket, mire a már vízben áztatott fej a községházához vitetett. A tett jegyzőkönyvileg felvétetvén, a megyei hatósághoz feljelentetett, a levágott fej pedig egy kisded koporsóba helyezve, nagy néptömeg kísérete mellett egész ceremóniával újból eltemette- tett. Hisszük, hogy a nemrég kinevezett Hass József plébános úr, elődjének sokoldalú gyengéit gazdagon fogja pótolni, s mint jeles tudományos lelkész a mellette működő Fur- kampe István, kitűnő tanító úrral, rövid idő múlva ki fogják irtani a szegény nép között meggyökeredzett vétkes babonát”. Az idézett híradás utolsó mondatából az is kiderül, hogy már a kortársak is megdöbbenéssel fogadták az esetet, amelynek a Sírrablás babonából címet adták. De vajon erről van-e szó csupán? Néhány részlet másra enged következtetni. A koponya ugyanis valóban használatos mágikus tárgyként a Néprajzi Lexikon tanúsága szerint. Az 1700-as években megjelent kalendáriumok, csíziók közül sok ajánlotta különböző betegségek gyógyítására, de a szívbetegségre egyik sem. Porrá törve, olajjal elegyítve, pálinkával együtt a betegbe diktálva szintén ismert, de vízben áztatva?! A kilenc mitikus szám a finnugor mitológiában — itt mint az áztatás napjainak száma kerül elő. De mit kezdjünk a „pont déli 12 órá"-val? Megannyi kérdés, amit persze foghatnánk a véletlenre is, de ezt ilyen fontos eseményben ne föltételezzük. Miről van tehát szó? Nem egyébről, mint mitológiák találkozásáról. Ez pedig úgy történt, hogy a cigány jóslóasszony — mivel segítségét kérték, hittek benne, s minden bizonnyal busás jutalommal is kecsegtették — összegezhette, amit a kérdésről tudott. A magyarban élő mitológiai nyomokat a cigány mitológia egyes elemeivel kombinálhatta, s az így kapott „végeredményt" mondhatta el jóslásként. Az első elem, hogy — ellentétben a magyar hitvilággal — a halottaktól való félelem a cigány mitológiában igen erős, s tudjuk, Indiában egyes népcsoportoknál megtalálták a mitikus koopnyarablás formuláját. Ez öröklődhetett a mi cigányasszonyunk tudatába is, annál inkább, mert éppen e tájról gyűjtött népmeséből való az a fordulat, hogy „naj kothe tyo séro kaj szi”, vagyis magyarul „nincs ott a fejed, ahol van", azaz kellene lennie. De a cigány mitológia ad támpontot a déli időpont megfejtésére is. Nyilvánvaló ugyanis, hogy egy ilyen kényes művelet nem mehet végbe a felsőbb segítség közreműködése nélkül, amely az isten jelenlétét feltételezi. Az a szó viszont, hogy isten, cigány nyelven így hangzik: dél... De lehet, hogy nemcsak az isten segítségét, hanem az ördögét is kérte a jósló, például így: isten-ördög segítsetek, ez cigányul így hangzik: dél-ben! Reméljük, hogy a tudományos tanácskozás sok, szűkebb hazánkkal kapcsolatos történeti, orvostörténeti kérdésre vet majd új fényt; ehhez szerettem volna egy apró érdekességgel szolgálni, azzal a nem titkolt figyelemfelkeltő szándékkal, hogy ehhez hasonlót még szép számmal rejthet a korabeli sajtó. TOTTŐS GABOR MTESZ A múlt évi munka értékelése A legutóbbi elnökségi ülésen megtörtént ónnak értékelése, Ihogyan végezte munkáját az 1981-es esztendőben a MTESZ Tolna megyében. (Megállapították, hogy a munka az év ©lején elfogadott cselekvési program szellemében folyt. A cselekvési program alapját ezek a gondolatok képezték: A fejlett szocialista társadalom építése hazánkban az elért eredmények továbbfejlesztését, új feladatok megoldását követeik A MTESZ Tolna megyei Szervezetének fő feladata a párt programnyilatkozatában foglalt gazdaságpolitikai, tudománypolitikai célok megvalósításában való aktív részvétel, aiz ipari és mezőgazdasági termelés magas színvonalra történő emelésének elősegítése és a közművelődés hatékony támogatása. A cselekvési program alap- gondolatai érvényesültek a szövetség múlt évi tevékenységében. 'Ennek csak igen rövid, sűrített összegzésére vállalkozhatunk, A munka tervszerű volt és célirányos. Középpontjában a hatékonyság növelése, a munka- és üzemszervezés segítése, a termelékenység jobbítása állt. Az értekezletek és tanácsok értékelése nem egy ilyen rövid ismertetés feladata, inkább arról szóljunk, milyen gyakorlati munkát végeztek o MTESZ bizottságai és társszervei. A környezetvédelmi bizottság számos javaslatával, észrevételével olyan döntések meghozatalához 'járult hozzá, amelyek érezhetőek lesznek a továbbiakban. Az urbanisztikai bizottság elsősorban Dombóvár és Bonybád városnak adott nagy segítséget további fejlesztéséhez. Az oktatási bizottság munkájából elsősorban a szakemberképzésben és továbbképzésben tett kezdeményezések emelendők ki. Több pályázatot írtak ki a MTESZ Tolna megyei társszervezetei. A Szervezési és Vezetési Tudományos Társaság, valamint a Magyar Iparjogvédelmi 'Egyesület járt az élen. A pályázatra 'beküldött tanulmányokból több egészében, vagy részben hasznosult és ez biztatást jelent a jövőre nézve, hasonló célú pályázat ók kiírására. Ami a terület- és gazdaság- fejlesztést illeti, társadalmi szervek fölkérésére a MTESZ több tanulmánytervet készített. Csak néhányat említünk, mutatóban: Az építőipar felkészültsége a megnövekedett felújítási igényekre való tekintettel: szabványok, amelyek gátjai a takarékosságnak; Korszerű építési eljárásoknak a kislakásépítés területén való elterjesztése. A sor koránt sem teljes és számos, a pályázatokra szánt mű teljes kidolgozása még folyik. A tagszervezetek programja az elmúlt évben rendkívül gazdag volt. Részletesen menet közben ismertettük rendezvényeiket. Jó kapcsolat alakult ki a szomszédos megyék MTESZ - szervezeteivel, de együttműködés ijött létre NDK-beli testvérmegyénk Karl-Marx-Stadt megye hasonló 'jellegű szervezetével is. Sárdy volt az énekesük Citrom bácsi élete Zentai Béláné területi ügyvezető Kölesden
