Tolna Megyei Népújság, 1982. január (32. évfolyam, 1-26. szám)

1982-01-07 / 5. szám

A InÆPÜJSÂG 1982. január 7. FIATALOKI FIATALOK FIATALOK A nosztalgia évének mond. ható tavalyi évben kevesebb sláger született, mint a megelőz ző években. Ez többek között annak is köszönhető, hogy elő­térbe kerültek az elmúlt évtize­dek nagy sikereiből készült vá­logatások. Egy 'holland stúdió­csoport a „Star Sound" jóvoltá­ból, akik Beatles-számokból ké­szítették egy olyan összeállítást, amely óriási siker lett Az utóbbi hónapokban már csak úgy ontották a lemezgyá­rak o különféle összeállításokat. A külföld zenéjét hallgatva el­mondhatjuk, „él” a rock és minden híresztelések ellenére népszerű a disco, hiszen dalla­mos zenéjére, lüktető ritmusára változatlanul szívesen táncolnak a fiatalok... Az „újhullámos” irányzat előadói '81-ben sem szállítottak tartós, átütő sikere­ket. A discócsoportok közül to­vábbra is népszerű a kanadai Ottawán, aki jó néhány slágert készített, melyek közül az egyik legkedveltebb a Kezeket fel cí. mű felvétel lett. A jamaicai hangzás világát képviselő Bo- ney. iM az év végére igencsak feltámadt, két nagylemezzel:. A Goambay Oance ’Band is több slágert adott elő — Hét könny­csepp, Móra kesch. A reggae irányzat tartotta népszerűségét, de Bob Morltey halálával komoly veszteség ér­te. A nosztalgia hangvételű fel­vételek közül cl legsikeresebbe­ket a Coast to Coast és az an­gol Shdkin Stevens készítette, akinél előfordult, hogy egyszer­re három dala is a sikerlisták legjobbjai között szerepelt. A hazai popvilág legkiemel­kedőbb eseménye a néhány éves szünet után megrendezett táncdailfesztivál volt, amely nem hozott annyi slágert, mint amennyit az előzetesen beérke­zett nagy mennyiségű pályázó dal kapcsán vártunk. De emlé­kezünk még a' Hungária Lim- bó-íhintójára, amely valóságos táncmozgalmat indított el, vagy* a Bábu című dalra is, amely a K. F. T.-nek elhozta a jól meg­érdemelt országos hírnevet. Az év egyik kedvelt felvétele lett Hernádi Judit nosztalgia- tangó, ja a Sohase mondd. A Neoton família pediq „220 feletti se­bességgel:” tört be főként a- ja­pán könnyűzenei piacra. Miért ne? — kérdezte Kato­na Klári és fesztivált nyert Ku­bában. A Kölyköd voltaim, éne­kelte az Edda a Ballagás című film sikerdalaként. A dalok témájában természe­tesen '81-ben is sok szó e$ett a szerelemről, o zenéről, táncról és a Color mellett ha nem is hazai előadó, magyar talál­mányt választott tárnájául a Knighst együttes is, Rubik Eritő bűvös kockáját, amely így már a könnyűzenei piacra is betört. KINDL GÁBOR Rétegek és érdekek A KISZ Központi Bizottsága egyik ülésén foglalkozott a ré­tegtanácsok megalakításával. Apropónak ennyi is elegendő ahhoz, hogy az ifjúsági szövet­ség rétegpolitikai tevékenysé­géről szóljunk. Valójában e téma mindenkor aktuális, hi­szen a mozgalmi élet állandó jellemzője a rétegek szerinti differenciálás. Egyszerűen azért, mert az ifjúság, a KISZ-tagság korántsem homogén, más az érdeklődése, felkészültsége pél­dának okáért a szakmunkás- tanulónak és a mérnöknek. Ami az egyiknek túlságosan bonyo­lult, a másiknak untató köz­hely. Másként él, más kérdések foglalkoztatják a még eltartott diákot és a kereső, önálló csa­ládot alapító dolgozó fiatalt. Jól tükrözte a különbözőséget a KISZ X. kongresszusa is, ame­lyen a több mint háromszáz hozzászóló többnyire egy-egy réteg céljairól, gondjairól adott számot. Mégpedig jó részük a hat szekcióülés valamelyikén. Egységes ifjúsági szervezet és differenciálás: nincs a kettő között ellentmondás? Az ifjúsá­gi mozgalom újjászervezéséig érdemes visszatekintenünk a válaszért. Az ellenforradalom után, 1957-ben szükségszerűen az egység kapott nagyobb hangsúlyt. A politikai egység. Akkor sem gondolta persze senki, Hogy valamennyi alap­szervezet „uniformizáltan” mű­ködhet. Más feladatokat oldot­tak meg a diákok, mást a dol­gozó fiatalok. Az üzemekben akkor is főként a gazdasági tennivalókhoz kötődtek a KISZ akciói, a tantintézetekben a megítélés mércéje akkor is az volt, hogy ki miként tesz eleget tanul má nyi kötelezettségein ek, Csak a differenciálás szervezeti keretei hiányoztak. Az akkori tizen-, huszonévesek a meg­mondhatói, hogy e hiány oly­kor mennyire nehezítette a tar­talmi munkát. Megfogalmazód­tak kérdések, feladatok és ké­sett a válasz, a megoldás. Óha­tatlanul késett, hiszen az álta­lános tennivalók háttérbe szo­rították a részleteket. Nem ju­tott rójuk elegendő energia, ki­munkálásra vártak a módsze­rek, ott is a sablon érvényesült, ahol sajátos, csak egy bizonyos rétegre érvényes megoldást kel­lett volna keresni. Persze sok múlt az alapszer­vezeteken, a választott tisztség- viselőkön, a kezdeményező­készségen. Bizonyos azonban, hogy az évek múlásával felhal­mozódtak a jogos igények. Az ifjúsági szövetségnek különféle kívánságokra kellett reagálni. A feladatok meghatározásakor is figyelembe kellett vennie a rétegsajátosságokat. Csak uta­lásként: a központi akcióprog­ramok jó néhány éve már kü­lön fejezetet szentelnek az alapvető ifjúsági rétegeknek. És megfelelő fórummá váltak a ré­tegtanácsok. Javaslatok, elem­zések jelzik munkájuk eredmé­nyességét. A mostani központi bizottsági ülésről kiadott közle­mény szerint a frissen alakult tanácsok első teendője, „...hogy az intéző bizottságnak az egyes rétegtanácsok feladat- és ha­táskörére vonatkozó elképzelé­seit véleményezzék”. Mint is­meretes, a rétegtanácsok tag­jainak egy részét a KlSZ-szerve- zeték közvetlen javaslatai alap­ján bízták meg. Azaz: a KISZ Központi Bizottsága áttételek nélkül is kap jelzéseket a tag­ságtól. A Központi Bizottság ülésein pedig rendre napirend­re kerül egy-egy ifjúsági réteg helyzete. A cél világos: valamennyi KíSZ-alapszervezet olyan prog­ramot alakítson ki, amelyet a tagság magáénak vall. Mellőz­zék a formális vállalásokat, ve­gyék tekintetbe a KISZ-tagok felkészültségét, teherbírását, ér­deklődését. Mindenütt elérték már e célt? Ha unalomba ful­ladó taggyűlésekre gondolunk, ha felidézünk papírosízű elő­adásokat, ha a passzív KISZ- tagokat próbáljuk összeszámol­ni — melyik alapszervezetnek hány százalékát alkotják vajon? —, akkor a válasz nyilvánvaló. Elérhető-e egyáltalán az opti­mális állapot? Több okból sem. Részben ^ozért nem, mert a KISZ-tagság folytonosan cseré­lődik, újabb és újabb korosz­tály tanulja a szervezeti életet, ismerkedik politikai fogalmak­kal, a politizálás gyakorlatával. Másrészt a fejlődés velejárója, hogy a megoldott feladatok he­lyébe újakat teremt a valóság. Nincs mindenre hathatós re­cept. Ami korábban bevált, má­ra elavult. Példával illusztrálva: bő tíz évvel ezelőtt leggyakrab­ban a közösségi helyiségek hiá­nyát panaszolták a fiatalok. Okkal. Aztán — nem kevés anyagi ráfordítással — a leg­több helyen berendeztek klubo­kat, összejövetelekre alkalmas szobákat. Minden megoldódott? A helyiségekbe vonzó program kell, a program összeállításá­hoz hozzáértő fiatalok. Vagy: az egyetemi, főiskolai hallgatók évekig nehezményezték, hogy az ösztöndíjak nem követik költsé­geik növekedését. Az ifjúsági szövetség szorgalmazta az ösz­töndíjak emelését. Megtörtént; az idei tanévtől több pénzt kap­nak a hallgatók. Nincs többé anyagi gondjuk, szociális prob­lémájuk? Hogyne volna. A KISZ X. kongresszusán el­hangzott vélemények, javasla­tok is bizonyítják, hogy minden ifjúsági rétegnek van kielégí­tésre váró igénye. Számon tar­tott igénye. Ahogy az október hatodi'ki központi bizottsági ülésről kiadott közleményben olvashatjuk: „A Központi Bi­zottság külön dokumentumban foglalta össze a KISZ X. kong­resszusán elfogadott azon fel­adatokat, amelyek megvalósí­tása az illetékes állami szervek segítségét, intézkedését is igényli, valamint azokat a ja­vaslatokat, amelyek a fiatalok élet- és munkakörülményeinek, tanulási lehetőségeinek, pálya­kezdésé nek, csa Iá d a I apításá ­nak, művelődési és sportlehető­ségeinek javításával kapcsola­tosak. A Központi Bizottság úgy döntött, hogy ezt a dokumen­tumot eljuttatja a Miniszter- tanácshoz." Bizonyos, hogy a reális hely­zetfelméréshez az is hozzájárult, hogy a rétegek sajátosságaira a korábbinál nagyobb figyel­met fordít az ifjúsági szövet­ség, következésképpen az érde­keiket is hathatósabban képvi­selheti. M. D. Január 4-én nyílt meg Ecke- hart Rochner fotókiállítása Dombóváron, a városi művelő­dési központban. A kiállítást naponta 14—19 óra között ja­nuár 24-ig tekinthetik meg az érdeklődők. Eckehart Rochnernek eddig három egyéni kiállítása volt: 1972-ben Lipcsében, 1977-ben Berlinben és 1978-ban ugyan­csak Berlinben. Részt vett a III. európai fotóbiennálén 1977- ben Spanyolországban, a IV. európai fotóbiennálén 1979- ben az NSZK-ban, a XXV. Fo­tóművészeti Szalon kiállításán Brazíliában. Eddig több, mint tíz nemzetközi kiállításon és pályázaton szerepelt, ered­ménnyel. Tíz éve foglalkozik fényké­pezéssel. Eckehart Rochner 1949-ben született, a Német Demokrati­kus Köztársaság állampolgára. Az NDK-ban kezdetben kira­katrendezőként dolgozott, majd * a főiskola elvégzése után az NDK televíziójának operatőre lett. 1980 óta él Magyarorszá­gon, Dombóváron. Hogyan érzik magukat a fiatalok? A megyei diákparlament elé Korcsolyázhatnak-e a szekszárdiak? Vasárnap ül össze Szekszár- don a megyei diákparlament. A huszonkét tolnai középfokú intézmény 8700 diákjának kép­viseletében nyolcvan diák ta­lálkozik megyénk művelődés- ügyének vezetőivel. Most egy felnőttet, ám a fiatalók gond­jait nagyon jól ismerő felnőt­tet kérdeztünk meg, mit vár ő a vasárnapi tanácskozástól? Póla Károly, a megyei ta­nács művelődési osztályának vezetője : — Az elmúlt időszakban a fiataloknak az ifjúsági parla­menteken volt bőven lehetősé­gük, hogy megbeszéljék gond­jaikat, javaslatokat tegyenek azok mérséklésére, megszünte­tésére. De el kell mondani, hogy elég kevés javaslat, ké­rés hangzott el, s ezek jó része is olyan problémáról szóit, amit már vagy orvosoltak, vagy ez a folyamat már elkez­dődött. A megyei parlamenten egyébként alkalom nyílik a ja­vaslatok súly szerinti összeve­tésére. Mert például van ahol a fiatalok sportpályát, stúdiót kérnek, másutt pedig már a meglévő további korszerűsítését kívánják, vagy, hogy tanáraik többet segítsenek ezek hasz­nosításában. Kíváncsiak vagyunk, a fia­talok észrevették-e a körülöt­tük lezajlott változásokat, hogy az ifjúság sajátos gondjaival az ifjúságpolitikai törvény élet­be lépése óta fokozottabban törődik a társadalom. De nem kevésbé érdekel bennünket az, hogy a fiatalok hogyan, mi­lyen mértékben járultak hoz­zá saját gondjaik megszünte­téséhez, terveik megvalósításá­hoz. Építettek-e maguknak sportpályákat, klubokat, szer- veztek-e túrákat? S hogy van­nak-e egyáltalán ilyen terveik. Jó volna még arról is hal­lani — bár ez, lehet, hogy unalmas téma a diákoknak —, hogyan segítik egymást a ta­nulásban. Vagy, hogy a KISZ- ben, baráti körben mennyire tudják egymás viselkedését kedvező irányban befolyásolni, semlegesíteni az esetleges ne­gatív megnyilvánulásokat. Mert az ifjúság körében a rossz út­ra tévedteket megmenteni el­sősorban az ifjúság tudja. Er­ről egyébként nem volt szó eddig a diákparlamenteken. Ugyancsak szeretnénk meg­tudni, hogy mit várnak a fiata­lok az ötnapos tanítási héttől, s a kétnapos hétvégétől. Mert eddig csak olyan jelzéseket kaptunk: annyit vettek tudo­másul, hogy hosszabb lesz a délelőtt, rövidebb a délután, s valamennyivel megnyúlik a tanév is. És jó lenne, ha beszélnének arról is, hogy hogyan tudnak élni a jogi, tárgyi lehetősé­geikkel. Mert javaslataikkal nem kell várni parlamenttől parlamentig, de nem tudjuk, hogy azok megértésre, vagy süket fülekre találnak-e, hogy vannak-e szubjektív akadályai a jó, okos, reális kezdeménye­zések, javaslatok megvalósítá­sának. S az sem közismert, mennyire használják klubjaikat, mennyire vették birtokukba az új művelődési házakat. Általánosságban arra va­gyunk kíváncsiak, hogyan érzik magukat, itt, ebben a társa­dalomban, megyénkben a fia­talok. A Ludas legfrissebb számá­nak egyik karikatúráján csinos hölgy ikönyörög egy — láthatóan magas 'beosztású — hivatalnok ismerősének, protekcióért. Kéri, intézze el, hogy csemetéje leg­alább egy órácskára ibejuthas- son a műjégpályára. A vicc nem is vicces, hiszen a fővá­rosi korcsolyapályák közismer­ten zsúfoltabbak a túlzsúfoltnál. A korcsolyázásról megye­székhelyünkön is gyakran esik szó, csakhogy, mostanáiban, már évek ótat valahogy, soha nem jön össze a dolog, Az elmúlt esztendőben viszont Szekszár- don. a város állami és sportve. zetői tanácskoztak e témában, született is megállapodás, ami­nek valóra válását most csak az időjárás veszélyezteti. Vi­szont a tél'ből van még vissza jócskán, s talán így korcsolyáz­hatnak még a szekszárdi gye­rekek. A városi tanács költségvetési üzeme rendezte, illetve jégpá­lyának előkészítetteWosinsky lakótelep sportpályáját, ahova ideje és kedve szerint, bárki mehet, ha olyan az idő, korcso­lyázni. Ugyancsak nyilvános és in­gyenes jégpályát tervez a Dózsa Sportkör a sportpálya melletti, elhanyagolt, használaton kívüli területen. Itt egyébként büfé is van a közeliben, és a.z is előfor. dúlhat, hogy netán zenét is tud­nak szolgáltatni a dupla lut- zokhoz, piruettékhez. Sajnos, a jégpálya kialakítá­sára legalkalmasabbnak látszó Gróf Pál utcai tér csalódást őkozott, mondják, mert arra gé­pekkel nem lőhet rámenni. Vi­szont az iskolák sportpályái kö­zül több is megfelelne korcso­lyapályának. De ezek közül csak egy helyein, az 505-ös szafcmun. kásképző intézet .kézilabdapá­lyáján alakítanak ki ilyent, ter­mészetesen házi használatra. Ez biztosan elkészül, ha jön a hideg. A megszokottól eltérőre, a figyelmet felkel­tőre mondjuk, hogy érdekes. S ha valamely szempontból az átlagtól eltér valamelyikünk, akkor őt érdekes embernek tituláljuk. Persze, nem mindig. Mert nem tartjuk érdekesnek azf,_ aki az átlagnál lustább, aki szélhámos, aki netán a máséhoz nyúl. Mert ezekre gazdag nyelvünk biztosit rengeteg másik jelzőt. Érdekes emberekről kérdezősködtem. Volt, akitől válaszként egy nevet kaptam, volt, aki el is mondta, hogy miért tartja érdekesnek a név gazdáját, más csak elméletben, példa nélkül magyarázta, milyennek kell, kellene len­ni annak, akit ő érdekesnek tart. Egy gazdag élettapasztalattal, s irigylésre méltó tudással bíró tanár ismerősöm névvel és magyarázattal is felsorolt jó párat az általa ismert érdekes emberek közül. Beszélt a mát nyugdíjas rendőrtisztről, aki hajdan diákja volt, aztán a gimnáziumi tanárról, aki vasúti munkásként kezdte. Egy harmadik tanítványa cigánygyerek volt, rengeteget küzdött, ezernyi akadályt kellett legyőznie, míg orvos lett. És sorolta tovább. A szakmunkásképző inté­zet sok szakoktatójával, akiknek életútja ren­geteg tanulsággal, példával szolgál... Később magam is kis listát állítottam össze volt osztálytársaimról, évfolyamtársaimról, ri­portalanyaimról, s azokról, akikkel jót beszél­gettem, s amiket mondtak, elraktároztam, hogy majd egyszer megírom. S a példákat so­rolva, rájöttem: míg fűtötte őket ezernyi vágy, hajtotta őket a többé lenni kifogyhatatlan energiája, érdekessé válni, csak érdekessé vál­ni egyik sem akart. Magukat formálták, s köz­ben azok maradtak, vagy inkább azok lettek, akik valójában. Elérték, hogy — a meghatáro­zást tanár ismerősöm idézte — még a legelő­kelőbb társaságban is ők maguk legyenek. Megtették, tartalmas emberekké váltak. S ez párosult azzal a hallatlan előnnyel, hogy soha nem unatkoztak. Mert számukra az élet ezer aprósága lett közben érdekes. És mikor ezen meditáltam, eszembe jutottak azok a fiúk, lá­nyok, akik meghökkentő ruházatukkal akarnak érdekesek tenni a mások szemében. S bár ezt a szándékot palástolja blazirt arckifejezésük, közben lerí róluk, hogy unatkoznak. Nem tud­ják, hogy az élet érdekes... — sz I — Fotókiállítás Dombóváron Fotó: Eckehart Rochner Érdekes emberek

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents