Tolna Megyei Népújság, 1982. január (32. évfolyam, 1-26. szám)

1982-01-30 / 25. szám

1982. január 30. "nËPÜJSÀG 11 Hetvenöt éve született Domanovszky Endre „A máiban élek és csak iga­zán ebben a korban és ebben az országiban érzem jól ma­gam. Tehát őszinte vagyok, és vannak képességeim a kifeje­zésre, mint művész, akkor érzem jól magam, :ha ezt festem ki magamból. lEhlhez persze belső, spontán indulati energiákra van szükség. Ezt a korral valló 'belső azonosulást ugyanis nem lehet pótolni, nem lehet eről­tetni. Sem külső inspirációval, sem belső, spekulatív elhatáro­zással.” Ezt a szép, tiszta hitellel lo­bogó ars poétikát a fájdalma­son korán távozott Domanovsz­ky Endre fogalmazta 'meg. Leg- újalbbkori képzőművészetünk ki­emelkedő jelentőségű egyénisé­ge most lenne 75 éves. Elköte­lezett, gyönyörű munkókben tes­tet öltő művészete valóban csak e társadalom körülményei kö­zött bontakozhatott ki, s formá­lódott értünk perelő humanista életművé. 'Domanovszky Endre, mint ge­nerációjának annyi más tagja, a római iskola képviselőjeként indult. Ám kivételes tehetsége, határozott karakterű művész­egyénisége nem sokáig tűrte a neoklasszicizmus kívülről ráerő­szakolt fegyelmét. A merev klasszicizmustól a robbanó ex- presszionizmushoz vezetett az útja. Életpályájának fordulata 1948-bam következett be. A Kö­zösségi művészet felé című ki­állításon bemutatott Pihenő bá­nyászok című kompozíciójával egy egész, elkötelezetté váló művészet jelképét festette meg. S Domanovszky Endre egy éle­ten át hű maradt 1948-as el­határozásához. Tudjuk, ez akko­riban; mármint az ötvenes évek­ben, a szeszélyes művészetpoli- tiikai áramlatok közepette nem is volt könnyű. IDe Domanovsz- kynak sikerült megőriznie igaz hitét, s ezért tudott azokban aiz esztendőikben is hiteles alkotá­sokat készíteni, amikor lényegi ellentmondás feszült a szavak és a tettek között, s amikor a művészek számára kötelező elő­írás volt a hurrá-optimizmus. A Dunai Vasmű freskókompozíció­ja a mai napig e korszak mo­numentális festészetének leg- kvalitásosabb, legjobb műve. S Domanovszky Endre akkor is következetes maradt elhatáro­záséihoz, a közösségi művészet Felelősséggel vállalt igényéhez, amikor már merőben más sze­lek kezdtek fújdogálni művésze­ti életünkben, bevonta a tanul­ságot a maga számára, indula­tos hévvel, makacs elszántság­gal tovább kísérletezett, új anyagokat, új technikai eljárá­sokat próbált ki; mert teljesen biztos akart lenni a dolgában. Képzőművészeti életünk ran­gos, ünnepi eseménye volt, ami­kor a Budavári 'Palotában be­mutatta tíz esztendő termését, 1961—1971 között készült alko­tásait, egy végérvényesen be­érett alkotópálya fő műveit. Áradó színekkel, gyönyörű rend­be komponált gobelinjeit, kar­tonjait, mint például o Miskol­ci 'Műszaki Egyetem rektori ta­nácstermét díszítő Disputát, a moszkvai magyar nagykövetség épületébe komponált Fonót, az Országos Műemléki Felügyelő­ség hatalmas mozaikjának kar­tonjait és a többi művét, kö­zöttük a Lovak című gobelint, ezt a lágybarna, piros-fékete- kék-lila foltokból' komponált re­meket, valamint más, tisztasá­got, derűt, az élet szeretetét, em'berformájú arányait sugalló műveit. íDamaaovszky Endre fájdal­masan korán távozott közülünk, a.z életpálya 1974-ben zárult le véglegesen. Amit teremtett, el­kötelezett monumentális művei­vel alkotott, egy társadalom, egy nép szolgálatéiban tette, vagyis mindannyiunkért, ember­ségünkért, hitünkért HARANGOZÓ MARTA Pihenő bányászok (részlet) Téténye Budának „Szétszórt házaikból álló, utca nélküli hegyközség”, „szőlő­hegy, szerte széjjel csinos prés­házakkal”, „domlborzatos tala­jon kiterjedt nagyváros" — egy bizonyos Galgóczy Károly, a hajdani Ksitétény történetének feldolgozója a múlt század het­venes éveiben ilyesféleképp jel­lemezte azt ai főváros környéki vidéket, amely a mai' Budafok­tól délre, a 'Duna jobb partján terül el, és amely 1950-től Bu­daipest XXII’. kerületéhez tarto­zik. iNoha ez a Kistéténylből lett Budatétény — régies hangzású nevén: Téténye Budának — al ig néhány megöl lányira esik a Móricz Zsigimond körtértől, mégis afféle felfedezetlen tele­pülés: még a leglelkesebb or­szágjárók sóm igen ismerik. Kár, ‘hiszen látványa máig mu­tatós, históriája meg egyenesen regénybe kívánkozik. Hogy a legérdekesebbel kezd­jük, e városrész Jókai utcájá­nak 52. szám alatti házában egy titokzatos pince van. Pin­ce? Egy nagyobbacska 'boltíves kápolna, ahol II, József, a kala­pos király idején a szabadkő­művesek találkozgattak. A be­járati ajtó mögött — amelynek tetején egy összéfonódó kezet ábrázoló dombormű díszük, rajta e német nyelvű jelszóval „Es Lebe die Freundschaft”, azaz „Éljen a barátság” — az egykor Bécsiben szolgáló testőr, később udvari tanácsos Szent- györgyi Horváth Zsigmond ve­zetésével tartották meg össze­jöveteleiket a szabadkőműve­sek budai páholyának tagjai. A látogató bizony megborzong, ha a kis helyiség kagyló alakú fali fülkéit, a szenteltvíztartó kőedényeket meg a copf stí­lusú kővázákat látja, s közben odaképzeli azokat ct férfiakat, akik e titkos szervezet tagjai­ként ott szőtték, fonták különös terveiket. A Jókai utcától nem messze van a 'Bajcsy-Zsilinszky utca, dhol meg egy jókora — egykor iskolának is használt — épület hívja fel magára o figyelmet. Ez a múlt század elején, épi1'' villa a kiváló nyomdász és könyvkiadó, Heakenast Gusztáv nyaralója volt. Azé a iHecke- na,sté, ciki társával, banderei Lajossal együtt hozzájárult ah­hoz, hogy’közös nyomdájukban kerüljön sajtó alá 1848. márci­it Ez a Ka ki zá l -v.il la egyébként ma lakóház. Jelenlegi külseje nem valami mutatós, mert egyik volt gazdája', Auguszt József, a krisztinavárosi cukrász megle­hetősen elcsúfíttatta. Klauzál egyik legjobb barát­ja, Korizmics László, a jeles mérnök, agrárpolitikus, közgaz­dász, akadémikus szintén o kö­zeiben lakott. Megannyi elfog­laltsága és tisztsége ellenére még a borászkodásban is jeles­kedett: „Tétényi vörös” nevű borát több kiállítási éremmel tüntették ki. Es még egy mutatós látnivaló Budatétényben : a Josipovich. kúriát 'Hogy ki volt ez a Tétény- ben megtelepedett szerbes ne­vű illető? Nos, az Osztrák-Ma­gyar Monarchia Budapesten székelő kormányának tárca nélküli horvát—szlavón-dal mát minisztereként írta be a nevét a történelembe ez az igencsak befolyásos politikus, aki azért építtetett a főváros küszöbén kúriát, hogy legyen hol megpi­hennie, mielőtt szolgálati helyé­re ér. Egy pincét — pontosabban föld alatti kápolnát - emleget­tünk bevezetőben, hadd zárjuk e rövid ismertetőt ismét csak a helység napfénytől elzárt ne­vezetességeinek számbavételé­vel. Ezek a, vájatak egyrészt azért érdemelnek szót, mert eg yiik ükbe n - má sik uk ban fo rrá - sok fakadnak, amelyek^ vize pa­takocskákká dúsulva tűnik el a mészkő repedései között; más­részt meg azért, mert immár jó ideje borászok helyett gombá­szok dolgoznak bennük. Igen, a hordók helyébe újabban gom­batenyészetek kerültek, mégpe­dig azért, mert e telepes növé­nyek jól érzik magukat a pá­rás homályban. Több ezer ton­na csiperkét szállít piacra on­nan évente a Duna Tsz. us 15-én Petőfi Nemzeti dala és a Tizenkét pont. Hogy ebben a házban mifé­le szerzőt és kiadót összeboro­náló egyezségek születtek, nem tudni, ám arról az egyházi épü­letről, amely megint csak né­hány perces sétával érhető el, már bővebben van adat. Akis, kör alakú, barokk stílusú kápol­nát jelen ismereteink szerint a* 1780-as években építették, mégpedig a 'helybéli szőlősgaz­dák adományaiból. Amint azt egy 1817-es följegyzés említi, egykoron két harang is zengett a tornyában: az egyik 70, a másik 35 fontot nyomott. Bu- datéténynek ez a műemléki ér­tékű ékessége, sajnos., megle­hetősen rossz állapotban van; bizony találna munkát falain a kőm űve sikálnál,.. IE ká'polnától balra esik a Klauzál utca. Nevét kellő okkal kapta, hiszen nem messze tőle, az ún. Rövid-dűlőben áll máig Klauzál Gábornak, a Batthyány- kormány földművelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszterének a 'háza. A jeles államférfi 1850 után vett szőlőbirtokot Budaté- tényben, amely aztán az ocsúdó magyarság híres találkozóhelye lett. Nem kisebb személyiségek fordultak meg. ott, mint példá­ul 'Deák Ferenc, akii — így a legenda — egy kőasztal Iyuka- csos lapján vetette papírra újabb és újabb előterjesztése­A kör alakú kápolna Eger Harangjai Az asszíriai ásatások nyo­mán háromezer éves kis haran­gok kerültek napvilágra. Ismer­ték az egyiptomiclki, használták vallásos célra, vagy éppen fi­gyelmeztetésre, mint a görögök és a rómaiak. Nagy Sándor te­metésén,, amikor holttestét aranykoporsóban .Memiplh isibe szállították, a halottvivő díszes szekéren százával Zengtek­bongtak a kis ércharangok. Készítése — miután az egyház magáénak vallotta — .mester­ségből művészetté lett Harang zúg ma is délben szerte a világon, hirdetve a tö­rökverő Hunyadi János nándor­fehérvári győzelmének jelentő­ségét. /Harangok zúgnak a sok tornyú Egerben is. Történetük ma még feldolgozatlan krónikái. Vall a korokról, az alkotókról, az In­dulatokról. [Rákóczi szívesen járt Eger­ben,, ide rándult olykor udvar­tartásával is, 'hogy élvezze a hőforrások gyógyító vizét Tele- kessy püspök különben is Szíve­sen fogadba a fejedelmet 'Valószínű, hogy a kellemes emlékek és az egyházmegyé­hez fűződő jó kapcsolat inspi­rálta a fejedelmet arra, hogy harangot 'ajándékozzon az eg­rieknek. Ez szól mai is, mint a Feren­ces templom nagy ha rangja. Az adományozásra utaló mondat a felső és alsó díszsáv között fut körbe : ...ajándékozta Rákóczi feje­delem .. í Eger reneszánszát 'Eszterházy Károly püspöksége alatt élte. Habsubrgokhoz hű csodádból származó főpap a két itt töltött évtized során ai császári ház konok ellenfele lett. Helyi, sa­játosan magyar művészetet akart, sőt ennél is továbbment, magyar egyetem volt az álma: jogi, bölcsészeti és hittudomá­nyi karok. Ezért emeltette nagy szorgalommal a mai főiskolát, a volt Líceumot Emellett hódolt másik nagy szenvedélyének, a. templomépítésnek. Az egyház­megyében gomba módra nőtték az új templomok, ezekhez per­sze harangro is szükség volt. Nem véletlen; hogy éppen Esz­terházy püspöksége alatt indult fejlődésnek o harangöntés. Az olasz eredetű Justel csa­lád telepedett le a városban. A szintén harangöntő pozsonyi Cristeíli családból nősült Justel József, aki a. híres építésznek, Fellner Jakabnak is rokona volt. Hajdani háza ma is áll' a Harangöntő utcáiban. Az épü­letet egykor ritka mesterségé­nek jellegzetes eszközeit ábrá­zoló domfeorművek díszítették. Nevét, szakmabeli ügyességét az egyházmegye határain túl is ismerték. Műhelyéből indultak a harangok távoli útjukrai. Besz­tercebányától, Kassától dél re és keletre. Neves budai kollégá­ján, Brunneren kívül — aligha akadt vetélytársa. Mesterségét utódai tovább­fejlesztették: ők öntötték újra a ferencesek két harangját, köz­tük a fent említett, a Rákóczi által 1709-ben adomán,yozot- tait, a székesegyház nagyha- rangját, a minorita harangokat. Nékik köszönhető, hogy későb­bi egri harangöntő dinasztiák munkásságát még jó egy évszá­zadig a legjobbak közt tartot­ták számon a monarchiában,. Valamikor a legnagyobbak 'közé sorolták o főszékesegyház Mihály nevű nagyharongját. Latin nyelvű felirata szerint a nyolcvanéves Telekessy István püspök öntette, 1714-ben szén-, teltette fel — eredetileg 25 má­zsás volt. Miután. 1775-ben megrepedt, Eszterházy püspök megnagyobbítva újraöntette, Valahogy nem kísérte a szeren­cse: az 1820 és 30 közötti évek­ben 'kicsorbult. Méhes Mihálv egri lakos közel kétmázsányi részt reszelt k,i a csorba, helyé­ről. Am o sors szeszélye továiF'-' üldözte. Az első viláqháború idején hadi célra elszálították, és ágyút öntötték belőle. Amikor utoljára kondult, ak­kor már az egriek százai pihen­tek a csatatereken. öt harang van még a bazi­likában. Közülük érdemes meg­említeni q Danát nevűt. 1776- ban készült, de 1851-ben újra kellett formálni, 'Nem híres mes­ter, 'hanem Korrench Mark se- qéd készítette, ám ma is meg- kondul, bizonyságul öntője Iképzettségéme k. A ha rang szó valaha jelkép volt az ember életében, jelez­te napjai kezdetét, végét, fáj­dalmait. Alkotóik szakmája nem kis részben művészet volt, PÉCSI ISTVÁN Domanovszky műtermében A nagy fejedelem által ajándék ozott harang

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents