Tolna Megyei Népújság, 1982. január (32. évfolyam, 1-26. szám)
1982-01-30 / 25. szám
1982. január 30. NÉPÚJSÁG 7 —■ .............- —’— —- 1 » _____ ___ — m mm +» T amtoK tapasztalatai IAíZ ú'j ság íirónalk is leihet olykor szerencséje. A szerencse esetemben egy szerény 'kivitelű, stencilezett meghívó formájában érkezett, melyben „A Kaposvári Tanítóképző Főiskola szekszárdi kihelyezett tagozatának oktatási, képzési, nevelési bizottsága és KlSZ-bizott- sága" meginvitált a fiatal tanítók és tanítójelöltek találkozójára, a tagozat I. emeleti előadótermébe, 1982. január 15-én 14 óra 30 perctől. Se fiatal tanító, se tanítójelölt nem vagyok ugyan, de akkor már hetek óta foglalkoztam a friss diplomások tapasztalataival, így aztán persze, hogy elsőként érkeztem és letelepedtem (régi iskolás emlékeimet felelevenítve) az utolsó padba. Érdemes volt, ami remélhetőleg kiderül majd az alábbiakból. Előbb néhány szót az előzményekről. 1981. február 6—10. között ötrészes sorozatot közöltünk lapunkban „Főiskolai kérdőjelek ...?" gyűjtőcímmel. Kérdőjel talán azóta is akad, min-- denesetre kevesebb. Dr. End- rédi Lajos tagozatvezető szívességéből egy ministatisztikát készíthettünk, melyből kiderül, hogy az 1980-ban és 1981-ben diplomát szerzett tanítónők és tanítók majdnem háromnegyed része (74,5 százalék) a megyében helyezkedett el. Ez a 114 fiatal diplomás egyötödére csökkentette a képesítés nélküli pedagógusok korábbi arányát. Nem kell különösebb matematikai készség annak előrejelzéséhez, hogy a harmadik végzős évfolyam szolgálat-, ba lépésével ez az arány tovább javul majd. A fiatal pedagógusok közül egyébként 44- en városokba, 70-en falura kerültek. Két év alatt friss erőkkel gazdagodtak Bátaszék, Bo- qyiszló, Bölcske, Decs, Döbrö- köz, Dunaföldvár. Dunaszent- györgy, Fadd, Gyönk, Gvörköny, Izmény, Kakasd, Kölesd, Ma- gyarkeszi, Nagydorog, Naqy- mányok, Németkér, Ozora, Pincehely, Regöly, Sárszentlőrinc, Simontornya, Szakály, Szedres, Tamási, Tengelic, Tevel, Tolna, Zomba iskolái, illetve kis részben könyvtárai, művelődési házai. Szekszárdon 26-an, Bony- hádon 15-en, végül Pakson 3- an helyezkedtek el. Hogyan? Olyasmiről már mindenki hallott, hogy valaki megpróbál betörni új időknek új dalaival, de nemcsak dalai verődnek vissza kemény falakon, hanem esetleg a saját feje is. Percig se merném állítani, hogy minden kezdő élete mindenhol fenékig tejfel, de a kialakítani sikerült összkép eléggé biztató. Tillné Antal Erzsébet és Be- nedeczki Julianna paksi. A megyei tanács ösztöndíjával végeztek tavaly és kerültek Duna- szentgyörgyre. Az ingázás nem leányálom, de elviselhető. — Az idősebb kollégák nagyon kedvesen fogadtak bennünket — így Tillné. Ez minden bizonnyal nagyon fontos. De a községi tanács elnökét még csak látásból ismerik. Benedeczki Julianna: - Elevenek a gyerekek! — És a gyerekek? Tillné Antal Erzsébet első, Benedeczki Julianna harmadik osztályban tanít. Egybehangzóan az a véleményük, hogy főiskolásként a gyakorló iskolában sokkal könnyebb volt a dolguk, mint az „igazi" gyakorlatban. Mintha az a környezet egy kissé művi lenne. Valamelyikük részéről még az „üvegházi” kifejezés is elhangzik. (A bevezetőben említett végzős találkozón ezzel a gondolattal a -gyakorló iskola vezetője a leghatározottabban szembe helyezkedett. Intézményének előírt beiskolázási körzete van, nem valamiféle „kitűnőek iskolája”. Tegyük hozzá, hogy a dunaszentgyörgyiek véleménye mellett szól, hogy ez a beiskolázási körzet a szekszárdi Kölcsey és Wosinsky lakótelep. Kivételt „csak" a pedagógusok gyerekei jelentenek, akik a város más részéből is jöhetnek.) — Egyébként a gyerekeink vidámak, elevenek — mondja Benedeczki Julianna. — Szemtelenék? Tillné Antal Erzsébet: Kedvesen fogadtak... — Elevenek, így mondtam. Ami sokkal jobb, mintha gátlásosak lennének ... Az esetleges gátlásosság jóval messzebb, Nagydorogon kerül szóba, a megye egyik legnagyobb tantestületének tagjaival beszélgetve. Az egyik ősz hajú pedagógus szavai: — Azt igazán nem lehet elmondani, hogy a fiatal kollégák gátlásosak lennének. Néha az az érzésem, hogy évtizedekkel a hátam mögött nekem több gondot okoz a felkészülés egy-egy órára, mint annak, aki még a pályája kezdetén van ... A nagydorogi általános iskola 1980-ban kapott 3 frissen végzett tanítónőt. Egyikük gyesen van, a másik szinte az ide történt kinevezésével egy időben elkerült: — Szekszárdra. Szakái Gyöngyi azonban vidám, mosolygós és úgy tűnik, hogy minden vágya teljesült: — Valahogy így is van! Bi- kácsi vagyok, ide jártam iskolába és már gyerekkoromban eldöntöttem, hogy (tanítónő leszek. Igazán nem ismeretlen előttem ez az épület... — És valószínűleg a kollégái sem ! lEI lőhetne képzelni, hogy problémát okoz azok testületébe kerülni, akifcnők aiz ember korábban naposként létszámot jelentett, de ezt itt úgy látszik sikerült elkerülni. Szakái Györgyi egyébként könyvtáros-szakkollégiumot végzett, mi sem természetesebb, mint, hogy a vezeti az iskola szép, nagy könyvtárát. Éppen „ügyfeléi” társaságában találtuk és fényképeztük le. • — INa'fbi készer tíz perc az ingázásom, de ezt iis honorálja az iskola, mert oz autóbuszon én vagyok a kísérő pedagógus a fa! umbel i gyerekek mellett A honorálás mellett szemforgatás lenne elmenni. A 2700- 2900 forintos kezdőfizetés általában 1—2 év alatt emelkedik, Amihez természetszerűen hozzá kell számítani az illetményföld hasznát. Saijátkezűleg kapálga- tó ifjú pedagógust egyet sem találtam, ami csdk tény, de egyáltalán nem pejoratív megállapítás. Szakái Gyöngyi természetben kéri a termelőszövetkezettől a kukoricát. Másutt, vagy másnak az átlagtermés ellenértékét adják, levonva a művelési költségeket. Pedagógia és mezőgazdaság összefüggése: — ahol jobb a téesz, jobban keres o tanító. * Odabenn Szekszárdon nagyon rövid köszöntő után dr. Rendes Béla docens, a főiskola képviseletében közölte, bogy: — Aki azt a bátorságot vette, hogy tanítson, annak egész életében tanulnia kell. IMost a végzettek tapasztalataiból szeretnének tanulni azzal a leplezetlen céllal, bogy ezeket a jövőben fe ihásználják. Néhány felszólalást idézek, abban a bitben,, hogy azok önmagákat kommentálják: — A bárom év alatt szinte semmit nem hallottak oz isiko. Iái adminisztrációról, pedig fele idejük ezzel telik... — Kevés ismeretet koptak az osztályfőnöki órákról, így belecsöppenve az élet úgynevezett sűrűjébe, sók a gondjuk... — A gyakorlatban egyszerűen képtelenség olyan részletességű óravázlatokat készíteni, mint amilyeneket a főiskolán elvártak ... — Kevés volt a gyakorlati oktatásra fordított idő... — Senki sem készítette fel őket arra, hogy o világon tetű és serke is van,. Azt sem tudták, hogy fest a valóságban... — A helyettesítő állásiban lévőket általában kizárják a fizetésemelésekből... — Nem egy helyen a bérmegtakarítást szeretik a kezdőkön „kezdeni”... — Hiába készült fel valaki szakkollégiumon,, Iha alsótago- zafos'ként neim taníthatja,... — Hiányzik a sokkal alaposabb naipközisiképzés. (A felszólaló korábban még soha nem 'látott napközit.) — Van-e miniszteri rendelet arra, hogy az első évben nem lebet 'bérjavítást adni? (Nincs. De a kérdező 'iskolájában mégis volt...) IMinden jel arra vallott, hogy a frissen végzett tanítók tapasztalatai, melyeket természetesen nemcsak az újságíró jegyzetelt, kincsesbányát jelenthetnek az illetékeseknek. Ame nn yi'ben baisznosítj ák azokat ORDAS IVAN Fényképezte: CZAKÓ SÁNDOR Barát nélkül milyen az ember? 'Mondják egyesek, napjainkban nincs idő a barátságra. Kifogás. Hogy az ezredfordulóhoz közelgő magyairók — különösen a fiatalok — már nem igénylik ezt a fajta, kapcsolatot? 'Nevetséges ilyet állítani. 'Milyen szerepet tulajdonít a legnemesebb emiberi kapcsolat tok egyikének a tamási 518. számú Szakmunkásképző Intézet öt tanulója'? 'Erről lesz szó a továbbiakban. o Ebben az oktatási intézményben — a slmontornyai kibelyeRittinger Ferenc és Oláh Ferenc zett tagozat tanulóival együtt — há romszá zh etvene n tanú I naik. Az an yai skálá ban hegesztő, vas- és fémszerkezetlaikatos., villamos. gép- és mezőgazdaságii gépszerelő, Valamint kőműves és nőiruha-készítő szakmákat oktatnak. A kihelyezett simon- tornyai tagozat a szűcsöké, a tímároké, a bőrruha-készítőké és a szőrmekészítőké. Ezek az információk az intézet igazgatójától, dr. Németh Istvónnétól származnak, aki szívesen, ismertetett meg az 1974-iben gazdaságilag is önállóvá vált iskolával. — Igazgatónő, pontosain, figyelemmel kísérik a tanulók előmenetelét. De barátságok szövődnék-e az iskolában,? — Az osztályfőnöki munkaközösségek egyik feladata a társas kapcsolatok kialakítása, annak segítése. Osztályfőnöke válogatja, hogy mennyi emíberi energiát basznál fel ennek kialakítására. Ez az első vonal. A Sós Edit közösségi kapcsolatok segítésének második vonala a KISZ- miuiniko. A harmadik pedig a szalbaididős tevékenységek kialakítása, hiszen itt találhatnak egymásra a gyerekek. Működük nálunk ifjúm unikáskluib. Ennek munkája 'persze, nemcsak a „ki a jó barát” témáira' terjed Itt, hanem mindenre, ami oz élettel ka'pcsolatos. (Barátságok születnek, hiszen ebben segítjük is tanulóinkat. e Történeteket, no meg dalokat is lehetne most idézni a „holtig tartó” barátságokról. Csak nekünk már nincs ezekhez sók közünk. Beszélgetőpartnereimmel Szél Erika harmadéves francia nőiruha-szdbával, az iskola KISZ-titkárával és Sós Edit első éves nőiruhabkészítő itonuló- yal különben sem átért találkoztam, hogy a kötelező olvasmányok egyes szereplőit mondjuk fel most egymásnaik. — Szerintem létezik barátság napjainkban is — mondja a legújabb divat szerint öltözött Erika, aki a dombóvári egészségügyi szakközépiskolából 'került ide. — Szükség van rá, elképzelhetetlen lenne nélküle az életünk. Persze a,z 'igaziak nagyon nehezen születnek. r- Miért, milyen az Igazi barátság? * — Ezt nehéz 'megfogal mazni ! Talán olyan mint a testvériség. A barátok nyíltak egymással. Nekem már volt ilyen barátnőm. Én eljöttem ide tanulni, ő otthon maradt. Végérvényesen azért nem szdkudt meg (barátságunk, csaik ritkábban találkozunk. Sós Edit, aki Magyarkeszin lakik, feloldódott: — Vannak olyan gyerekek az osztályban, akik sülve-főve együtt vannak. Csak ennyi. Mások nagyon szeretik egymást. Nékem is van igazi barátnőm. Egy helyen lakunk, csak ő elment Szelkszárdra tanulni. — A haverság persze egészen más - folytatja e gondolatsort Szél Erika — A haverság ailkai- lomhoz, mondjuk egy diszkóhoz kötött. Ott csdk felületesek az érzelmek, és felületes témák kerülnek terítékre.!' A haverjával nem bizalmas az ember. Egyébként én nem tudok arról, hogy az iskolánkban lenne igazi barátság. Állítják sokan,, hogy fiú és lány között nem létezhet barátság. Ez nem igaz. Sokkal mélyébb, emberibb és bizalmasabb barátság alakul ki sokszor, mint két fiú között. — Milyen jellembeli adottságók szükségesek aiz igazihoz? Szél Erika: — Először: kölcsönös szimpátia és azonos érdeklődés... — Sok-sok közös téma — vág közbe Edit. — Határtalan bizalom, jóindulat és némi hasonlóság önmagukkal. — 'És mi van akkor, ha ezt éppen a szerelemben találják meg? A két lány egymásra néz. — Ha egy fiú és egy lány barátságából szerelem lesz, akkor az jó. — Ho 'pedig semmi sem lesz belőle — akikor baj van. Mindkét emberben. • 0 'Egy ideig arra hajlottam, hogy a fiúk bizalmas témákban visszahúzádábbak, mint a IáSzél Erika nyák. Aztán sorra kezdtem ennek az ellenkezőjét tapasztalni. A fiúk a fontos témákról nemcsak 'hogy hajlandók, hanem őszintén akarnak is (bestéin!. Éppúgy, mint most Péter Tibor má sodéves vi llam os gép - s ze rel ő, Ritíinger Ferenc hegesztő és Oláh Ferenc kőműves tanuló. Oláh Ferenc: - Egy baráttal bármit meg, lehet beszélni. Gondokat, bajokat, örömöket, és a lányokat is. (Nékem egy igazi Ibarátom van és mellette sok haver.1 Az utóbbiaknak nem adóm 'ki magam. iPéter Tibor: — Csak az igazi barátokkal érdemes őszintének lenni, mert ők nem csalnak meg bennünket. Az én igazi barátom, történetesen ,egy lány. — (Nekem kettő van - beszél magáról Ritt inger Ferenc - Haverja sók lőhet az embernek. Én a barátaimmal már óvodába is együtt jártam. A barátságihoz szerintem idő keli. Soksok idő. Ismét Oláh 'Ferenc: — A haverok eltűnnek, minit ősszel a falevél. (Nem is kár értünk. Nekem már volt konkrét esetem, amikor egy haver, csakhogy kiszúrjon velem, bemártott az órán. Péter Tibor, aki kollégista is: - Ott jábbain kialakulhatnak a barátságok, mint az iskolában, hiszen több időnk van egymásra Én amikor kollégiumba kerültem, senkit sem ismertem, most pedig nagyon jó! érzem magam. — Mi lenne, ha nem lenne barátság? A fiúik készek a válasszal: Rittinger Ferenc: — Nem lenne kivel meg'bestélni a dolgainkat. — Akinek nincs 'barátja — így Oláh Ferenc — az milyen? Zárkózott. — Nem szerintem oz elveszett ember! - teszi a pontot a beszélgetés végére Péter Tibor. SZŰCS LÁSZLÓ JANOS Fotó: BAKÓ JENŐ A könyvtáros néni és ketten a 349 diákolvasó közül
