Tolna Megyei Népújság, 1982. január (32. évfolyam, 1-26. szám)

1982-01-27 / 22. szám

A KÉPÚJSÁG 1982. január 27. A Rádióból szerződött át a Televízióhoz akkor, amikor a születő műfajhoz toboroztak bábáskodókat: 1957-ben. Ment, mert élt benne a színpad irán­ti vágy, amely azóta sem tel­jesedett be, de ma már nem is vonzza. Zsurzs Éva munkáival több milliós nézősereghez szól. Ügy is mondhatnánk, az ő ren­dezésében készült produkciókat — emlékezzünk csak A fekete városra vagy az Abigélre — telt házak előtt játsszák. Ez pedig megközelítően hárommil­lió családot jelent. — Rendezői tervekkel lép­tem be a Televízióba, de itt más feladattal vártak. Megbíztak, találjunk ki és dolgozzunk ki Mátai László kollégámmal egy műsorrendszert, hiszen akkori­ban már hetente három estén sugározta adását a Magyar Televízió — emlékezik Zsurzs Éva. — A terveket elkészítet­tük, feladatunkat megoldottuk, s közben engem egyre inkább izgatott, hogy mikor rendezhe­tek már. Aztán egyszer így fo­gadott egyik munkatársnőm: „Éva, te most már csak közön­séges rendező leszel?" Hogyan is magyarázhattam volna meg neki: hogy úgy kellett volna mondania: „Éva, elérkezett az idő, hogy te végre rendező le­szel, csinálhatod, amire vágysz, ami érdekel. Végre búcsút mondhatsz az "adminisztratív munkának". — Hogyan élnek emlékeze­tében első rendezői munkái? — Vegyes érzelmekkel gon­dolok ezekre vissza. Van egy lidérces emlékem. Irodalmi ösz- szeállítást csináltam az „Egy gondolat bánt engemet” című Petőfi-versből. Minden szó alá egy filmsnittet vágtam be. Ször­nyű volt. Remélem, a televízió akkori 5000 előfizetője el tud­ta felejteni. Ha jó a memóri­ám, első műsorom verses ösz- szeállítás volt a Váci útról. Kezdetben sok mindent csinál­tam. Rendeztem az ..Élő új­ság"-^, falusi műsorokat, ké­szítettem portrékat például Ne- ményi Liliről és Latabár Kál­mánról, különböző irodalmi összeállításokat, vezettem hely­színi közvetítést, a többi között a nemzetközi vásárról, s ren­deztem kabarét. Ezt soha nem felejtem el. A Madách Kamara- színházban állítottunk színpad­ra a Televízió részére egy vi­dám jelenetekből összeállított műsort. A felvétel előtt megje­lenít egy bizottság. Mereven, ki­mérten helyet foglaltak, én ál­landóan kérdezgettem, jó lesz-e így, vagy úgy, ők felsőbbrendű- en bólintottak. Aztán kiderült, hogy ezt a műfajt ők is csak most tanulják, és később be­vallották, hogy azént nem mer­tek szólni, csak bólogatni, mert nekik sem volt fogalmuk arról, hogyan is kell csinálni. A bi­zottság egyébként: Mihályfi Imre rendező és Mestyán Tibor operatőr volt. — Hány esztendeig tartott a tanulóidő? — 1958—59-ben vegyesen dolgoztam. Sok mindent pró­báltam, csináltam. A szükség hozta így. de ezért nagyon há­lás vagyok. Valamit örökre megtanultam: mindig műfajt kell váltani, mert megcsonto­sodik az ember. Ma is, ha drá­mát rendezek, utána vidám da­rabot keresek. Egy romantikus történet után modern írást. Egy kosztümöst követően mai tár­gyú forgatókönyvet. Amikor be­fejeztem például Jókai regé­nyének, A névtelen várnak hatrészes változatát, megren­deztem Bertha Bulcsú Fehér rozsda című írásának televízi­ós változatát. — Közel száz tv-játékot, tv- filmet rendezett 1958 óta. Me­lyek a kedvenc munkái? — Sok van, amit szeretek. Első munkámat, amelyet 1958- ban Várkonyi Zoltánnal rendez­tem közösen Gyárfás Miklós Papucs című írásából, az első igazi nagy sikert, az 1959-ben bemutatott Vitézek és hősöket, amelyet még élőben sugározott a tévé, de volt már egy felve­vőgépünk, és az adást meg­örökítette. Szívesen emlékszem vissza az 1961-ben vetített Nő a barakkban című tv-játékra, amely már külföldön is sikert aratott, több díjat nyert. Vagy A helység kalapácsára, és ter­mészetesen a sorozatokra, A fekete város, a Felelet, az Abi­gél és a most bemutatott A névelen vár című több részes filmekre. — Volt-e olyan álma, amit nem sikerült megvalósítani? — Nagyon szerettem volna megrendezni O’Neill Amerikai Elektráját, de nem kaptuk meg a televízióra vitel jogát, aztán Szabó Magda Öz című kisre­gényének televiziós változatát, amelyhez az írónő nem járult hozzá, és volt egy nagy vá­gyam, Móricz Zsigmond Érdé- , lyének feldolgozása. De ez utóbbi már egy más nemzedék­re vár. Ehhez már nincs erőm. Életem utolsó sorozatát tavasz- szal kezdem, Mikszáth Kálmán Különös házasság című regé­nyéből forgatok négyrészes te­levíziós filmet. Ez 110 napos ke­mény munkát jelent, külső hely­színeken, szerte az országban. Egy ilyen feladat már fáraszt. Ezt még egyszer nem vállalom. — Érdekli a közönség véle­ménye? — Egy-egy filmnek a bemu­tatása után napokig remegő lábakkal megyek ki az utcára, és hallgatózom az autóbuszon. Megtanultam már, ha valami tetszik, arról az emberek utazás közben beszélnek. — Nő létére színészekkel- vagy színésznőkkel szeret-e job­ban dolgozni? — Hosszú évek tapasztalata: akkor a legnehezebb a munka, amikor vagy csupa nő vagy csupa férfi szerepel. Mert ak­kor a férfiak, ha magukban vannak, legalább olyan érzéke­nyek, sértődékenyek, mint a nők. Egyébként nagyon szere­tem és tisztelem a színészt. Tu­dom, a filmkészítés elsősorban a rendezőn múlik. De ha a szí­nész nem adja bele a munkába * tehetségét, szegényebb lesz a produkció. Vannak színészek, akikkel szemben lelkiismeret- furdalásom van. Ketyeg felet­tük az óra és mi nem keresünk számukra igazán nagy szerepet. — Sikeres embernek tartja-e magát? — Ez nem tévés sajátosság. Ma ünnepelhetnek, holnap megbukhatok. Nem volt könnyű az életem. Időnként belém rúg­tak. De szerettem, amit csinál­hattam, s boldog vagyok, hogy ily sok éven át hódolhattam szenvedélyemnek, a rendezés­nek. SEBES ERZSÉBET FEJÉR MEGYEI HIRLAPí A legfrissebb adatok szerint Fejér megye mezőgazdaságá­ban tovább gyarapodtak az állattenyésztési ágazat ered­ményei. A szakmai felügyelet, illetve a szakmai irányítás ál­tal megfogalmazott jelentések egyértelműen arra utalnak, hogy reális célokat tűztek ki az üzemek az állatállomány gya­rapítására, hozamainak eme­lésére. Érdemes volt a korábbi évek ágazati munkáját alapo­san felülvizsgálni és kezdemé­nyezni a különböző állatfajták javító hatású keresztezését. Si­kerrel járt ez a munka a szarvasmarha-, a sertés-, a jub­és a baromfitenyésztésben is. 1980-ban Fejér megyében 1 millió 228 ezer 618 hektoliter tejet vásárolták fel, 1981-ben 1 millió 325 ezer 549 hekto­litert. A növekedés 96 ezer 931 hektoliter. A szakfelügyelet számos olyan gazdaságot tart nyilván, ahol a fajlagos termelés 5000— 6500 liter fölött van. Ezek kö­zé tartozik az Agárdi Mező- gazdasági Kombinát,, a csá'k- vári Tolbuhin, az enyingi Vö­rös Hajnal és a seregélyesi Al­kotás Tsz tehenészete. A legnagyobb hústermelő ágazat természetszerűen a megye gazdaságaiban is a sertéstenyésztés. A Fejér megyei Áílatforgal- • mi és Húsipari Vállalat a me­gye nagyüzemeiben 1981-ben 90 ezer 627, a kistermelőknél 120 ezer 896 hízott sertést vásá­rait fel. A megyében „termelő­dő" mintegy 500 ezer hízott sertés nagyobbik részét köz­vetlenül Pápára, Győrbe, Bu­dapestre és még sok más fel­dolgozó üzembe szállítják. Növekvő tendenciát mutat a juhtenyésztési ágazat is a me­gyében. A múlt évben 75 ezer anyabirkát tartottak számon, 1985-íg elérik a 80 ezret. SOMOGVT^ Vékony hólepel borítja a Kaposvári Cukorgyár udvarát. Január 11-én kezdődött a kam­Várhatóan több lesz az igé­nyes, magasabb színvonalon előállított könyv, növekszik a színes lapok, folyóiratok meny- nyisége és aránya — a nyom­daipar ugyanis az idén első­sorban minőségi változásokat tervez termékösszetételében. Er­re megfelelő alapot teremtettek az 1981-es esztendőben — a korábbiaknál egyenletesebb és pány utáni nagyjavítás. A köz­ponti vezérlőteremben ismét deszkától takarja az irányító autamatikák műszerfalát, s a sok­emeletnyi magasságba nyúló csarnok gépei régen kihűltek már. Élettelen a gyár ideg- központja, üres a cukorrépa- feldolgozó emésztőrendszere. Csak a levegőben úszik még mindig a kampány alatt a gyár környékén is érezhető édeskés szag. Teljes csőcserét kell végezni a lepárlóállomás és a melegí­tők egy részén.. E berendezé­sek kopása azonban már p korábbi évek igénybevételéből is fakad. Ez a munka elég kö­rülményes. A gyár más részein a szokványos karbantartás fo­lyik. A kiemelt feladatként ke­zelendő felújítási munkákat hi­bajegyzéken gyűjtötték össze. A karbantartást hálóterv alap­ján végzik. Amikor 1983-ban elkészül az új, ötezer négyzetméteres répa­depó, akkor negyvenezer ton­nányi édes növény — a gyár kétheti készlete — tárolható majd itt. Felépítik idén az irá­nyítótornyot, a répamechanizá- ciós rendszer központját is. PETŐFI NÉPE Számos csodálája volt Kecs­keméten a Hírős napok rendez­vénysorozatának, szép nutria- példányokat is láthatott a kö­zönség. A háztáji és kisgazdaságok mellett, több állami gazdaság és szövetkezet is tenyészt nut- riát. Ezek esetenként a prémes állat száraztartásávql is meg­próbálkoztak. Ennek az eljá­rásnak a helyességét, előnyét kísérletekkel még bizonyítani kell. Az viszont már bizonyos, hogy vizestartás mellett egyes betegségek nem fenyegetik a nutriát. A jelenlegi állomány akkora, hogy az idén várha­tóan telíti a hazai piacot. Ezért fontos az exportlehetőség fel­ütemesebb munkával — elért eredmények, és a már befeje­zett nyomdaipari rekonstrukció, amelynek köszönhetően rendel­kezésre állnak a korszerű tech­nikai feltételek. A Kossuth, valamint az Ofszet és Játékkártya Nyomdában folytatódik az export árualap­bővítő beruházás, a Szikra Lap­nyomdában a fényszedés beve­kutatása, a prém és a hús biz­tonságos elhelyezése. A nutria húsát ugyanis elfogadták ha­zánkban élelmiszerként és ér­tékesítése előmozdítja tartásá­nak jövedelmezőségét. Tenyésztésekor azonban cél­szerű a hazai és a nemzetközi piacon keresett divatszínekhez, főként a világos színárnyala­tokhoz alkalmazkodni. Ezekkel magasabb értékesítési árakat lehet elérni. ‘Bács-'Kiskun megyében a Sol­ti, a kiskunhalasi áfész, vala­mint a kecskeméti Univer szer­vezi a nutriatenyésztést. Érté­kes tenyészállatokat helyeztek ki a kistermelőkhöz tartásra. A növekvő érdeklődés miatt ennek a tevékenységnek a jö­vőben még nagyobb jelentősé­ge lesz. DimanttíU napló Baranya egyetlen vidékén sem fejlődött akkorát az állat­tartás, mint az Ormánságban. A háború előtt itt még a man­galica sertés, a hármas hasz­nú régi magyar marhát tartot­ták, ami boriját is, igát is adott, meg egy kevés tejet. Itt a ha­talmas legelőkön az istállózott tejelőmarha-tartás egészen a legutóbbi évtizedig nem tudott gyökeret verni. Ezzel szemben most a megye eqyik legjelen­tősebb tejtermelő tájkörzete­ként tartják számon Sellyét és az „Ormánság Tsz”-hez tarto­zó falvakat. A háztáji tehéntartós itt ak­kor kezdett fellendülni, amikor az állami dotáció belépett. Az összes háztáji marhalétszám majdnem 600 darab, s ez 129 család kezén van. Fejlődött a sertéstartás is. Arra inkább Sellyén szakosodtak. A tehén- és sertéstartás olyan népszerű, hogy itt nem­csak a tsz-tagok, de ipari mun­kások, alkalmazottak, pedagó­gusok is foglalkoznak vele. Méghozzá szerződve. így a tsz-től korlátlanul kapnak szá­las takarmányt. Sellyén három takarmánybolt van, egyet a Gabona Vállalat, kettőt az áfész üzemeltet, ezek a boltok is szép forgalmat bonyolíta­nak. De az élelmes és nagyon tanulékony ormánságiak .még a Kaposvári Cukorgyárat is meg­keresik répaszeletért. A sellyei tsz nem termel cukorrépát, de a szomszédos Drávasztára igen, s mikor az rendel a gyártól irépaszeletet, csatlakoznak a sellyei gazdák is. Van, akinek 1—2 vagon érkezik ősz végén, tél elején a portájára. zetését tervezik, oz Athenaeum- ban az idén befejeződik a sze­dőkapacitás korszerűsítése. A Petőfi és a Kner Nyomda a do­boz- és a csomagolóanyag­gyártás növelésére újabb fej­lesztést tervez, kapcsolódva a gyógyszer-, növényvédőszer- és az intermediergyártás központi fejlesztési porgramjához. Minőségi változások a nyomdaiparban Mindig műfajt kell váltani Zsurzs Éva Ráday Mihály operatőrrel. Szán|cózók Megtelik-e a pince? « Útvesztőben

Next

/
Thumbnails
Contents