Tolna Megyei Népújság, 1982. január (32. évfolyam, 1-26. szám)

1982-01-27 / 22. szám

1982. január 27.

Képújság 3

Városkörnyéki községek I.

A legközelebbi település: Úcsény

A kisiparosok közös hirdetőtáblán ajánlják javító-szolgáltató tevékenységüket

A Minisztertanács Tanácsi .Hivatalának elnöke a korábban a szekszárdi járáshoz tartozó Öcsény és Szálka községekét, valamint a sióagárdi Községi Közös Tanács társközségeit 1982. január 1.-i hatály- lyal Szekszárd városikörnyéki községévé nyilvánította.

— Mi indokolta ezt a döntést? — kérdeztük Szalma Gá- borné őcsényi tanácselnöktől.

— Mint a városkörnyék kialakítására kidolgozott intézkedési tervben is megfogalmazódott, Szekszárd és Öcsény, Szálka, Sióagárd, illetve Harc között kölcsönösen szoros társadalmi, gazdasági, ellátási, munkaerő-foglalkoztatási, földrajzi és közlekedési kapcsolatok vannak, s ezek .miatt a város és a most már városkörnyéki községek összehangolt fejlesztése szükséges. Ezer szál fűz bennünket Szekszárdhoz, amelynek legközelebbi „szomszédja” Öcsény.

Nincs lehetőségünk minden szálnak utánajárni, néhányat azonban villantsunk fel. Jó támpontot adhatnak a száimok, hiszen Öcsény 2430 állandó és 90 ideiglenes lakosából csupán 100—150-en dolgoznak helyben, a tsz-ben, az állami gazdasági sertéstelepen, az erdészetben és máshol. A többiek naponta ingáznak Szek- szárdra és vissza. Döntő többségük busszal. Csupán reggel 5 óra 5 perc és 8 óra 12 perc között hét járat indul a megye- székhelyre, s ér oda mindössze 13 perc alatt. (Szavunkat ne feledve, gondoljunk csak arra, hogy Szekszárdon helyben közlekedve mennyi idő alatt jutunk el a város egyik végéből a másikba!) S ha már a közlekedésről beszélünk: visszafelé, Szekszárdról Őcsénybe 22.53-kor indul oz utolsó busz, és jó a vonatok menetrendje is.

— Apropó! Miért van 90 ideiglenes lakosa Öcsénynek?

— Más vidékekről idetelepü- lőkről van szó. Olyanokról, akik Szekszárdon kaptak munkát, de lakáshelyzetük nincs véglegesen megoldva. Amennyiben sikerül jobb körülményeket teremteni Öcsényben, bizonyára sikerül fokozni a község úgynevezett népességmegtartó erejét, s csökkenteni a városba való áromlóst.

— Min kell éhhez változtatni, s miben segíthet a város?

— Például a művelődési lehetőségek bővítésében, a kereskedelmi, az egészségügyi ellátás, a szolgáltatás további javításában — válaszolta a tanácselnök.

S mi van jelenleg Őcsény- ben? Járda mindenütt, minden utca mindkét oldalán. A 12 kilométeres úthálózatból csupán 2 kilométeren nincs szilárd burkolat. Az idén egyébként 1,5 millió forintért korszerűsítik majd az utat az újtelepi részen. A jó minőségű ivóvizet három bő vizű fúrt kút adja; az iskola 9 tanulócsoportos: a

bölcsőde 20 helyes: s a 3 csoTerefere a község központjában

portos óvodába 85-en járnak. A mozi a művelődési házban van, ahol a nagyterem mellett sok kisebbre is szükség lenne.

— A megyei művelődési központból nemrégiben felkerestek bennünket — mondta Szalma Gáborné. — Beszélgettünk a színházba járásról, s egyéb szekszárdi rendezvények megtekintéséről, az ottani szakkörökről, és több olyan javaslatot, felajánlást kaptunk, amely itteni műsorokat tesz lehetővé, jobb művelődési, kulturális feltételeket teremt.

— Hogyan fogadta a lakosság a január 1.-i változást?

— Praktikusan gondolkodva. Megkérdezték például, hogy ezután ugyanannyi áramdijat kell-e fizetniük, mint a városban lakóknak. Nos, nem.

— Milyen „hivatalos” változásokat jelent a városkörnyékivé válás?

— A tanácstörvény értelmében a korábban a járási hivatalt, vagy annak elnökét megillető hatáskört ma a városi tanács vb-titkára, illetve a vb szakigazgatási szerve gyakorolják. Például építési engedélyt most már nem a járási hivataltól, hanem a városi tanácstól kell kérni. Egyebekben Öcsény a többi városikörnyéki községgel együtt továbbra is megtartja önállóságát, testű let eik korábbi hatáskörükkel rendelkeznék.

Az új szervezeti forma tömören fogalmazva a város és a városkörnyék egységes egészként kezelt ellátó, szolgáltató és tervezési körzet jellegének érvényre juttatását jelenti, amelyben tehát önálló Öcsény tanácsa is, saját költségvetéssel és fejlesztési alappal gazdálkodva.

— Mekkora az építési kedv a községben?

— Tavaly 16 telket alakítottunk ki kétszintes házaknak, s jelenleg 33 családi ház építéséhez szükséges telkekre készül a terv. Ezekre 29 igénylő jelentkezett eddig. Egyébként elég sók idős ember egyedül él jelenleg Öcsényben, s akadnak üresen álló házak is, amelyek szintén elősegíthetik az itteni letelepedést.

— Mennyibe kerülnek az eladó házak?

— A régiek és a kisebbek iránt is van kereslet — ezekért 100—200 ezret kérnek —, s a 3—400 ölön 10—15 éve épült sátortetős házak ára 3—400 ezer forint. Érdemes megjegyezni, hogy Öcsény 750 háza közül 600-ba be van vezetve a víz.

— A múlt év végén felvetődött egy koprdinációs bizottság megalakítósónak gondolata. Ez a város és a városkörnyéki községek jó együttműködésére ügyelt volna. Amikor önt megkérdezték, nem tartotta szükségesnek e bizottság létrehozását. Miért?

— Az új, városkörnyéki forma számos, már spontán módon meglévő tényt foglalt szervezeti keretbe, adott nevet neki, s ezenkívül olyan új feltételeket hozott létre, amelyek szellemében jobban át lehet látni, össze lehet hangolni a tennivalókat. Oly sokat ülésezünk, „bizottságozunk”, s nem egy újabb bizottság javítaná kapcsolatainkat. Azokat nekünk magunknak kell az új keretek között még hasznosabbá tennünk.

VITASZEK ZOLTÁN Fotó: Czakó Sándor

Népesedés és népesedéspolitika

A népesség növeke- -------------—---------=— dése hazánkban mintegy száz esztendője fokozatosan lelassult. 1980- ban a születések száma már csak háromezerrel haladta meg a halálozásokat, s demográfusok előrejelzésének megfelelően elérkezett egy olyan esztendő is, az 1981-es, amikor a lau kosság természetes növekedése megállt, sőt, az év eleji állapothoz viszonyítva bizonyos fokú csökkenéséről lis beszélhetünk. Nyersen fogalmazva ez azt jelenti, hogy mi magyarok a múlt esztendő elején többen voltunk, mint az év végén.

A közelmúltban több szakmai fórum, s több folyóirat is foglalkozott e témával. írók, tudósok, újságírók vitatták, hogy mi okozta a mcgyatországl népesedési helyzet ilyen kedvezőtlen fordulatát. Számíthatunk-e a következő években, évtizedekben lényeges javulásra? Mit kellene tennünk, ha e kedvezőtlen demográfiai folyamatokat fékezni akarjuk? A vita napjainkban is folyik, s feltehetően folytatódni fog a következő években is, hiszen a mélypontot az 1980-as évek végére várják a szakemberek.

Előre kell bocsátanunk, hogy a népességcsökkenés nem vau Iamiféle „magyar átok" hiszen szőkébb nemzetközi környezetünkben, sok európai országban küzdenek hasonló gondokkal. Amíg a vtilóg fejletlenebb régióiban a túlnépesedés a legfőbb veszély, a fejlett.országok- ban már régóta tapasztalják a népességcsökkenés jelenségét. Mit lehet tenni, s kell-e egyáltalán tenni valamit az utóbbi folyamat megállításáért, megfordításáért?

A kérdés második fele talán feleslegesnek tűnik. De tudjuk, hogy akad olyan közgazdászvél ekedés, amely szerint a munkanélküliséggel sújtott fejlett európai országok számára előnyös a népességcsókkenés, s ezért ezekben az országokban nincs is szükség a népesedési folyamatok befolyásolására

A szocialista országok számára ez az érvelés mindenképpen elfogadhatatlan. Ha más megfontolásók nem lis szólnának ellene, számunkra a gazdasági racionalitás is azt diktáljál, hogy a következő generációk létszáma legalábbis azonos legyen az előzőkével. Gondoljunk csak airra, hogy az idős korúak eltartása — az emberi életikor meghosszabbodásának következményeként — már ma is komoly terheket ró társadalmunkra, Képzeljük el, milyen terhet vállalna magára egy folyamatosan csökkenő népességi, amelyben a születések száma évről évre kisebb lenne, mint a halálozásoké, s ahol épp ezért a lakosság egyre kisebb hányada lenne aktív kereső. Nekünk tehát jövőnkre gondolva mindenképpen a népességcsökkenés fékezésén és megállításának módjain kell gondolkodnunk. Ahhoz, hogy a legmegfelelőbb gyógyszert és a kellő terápiát megtaláljuk a he lyzet orvosló sa rai, természetesen ismernünk kellene valamennyi „kórokozót".

Tudnunk tellene' milyen------------------- szerepet játszik

e népességicsölkkenésben a válások számának emelkedése, a házasodási kedv csökkenése, a lakáshelyzetnek — sa sokgyermekes családok életszínvonalának — minden szociálpolitika' intézkedés ellenére is — kimutatható stagnálásai. Vagyis mindazok a tényezők, amelyek Magyarországon cl kisebb gyerekszámú családok irányába hatnak.

'De haizánk népesedési viszonyait erőteljesen befolyásolja az a tény is, hogy miközben az átlagéletkor meghosszabbodott, a fiatal- és középkorú lakosság körében felszaporodtak az olyan halálos kimenetelű betegségek, amelyeknek egyaránt vannak biológiai és társadalmi okai. Ahhoz, hogy az elkövetkezendő években csökkenjen vagy lega'öbbis ne növekedjen e családalapításra is képes nemzedék halálozása, o modern életet kísérő Ibiálógiai és társadalmi rizikótényezők feltárására', a veszélyhelyzetek csökkentésére, az orvostudomány, az egészségügy — egyszóval az egész társadalom összefogására lenne szükség.

Ugyanígy közös feladat lehetne — az kellene, hogy legyen ! — egy olyan átfogó és hosszú távú, önkorrekcióra is képes szociálpolitikai intézkedéstervezet kidolgozása és körültekintő végrehajtása, amelynek eredményeként hazánkban is mind többen vállalnák a több gyermekkel járó gondot, fáradtságot; s újra divatba jönne a három- vagy négygyermekes család.

Mindez — úgy tűnik — ma még csak ólom, s néhány szakember szerint utópia. Hiszen társadalmunk fejlettségi szintje és a népesedési célok megvalósítására rendelkezésre álló anyagi eszközök ma még nem képesek a demográfiai folyamatok tartós befolyásolására. Az is bizonyos, hogy igen nehéz előre kiszámítani egy-egy szociálpolitikai intézkedés várható hatását. A gyes vagy a lakás- vásárlásra nyújtott szociálpolitikai kedvezmény felhasználásának tapasztalatai azt mutatják, hogy egy-egy, a népesedési helyzet javítását célzó intézkedés — bármilyen pozitív legyen is — önmagában, elszigetelten ■ aligha képes tartós hatást előidézni. A gyermekgondozási segély bevezetése után átmenetileg ugyan több gyermek született, de ez az igen pozitív intézkedés sem bizonyult hosszú távon elég ösztönzőnek.

Éppen ezért a k?*e|iö1 1_____________ vőben

olyan megoldáson kell gondolkoznunk, amely magában foglalja a kisgyermekes anyáknak adott támogatásról a gyermek- intézmények hálózatának bővítéséig, a sokgyermekes családok életszínvonalának szinten- tattásótól a lakáshozjutás módjának megkönnyitésjéig mindazokat a tényezőket, amelyek növelhetnék a gyermek utáni vágyott, s nemcsak nagyobb gyermekáldás tervezésére késztetnék a magyar családokat, de végül is aizt eredményeznék, hogy az elkövetkezendő években, évtizedekben több gyermek születne.

VIKOL KATALIN

Kompetitiv árrendszer

Belföldön nem lehet drágább

A közgazdaságilag mind jobban képzett magyar állampolgár számára az ár sok mindent jelezhet: minőséget, a termék előállításához hozzávetőlegesen szükséges anyag és munka mennyiségét, azt hogy drága technológiával vagy (a szintén nehezen megfizethető) kézi munkával hozták-e létre. Sőt: a gazdaságtanban „kikupálódott” laikus azt is tudja, hogy a kenyér, a tej és a hús miért nem drágább..., s hogy például némelyik élvezeti cikk viszont miért drágább a tényleges ráfordításoknál. Sokunk számára nyilvánvaló, hogy az állam különböző eltérítésekkel, forgalmi adókkal — a fogyasztást szabályozva — eltereli a végső árat a költségektől. Az árak alapján aztán döntünk: megéri-e a pénzt, nem nagy teher-e ez a vásárlás pénztárcánkhoz képest.

Az áraknak nemcsak a kisfogyasztókat, hanem a nagyokat; a vállalatokat is orientálni- tálniuk kell döntéseikben. A gazdálkodó szemszögéből az árak — pontosabban a termelői árak — a gazdasági folyamatok legmozgékonyabb, leggyakrabban változó szereplői. Az ár egyik nap még a termelés fokozására, a másik nap esetleg a gyártás fékezésére készteti a vállalatokat.

Magyarországon a nemzeti jövedelem több mint a fele a külkereskedelem csatornáin realizálódik. Ilyenformán logikus, hogy a gazdálkodókat akkor orientálja és ösztönzi döntéseikben helyesen az- árrendszer, ha ez a külpiaci érték- és arányokat is tükrözi. Termelői árrendszerünk akkor segíti elő gazdaságpolitikai céljaink megvalósulását — például: az erőforrások hatékony hasznosítását, a termelés idomulását a kereslethez, a technika korszerűsítését és így tovább —, ha a termelés költségei, a különböző anyagok árai illetve a végtermékért kapható összeq igazodik a világpiaci értékítélethez. Az 1980-ban bevezetett kompetitiv árrendszernek éppen az volt a célja, hoqy gazdaságunk az árakat tekintve se szakadjon el környezetünktől.

De mi is az a kompetitiv árrendszer? Lényege, hogy a központilag kijelölt gazdálkodó szervezetek csak a tőkés kivitelben elért nyereségüktől függően alakíthatják belföldi áraikat. Az úgynevezett kompetitiv szférába tartozó vállalatokat tehát a kötöttség sarkallja arra, hogy dollár elszámolású piacokon magasabb árat érjenek el, csak így értékesíthetik jobban termékeiket a hazai picon is. A lassan két esztendeje bevezetett árrendszer révén szorosan kapcsolódnak egymáshoz a belföldi és a-külföldi árak.

Az árrendezés elsődleges célja, hogy a vállalatok gazdálkodási elképzeléseikben általánossá váljon az anyag- és energiaköltségek világpiaci áron való számba vétele, ami feltehetően takarékosságra, ésszerű gazdálkodásra ösztönöz. A másik cél: az iparcikkek termelői árszintjét a tőkés piacokon elért exportárszint szabályozza, a vállalati jövedelmezőséget pedig az exportjövedelmezőség.

Az új árrendszer egyes részelemeit életbe lépésük óta több alkalommal módosították, mert a gyakorlat a várt eredményeket nem mindig és nem a kívánatos mértékben hozta. Elsősorban a hatékonyság és a minőség javulásáról, a vállalati rugalmasság fokozódásáról, a verseny erősödéséről van szó. Gondot okoz, hogy a termeléséből megfelelő hányadot külpiacon értékesítő vállalat — elvileg — akkor is növelheti belföldi termékei árát, ha emögött nem áll minőségjavítás és korszerűsítés. Egyetértenek a szakemberek abban is, hogy — külgazdasági egyensúlyunk javítása érdekében — a gazdaságos exportsávban a volumennövekedést is szorgalmazni kell.

Az új árrendszer egyébként a rugalmasság jegyében készült: nem merev, nem örökérvényűnek tekintett, lépést tart a változásokkal. Ezt igazolja, hogy az idén újabb és újabb vállalatokat vonnak be ebbe a szférába.

MOLNÁR PATRÍCIA

Indulásra kész a „sokadik” busz Szekszárdra