Tolna Megyei Népújság, 1982. január (32. évfolyam, 1-26. szám)
1982-01-24 / 20. szám
Mai számunkból XXXII. évfolyam, 20. szám. ARA: 1,40 Ft 1982. január 24., vasárnap. AZ ALAPÍTÓ PARANCSNOK (3. old.) VAD ÉS VÉDELEM NÉLKÜL (4. old.) TEXTIL A FALON (5. old.) CSAPATRÓL CSAPATRA EGY RENDELŐINTÉZET A MEGYEBAJNOKSAGBAN ELSŐ NAPJAI (6. old.) (3. old.) í r Mozog a munkaerő Olvasom a nagy példányszámú képeslapban a sajnálkozó hangvételű jegyzetet V. Gyula esetéről. Munkahelycserére kényszerült a derék ember, nem kevesebb, mint két forinttal magasabb órabérért. Plusz a túlóradíj, összesen tehát 6—800 forinttal kérés többet havonta az új munkahelyen. Amikor kikérte a munkakönyvét, szemérmesen csak annyit mondott: családi okok miatt döntött így, meg aztán az új vállalat közelebb van a lakóhelyéhez. V. Gyula ugyanis — a jegyzetíró szerint — szégyellte, hogy pénzért cserél munkahelyet. Az effajta szégyenkezés társadalmi méretű konfliktust jelez, a többség ugyanis helyteleníti, hogy az egyik munkahelyről a másikra vándorolgató munkás jobban járjon azoknál, akik hűségesek régi munkahelyükhöz. Valóban! Kinek jó az, ha újra feltámad a nagy nehezen lecsillapított fluktuációs-láz? Vizsgálódjunk kissé pontosabban. Fluktuáció: a statisztikusok közmegegyezése szerint minden fél éven belüli — és bármi okból bekövetkező — munkahelyváltoztatás. Korábban ez keményen elítélendő volt, harcoltunk is ellene minden lehető és lehetetlen módon, majd megszületett a felismerés, hogy a fluktuáció mégiscsak differenciáltan kezelendő. Hasznos, mert eszköze, módszere a munkaerőforrás újraelosztásának. A fluktuáció okozta estleges társadalmi és gazdasági károk pontos felméréséhez viszont tétovázás nélkül kellene meghatározni a hosszabb időtávon is kívánatos mozgásirányokat. Csakis ezek ismeretében vállalkozhatunk annak eldöntésére, hogy mit nevezünk káros, és mit hasznos fluktuációnak? S mert e kritériumok pontos megfogalmazása a mai napig is várat magára, fogadjuk el a nem is olyan rég még tarthatatlannak minősített álláspontot: a fluktuáció nem minden eszközzel, és nem feltétlenül üldözendő társadalmi jelenség. Különösen akkor nem, ha meggondoljuk, hogy fölfogható bizonyos feszültségek jelzéseként is. S ha lehetőségeit nem korlátozzuk — főleg nem adminisztratív intézkedésekkel —, akkor máris tettünk valamit e társadalmi feszültségek enyhítése érdekében. Ráadásul: ha felfedeznénk a fluktuáció tudatos kezelésének, irányításának módszereit, akkor az egész folyamatot — még ha ezt jórészt egyéni indítékok vezérlik is — a korábbinál sokkal inkább állíthatnánk gazdaságfejlesztési céljaink szolgálatába. V. Gyulának tehát semmi szégyenkeznivalója nincs, a lehető legésszerűbben döntött akkor, amikor a magasabb bér ígérete miatt munkahelyet változtatott, s döntése, valószínűleg, egybeesett a társadalmi méretekben is kívánatos észszerűséggel. Ám tágítsuk a kört, s nézzük V. Gyula sok-sok, hasonlóképpen gondolkodó kollégáinak döntését, a legfrissebb statisztikai adatok tükrében. Nincsenek kevesen, akik elhagyják a nagyipari munkahelyeket, még akkor sem, ha évek óta egyre lanyhább a fluktuáció; tavaly a fizikai dolgozóknak mindössze 13—15 százalékát érintette. Hová mennek ezek az emberek? 1976 előtt a népgazdasági ágakon belüli mozgás volt a jellemzőbb, illetve a mezőgazdaságból a nagyiparba történő áramlás. Napjainkra fordult a helyzet. A „belső" mozgás jóval kisebb arányú, mint korábban. Nyilván azért is, mert csak 1976 után léptek érvénybe a munkahelyváltoztatásokat adminisztratív eszközökkel korlátozó intézkedések, amelyek egyébként azóta érvényüket vesztették. S feltehetően azért is, mert e rendelkezések olyan bérnivellálódási tendenciákkal párosultak, hogy például a nagyipari munkások számára voltaképpen tökéletesen mindegy volt, hogy melyik vállalatnál dolgoznak. A többség kényszerű beletörődéssel fogadta ezt. Am voltak, akik nem maradtak nyugton. Nem véletlen, hogy a tsz-melléküzemek elleni támadások éppen ez idő tájt indultak meg; hogy az iparvállalatok, nagyjából 1977-től kezdve, egyre többet panaszkodtak e melléküzemek „munkaerő-elszívó hatása" miatt; hogy másfél-két évvel későb már a szakirodalomban is megjelentek a mező- gazdaság munkaerőkibocsátó képességével kapcsolatos kérdőjelek; hogy az elmúlt ötéves tervidőszak munkaerőmérlege drasztikus ipari és építőipari létszámcsökkenést mutatott; s hogy egyre többen és egyre hangosabban ismételgették a kérdést: „de hát hova lesznek azok, akik elhagyják a nagyipari munkahelyeket?” A KSH ezzel kapcsolatos adatgyűjtése pontos választ ad a kérdésre, s e válasz nem mindenben egyezik a korábbi sejtetésekkel. Igaz: az ipar lészámveszteségeket szenvedett a munkaerőhullámzásban, a mezőgazdaság pedig létszám- gyarapodást könyvelhet el. Viszont — s ez valószínűleg meglepő —, a létszámmozgás másik nyertese a kereskedelem: több mint 10 ezer új munkavállaló. A statisztikusok azt is kimutatták, hogy pl. 1980-ban, a fluktuáció miatti mintegy 24 ezres ipari létszámveszteség alig egyharmadával bővült csak a mezőgazdasági dolgozók száma. Vegyük ehhez még hozzá, hogy ez az átcsoportosulás enyhítette az ingázással kapcsolatos gondokat; hogy az efféle fluktuációnak jótékony hatása volt a „vidéki" lakosság ellátására, a „vidéki" szolgáltatóipar munkafeltételeire és teljesítőképességére. S ne feledkezzünk meg arról sem, hogy az ipari létszám csökkenését regisztráló statisztikai elemzések mellett, más vizsgálatok változatlan, és többnyire kihasználatlan ipari létszámtartalékokról beszélnek, minden esetben visszavezetve e tényt a nagyipari munka általános szervezetlenségére és az iparvállalatok együttműködési zavaraira. VÉRTES CSABA A téli hónapokban,, különösen akkor, mikor o mostanihoz hasonló, jeges idő van, a juh- tartással foglalkozó .mezőgazdasági nagyüzemekben a birkákat nem tudják kihajtani, így azok a hodályban és a karámban maradnak. Minthogy a megye valamennyi üzemében elvégezték a téli mélyszántást a földeken nem maradt kukoricaszár, aimit az enyhébb napokon legelni tudnának az állatok. A bonyhádi Pannónia Szövetkezetben,, Hónig pusztán a múlt év végén készült el hárommillió forintos költséggel a kétezer férőhelyes, faszerkezetes julh'ho- dály — saját erőiből. A szövetkezetben oz elmúlt évben 2400 volt az anyajuháilomány, az ezekről lenyírt gyapjú pedig több mint 150 másza. A gyapjút egyébként jó áron,, kilogrammonként 115—120 forintért értékesítették. A 2000 pecsenyebárányt zömében exportálták az NSZ'K-ba, Olaszországba és Líbiába. Az idén, tekintettel a kedvező tartási körülményekre növelni kívánják a szaporulatot. diFotó : K. A. Bárányok exportra, Bonyhádiéi Jó minőségű lucernaszénát kapnak ilyenkor télen az állatok Idén több juhot tartanak, mint tavaly Marjai József Tbilisziben Marjai József, a Miniszter- tanács elnökhelyettese a magyar—szovjet gazdasági és műszaki tudományos együttműködési kormányközi bizottság magyar tagozatának elnöke Tbiliszibe utazott a bizottság soron következő, 28. ülésére, amely hétfőn nyílik meg a Grúz SZSZK fővárosában. Marjai Józsefet a repülőtéren Nyikölaj Talizin, a Szovjetunió minisztertanácsának elnökhelyettese, a bizottság szovjet tagozatának elnöke, Zurab Patarfdze, a Grúz SZSZK minisztertanácsának elnöke, Otar Cserkezija, a köztársaság minisztertanácsának elnökhelyettese, valamint más hivatalos személyiségek fogadták. Időközi választások Ma időközi választásokat tartanak hazánkban. Egy — Bondor József halála miatt megüresedett — országgyűlési képviselői helyet töltenek be Fejér megye 1. számú választó- körzetében. Ezen kívül mintegy 900 községi, városi és budapesti választókerületben adják le szavazatukat az erre jogosultak a helyi tanácsok leendő új tagjaira. Gyermekliget Pakson Munkásör egységgyűlések Országszerte folytatódtak ezen a hét végén a munkásőrség egységgyűlései, amelyeken megemlékeztek a testület megalakulásának 25. évfordulójáról, fékeztek a testület megalakulásának 25. évfordulójáról. A Szántó IKovács János nevét viselő hódmezővásárhelyi mun. kásőregység ünnepi gyűlésén az MSZMP Központi Bizottsága nevében Németh Károly, a Politikai Bizottság tagja, a Központi Bizottság titkára üdvözölte cl hódmezővásárhelyi munkásőröket. Bejelentette, hogy a Szántó Kovács János munkás- őregység elnyerte a Haza Szolgálatáért Érdemérem arany fokozatát. Budapesten a VI. kerületi Bokányi Dezső zászlóalj gyűlésén Markója Imre igazságügy-miniszter, a IX. kerületi Jurinovics Miklós zászlóaljnál Schulteisz iEmü'l egészségügyi miniszter, cl Csepel Vasmű mun- kásőreimeik ünnepségén Katona Imre, az Elnöki Tanács titkára szólalt fel. Gödöllőn Váncso Jenő mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter tűzte fel a Haza Szolgálatáért Érdemérem arany fokozata kitüntetést a Kobzi János munkásőr zászlóalj csapatzászlajára- Ugyanezt a kollektív kitüntetést adta átPul- lai Árpád közlekedés- és postaügyi miniszter a budapesti XII. kerületi Ság,vári Endre zászlóaljnak, Faluvégi Lajos, a Min isztertanács elnökhelyettese a zalaegerszegi Varga Gábor zászlóaljnak,, Czinege Lajos hadseregtábornok honvédelmi miniszter a szolnoki F. Bene László városi zászlóaljnak, Ábrahám Kálmán építésügyi és városfejlesztési miniszter o dorogi Pave lka Mihály járási zászlóaljnak.. Az MSZMP Központi Bizottságának osztályvezetői közül Bállái László Baján, Baranyái Tibor Szombathelyen, Berecz János Nyíregyházán, Győri Imre a gyöngyösi egységnél köszöntötte a munkásőrö- ket. (MTI). Sokam emlékeznek még arra, hogy Pakson, a 6-os út mellett nagyon sokáig egy TCIZÉP-telep nyújtott nem túlságosan esztétikus látványt A Duna-part rendezésére kialakított koncepció azóta itt nagy változásokat hozott. A telepet 1978-ban felszámolták, KRESZ-parkot létesítettek, amivel megadták az időközben már valósággá vált gyermekliget kereteit. A többes szám használata ebben az esetben teljesen indokolt, mert az összesen 2 millió 600 ezer forint értékű munkából legalább 1 milliót képvisel a legszélesebb körök társadalmi munkája. Ennek az összefogásnak köszönhető az 50x22 méteres kézilabdapálya, ennek a 6 méter magas dróthálákterítése. A szabadtéri bútorak, játékok akác- és tölgyfaanyagát a Paksi A. G. biztosította,, a kivitelezés Vass György szobrászművész terveit és keze munkáját dicséri. Azt, hogy a gyermekliget mennyire nem dekoráció, fényképünk is bizonyítja. Pénteken este jártunk a helyszínen, amikor népes gyereksereg élvezte villanyfényben a korcsolyázás örömeit. A korcsolyázás természetesen nemcsak szórakozás, hanem testedzés is. A társadalmi ösz- szefogás így a mozgást ugyan igénylő, de az ilyen lehetőségekben meglehetősen szűkölködő városi gyerekek egészséges életmódjának kiül okításában is szerepet kapott. A „kiszolgálás” egyébként teljes, a tanács költségvetési üzeme melegedőt csinált, o büfében pedig forró tea kapha,tó,-s. -n. Fotó; K. A. Kezdők, haladók és pihenők...
