Tolna Megyei Népújság, 1982. január (32. évfolyam, 1-26. szám)
1982-01-23 / 19. szám
1982. január 23. e ^ÊPÜJSÀG — Két kötet, két könyv von előttünk az asztalon: Szervezeti és működési szabályzat. Ez a MEZŐGÉP bibliája. Ebben foglaltatik tehát a szekszárdi MEZŐGÉP irányítási struktúrája, vállalati stratégiája. Titok — Nem. Nem titok. Ebben az a lényeg, hogy a gazdálkodási folyamatot szabályozza, illetve meghatározza, hogy vállalatunk termeléscentrikus és a gazdaságos működést tartja elsődlegesnek. — Kinek kell ismerni e könyvek tartalmát? — Hát elsősorban nekem. Aztán a dolgok természetéből fakadóan az egész vezérkarnak, mert onnan kapom meg mint szervező, mint csoportvezető az instrukciókat, hogyan dolgozzunk ki egy tételt. — Tehát az igazgatótanácsnak van a szervezőtanácsadó alárendelve? — Az igazgatónak. Az a dolgom, hogy a rendelkezésre kapott információkat feldolgozzam, és a témákban ajánlást, sőt önálló kutatás alapján új termindlógiákat adják a vezetésnek. — Fogalmazzunk kicsit pontosabban. — Hét területen dolgozunk. Első: új termékek gyártásának szervezése, a termelési szerkezetváltozás kidolgozása. Ez a legnagyobb téma, a többiek másodlagosak. Itt kell eljutnunk oda, hogy a meglévő termelési kapacitást maximálisan kihasználjuk. Tehát a technológiát javasoljuk. Figyelembe véve természetesen a tröszt instrukcióit, valamint számos kutató intézet — a miskolci nehézipari, a MEFI és más intézetek — kutatási eredményeit, prognózisait. így jutottunk el addig, hogy világszínvonalra emeltük az RTA 602-es cukorrépa-beta- karító gépet, amelyből pillanatnyilag negyven darabot tudnánk azonnal eladni, pedig hárommillió forint körül van egynek az ára, de a világszínvonal az már mond valamit. . . Az is, hogy az egyik bemutatónkon maga a miniszter vezette a gépet. — Úgy három éve folyik rendszeres szervező- munka a vállalatnál... — Körülbelül. 1977-ben adta ki az igazgató először ezzel kapcsolatban az utasítást, de 1978-ban realizálódtak a formák. Sőt, már számaink is vannak arról, hogy tavaly a 442 milliós tervet 476 millióra teljesítettük, az értékesítési tervünk 458 millió forint volt, de végül 521 millió forintról beszélhetünk már, s ez mutatja idei programunk nagyságát- nehézségét is, hiszen értékesítési tervünknek 1982-ben 551 millió forintot kell elérni. I — Nem lesz könnyű. — Meghiszem azt, hogy nem. De készen állunk. Amikor az élelmiszergazdaságban csökkentek a beruházási lehetőségek, mi majdnem fejre álltunk. Ha a termelőknek nem kell a gép, a „fogyasztási cikk", akkor mi becsukhatjuk a boltot. Ha. . . Node, van piackutatás, előre készített program és így nem azon fáj a fejünk, hogy mit gyártunk jövőre, hanem, hogy hogyan. A hogyanban benne van az olcsóbb előállításra való törekvés, a dolgozók munkabérének tervszerű növekedése éppen úqy, mint az anyag takarékosság. — Az anyaggal sok helyütt rosszul gazdálkodnak. — Nálunk is ez volt a helyzet. Például, ha kellett egy szerszámacélból húszcentis darab, levágták a hosszú — 3 méteres — szálból, s ki tudja, mi lett annak a sorsa. Most azt dolgoztam ki, munkatársaim segítségével, de az én ötletem alapján, hogy minden darab acélt visszaadunk a raktárba. Ennek a bizonylatolása meglehetősen sok fejtörést okozott nekem, de meqérte a fáradságot. Ma egy ilyen szóban forgó húszcentis darab is a polcon van, és megfelelően dokumentálva, milyen a minősége, mire használható — és ha ekkora acél kell valamire — kilója kilencszáz forint körül van —, akkor a raktáros lekapja a polcról, és máris viheti a dolgozó a kérdéses alkatrész elkészítéséhez.. — Itt aztán a műszaki fejlesztésnek is közbe kellett avatkozni, őket is az új szervezési rendszerhez kötni, érdekeltté tenni. — így van. Mondok egy fontos dolgot: kísérleti telepünk van, kiváló mérnökökkel, és nagy szaktudású szakmunkásokkal. Ha kiadunk egy témát, melyet jól megrágtunk előtte, ott elkészítik a mintadarabot, és kipróbálják, magunk is átvizsgáljuk, nyúzzuk a témát is: mibe, miért any- nyiba kerül, és végül hasznos-e a gép. Ha minden stimmel, akkor a termelési technológia kidolgozása következik, a termelési folyamat kimunkálása, a kapcsolódó bizonylatoláselszámolás papírra vetése és még mindig nem indul a termelés, mert a sorozatgyártás programját is ki kell dolgoznunk, természetesen az érintett osztályok, részlegek segítségével, véleménye alapján. — Nem lehet valami olcsó mulatság egy közép- vállalatnak, bár a megye legnagyobb gépgyártója, kísérleti műhelyt, telepet fenntartani. — Erre momentán nem tudok válaszolni. Egy pillanat, a közgazdasági osztálytól megkérdezem. .. Tizenöt millió forintot lehet évente erre számítani, most mondta a kollégám. — Megéri ez a kockázat, a pénzköltés a bizonytalan jövőért? ' — Korszerű vezetés nem képzelhető el ésszerű kockázat- vállalás nélkül. Bizony, kockáztatni kell. Említettem már, hogy az élelmiszergazdaságban bizonyos visszafogás volt a beruházási javak területén, de mi sem a kutatással, sem a jövőbe nézéssel nem állhattunk meg, tehát kell lenni stratégiai tervünknek, abban konkrét példáknak, amelyek a legváratlanabb esetekben is elő- vehetők. — így adódott, hogy nem a profilba vágó gépipari termékekkel foglalkoztak a közelmúltban ... — Lehet, hogy a jövőben is lesz ilyen. Most azonban az öntözőcsőgyártás újból előrelépett, már teljes kapacitással megyünk a gépekkel, tudjuk, hol mennyi csőre lesz szükség, és ismerjük a közgazdasági változásokat is a fejekben, ha szabad így fogalmaznom, hogy tehát a termelők keresik az újabb-, gazdaságos termelési módokat. Az öntözés persze nem olcsó, de... — Volt rá példa, hogy a csőkészitő gépet leállították, a nagykereskedelem és a központi gyár udvarán glédákban állt a cső. — Ez a baj. öntözni nem azért kell, mert szárazság van, hanem azért, hogy korszerű legyen a növénytermesztés, kizárja az időjárás hátráltató voltát, azaz nagyobb biztonságot adjon a tervszerű termeléshez. Ezt korszerű eszközök nélkül nem lehet végezni. A mi dolgunk tehát, hogy az öntözőberendezések tekintetében is a legjobbat adjuk. — Feltételezem, hogy az Ínséges időkben, amikor a csövek kilométerei álltak kalickában, akkor is folyt a kutató munka. — Ez így van. De a cukorrépagépnél is ez a helyzet. Most azon fáradozunk, hogy a sorozatgyártást dolgozzuk ki. E témában jó előre vagyunk már. A másik: a szőlőtermesztés gépeinek gyártása is a mi feladatunk. Meg lehet nézni ezekben a napokban is, hogy Kajmádon, a Szekszárdi Állami Gazdaság területén milyen szép munkát végez a metszőgép, meg a szárzúzó, amely mindenféle hulladék aprítására jó. — Még az erdők fakitermelési helyén is a maradékot lel tudná aprítani ... — Mint a parancsolat. Kipróbáltuk a gépet. Csak hát az ott maradó „hulladék” hasznosítása már más téma, például a hulladékégető kazánhoz való eljuttatása, illetőleg a szállítás problémájának kidolgozása. . . Ez más terület. Elég a mi bajunk. — Most mi foglalkoztatja leginkább a MEZŐGÉP szervezőjét, az igazgató tanácsadóját? — Olyan sok a tennivaló, hogy sorolni is csak nagy bátorság után merek. Itt van példának okáért ez a téma: a törzsadatállomány számítógépes könyvelése. A második félévben térünk erre át. Aztán ide tartozik az is, hogy a gyártmányfejlesztést a gyártásfejlesztéssel hozzuk egyenesbe. A piac állandó figyelése, mire van szüksége a felhasználónak, tehát igényfelmérés és a gépeink bemutatása után milyen a visszhang? Alkalmazkodnunk kell a termelőkhöz, a piachoz. S ekkor még nem is szóltam a külpiaci verseny állandó szemmeltartásáról. Ha leállnánk a fejlesztéssel, spekulációval, be is csukhatnánk a gyárkaput. Ezért igen gyakori, hogy iparágon kívüli dolgokra is erősen oda kell figyelnünk. Ha pedig a téma elindul, akkor annak olyannak kell lenni, hogy a vállalat minden munkapadján dolgozó ember tudja, mi a tennivalója, hogyan kapcsolódnak a gyáregységek egymáshoz, a kívülről jövő kooperáció miként illeszkedik a termelés folyamatába — ezt mind papírra kell vetni, és persze végrehajtani. — Előlodul természetesen, hogy egy kiadott utasítást, rendelkezést, technikai folyamatot nem hajtanak végre, nem tartanak be. — Ilyenre még nem volt példa. .. Mondom a második fő tennivalómat: a határozatok, utasítások, ' mondhatjuk bárminek, mind az én kezembe jönnek össze, gyakorlatilag mindenről kell tudnom, tudok is mindenről. Tudom, hogy az a gyártási folyamat, tehát szó- szerint vegyük: alkatrész, mikor honnan jön a szerelőhelyre. Tudom, hogy ennek mikor kinél kell utána nézni ' és figyelmeztetni. Tehát nem maradhat el egy alkatrész sem a „sorból". S ezért is, illetőleg ennek részeként kidolgoztam és közösen fejlesztettük az egy- helyről történő végtermék kibocsátását. így a gépeket hatékonyabban tudjuk üzemeltetni, a termék minősége garantált, a szerszámgépek kihasználása az adott helyzetben a legoptimálisabb, a csatlakozó üzemrészek együttműködése pedig kifogástalan... — Most mi van az asztalán? — Konkrétan az RTA 602-es sorozatgyártásának megszervezése. A második a számvezérlésű automata-forgácsolási eljárás bevezetése, ebben az új üzemben van példának okáért tízmillió forintot érő szerszámgép is. A harmadik, szóltam már róla: a közpionti végtermék-kibocsátással kapcsolatos belső kooperáció témája. — Ez a három év, ami a szervezést-átállást illeti, gondolom azzal is járt, hogy néhány embert el kellett mozdítani. — Osztályok, csoportok szűntek meg, újabbak, új funkcióval, más fölállással jöttek létre. De mindig az után, hogy bszéltünk az emberekkel, akiket érintett az átszervezés, volt akinek fájt, elment, mások / meg annál nagyobb kedvvel fogtak a munkához, mert olyan helyre kerülhettek, aBol képességeiket kibontakoztathatják. — Ebben a helyzetben, tehát, hogy a szervezési munka ilyen nagy hatással volt — a mélyből leljött a vállalat a jó helyre —, az emberek anyagiakban is megtalálták a számításukat . .. Úgy tudom, hogy a gépiparban az elsők között van a vállalat. — Igen, az átlag fölött 11,5 százalékkal, de a béremelésünk is hétszázalékos volt, és a szóban forgó kisebb intézkedések is hozzájárultak az eredmények négyszázalékos növeléséhez. És a jövőben méginkább „bejönnek" az eddigi intézkedéseink. Mert sokat mondhat az, hogy a vállalatunk szervezeti életében 580 döntési esetben lehet véleményt mondani, amelyek minden egyes tétele a hatékonyabb gazdálkodást segíti elő. — És a munkások fizetésének növekedését is ... — Szóval e területen is vannak eredményeink. Nem ritka az olyan hegesztő, aki nyolcezer forintot visz haza egy hónapban. — A szervezés, amit ön itt csinál munkatársaival, előmozdítója volt a MEZŐGÉP fölemelkedésének? — Ez is csepp a tengerben. Mindannyipnk lelkiismeretes munkája, sok fejfájása benne van abban, hogy gépeink a világpiacon is jók, és termékeinkre van vevő, és hogy jó passzba kerültünk. PÁLKOVÁCS JENŐ Múltunkból Szemcséd község főjegyzője 1905 június 3-án írt jelentésében arról tájékoztatta a járási főszolgabírót, hogy községében minden birtokos szerződtetett aratókat, és a szerződések akadálytalanul teljesítetni fognak. „Aratási sztrájkmozgalom jelenségei nem mutatkoznak” — írta nagy határozottsággal. Három nappal később a tamási főjegyző is tájékoztatta a főszolgabírót: „Aratási sztrájkmozgalom nálunk nem észlelhető, s így nálunk aratógépeknek készletben tartása felesleges”. Póri községből érkezett jelentés is a teljes nyugalomról szólt. Regöly arról tájékoztatta a főszolgabírót, hogy „ezidő szerint még legkisebb jele sem mutatkozik annak, hogy köztük — mármint az aratók között — sztrájkmozgalom volna készülőben’’. Ozoráról sem volt más a jelentés: „Ozora községben az aratási sztrájkmozgalom jelenségei nem észlelhetők" — jelentette a főjegyző. Felsöireg- ről jött jelentésben is megnyugtatóak voltak a sorok. Magyar- kesziből pedig határozottan jelentették ki június 4-én, hogy „Aratási sztrájkra nincs kilátás.” A bedegi jegyző pedig még hozzátette: „körjegyzőségem területén aratógépre nincs szükség’’. „Aratósztrájktól tartani nem lehet” — így az érté- nyi jegyző, a pincehelyi jegyző pedig így fogalmazott: „Aratási sztrájkmozgalom tünetei nem észlelhetők”. Idézhetnénk a többi község jelentését is. Egyetlen egyben sem tesznek jelentést arról, hogy akár csak a gyanúja is felmerült volna a sztrájkmozgalomnak. S aztán egyik napról a másikra minden a fejetetejére állt. Nagykónyiban 1905 június 18-án kitört az aratósztrájk, egy nappal később már csapatostul járták a pusztákat a sztrájkolok, csatlakozásra bírták más gazdaságok szerződött aratóit is, s a cselédség is megtagadta a munkát. Néhány nap alatt az egész járásban sztrájkoltak az aratók, nem hallatszott a kaszák suhogása, és a kasza- kalapálás oly sokszor megcsodált ritmusa. Alig győzte olvasni az alispán a Tamásiból érkező táviratokat, amelyekben csendőrséget, lovasságot és gyalogos katonaságot kértek a sztrájkolok ellen. S amikor kimerültek a főszolgabíró lehetőségei, akkor meg a földbirtokosok és nagybérlők küldözgették sürgönyeiket, könyörögve leyalább fél századnyi katonaságért, hogy védelmet nyerjenek a sztrájkolok haragja ellen. S alig néhány nappal később hasonló módon jelentkezett a dombóvári főszolgabíró, és a gyönki is.* A sok ezer holdas gazdaságokban megállt a munka. Idézzünk néhány táviratot. Goldschmidt nagybérlő az alábbi táviratot küldte június 26-án az alispánnak: „Ha Kó- nyi. Póri, Tamási, Iregh és környékbeli puszták azonnal katonaságot nem kapnak, végzetes szerencsétlenségnek nézünk elébe’’. Ugyancsak 26-án Bischitz János, Löwensohn Gáspár, Hirsch Ignác, Goldschmidt József, Strasser Arnold, Strasser Vilmos, Hónig Jakab, Wurm Ignác nagybérlők együttes táviratban keresték meg az alispánt, és kértek segítséget: „A tamási járás területén körülbelül 60 gazdaságban aratók és éves cselédek csoportosulva az egyik gazdaságból a másikba vonulnak, 'mindenütt a békésen dolgozó munkásokat megfélemlítik, munkából kiállítják, cselédsztrájk kitört, beláthatatlan anyagi és erkölcsi kár fenyeget bennünket, közigazgatási hatóság nem rendelkezik elegendő csendőr(rel) és katonával, alázattal kérünk sürgős intézkedést közbiztonság megvédésére, tudomásunk szerint hatóság 3 század katonaság kivezénylését kérte, nagyterjedelmű forrongásban lévő területen ezen katonai assistenz elégtelen leend, de elégtelen a köziqaz- qatási hatóság személyzete (is), hogy a felforgatott rendet helyreállítsa. Alázattal kérünk hathatós és qyors intézkedést". Az alisoán a fenti távirat alapján intézkedett. Utasította a tamási főszolgabírót, hogy a már kirendelt 2 század katona- sáagal és 40 csendőrrel akadályozza meg a munkások csatangolását. Egyidejűleg meg is dorgálta a főszolgabírót, mondván ne a járási székhelyen, hanem a területen tartózkodjék, ott, ahol a bajok vannak. Arra is utasítást adott, hogy a kihágás miatt — a sztrájk kihágásnak számított, s a helyszínen lejietett intézkedni — a kiszabott büntetéseket azonnal hajtsa végre. Június 28-án megtörtént a sztrájkolok és a csendőrség fegyveres összecsapása is. A tamási főszolgabíró jelentette az alispánnak: „Jelentem, hogy folyó hó 28-án Megyes pusztán a sztrájkoló ottani cselédek a környékbeli cselédekkel szövetkezve a csendőrség felhívásának ellenszegülve a csendőrséget megtámadták, miután a csenrjőrség fegyverét használva, egy egyén jobb keze fejét keresztül lőtte, míg egy másik egyénnek pedig balkaron szuronnyal átszúrva..." Az alispán a jelentést tudomásul vette, s ugyanezt tette az alábbi esetben is: „Mintegy 140 tagú torvai, nyimi és somi arató barangolva kényszerített 50 simontornyai aratót a munka abbahagyására, s velüktartására. Utánuk menve 7 csendőrrel, kétoldal- ról elébük kerültem, mely alkalommal nagyobbik csoport letartóztatásnak ellenszegülve, Szirb és Göncz csendőr egy ízben szuronyt és fegyvert használt és Döme József torvai arató életveszélyesen, Bajmusz Lajos súlyosan megsebesült. 56 egyén letartóztatva, 29 reggel Tamásiba kisértetett...” Június 29-én jött a távirat, hogy Döme József meghalt. A csendőrség, a lovasság és a gyalogság bevetése mellett a hatósságok sztrájktörőkről is gondoskodtak. Az úgynevezett „tartalékmunkásokat’' vetették be, hogy az aratás, ha zökkenőkkel is, de haladjon. Nem egyszer megtörtént azonban, hogy maguk a sztrájktörők is sztrájkba léptek, magasabb bért követelve. Érdekes a közigazgatási bizottságnak az összefoglaló jelentése. Ebből kiderül, hogy a tamási járásban 14 század katonaságot és 141 csendőrt, a dombóvári járásban 5 század gyalogságot és 75 csendőrt, a simontornyai járásban pedig 3 század gyalogságot és 26 csendőrt vetettek be. A megyébe érkezett „tartalékmunkások” száma a következő volt: a dombóvári járásba 1076, a tamási járásba 1795, a völgységi járásba 40 munkást irányítottak. Mi volt a sztrájk oka? Erre a kérdésre valamennyi főszolgabírónak válaszolni kellett. Legérdekesebb jelentést — és a legszókimondóbbat is —• Tamásiban fogalmazták meg. Idézünk belőle néhány részletet: ....az aratási és cselédsztrájk keletkezés ének okát az aratók és cselédeknek a jelenleg már tarthatatlanná vált helyzetük javítására irányuló törekvésben kell keresnünk...". ....a járás" területén lévő óriá si latifundiumokon a szemes gabonán kívül takarmánytermesztésre fektetvén a fősúlyt, a munkások azon hitben és meggyőződésben élnek, hogy daczára ugyanannyi munkájok- nak. keresményük mégsem üti meg a réginek mértékét, — a munkások csak a gabonafélékből kapnak aratóbért, mely az előbb említett oknál fogva jóval csekélyebb a réginél, s ezzel szemben a ma már az állat- tenyésztés czéljaira szüksges nagyobb kiterjedésű földterületeket is meg kell munkálniok anélkül, hogy azon munkájúk után is részt nyernének.” „A bérharcot befolyásolta továbbá az úgynevezett napszám (robot) munka teljesítése is, miután például egyes gazdaságokban még a munkások részére szállított ivóvízért is bizonyos mennyiségű napszámi volt kikötve... Figyelemre méltó továbbá azon jelenség is, hogy a munkások száma az utóbbi időben az elzüllő, tönkrejutott kisbirtokosok számával gyarapodott...’’. További okokat is felsorol a jelentés. Megállapítható ezekből az agrárproletárság mérhetetlen nyomora. Csoda-e, hogy éppen ezekben az években emelkedett legmagasabbra az Amerikába kivándorlók száma? K. Balog János SBScSsS «Vf ST^ Î ßj SR ^ ij ° fi jj? iS&sí ^ aJsgöTO KgfiP ^ 1*^ O i v^ L/ jÿ i>J I fT £ A/ji g5* ^ j^tffl^S& ító &#£ Kistakács János szervezővel
