Tolna Megyei Népújság, 1982. január (32. évfolyam, 1-26. szám)
1982-01-05 / 3. szám
Mai számunkból ÚJ f ELADATOK ELŐTT A SZOVJET GAZDASÁG (2. old.) MILYEN VOLT AZ ÁRUELLÁTÁS? (3. old.) ÚJ „SZEREPKÖRBEN" A PÉZNUGYŐRSÉG (4. old.) MIRŐL IRTUNK HARMINC ÉVE? (6. old.) ÚJABB SIKERES ESZTENDŐ (5. old.) SOK, VAGY KEVÉS? Egy ipari szövetkezetnek jelentős exporttétele teljesítéséhez szüksége van bizonyos mennyiségű rézre. Csakhogy a legkisebb rendelhető mennyiség évi rézszükségletük háromszorosa. így aztán — ha csak a különféle börzéken nem járnak szerencsével — kénytelenek háromesztendei termeléshez szükséges rezet rendelni, és ez nemcsak a raktározásban, hanem a kamatterhek miatt a pénzügyi gazdálkodásban is gondot okoz. Az említett szövetkezet példája nem egyedi. Hasonló beszerzési gondokra az ország valamennyi gazdasági vezetője, anyagbeszerzője tucatnyi példát mondhatna. És miközben mindenki beszerzési nehézségekről beszél, nem tagadja: raktáraiban nem csupán a folyamatos termeléshez szükséges mennyiséget tárolja bizonyos alapanyagokból, alkatrészekből és félkész termékekből, hanem ennek többszörösét. A bespájzolás indokolt — mondják —, hiszen hiány van a szóban forgó termékekből, s ki tudja, mikor jutunk hozzá legközelebb. Így fordulhat elő, hogy gyakran épp hiánycikkekkel vannak tele a raktárak. Felemás a készletgazdálkodás helyzete. Igaz, a készlet- növekedés üteme az utóbbi időben mérséklődött, de még mindig tekintélyes összegeket kötnek le a raktárakban tárolt értékek. 1980-ban például 319 milliárd forintot. Az ösz- szeg nagyságát érzékelteti, ha az évi nemzeti jövedelemmel hasonlítjuk össze, ami ugyanakkor 584 milliárd forint volt. Sok, vagy kevés a készlet? Ha a számokat vesszük alapul, jogos a kijelentés: bőviben vagyunk a felhalmozott anyagoknak. Arukapcsolásos, hálapénzes beszerzésekről hallva viszont az az érzésünk: talán mégis kevesebb anyag és alkatrész fekszik a raktárakban, mint kellene. Még- inkább ez a véleményünk, amikor azt halljuk, hogy némelyik cégnél — alkatrészek híján — 4—5 régi berendezésből ütnek össze egy „újat”. A Magyar Közgazdasági Társaság statisztikai szakosztályának anyaggazdálkodással foglalkozó vándorgyűlésén nemrégiben elmondták: a Metalloglobus, a színesfém termelőeszközzel kereskedő vállalat vezetői szokatlan ajánlatot postáztak 400 ügyfelüknek. Elképzelésük lényege: a korábbi feltételektől eltérően napra, hétre, dekádra vállalják a szállítást! A felhasználók reakciója megdöbbentő volt. A kedvező ajánlatra mindössze 40 válasz étkezett, és végül összesen négyen (!!!) kérték az ütemes szállítást. Az ajánlat jó lehetőséget kínált a raktári készletek apasz- tására. Hogy miért nem éltek vele? Ezúttal ne gazdasági motivációkat, érdekéket keressünk. A felhasználók megszokták (és a legtöbb helyen jelenleg is ezek az állapotok a jellemzőek), hogy a hazai piacot az eladók uralma jellemzi. A többség még akkor sem tud váltani, ha legalább részlegesen megváltoznak az erőviszonyok, és az eladók erőfölényét a vevők kedvezőbb pozíciója váltja fel. Ezt — ugyancsak az említett tanácskozáson — egy szemléletes hasonlattal jellemezték. Az állatkísérletek szerint, ha egy oroszlánkölyköt összezárnak eqy hatalmas vérebbel, az oroszlán akkor is fél a kutyától, ha már megnőtt, megerősödött. Lehet, hogy a szállító sem olyan erős már a vevőhöz képest? Ezt nehéz lenne kísérleti úton bizonyítani. Legalábbis a termelők zöme nem vállalkozik a kísérletre, mint ahogy a Metalloglobus példája is bizonyítja. A termelővállalatok feladata ugyanis a folyamatos termelés, s többségük némi készletmérséklés érdekében nemigen vállalja az átmeneti leállások, az ütemtelen szállítások ódiumát. A telített raktárakban persze nemcsak hasznos anyagok és alkatrészek várják, hogy feldolgozzák őket, olyanok is akadnak, amelyek a vállalat, sőt az egész gazdaság szempontjából elavultak. A szakértők szerint az elfekvő készletek hányadának pontos meghatározása lehetetlen; az összes készletek 10—15 százalékára becsülhetők. De ami felesleges az egyik helyen, az másutt hiánycikk lehet. El kell hát cserélni, el kell adni — ezt szorgalmazzák az évente többször megrendezett börzék. Ezek a börzék azonban — minden törekvés ellenére — nélkülözik a megfelelő szakosítást, nem eléggé áttekinthetőek, így aztán nehezen talál egymásra eladó és vevő. A készletek (és az elfekvő készletek) duzzadását fokozza, hogy az importigényt néha 180—360—600 nappal előre kell bejelenteni. Sok esetben nehéz előre látni, hogy egyikmásik anyagból mekkora mennyiségre lesz szükség. Az is előfordulhat, hogy amikor megérkezik a megrendelt alkatrész, már lefutott a késztermék, mert a vevők nem keresik többé. A készletgazdálkodás a különböző intézkedések, kezdeményezések ellenére régóta kényes pontja gazdálkodásunknak. Hiába állapították meg az illetékesek, hogy fokozni kell a felesleges készletek csökkentését, és KGST-n belüli cseréjüket. Gazdasági eszközökkel kell kényszeríteni a vállalatokat, hogy tartsák és tartassák be szállítóikkal is szerződéseiket. S a készletek nagyobb hányadát a termelőeszköz-kereskedelemben kell felhalmozni, s csak kisebbet a felhasználóknál. MOLNÁR PATRÍCIA A Közös Piac külügyminisztereinek ülése Max Van Der Stoel holland, Claude Cheysson francia, Hans- Dietrich Genscher nyugatnémet és Leo Tindemans belga külügyminiszter az értekezleten. (Balról jobbra.) Az EGK-tagállomok külügyminiszterei hétfőn rendkívüli értekezletükön Brüsszelben úgy döntöttek, hogy nem tesznek semmit a Szovjetunió ellen irányuló amerikai szankciók alá- ásására, de saját maguk nem foganatosítanak hasonlókat — jelentette be Leo Tindemans belga'külügyminiszter, a tíz külügyminiszter képviseletében. A hétórás tanácskozás után Tindemans újságíróknak elmondta, hogy a Közös Piac folytatja a lengyel helyzet tanulmányozását, mielőtt végső döntést hozna a közös fellépéssel kapcsolatban. A külügyminiszterek nyilatkozatban jelentették ki: „Az amúgy is súlyos lengyel helyzet tovább rosszabbodna, ha a Varsói Szerződés nyíltan beavatkozna." A nyugatnémet kormány erőfeszítéseinek középpontjában tavalyhoz hasonlóan a Lengyel- országnak nyújtandó segítségnek kell állnia — hangoztatta hétfői bonni rádiónyilatkozatában Hans-Dietrich Genscher külügyminiszter az amerikai— nyugatnémet csúcstalálkozó előestéjén. Genscher Brüsszelbe való elutazása előtt ismételten kijelentette, hogy az NSZK kormánya helyteleníti a Lengyelország elleni gazdasági szankciókat. Hozzátette viszont az ismert bonni álláspontot, hogy ellenzik a lengyelországi szükségállapotot és sürgetik a visszatérést a „reformpolitikához”. Lothar Ruehl, a nyugatnémet kormányszóvivő helyettese hétfőn kijelentette, hogy a bonni kormány és az Egyesült Államok többi nyugat-európai partnere biztosították Washingtont arról, hogy „nem torpedózzák meg" a szovjetellenes amerikai szankciókat. Ruehl hangoztatta: általánosan elfogadott nyugateurópai álláspontról van szó, de nincs tudomása arról, hogy ezt hivatalos formában Washington tudtára adták volna. Ruehl végül kijelentette: „A nyugatnémet kormány folytatja a gazdasági együttműködést a Szovjetunióval, mindaddig, amíg a nemzetközi helyzet és a két ország kölcsönös érdekei ezt lehetővé teszik. Diplomáciai fogadás A Budapestre akkreditált diplomáciai képviseletek vezetői hétfőn az újév alkalmából jókívánságaikat fejezték ki Lo- sonczi Pálnak, az Elnöki Tanács elnökének. Az Orszógházban az Elnöki Tanács elnökének fogadásán részt vett Trautmann Rezső, az Elnöki Tanács helyettes elnöke és Katona Imre, az Elnöki Tanács titkára is. A fogadás szívélyes légkörben zajlott le. Ghana Letartóztatták a volt elnököt Hétfőn letartóztatták Hilla Limannt a szilveszter napján puccsal megbuktatott ghanai elnököt — jelentette be az acc- ,ai rádió. A rádió jelentése szerint Limannt Kofori Duóban (Accrától északra) fogták el, amint három testőrével együtt gépkocsin megpróbálta elhagyni az országot. A volt államfőt a fővárosba szállították és — Elefántcsontpartra érkezett hírek szerint — házi őrizetbe vették. Jerry Rawlings százados az utóbbi napokban a ghanai rádión keresztül többször is biztosította a megbuktatott elnököt arról, hogy nem esik bántód á sa. A bútoriparinál kétszeres a nyereség Az év első munkanapján a Szekszárdi Bútoripari Vállalatnál is munkásgyűlést tartottak. Az üzem dolgozói meghallgatták Bus Ambrus igazgató tájékoztatóját az elmúlt évben végzett munkáról és az 1982-es felada. tokról. A Szekszárdi Bútoripari Vállalat kollektívája 1981-ben is a várakozás szerinti eredményt érte el: jól gazdá Ikodott. Az év elején 94 millió forintos árbevételi tervet hagytak jóvá, amelyet 106 millió forintra- teljesítettek. IMinden mankót az minősít, hogy milyen eredményt hoz a vállalatnak, és a minőség mennyire felel meg cl követelményeknek. Négy millió forintos erdménytervük volt a szekszárdi bútorgyártóknaik, amelyet megikéf szereztek, azaz közel nyolc millió forint eredményt értek el,. A minőség pedig tovább javult, 99,7 százalék volt az első osztályú arány: Mindezek alapján természetes, hogy o bérfejlesztés a tervezetten felül alakult, 9 százalékkal több vélt a borítékban, mint 1980-lban.,-összegezve az elmúlt évi munkájukat, elmondta az igazgató a miunkásgyűlésen, hogy a szerződéseket teljes egészében teljesítették az elmúlt évben. Ebből adódóan piaci problémájuk nem volt. • Az idei tervek ismertetésekor kitűnt, hogy 1,5—2 százalék termelésnövekedést terveznek a bútoriparinál, de amennyiben tudnak többet termelni, akkor arra is van lehetőség, hiszen 30 millió forintos kereskedelmi Igényt nem tudtak vállalni Üj termékkel is piacra -lépnek az idén. A tavalyi BNV-n bemutatott termékeik közül megkezdték a nuíl-szério gyártását a Sárköz elemes garnitúrának. Gépi adatfeldolgozás a Népboltnál A két irodolheyliségben egyelőre letakarva- állnak a gépek, csőik időnkint kerül le egyikről- másikrói a takaró, -mint most a Robotron 1750-es könyvelő automatáról, hogy kezelője, Tóth Istvánné gyakoroljon rajta. A hónap végén azonban — amikor az 1981 -es év zárásával végezték és megkezdik az ez évi könyvelést — valamennyi üzembe lép. A Tolna megyei Népbolt Vállalatnál évről évre nehezebben birkóztak meg a forgalommal párhuzamosan növekvő odmi- ' nisztrációs munkával. Ezért döntött úgy a vállalat vezetősége, hogy korszerű berendezésekkel gépesíti a könyvelést, adatfeldolgozást. A Kereskedelmi Szervező Intézet által kidolgozott rendszert vezetik ibe, amit már az ország több keres- kedélm-i vállalata eredményesen alkalmaz. Tavaly — négymillió forintos beruházással — beszerezték az NDK-gyártmá- nyú Robotron gépcsaládot, amelynek a „lelke” az 1840-es míniszámitógép, tartozékai a különféle kiszolgáló egységek, köztük az 1750-es is. A vállalat adottságaira alakították ki magát a rendszert, felszerelték a gépeket és az érdékelt dolgozók rendszeresen gyakorolják őzök kezelését. Itt dolgozzák majd föl a bolti áruforgalmi jelentéseket — o boltvezetőknek a jövőben nem kell ezzel foglalkozniuk, több idejük jut az árubeszerzésre, a bolti -munka szervezésére. E gépekkel végzik a központi főkönyvelést, az analitikus és az anyagkönyve lést, s egyéb — köztük statisztikai — munkákat. Később e gépékre tervezik a bérszámfejtést -is. Tóth Istvánné a Robotron 1750-es könyvelő automatával. Az 1981-es évet még a hagyományos módszerekkel zárják, így közel egyhónapos késéssel lép üzemibe a Robotron- írendszer. Am amikor -már üzemszerűen funkcionál, mindössze néhány napos késéssel — amíg az adatok beérkeznek és azokat betáplálják a berendezésekbe — követi nyomon a feldolgozás a forgalmat.
