Tolna Megyei Népújság, 1982. január (32. évfolyam, 1-26. szám)

1982-01-22 / 18. szám

^rtHPÜJSÀG 1982. január 22. Tudósítóink írjak mét falu fogorvosa Rosszul jósolták a méhek az idei telet? — Mikor került Kölesdre, dok­tor úr? — Hivatásomat Mohácson kezdtem 1976-ban. Pályázat út­ján — de egy itt praktizált kol­léganőm ajánlatára is —, vá­lasztottam ezt a megüresedett állást. Ekkor nősültem. 78 óta élek itt a családommal — mondja dr. Bártfai Ernő fog­orvos. — Közel három év távlatá­ból úgy érzi, hogy jól válasz­tott? — Határozottan mondha­tom, hogy igen. Jól érezzük magunkat. Azokkal az embe­rekkel, akiknek valami köze van a fogászati szakrendelés folyamatosságához — különö­sen jó a kapcsolatom. Soha nem kértem irreális dolgokat, nem voltak ilyen elképzeléseim sem —, de mindent megkap­tam. És nem ismeretlen nekem a falu, a falusi ember — s ezért sem volt nekem itt furcsa. — Két falu fogorvosa, Ten- gelicen és Kölesden is rendel. — Három nap az egyik, há­rom nap a másik faluban dol­gozom. Nyugodtan mondha­tom, hogy sem itt, sem ott nem érek rá unatkozni! Kiterjedésé­ben is nagy területek ezek — közel hétezres lélekszómmal — és a rendeléseken mindig teli várószobával. Annak örülök legjobban, hogy a visszatérő betegek már félelem nélkül ülnek a székbe. Ezt a munkám­mal kapcsolatos visszajelzésnek is tekintem, ami arra ösztönöz, hogy a legjobb tudásom sze­rint cselekedjem. Hiszen erre is esküdtem. Nekem minden beteg egyforma. Mind szeretne megszabadulni fájdalmaitól, szeretne gyógyulni. Gyakorta fordul elő, hogy a hét óráig tartó rendelést tíz órakor feje­zem be, mert nincs szívem el­küldeni a várakozókat. — Amikor dolgozni kezdett, milyen volt a technikai felsze­reltség a két falu rendelőjé­ben? — Tengelicen az ittlétem óta történt lényeges változás. A közelmúltban újították fel a rendelőt. A mai viszonyok között legkorszerűbb géppel dolgozom: vízhűtéses, turbinás, mikromotoros a masina. Köles­den már megvolt a jelenlegi gép. Hasonló az előbbihez. Itt új lett a sterilizáló, újak a műszerek, és a bútorok, össze­gezve azt mondhatom, hogy mindkét rendelő korszerű, de nem luxus igényű. Tudom azt, hogy a tanácsoknak nem kis erőfeszítésükbe került a moder­nizálás, mert a pénzügyi ke­ret erre nem sok. A baj akkor kezdődik, mikor ezek a gépek meghibásodnak. Kénytelen va­gyok kiírni: csak húzást válla­lok. Nem konstrukciós hiányos­ságok vannak, hanem az elekt­romos meghibásodás a gya­kori. — Emlékszem, ahogy Kölesd­re került, azonnal felvette a kapcsolatot az iskolával, a gyerekekkel. — Sajnos, azt kellett tapasz­talnom, hogy a gyermekek fo­gazata elhanyagolt volt. Javu­lás van az iskolafogászat meg­kezdésétől. Felvilágosító mun­kát is végzek. Ez kezdetben azt jelentette, hogy beszélgettem a gyerekekkel és megmutattam egy NDK-ból származó kis fog- ápolás dobozt; melyben fog­mosásra alkalmas fogkefe és tükröcske volt. Azóta ezt a tí­pusú kefét mór nálunk is lehet vásárolni. Aztán kölcsönöztem a központtól színes mozgófil­met, melyet magam szerezte vetítővel mutattam be a nebu­lóknak. Később már az átfo­gó eqészségre nevelést is fon­tosnak tartottam. Szépek, oko­sak ezek a filmek, csak nagyon kevés van belőlük. Tehát a fel­világosítás októbertől áarilisiq tart, nem kampány jelleggel. Persze a cél : a jó foq. Ehhez én kevés vagyok. Ezért javas­lom a rendszeres szájápolást. Főleg az esti, megfelelően el­végzett fogmosás a fontos. Nincs már hiány korszerű fog­krémekből és fogkefékből sem. Most már csak akarat kell! Ta­pasztaltam azt is, hogy az is­kolába kerülő elsősöknek na­gyon rosszak a fogaik. Jönnek az óvodások közül is rendelés­re azok, akiknek a szülei igény­lik, hogy a gyermek fogazata rendben legyen. Értesüléseim szerint az aprók rendszeres el­lenőrzése még távlati elképze­lés. Hetente egy alkalommal — az iskolafogászat napján — terhes anyukák részére is tar­tok szakrendelést — de sajnos —, elenyészően kevesen jön­nek kezelésre —, jobbára csak azok, akik különben is jönné­nek. — Nagy elfoglaltsága nem jelenti azt, hogy szakmailag nem tud lépést tartani a fejlő­déssel? — Tény, hogy a falun és nagy körzetben dolgozó fog­orvos ki van téve ennek a ve­szélynek —, de ez korántsem szükségszerű. Én a közelmúltig tanultam, szakvizsgáztam. A jelenben pedig rendszeres kap­csolatot tartok a volt évfolyam- társakkal, és velük konzultálom meg a szakmai híreket. Amíg Mohácson dolgoztam, a pécsi klinika rendszeresen meghívott a továbbképzésekre, előadá­sokra. Az elszürkülés, a lema­radás ellen minden lehetséges mellékcsatornát is igénybe ve­szek, köztük a külföldi szakla­pokat is, melyek ára csak ezer forintokban mérhető. Az biztos, hogy nekem — és hasonló kö­rülmények között dolgozó kol­légáimnak — nagyobb fáradt­ságunkba Ikerül a „felszínen maradás", mint a klinikákhoz közelieknek. Persze, tudtam, hogy mit vállalok, amikor fa­lura jöttem. Én itt nem érek rá kísérletezni, nekem kész tények, anyagok, műszerek, gépek, új eljárások kellenek. — Milyen a közérzete? — Jó. Ezt a betegek bizal­ma adja meg. Azt hiszem, én is türelmes, megértő vagyok velük. És ez a kölcsönösség mindkét félnek hasznos. KONRAD LÁSZLÓ Többen „felhozták" Tamási­ban, hogy a mostani kemény hidegre nem vált 'be a méhek jóslata. A rádió ugyanis aiz egyik őszi adásában azt közöl­te, hogy a méhek nyáron gyen­gén ragasztottak, ez azt matat­ja, hogy enyhe .lesz az idei tél. Ennyi volt a híradás lényege. Szerintem nem a méhek tévedi­tek, legfeljebb az, aki a nyilat­kozatot adta Ezért szeretném a következőkre felhívni a figyel­met: A mézelő iméh bizonyos faj­táinak tulajdonsága o ragasz­tás. így a hazánk területén élő, nem egészen tiszta fajú méhek a rügyekről, sőt bizonyos fők kérqéról is ragasztóanyagot gyűjtenek. Ezt nevezik o méhé­szek méhgyantának, vagy tudo­mányos nevén propolisznak. A méhek ezzel ragasztják be a kaptár réséit, repedéseit, lehe- letszerűen a Sejtek széleit), a keretléceket, a rostaszöveteket, sőt védekezésül ezzel szűkítik meg a kaptár kirepülönyílásót is. A gyűjtési és ragasztási haj­iam mélhfaijták szerint változik. A kaukázusi méh túlságosan ra­gaszt, az egyiptomi méh egyál­talán nem, mert nem is gyűjt méhgyontát. A gyűjtés tavasz­tól késő őszig tart a hőmérsék­letnek megfelelően : legélén­kebben áprilisban, majd július és augusztus hónapokban. iHogy egy erős méhcsalád mennyi gyantát tud begyűjteni, az függ a hajlamától és a rö- pülési körzetben levő azon nö­vények mennyiségétől, amelyek méhgyantát szolgáltatnak. Ha a méhek nem tudnak elégsé­ges propoliszhoz jutni, akkor kevésbé ragasztanak, vagy a keretek közét viasszal, illetve viaszpropoliszból készült zug- építménnyel töltik ki. Ez a fény­képen látható: a telelő gömbbe húzódott méhcsalád hét darab teljes mézes léputcóbao 'helyez­kedett él. A telelő méhgömb körvetülete a 'keretlécen szin­tén látható. Ez a család gyen­gén ragasztott, talán anyaghi­ány miatt. Az én méheim erő­sen ragasztottak, így kemény hideget vártam. Ennek viszont ellentmondott az őszi és a tél eleji enyheség. Hiszen az al­mafa, orgona, sőt szinte hihe­tetlen: a mocsári gólyahír is másodszor virágzott. De a gó­lyák elköltözése után a fészkük­be telepedett, szegény, csípős csalánt is rászedte az időjárás, azonban a leesett hó megértet­te vele, hogy még nem ette meg a kutya a telet. A zseniális mé­hész, Ignácz Sándor figyelte meg a méhek ragasztása és a tél hidegsége közötti összefüg­gést Szerinte, ha júliusban és augusztusban erősen ragaszta­nak a méhek akkor — ha nem is korán —, de kemény, hideg télre lehet számítani. DR. KOPPAN JÓZSEF Fejlődő falvak Fekete vásár 1946-ban, amikor a lorintot kibocsátották, megszűnt a cse­revilág, de nem úgy a teketézés. Falun, így Magyarkeszin is, ahhoz, hogy a parasztember forintot lásson, el kellett adnia a gazdaságában termelt felesleget. Nem lehetett akkor még a sertésekre hizlalási szerződést kötni, hízót is csak engedély- lyel volt szabad vágni. Nem csoda, hogy akinek volt, az vitte, mikor hire szaladt a faluban, hogy itt vannak a „pestiek" és „engedélyük" van hízó sertéseket vásárolni. S. János bácsinak csak egy hízója volt, szép, fehér hússer­tés. Hajtotta ő is, hisz a pénz nagyon kellett. Azonban a mér­legháznál, a község hiteles mázsájánál a „pestiek" kijelen­tették — csak fekete disznót vásárolhatnak, mert erre van „engedélyük". Mire János bácsi: — Mondtam én az asszonynak, hogy ne a fehéret hozzuk, hanem a másikat, a feketét. — Van fekete hízója is a bácsinak? — Van hát, a fene egye meg, éppen akkora, mint ez itt, ni! — Hát akkor hozza csak szaporán, mert nincs sok időnk. A teherautónak is mennie kell, drága a fuvar. Szerencsére János bácsiék nem laktak messze. Gyorsan ha­zahajtotta a süldőt és a feleségétől az összes otthon tartott fekete cipőkrémet elkérte, s kente, kente a hízót, míg csak olyan nem lett, mint a szerecsen bőre. — Szent isten! — csapta össze kezét a felesége — mit csinált?! — Most ne azzal törődj, hanem segíts, mert gyorsan vissza kell hajtanom! — Aztán feleségére kacsint: — Ha fekete kell nekik, hát vigyék a feketét... Az átvétel most már simán történt. A hízó az autóra került és csak annyiban különbözött társaitól, hogy a túrókarimája fehéredett, amint szemrehányóan nézett János bácsira. MINÁRIK LAJOS Levél a tanácsnak A kaposszekcsői Közös Ta­nácshoz tartozik Kaposszekcső, Csikó-stóttös és Jógának. Az összevont tanács nem azt jelen­ti, hogy ibármelyik falu adottsá­gaihoz képest hátrányos hely­zetben lenne, bár legdinamiku­sabban Kaposszekcső fejlődik. Ebben fontos szerepe van Dom­bóvárhoz közeli fekvésének. A lakosság számo a két nagyobb falu közt alig tér el: 1T10-en élnek Csíkóstőttősön, alig vala­mivel többen 1129-en Kaipos- szekcsón, Jógának lélekszáma mindössze 407. IKaposszékcsőn a megszűnt és az új lakások különbsége az el­múlt tíz éviben. 131 az újak „ja­vára”. Az elmúlt évben 35 ház­helyből 26 lelt gazdárai A fej­lődés mindenütt erőteljes. Új utcák alakulnak, s aiz utcakép­hez tartozik a villany, a járda, a közút is. Mindezt jól szerve­zett, előrelátó munkával lehet csak megépíteni. A magasab­ban fekvő lakó sókban is gon­doskodni kell a megfelelő víz­nyomásról. Harmincnégyezer fo­rint tanácsi támogatással és lel­kes társadalmi mimikával alakí­tották ki a fdlu parkját, vala­mint két autóbuszváró létesült. Szomorúak azok a faluképek, ahol rendetlen, piszkos busz­megálló „köszönti” az arrajó- rót: kitört üveggel, megrongált padokkal, plakátfoszlányokkal. — Ha az ember jól informált — mondja Marton István ta­nácselnök —, megtudja, hogy iki vagy kik voltak a tettesek, fi yen esetben benyújtják a számlát, s fizetniük kell. 'Mit mutat a 'mérleg o társ­községekben? Egy vegyes önki­szolgálóbolt, AFOR-kút, gázpa- laokcserehely, OTP, posta, presszó, Jágónakon és Csikós- tőttősön, Az utóbbi helyen pe­dig még öregek napközi ottho­na segíti a lakosság ellátását. A szolgáltatóiparnak számtalan válfaja megtalálható. A közlekedés igen jó. Sűrű autóbuszjárat van Dombóvárra, és itt a vasút, óhol fénysorom­pó könnyíti meg a vasutasok munkáját. A művelődést, tanulást az is­kolát a művelődési ház, vala­mint a 4500 kötetes könyvtár segíti. — Büszkék vagyunk kis egész­ségügyi „komplexumunkra”, — szól körbe dr. Veszély Károly, a falu .körzeti orvosai: — ugyanis így nevezzük magunk között a felújított orvosi várót IKaposszékcsőn Bodóné Bahn Valéria vezetésével, és Bodó János szenvedélyes kísérletező munkája során alakult a dié­tásüzem, amely a lisztérzékeny betegeket látja el sütemények­kel, kenyérporral. iMost készül a három falu ösz- szevont rendezési terve. IKaposszékcsőn felújítják a napközi konyháját, korszerűsí­tik a közvilágítást, higanygőzös lámpákat szerelnek fal, vala­mint SkálaHCOOP raktárt léte­sítenek 4000 négyzetméter terü­leten. Minél előbb szeretnék létrehozni a férfi- és női fodrá­szatot. Csikóstőttősön cij/Béke utca portalanítását vették tervbe. A faluközpont parkosítását, a gyöngy kavicsos sétaiutak létesí­tését az áj kút fúrását, a csa­padékelvezető csatorna építését már a múlt évben elvégezték. Bár megszűnt az iskola felső tagozatai, a fallu ól, sőt fejlő­dik. Jágónakon azt o már meglé­vő utat szélesítik, a közúti for­galomnak megfelelően, amely összeköti Kaposszekcsövel. Víz­müvet építenék, mivél az ásott kutak vize egésrségtelen, fo­gyasztásra alkalmatlan, Jakusné Bognár P. Irén A Szedres Községi Tanács V. B. 1981. végén — karácsony előtt — több, mint 120 000 fo­rint rendkívüli szociális segély­ben részesített 62 idős korú, alacsony nyugdíjjal rendelkező embert. Ügy gondolom, e hír önmagában nem szenzáció, sőt, inkább természetes. Ami azon­ban nem megszokott, az az, hogy volt egy segélyezett, aki levelet írt a tanácsnak, melyből néhány sort idézek. „... hogy egyszer hozzánk is eljutott az az öregekről való gondoskodás, amit ez idáig csak rádióból és az újságból hallot­tunk, és most nekünk is lett boldog karácsonyunk..." Az összeg, amit kaptak, nem volt nagy, de az öröm, hogy gondoltak rájuk, annál na­gyobb. RESS FERENC Jégzajlás A tartós 'hideg beálltával erősen megkezdődött a zajlás a Dunán. Vadkacsák seregei az öles jégtáblákon ülve vagy a táblák közötti vízfelületen ereszkednek lefelé, egészen a földvári hídig. Érdekes módon a híd közelébe érve néhány erőteljes szárnycsapással a le­vegőbe emelkedve, pár száz métert repülnek a folyásirány­nyal ellentétben, hogy azután újból lefelé csoroghassanak. Ha tartósan hideg az idő, a zajlást rendszerint a folyó las­sú beállása szokta követni. Ám az utóbbi évek rövid és viszony­lag enyhe telei alatt nem volt példa a Duna legcsekélyebb mértékű beállására sem. Idő­sebbek elbeszélései szerint 1942—43 telén állt be úgy a Duna vize, hogy helyenként a méteres vastagságot is elérte a folyót takaró jégpáncél. Rég­múlt időkben a folyók teljes befagyása jelentette az össze­kötő láncszemet a jobb és bal parton élő, a távolabbról jövő emberek üzleti és egyéb irányú kapcsolatfelvételeiben. A fél közeledtével a hajók partra vagy kisebb-nagyobb öblökbe kerültek, várván a kitavaszodást. Ahogy vastagodott a jég­páncél, kimerészkedtek a fo­lyó jegére az átkelni szándé­kozó emberek. A vakmerőbbek sokszor életükkel fizettek, ha meggondolatlanul vagy felelőt­lenül próbáltak átkelni. Több korabeli krónika is tanúskodik a beszakadások okozta tragi- .kus kimenetelű vízbefúlásokról, s azok valós okairól. Amint a kellő vastagságot elérte a jégpáncél, beszórták az átkelésre kijelölt helyet szalmával, s a szigorú ráveszi utasítás betartásával tizenöt méteres távközökkel megindul­hatott az átkelés folyamata. A hajózás fejlődése és a nagyarányú • hídépítések nyo­mán elengedhetetlenné vált a ürügyén jégtörő eszközök igénybevétele. A fából készült hidak tartópil­lérei elé — a jég romboló ha­tásától megóvandó — erősen megvasalt cölöpépítményeket, úgynevezett sarkantyúkat állí­tottak. Ahogy az úszó jégtáb­lák nekivágódtak a sarkantyúk­nak, szétaprózódtak, s a híd- pillérekre nézve ártalmatlanná válva folytathatták tovább út­jukat. A kóhidak pilléreinek már elég, ha azokat a víz fo­lyásirányával szemben kissé csúcsosra képezik ki, s így a híd láb saját maga betölti a fa- hidak előtt emelt sarkantyú szerepét. Az áruszállítási forgalom megnövekedett igényei és a hajózás folyamatosságának biztosítósa érdekében koráb­ban is folytak kísérletek jégtö­rő hajók konstruálására, azon­ban az első említésre méltó, nagy teljesítményű hajó vízre bocsátása csak 1899-ben tör­tént Oroszországban. A kezdeti sikerek nyomán a hajók típusa­it állandóan fejlesztve a szov­jetek egész flottát építettek ki, míg 1959-ben vízre bocsáthat­ták a világ első atomenergiá­val működő jégtörő hajóját, a Lenint. Tavaink jegének örülnek a téli sportok kedvelői, hiszen elő lehet venni a korcsolyákat, a fakutyákat, lehet jégviiorláz- ni, netán jégtekézni, s amit mindenki tud különösebb elő­képzettség nélkül is: csúszkálni. A tavak nádas részein ilyenkor indulnak meg a nádvágó gé­pek, hogy learassák a tavalyi év egyik természet adta kincsét, mely még ma is az építőipar nélkülözhetetlen alapanyaga. A természet kedvelői is tehet­nek kiadós sétákat, akár a Ba­laton, akár a Velencei-tó, vagy bármely más állóvíz jegén, gyönyörködve az óriási jégme­ző fenséges látványában BÁN LÁSZLÓ Méhgyanta a rostaszöveten Zugépítmény hét mézes léputcában

Next

/
Thumbnails
Contents