Tolna Megyei Népújság, 1981. december (31. évfolyam, 281-305. szám)
1981-12-09 / 288. szám
Mai számunkból Melléklet: a Népújság ingyenes falinaptára IFJÚSÁGI PARLAMENTEK BRIGÁDNAPLÓ (3. old> M, (5. old.) ÖN KÉRDEZ — Ml VÁLASZOLUNK KOZÉPISKOLÁS-KUPA (4. old.) (6. old.) Párhuzamosságok A kísérletek már elég régen elkezdődtek, s évtizedek óta zajlanak a viták arról, hogy a szakmai képzés során szerezzenek a tanulók több általános ismeretet, vagy inkább az iskolai oktatás bizonyos formáit töltsék meg jelentékenyebb szakmai tartalommal? Ne menjünk vissza a régmúltba, hiszen a napjainkban szakmunkásnak tanuló ifjú számára csupán történelmi érdekesség, hogy apja (még inkább nagyapja), úgy tanulta a szakmát, hogy közben ellátta a mester háztartásában a segítői teendőket is. Olyanok viszont szép számmal vannak szakmunkásaink között, akik az ötvenes években tanultak. Köztudomású, hogy akkoriban a „ló túlsó oldalára" estünk, s ennek megfelelően kevés szakmai anyag került a tananyagba. Aki mégis akart tanulni, aki szerette a szakmát, később, a munkapad mellett sajátíthatta el a szükséges ismereteket. Következett a tanulmányi idő felemelése, majd az eleinte technikumot helyettesítő szakközépiskolák megnyitása. Aztán be kellett látni, hogy a szakközépiskola kevesebb általános ismeretet nyújtott ugyan, mint a gimnázium —, de szakmai tudnivalókból sem adott annyit, mint a szakmunkásképző. így jutottunk a jelenhez, amikor utolsó évesek az új rendszerű szakközépiskolák tanulói. Hogy mit tanultak, azt pontosan tudni lehet, hiszen a tankönyvekbe bárki belenézhet (és a szakközépiskolások szülei gyakran belenéznek, csakúgy, mint az egyes szakmák szakemberei.) Annál kevésbé tudjuk, hogy ezeket az ismereteket hogyan, mennyire lehet majd a gyakorlatban hasznosítani. Sőt, azt sem látja előre senki, hogy többet, jobban tudnak-e majd a szakközépiskolát végzettek az egyes szakmákból, mint a velük párhuzamosan szakmunkásképzőben tanulók. Párhuzamosan — mondtuk., Annyi bizonyos, hogy a két intézménytípus közötti azonosságot legalábbis csökkenteni kell. Teljesen megszüntetni csak úgy lehetne, ha határozat mondaná ki: mit vár el a népgazdaság az egyiktől, s mit a másiktól. Óvatosan fogalmaz ez ügyben az illetékes Művelődési Minisztérium is: elkezdte és folytatja az erre vonatkozó vizsgálatokat. Márpedig a vizsgálatoknak — amelyek szükségességét senki sem vonja kétségbe — az a természetük, hogy sok időt vesznek igénybe. Manapság pedig sokszorosan igaz az a régi mondás, miszerint „az idő — pénz". Igaz azért, mert a technika — de sokszor, sokan és sok helyen eb mondják napjainkban, félő, hogy közhellyé válik — ro-' hamlépésekkel halad. Az a gyár, amely a sok éven át begyakorolt technológiával dolgozik, aligha tud sokáig versenyben maradni. Nem kell tehát túl nagy matematikai készség ahhoz, hogy kiszámoljuk: a szakközépiskolából 1982 nyarán kikerülő ifjak legjobb esetben az 1980-as kiadású tankönyvből tanulhattak, amit két-három évvel korábban írtak, s így ismereteik legalább fél évtizeddel öregebbek a mai gyakorlatban alkalmazottaknál. Egy évtizeddel ezelőtt jóformán csak a mérnökök, a termelés magasabb szintű irányítói ismerték a legkorszerűbb eljárásokat. Ma már ott tartunk — és ezért helyes az elgondolás a szakközépiskolák létrehozásáról, művelt szakmunkások neveléséről és képzéséről —, hogy a szakmunkásoknak is állandóan lépést kell tartaniuk a technika fejlődésével. Eredményeket elérni, világszínvonalon termelni, a világpiacon versenyképesnek lenni csak így lehet. Vannak olyan elképzelések, s nagy kár, hogy még mindig csupán elképzelések, hogy a szakmunkásképzés tervét megyei, regionális tervekre alapozzák. Végtére is: mindenütt a helyi szakemberek ismerik legjobban az egyes iparágak fejlesztési lehetőségeit. Beleértve természetesen a munkaerő-szükségletet is. Reális alapról indulnak ki — s ma talán ez a legfontosabb. Ez az alap pedig: milyen iparágak vannak a megyében, milyen üzemek működnek és — milyen eredménnyel. S ahol az eredmények éppen a munkaerő tényleges hiánya, elsősorban a szakmunkáshiány miatt alacsonyak, ott sürgősen tenni kell valamit. S nemcsak egyszerűen „valamit”. Mindenekelőtt fel kell mérni, hogy mire képes és képesít a szakmunkásképző és mire a szakközépiskola. Nem a tantervek és a hozzájuk fűzött elképzelések szerint —, hanem a mindennapi valóságban. Ehhez kell méretezni minden továbbit. Tíz-húsz évvel ezelőtt még „bocsánatos bűn" lehetett egy-egy szakma szakemberszükségletének túl- vagy alábecsülése (noha következményeit ma is érezzük), ma már semmiképpen nem engedhető meg, hogy az egyik munkahelyen munkaerőhiány legyen, miközben a másikon — talán éppen a rokonszakmában, s akár a szomszéd községben — csak tessék-lássék dolgoznak, valójában kapun belüli munkanélküliséget fedeznek. Minden téren észre kell venni, hogy a gazdasági események felgyorsultak és bonyolultabbá váltak. Ennek megfelelően: nem lehet régi módon dolgozni, de tervezni sem. Még kevésbé: légvárakat építeni vagy meggondolatlanul a számok bűvöletébe esni. Sokszorosan áll ez a jövő szakmunkásaival kapcsolatos tervekre. Már most, az 1980-as években olyan szakmunkásokat kell képezni, akik majd a XXI. században is megállják a helyüket az egyre élesedő versenyben. Szakközépiskola vagy szakmunkásképző? Esetleg a kettő együtt, egymás mellett, egymást kiegészítve? A kérdések döntésre várnak. Mégpedig sürgős döntésre, amely nem várhat a tapasztalatok hosszadalmas leszűrésére. V. E. Nyikolaj Tyihonov látogatása az Ikarus székesfehérvári gyárában Az MSZMP KözponiU Bizottsága és a Minisztertanács meghívására hivatalos, baráti látogatáson hazánkban tartózkodó Nyikolaj Tyihonov, az S2KP Központi Bizottsága1 Politikai Bizottságának tagja, ai Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke kedden (Fejér megyébe látogatott A magas rangú szovjet vendéget elkísérte Lázár György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Miniszter- tanács elnöke és Roska István k ü I ügym i niszter-helyettes. Ve I ü k tartottak Nyikolaj Tyíhonov kíséretének tagjai és Szűrös Mátyás, hazánk moszkvai, valamint Vlagyimir Pavlov, a Szovjetunió\ bud aipes.tr nagykövete. INyikoiaj Tyihonov először az Ikarus székesfehérvári gyárát kereste fel. A magyar és szovjet zászlókkal;, üdvözlő felirai- tokkal díszített főibe járatnál Takács Imre, az MSZMP Fejér megyei 'Bizottságának első titkára, Gábor András ipari miniszter- helyettesi, Fogarasi Tibor megyei ta ná cse Inö k-h e lye t te s, valamint a város és a gyár vezetői fogadták a vendéget, akit úttörők virágcsokorral is köszöntöttek. Az Ikarus Karosszéria- és Járműgyár 4 telephelyen, dolgozó több mint tízezres kollektívája* ezen beiül o székesfehérvári gyár négyezer dolgozója nevében Toldii József vezérigazgató üdvözölte a szovjet miniszterelnököt, majd tájékoztatta a- Szovjetunióbani is jól isimért nagyvállalat munkájáról, terveiről. Többek között szólt arról, hogy a Szovjetunióba! immár három évtizede exportálnak gyártmányaikból. Az idei szállításokat is beleszámítva a Szovjetunió útjain közlekedő Ikarus autóbuszok száma megközelíti o 74 ezret. A nagyvá Na lat termékeinek több mint o fele a székesfehérvári gyárból kerül ki, ahol pz idén több mint 7500 autóbuszt gyártanak, jórészt exportra. Legfőbb partnerük, a Szovjetunió megrendelésére az idén 5091 darabot szállítottak, Illetve 'szállítanak. A tájékoztatót követően a vendégek megtekintették az Ikarus gyár történetét és gyártmányfejlesztését bemutató ma- kettkiállftást, majd felkeresték a hatalmas gyártócsarnokot, ahol éppen szovjet exportra készülő autóbuszokat szerelték össze. A gyárlátogatás 20 különböző típusú autóbusrtff elsorakoztató szabd téri termékbem utalóval zárult, s (búcsúzóul Nyikolaj Tyihonov elismeréssel nyilatkozott a látottakról. A Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke és a látogatáson részt vevő többi személyiségek útja Székesfehérvárról a Velencei-tó mellett lévő kápolnás- nyéki Vörösmarty Termelőszövetkezet pettendi üzemegységébe vezetett. Itt Soós Gábor mező. gazdasági és élelmezésügyi államtitkár, valamint Lázár Dezső, a termelőszövetkezet elnöke és Méri Ferenc párttitikár köszön, tötte o látogatókat. A szovjet miniszterelnök nagy érdeklődéssel hallgatta a 4500 hektáron gazdálkodó mezőgazdasági nagyüzem növénytermesztő, ál. lattenyésztő, valamint ipari és ke re ske d e l m i tévé ken ység é ről szóló tájékoztatót. Elmondták: évente 230 millió forint termelési értéket adnak a népgazda. Ságnak, s ez felerészt az ipari és kereskedelmi ténykedésükből származik.. A tsz-elnök nem kis büszkeséggel számolt be airról, hogy 1200 hektáron termesztenek gaibona.félét, s oz elmúlt években 6 tonna: körül alakult a hektáronkénti átlagtermelés,. Az 1300 hektáron termesztett kukoricából 7 tonna körüli átlagtermést takarítottak be, 300 hektárnyi napraforgójuk pedig 3 tonnás átlagterméssel fizetett az elmúlt években. Erőteljesen fejlődött az állattenyésztési ágazat is: 460 iHolstéinnFríz és magyar-tarka keresztezést! szarvasmarhájukból tétlenenként átlagosan 5 ezer liter te. jet fejnek. Sertéstelepük jelenleg évente 6 és fél ezer hízottsertést állít elő, de úgy tervezik, hogy a hatodik ötéves terv végére már tízezer sertést 'hizlalnak, és értékesítenek. A tájékoztatót követően a vendégek megtekintették a húsüzemet, ahol évente 12 000 sertést dolgoznak fel; s 30 féle felvágottat ikészítenek.. Innen Kápol- násnyékre vitt az útjuk, ahol Fodor Sándor sertéstenyésztő háztáji gazdaságában néztek körül. A portán: tett látogatás után felkeresték Velencén a tsz műanyag üzemét: itt több mint 20-féle terméket készítenek, köztük cipősarkokat, műanyag- tü körkereteket, bútotfogaintyú- kat és más (keresett, illetve importot helyettesítő termékeket. Nyikolaj Tyihonov és kísérete délután visszaérkezett Budapestre. A szovjet vendég délután felkereste o Munkásmozgalmi (Múzeumot, majd a főváros vezetőinek társaságában Budapest nevezetességeivel (ismerkedett. Ülésezett a megyei képviselőcsoport Látogatás a Szekszárdi Húsipari Vállalatnál Tegnap délelőtt a Hazafias Népfront Tolna megyei Bizottságának tanácstermében ülést tartott az országgyűlési képviselők megyei csoportja. Az ülésen részt vett dr. Ruzso János, az MSZMIP Tolna megyei Bizottságának osztályvezetője és Kiss Sándor, o Szekszárdi Húsipari Vállalat igazgatója^ Az ülés elíső részében Dora, dics Ferenc, a képviselőcsoport vezetője ismertette az ország - gyűlésre való felkészülés fél. adatait. Ezt követően o képviselők gyárlátogatáson vettek részt a Szekszárdi Húsipari Vállalatnál, ahol Kiss Sándor igazgató kalauzolásával megismerkedtek a kombinát tevékenységével. Teljes ülés volt Genfben Kedden Genfben újabb teljes ülést tartott az európai nukleáris fegyverek korlátozásáról tárgyaló szovjet és amerikai küldöttség. NDK-felszólalás a madridi találkozón Peter Steglich nagykövet, az NDK küldöttségének vezetője volt a madridi találkozó keddi teljes ülésének egyetlen felszólalója. Beszédében sajnálattal állapította meg, hogy még most sem jött létre megállapodás a nyitott kérdésekben. Ezek közül a legfontosabbnak az európai katonai enyhülési és leszerelési konferencia összehívását minősítette. Rámutatott, hogy ebben a kérdésben csak az ösz- szes résztvevők véleményének és biztonsági érdekeinek figyelembevételével lehet megállapodásra jutni. Egyúttal kinyilvánította küldöttsége készségét a megegyezésre más, még megoldatlan kérdésekben is. A gyárlátogatás végeztével a képviselők megtekintették a Szekszárdi Húsipari Vállalat gazdag gyártmányválasztékát Nyikolaj Tyihonov és kísérete, Lázár Györgynek, a Minisztertanács elnökének társaságában a székesfehérvári Ikarus gyárban
