Tolna Megyei Népújság, 1981. december (31. évfolyam, 281-305. szám)

1981-12-08 / 287. szám

A NÉPÚJSÁG 1981. december 8. A következő heti filmjegyzetünket a Szabadlábon Velencében című, színes francia-olasz filmről írjuk Moziban „Az elnök meggyilkolását ter­vező terroristákra vadászik az FBI. A The New York Times pénteki értesülése szerint az öt­tagú Jhaláikommandót”, amely­nek tagjai az elmúlt 'hét végén érkeztek az Egyesült Államok­ba, egy volt CIA-ügy.nök képez­te ki,” — :Nem, ez még nem a Henri Verneeil rendezésében készült színes, szinkronizált francia film tartalmi ismertetése — az erős hasonlóság ellenére. Csupán részlet oz MTI egyik, 1981. december 4-én kelt je­lentéséből. Csakhogy napjaink­ban — legalábbis a politikai krimi műfajá'ban — egyre nehe­zebben bírja a versenyt a kép­zelet ai valósággal. A nagysze­rű Fernamdel-filmek aíkotójah ként ismert író-rendező ezúttal mem is terhelte túl fantázia iát. A filmbeli helyszínt alig lehet megkülönböztetni az USA-tól. A cselekményben egyszerűen fel­használja a Kennedy-gyilkosság titokzatos mozzanatait. A titkot a főáilamügyész (Yves Mon­tand) igyekszik megfejteni, a műfaj szabályai szerint életve­szélybe sodorva önmagát. Nagyon látványos az elnöki bevonulás fényképezése., A va­lóságban, éppen biztonsági okokból, sohasem kaphatnak a kamerák ilyen lehetőséget. Szel­lemes fogás az izgalmas pszi- ohológiiai 'kísérlet be-kitatásc, amely megdöbbentő tényt iga­zol. Azt, hogy az emberek túl­nyomó többsége hajlandó ijesztő nagyságú áramütést mérni neki mitsem vétő ember­társára, csupán mert egy áltat, la elismert tekintély erre utasí­tást ad. Ezzel a dicsérhető elemek fel­sorolásával végeztem is, A tör­ténet szerint az említett kísér­letben egyszer a feltételezett gyilkos is részt vett. A főóllam- ügyész ebből kikövetkezteti a megbízót. Ami ezután jön, bosz- srantóan naiv és hihetetlen. A bizonyíték megszerzésének mód­ja maga a bizonyíték is. Az­után a zárájelenet, amelyben a főáilamügyész — csak fényké. pen látható, szerelme? felesé­ge? — hosszasan keresgél, hogy megtalálja és megtelefonálja a saját maga írta könyvből a közismert Ikarusz-mondát. Yves Montand e filmben pontosan annyi lehetőséget kapott színé­szi teljesítményre, mint annak ideién Mozzsukin, a híres Pu- dovkin^Kulesov-féle kísérletben. Ebben a filmmontázs lehetősé­geit bizonyítandó, a színész - mind a háromszor azonosan ki­fejezéstelen —, arca után egy tányér leves, majd egy halott asszony, végül egy játszadozó kislány képét vágták közbe. A közönség lelkesen ünnepelte a színész kifejező arcjátékát, míg le nem leplezték a turpisságot. Az 1, mint Ikarusz tehát amo­lyan „jobb híján” film. A ren­dező jobb ötlet híján megírtaj a francia tv „a- 2. csatornán,el­megy!" 'jelszóval leforgattál Yves 'Montand is elfogadta', hi­szen nem lehet minden könyv A háborúnak vége Sempruntól. A fi lm átvevő bizottság jobb hí­ján átvette. A mozinéző pedig járt már ross,zabbuli is, mintha jobb program híján éppen erre vált jegyet. CSONTOS KAROLY Dalostalálkozó Rádió Könyviekről A rádió szolgáltatónak is ne­vezhető műsorai közé tartozik a Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesületének naponta Ismétlő­dő könyvtóijékoztatójo. Az esti órákban 3—3 könyvről kapunk rövid ismertetést, lehetőleg te­matikus csoportosításban. Kép­zőművészet, mese, műszaki té­mák, líra, szépirodalom és így tovább. Könnyű kiszorozni a végeredményt, egész évben ki­Sztnhézi esték sebb könyvtárnyi alapismeretét szerezhet, aki odafigyel. Kérdéses azonban, hogy mi­lyet. öt perc ola.tt három könyv­ről sokat és ehhez még lényeg­be vágót is elmondani képtelen­ség. Egyetlen könyvről se köny. nyű, bár ez már közelebb van a valószínűhöz. így aztán rövid kivonatot kapunk nem a műről, hanem (valószínűleg) a borítója hajtásán lévő, úgynevezett fül­szövegből. A végeredmény az, t--------------------------------­i hogy száz és száz remekmű szü­letéséről értesülhetünk, hiszen hol van az a kiadó, mely a sa­ját produktumait pocskondiáz­ná. Ilyesformán ez csak aJig- aíig felvilágosítás, hanem sok­kal inkább propaganda, fizetett hirdetés. Azt persze nem tud­hatja a hallgató, hogy a kiadók fizetnek-e a hírverésért, csak sejti. És nem érdekli az egész.-s. -n. lozófus azonban mindig komoly, csak éppen nem lehet komo­lyan venni. Mit mondhatnánk még? Saj­nálatos tévedés ez a darab, eny nagy és. gazdag szellem aszkétamagatartásának hamis tükre, melyben nem ismerünk gondolatainkra, eszményeinkre. Nem is ismerhetünk, mert itt nem a dölyfös és gonosz gaz­dagság butító és megrontó ha­talmáról van szó, hanem a ki­egyensúlyozott jólét veszedel­méről, amit egyszerűen nem hiszünk el. A szereolők sem hiszik el, a rendező Horvai István sem, aki megpróbálja, hogy ironikus élt adjon a játéknak, s valóban víg, tehát vidám játék legyen. A szöveg azonban ellenáll a szándéknak, s a színészek is lemondóan vergődnek a darab hálóiában. Elsősorban Szobosz- lay Sándor, aki böícs derűvel szervezi a jólét elleni harc vi­lágszervezetét, de maga is tud­ja, hogy kezdettől fogva gya­nakodva hallgatjuk minden szavát. A maga módján min­denki kitűnő. Spányik Éva, Meszlényi Judit, Dobók Lajos, Czeglédy Sándor, Vajda Ká­roly, Dobos Ildikó, bár ő kicsit hangos, s kis szerepében Ba- kody József, de nem tudják le­gyűrni a szöveg ellenállását, s minden erőfeszítésük ellenére valósáagal lötyög rajtuk a sze­ren, mint a rosszul -szabott ruha. A siker is ehhez méretezett. Kár volt előadni tehát a da­rabot? A válaszunk eayértelmű nem, mert egy nggy életmű ré­sze, ghol minden momentum hanasúlyt kaohat. Mint darab, sajnálatos félreértés, Németh László saiát személyére sza­bott aszkézisénék példázata, aminek nem lehet általános ér­vénye. A veszprémi színház,' Németh László szép sikereinek életre hívója, most eav csak­nem két évtizede kéziratban szunnyadó darabbal egészítette ki az életművet. CSANYILÁSZLÓ A Tolna megyei Tanács V. 6. művelődésügyi osztályai, a KISZ Tolna megyei Bizottságai, a KÓTA Tolna megyei Szervezete, a MÉSZÖV, a KISZÖV, és a Ba­bits Mihály művelődési központ ez évben' is megrendezte o me­gye kórusainak találkozóját. Köszöntőjében Méry Éva, a Tolna megyei Tanács V. 8. köz­művelődési csoportjának veze­tője utalt arra, hogy ez a se­regszemle immár több mint egy évtizede hagyományosan a kó- rusmuzsika ünnepnapja:, ünnep­pé avatja a szereplők számára az együtténéklés gyönyörűsége, a hallgatók számára, pedig az énekszó, a dallam felemelő él­ménye. Az ember a „musica hu- mona”->ban találta meg a test és a lélek harmóniájának egyik megteremtés! módját. Na p jó hi k- bam igen fontos, hogy az embe. ri hang „vox pads”-szó, a bé­ke hangjává, ai mindenség hangjává váljon. Tíz együttes mintegy három­százötven dalosa huszonegy komponista' több mint negyven művét szólaltatta meg. A zene végtelen változatosságának le. hettünk tanúi, hiszen, a műsor­ban helyet kaptak 'Lassus, Hass. ler, Jasquen des Prés, Scarlatti, Bach, Liszt, Bartók, Kodály, Eben, Bárdos szerzeményei, me­lyeik 'hatalmas ívet alkottáik a madrigáloktól 'a .barokk muzsi­kán át egészen a kortárs kórus­irodalomig. örömünkre szolgált, hogy a fellépők között üdvözölhettük a nagy zenei hagyományokkal rendelkező palántái Kodály Zol­tán dajoskört. Kultúrált énekük­kel, emberi közvetlenségükkel megnyerték szimpátiánkat. Ven­dégszereplésük az est üde szín. foltja volt. A hangversenyt a karnagyok és társadalmi képviselők baráti beszélgetése követte: íCatanics Mária kairna'gy mondta el ösz- szegyűjtött tapasztalatait, mél. tafta a dalosta'lálikozó jelentő- séaét, annak hasznosságát. Szólt arról, hogy nem volt ver­seny, nem volt minősítés, fel­szabadultan, boldoaan szár­nyalhatott az ének. Nem o tel­jesítmény mérése miatti izga­lom, Ihainem az örömteli éneklés tiszta derűje jelent meg az énekesek arcán. Kiemelte az együttes és kcu-vezető 'kontaktu­sának fontosságát, hiszen min­den megszólaló hang mögött emberi sorsok rejtőznek. Beszélt a hangképzés jelentőségéről. Elismerését fejezte ki a részt­vevő kórusok igényes műsorvá- lasztásóért,' s a művek magas szintű megszólta Itatásáért. LEMLE ZOLTÁN Harc a jólét ellen Németh László rendszerint maga adja kezünkbe a kulcsot, hogy beléphessünk művei vilá­gába. A Harc a jólét ellen cí­mű vígjáték esetében valószí­nűleg fokozottan így van. A darabot 1964 végén írta, de életében-nem jelent meg, nem is adták elő. 1966. június 29-én ezt írta naplójába: „Ha azt nézem, mi.volt a legna­gyobb bűn, amelyet pályámon elkövettem, nem annál állapo­dok meg, amiért büntetnek, ha­nem, hogy a jólét elleni harcot elvesztettem. Ilyen nyomorult, pusztuló népnek írója csak sze­génységben élhet." Valamivel alább még ezt olvassuk: „Ami­kor jövedelmeim nőni kezdtek, a magam felét közcélra akar­tam fordítani. Tudtam, hogy nagy harc lesz belőle, levelem mégis megírtam A.-nak. Akkor ütött be feleségem betegsége. Nem provokálhattam újabb iz­galmakat.” A vígjáték ennek az önkéntes szegénységnek gondolatát pró­bálja megfogalmazni, tehát egy kicsit önarckép is, s Tölcséry Mihály, a darab főhőse, Né­meth László szegénységeszméit hangoztatja, ám távolabb te­kintve nem nehéz felismerni a kultúra-civilizáció mondva­csinált ellentétének gondolatát sem, ami a 30-as években, a népi írók megjelenése idején kapott nagyobb hangsúlyt. Töl­cséry maga is beszél erről, na­gyon megfontoltan, minden iró­nia nélkül, s szerinte a déd­apák sokkal derekabb emberek voltak, mint mi, mert nem vil­lannyal világítottak, nem ismer­ték az autót, de még a biciklit sem. Tölcséry-'Németh László na­gyon komolyan veszi, amit mond, csak épp nem tudunk mit kezdeni vele. Az alapszituá­ció pedig végképp hamis, mert Tölcséry és kisvárosi hívei köz­vetlen a háború után szövet­keznek a jólét ellen, akkor, amikor nincs tüzelő, élelem, s az ország nagyobbik fele ro­mokban hever. 1945-ben min­Jelenet az előadásból denkinek egyetlen gondja volt, hogy megpróbáljon^ új otthont teremteni a romokon, s annyi szenvedés és iszonyat után újra indulhasson az élet. Ebben a vigasztalan helyzetben a jólét ellen harcolni egyet jelentett volna az élet tagadásával, s ezt a nagy ellentétet Németh László egy percre sem tudja fel­oldani a darabban. De egyáltalában, ki ez a Tölcséry Mihály? A darab sze­rint bölcs filozófus — egyéb­ként szerény állása van a kis­városban —, akit mindenki tisz­tel, sőt egy elszánt szekta vezé­rének tekinti. Bölcsessége azon­ban legföljebb Jókai politikus csizmadiáját idézi, ugyanis min­dig lápos közhelyekkel érvel a valóság ellenében, s nincs egyetlen megnyilvánulása sem, amikor őszintén hinnénk sza­vának. A lánya foltos matróz­blúzban jár iskolába, a felesé­gének is elkelne a jobb ruha, ő azonban kizárólag az embe­riség nevében hajlandó szólni és gondolkozni. Ha még humo­ra lenne, sok mindent ellensú­lyozhatna, ez a félresikerült fi­Tévénapló Forradalom a művészetben A szovjet művészettel kapcsolatos ismereteink kiegészí­tésre szorulnak, annak ellenére, hogy a közelmúltban néhány könyv, köztük Majakovszkij művészeti írásainak gyűjtemé­nye, igyekezett közelebb hozni ezt a gazdag korszakot. A második műsorban vetített angol film, a Forradalom a mű­vészetben, valóban hézagpótló, hisz körülbelül teljes ke­resztmetszetét adja a forradalom művészetének. Október művészei komolyan vették a forradalmat, s olyan művészetet akartak létrehozni, amely gyökeresen szakít a múlttal. A programban ma már érezhetünk némi naivságot is, hisz a futurizmust, amely ebben az esetben a jövőt (fu­turum) jelenti, úgy képzelték el, hogy a művészet áthalja az élet minden jelenségét. „Új művészetet, az igazából olyat, amely utat mutat a köztársaságnak a sárból" — dalolta Majakovszkij, s ez a művészet valóban kivonult az utcára, mert nemcsak május elsejére festették tele a moszkvai ut­cákat, de a frontra induló vonatok, a praktikus tanácsokat adó plakátok éppúgy az új művészet jegyében születtek, mint a jövő városának tenrei, a könyvillusztrációk vagy Ma­jakovszkij hires ROSZTA ablakai. Rodcsenko még attól sem idegenkedett, hogy megtervezze az úgynevezett „Zebra keksz" csomagolópapírját, amire Majakovszkij irt reklám­verset, ezúttal'is politikai tartalommal: Ezt a Zebrát bőven érte Afrikai nyári nap, És most nálunk süti végre A Mosszelprom gyárilag. Ám a bosszús mensevik Gyanút fog e Zebra láttán: Netán az ő díszeit Orozta el s hordja hátán. Nagyszabású kezdet volt, csak néhány példát idézünk: A. Lavinszkij építészeti tervei, Mejerhold színháza, Burljuk, Punyi Larionov, Natalja Goncsarova, Rodcsenko, Lebegyev képzőművészeti munkássága, a film megújítására tett első lépések, Balevics, Tatlin korszakos jelentőségű művészete. S ma már azt is tudjuk, hogy számos, jóval későbbi, modern elem megtalálható a forradalom művészeinek alkotásaiban. A csaknem egyórás ismeretterjesztő film nem maradt meg a művészet keretei között, hanem a forradalom egész való­ságát igyekezett érzékeltetni, s hallhattuk beszélni Lenint, Majakovszkijt, s láthattunk történelmi felvételeket a for­radalom eseményeiről. Sajnos a tv képzőművészeti ismeretterjesztése jobbára import anyagból történik, pedig sok mindent — esetleg jobban is — itthon is meg lehetne csinálni. ca. A Jelenkor decemberi száma A nemzedékeket összefűző kapcsolat és az újabb, fiata­labb magyar irodalom áll a pécsi folyóirat új számának középpontjában. A lírai rovatban többek kö­zött Kálnoky László és Mészöly Miklós, Péntek Imre és Utassy József, Tandori Dezső és Toth Erzsébet, valamint a pécsi „fél­korsósok" — Csordás Gábor Meliorisz Béla, Parti Nagy La­jos és Pálinkás György — ver­seit olvashatjuk. A szépprózák sorában Ester­házy Péter és Mándy Iván el­beszélése, Nádas Péter regény- részlete és Tatay Sándor Ba­kony c. művének újabb fejeze­te kapott helyet. Figyelemre méltók a folyó­iratszám tanulmányai és kriti­kai írásai. A „Versről versre” sorozatban Tandori Dezső Hommage és Talizmán c. köl­teményéről beszélget a költő­vel Dpmokos Mátyás. A fiatal magyar prózairodalom kérdé­seit Alexa Károly, a líráét Dérczy Péter írása elemzi. Utassy József verseiről Göröm- bei András, Spiró György re­gényéről Kis Pintér Imre, Es­terházy Péter Függőjéről Ba­lassa Péter, Kornis Mihály új kötetéről pedig Pályi András irt kritikát. A számot Pinczehelyi Sán­dor grafikái illusztrálják. Fonógaléria Kiss István szobrászművész kiállítása Tolnán Kiss István Kossuth-díjas ki­állítása nyílt meg vasárnap dél­előtt a megye legifjabb kiállí­tótermében, Tolnán, a Selyem­gyár előcsarnokában. Az ünnepélyes megnyitón részt vett Kiss István is. Mind­járt a gyár bejárata előtt két­oldalt áll a Munkástrónus és a Béke című szoborkompozíció, kifejezve a művész két legfon­tosabb gondolatát. A kiállítást Fábián Gyula, a Petőfi Irodal­mi Múzeum munkatársa nyitot­ta meg, költői szavakkal és a költők szavaival szólt az elkö­telezett művész hitvallásáról, amit köztéri \^zobrai jeleznek, itthon és külföldön. A műsorban közreműködött Decsi Kiss János és a mözsi Bartók Béla női kar, Thész László zongorakíséretével. A Fonógalériában a Szek- szárdon már bemutatott kiállí­tás egy része kapott helyet, kö­zöttük köztéri szobrok változa­tai, történelmi alakok és más kisplasztitkák. A kiállítás a hónap végéig tekinthető meg. A megnyitó után I, mint Ikarusz

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents