Tolna Megyei Népújság, 1981. december (31. évfolyam, 281-305. szám)
1981-12-29 / 303. szám
1981. december 29. ^PÜJSÄG 3 Munkásgyülés Sikeres évet zártak az állami építők Az ünnepség is munkával, gondokkal kezdődik - tolón folytatása is ez a nem könnyű 1981. es évnek, mert bár az ünnep előtti utolsó munkanap délután- ján’vagyunk, az éves tervet már teljesítették a Tolna megyei Állami Építőipari Vállalót: dolgozói. Ezt ünnepelendő, és feladatmegjelölésül, a sokéves 'hagyó, mányokhoz híven, idén is mun. kásgyűléssel zárták az évet. A •munka került szóba, 'Mátyás István, a városi pártbizottság első titkára kérte együttgondolkodásra az építőiipari vezetőket: hogyan s mint lehetnénk úrrá az egyre súlyosabb szekszárdi gondokon, amit a 'hővezetékek sorozatos meghibásodása okoz, s amely nemcsak igen költséges, hanem a lakosságot is bosszantja . .. Politikai kérdéssé tehát így válik egy gazgasági ügy, s így lesz 'belőle olyan „kérdés" — mely ismételten napirendre kerül, illetve azon marad. Most azonban sietni kell a központi iroda étkezdéjébe, mert ott százötven ember az ünnepség kezdetét várja, képviselik társaikat. Tóth Béla1, a VSZT titkára, nemrég választották e posztra, először áll ilyen minőségében munkatársai elé.- Egy éve a húskombinátnál, tavalyi munkasikereink helyén ünnepeltünk, most itt, de ugyan, olyan jó érzéssel:: teljesítettük tervünket — mondottal A részletes értékelést Villányi József igazgatótól várjuk. — Mindenekelőtt megköszönöm munkatársaim egész évben végzett tevékenységét, köszönöm, hogy támogatták a vállalatvezetést, hogy jól együttműködtünk. Az 1981-es évet jó előkészítés után kezdték el. Maguk mögött tudták a húskombinát Villányi József igazgató ki' tüntetéseket adott ót üzembe 'helyezését, s csaknem egymilliárdos tervet kellett idén megvalásítaniok. A tervet túlteljesítették. Bár egyes területeken tapasztalható lemaradás, ösz- szességében az eredmények nyereségről tanúskodnak. Idén felépítettek 484 lakást, harminckettővel többet, mint amennyit terveztek, A szekszárdi szakszervezeti székházat dicsérettel adták át, ezt az épü. lettípust a SZOT akarja, elterjeszteni az országban. A dombóvári ÁFOR-bázison már december közepén elkezdhették az üzemi próbákat. Pakson irodaházat építettek — a befejező munkák vannak hátra. Szekszár- don az ARIT bővítése a Domus Áruház és a KÖJÁL-székház átadása jelezte az építők eredményes munkáját. A tejiparnál sikeresen tartották az építésszerelés részha.táridőit. Az MNB szekszárdi székháza jobb műszaki készültségben van, mint tervezték. .. És az idei munkát minősíti az a tény is, hogy a tervet kevesebb létszámmal valósították meg, mint tavaly, a termelékenység 8—8,5 százalékkal nöMátyás István elismeréssel szólt az építők tevékenységéről vekedett. A bérfejlesztés élérte a hat 1 százalékot. A vállalat nyeresége, .mintegy hat-nyolc millió forinttal több lesz, miint azt tervezték. 1982-ben hasonló értékű tervet kell megvalósítani mint 1981-ben, tehát egy milliárd forint értékű termelést kell úgy szervezni, hogy a hatékonyság ne romoljon, a nyereség is, a dolgozók keresete is növekedjen. A munkásgyűiésen szót kért Mátyás István is. Mindenekelőtt arról a lelkiismeretes munkáról szólt, amit a vállalat munkahelyein tapasztaltak. Különösen nagyra, értékelte a városi pártbizottság első titkára a szekszárdi húskombinát teljes üzembe állítása érdekében, az egyes üzemrészek határidőre történő munkába állítása érdekében végzett tevékenységet. — A megyei párt- és tanácsi vezetők elismerik ennek a nagy kollektívának Tolna, megyét gazdagító munkáját. Értékeljük, figyeljük és elismerjük a dolgo. zók, munkások, mérnökök fáradozását. Egyúttail azonban kritikusan is szemléljük a vállalat tevékenységét, hiszen feladatunkat csak egyre szigorúbb követelmények: mellett tudjuk megvalósítani, ehhez pedig jó együttműködésre van szükség megbízók és végrehajtók között. Ugyanakkor a vállalatnál lévő párt. és tömegszervezetek aktivistáitól is azt várjuk, mint eddig is tették, hogy 'legyenek példamutatók a munkában, a fegyelemben . . . Az ünnepi munkásgyűlés második részében, kiváló dolgozó jelvényeket adtak át az arra érdemes szakmunkásoknak, segéd- mu nká soknak, mé rnökök n e k. Több mint harmilncan kapták a Kiváló 'Dolgozó kitüntetést. Tíz olyan építőmunkást is kitüntettek, aki idén megy nyugállományba, de már több évtizedet töltött el a vállalatnál eredményes munkával. Az ünneplő 'munkások a gyűlés végén a terített asztaloknál vezetőikkel az idei munkáról beszéltek. .Három kitüntetett munkást megszólalta,ttunk, hogyan telt idei évük. Szőts István kőműves: „Tizennégy éve a mélyépítő részlegnél dolgozom, Kétyről járok mindennap munkára. Az én brigádom két éve a tejüzem építésénél dolgozik. Mozsár Károly, 'Farkas József és Balogh Ferenc voltak a társaim, voltak, mert most nyugdíjba megyek. Jó érzéssel megyek el, mert sok Szép munkát hagytam a városban. Kezem, nyomán, épült ez o szép város." IDömötör Géza, betonozó: „Az én munkahelyem Paks, az atom. város: Ott voltam, amikor az első házakat kezdtük alapozni. S most, amikor ai várost már városnak mondhatjuk, én. is mindig elmondom, hogy a.z én munkám benne van. például minden útszegélyt, járdát a brigádom készített el. Idén, tehát 1981-ben már valáimelyest csökkent a 'munkánk, de még sok ott a tennivalónk.” Sági József bádogos szakmunkás: „A vállalatnál tanultam ki a szakmát, már több mint tíz éve építem a megyeszékhelyt. A ibaktoi lakóházakon, a paksi vendég Iá tó ipari egységeknél, az irodaiháznál, o dombóvári vasúti szociális épületben1 is 'ben,ne van az idei munkám. Dolgoztam a KÖJÁL-nál, a szakszervezeti székháznál, az AFIT-épületnél, szóval volt munka, idén bőven. S lesz a jövő évben is, amint az igazgatónk az .imént mondta, még több gondunk l^sz. Én abban bízom, hogy munkánkkal legyűrjük a nehézségeket s jövőre .ismét, így karácsony előtt nyugodt 'léi ki is mérettél ünnepelhetünk." PALKOVÁCS JENŐ Fotó: Szakái Aurél. Ebéd óvodásoknak, iskolásoknak — vendéglőből (TUDÓSÍTÓNKTÓL) Németkéren 1981. augusztus 1-től üzemel a Vigadó vendéglő, amely szeptember elsejétől átvette az óvodai és iskolai étkeztetést is. Bizonyos fokú szorongás, aggodalom fogadta ezt az intézkedést. A kérdőjeles gondolatok összegezése nagyjából ez volt: hogyan tudja biztosítani egy most beinduló vendéglő egyszerre a gyermekek és felnőttek étkeztetését? Néhány hónappal a beindulás után érdeklődtünk erről Krausz Ferenc vezetőtől. — A vendéglő beváltotta-e a hozzá fűzött reményeket? A kulturáltabb kiszolgálás mellett kulturáltabb lett-e az emberek viselkedése, sikerül-e változatos, a gyermekek igényeinek is megfelelő kosztot biztosítani? — A kérdés első részéhez a következőket tudom hozzáfűzni: azzal, hogy csak ülő fogyasztási lehetőség van, már eleve elejét vettük sok kellemetlenségnek. Nem lökd'ösi'k egymást az emberek, s nem lötyögtetik ki innivalójukat. Kényelmesek az asztalok, a székek, s hangulatot ad a zenegép. A presszó és vendéglő elkülönítése jó megoldás. Hogy sikerül-e jó és változatos élelmezést biztosítani, s mind a gyermekek, mind a felnőttek igényeit kielégíteni, arra a vendégek tudnának válaszolni. Amikor lehet, külön főzünk a gyermekeknek, külön a felnőtteknek. — Tudják biztosítani a folyamatos anyagbeszerzést? — Eddig zavartalan volt. A zöldárut helyben sikerült megvenni, a húst a szekszárdi húskombináton keresztül. — Nem is akadtak problémák? — Kisebbek igen. A pékáru sokszor késve érkezik. Bizonyos fajta ételekből nagyobb a fogyasztás, másokból kisebb. Ezt a vezetők jelzik nekem. Jogos volt a többszöri gyümölcsigény is. Most már többször adunk gyümölcsöt. — Több mint 4 millióba került a kisvendéglő. Sokan harcoltak az erre alkalmas fórumokon a megvalósításáért. Az eredmények igazolják őket? — Feltétlenül. 350—360 főre főzünk. Ebből a gyermeklétJó időben igy történik az ételszállítás szám 195. Augusztusban 436 ezer forint volt a forgalmunk, s az ételfogyasztás mintegy 10 —12 százalékot tett ki. A novemberi forgalmunknak már 38 százalékát. Ez azért örvendetes, mert nem az italáru, italfogyasztás növekedését tartjuk fontosnak, hanem az ételforgalmat. — A 2. sz. óvoda mintegy 3 kilométerre van a Vigadótól. (Innen történik az étel kiszállítása.) A távolság nem nagy, de ahhoz éppen elég, hogy az étel minősége, hőfoka megváltozzék. — Nem okoz minőségváltozást a szállítás — mondja Lő- rinczné Uhrin Zsuzsanna vezető óvónő. — Tudomásul vesszük, hogy ez a leggazdaságosabb megoldás napjainkban. Nagyon jó lenne azonban, ha sikerülne állandó jelleggel 2 menüt biztosítani a kisvendéglőben. Nem kellene ugyanazt a kosztot fogyasztaniok a piciknek, mint a felnőtteknek. Az ételek minőségében a kezdeti időszakhoz viszonyítva javulási tapasztalunk. Szeretnénk, ha a tízórai, illetve az uzsonna meny- nyisége több, az ebédé kevesebb lenne. — Hanák Ottó napközis nevelőnek is van összehasonlítási alapja. Milyennek látja a megváltozott körülményeket? — Tagadhatatlan, hogy kulturáltabb körülmények közé kerültünk, bár néha behallatszik a presszó kocsmai hangulatot idéző zaja. Akik főznek, ismerik igényeinket, szokásainkat. Ehhez eddig is igazodtak, s reméljük, hogy észrevételeinket a jövőben is meghallgatják. A falu arculatában, életében sok kellemes változás előidézője lett a vendéglő. Minden ember igényli a tisztább környezetet. a higiéniát, az udvariasabb kiszolgálást. NAGYFALUSI ALBERT 1982 - az öregek éve Elgondolkoztató dolgok... R ossz példákat nem azért érdemes idézni, mintha az ember azt hinné, hogy ezekből van több, hanem mert szeretné a számukat csökkenteni. Az alábbiakat is tessék ebben a szellemben olvasni. A véletlen úgy hozta, hogy valamennyi nyugdíjasokról szól. Vagy talán nem is a véletlen? Találkozók múltkoriban egy idős barátommal. Nemrég, talán 5—6 éve, még köztiszteletet érdemlő, magas beosztást töltött be. Nemcsak a beosztás érdemelte meg a köztiszteletet, hanem ő is. Pestre készült. — Unokákat látogatni? Nem unokákat ment látogatni, hanem feleleveníteni néhány, aktív korában rendkívül eleven kapcsolatot. Mindegy, hogy milyen magánügyben, de segítségre volt szüksége. Keserű mosoly: — Amíg teljesen el nem lelejtenek? Nem valamiféle öreges érzékenykedésről volt szó. Régi szellemi frissessége teljében tucatjával tudta sorolni a bizonyítékokat amellett, hogy őt már a régi kollégák, esetében a társadalom leírta. Netán mégiscsak a beosztásának szólt annak idején a megkülönböztetett megbecsülés? H. N. tanárnő, aki csekély lél évszázadig tanított egyik városunkban, régi lakását közérdekből kisebbre cserélte. Amannak egy részéből rendelőt alakítottak ki. Az idős tanárnő a városi vb-titkártól engedélyt kapott, hogy fölös holmiját, régi emléktárgyait változatlanul őrizheti előző lakása padlásterében, természetesen lakat alatt. A vb-titkár időközben meghalt, az évek múltak, H. N.-t váratlanul arról tájékoztatta egy régi lakótársa, hogy holmija egy szálig eltűnt. Vagy a MÉH-telepre került (ez részben igaznak bizonyult), vagy ki tudja hová. Például ép bronzcsillárt csak bolond visz a MÉH-telepre. Hogyan, miként, miért nem értesítették időben? — Azt hittük, hogy már meg tetszett halni! N em tetszett. Feljelentés, azóta sem egészen befejezett hercehurca. Egyik fénypontja egy levél a padlástérrel gazdálkodó vállalattól: „Kétségtelen, hogy a művelethez önt is meg kellett volna hívni, azonban az adott körülmények között a vagyontárgyak meglétének, értékének bizonyítása önt terheli." Az „adott körülmények" alatt sejthetőig H. N. dacos életben léte értendő. Ugye milyen túlérzékenyek ezek a nyugdíjasok? Szekszárdon, a Herman Ottó 4—6. számú társasház déli fala mellett 1981 tavaszán váratlanul földutat nyitottak. Zaj, por, a szomszédos kis játszótér máról holnapra veszélyessé vált. A lakóház közös megbízottja (furcsa véletlen, Cs. M. szintén tanár, szintén nyugdíjas és egy élet munkája árán szintén joggal várja el a minimális udvariasságot), többször szál a tanács műszaki osztályán. Az út megszüntetését ugyanennyiszer megígérik. 1981. június 23-án ajánlott levelet ír. Ismételt sürgetésre válasz augusztus 19-én. A tanács, nagyon helyesen, azonnal megrendelt néhány szükséges korlátot. A korlátok 1981. december 17-én még nem álltak. A közös megbízott, ezekután indokolatlannak aligha mondható, véleménye: „Az Írásos Ígéret éréke egyenlő a szóbeliével, mindkettő pedig a nullával." U gye milyen túlérzékenyek ezek a nyugdíjasok? Bár, ha jól meggondoljuk, egy nehezen megkapott és mit sem érő válasz még mindig jobb az egyáltalán nem igényelt halálhírünknél. ORDAS IVÁN Azok a dolgozók, akik társaikat képviselték az ünnepi évzáró munkásgyűlésen
