Tolna Megyei Népújság, 1981. december (31. évfolyam, 281-305. szám)

1981-12-28 / 302. szám

6 NÉPÚJSÁG 1981. december 28. Az év végi értékelések idő­szakót éljük kis és nagy egyesületnél egyaránt. Az eredmények számbavétele egyúttal meghatározza a jö­vő terveit. A Németkéri Tsz SE labdarúgó-szakosztályának évadzáróján is ezt tapasztal­tuk. Az elnökségi asztalnál fog­lalt helyet Herczig Gábor, a megyei sporthivatal elnöke, Szinger Ferenc, a paksi városi TSF vezetője, Ambach Edéné, a kétezer lakosú község tanács­elnöke és Kormos Mihály, a megyei labdarúgó-szövetség szakfelügyelője. Viola László, az általános iskola igazgatója, a sportegyesület elnöke kö­szöntötte a vendégeket, majd Fülöp István edző értékelte a paksi körzeti bajnokságban szereplő labdarúgók őszi sze­replését. Megcélozták a megyebajnokságot Szakosztályi évadzáró A fiatal edző, minden kétsé­get kizárva hangsúlyozta: „Ko­moly feladatot tűztünk magunk elé, azt szeretnénk, ha közsé­günk labdarúgócsapata 1982 őszétől már a megyebajnokság mezőnyében szerepelne”. Ez­után részletesen elemezte az évad tapasztalatait. Elmondta, hogy a felkészülés során 11 edzőmérkőzést játszottak, a 70 százalékos teljesítmény előre­vetítette a későbbi jó szereplés árnyékát. Annál is inkább, mert az edzőpartnerek kivétel nélkül magasabb osztályú együttesek voltak. Részt vettek a járási Termelőszövetkezeti­kupa küzdelmében, mi több, megnyerték azt. Ez az erőpró­ba is jól szolgálta a bajnoki rajtra történő készülésüket. Azután megkezdődött a baj­nokság és vasárnapról vasár­napra győztesként hagyták el a nályát a németkéri játéko­sok. Mi volt sikerük titka? Fü­löp edző erről ezt mondta: „A 21 év átlagéletkorú együtte­sünk sportszerűségét bizonyí­totta, hogy tíz őszi mérkőzésén két labdarúgónak mutatták fel a sárga, egynek pedi" a piros lapot. Fegyelmezett társaság a miénk és nagyon komolyan gondolják a megyebajnokság­ba jutást. Több játékosunk vi­dékről jár edzésre és mérkő­zésre, a keret 40 százaléka a helyi termelőszövetkezetben dolgozik." Veretlenül lettek őszi elsők (10 találkozón nyolc győzelem és két döntetlen a mérlegük), ám szorosan a nyomukban a Simontornyai BTC gárdája. Si- montornyán ráadásul még a feltételek is jobbak, mint Né- metkéren. Aztán meg tavasszal a két csapat rangadója a bőr­gyáriak otthonában lesz... Mindez nem változtathatja meg elhatározásukat, a magasabb osztályt nemcsak óhajtják, a siker érdekében mindent elkö­vetnek. Január 24-én kezdik a téli alapozást. Edzéseiket este hat órától, villanyfényben tart­ják majd, így a vidéken dolgo­zók is bekapcsolódhatnak a szakmai munkába. Fülöp István edző köszönetét fejezte ki Pe- resztegi Józsefnek a felkészülés során nyújtott segítségéért. A csapat kollektívája nevében is búcsúztatta a szakosztály Lójzi bácsiját, Balázs Alajos szertá­rost, aki 15 éve fáradozott a németkéri gárda pályáján, öl­tözőjében —■ most azonban egészségi állapota következté­ben leköszön tisztségéről. Az asztal mellett, a focisták társa­ságában helyet foglaló idős sportember meghatódva fogad­ta a köszönőszavakat. Adottak-e a feltételek a köz­ségben a magasabb osztályba lépéshez? — kérdeztük Viola László egyesületi elnököt. — Véleményünk szerint igen. Felnőttegyüttesünk utánpótlá­Németkéren sát jónak ítéljük, ifjúsági és serdülőcsapatunk is rendszeres bajnokságban szerepel. A ser­dülők szakmai munkáját sze­mélyesen irányítom, az ifikkel pedig játékos-edző foglalkozik. Köztudott, hogy nagyszerű, új sportpályát építettünk, felsze­relésünk is biztosított. Az öltö­ző épületét bővítve, tervezzük egy klubszoba megépítését, ter­mészetesen társadalmi munká­ban. Kis egyesület a miénk, három szakosztályt — asztali- tenisz, “ sakk, labdarúgás — működtetünk. Az idei éves költ­ségvetésünk összege 65 ezer forint volt. Kétségtelen, ez az összeg a magasabb osztályhoz kevés lenne, de mi bízunk a tanács és a termelőszövetkezet vezetőinek megértő támogatá­sában a jövőben is. Az évadzáró szakosztályi ér­tekezlet Kormos Mihály szak- felügyelő nagy érdeklődéssel kísért, a gyakorlati életből me­rített példákkal fűszerezett elő­adásával folytatódott. Az ed­zettségi szinttől a taktikai és játékfegyelem sokrétű felada­tát felölelő témakör -megannyi hasznos útravalót jelentett a a németkéri labdarúgók szá­mára. Rajtuk múlik, , hogy mennyit profitálnak majd abból tavasszal, illetve már a januári alapozás időszakában. Az ön­maguk által magasra helye­zett mérce mindenképpen töb­Az őszi bajnok németkéri csapat játékosai. A képen balról a búcsúzó szertáros, Balázs Alajos. bet igényel tőlük is) meg a két- kitűzés megvalósulása a kö­ezer lakosú község vezetőitől is zösségi összefogáson múlik, a tavaszi idényben. Mert a cél- — f. I. — Ma már sporttörténelem Miről írtunk harminc éve? nokság alapját fogja képezni a hat járás bajnoksága, mely­nek résztvevőit javaslatunk sze­rint legfeljebb két csoportba lehet beosztani. A járási baj­nokságból kieső nincs, de a bajnok feljut a körzeti bajnok­ságba. (1951. december 8.) ÉLÉNK HANGULAT A LABDARÚGÓ-SZÖVETSÉG ÉRTEKEZLETÉN Átnéztük a Tolnai Naplót, kíváncsiak voltunk arra, hogy miről is irt 1951. decemberében. Meglepő írásokat találtunk, olyan nevekkel, eseményekkel találkoztunk, melyek már töb- bé-kevésbé feledésbe mentek. Hiába, a harminc év nagy idő, bár vannak a cikkekben olyqn megállapítások, észrevételek is, melyek még ma is aktuálisak. Ezek után nézzük a 30 éve megjelent Írásokat. ÚJRAÉLED A BÁTASZÉKI SPORT Egy egyesület életében min­dig vannak sikeres időszakok és megtorpanások. A sikerek általában magukban hordoz­zák a megtorpanások lehetősé­gét, ugyanakkor a megpróbál­tatásokkal teli idők mindig azt a reményt nyújtják, hogy a visszaesés után csak fellendü­lés, fejlődés várható. Bátaszé- ken a Lokomotív ez utóbbi idő­szakot éli és most az egyesület vezetősége azon fáradozik, hogy az egyes szakosztályokat felemelje és a fejlődés útjara segítse. Ki hitte volna, hogy a volt NB lll-as csapatnak Így meg kell dolgoznia azért, hogy a kiesést elkerülj^. Hiába, az egyesület sok veszteséget szen­vedett. Játékosaink egy része távolkerült a csapat székhelyé­től, az egyesület vezetése sem volt zökkenőmentes, a szellem­mel is gyakran adódott baj. Ezek a körülmények végered­ményben is azt eredményezték, hogy a csapatnak és a szur­kolóknak nem keveset kellett idegeskedni azon, hogy a ki­esés réme be ne köszöntsön. De a többi szakosztályokban is akadt éppen elég nehézség. A kosárlabda-szakosztályt is megingatta az a körülmény, hogy a lánycsapat játékosai Szekszárdra kérték átigazolásu­kat. Az ökölvívás is elalélt a nyári holtszezon alatt, pedig a bátaszéki ökölvívásban szép le­hetőségek vannak. Ezen az állapoton igyekszik most változtatni az egyesület vezetősége. Olyan terveken dolgozik, mely már magában is reményt nyújt arra, hogy a siker nem marad el. Tervezés nélkül ma már sportvonalon sem érhetők el számottevő eredmények, ugyanakkor a ter­vezés már azt is sejteti, hogy az egyesület szervező erői moz­gásban vannak és 1952-ben az oly nagyon várt fejlődés fog beköszönteni. Ha a bátaszéki MHK-munkát nézzük, azt kell látnunk, hogy az eredmények mellett kétségkívül hiányossá­gok is vannak. Eredménynek kell tekinteni, hogy 403 férfi és 34 nő szerezte meg az MHK-jelvényt. A sok átlagered­mény mellett akadt kiváló tel­jesítmény is. Ilyen például Sza­bó Károlyé, a labdarúgócsapat kitűnő tagjáé, aki a munka te­rületén is derekasan megállja a helyét: a bajai kórházban orvosként dolgozik és munká­ját felettesei teljes megelége­désére látja el. A labdarúgócsapat a baj­noki idény befejezése után sok mérkőzést játszott. Az együttest új játékosokkal fris­sítették fel és a cél, hogy a játékosok összeszokjanak. Mint hírlik, a csapat jövőre a baj­nokságban komoly szerepet kí­ván játszani és örvendetes az a körülmény, hogy a jövő évi megyei bajnokságnak mind­jobban szaporodik a bajnok­jelöltek száma. így remény van arra, hogy a megye labdarúgó­sportja tovább halad a fejlő­dés útján, melyre 1951-ben lé­pett. A tervek szerint az egye­sület támogatást kap szép fek­vésű pályájának bekerítésére, valamint öltöző építésére. Ez a hír örvendetes, mert eggyel tehát ismét szaporodnak azok az egyesületek, melyek elfo­gadható pályával rendelkez­nek. A labdarúgó-szakosztályon kívül az asztalitenisz-, ökölvívó-, valamint a kosárlabda-szakosz­tály intenzív működését terve­zik. Ahhoz, hogy a megye a sportfejlesztési tervét teljesíteni tudja, szükséges, hogy az egyes sportkörök is teljesítsék tervüket. Bízunk abban, hogy a női kosárlabdacsapat meg­marad az 1952. évi bajnokság küzdelmeire és a fiúk is azon fáradoznak majd, hogy a szek­szárdi csapatok bajnoki céljait megnehezítsék, örülünk, hogy a felsorolt szakosztályok mel­lett az ökölvívó-szakosztály is mozgolódik. Pedig ennek a sportágnak hatalmas tábora van és így az anyagi támoga­tást is biztosítva látjuk. Dom­bóvár, Bátaszék, Bonyhád és Szekszárd vetélkedéséből kell a megye komoly ökölvívó- jportjának kifejlődnie. Az eredmények mellett be­szélnünk kell a hiányosságok­ról is. Főképpen a labdarúgók­ra célzunk most, mert mitaga­dás, a csapat szelleme nem kielégítő. A hazai mérkőzések­re sokszor húsz játékos is ren­delkezésre áll és a bő keret­ből lehetőség van kiválogatni a legjobb tizenegyet, vidékre azonban nem akar senki men­Az elmúlt bajnoki idény meg­mutatta, hogy a megyei baj­nokság létszáma a jelen körül­mények között nagy „hajtást” követel a csapatoktól, tehát az 1952. évi bajnoki idény végén módját kell találni annak, hogy a megyebajnokság 12 csapatra legyen lecsökkenthető. A másik kérdés a járási A bajnokságok­nak, nevezzük ezt a jövőben körzeti bajnokságnak, az át­szervezése. Az elmúlt évben négycsoportos volt ez a baj­nokság, azonban menetközben beigazolást nyert, hogy a bony­hádi csoport életképtelen. De ha arra gondolunk, hogy a megyei bajnokság alapját kell erősíteni, akkor önként kínál­kozik az a megoldás, hogy a háromcsoportos, nyolccsapatos bajnokság helyett szervezzünk két csoportot, tizenkét csapa­tos körzeti bajnokságot. Ezzel egyrészt alkalmat adunk a me­gyei bajnokságban feltörekvő csapatoknak, hogy erős mér­kőzéseken keresztül jussanak el a megyei bajnokság kapujába. Ugyanakkor a körzeti bajnok­ságok érdekességét, vonzerejét növeljük és megszüntetjük azt, hogy a bajnokságot nyert csa­patnak körmérkőzést kelljen játszani a feljutásért. Ezzel a rendszerrel eljutunk a járási bajnokságok kérdésé­hez is. Először is feltétlenül szükséges, hogy a járási TSB-k mellett jövőre megalakuljanak a társadalmi labdarúgó-szö­vetségek és vegyék kezükbe a járási bajnokságok irányítását. A kétcsoportos körzeti baj­nokság lehetővé teszi azt is, hogy a járási bajnokság me­zőnye megerősödjék és a me­gye labdarúgósportja széles alapokon nyugodhassék. Min­dent egybevetve javasoljuk, hogy az 1952. bajnoki idény­ni. Ez a körülmény eredmé­nyezte azt, hogy több Vasutas­kupa mérkőzést az egyesület­nek le kellett mondania. Példát vehetnének a labdarúgók a kosarasoktól, akik vállalják a vidéki mérkőzésekkel kapcsola­tos áldozatokat. Náluk időn­ként két, sőt, három napot is igénybe vesz egy vidéki mér­kőzés. Aztán beszélnünk kell a primadonna szellem túlhaj- tásairól is. Ez sem lendítője, hanem kerékkötője a bátaszé­ki labdarúgásnak. (1951. de­cember 6.) ben minden járás rendezze meg a bajnokságot kétfordulós körmérkőzés formájában. A já­rási bajnokok feljutnak a kör­zeti bajnokságba. Minthogy az a körülmény, hogy a megye­bajnokság mezőnyét 1953. év­re 12 csapatra szándékozik le­csökkenteni, figyelembe véve azt, hogy a körzeti bajnokság utolsó helyezettjei kiesnek, négy csapat szaporodást ered­ményez. Az 1953. bajnoki évre a körzeti bajnokság három 10 csapatos csoportra bontható. Konkrét javaslatunk a követ­kező : Megyebajnokság: 1. Nagy- mányoki Bányász, 2. Simontor­nyai Vörös Lobogó, 3. Dombó­vári Lokomotív, 4. Dunaföldvári Dolgozó, 5. Bonyhádi Vasas, 6. Szekszárdi Építők, 7. Tolnai Vörös Lobogó, 8. Mázai Bá­nyász, 9. Dombóvári Postás, 10. Bátaszéki Lokomotív, 11. Paksi A. G., 12. Tamási Dózsa, 13. Szekszárdi Dózsa, 14. Hőgyészi A. G. A bajnoki idény végén kiesik az utolsó négy helyezett, feljut a körzeti bajnokság két bajnoka, ezzel a létszám tizen­kettőre csökken. Körzeti bajnokság: Keleti csoport: 1. Decs, 2. Őcsény, 3. Szekszárdi Meteor, 4. Szekszár­di Építők, 5. Palánk, 6. Tolna, 7. Tolnasziget, 8. Bogyiszló, 9. Bátaszék, 10. Kajdacs, 11. Sió- agárd, 12. Fadd. Nyugati cso­port: 1. Simontornya, 2. Dom­bóvári Lokomotív, 3. Iregszem- cse, 4. Bonyhád, 5. Szakcs, 6. Tamási járási bajnok, 7. Dom­bóvári járási bajnok, 8. Bony­hádi járási bajnok, 9. Nagy- mányok, 10. Váralja, 11. Dom­bóvári Postás, 12. Mórágy. A két csoportbajnok feljut a me­gyebajnokságba, kiesik a két utolsó helyezett. A körzeti baj­Megyei TSB és a labdarúgó­szövetség 1951. december 9-én az eredeti tervtől eltérően nem a megyeházán, hanem a Sza­badság-szálló volt nagytermé­ben — a rendőrségi kultúr- otthonban — tartotta évadzáró értekezletét. Élénk hangulatban folyt az értekezlet, mely visz- szapillantást adott a bajnoki küzdelmekre, a labdarúgó-szö­vetség munkáját bírálta és megválasztotta a szakszövetség jövő évi funkcionáriusait. Tucs- ni László dr., a labdarúgó-szö­vetség elnöke nyitotta meg az ülést. Miután üdvözölte a sport­körök küldötteit, három kér­désre hívta fel az értekezlet fi­gyelmét. Nevezetesen arra, hogy hozzászólásaikban foglal­kozzanak az NB III felállításá­nak kérdésével, mivel a szö­vetség úgy látja, hogy az NB III hiánya gátja a magyar lab­darúgósport további fejlődésé­nek. Az MHK fontosságát hang­súlyozta, valamint a sportfej­lesztési terv, ezen belül a mi­nősítési terv fontosságára mu­tatott rá, különös tekintettel arra, hogy Tolna megye ezen a területen az utolsók között kullog. Megnyitó után Debreczy Zol­tán tartotta meg titkári beszá­molóját. Mint mondotta, a baj­noki küzdelmek sportszemponi- ból kielégítő eredményt hoztak, ellenben sportszerűségi szem­pontból igen sok a kívánnivaló. Különösen a közönség maga­tartásán kell az egyesületek­nek változtatni, mert a fanati­kus klubsovinizmus gátja a me­gye labdarúgósportja további fejlődésének. Dicsérettel szólt a Nagymányoki Bányász, va­lamint a négy járási bajnok, a Sióagárdi DISZ, a Bonyhádi Vasas II., a Simontornyai Vörös Lobogó II., valamint a Szek­szárdi Dózsa teljesítményerői. Beszámolt arról, hogy az osz­tályozó mérkőzések eredmé­nyeképpen a Tamási Dózsa mellett a Szekszárdi Dózsa és a Hőgyészi A. G. jutott a me­gyebajnokságba. A beszámoló az NB III. szükségességét hangoztatta. A beszámolót vita követte. A Szekszárdi Dózsa Dombóváron^, 500 néző előtí izgalmas, szép mérkőzések zaj­lottak.. A fiatal erőkiből álló dombóvári csapat megérdemel­ten nyerte a mérkőzést. Egyet­len szépséghiba1: a városban képviselője az NB III felállítá­sát indokoltnak tartja. Elítélte a megyében történt botrányo­kat és az átigazolások rend­jének revízióját követelte. A Bonyhádi Vasas képviselője, Engel László is az NB III fel­állításának gondolatát helye­selte. Érchegyi sporttárs, a Szekszárdi Dózsa edzője azt hangoztatta, hogy az ifjúság nevelésére fordítson a TSB na­gyobb gondot. Rámutatott: a labdarúgópáíyák méretei alkal­matlanok az. általános iskolá­sok labdarúgására. Kérte, lé­tesítsenek számukra kisebb mé­retű pályát. Kérte, az úttörő- bajnokságot a következő év­ben rendezzék meg. A Bátaazé.ki Lokomotív nevé­ben Litvay László elemezte az NB III. felállítását. Az előbbit indokoltnak tartja', viszont o me­gye bajnokság mezőnyének csök­kentését nem. A Domlbóvári Postás képviselője azt kérte, hogy a dombóvári diákok Kom­lóra történő igazolását akadá­lyozzák meg. A hozzászólások után 'Pallos Miklós válaszolt. El­sősorban a:z NB III-mail kapcso­latos felszólalásokat foglalta össze és megállapította: az egyesületek általában az NB III felállítása mellett foglaltaik állást. Éppen. ezért javasolta., fogadja ell az értekezlet a Hai- tározatot, hogy a TSB intézzen ezzel kapcsolatban felterjesztést az OTSB-lhez. Elmondta azt is, hogy a játékvezetők tanácsa az elmúlt évben sportszerűségi dí­jat létesített. Mivel o Szekszárdi Építőkből és a iDunaföldvárból nem történt kiállítás, mindkét együttes serleget kapott. Végül a jelölő bizottság ja­vaslata állapján megválasztot­ták a labdarúgó-szövetség tiszt­ségviselőit. Tagjai: Debreczy Zoltán, dr. Tucsni László, Végh Emik Székelyi Ferenc, Zómbó László, Mfadencsics Lajos, Király István, Engel László, Litvay Lász­ló, Nyakas István, Visinger Se­bestyén, Géczí Imre. A lelkes és bánáti 'hangulatban véget ért értekezlet újabb kilométerköve lesz o magyar labdarúgás de­centralizálásának. (1951. de­cember 14.) mindössze öt plakát „hirdette” a imérkőzést. Ez jellemző a Dombóvári Lokomotív vezetőinek futbaillisoviinizmusára és o nem­törődömségére. A LABDARÚGÓ-EGYESÜLETEK ÉRTEKEZLETE ELÉ ÖKÖLVÍVÁS: LOKOMOTÍV—PÉCSI DÓZSA 11-9

Next

/
Thumbnails
Contents