Tolna Megyei Népújság, 1981. december (31. évfolyam, 281-305. szám)
1981-12-28 / 302. szám
A ^NÉPÚJSÁG 1981. december 28. Moziban Jancsii Miklós bűvös kockái A zsarnok szíve — miként min- den új Jantsó-film — két tábor, nak szerez biztos örömet: a .humoristáknak és o filmesztétáknak. Ellátja őket bosszú időre élcelődni-, illetve értelmezniva- IÓVO'1. Nem török aiz előbbiek kenyerére, bár túlontúl sok témái hever számukra szanaszéjjel (pucéran is!) a tágas játéktéren, amely egy lovarda és egy monumentális szauna kereszteződése. A filmtudományok művelőihez pedig még tanítványként sem merem magam feltolni, eszembe jutván a vándoranekdota, amelyet hajdanán minden egyetem valamelyik tanárára ráhúztak. E professzoroknál a legjobb tanuló is csak elégségest kaphatott, mert szerintük tudományukat a tanársegéd úr is csak „jó"-ra tudhatta1. Jelésre pedig csaik ketten: maga o professzor úr és a jóisten. A materializmus térhódításával o helyzet azóta csak rosszabbodhatott. Marad tehát számomra' a közönség uszályai, amelybe viszont csak mértékkel illendő belegabalyodni. A nézőt az előzetes propaganda is kérdőjeles mondatokban avatja be némiképpen a tönetbe. E szerint az események a 15. századi Magyarországot idézik, amikor is egy idegenben nevelkedett nemesifjút hazahívnak, hogy királlyá tegyék. Vagy inkább, hogy megöljék? A kérdőjelek a film per- gésével csak szaporodnak. Lehet, hogy vallóban a töröktől már fenyegetett ország egyik királycsináló oligarchájának udvarházába érkezik komédiás cimboráival a- más kultúrához és más veszélyekhez szokott fia- tailember? Vagy inkább úgy •kell értenünk, hogy a,z olasz vándortársulat egy sokkal későbbi, már háromfelé szakadt országba érkezve rögtönöz egy irémdrá.mát úgy, ahogyan cl magyar történelmi legendák és a véres valóság motívumai — idegen létükre — alaposan összeverődnek a fejükben? Ugyanígy lehetséges az is, hogy két színtársulat sajátos párviadalát ábrázolja a film és az olasz profik alaposain lemaradnak a magyar urak alkalmi együttese mögött, amely amatőr módra, színjátékként űzi a nagypolitikát és játssza ei — az országot. Sőt, az sincs kizárva, hogy az idegenek csak közönségként A szekszárdi Nagyvilág filmszínházban a Nada csoport című szinkronizált francia-olasz filmet vetítik kellenek, a magyarok viszont bábfigurák, akiket titokban a szultán mozgat. A végeredmény mindenképpen azonos: általános pusztulás, miközben elhangzik minden múltbeli magyar írók, poéták, más művészek és jövendőmondók kétség- beesett közös felismerő „És mi még azt hittük, hogy manipulálni tudjuk a: manipuláló- kat!" No, de ott van még egy jelenet! Előkerül, majd közönséges asztaldíszként új funkciót kap a magyar korona (a múlt?). A bő lakomát körüliülő idegenek pedig egyszer csak dicsérni kezdik az eddig szidalmazott országot, miután itt szívélyes a vendéglátás és ingyen lehet szép lányokat simogatni . . . Ezek szerint egyszerűen a maii nézők számára öltöztetett mai színészeket 15. századi kosztümökbe - Giovanna Gagliardo olasz forgatókönyvének előírásai szerint — Jancsó Miklós, hogy aztán a felvett anyagból Hernádi Gyulával ‘közösen elkészítse, mint az ismertető imondjai: a magyar változatot!' Ez esetben újabb kérdőjel: milyen lehet a Rcidiotelevisione Itaiiana számára! készített verzió? Az untalan felhangzó magyar gyermekjáték- dallam csak itthon jelentheti az önismeretre felhívó kérdést: kik s ki népe vagyunk? A magyar közönség - legalábbis azon az előadáson, amelyet én láttam — úgy vesz részt a játékban., ahogyan manapság már csak a bábszínházaik őszinte gyermekközönsége teszi - de ahogyan a film által idézett commedia deli1 arte színjátszás korában még teljesen megszokott volt: feliugrál, közbeszól. Csakhogy nem d szereplőt figyelmezteti: „Vi. gyázz! Kés van nála.!", hanem a rendezőt hívja név szerint. Megjegyzéseket tesz rá, gúnyosan bravózik néki., szidja- Mintha csak ott állna, a vetítővászon mögött. Ráadásul válasz is érkezik a kedves nézőnek.. A színészek egyszercsak szembe, fordulnak vele, pocskolják süketsége, vaksága -miatt, szállón, gó tyúktoliba markolnak és orra alá tartják azt is oda kiáltván, hogy hová dugja. A nézőtér ingerültsége mindig akkor tör magasba, amikor néhány gyönyörű női test, korábbi Jcincsó-filmekbői felismert tánc- mozdulat, vértől csöpögő tőr, egyéb láttán azt hiszii a.z ott ülő, hogy 'most már mindent ért, aztán hirtelen megint ösz- szekuszálódik az egész. A leggyakorlottabb Rubik-kocka forgatót is zavarba lehet hozni, ha titokban szétszedjük, majd a sarkokat elforgaitva rakjuk ismét össze és adjuk kezébe a játékot. Semmiképpen nem tudja összehozni a színeket. így preparálja Jancsó is bűvös (kép)- kockáit. A múlt, a jelen és a jövő túl magabiztos szemléié- tének ezen a módon történő megzavarása nagyon is helyénvaló lehet afféle nyugodalmasan pipázgató, posványosodó uram-bátyám korszakban. Ilyen ez a mostani miénk? Jó az időzítés? CSONTOS KAROLY Rádió Arcképek A birtokomban lévő Ki ikicso- oa? című kötet szerkesztői Jaru, zelski hadseregtábornoknak 10 és fél sort szántak. Mitterraind- nak 18, Papaoudreunak 16, Enver Hodzsának éppenséggel 10 és fél sor jutott, 'Mubarak elnöknek pedig semmi. Több, mint valószínű, hogy a következő ilyen kiadványban ezek az arányok megváltoznak. Egyiket se kárhoztatható szándékkal említem, hiszen 1975-ben Jaruzelski egy volt a világ nem tudom hány, politikával is foglalkozó hadseregtábornoka közül és arra se gondolhatott senki, hogy Mubarak mellől a szó szoros értelmében kilövik'az államfőjét. Különben is, a Ki kicsoda.?- féle kötetben lelhető meghatározások jellegüknél fogva se lehetnek túlságosan bőségesék, olvasmányosak pedig semmi esetre sem. Ismereteim hiányain a rádió december 24-i egyik műsora változtatott, melyben „Arcképek” gyűjtőcím alatt mutatták be a fent nevezetteket hozzáértők és ezt nagyon jól tették. Korunkra ugyanis nemcsak ciz információ- damping jellemző, hanem a tájékoztatás ibizonyos fokú személytelenné válása is. Olykor- másszor felbukkannak szinte a semmiből korábban sosem hallott nevek, melyek viselői ilyen vagy olyan tettekkel lepik meg a meglepetésekben amúgy sem szűkölködő emberiséget. Felkerülnek a politikai porondra és hosszabb-rövidebib ideig ott is maradnak. Enver Hodzsa esetében például ez a.z időszak már negyven éve tart, ami se egy ember, se egy ország életében nem csekélység. Az ilyen és ha- onló bemutatások, mint amilyen tént, anélkül hozzák közelebb az Arcképek esetében is tör- a.z illetőket, hogy a bemutató ízléstelenül vájkálnci magánéletükben. A világ tele van váratlan dolgokkal. Egy vagy éppen volna komolyan a szemünk előtt másfél évtizede ki foglalkozott lejátszódó mohamedán „.röne- szánsszal”, vagy ki merte gondolni, hogy a történelmileg már rég „leírt” Bourbon-ház váratlanul tehetségesnek mutatkozó uralkodót ad Spanyolországnak? Sok példát lehetne felhozni, valamennyi mögött emberek rejtőznek és néha kissé túlságosain is elrejtőznek. O. I. Nátha ellen forró siker? A csaknem teltház ellenére elmaradt minap a Népszínház társulatának előadása Duna- földváron. Szó sincs arról, hogy az utazó társulat tagjai egyedül a téli utazás gyönyörűségeiért jelentek meg a nagyközség művelődési házában. Azért érkeztek, hogy bemutassák Maugham—Nádas— Szenes: Imádok férjhez menni c. vígjátékét. Miért nem került erre mégsem sor, amikor már csak a függönynek kellett volna szétnyílnia? Mert a színészek nem voltak hajlandóak elkezdeni az előadást a 14 Celsius-foknál alig valamivel magasabb hőmérsékletben. Fél órás szópárbaj után „visszadíszletezték" a színpadról a díszleteket a tehergépkocsira, lesminkeltek, civilbe öltöztek a színészek. Nyolc óra körül a társulat paprikás hangulatban távozott. A közönség nem különben. Paprikás hangulatban van a mai napig is a művelődési ház vezetősége. Pedig mérgelődés helyett jobban tenné, ha közös akarattal befű- tenének úgy a legközelebbi vendégjátékra, hogy a színházterem emberi tartózkodásra, a színpad pedig fölszabadult játékra alkalmas legyen. Ügy értesültünk tudniillik, hogy a náthától még Dunaföldváron sem óv meg senkit a forró siker! — óa — Jobba Gabi estje Egy kor, a háborúba sodort Magyarország képe rajzolódik ki Jobba Gabi ellentétekből épített estjén, ahol egymás mellett hangzik lel a cenzúrahivatalhoz küldött utasítás, Karády Katalin érzelmes dala és Radnóti szívbe markoló verse. Közben halljuk Vitéz lány Gusztávnak, a doni hadsereg irgalmatlan hóhérának szörnyű parancsát, majd ismét Radnóti, a vad szerb hegyekből küldött sóhaja, s Karády: Ez lett a vesztünk... Jobba Gabi egyszemélyes színháza félelmetes erővel idézi fel a magyar történelem legsötétebb éjszakáját. Eszközeit minimálisra redukálta: katonaköpeny, tarka nyakbavető, az asztalon egy szál gyertya, ami kísérteties lobogással kiséri a hadparancsnok, Vkl-utasitások szövegét, aztán újra Radnóti, az exhumálási jegyzőkönyv hivatalos és jóvátehetetlen adatáig, Korábban ezt a műsorát a televízióban láthattuk. Az élő úgy viszonylik a közvetítéshez, mint egy remekmű a fordításhoz. Ugyanaz, csak a közeg más, amiben mozog. Jobba Gabi esetében fokozottan éreztük, mert újra meggyőződhettünk arról, hogy milyen nagy művész. Felejthetetlenül szép este volt. Cs. L. Az bNSZ-nek íjo néhány tagállama van., melynek lakossága nem éri el a magyar főváros egy kerületét sem. .Budaipest lélekszám dolgában sem elhanyagolható, ágy sem., mint a világ egyik legszebb fővárosa, azon egyszerű okból pedig egyáltalán nem, hogy a miénk. A Corvina Kiadó harmadik, bő. viteti kiadásban jelentette meg Budapest című enciklopédiáját, egy 553 oldalas, nagyon szép kiállítású kötetet. Az enciklopédia tulajdonképpen bővebb ismeretekkel szolgáló, olvasmányos lexikon. Pestnek és Budának 1720-ban összesen 11 ezer 600 lakosa volt, Nagybudapestnek 1977-ben 1 millió 968 ezer. Azóta túljutott a „bűvös” (de egyáltalán nem biztos, hogy előnyös) 2 millión. Megtudhatók persze sajátosabb adatok is. Például az, hogy az első ismert magyar nősportoló a XII.. században élt, Jolantának 'hívták és .nem is akárkit, 'hanem rögtön a. király lányát győzte le futásban és ugrásban. Az első mozitulajdonos Ungefleider Mór volt. A Központi Sportiskolái 1963-ban jött létre és első kiemelkedő neveltje Ha.rgitay András és Verrasztó Zoltán volt. A várbeli Úri utcát 1686 óta nevezik így, oz áttörővasút építkezése 1948. április 11- én kezdődött. A Fészek-klub 1901-ben alakult és 1921 óta van o mai helyén, a lényegesen nagyobb tömegeket megmozgató FTC viszont 1899-bein. Szurkolói vigasztalásául: — 1901 és 1980 közt 77 labdarúgó-bajnokságból 22-t nyert meg. A fővárosban 1796 és 1958 között lehetett fiákeren és konflissal utazni., a lóvasút viszont 1827. augusztus 20-án alakult meg és az utolsó járat 1928. április 11- én, indult. . . Mindezt csak ízelítőül és válogatás nélkül a nagyon sok adatot tartdlmazó érdekes, értékes (ára szerint is értékes, mert 175 forintba kerülő) 'kötet- bőit O. I. TV-NAPLÓ Illyés Gyula tájai Talán ez a négy sor vall legszebben a tájról, a szűkebb hazáról, vitathatatlanul a világirodalom részeként: Hű nevelőim, dunántúli dombok, ti úgy karoltok, hogy nem korlátoltok, nem fogtok rabul, amikor öleltek, ti úgy öveztek, hogy égig emeltek! Ezen a tájon vezetett végig Illyés Gyula, ami úgy visszhangzik műveiben, hogy európai kórus zeng vele, mert mappáján Rácegres, Ozora csak karnyújtásnyira van Párizstól, azt pedig angol fordítójától tudom, hogy a Puszták népe éppen irodalmi kvalitásai jogán lett könyvsiker Angliában is. A szülőföldön tett utazás természetesen Rácegresen kezdődött, s Illyés Gyula szavai nyomán valóban megelevenedett a régi puszta, s mutatta is, itt ez volt, ott meg amaz. S aztán Sárszentlőrinc, szellemi fejlődésének egyik leg fontosabb állomása, ahol Petőfi diákoskodott. Mikor egy reggel átgyalogolt a szomszédos faluba, ahol annak előtte sose járt, úgy érezte, Petőfi szelleme „mindent beragyogott", s a kis falu „ragyogni kezdett, aranypor szállt rá". Petőfi elhatározó hatást tett rá, életrajzát kétszer is meg- jrta, s több versében is idézi magasztos és tragikus emlékét. Sárszentlőrinc ma is Petőfi faluja, de annyi szeretettel, azt hiszem, senki nem tud beszélni róla, mint Illyés Gyula. Szavai nyomán ma is „ragyozni kezd" a falu, s nemcsak személyes emlékei raja száll föl, hanem a történelem egy szakasza is. Ahogy gyerekkora többi színteréről is, Bonyhád- ról, Simontornyárál, Dombóvárról, s mindenekelőtt Ozoráról, s tegyük hozzá azt is, hogy Petőfi emlékével csaknem mindenütt találkozott. Legfőképp Ozorán, ahol a kettős emlék kisérte, a vándorszínész Petőfi itt lépett először színpadra, a honvédek pedig a Kálvária-dombon szolgáltatták a nevezetes ozorai példa. Személyes emlékem kívánkozik ide. Egyszer nagybátyjával, Béla bátyánkkal borozgattunk tükörcsösl szőkéjében, ahonnan pompás kilátás nyilik a szépséges tájra, s úgy éreztem, az ember itt látja át igazán Illyés Gyula költészetének földrajzát. Meghatódásra más ok is volt: az ajtó mellett kiszolgált, öreg karosszék, melyben Béla bácsi szerint sokat üldögélt 1944 vészes napjaiban a menekülő költő. Nagyon szép filmet csinált munkatársaival Magyar József rendező, Illyés Gyula pedig bölcs derűvel, szeretetre méltó közvetlenséggel vállalta az idegenvezető szerepét. De ennél többet is. Mert miközben végigvezetett gyerekkora tájain, távoli és közelebbi múltat idézve, mindvégig a felelősségtudat szólt belőle, a költő, aki „a Lét, a Rend szabad összhangját” hirdette mindig. Babits irta róla, mintegy egész életét és életművét is jellemezve: „Tud a népé lenni anélkülr hogy a kultúrát megtagadná, és a kultúráé, anélkül, hogy a népet. Tud magasra szállni és lágy maradni, s gyengéd: szeretetet és igazságot sugározni Dózsa seregében. Ideális és örök forradalmár a régi és örök fajtából." A film ismét erről győzött meg. CSÁNYI LÁSZLÓ Televízió és színház Az évek során már megszoktuk, hogy a Békés megyei Jókai Színház egy-egy remek gyermekelőadással mutatkozik be a képernyőn. Ez történt pénteken is, amikor A hétpettyes lovag című mesejátékot láthattuk, az immár és ily módon országosan ismert viharsarki színház produkciójaként. Azonban engedtessék meg, hogy most ne erről az előadásról szóljak — azt már úgy is „remek" jelzővel illettem az imént —, hanem visszájára fordítva a dolgot, megkérdezzem: a televízióban — ha ritkán is, de — látható vidéki társulatokat így némiképp megismeri az egész ország, ám az országos hírnevű fővárosi színházak előadásait miért csak elvétve tűzik műsorra? S ugyanez vonatkozik a rádióra is, amelyről e helyen hadd ne essék szó. De tény az, hogy a magyar televiziózás kezdetén nagyon gyakran fővárosi „élő" színházi közvetítéseket láttam — és látott az ország legtávolabbi részén élő tv-néző, aki velem együtt aligha tehette és teheti meg azt, hogy évente többször Budapestre utazzék azért, mert fővárosi szinház előadását akarja megnézni. Viszont a tv jóvoltából sokszor ott lehetne az előadásokon, s akkor a fővárosi színházi élet nemcsak Budapest privilégiuma lenne, hanem valóban az egész országé. Az okokat, amelyek megmagyarázzák azt, hogy miért fehér holló a televízióban a színházi, s ezen belül is a fővárosi színházi közvetítés — akár felvételről, akár „egyenesben" —, nem ismerem, s nem ismeri az a néző sem, aki például Borsod megye legészakibb részén lakik. De nem is érdekli őt az akadály, amit talán könnyen el lehetne hárítani. Ő jogosan formálhat igényt arra, hogy a XX. század végéhez közeledve ne csak hosszú-hosszú utazások révén láthassa az egyébként moziból és tv-játékokból, tv-fümek- bőI jól ismert művészeket saját színházukban, azok előadásain. E sorok írója elmondhatja magáról, hogy Arthur Miller Az ügynök halála című drámája televíziós közvetítésének köszönhetően máig sem homályosuk el emlékei között a feledhetetlen Tímár József, aki pedig már bő két évtizeddel ezelőtt halálos betegen alakította' utoljára Mr. Lomant, az ügynököt. Miért nem láthatjuk őt azóta újra a képernyőn? Azért, mert a televíziós technika akkor még kevésbé volt fejlett, a felvétel rosszul sikerült, s a film is tönkrement. De legalább volt közvetítés és volt megörökitési kísérlet! S ma, azokban az években, amikor a technika már lehetővé tenné örökértékű színházi előadásoknak, a magyar színpadi művészet legkiemelkedőbb képviselői alakításainak filmszalagon történő megőrzését, akkor is csupán hangfelvételről idézhetjük fel a rendkívüli egyéniségű Básti Lajost például . Higginsként a „My fair Lady"-ből. A fővárosi színházi közvetítések és megörökítésük hiánya az immár negyedszázados magyar televíziózás méltatlan pazarlása. V. 2. Kossuth-könyvek Fejezetek a marxista-leninista pnlitikai gazdaságtan íonenetéből Harmadik, átdolgozott kiadásban jelent meg Mihalik István és Szigeti ‘Endre könyve. A hasznos, tananyagul is szolgáló munkát a kutatás legújabb eredményei alapján, dolgozták át. A kötet az utópikus szociailisták gondolatainak elemzésével kezdődik, maijd a marxizmus két nagy klasszikusának bemutatása következik. Helyt kapott a kötetben a kialakuló reviziomízmus és az ellene folytatott harc első szaka.- szónak elemzése is. A ‘könyv második fele Lenin közgazdasági munkásságával foglalkozik a,z alábbi felosztásban; A marxi újratermelési elmélet megvédése és továbbfejlesztése a monopolkapitaiizmus viszonyaira., az agrárkérdés, az imperiailizmuselmélet, és a szocializmus politikai gazdaságtanának .néhány kérdése. Könyv Budapest enciklopédia
