Tolna Megyei Népújság, 1981. december (31. évfolyam, 281-305. szám)

1981-12-03 / 283. szám

1981. december 3. \ ■NÉPÚJSÁG 3 A tomerőmű-ópítkezós Fólia alatt a sündisznó „Fölcsempészték” a reaktortartályt - Homok az egész vilá A szenzációk ideje lejárt. Két hete egy szombati napon a kettes számú reaktortartályt egy százlábúra (trélerre) rakták a kikötőben, elindították a közel kétkilométeres úton, a nagy reaktortéri daruval pedig fel­emelték az egyes blokk födém­jére. Az akcióhoz alig kellett fél nap. Nem voltak ott a rá­dió, a televízió, a sajtó képvi­selői sem. Sőt, az atomerőmű dolgozói is távolmaradtak. Nem úgy, mint egy éve, amikor az egyes számú reaktortartályt emelték a helyére, több százan figyeltük a manővereket, az áll­ványokon fürtökben lógtak az emberek. Hiába na, ez már a második... Fönt az egyes reaktor födém­jén patyolattisztaság rend. A kettes tartály fóliába csomagol­va vár a sorára. Ha a körül­mények úgy engedik, decem­ber 15-én végleges helyére emelik. Itt találkozunk régi ri­portalanyunkkal, Szabó Ferenc reaktorszerelővel. Szót váltunk: — Rendben mennek a dol­gok? — Rendben — mondja. Megértem, hogy az egyes blokk reaktorszerelői felkészül­tek. Az aprólékos munka után még aprólékosabb következik. Arról van szó: összeszerelték a reaktort. Helyére tették az ak­nát, aknafenéket, a reaktor- kosarat, a védőcsőblokkot és a felsőblokkot... most pedig egyenként kiszedik, ellenőrzik, aztán újból visszarakják, hogy a PAV-osok elvégezhessék az első számú revíziót, és hogy utána ők ismét szétszedjék... sziszifuszi munka és türelem­játék. Egy biztos: karácsonyra túl akarnak jutni a cirkulációs mosatáson és a nyomáspróbán. Jacsó István, a Gyár- és Gép­szerelő Vállalat szerelésvezető­je segítségével lejutunk a mí­nusz hatméteres szintre, eddig a plusz 18,90 méteren voltunk. Megnézzük az egyes blokk be­rendezéseit, hogy lássuk a ket­tesnél: hol állnak, milyen fá­zisban vannak. És lásspík azt is, hogy mennyire egyszerűbb ma már a második blokknál a munka. Ahhoz, hogy a kettes reaktort a végleges helyére emeljék, a mínusz háromméteres szinten kell a védelem nagyméretű elemei közül a forgáasztalt be­szerelni. Egyelőre az egyes reaktortartálv alatt állunk, fe­lettünk a több száz tonnás be­rendezés. Jacsó István magya­rázza a forgóasztal szerepét: — A reaktort Csehszlovákiá­ban, a Skoda Művekben két­Bogos János: „Kész leszünk!” méteres gyűrűkből hegesztették össze. így szükségessé válik, hogy évenként ezeket a hegesz­tési varratokat megvizsgálják ultrahangos berendezéssel. Eh­hez kell a periszkópot tartó forgáasztalt felszerelni. Ez egy automata berendezés, amely végig a reaktortartály mentén tud mozogni és a szükséges vizsgálatot elvégezni. — Eddig értem — mondom. A kettes reaktortartályt csak akkor tudjuk a helyére emelni, ha ez a berendezés kész. Majd megnézzük, hogy milyen állapotban van az otta­ni — mondja Jacsó István. A kettes kiépítésnél — erre felhívták j3 figyelmet is — elég nagy összevisszaság fogad. A Gyár- és Gépszerelő Vállalat dolgozói most együtt dolgoznak az Országos Szakipari Vállalat embereivel. Ez annyit jelent, hogy el kell tűrni az ORSZAK-osok munkája során adódó millió homokszemcse köhögtető, sze­met csiklandozó, ruha alá szál­ló kellemetlenkedéseit. A fes­tés előtt minden felületet nagy sebességgel fuvatott homokkal tisztítanak meg. Hát ez a ho­mok aztán nemcsak a felületre megy, hanem ott száll a reak­tortér légterében is. — Azzal, hogy beemelhetjük a tartályt, olyan szakasz érke­zik el az építők életében, amely ünnepnek is számíthat. Ök be­fejezték, átadják a terepet a technológiai szerelőknek — mondja Jacsó István. Míg átjutunk a kettes kiépí­tésre, kőművesekkel találko­zunk. Köztük ismét egy régi is­merőssel, Asztalos Józseffel. Az utolsó simításokat, betonozást végzik a födémen. Még nem jutottak el a reaktortérig, vala­melyik kiszolgálóhelyiségben dolgoznak. Asztalos József fel­néz, szigorúan, mert a friss be­tonhoz ért a lábunk. Simíthat­ja a felületet újra. Eszembe jut Czetli Imre, a 22-es építők épí­tésvezetője. A nyár végén nagy büszkén mutatta, hogy végez­tek a betonozással, őmiattuk akár a kettes reaktortartályt is hozhatják. Igaza volt. Alig egy­két napi munkájuk van vissza, s kész lesz a födém végérvé­nyesen. Úgy érzem, homok az egész világ. Az itteniek ebben a ho­mokszemcsés világban dolgoz­nak egész nap. Két, hónapja írtunk a sündisznóról — mű­szaki nevén a gőzledobóról —, itt beszélgettünk Petrovics Béla művezetővel és társaival. Most fóliasátrat húztak a aőzledobó köré, hogy dolgozni tudjanak. A sátor alatt megáll a levegő, keveredik a hegesztőpálcák orr­facsaró szagával. Hát nem is olyan finom munkakörülmé­nyek uralkodnak a környéken. Gyorsan összehasonlítást vég­zünk az akkori állapotok és a maiak között. Nagy ütemben haladtak. Aztán menekülünk a porfelleg elől. Újból lemegyünk a mínusz hatméteres szintre, most itt vég­zik a legfontosabb munkát. Bo­gos János szerelésvezető irá­nyításával Varga Imre hattagú csoportja és még négy lengyel szakmunkás szerelik a forgó­asztalt. Bogos János csak ennyit mond: — Kész leszünk! Közben lengyel és magyar szó keveredik. Az egyik görgő állításának módján vitatkoznak. Egyszerű mondat: kész leszünk! Jacsó István még elmagya­rázza, hogy pár nap múlva jö­hetnek Eke Vilmosék, a turbina­szerelők. A hétnyolcvankettes szinten elhelyezik a tartógyű­rűt, ezen nyugszik majd a reaktor. Téhát ismét az egyik legfontosabb szerkezet szerelé­séről tájékoztatnak. A turbina­szerelők most pihenésképp jön­nek át segíteni a reaktorosok- nak. A turbina kész, kipróbál­ták. A tartógyűrű beállítása pe­dig ennek a csapatnak „áll kézre”. A szenzációk ideje lejárt. A két reaktorblokkban tettünk sé­tát kedden délelőtt. Egyszerű munkanap volt ez is, mint a többi... „Felcsempészték” a kettes tartályt a födémre Jacsó Istvánék SOW-80 Önjáró fejtésbiztosító Sikeresen vizsgázik a SOW— 80 önjáró fejtésbiztosító, ame­lyet a Mecseki Szénbányák speciális igényeinek figyelembe­vételével fejlesztett ki a gyár­tó lengyel cég, s amelyhez ha­sonlóval még sehol sem dol­goztak. A kőmlói Kossuth-bányában az Imre Árpád vezette Béke Ho Si Minh szocialista brigád szeptember elején kezdett ter­melni a 40 millió forint értékű berendezéssel, amelynek leg­főbb jellemzője a nagy bizton­ság, a fizikai munka könnyíté­se, továbbá, hogy egyidejűleg két szállítóberendezésre lehet védelme alatt termelni. Szakmérnöki képzés Újabb lehetőséget kapnak a mezőgazdasági szakemberek szakmai tudásuk gyarapítására, a legfrissebb tudományos ered­mények megismerésére. A MÉM Szakoktatási és Kutatási Főosz­tálya az agrártudományi, a kertészeti és az erdészeti egye­temeken kétéves szakmérnöki képzést indít 1982 első félévé­ben. A Gödöllői Agrártudományi Egyetem mezőgazdaságtudo­mányi kara környezetvédelmi, növényvédelmi, vadgazdálko­dási, genetikai, vízügyi és vál­lalatgazdasági témakörökben indít évfolyamokat. A Gödöllői Tanárképző Intézet mérnök- és műszaki tanári, a Keszthelyi Agrártudományi Egyetem takar­mánygazdálkodási, a Budapesti Kertészeti Egyetem magtermesz­tési, a Soproni Erdészeti és Faipari Egyetem pedig fater­mesztési szakmérnök oktatást szervez. A felvételi pályázatokat 1982. január 15-ig lehet benyújtani az egyetemek dékáni hivatalai­hoz. Naprakész tájékozottság A gyors javulással nem kecsegtető külgazdasági környe­zetben társadalmi fejlődésünk következetes megvalósításához olyan nemzeti egységre és olyan új típusú tulajdonosi szem­léletre van szükség, amely megköveteli, hogy mindinkább a képviseleti rendszeren keresztül érvényesülő önigazgatás vegye át az állami irányítás egyre nagyobb részét. Ebben a helyzet­ben a szocialista demokrácia fejlesztése csak szólam marad, ha a választott testületek tagjainak felkészültsége nem bő­vül, tudása nem gyarapodik. A társadalmi és tömegszerveze­tek választott vezetőivel szemben — éppen az általános mű­veltség szintjének emelkedése miatt — mind magasabb igé­nyeket támasztanak a választóik. Napjaink realitása, hogy megbecsülést, tekintélyt és el­ismerést csak felkészültséggel, jól végzett munkával vívhat ki magának a vezető, a választott képviselő. Egyszersmind a vá­lasztók bizalmát is csak átlagon felüli teljesítménnyel lehet megszerezni és megtartani. A választók számára a legtöbb he­lyen megbízható garanciát jelent a népfront ajánlása. Tar­talmas munkával kivívott bizalom ez és olyan eredmény, amelyre méltán büszkék lehetünk. Megnyugvásra, vagy a szintentartásra azért nem gondolhatunk mégsem, merk a bi­zalom légkörét megteremtve még nem tettünk meg mindent azért, hogy ezzel a bizalommal okosan éljünk. Elsősorban mi­nőségében magasabb szintű tevékenységre van szükség ahhoz, hogy tovább erősödhessék hazánkban a szocialista demokrácia. A minőségi fejlődés tartalma nem az ügyrendi kérdések további fejlesztését követeli, hanem elsősorban a választott képviselők, a tanácstagok, a társadalmi, tömegszervezeti, és mozgalmi vezetők hozzáértésének bővítését. Ha gyakorlati példát keresünk erre az önépítő tevékeny­ségre, akkor érdemes felidéznünk az országgyűlési képviselő- csoportok munka- és tájékozódási formáit, módszereit, ame­lyekkel a naprakész tájékozottság mellett egyes speciális, gya­korta a képviselők személyes ismereteit meghaladó kérdés- csoportok elemzését végzik, s a megismert valóságos helyzet­ben kidolgozzák a cselekvés lehetőségeit. Azokat a lehetősé­geket, amelyek közül válogathat a törvényhozó testület. A továbblépés érdekében a fenti példához hasonló mód­szereket kellene alkalmazni a helyi tanácsok választott testü­letéiben is. Az együtt-tervezés, együttgondolkodás szintjéről — amelyet többnyire már elértünk — el kell jutnunk az együttfejlődés szintjére, mégpedig nemcsak abban az értelem­ben, hogy közösségben kell képeznünk maguknkat, hanem ab­ban is, hogy alapvető kötelességünk együtt fejlődni növekvő feladatainkkal. A lépéstartás és a további fejlődés alapvető feltételeként kell felfogni a választott testületek tagjainak to­vábbképzését. Ennek egyik formája lehet az önképzés is, de a holnapi követelményekkel is számolva ez nem elégséges. Lehetetlen, hogy valamennyi képviselőnk olyan polihisztorrá képezze magát, aki valamennyi kérdésben — a városfejlesz­tésben, a gazdaságszervezésben, az egészségügyben, a jog­ban és így tovább — naprakész tudással rendelkezik. Az viszont lehetséges, sőt, szükséges, hogy szervezett for­mában az éppen időszerű kérdések legjobb értői — akár tes­tületen kívüli, erre felkért szakemberek — informálják, s ké­szítsék fel a választottakat. Ezzel egyúttal szélesedik a döntés­előkészítésben részt vevők köre, s tartalmában ts gazdagodik a szocialista demokrácia. , L. G. Gyógyintézeti rekonstrukciók Hamarosan újabb épületek készülnek el az egészségügyi intézmények rekonstrukciója so­rán. Ez év végén adják át a békéscsabai kórház 310 ágyas új pavilonját, központi konyhá­ját, mosodáját. A következő három-négy évben számos, ha­sonló jellegű épület befejezése várható. Az ország több gyógy­intézetében műtőblokkokat, vizsgáló és gyógykezelő osztá­lyokat, laboratóriumokat, vala­mint kiszolgáló részlegeket lé- sitenek. A tanácsok jelenleg 14 kór­házat bővítenék, újítanak fel. Az egri kórház területén 200 ágyas pavilon, a szülészet és nőgyógyászat új otthona épül. Elkészülte után — előrelátható­lag 1982-től — a megyei kór­házban mintegy 1500 beteget kezelhetnek? A következő évben adják át rendeltetésének a szolnoki kórház területén léte­sülő 400 ágyas pavilont, és a fiatal — az előző ötéves terv­időszakban épített — kerepes- tarcsai kórház hasonló méretű pavilonját is. Elkészül a duna­újvárosi kórház új szárnya is, ahol 330 beteget látnak el. A dél-pesti kórház 450 ágyas pa­vilonnal bővül 1983-ban. Győ­rött a megyei kórház új rész­legei: a 300 ágyas pavilon, a műtőblokk, a röntgen és te­rápiás osztályok, a konyha, a mosoda 1984-től „üzemelnek”. Ez időtől a megyei kórházban 1800 ágyat helyezhetnek el. A terv szerint ugyancsak 1984-től fogadják a betegeket a tata­bányai kórház 250 ágyas új pavilonjában, a nyíregyházi megyei kórház műtőjében, rönt­gen és más osztályain, labora­tóriumában. Szombathelyen a megyei kórházban — ahol az előző tervidőszakban elkészült a központi műtőblokk ■— nem­rég a rekonstrukció második szakaszában megkezdték a 300 ágyas pavilon építését. Űj desztillációs üzem A Zalai Kőolajipari Vállalat 658 millió forintos rekonstruk­ciójának második ütemében épül fel Zalaegerszegen az új atmoszférikus vákuum-desztillá­ciós üzem. Az új üzemet, mely évi 400 ezer tonna olajat dol­goz majd fel, 1984. decemberé­ben adják át rendeltetésének. A szakemberek helyére emelik a 25 méter magas, 2,8 méter átmérőjű atmoszférikus lepárlótornyot H. J.—G. K.

Next

/
Thumbnails
Contents