Tolna Megyei Népújság, 1981. december (31. évfolyam, 281-305. szám)
1981-12-23 / 300. szám
2 Képújság 1981. december 23. Lengyelországi jelentések — A 'nemzeti (megmentés katonai tanácsának nyilatkozata szerint január 1 -tői ismét felemelik ct családit pótlékot. Erre a múlt év augusztusé óta'létrejött társadalmi megállapodások érteimében kerül sor. . A családi pótlék összege a családi jövedelmek függvényében fog alakulni. Az egy főre jutó 2000 zlotys családi jövedelem esetén az első gyermek után 350, a második után 800, a harmadik gyermek után 12cn zloty lesz a családi pótlék ösz- szege. * A lengyel hatóságok folytatják harcukat a spekuláció ellen, és ennek során erélyesen fellépnek aiz árukat elrejtő ‘boltvezetők, kereskedelmi dolgozók ellen., Az üzletekben egymillf- órd háromszáz millió zloty értékű árut találtak a „pult alatt”. lA lengyel rádió hírt adott arról, hogy az ideiglenesen őrizetbe vettek közül már többen hazatérhettek, de ez nem menti fel őket az érvényes rendelkezések tiszteletben tartása alól. Változatlanul egy (hónapi elzárás vagy ötezer zloty pénzbüntetés vár azokra^ akik (megszegik a (kijárási tilalmat. A rendszabály életbe lépése óta 1200 személyt vontaik (ilyen kihágásért felelősségre. * — A lengyelországi (bányák többségében normális ütemben folyik a termelés. A dél-lengyelországi Ziemowit és Piast bányákban azo'nbain a hatóságok erőfeszítései ellenére tovább tart a sztrájk. 'Mint airról a lengyel távirati iroda 'beszámolt, ebben a két bányáiban szélsőséges elemék — didik közül többen nem a bánya dolgozói — pszichikai és fizikai nyomására a (múlt hét keddje óta bányászok nagyobb csoportja folytat munkabeszüntetést. A bányászok hozzátcífozái élelmiszert juttatnak el a' föld állott tartózkodóknak és telefonon kérik őket akciójuk beszün'- tetésére. A sztrájkolok hétfőn ■nem voltak hajlandók a bányába leengedni egy orvoscsopor. töt, a bányászati Ihatóságdk képviselőit és papokat A két bánya igazgatója hétfőn levelet juttatott el a bányászokhoz, amelyben személyes garanciákat ígérték airra, hogy nem fognak bűnhődni azok, akiket kényszerrel vettek rá az akcióban való részvételre. (Hétfőn a Ziemowit (bánya dolgozói közül 1154-en, a Piast bánya dolgozói 'közül 1742-en tartózkodtak a föld alatt. A „Szolidaritás” hatalomátvétel i szándékait leleplező dokumentumműsort sugárzott hétfőn éjszaka a varsói televízió. Eközben Gdanskban két órával csökkentették a kijárási tilalmat A varsói televíziós állomás műsorának címe ez volt: „Augusztustól decemberig". A félórás dokumentumműsor film. éslhainganyagoi az 1980 augusztusi eseményeiktől az idén decemberben (bevezetett szükségállapotig mutatták (be a „Szolidaritás” tevékenységét, kidom- borítvai, hogy a szervezet miiként vált a munkásérdekek képvise- lő'iiből o hatalom átvételére készülő politikai mozgalommá. iM'imt a. PAP (hírügynökség jelentette, Romuald Spasowski- nak, a 'Lengyel Népköztársaság volt washingtoni nagykövetének disszidálásával kaipcsolatban a lengyel (külügyminisztérium vádemelési .indítványt tett a legfelsőbb katonai ügyészségnél. Magyar-román gazdasági tárgyalások Veress Péter külkereskedelmi miniszter meghívására kedden rövid baráti látogatást tett Budapesten Cornel Burtica, román miniszterelnök-helyettes, külkereskedelmi miniszter. Magyar partnerével áttekintették a két ország gazdasági kapcsolatainak időszerű kérdéseit. Román főkonzulátus Debrecenben Kedden hivatalosan megnyílt Debrecenben a Román Szocialista Köztársaság főkonzulátusa. Ez alkalommal Victor Bolo- jan, az RSZK budapesti nagykövete fogadást adott a debreceni Arany Bika Szállodában. A fogadáson részt vettek a központi szerveknek, a konzuli kerület párt- és állami szerveinek, valamint az RSZK külügyminisztériumának képviselői és loan Bochis kinevezett főkonzul. Jelen volt K. I. Ivanov, a debreceni szovjet főkonzul. Reagan-interjú 0 Uj kambodzsai egységfront Oj, széles alapokon álló egységfront megcilalkítását határozták el a kambodzsai (haza építésének frontja Iharmadilk kongresszusán. A kambodzsaiaknak, külföldön lévő honfitársaiikklaj együtt, erősíteniük kell egységüket o 'nemzet érdekében — húzza alá a front kongresszusán ismertetett nyilatkozat, amelyet Hong Samri-n, a Kambodzsai! Népi Forradalmi Párt KB főtitkárai, az államtanács elnöke terjesztett elő. (Reagan amerikai el nőik a U. S. News aind World (Report című amerikai hetilapnak adott intenj'újálban kijélentette: esetleges . találkozását Leonyid Brezsnyevvel, az SZKP főtitkárával, nem köti mereven a genfi tárgyalások -sikeréhez, de a „a genfi légkör nyilvánvalóan hatással lesz általános kapcsolatainkra”. Arra a (kérdésre, hogy „az ismét szaporodó kelet—nyugati ■problémák" éllenére találkozni kíván-e a szovjet vezetővel, Reagan korábbi álláspontját ismételte meg: „Szívesen találkoznék, de egy ilyen, találkozót meg kell tervezni, és nagy gonddal kél! lebonyolítani, jó esélyéneik kel! lennie a sikerre, és a tényleges témákkal kell foglalkoznia... Időpontot nem tűztünk ki, de teljes (mértékben szándékomban áll a találkozás, ha ennek eljön az ideje”. (Reagan a lengyelországi fejleményektől sem tette közvetlenül függővé a csúcstalálkozót, de azt mondta, hogy „a szovjet magatartás általánosságban” hatással lesz a kapcsolatok .minden vonatkozásé ra:. Reagan szerint, „a szovjeteknek ismerniük kellett” a lengyel kormány terveit, s a 'Fehér Házban ezt nehezményezik. Az amerikai elnököt „nagyon aggasztja" a Golan magaslatok izraelii c.ninektálásai. „A legutóbbi izraeli lépés nem volt kellemes meglepetés” — mondta. Kubával 'kapcsolatban a korábbi fenyegetések sorozata utón Reagan most egy fokkal mérsékeltebb hangnemet ütött meg, egy szóval sem említette Nicaraguát, és újszerű beismerést tett: „Joibb (megoldás is van, mint a fegyveres intervenció. Az ágyúnaszád-tíiplomáda sók barátunkat elidegenítheti tőlünk”, 'Ennek ellenére Reagan azt mondta, hogy kormánya „igen segítőkész a Salvadort Ouearte-kormáiny iránti’. Kelet-nyugati kereskedelem Hz enyhülésre uarua Korunk egyik nagy kérdése: folytatódik-e a nyolcvanas években a kelet—nyugati kereskedelemnek a hetvenes években tapasztalt örvendetes fejlődése. Sok jel utal arra, hogy — legalábbis az elkövetkezendő 1—2 évben — nem. De mint ahogy az elmúlt két évben Is tapasztalhattuk: mindig lehetnek olyan jelentős kezdeményezések — legutóbb a szovjet—nyugatnémet föld- gázcső-üzlet —, amelyek újabb lökést adnak a kereskedelmi kapcsolatok és a forgalom bővülésének. Az elmúlt két évben az Egyesült Államok kormánya politikai tényezővé szerette volna tenni a fejlett tőkés és a szocialista országok közötti kereskedelmi kapcsolatok alakítását, pontosabban visszafejlesztésükkel megnehezíteni — szándéka szerint — a Szovjetunió és a többi KGST-ország gazdasági és politikai helyzetét. Soha annyit nem szerepelt az úgynevezett COCOM-lista a lapok hasábjain, nyilatkozatokban, tárgyalásokon, mint az elmúlt évben. A COCOM egy olyan bizottság neve, amelyet a multilaterális, vagyis a sokoldalú árukivitel ellenőrzésének összehangolására hoztak létre a NATO-tagországok, még 1949-ben. Az évszám sok mindent elárul: a hidegháború legsötétebb időszaka volt ekkor. A COCOM-lista azon cikkeket sorolja fel, amelyeket „stratégiai okokból” nem szabad szállítani elsősorban a Szovjetuniónak, de más szocialista országoknak sem. A listáról azért beszélnek gyakran mostanában, mert az Egyesült Államok egyrészt aktivizálni akarja a COCOM-ot, mely az enyhülés, azaz a 70-es évek idején formálissá vált. Másrészt azonban a COCOM-hoz tartozó több tagország felismerte a kelet—nyugati kereskedelem fontosságát, s szándékában áll fejleszteni. Ez az 1949-hez viszonyítva új helyzet — nevezetesen a NATO-n belüli „kereskedelempártiak és kereskedelemellenesek" megosztottsága — arra ösztönzi az Egyesült Államokat, hogy nap mint nap elmarasztalja a Kelettel, vagyis a szocialista országokkal kereskedni akaró berendezésszállítókat, exportőröket, így például a gázcső-ügyletben csővonal fektetéséhez távirányító rendszereket szállító francia Matra és Thomson cégeket. Nem becsülhető le az amerikai álláspont, mert az USA maga is jelentős arányt képvisel a Szovjetunió kereskedelmi forgalmában. Igaz, 1980-ban 56 százalékkal csökkent a kétoldalú szovjet— amerikai szállítások értéke, így ma már az USA inkább más keleti országokkal akarja csökkenteni a forgalmát. A teljes kelet— nyugati kereskedelemben az USA 7,7 milliárd dollár értékű szállítással vett részt 1980-ban, míg a teljes kelet—nyugati kereskedelem értékét nyugati vélemények 90 milliárd dollárra becsülik. De a kelet—nyugati áruforgalom fejlődésének legnagyobb akadálya rövid távon a jelenlegi kedvezőtlen világgazdasági helyzet. A gazdasági teljesítmények csökkenése a legtöbb tőkés piac beszűküléséhez vezet, egyre több országban „félnek” a külföldi konkurenciától; a hazai gazdaságokat kereskedelmi protekcionizmussal védelmezik. Emiatt a világkereskedelem már az elmúlt évben Is csekély mennyiségi növekedést ért el, az idén pedig egyenesen csökkent. A dekonjunktúra elsősorban a tőkés gazdaságokat érinti, de mérséklődött a gazdasági növekedés a szocialista országokban is A mérséklődés azonban nem volt olyan nagy mértékű, mint a tőkés világ legfejlettebb országainak zömében és ez ébren tartotta az üzleti körök érdeklődését a szocialista piacok iránt. A korábbi nagy tőkés eladási kedv és a Kelet vásárlási szándéka mindazonáltal veszített erejéből a közöttük lebonyolódó kereskedelem tartós kiegyensúlyozatlansága miatt. A dinamikusabb fejlesztést célul tűző szocialista országok szeretnék exportjukat növelni és takarékoskodnak azokkal a devizákkal, amelyekből tőkés importjukat fedezik. Jelentős tőkés külkereskedelmi mérleghiányuk miatt a keleti országok eladni szeretnének, akárcsak a pangó belföldi kereslettel küszködő tőkés országok. Ezt az ellentmondást — egyebek között — az úgynevezett kompenzációs ügyletek, azaz az olyan szerződések oldhatják fél, ahol áru ellenében árut szállítanak. Ma az ilyen ügyletek a teljes kelet—nyugati forgalom körülbelül 15 százalékát teszik ki. A kompenzációkat azonban számos relációban nem tekintik „jó üzletnek" a tőkések. A fejlett országok elsősorban nyersanyagokat szeretnének beszerezni gép- és berendezésszállításaik ellentételeként, de a Nyugatnak fontos nyersanyagokból a keleteurópai országok — a Szovjetunió kivételével — csekély mértékben rendelkeznek. Azok a nyersanyagok pedig, amelyekből szállítani tudnak, a világpiacon többnyire leértékelődtek, s eladásuk számukra cserearány-romlással jár. Emiatt fordult a Nyugat érdeklődése elsősorban a Szovjetunió felé. A nagyobb mennyiségben szovjet nyersanyagot vásárló, vagy vásárolni szándékozó nyugati országokat az USA az úgynevezett függőségi viszony oldaláról támadja, azzal az érvrendszerrel, miszerint ne a Nyugat, hanem a Kelet kerüljön gazdasági függő viszonyba. Azaz a Nyugat ne legyen ráutaltja — vagy ha úgy tetszik: kiszolgáltatottja — a keleti (szovjet) szállításoknak, a Kelet viszont függjön a nyugati technológiától. A szocialista országok tőkés behozatalában azonban az elmúlt év már a gép- és berendezésimport részarányának csökkenését mutatta: alig haladta meg a 30 százalékot. (Korábban 40 százalék körül alakult.) A kapcsolatok súlyvesztésének lehetnénk tanúi, ha az ellentmondásos amerikai érvrendszer gyakorlati alkalmazására sor kerülne. De alárendelheti-e magát a kelet—nyugati kereskedelemben évi 12 milliárd dollár.fölötti értékkel részt vevő NSZK, vagy a 4,5 milliárd dollár forgalmat lebonyolító Franciaország? Az érvek ellentmondásosságára utal az is, hogy az amerikai tőkés kereskedelmi érdekek is nehezen illeszkednek ehhez. A Le Monde című francia polgári napilap nem régen úgy fogalmazott, hogy az új amerikai politika „keresi magát”: ez abban nyilvánul meg, hogy „ideológus a szovjet blokkal szemben, de pragmatikus az üzleti körök miatt”. Nehéz megítélni, hogy ha a következetesen józan üzleti érdek kerekedne is felül, milyen dinamikával fejlődne a kelet— nyugati kereskedelem, s elérné-e a 70-es évek dinamikáját, amikor is tíz év alatt ötszörösére növekedett. KöVÉCS GÁBOR Békevágy Vajon mennyit ér egyetlen aláírás? Ezen tűnődtem a hír hallatán, hogy tízezerszám érkeznek az aláírások a KISZ KB békefelhivásának támogatására. Kérdezhetném persrze úgy is, mit jelent egyetlen ember tiltakozása a háború ellen? Akár tucatnyi tüntetés változtathat-e a helyzeten? Persze, tudom, ha mindenütt egyszerre... És mindenki együtt. . . No meg: következetes békeharc .. ■ Közben az inflálódás helyi mértékeit mindenütt meghaladó mérvű fejlődés a haditermelésben. Nagyképű nyilatkozatok az erő politikájáról és hátborzongató fejtegetés a neutronhumanizmusról a leltaláló előadásában. (Az atombomba feltalálói kis híján beleőrültek a felelősségbe. Tudtommal egyiküknek sem jutott eszébe azt bizonygatni, hogy az epicentrum azonnali hőhalála emberségesebb a hosz- szas agóniát kiváltó puskagolyónál.) Idegziláló latolgatás a korlátozott nukleáris háború lehetőségeiről: tudományos igényű felmérések a „helyi" csapásváltás várható (?!) következményeiről. A halottak, a sebesültek és a hosszasan haldoklók számának becsülgetése. Lidérces álmot hozó irodalmi látomások „a katasztrófáról". Én erre mondok nemet, amikor aláirom az ívet. Parányi ellensúly a megatonnákban mért halál ellen. Csipetnyi esély a túlélésre, s aligha a saját túlélésemre gondolva veszem a kezembe a tollat. Különben is sajátos a helyzet: a fiatalok hallatják hangjukat a háború ellen, akik békében születtek és békében nőttek lel. Mi plántálja beléjük hát a békevágyat? A szüleiktől hallott igaz történetek? A mozivásznon megidézett történelmi lecke? A tankönyvek lapjaiban található észérvek ereje? Az idősebbek lejcsóváló kétkedése bánt. „Azt sem tudjátok, hogy mi ellen tiltakoztok!" — mondják, s lehetetlen ez ellen a lekezelő vélemény ellen érvelni. Mert való igaz, hogy fogalmunk sincs a lövészárkok borzalmairól, elképzelni sem tudjuk az éhezést és mindennapi természetességgel vesszük tudomásul, hogy télen meleg a lakás, az iskola, a munkahely — alig néhányon emlékszünk már csak a szénszünetre, paprikáskrumplis hetekre. Úgy vélhetnénk, hogy mivel „készen" kaptunk mindent, nem is értékelhetjük igazán a nyugalmunkat és viszonylagos jólétünket. Aláírások tízezreivel bizonyítjuk, hogy igenis fontos nekünk mindaz, ami körülvesz bennünket? Igen, azzal is. És azzal, hogy a „készen" kapott dolgokat félkésznek tekintjük és szeretnénk saját munkánkkal, rátermettségünkkel és szorgalmunkkal befejezni, amit az idősebbek kezdtek, hogy mi aztán mindent készen adhassunk gyerekeinknek. (S, közben sejtjük, hogy utánunk is lesz még mit tenni!) És éppen azt a lehetőséget fenyegeti a háború veszélye, amely az értelmes cselekvést alapvető emberi jogként kinálja Magyarországon. Úgy érezzük, a jövőhöz való jogunkat kérdőjelezi meg az atomfenyegetés, a neutronhumánum. A tervezés öröméhez, a holnapot épitő álmokhoz ragaszkodunk, s nem a puszta túléléshez. Nekünk nem a fizikai megmaradást jelenti a béke; kimondatlan Is sokkal többet ennél. A nevetést, a derűt, a tudatot, hogy valahonnan valahova eljuthatunk, s hogv az elért célunk mindig csak közbenső állomás lesz egy újabb, egy távolabbi célhoz képest. Az is igaz, sokan közülünk nem tudják pontosan meghatározni, hogy mit is jelent a fiatalok számára furcsa csengésű szó: békeharc. Viszont az is tény, hogy ennek a kifejezésnek a tartalma egészen más ma, mint évtizedekkel ezelőtt volt. A békében nevelődött nemzedéknek talán több a féltenivalója? Lehet, hogy meghökkentő, de így igaz! Ez teszi természetessé, hogy ma hazánkban a fiatalok nagy részt vállalnak az erősödő békemozgalomban. Tüntetéssel? Aláírások gyűjtésével? Igen, ezekkel a látványos megmozdulásokkal is. De elsősorban mindennapi munkájukkal. Azzal, hogy terveket szőnek esztendőkkel előbbre, azzal, hogy álmaik valóra váltásáért az éppen kötelezőnél a legtöbben jóval többet vállalnak és teljesítenek. A harc — különösen a békeharc — leghasznosabb formája az alkotó munka. S ez ad jogot az érzelmek — a békevágy — tüntető kifejezésére is. Mert a háborúra nemet mondani csak az értelmes élet hangos igenlésével lehet. LOVAS GÁBOR PANORÁMA BUDAPEST Lázár György, a Miniszter- tanács elnöke, táviratban üdvözölte Dorn Mintoffot, a Máltai Köztársaság kormányfőjévé történt újraválasztása alkalmából. PÁRIZS A francia állam tulajdonában lévő Air France légitársaság fedélzeti mérnökei kedden kétnapos sztrájkot kezdtek, tiltakozásul amiatt, hogy a vállalat Boeing 737-eseket akar vásárolni és ezeket a gépeket kétfőnyi pilóta-személyzettel, fedélzeti mérnökök igénybevétele nélkül szándékozik üzemeltetni. A sztrájk miatt az Air France belföldi és európai járatainak nagy többségét törölni kellett és a Concorde New York-i útja is elmaradt. PAPEETE Francia-Polinézia területi gyűlése — a helyi törvényhozás legfelsőbb szerve — hétfőn megszavazta azt a követelést, hogy Franciaország szüntesse be nukleáris kísérleteit a Mururoa koraiszigeten. A döntést a gyűlés azután hozta, hogy december 9-én Charles Hernu francia hadügyminiszter elismerte: egy korábbi robbantás nukleáris hulladéka az idén márciusban a szigeten csapódott le. BRÜSSZEL A belga szenátus kedden 97-70 arányban bizalmat szavazott Wilfried Martens ke- resztényszocialista-liberális kormányának. Minthogy a képviselőház már hétfőn bizalmáról biztosította a múlt héten felesküdött kormányt, teljessé vált az új kabinet parlamenti elfogadtatása. TEL AVIV Az izraeli—amerikai kapcsolatok helyzetét vitatta meg hétfő esti tanácskozásán az ellenzéki izraeli Munkapárt vezetősége. Az ülésről kiadott nyilatkozat azonnali lépéseket sürget a párbeszéd felújítására és a kétoldalú Viszony jlavítá- sára, hozzátéve, hogy ez a zsidó állam külpolitikájának alapja. A munkapárt ugyanakkor elítélte, hogy az Egyesült Államok „elfogadhatatlan" eszközökkel nyomást próbál gyakorolni Izraelre, bár véleménye szerint Izrael külpolitikája most szinte kizárólag egyetlen ember, Begin miniszterelnök hangulatától függ.
