Tolna Megyei Népújság, 1981. december (31. évfolyam, 281-305. szám)

1981-12-23 / 300. szám

2 Képújság 1981. december 23. Lengyelországi jelentések — A 'nemzeti (megmentés ka­tonai tanácsának nyilatkozata szerint január 1 -tői ismét fel­emelik ct családit pótlékot. Er­re a múlt év augusztusé óta'lét­rejött társadalmi megállapodá­sok érteimében kerül sor. . A családi pótlék összege a családi jövedelmek függvényé­ben fog alakulni. Az egy főre jutó 2000 zlotys családi jövede­lem esetén az első gyermek után 350, a második után 800, a harmadik gyermek után 12cn zloty lesz a családi pótlék ösz- szege. * A lengyel hatóságok folytat­ják harcukat a spekuláció el­len, és ennek során erélyesen fellépnek aiz árukat elrejtő ‘bolt­vezetők, kereskedelmi dolgozók ellen., Az üzletekben egymillf- órd háromszáz millió zloty ér­tékű árut találtak a „pult alatt”. lA lengyel rádió hírt adott ar­ról, hogy az ideiglenesen őri­zetbe vettek közül már többen hazatérhettek, de ez nem men­ti fel őket az érvényes rendel­kezések tiszteletben tartása alól. Változatlanul egy (hónapi elzárás vagy ötezer zloty pénz­büntetés vár azokra^ akik (meg­szegik a (kijárási tilalmat. A rendszabály életbe lépése óta 1200 személyt vontaik (ilyen ki­hágásért felelősségre. * — A lengyelországi (bányák többségében normális ütemben folyik a termelés. A dél-lengyel­országi Ziemowit és Piast bá­nyákban azo'nbain a hatóságok erőfeszítései ellenére tovább tart a sztrájk. 'Mint airról a len­gyel távirati iroda 'beszámolt, ebben a két bányáiban szélső­séges elemék — didik közül töb­ben nem a bánya dolgozói — pszichikai és fizikai nyomására a (múlt hét keddje óta bányá­szok nagyobb csoportja folytat munkabeszüntetést. A bányászok hozzátcífozái élelmiszert juttatnak el a' föld állott tartózkodóknak és telefo­non kérik őket akciójuk beszün'- tetésére. A sztrájkolok hétfőn ■nem voltak hajlandók a bányá­ba leengedni egy orvoscsopor. töt, a bányászati Ihatóságdk kép­viselőit és papokat A két bá­nya igazgatója hétfőn levelet juttatott el a bányászokhoz, amelyben személyes garanciá­kat ígérték airra, hogy nem fog­nak bűnhődni azok, akiket kény­szerrel vettek rá az akcióban való részvételre. (Hétfőn a Ziemowit (bánya dolgozói közül 1154-en, a Piast bánya dolgozói 'közül 1742-en tartózkodtak a föld alatt. A „Szolidaritás” hatalomátvé­tel i szándékait leleplező doku­mentumműsort sugárzott hétfőn éjszaka a varsói televízió. Eköz­ben Gdanskban két órával csökkentették a kijárási tilalmat A varsói televíziós állomás műsorának címe ez volt: „Augusztustól decemberig". A félórás dokumentumműsor film. éslhainganyagoi az 1980 augusz­tusi eseményeiktől az idén de­cemberben (bevezetett szükség­állapotig mutatták (be a „Szo­lidaritás” tevékenységét, kidom- borítvai, hogy a szervezet miiként vált a munkásérdekek képvise- lő'iiből o hatalom átvételére készülő politikai mozgalommá. iM'imt a. PAP (hírügynökség je­lentette, Romuald Spasowski- nak, a 'Lengyel Népköztársaság volt washingtoni nagykövetének disszidálásával kaipcsolatban a lengyel (külügyminisztérium vád­emelési .indítványt tett a legfel­sőbb katonai ügyészségnél. Magyar-román gazdasági tárgyalások Veress Péter külkereskedelmi miniszter meghívására kedden rövid baráti látogatást tett Bu­dapesten Cornel Burtica, ro­mán miniszterelnök-helyettes, külkereskedelmi miniszter. Ma­gyar partnerével áttekintették a két ország gazdasági kap­csolatainak időszerű kérdéseit. Román főkonzulátus Debrecenben Kedden hivatalosan megnyílt Debrecenben a Román Szocia­lista Köztársaság főkonzulátu­sa. Ez alkalommal Victor Bolo- jan, az RSZK budapesti nagy­követe fogadást adott a debre­ceni Arany Bika Szállodában. A fogadáson részt vettek a központi szerveknek, a konzuli kerület párt- és állami szervei­nek, valamint az RSZK külügy­minisztériumának képviselői és loan Bochis kinevezett főkon­zul. Jelen volt K. I. Ivanov, a debreceni szovjet főkonzul. Reagan-interjú 0 Uj kambodzsai egységfront Oj, széles alapokon álló egy­ségfront megcilalkítását határoz­ták el a kambodzsai (haza épí­tésének frontja Iharmadilk kong­resszusán. A kambodzsaiaknak, külföldön lévő honfitársaiikklaj együtt, erősíteniük kell egysé­güket o 'nemzet érdekében — húzza alá a front kongresszu­sán ismertetett nyilatkozat, amelyet Hong Samri-n, a Kam­bodzsai! Népi Forradalmi Párt KB főtitkárai, az államtanács elnöke terjesztett elő. (Reagan amerikai el nőik a U. S. News aind World (Report cí­mű amerikai hetilapnak adott intenj'újálban kijélentette: eset­leges . találkozását Leonyid Brezsnyevvel, az SZKP főtitká­rával, nem köti mereven a gen­fi tárgyalások -sikeréhez, de a „a genfi légkör nyilvánvalóan hatással lesz általános kapcso­latainkra”. Arra a (kérdésre, hogy „az ismét szaporodó kelet—nyugati ■problémák" éllenére találkozni kíván-e a szovjet vezetővel, Rea­gan korábbi álláspontját ismé­telte meg: „Szívesen találkoz­nék, de egy ilyen, találkozót meg kell tervezni, és nagy gonddal kél! lebonyolítani, jó esélyéneik kel! lennie a sikerre, és a tényleges témákkal kell foglalkoznia... Időpontot nem tűztünk ki, de teljes (mértékben szándékomban áll a találkozás, ha ennek eljön az ideje”. (Reagan a lengyelországi fej­leményektől sem tette közvetle­nül függővé a csúcstalálkozót, de azt mondta, hogy „a szov­jet magatartás általánosság­ban” hatással lesz a kapcsola­tok .minden vonatkozásé ra:. Rea­gan szerint, „a szovjeteknek is­merniük kellett” a lengyel kor­mány terveit, s a 'Fehér Ház­ban ezt nehezményezik. Az amerikai elnököt „nagyon aggasztja" a Golan magasla­tok izraelii c.ninektálásai. „A leg­utóbbi izraeli lépés nem volt kellemes meglepetés” — mond­ta. Kubával 'kapcsolatban a ko­rábbi fenyegetések sorozata utón Reagan most egy fokkal mérsékeltebb hangnemet ütött meg, egy szóval sem említette Nicaraguát, és újszerű beis­merést tett: „Joibb (megoldás is van, mint a fegyveres interven­ció. Az ágyúnaszád-tíiplomáda sók barátunkat elidegenítheti tőlünk”, 'Ennek ellenére Reagan azt mondta, hogy kormánya „igen segítőkész a Salvadort Ouearte-kormáiny iránti’. Kelet-nyugati kereskedelem Hz enyhülésre uarua Korunk egyik nagy kérdése: folytatódik-e a nyolcvanas évek­ben a kelet—nyugati kereskedelemnek a hetvenes években ta­pasztalt örvendetes fejlődése. Sok jel utal arra, hogy — leg­alábbis az elkövetkezendő 1—2 évben — nem. De mint ahogy az elmúlt két évben Is tapasztalhattuk: mindig lehetnek olyan jelen­tős kezdeményezések — legutóbb a szovjet—nyugatnémet föld- gázcső-üzlet —, amelyek újabb lökést adnak a kereskedelmi kapcsolatok és a forgalom bővülésének. Az elmúlt két évben az Egyesült Államok kormánya politikai tényezővé szerette volna tenni a fejlett tőkés és a szocialista or­szágok közötti kereskedelmi kapcsolatok alakítását, pontosabban visszafejlesztésükkel megnehezíteni — szándéka szerint — a Szov­jetunió és a többi KGST-ország gazdasági és politikai helyzetét. Soha annyit nem szerepelt az úgynevezett COCOM-lista a la­pok hasábjain, nyilatkozatokban, tárgyalásokon, mint az elmúlt évben. A COCOM egy olyan bizottság neve, amelyet a multilate­rális, vagyis a sokoldalú árukivitel ellenőrzésének összehangolá­sára hoztak létre a NATO-tagországok, még 1949-ben. Az évszám sok mindent elárul: a hidegháború legsötétebb időszaka volt ekkor. A COCOM-lista azon cikkeket sorolja fel, amelyeket „straté­giai okokból” nem szabad szállítani elsősorban a Szovjetuniónak, de más szocialista országoknak sem. A listáról azért beszélnek gyakran mostanában, mert az Egyesült Államok egyrészt aktivi­zálni akarja a COCOM-ot, mely az enyhülés, azaz a 70-es évek idején formálissá vált. Másrészt azonban a COCOM-hoz tartozó több tagország felismerte a kelet—nyugati kereskedelem fontos­ságát, s szándékában áll fejleszteni. Ez az 1949-hez viszonyítva új helyzet — nevezetesen a NATO-n belüli „kereskedelempártiak és kereskedelemellenesek" megosztottsága — arra ösztönzi az Egye­sült Államokat, hogy nap mint nap elmarasztalja a Kelettel, vagyis a szocialista országokkal kereskedni akaró berendezésszállítókat, exportőröket, így például a gázcső-ügyletben csővonal fektetésé­hez távirányító rendszereket szállító francia Matra és Thomson cégeket. Nem becsülhető le az amerikai álláspont, mert az USA maga is jelentős arányt képvisel a Szovjetunió kereskedelmi forgalmá­ban. Igaz, 1980-ban 56 százalékkal csökkent a kétoldalú szovjet— amerikai szállítások értéke, így ma már az USA inkább más keleti országokkal akarja csökkenteni a forgalmát. A teljes kelet— nyugati kereskedelemben az USA 7,7 milliárd dollár értékű szál­lítással vett részt 1980-ban, míg a teljes kelet—nyugati kereske­delem értékét nyugati vélemények 90 milliárd dollárra becsülik. De a kelet—nyugati áruforgalom fejlődésének legnagyobb akadálya rövid távon a jelenlegi kedvezőtlen világgazdasági hely­zet. A gazdasági teljesítmények csökkenése a legtöbb tőkés piac beszűküléséhez vezet, egyre több országban „félnek” a külföldi konkurenciától; a hazai gazdaságokat kereskedelmi protekcio­nizmussal védelmezik. Emiatt a világkereskedelem már az elmúlt évben Is csekély mennyiségi növekedést ért el, az idén pedig egyenesen csökkent. A dekonjunktúra elsősorban a tőkés gazdaságokat érinti, de mérséklődött a gazdasági növekedés a szocialista országokban is A mérséklődés azonban nem volt olyan nagy mértékű, mint a tőkés világ legfejlettebb országainak zömében és ez ébren tar­totta az üzleti körök érdeklődését a szocialista piacok iránt. A korábbi nagy tőkés eladási kedv és a Kelet vásárlási szándéka mindazonáltal veszített erejéből a közöttük lebonyolódó kereske­delem tartós kiegyensúlyozatlansága miatt. A dinamikusabb fej­lesztést célul tűző szocialista országok szeretnék exportjukat nö­velni és takarékoskodnak azokkal a devizákkal, amelyekből tőkés importjukat fedezik. Jelentős tőkés külkereskedelmi mérleghiányuk miatt a keleti országok eladni szeretnének, akárcsak a pangó belföldi keres­lettel küszködő tőkés országok. Ezt az ellentmondást — egyebek között — az úgynevezett kompenzációs ügyletek, azaz az olyan szerződések oldhatják fél, ahol áru ellenében árut szállítanak. Ma az ilyen ügyletek a teljes kelet—nyugati forgalom körülbelül 15 százalékát teszik ki. A kompenzációkat azonban számos relációban nem tekintik „jó üzletnek" a tőkések. A fejlett országok elsősorban nyersanya­gokat szeretnének beszerezni gép- és berendezésszállításaik el­lentételeként, de a Nyugatnak fontos nyersanyagokból a kelet­európai országok — a Szovjetunió kivételével — csekély mérték­ben rendelkeznek. Azok a nyersanyagok pedig, amelyekből szál­lítani tudnak, a világpiacon többnyire leértékelődtek, s eladásuk számukra cserearány-romlással jár. Emiatt fordult a Nyugat érdeklődése elsősorban a Szovjet­unió felé. A nagyobb mennyiségben szovjet nyersanyagot vásárló, vagy vásárolni szándékozó nyugati országokat az USA az úgy­nevezett függőségi viszony oldaláról támadja, azzal az érvrend­szerrel, miszerint ne a Nyugat, hanem a Kelet kerüljön gazdasági függő viszonyba. Azaz a Nyugat ne legyen ráutaltja — vagy ha úgy tetszik: kiszolgáltatottja — a keleti (szovjet) szállításoknak, a Kelet viszont függjön a nyugati technológiától. A szocialista országok tőkés behozatalában azonban az elmúlt év már a gép- és berendezésimport részarányának csökkenését mutatta: alig ha­ladta meg a 30 százalékot. (Korábban 40 százalék körül alakult.) A kapcsolatok súlyvesztésének lehetnénk tanúi, ha az ellent­mondásos amerikai érvrendszer gyakorlati alkalmazására sor ke­rülne. De alárendelheti-e magát a kelet—nyugati kereskedelem­ben évi 12 milliárd dollár.fölötti értékkel részt vevő NSZK, vagy a 4,5 milliárd dollár forgalmat lebonyolító Franciaország? Az érvek ellentmondásosságára utal az is, hogy az amerikai tőkés kereskedelmi érdekek is nehezen illeszkednek ehhez. A Le Monde című francia polgári napilap nem régen úgy fogalmazott, hogy az új amerikai politika „keresi magát”: ez abban nyilvánul meg, hogy „ideológus a szovjet blokkal szemben, de pragmatikus az üzleti körök miatt”. Nehéz megítélni, hogy ha a következetesen józan üzleti ér­dek kerekedne is felül, milyen dinamikával fejlődne a kelet— nyugati kereskedelem, s elérné-e a 70-es évek dinamikáját, ami­kor is tíz év alatt ötszörösére növekedett. KöVÉCS GÁBOR Békevágy Vajon mennyit ér egyetlen aláírás? Ezen tűnődtem a hír hallatán, hogy tízezerszám érkeznek az aláírások a KISZ KB békefelhivásának támogatására. Kérdezhetném persrze úgy is, mit jelent egyetlen ember tiltakozása a háború ellen? Akár tucatnyi tüntetés változtathat-e a helyzeten? Persze, tudom, ha mindenütt egyszerre... És mindenki együtt. . . No meg: következetes békeharc .. ■ Közben az inflálódás helyi mértékeit mindenütt meghaladó mérvű fejlődés a haditermelésben. Nagyképű nyilatkozatok az erő politikájáról és hátborzongató fejtegetés a neutronhuma­nizmusról a leltaláló előadásában. (Az atombomba feltalálói kis híján beleőrültek a felelősség­be. Tudtommal egyiküknek sem jutott eszébe azt bizonygatni, hogy az epicentrum azonnali hőhalála emberségesebb a hosz- szas agóniát kiváltó puskagolyónál.) Idegziláló latolgatás a korlátozott nukleáris háború lehető­ségeiről: tudományos igényű felmérések a „helyi" csapásvál­tás várható (?!) következményeiről. A halottak, a sebesültek és a hosszasan haldoklók számának becsülgetése. Lidérces ál­mot hozó irodalmi látomások „a katasztrófáról". Én erre mondok nemet, amikor aláirom az ívet. Parányi ellensúly a megatonnákban mért halál ellen. Csipet­nyi esély a túlélésre, s aligha a saját túlélésemre gondolva veszem a kezembe a tollat. Különben is sajátos a helyzet: a fiatalok hallatják hangju­kat a háború ellen, akik békében születtek és békében nőt­tek lel. Mi plántálja beléjük hát a békevágyat? A szüleiktől hallott igaz történetek? A mozivásznon megidézett történelmi lecke? A tankönyvek lapjaiban található észérvek ereje? Az idősebbek lejcsóváló kétkedése bánt. „Azt sem tudjátok, hogy mi ellen tiltakoztok!" — mondják, s lehetetlen ez ellen a lekezelő vélemény ellen érvelni. Mert való igaz, hogy fogal­munk sincs a lövészárkok borzalmairól, elképzelni sem tudjuk az éhezést és mindennapi természetességgel vesszük tudo­másul, hogy télen meleg a lakás, az iskola, a munkahely — alig néhányon emlékszünk már csak a szénszünetre, paprikás­krumplis hetekre. Úgy vélhetnénk, hogy mivel „készen" kap­tunk mindent, nem is értékelhetjük igazán a nyugalmunkat és viszonylagos jólétünket. Aláírások tízezreivel bizonyítjuk, hogy igenis fontos nekünk mindaz, ami körülvesz bennünket? Igen, azzal is. És azzal, hogy a „készen" kapott dolgokat félkésznek tekintjük és szeretnénk saját munkánkkal, ráter­mettségünkkel és szorgalmunkkal befejezni, amit az időseb­bek kezdtek, hogy mi aztán mindent készen adhassunk gyere­keinknek. (S, közben sejtjük, hogy utánunk is lesz még mit tenni!) És éppen azt a lehetőséget fenyegeti a háború veszélye, amely az értelmes cselekvést alapvető emberi jogként kinálja Magyarországon. Úgy érezzük, a jövőhöz való jogunkat kérdő­jelezi meg az atomfenyegetés, a neutronhumánum. A terve­zés öröméhez, a holnapot épitő álmokhoz ragaszkodunk, s nem a puszta túléléshez. Nekünk nem a fizikai megmaradást jelenti a béke; kimondatlan Is sokkal többet ennél. A neve­tést, a derűt, a tudatot, hogy valahonnan valahova eljutha­tunk, s hogv az elért célunk mindig csak közbenső állomás lesz egy újabb, egy távolabbi célhoz képest. Az is igaz, sokan közülünk nem tudják pontosan meghatá­rozni, hogy mit is jelent a fiatalok számára furcsa csengésű szó: békeharc. Viszont az is tény, hogy ennek a kifejezésnek a tartalma egészen más ma, mint évtizedekkel ezelőtt volt. A békében nevelődött nemzedéknek talán több a féltenivalója? Lehet, hogy meghökkentő, de így igaz! Ez teszi természetessé, hogy ma hazánkban a fiatalok nagy részt vállalnak az erősödő békemozgalomban. Tüntetéssel? Aláírások gyűjtésével? Igen, ezekkel a látványos megmozdulásokkal is. De elsősor­ban mindennapi munkájukkal. Azzal, hogy terveket szőnek esztendőkkel előbbre, azzal, hogy álmaik valóra váltásáért az éppen kötelezőnél a legtöbben jóval többet vállalnak és teljesítenek. A harc — különösen a békeharc — leghasznosabb formája az alkotó munka. S ez ad jogot az érzelmek — a békevágy — tüntető kifejezésére is. Mert a háborúra nemet mondani csak az értelmes élet hangos igenlésével lehet. LOVAS GÁBOR PANORÁMA BUDAPEST Lázár György, a Miniszter- tanács elnöke, táviratban üd­vözölte Dorn Mintoffot, a Mál­tai Köztársaság kormányfőjévé történt újraválasztása alkalmá­ból. PÁRIZS A francia állam tulajdoná­ban lévő Air France légitársa­ság fedélzeti mérnökei kedden kétnapos sztrájkot kezdtek, til­takozásul amiatt, hogy a válla­lat Boeing 737-eseket akar vá­sárolni és ezeket a gépeket kétfőnyi pilóta-személyzettel, fedélzeti mérnökök igénybe­vétele nélkül szándékozik üze­meltetni. A sztrájk miatt az Air France belföldi és európai já­ratainak nagy többségét töröl­ni kellett és a Concorde New York-i útja is elmaradt. PAPEETE Francia-Polinézia területi gyűlése — a helyi törvényho­zás legfelsőbb szerve — hét­főn megszavazta azt a követe­lést, hogy Franciaország szün­tesse be nukleáris kísérleteit a Mururoa koraiszigeten. A dön­tést a gyűlés azután hozta, hogy december 9-én Charles Hernu francia hadügyminiszter elismerte: egy korábbi robban­tás nukleáris hulladéka az idén márciusban a szigeten csapódott le. BRÜSSZEL A belga szenátus kedden 97-70 arányban bizalmat sza­vazott Wilfried Martens ke- resztényszocialista-liberális kor­mányának. Minthogy a képvi­selőház már hétfőn bizalmáról biztosította a múlt héten feles­küdött kormányt, teljessé vált az új kabinet parlamenti el­fogadtatása. TEL AVIV Az izraeli—amerikai kapcso­latok helyzetét vitatta meg hét­fő esti tanácskozásán az el­lenzéki izraeli Munkapárt ve­zetősége. Az ülésről kiadott nyilatkozat azonnali lépéseket sürget a párbeszéd felújítására és a kétoldalú Viszony jlavítá- sára, hozzátéve, hogy ez a zsi­dó állam külpolitikájának alap­ja. A munkapárt ugyanakkor elítélte, hogy az Egyesült Álla­mok „elfogadhatatlan" esz­közökkel nyomást próbál gya­korolni Izraelre, bár véleménye szerint Izrael külpolitikája most szinte kizárólag egyetlen em­ber, Begin miniszterelnök han­gulatától függ.

Next

/
Thumbnails
Contents