Tolna Megyei Népújság, 1981. december (31. évfolyam, 281-305. szám)

1981-12-20 / 298. szám

io Képújság 1981. december 20. Megjelent a Szekszárdon szerkesztett évnegyedes folyóirat, a Duna- táj új száma. Az alábbiakban ebből mutatunk be szemelvényeket. Drescher J. Attila: A Faust-figura metamorfózisai Alig aikcid a világirodalom- bart és a társm lövészetekben még egy olyan témái, illetve alak, amelyet annyiszor és any. -ny-iféleképpen feldolgoztak vol­na, mint a mondabeli Doktor Foustusé. A ‘ Faust-kérdés fon­tossága, számos filozófiai vonat­kozása, a figura különössége (esztétikai minőségként is) bűv­körébe gyűjtötte a legkiválóbb művészeket a középkortól a kö­zelmúltig, sőt, napjaink irodal­mából sem hiányzik már kor­szerű megjelenítése és értelme­zése. Kiindulási pontunk, alapkon­cepciónk a legjelesebb feldol­gozások számbavétele mellett a Faiust-figuro fokozatos el'komo- rulásának tételezése: a mához közeledvén a kezdeti csodás elemértékű, tudós kíváncsiság, játékosság és élvezethabzsolás jellemezte alak megrendítő át- téteíezések során fokozatosan elsötétül, tragikus színezetű szubsztanciává1, magvas szimbó­lummá válik, s a' tragikus zse­nialitás eleve elrendeltségében fenyegető jelképként magaso­dik majd századunk fölé, még­ha boldog vagy boldognak hitt Faustok is dkadnak a több tu­catnyi feldolgozás és értelmezés között. Utóbbiból következik, hogy nem vehetjük számba a szándékolt filológiai precizség ellenére sem az összes létező vagy létezett változatot, nem is fontos valamennyi. Említésükre szorítkozunk, de legfőbb célunk o kiemelkedő, újszerű feldolgo­zások leltáriba vétele és vizsgá­lata, a Faus't-vonulat jeles cso­mópontjának bemutató ser és szembesítése. Ugyanilyen okok­ból a zeneművészetben is csak a koncepció szempontjából fon­tos alkotásokat említjük majd, természetesen a zenetörténeti jelentőséggel .rendelkezőket mindenképp. Hitünk szerint eme, múltat és jelent egyformán fag­gató, lényegében kronológiát követő, az új minőségre és va­ló bein variáns értékű feldolgo­zásokra érzékeny vizsgálódás kínálhat ténylegesen hasznos és ösztönző tapasztalatokat. A leg­híresebb változót — Goethe Faiutsja — után úgyszólván min­denki megírta a maga Faust­ját, ha addig nem tette meg. S bár ennek az összetett alaknak a sorsa, kalandos élete és utó­élete elsősorban á dráma táv- láoka't 'kínáló mű fonmáiábc,ille­nék, találunk majd lírai eszkö­zöket érvényesítő feldolgozást is, k ö I tői -kompo n i stai kapa-c itó s tói, tervektől és hangulattól függő­en. Mi hát e roppant népsze­rűség titka? Mi indokolja 01 pró­batételek sorát? Tekintsünk be­le az előzményekbe! Az 1587-es esztendőt _ mutat­ja az irodalmi kalendárium. „A szellem adai D. Faustusnak is­tentelen, hamisságos, tudósítást. A világ szála, ó Faustusom, nem született valami, de halhatatlan. Szín azonkép az emberi nem öröktől fogva volt, s nem volt kezdeti eredete.” A né bkon yv- részlet már a leghíresebb alap­munkát idézi, s a század orto­dox hiedelmei mellett groteszk tükröt is tart kora elé, amennyi­ben az idézett szövegrészletet e lapszéli megjegyzés kíséri: „Ha­zudsz, ördög I Isten igéje mást tanít erről." (Adorján Mihály fordítása nyomán a Spiess-féle kiadásból.) iDerűs, fontoskodó, ugyanakkor jámborán naiv ol­vasói (?) margó, játékos epizód a Faust-visszhanghoz. A Faust-mondo első kerek, művészi egésszé formált írásos dokumentumaként tisztelt nép- könyv tehát a XVI. század vé­gén került ponyvára, s kapós olvasmány lett 'belőle. Még a vallásos hit jegyében fogant: a vallásos rekvizítumok közül so­káig az ördög megléte jelenti a hagyományt, s mert az isten ellen lázad, pártfogoltja is bu­kik, kárhozatra ítéltetik. Az ör­dögi úton kielégített kíváncsiság súlyos ibűn marad sokáig. A Fa. ust-motívum igazi irodalmi ván­dorúba tehát megkezdődött s hamarosan színpadon is viszont­látható — Angliában.. INos, ki ez a titokzatos, oly­kor gyűlölt, máskor csodált Faustus doktor, akinek még az ördög is a szolgálatába szegő, dött? Kétségtelen, hogy korának át­lagemberétől elütő tulajdonsá­gokkal és ambíciókkal is kellett rendelkeznie. Művész, tudós, mutatványos? Aki az ördöggel cimborái, csakis gyanús lehet, még ha tudós is, sőt annál in­kább. A „fekete mágus" cím­ke inkább pejoratív, mint elis­merő vagy irigykedő titulus, az ilyentől óvakodni kell, súgta a korszellem: 'Nyitott fülekre ta­lált. így aztán az életbeli min­taként — persze utólag — szóba- íöhető kalandos életű férfiú­kat egymás után hajították ki a német városokból. Az minden­képpen elgondolkoztató (a sá­tán hatalma? a sznobság pre- korszaka?), hogy a feltételez­hetően 1480 körül született dok­tor, ha az volt, milyen jeles kor- társak -körül forgolódott. Ha eh­hez azt 'is hozzátesszük, hogy százada Luther, Dürer, Koper­nikusz és Morus Tamás ideje, akkor tán nem is meglepő kí­sérletezése a hírért, bár ő csak kéteset szerez, de ezzel él to­vább -ct világ iroda,lomban . .. Beck Ö. Fülöp önéletrajzi írásai Gunda Béla: Babits Mihály költészete és a néphagyomány (Babits Mihály költői világán áthömpölygött a magyar és a világirodalom minden jelentős áramlata-, anélkül, hogy elmoz­dította volna őt egyéniségének költői talpazatáról-. Babits újra láttatta velünk nemcsak o gö­rög-római világot, s a -modern utca képét, hanem elvezetett verseivel lelki tájainak labirintu­sába is. Nem- volt idegen tőle a népélet és a néphagyomány sem. Magyar tájakat tekint át, utazik, lát, s vágyakozva- tekint a múltjára', amikor Zsendül már a tavasz című versében azt mondja', hogy ... Be jó volna -m-a bolyg-ni mint hajdan bolygta-m e bölcs otthoni tájakon 'hetykén, sorra köszöntve Sédet, Sánvizet és Siót. Mielőtt bolyongásaiban- követ­nénk a- költőt, -néhány példával rá szeretnénk mutatni arra-, hogy Babits .Mihályt foglalkoz. totta a népköltészet elvi kérdé­se is, s néhány olyan figyelem­re méltó megállapítást tett, amelynek már korábban be kel­lett volna kerülni a magyar folklór elmélet fejtegetései so­rába, Tudjok nagyon ijól, hogy Imre Sándor A népköltészetről és a népdalról- című munkájá­ban (Bp. 1900) még oz-t hang­súlyozta, hogy a- népdalnak az egyén csak formát ád, d'e a tu­lajdonképpeni költő m-aga a nép. Az egész 'bein-ne 'keletkezik. „A -nép dalai 'közt... — írja Im­re S. - -a legnagyobb s talán legjobb részeknek, tudtunk sze­rint, -nem egyén o költője; n-em tudjuk ki írtai, k-i -kezdte . .." (56. I.). Das Volk didhtet... olvas­hattuk gyakran a kor irodalmá- ban. Ez ellen a felfoaás ellen már Katona Lajos és Vikór Béla felléanek. Katona L. azt vallja (1910), hogy „A népköltés ter­mékei is egy-egy emberi elme kóhájában születnek; csak ab­ban térnek el a működtetés szü­lötteitől, hogy ennél rendesen meg tudjuk a születés helyi és időbeli s egyéb körülményeit állapító,n-i, míg- a népköltés gyü­mölcsé illetőleg ezek irán-t sok­szor a legnagyobb bizonytalan­ságban maradunk ..(Császár E„, Katona Lajos -irodalmi tanul­mányai. Bp. 1912. 127. L) Hat san-ló Vilkár Béla, véleménye Is (A magyar népköltés remekei, I. Remekírók képes 'könyvtára, 43. sz. XII. skk. ál.) A -problé­mát ragyogóan fogatl-mazza meg Babits Mihály (1918) „ .. .az az érzésem — írja —, hogy a- nép- költészetről való egész felfogá­sunk tele van. mitológiával. - Mit jelent az, hogy ezek a „nép ajkán” születtek? Micsoda mito­lógiai szörnyeteg az a „nép”, és-micsoda ajka van? Előállhat-e egy költemény másképp, mint hogy egy költő megalkotja,? Ké­sőbb talán -mások faragják egy kicsit, élváltoztatják, -rontanak rajta; — -meg vagyok győződve, hogy sokkal ritkább esetben ja­vítanak; — de ai-apjá'ban az, ami a költemény -lén-yeg’e, ielk-e, az olyan egy vailami, hogy csakis egy félékből sa-rjadhatott elő . . . Akármit beszéljenek a német tudósok, én nem tudok mást hinni, mint amit Goethe hitt, a-mit talán- minden költő hitt, aki valaha Homerost olvasta: hogy mindaz, ami az lliasbain lényeges, egy ember alkotta! És minden népkölteményt, 'ha igazán méltó a „költemény” névre, lényegében egy ember alkotott. ..” (írás, és olvasás, Bp. 1943. 215. I.) Ezekből a so­rokból kitűnik, hogy 'Babits M. tisztában van a va-riánsóikkal is. Nyilván valóan variánsokkal ta­lálkozott 'Babits -a- 'Nyugat köl­tőinél is. A variánsok nemcsak a népköltészetre jellemzőek. A modern költők versei sa-ját tol­lúk alól számtalanszor varián­sokban is kikerülnek. Talán-elég, ha csak Füst Milánra hivatko­zom, aki Válogatott versei (Bp. 1934.) előszavában erről a „ja­vításról és rostálásról”, „rosszab- bítósról” a-lkotásléléktani szem­pontból részletesen ír.. . 'Dr. László Gyula festőművész, régész, egyetemi tanár említet­te jó -néhány év élőtti egyik ta­lálkozásunk során-, hogy kéz­irattár-álban őrzi 'Beck ö. Fülöp ötvös-, érem- és szobrász-művész 1937-ben lejegyzett önéletrajzi írását és a hozzá csodálkozó le­velét; Említetté -pedig a-zt -köve­tően-, hogy atyai barátiként nyújtott számos segítsége jelké­pes viszonzásául a Beák ö. Fü- löpről írt kis könyvem egy pél­dányát adtam át László profesz- szor úrnak. A nagy és módfelett értékes kéziratgyűjteményből1 míg előkerült Beck ö. Fülöp ke­ze írása, eltelt egy-két év, de végül is megkaptam lemásolás, lefényképezés és publikálás cél­jából. A kitűnő művész 1945 -január­jában tűnt el az ostromlott Bu­dán. Szóban forgó írása- nem kíván sok magyarázatot, a vele járó kísérőlevél kiegészíti a szükségesekkel. Annyit azonban -meg kell említenem, hogy a benne szereplő zárójeles számok magyarázatát nem találtam. Feltételezésem szerint a vele együtt átadott tárgyakra és raj­zokra vonatkozhattak. A feljegyzéseket dr. -Miha-lik Sándor -művészettörténész kéré­Hernádi Gyula: sére készítette Beck ö. Fülöp, Miha-lik — László Gyula -szerint — valamilyen — ál-tala szerkesz­tendő — magyar iparművészeti kötetbe kérte és szánta-. Mihailik ha'lálo után felesége, Dutka Mária adta. át László Gyulának azzal, hogy ráruházza: Beck Ju­dit, a- szobrászmester festőmű­vész leánya is hozzájárult az átadáshoz, és szintúgy egyetér­tését adta e sorok írójának a publikálásához. László Gyula hozzájárulását a -közléshez to- lán szükségtelen is emllítenem, mivel kifejezetten ezzel a- kérés­sel 'bízta rám az írást; mindket­tőjüknek köszönetét mondok az engedélyért.-ötvöst említve egy apróságot még kel-l -mondanom, -mert az írásból nem derül ki, viszont nem is köztudott, ötvösnek ké­szült Beck -Fülöp, pályája első szakaszai is en-nek a művészeti ágnak a sikeres művelése jegyé­ben alakult. És ez a mesterség alakította- át a- -nevét is, melybe becsempészte az „ö”-t. ötvöst jelent ez a ‘betű a- sivárnak ér­zett Beck és Fülöp nevek között egy -nagy előd, Kecskeméti Öt­vös Péter nevének mintájára. HEHLER LÁSZLÓ Kihez menjek, mondd Kihez menjek, mondd, fehér sóhaj-ággal csapkodlak, meztélen, árnyékodra- lépek, kihez menjek, mondd, sűrű 'kezemből' elhajlik a,1 -ren-d, ajtóm elé mon-d'lok, te meg-foghd-tat-ldn- fűzfaa-ss-zon-y-gond. Kihez menjek, mondd, felfújt tekintetemmel-, megbarnul-t hártyáim súlyával, kihez menjek, hogy elmúljon 'belőlem a csodálkozás, e tárgy -nélkül állított Van-, e-'hideg forradalom, éhségem árkaiban: Kihez menjek, -mondd, miikor már csak vi-llamo-sök sírnak értem, ­s eldőlt házak közé fújja estéimet a szél, 'kihez menjek, -mondd, kiszakadt homlokommal, k-i segíthet -rdjtam, embefhejfású füvek féleszű gyerekén. Kondor Béla kiállításáról Kondor Béla festőművész emlékkiállítása nyílt meg a Vigadó Galériában. Képeink a kiállításon készültek. Az öreg király Kiűzetés

Next

/
Thumbnails
Contents