Tolna Megyei Népújság, 1981. december (31. évfolyam, 281-305. szám)
1981-12-18 / 296. szám
1981. december 18. ^HéPÜJSÁG5 A magyar nyelv értelmező szótára a feladatot úgy „azoknak a pontosan megszabott feladatoknak az összessége, amehatározza meg, hogy „általában olyasmi, amit az lyeknek elvégzése valakire tartozik. Oldal-összeállításunkban e két embernek kötelességszerüen kell végeznie”. A feladatkör pedig témát járjuk körül - de csöppet sem a teljesség igényével. Feladat. Felfogas kérdése is Az emberek többsége a feladat szó hallatán munkahelyén elvégzendő teendőire gondol. Persze, ez így is van jól, hiszen a legtervezettebben és legrendszeresebben ott végzünk munkát. De járjuk körül a szót, még ha ötletszerűen is... Hány oldala, hány fajtája, formája is van a feladatnak. Csak néhányat közülük: vannak társadalmi és családi kötelezettségeink, de vannak napi, heti, havi, évi, sőt hosszabb időszakra meghatározott feladataink. És ugyancsak előfordulnak olyan megbízatások, amikből az életben csupán egy adódik. De gondoljunk vissza diákkorunkra: a házi, avagy a szorgalmi feladatokra, melyeket menetrendszerű ismétlésével a munka „előgyafcorlatának" is nevezhetünk, s ami során kialakult bennünk a kötelességérzet. Vannak olyan feladatök, melyek elvégzésére vágyunk, vannak olyanok, amiket soha nem teljesítünk, vannak mások, s vannak magunk által meghatározottak. A sorban akadnak megmásíthatatlanok és módosíthatóak, adódnak, melyeket örömmel, s amiket fanyalogva teljesítünk. És szép számmal találkozunk bonyolult, megoldhatatlan, nehéz, sürgős, avagy szülői és tanári, főnöki és beosztotti feladatokkal. És a feladatot lehet vállalni, kitűzni, megjelölni. kiadni, megoldani, teljesíteni, vagy nem teljesíteni, számon kérni és elodázni... Azokról a feladatokról még nem szóltunk, melyekről gyakorta megfelejtkezünk — akár készakarva, akár véletlenül... Úgy gondolom, hogy ezeknél az úgynevezett elfelejtett feladatoknál érdemes időzni. Rájuk tán az jellemző a legjobban, hogy napról napra, óráról órára kellene végrehajtanunk, méghozzá minden megtervezés nélkül — természetesen, magától értetődően. Ugye, pontosan tudják, hogy az egymás iránti felelősségről, az egymással való törődésről van szó. Hiszen ez is életünk szép, nemes feladatai közé tartozik. Jó lenne, ha erre a feladatunkra is gyakran gondolnánk, s igaz kötelességünkén! élnénk vele. Forradalmi szállóige Békés István a Napjaink szállóigéi című könyvében elsőként gyűjtötte össze — külön fejezetben — a szocializmus, a munkásmozgalom szárnyasszavait. E fejezetben olvashatjuk többek között e szállóigét: „A filozófusok a világot csak különbözőképpen értelmezték; a feladat az, hogy megváltoztassu k". A szállóigék eredete természetesen kevésbé ismert, mint maga a közhasználatba átment szöveg, ezért talán nem haszontalan, ha a feladatról szóló oldal-összeállításunkban leírjuk: a szemlélödő-elmélke- dő bölcselettől a tettre serkentő, sőt cselekvő bölcselethez vezető forradalmi megállapítást 1845-ben Marx fogalmazta meg, s később Engels tette közzé. Szintén Békés István könyvéből tudjuk: a napjainkban is teljes értékű gondolat nem kevesebb, mint 36 formában szólalt meg magyar nyelven, de közülük az idézett mondat vált immár történelmi súlyú szállóigévé. Rugalmas, igény szerinti munkavégzés Univerzális brigád a Bőrdíszműben Készülnek a diplomatatáskák Az ember feladatainak szám. talon dolog a meghatározója, de közülük talán leglényegesebb a foglalkozás, illetve a befolyásoló tényezők közé tartozik az életkor is.. így különböző korúnknak és foglalkozásúak, inak tettük fel a kérdést: — Mit tart a legfontosabb feladatának? Oberritter Lászlóné, az MMG főkönyvelője: — A jövedelmezőség szem előtt tartását, az igényességet, a jó munkahelyi légkör kialakítását és megtartását, gyors reagálást minden intézkedésre, var famiint a pontosságot, kivált, képpen a megrendelések terén. Zakariás Ági, 5. osztályos általános iskolás: — A leckét mindig megtanulni, otthon segíteni és mesélni a testvéremnek... és csendben lenni a tv-híradó akttt. Csibén Gyula nagydorogi állomásfőnök : — A balesetmentes és biztonságos szolgálatvégzést. Huszonhét éve vagyok itt főnök, s azóta az állomáson nem volt olyan baleset, melybe bármelyikünk felelőtlensége „bejátszott” volna. Lényeges még, hogy munkatársaimmal együtt rendszeresen részt vegyünk a munkavédelmi és baleset-elhárítási oktatásokon. •Egy munkásnő háziasszonyi mivoltában: — A lakás tisztán tartását, mosást, főzést és azt, hogy mindannyiórtknak jusson ideje tévézésre, olvasásra, kertészkedésre. Persze, ez nemcsak az én otthoni feladatom, hanem a férjemé és a gyerekeké is. Egyed Sándor, a Geodéziai és Térképészeti Vállalat paksi kirendeltségének csoportvezetője: — Végzünk szolgáltatást és álla mi feladatokat egyaránt. Az utóbbiak közül pillanatnyilag a legjelentősebb Paks belterületének átszerkesztése, s ezzel együtt a térkép kiigazítása. Úgy gondolom, ha valaki precízen, pontosan és lelkiismeretesen végzi munkáját, nem kaphat munkaterületén olyan feladatot, amivel ne birkózna meg. Nyugdíjas férfi: — Nekem minden feladat fontos. Legyen az bevásárlás, társadalmi munka a lakótelepen... mindegy. i Három óv kellett... Életünkben számos olyan foglalkozás van, ahol az elvégzett munkafeladat eredményessége, vagy kudarca azonnal mérhető. Ilyen közegben a jobb munkavégzés ösztönzéséhez nélkülözhetetlen sikerélmény szinte naprakész lehet. De mindez hogyan mérhető a népművelői, pontosabban egy pályakezdő népművelő munkájában? Halmai Gáborné, a szekszárdi Babits Mihály Megyei Művelődési Központ munkatársa: — Amikor három éve ide kerültem, azt éreztem, hogy nincs feladatom. Ha főnököm konkrét tennivalóval bízott meg, nagyon örültem, ugrottam. Vég- réhajtottam. — A népművelésben is úgy indul az ember, hogy sokat akar tenni és a szakmaszeretetéből indíttatva akarja megváltani a világot. Ehhez az szükséges, hogy partnerként kezeljenek. A munkatársak és az a közeg, mellyel munkám révén kapcsolatban vagyok. Ez már igazi sikerélmény. A gyes után fokozott hévvel vetettem magam a munkába. Érezni akartam szerepemet. Volt a házban egy 1000 kötetes könyvállomány, amely nem volt katalogizálva és a kutya se használta. Kollégámmal elvégeztük ezt a feladatot. — Akkor érzem munkám fontosságát, amikor személy szerint is megismernek az emberek, a hozzám tartozó témákban engem keresnek meg. Nemrégiben befejeződtek nálunk az átszervezések: a természettudományi ismeretterjesztést viszem, vezetem az egyedülállók klubját, szervezem a külpolitikai esték sorozatot és most veszem át a felnőttoktatást, -képzést Sikerélményeim innen erednek. — Három év elmúltával jutottam el oda, hogy most már igazán otthon érzem magam a munkahelyemen. Az én példámból kiindulva, ajánlom: ha pályakezdő kerül ide, akkor először ismerkedjék meg minden osztály munkájával. Tudja meg, hogy az egyik láncszem hogyan illeszkedik a másikhoz. Legyen tisztában azzal, hogy miként lesz a sok-sok résrterü létből egy olyan egész, amelyben a népművelő rátermettsége, munkája, gondja-baja is benne van. Halmai Gáborné Az oldalt írták: V. Horváth Mária, Szűcs László János és Vitaszek Zoltán. A fotókat Bakó Jenő és Czakó Sándor készítette. Ha sorra vesszük a szekszárdi bőrdíszmű vállalatnál dolgozó brigádokat, s a munkaszalagokat, azt tapasztaljuk, hogy mindnek megvan a maga külön, állandó feladata, mert kik bőröndöt, kik aktatáskát, kik diplomatatáskát készítenek, s ez utóbbinak sem egyetlen változata akad. Csupán a Főglein Istvánná vezette háromszoros aranykoszorús szocialista brigád a kivétel, amelyiknek nincs „tiszta” profilja, hanem váltakozva, igény szerint mindenfajta munkát végez. — Univerzális brigád ez — mondja Mészáros Istvánné főmérnökhelyettes, s nem véletlenül kapták meg a Vállalat Kiváló Brigádja címet sem, s ezenkívül birtokosai az Országos Béketanács által adományozott oklevélnek is. — Hány tagú a brigád, s mi a jelenlegi feladata? E kérdésre Főglein Istvánné válaszol: — Tizenheten vagyunk. Most szovjet exportra gyártunk diplomatatáskákat. Jól összeforrott ez a kollektíva, s mindenki nagy gondot fordít a minőségi munkára. Magam egy éve lettem brigádvezető, és a jó kollektív szellem korábbi kialakításában nagy érdemei vannak elődömnek, a nyugdíjba ment Horváth Józsefnének. Véleményeket kértünk másoktól is a brigádról, amelyről csupa jót hallottunk. Ilyeneket: „Bármilyen feladattal meg lehet bízni őket”; „Mindig lehet számítani rájuk"; „Alig akad a tagok között olyan, aki ne lenne kiváló dolgozó, s aki nem az, még kezdő, mint a legutóbb szakmunkásvizsgát tett három lány is”. A brigád pluszfeladata a gyárban a rugalmasság, de vállalták a felsőnánai öregek napközi otthona patronáiását is. Legutóbb karácsonyi ajándékokat vittek az idős embereknek, s — mint megtudtuk — ennek bőséges ellenértéke volt az a vers, amelyet az egyik, 80 év körüli bácsi mondott el köszönetképpen. Pulton innen - pulton túl Annak ellenére, hogy a karácsonyi bevásárlás csúcsidejét éljük,'szokatlanul csendes a megyeszékhely népművé|zeti boltja. — Érthető is, hiszen koradélután van — mondja Miklós Józsefné, eladó. — Majd fél öt felé nézzen be... Persze, a boltos akkor örül, ha sokan vannak az üzletben, ha nagy a forgalom, ha viszik a portékát. És itt van miből válogatni. Vannak varrott, hímzett, kötött holmik, szőnyegek és szőttesek, fafaragások és cseréptárgyak papucsok, bútorok... — És mind gyönyörű — így Miklós Józsefné. — Magam is szeretem a szépet, és fontos feladatomnak tartom, hogy az emberekkel is megszerettessem. Úgy érzem, hogy az üzlet dolgozóinak, de magának az üzlet létének is ízlésformáló szerepe van. Szívesen foglalkozom a vásárlókkal, s igazi örömmel tölt el, ha tanácsomat kérik. Gyakran kényes dolgokat is megosztanak velünk: elmondják, hogy kit szeretnének meglepni, vagy hogy milyen értékű ajándékot akarnak vásárolni. S ha tudok segíteni, akkor úgy érzem, hogy komoly feladatot oldottam meg. — A feladatát akkor is el kell látnia, ha az embernek gondja, problémája van. Ezt úgy értem, hogy itt nem lehet még néhány perces pauzát sem tartani, ha jönnek a vásárlók. Egy eladó a nyolc óra alatt nem ülhet le, s ez idő alatt nem lehet ideges. Fáradt, ingerlékeny ember csak a pult túloldalán állhat... Pulton belül nem. — Nem könnyű az ön mestersége. .. — Nem is nehéz. Főként, ha az ember ilyen jó ellátású boltban dolgozik, mint a miénk. Aratókról — télen Tolón furcsa dolog decemberben kombájné sokról írni, pedig igazán megérdemlik azt, hogy ne csak egyszer egy éviben, a betakarítás idején kerüljenek szóba, hiszen munkájuk eredményét, feladatuk jő végrehajtását nap mint nap „tapasztalhatjuk" — immár kenyér formájában. A szekszárdi Aranyfürt Tsz központjában aizt ajánlották, Prantner Ferenc komiba jnost keressük fel o 'Bogyiszlói úti gépműhelyben, ám ő váltig szabadkozott: miért éppen róla akarunk újságcikket közölni. Említsük meg hát a többiek nevét is, akik a 'betakarításból kivették részüket, s ebben az időszakban minden mást alárendeltek a nagy feladatnak. Szabó Jánosról, Gyöngyösi Jánosról, Németh Istvánról, Zemán Jánosról, Horváth Antalról és Vastics Istvánról van szó, de most mégis hadd mutassuk be egy „pillanatfelvételben” 'Prantner Ferencet. — Huszonkilenc éves vagyok, s négy éve dolgozom nyaranta kombájnon — mondta, — Most szerelésit javítási munkákat végzünk. — Melyik volt a legjobb nyara? — Az ideire szívesen emlékszem vissza, mert kedvezett az időjárás, nemigen esett, s a termésre se panaszkodható m. Mintegy három hétig arattunk, naponta reggel 6-ből este 9-ig, s aiz ebédidőn kívül egyfolytában dolgozva. — Családos? — Igen, két gyerekem van, s ilyenkor, télen szerencsére több időm jut a családra — Szép munka o kombájno- sé? — Igen, de persze nem köny- nyű a forró nyári napokban, amelyek különösen az utolsó héten bizony nagyon hosszúak tudnak lenni. De o feladatot el kellett végezni; s ezt is tették Prantner Ferenc és társai úgy, hogy még cigairettaiszünetre sem álltak meg napközben egy kicsit beszélgetni, pihenni.
