Tolna Megyei Népújság, 1981. december (31. évfolyam, 281-305. szám)

1981-12-17 / 295. szám

A KÉPÚJSÁG 1981. december 17. „Szellemi és fizikai keszenletben vagyok Beszélgetés Berek Katival FEJER MEGYEI Berek Kati 1952 óta, négy­éves megszakítással, a Nemze­ti Színház tagja. Egész pálya­futása, legkiemelkedőbb sike­rei ehhez a színházhoz kötőd­nek. Mesterének Gellért End­rét vallja. Jelentős szerepet utoljára 1977-ben kapott: Gel- man Visszajelzésének női fő­szerepét és Németh László Er- zsébet-napjának parasztasszo­nyát. Az utóbbi években csupán epizódszerepekben láthattuk: az Éjjeli menedékhely Annájaként, a Húsz János egyik asszonya­ként, a Tarlekin halála Mavru- sájaként. Egyik sem volt igazi, tehetségéhez mért feladat. Mi­ért vállalta? — Tudomásul vettem az új vezetés elvét: a csapatjátékot. Színész vagyok, becsületbeli ügynek tartottam, hogy a csa­patot — a társulatot — egy mondattal is szolgáljam. így is tekintettem a munkámat: szol­gálatnak. Lassan azonban rá kellett jönnöm, hogy a csapat­játék nagy szerepeit mindig ugyanazok játsszák, és ha ez így megy tovább, az önbecsülé­sem utolsó morzsáját is elveszí­tem. Nem akarok kétmondatos szerepeket játszani! Ez év tava­szától csak a fizetésemért járok be a színházba. Nem érzem eti­kátlannak magam. Még öt évem van a nyugdíjig, ha addig in­gyen kell fölvenni a fizetése­met, akkor ingyen veszem fel. 19 éves korom óta vagyok a pá­lyán és olyan sokat dolgoztam, mint kevés színész. 1977 óta nem kapok igazi feladatot. Ügy érzem, a színháznak nincs szüksége rám, foglalkoztatásom problémát jelent számukra. Elég nehéz ezt így kimondani az én koromban, mint ahogy nehéz megérteni, hogy egy egészséges színházban egy egészséges színésznő jelenléte ekkora gondot okoz! — Nem próbált meg ezen a helyzeten változtatni? — Arra gondol, hogy más színházhoz szerződni? Egy íz­ben foglalkoztam a gondolat­tal, még vidékre is elmentem volna, de nem voltak biztatóak a kilátások. A színész egyéb­ként is mindig annak a színház­nak van kiszolgáltatva, ame­lyiknek a tagja. Berek Kati rendez — Kárpótolják-e a színház hiányáért más művészi felada­tok. Film-, televízió-, rádiós sze­repek? — A rádióban szinte „örö­kös tagnak" számítok, hama­rabb kezdtem ott dolgozni, mint a színházban. Ezért kicsit mindig második munkahelyem­nek tekintem a rádiót. A tele­vízió hőskorára is jól emlék­szem, már a kísérleti adások­ban részt vettem. Azóta is rend­szeresen foglalkoztatnak. — Pályája elválaszthatatlan a verstől, az előadóművészettől. József Attila-estjeivel egy gene­ráció eszmélkedését segítette elő. Nagy Lászlót pedig ma sem tudja senki jobban interp­retálni önnél. Az utóbbi időben úgy tűnik, mintha erről a terü­letről is visszavonult volna. — Az az igazság, hogy be­lefáradtam. A versmondás rend­kívül fontos volt számomra, so­káig csináltam. Sokan szerettek érte, néhányon nem. Azok min­dent meg is tettek, hogy elmen­jen a kedvem a versmondástól. Tulajdonképpen ebbe fáradtam bele: az értelmetlen harcba. Ez a műfaj olyan koncentráltságot igényel, amely mellett nem le­het viaskodni. Egy jó szó elég lett volna a folytatáshoz — de nem kaptam. Egyetlen örömöm a Nagy László-lemez volt, ame­lyet rendkívül mostoha körülmé­nyek között vettünk fel és még­is 1980-ban elnyerte az „év hanglemeze” kitüntetést. Az előadóművészettől nem váltam meg végleg, a Színházművésze­ti Szövetség Eőladóművész Kö­rének tagjaként figyelemmel kísérem a fiatalok munkáját. — Mostanában, a Színház- művészeti Szövetség közgyűlé­se után sok szó esik a színházi szakma helyzetéről és ezen be­lül is a Nemzeti Színház sorsá­ról. Mi erről a véleménye? — Nem vagyok olyan hely­zetben, hogy jogosan képvisel­hetnék másokat. Ha szólhatnék, természetesen lenne mondani­valóm. A fogadatlan prókátoro­kat azonban nem szeretem. Ami a szövetség közgyűlését illeti, az a véleményem, hogy nem tükrözte a szakma reális hely­zetét. — Hogyan viseli el a mellő­zöttséget? — Gőgösen. Előreláthatólag ebben az évadban sem kerü­lök színpadra. De a panasz nem természetem. Én olyan mélyről jöttem, ahol igazi volt a szegénység, ezért nem volt divat mutogatni. Ez a gőgöm ereje, amely minden csapás el­lenére egyenesen tartja a ge­rincem. Megpróbálok megte­remteni egy olyan életformát, amelyben nem kell összerezzen­ni minden rosszul fogadott kö­szönésre; egy olyan életformát, amelyben nem vagyok kiszol­gáltatva. És megpróbálok dol­gozni — szakmán kívül és be­lül egyaránt. — Ez konkrét terveket jelent? — Igen, de erről még nem szívesen beszélek, mert kezdeti stádiumban van. Évek óta ké­szülök összeállítani egy sajátos műfajú műsort. Remélem, most sikerül. Emellett rendszeresen részt veszek edzéseken, hogy a fizikai erőnlétemet megőrizzem. Sokat olvasok, színházba járok, filmet nézek, emberekkel be­szélgetek. Szellemi és fizikai ké­szenlétben vagyok. Ez az erő­fedezet azonban csak megter­helés esetén derül ki igazán: a színpadon. ÉZSAIAS ERZSÉBET HÍRLAP iMár második éve dolgozik a VOR dunaújvárosi gyárának kollektívája dollárelszámolású exportra. Holland kereskedőktől kapják a megbízást, miszerint a budapesti gyárban kiszabott darabokból öltönyöket, zakókat, nadrágokat varrnak. Mintegy hatvanféle modellt készítenek és csomagolnak. Munkájukat hónapról hónap­ra szinte azonos ütemmel vég­zik, így az év végi hajrát már csak emlékeikben őrzik. Ebben az évben november 30-ig telje­sítették termelési terveiket és decem'ber 8-ig szállítási kötele­zettségeiket. Ezekben o napok­ban a holland partner kérésére varrnak 5—6 ezer férfiöltönyt. Ezzel a. többletmegrendeléssel is elkészülnek december 23-ig, hisz azt követően .már csak 1982-ben, január másod lkán dolgoznak. Októberben megál­lapodtak a holland üzletembe­rek a VOR vezetőivel, miszerint jövőre is áruházaik számára dol­gozik a dunaújvárosi üzem. A dunaújvárosiak jó teljesít­ménye keresetükben is tükröző­dik. Idén o vállalati négyszáza­lékos bérfejlesztésen kívül Du­naújvárosban — a helyi terme­lési eredmények alapján — to­vábbi négyszázalékos béreme­lést is végrehajtottak. Dunöntült napló Termékbemutató kiállítás, va­lamint o Bőrgyár történetét be­mutató és bélyegkiállítások megnyitásával vette kezdetét az Ifjúsági Házban a bőrgyári .na­pok: Az egy hétig tartó esemény- sorozat első próbája annaik az új .kezdeményezésnek, melynek célja., hogy a munkás művelő­dést, valamint a pécsi Ifjúsági Ház és az egyes vállalatok kö­zötti kapcsolatot új tartalommal töltsék meg.. Lehetőséget bizto­sítanak a vállalatoknak a város fiataljai előtt a bemutatkozás­ra, ugyanakkor szocialista bri­gádok és a KlSZ-szervezetek ré­szére különböző kulturális prog­ramokat szerveznek. Elsőként a Bőrgyár mutatko­zik be. Filmvetítéssel egybekö­tött pályaválasztási ankétot tar­tanak általános iskolások részé­re. Este pedig az Ifjúsági Ház művészeti csoportjai adnak mű­soros estet o bőrgyár dolgozói­nak. Lesz fórum,, amelyen a gyár vezetői vesznek részt, valamint közgazdasági előadás, amelyen a vállalat export-import tevé­kenységével ismerkedhetnek meg az érdeklődők. Lesz még balettest felnőtteknek és játék­délután gyermekek részére. A hét programjait közös családi est zárja. PETŐFI NÉPE A Tudomány és Technika Há­zában taggyűlést tartott a Ma­gyar Elektronikai Egyesület kecs­keméti szervezete. A helyi szervezet elnöke az elmúlt időszak munkájáról szólva elmondtat hogy az egye­sület életébe .nemcsak o műsza­ki értelmiség, hanem a legkép­zettebb elektromosipari szak­munkások is 'bekapcsolódtak. Ez lehetővé tette, hogy a MEE helyi szervezete nemcsak Kecs­keméten, hanem az egész me­gyére kiterjedően több mint egy­millió-kétszázezer forint értékű társadalmi munkával segítse a településfejlesztési célok meg­valósítását o tervezéstől a kivi­telezésig. Az egyesület nagy segítséget nyújtott a tanácsoknak a, tanya. vil lamosítás megvalósításában, és országosan is kezdeménye­ző szerepe volt a korszerű isko­lavilágítás koncepciójának ki­dolgozásálban,. iSzerepet játszott o munka megtervezésében és kivitelezésében, is, s ennek eredménye, hogy a megye 1900 iskolai tanterméből ezerben már korszerű világítás van. SQMOGVlHÉP1AP iNőtt a lakosság 'betétállomá­nya Somogybán, javult a laká­sok — különösen a családi há­zaik — építésiterület-előkészítése. Az év végéig vánhbltóam kétezer új családi otthon készül a me­gyében az OTP támogatásával. Ezt állapították meg az OTP és a megye vezetőinek kaposvári tanácskozásán. Elhangzott a ta­nácskozáson az is, hogy az idei idegenforgalmi idényben jól szervezte meg a valutaellátást a takarékpénztár. A jövő év feladatairól szólva hangsúlyozták a tanácskozáson: a lakásépítési terv megvalósí­tása érdekében, gyorsítani kell a terület-előkészítést és biztosí­tani az építőipari kapacitást. Főleg a szak- és szerelőipar te­rületén van szükség a tartalé­kok kiaknázására,, a tel je sítő- képesség teljes kihasználására, új építési formák — házilagos kivitelezés, félkész lakások át­adása — elterjesztésére. Ez biz­tosítja a lehetőséget arra, hogy több lakás épüljön o megyében az OTP közreműködésével. TflMEOBCKflfl nPíiBan A tarrtbovi egészségügyi szak­középiskola, mint ilyen a legré­gebbiek közé tartozik. 1868-ban nyitotta meg kapuit először a diákok előtt., Első igazgatója a jól ismert, tapasztalt, kiváló tu­dós: E. H. Lkatvic volt. Az iskola alapítása óta több mint tizenháromezer egészség- ügyi középkádert bocsátott ki a fala.i közül. Jelenleg ebben az egészségügyi szakközépiskolá­ban ápolónőket, felcsereket, a s s z i s zten seket, fog tech n ifcu s o - kot képeznek. A következő tan­évtől megkezdik a sztomatoió- gusok képzését is. Az elkövetkezendő években tovább bővítik az iskolát. Kü­lönböző létesítményeik: anató­miai, biológiai, gyakorlati elő­adótermek épülnek. iNagyobb lehetőséget biztosi- tanok arra is, hogy a tanulók szabad idejükben kedvük sze­rint hódolhassanak szenvedé­lyüknek: a sportnak, az amatőr művészetnek. HHHVKtSSB iKarl-IMarx-Stadt megyei test­vérlapunk egyik legutóbbi szá­mában fényképes riportban szá­mol be a megyeszékhely hús­kombinátjának életéről. A Német Szocialista, Egység- pánt Központi Bizottságának fel­hívása .nyomán több intézkedést foganatosítottak a terv mielőb­bi teljesítése érdekében. Ennek eredménye, hogy december ele­jén már háromnapos előnyük volt o tervükhöz képest A termelés növeléséhez hoz­zájárult az üzem korszerűsítése, amely 36,5 millió márkába ke­rült. A korszerűsítés nem csu­pán a munkafeltételeket javítot­tam de kihatással van a szociá­lis ellátottságra is. Az termé­szetes, hogy a négyezer dolgo­zót foglalkoztató üzemben van étterem, de most egy üzemi rendelőt is létesítettek, van óvodájuk, sőt egy női szabóság is könnyíti az üzemben dolgozó lányok, asszonyok életét „Pálinkagyár” Felsőnyéken A kémény és a falak egyenesen állnak. Az embe­rek is. A füst „tántorog" ugyan egy kissé, de az a fúj- » dogáló szélben egy tejüzem felett sem csinálna mást, pedig ott nincs annyira „átitatva" a levegő tömény gyümölcspálinka-szaggal — illetve illattal? —, mint a felsőnyéki szeszfőzdénél. A felszínesen szemlélve, bi­zony összevisszaságot tükröző felvételek az utóbbi he­lyen készültek, de e sorok írója is tanúsíthatja: fotó- riporter kollégája köszönettel nem fogadta el az az­nap kfiőzött 7—800 liter, 52 fokos gyümölcspálinkából még a kínált „csak egy kupicával"-t sem. fgy hát az ügyes technika, a fotómontázs a magyarázata annak, hogy négy képből lényegében egy lett, ami ugye pon­tosan az ellentéte a túlzott pálinkafogyaszás követ­kezményének, amikor is egy helyett többet lát az ember... A szezon egyébként november közepén kezdődött a szeszfőzdében, s júniusig tart. Igaz, ünnepek és disz­nótorok után már „csak” 4—500 liter a napi produk­tum, minek tudatában csupán a nagy mennyiségű gyümölcspálinka mértékletes elfogyasztásában biza­kodhatunk, reménykedve: optimizmusunk nem válik utópiává. (Ez a szó köztudottan nem valamiféle „elő- pia” ellentéteként értendő...) Fotó: Cz. S. Képünkön: szeszfőzdéi pillanatok belül, s kívül

Next

/
Thumbnails
Contents