Tolna Megyei Népújság, 1981. december (31. évfolyam, 281-305. szám)

1981-12-16 / 294. szám

1981. december 16.

(/'"tocna'n\

NÉPÚJSÁG 3

KÖJÁL-ellenőrzésen

Település- és környezetegészségügyi

látleletek

'Nem aík-artam hinni a fülem, nek, amikor Illés Elemér, a megyéi KÖJÁL igazgató-főorvosa és dr. Kovács Anna, a* KÖJÁL település- és környezetegészség- ügyi osztályának vezetője a következő, alant pontokba' szedett tényekről tájékoztatott:

1. Megyénk mezőgazdasági nagyüzemei — egy friss felmérés szerint — 267 tonna használhatatlan, úgynevezett elfekvő növényvédő szerrel "nem tudnak mit kezdeni.

2. Tolna megyében az évente keletkező összes ipari hulladék mintegy 65 ezer tonnái, amiből 4 ezer 550 tonna toxikus, mérgező. (Ez utábbikat egy újabb jogszabály szerint a keletkezés helyén újra hasznosítani, vagy ható s tál a nita-n* kel I.)

3. Az üzemeik, válla latok levegőszennyezés miatt 612 ezer forint bírságot fizettek 1980-ban.

4. Tavaly a szennyvízbírság 15 millió 89 ezer forint volt.

5. A 'kutak vizének több helyen ma'qas n'itrátta'rtalma miatt az elmúlt évben 9 methemoglo- binaeniós megbetegedés történt. amikor is ilyen., egészségre ártalmas vizet itattak csecsemőikkel. (Az e telebülésekre szállított ivóvíz elfogadható. Az viszont már előfordult az egyik helyen, hogy fürdőkádban (!) tárolták ezt.

*

E tények ismerete különféle KÖJÁL-vízsgálatok „eredménye”, van tehát bőségesen tennivaló a környezetvédelemiben. De vajon mekkora apparátust képvisel ebben a megyei KÖJÁL település- és környezetegészségügyi osztályai?

— Tizenketten dolgozunk itt jelenleg — mondta dr. Kovács Anna, miközben instrukciókkal látta el az aznapi, őrjáraton részt vevő munkaitársa.it. — Ez a létszám jövőre növekszik imtaljd, miután a készülő székhazunkban nagyobb és újaibb feladatokat is meg keli oldanunk.

— Jelenleg mi a munkájuk?

— A környezetvédelemnek leginkább humáncentrikus, magával az emberrel a legjobban összefüggő része, így az ivóvíz, a felszíni vizek, a levegő vizsgálatai Többek között egy-egy új üzem telepítésekor közreműködünk a helykijelölésben', s ott vagyunk a műszaki átadáson is — ezek a védekezés megelőző fázisai.

— Ma mit ellenőriznek? A 'beszélgetésünk elején vázolt riasztó kép nem ad okot túlságosan bizakodó várakozásra.

— Remélhetőleg nem lesznek túlságosan rosszaik a mai tapasztala tok, ugyanis Dombóvár szennyvíztisztító telepét, e város levegőjének tisztaságát, s o gu. narasi gyógyfürdő vizét vizsgáljuk majd.

*

A szennyvíztisztító telep ijó kőhajításnyira van a Kapóstól, legalábbis olyan értelemben, hogy innen egy nagyobbacska követ sem néhéz a folyó vízébe dobni,

— Mi napi 1800 köbméter tisztított vízzel szinte felhígítjuk az egyébként meglehetősen szeny- nyezett Kapóst — mondja a telepvezető.

Pékár Kornél vegyészmérnök és Fehérváry Örs vízbiológus mintát vett, s laboratórium1» vizsgálatok döntik majd el o víz- tisztítás hatásfokát.

*

A következő állomás a helyi KÖJÁL-épület iközelében várta aiz ellenőröket: itt és Dombóvár hét más részén a. szabad ég alatt mintavevő vödrökbe gyűlnek O' levegőtlen lévő szennyező anyagok. Az ülepedő por alapján — havonta egyszer — értékelik a KÖJÁL dolgozói': mennyire volt tiszta', illetve szennyezett az adott 'környék levegője.

IMint megtudtuk: a, már említett levegőszennyezési bírságokat nem e mérések nyomán, .rótták ki az illetékes hatóságok, hanem a levegőszennyező üzemék közvetlen vizsgálata alapján..

*

A gunaraisí fürdőben ér. Keller József főorvos elmondta.: jelenleg naiponta cserélik a medencék vizét, de önkontroll bevezetését is tervezik. Ez azt jelenti, hogy később, önálló laboratórium mai rendelkezve automatikusan akkor ikerülne sor vízcserére, amikor az szükségessé válik.

— És a vendégek önlkontroll- ja., személyi higiéniája megfelelő?

— Bizony, akadnak, akik javít, hatnának ezen ...

iGulyásné IMegyesi Klára, vegyésztechnikus táskájából fci- sebb-nagyobb üvegek kerültek elő, s a 'három, különböző hőmérsékletű medencében' fürdő- zők közreműködésével megkezdődött a vízmliintavétel. Műszeres vizsgálatra most sem került sor, de a 'korábbi tapasztalatok optimizmusra késztették az ellenőröket.

— Rend és tisztaság van itt — mondta Gu'lyásné Megyesi Klára, — Egyszer fehér köpeny nélkül, utca.i ruhában akartaim vízmintát venni, de nem engedték ...

*

Két nappal később érdeklődtünk a vizsgálatok eredmépyei- ről. Ezek szerint o szennyvíztisztító telep túlterhelt, s a kívánatos, legalább 90 helyett csak 60 —70 százalékosan javítja a vízminőséget. (Egy jobb, zárt rendszerű tisztítótelep tervei egyébként már elkészültek.)

A levegőtisztasági vizsgálat már kedvezőbb képet adott: mindenütt az úgynevezett határérték alatt volt a vizsgálati eredmény, s a fürdővíz-minták sem rosszak: a lehetséges „'kifogástalan”, „megfelelő” és „kifogásolt” meghatározások közül „megfelelő" kategóriájúak, a 'kút vize pedig — amiből szintén mintát vettek — „kifogástalan".

*

A tapasztalatokat a KÖJÁL dolgozói értékelik, majd nyomukban jelzésre, vagy határozott intézkedésre kerül sor. A mostani ellenőrzés végül is nem a legrosszabb eredményeket hozta, de ez nincs mindig így. Ezért is sajnálják a. télepülés- és környezetegészségügyi' osztály dolgozói: o KÖJÁL nem szüntetheti meg a környezeti veszélyforrásokat, csupán feltár- jo azokat. Nagy szükség van azonban az olykor nem kevés anyagi áldozatokkal járó védekezésre, hiszen jelen esetben egészségünk a tét.

V. Z.-Cz. S.

Gulyásné Megyesi Klára egy fürdővendég segítségével szerzi be a megvizsgálandó vizet

Mi minden hullott egy hónap alatt a mintavevő vödörbe?-Fehérváry Örs ás Pékár Kornél mintát vesz a szennyvíz- tisztító telepen

Kérdőjelek a gépiparban

„Mindenki csak eladni akar, de venni senki" — panaszkodott egyik gépipari vállalatunk igazgatója meg a külkereskedők, miután hazatértek egy rangos külföldi vásárról. Tapasztalatukat így összegezték: túlkínálat, árubőség, ingadozó és kiszámíthatatlan árak, óriási kon- kurrencia, sok érdeklődővel, kevés komoly vevővel. A többit már csak egy kézlegyintéssel intézték el. £ mozdulatban benne volt a gépipart sújtó megannyi gond, a korszerűsödő, de még mindig nem piacképes termelési szerkezet, az anyagellátás, a háttéripar, a termelékenység mind sűrűbben emlegetett problémái.

Sajnos, az idei év eddigi tapasztalata magán viseli az általános visszaesés jegyeit. A szinte mindenhol lelassult ipari növekedés erősen érezteti hatását exportunkban. Mindez pedig érzékenyen érinti egész gazdaságunkat, mert a magyar gépipar kiviteli lehetőségei crz ország gazdaságára nézve meghatározóak.

A magyar gazdaság köztudottan nyitott gazdaság. Nem szabad szem elől téveszteni, hogy ez nem kizárólag exportorientáltságot jelent, hanem importkényszert is. Gépiparunk közel félmilliónyi dolgozója ugyanis képtelen annyiféle és olyan mennyiségű terméket gyártani, ami elegendő lenne a belföldi és a külföldi igények kielégítésére. Márpedig, ha importálnunk kell technológiákat, gépeket, anyagot és fogyasztási cikkeket, a külkereskedelem exportszerkezete sokkal nagyobb hangsúlyt kap. A kínálatnak, jelen esetben a gépipar kiviteli választékának olyannak kell lennie, amellyel megnyeri a vevőket — végsősoron tehát az exportért kapott ellenértékből kifizetheti az importtételeket. így iparunknak azt kell gyártania, amit a vevő kér és nem azt, amit — mint gyártó — eladni akar. Hogy ez milyen módon valósul meg, az rendkívül fontos, hisz a gépipar termelésének 59 százaléka kerül a külpiacra.

Milyen gyártástechnológiával, illetve termelési szerkezettel rendelkezünk mindehhez? Elöljáróban megállapíthatjuk: gépiparunk színvonala nem egységes. Vonatkozik ez a műszakitechnikai szintre éppúgy, mint a gyártmány- választékra. Dolgozik világszínvonalú gyártósorunk, automatikus mikroszámítógépekkel irányított üzemünk, de‘ van 50—60 éves gépparkkal, s még manufakturális körülmények között termelő műhelyünk is. A kézi formázásű, balesetveszélyes öntödék mellett épülnek a néhány mérnök irányította konverter acélművek is. A gépipar megújulása csak az elmúlt két ötéves tervidőszakban gyorsult fel, de a korábbi évtizedek hátrányait mindmáig nem tudta behozni.

Ezért talán érthető, ha a gyárak, üzemek vezetői állandó beruházási lázban égnek. Az elavult technológiák lecserélésére gyakran csillagászati összegeket igényelnek. A bank pedig sok esetben nem lát garanciát arra, hogy a nagy összegű hitelek megtérülnek. Ugyanakkor azt is tudomásul kell venni, hogy jelenlegi gazdasági körülményeink között indokolt a beruházásokat szűkebb keretek közé szorítani és szigorúbban szabályozni.

Mindez alapvetően befolyásolja a végtermékgyártást, a gyártóvállalatok megítélését, további sorsát. A megváltozott piaci és gazdálkodási körülmények között rossz helyzetben startolok még kedvezőtlenebb helyzetbe kerülhetnek, a többiek pedig relatíve megerősödnek.

A kiút keresése egyaránt feladata a gazdasági vezetőknek, az irányitó szeneknek és a gazdálkodó egységeknek. "Ezért is fontos a háttéripar fejlesztése, amely messze elmaradt az igényektől és döntően befolyásolja a végtermékgyártást, az ipari termelési szerkezetet. A háttéripar fejlesztési programja keretében 14—15 gyártmánycsoport korszerűsítési lehetőségét vizsgálják, köztük a kovácsoltárukét, az öntvényekét, a hidraulikaelemekét, a szivattyúkét. Mindent persze nem fejlesztenek, erre se idő, se pénz, se kapacitás nincs, de*nem is kell. Gazdaságunk nyitottsága e téren is érvényesül majd. Vagyis a szükséges importot gazdasági exporttal kívánják ellentételezni. Az érdekelt iparvállalatok már' tárgyalnak a fei- lesztési hitelekről. Ugyancsak kiemelt program a VI. ötéves tervidőszakban az elektronikai alkatrészgyártás fejlesztése is. Az elektronizációt már mi sem tudjuk elkerülni, hazai megszervezése nagy teher, de megtérülő fejlesztés. Az elképzelések szerint a program megvalósulása több ötéves tervidőszakot vesz igénybe. A munkába mintegy 40 gyárat, szövetkezetét vontak be, szinte a teljes hazai műszeripart.

E programok mellett ösztönzik a kooperációs együttműködéseket is. Ahol ugyanis a termelési együttműködések már kialakultak, ott a piaci recesszió sem hat úgy, mint a késztermékek versenyében. Az sem baj, ha a termelővállalatok nagyobb piaci mozgásteret biztosítanak saját maguknak, akár úgy, hogy a sorozatban készülő járműipari hátsóhidak és kamionok mellett jövedelmezően eladható kisgépeket vagy egyedi berendezéseket gyártanak.

SZŐKE LÁSZLÓ

Korszerűsödött a városi közlekedés

A fejlesztési és szervezési intézkedések hatására az utóbbi években Budapesten és az öt kiemelt nagyvárosban javult a tömegközlekedés színvonala — állapította meg csütörtöki ülésén a Minisztertanács, a közlekedés- és postaügyi miniszter előterjesztése alapján.

Ma már — amikor Budapesten 4,4 millió, az öt kiemelt nagyvárosban pedig 1,6 millió utast szállítanak naponta —, általában elfogadható körülmények között lehet a csúcsidőszakokban is közlekedni, jelentősen csökkent a járművek zsúfoltsága. Mindennek részben az is az oka, hogy Budapesten az V. ötéves tervidőszak alatt megállt az utasszóm növekedése, sőt valamelyest csökkent is.

Ugyancsak az előző tervidőszak alatt az öt kiemelt nagyváros mindegyikében évenként átlagosan 5—7 százalékkal emelkedett az elszállított utasok száma. Ezzel párhuzamosan ezekben a városokban javult a tömegközlekedés színvonala: az úthálózat bővítésére, karbantartására, hidak építésére, a járműállomány rekonstrukciójára összesen 4,3 milliárd forintot fordítottak öt év alatt. A jobb szervezés hatásaként az utazással töltött idő mintegy 10—12 százalékkal csökkent.

Mindezeknek köszönhetően a tömegközlekedés fejlesztése a jelenlegi tervidőszakban nem igényel központi intézkedéseket. A cél: ezt a színvonalat megtartani, esetleg minimálisan növelni. Ennek eléréséhez azonban továbbra is szükség van a különböző forgalomszervezési és egyéb, a tömegközlekedés elsőbbségét érvényesítő intézkedésekre. Ugyancsak ezt a célt szolgálja a gyors- és expresszjáratok további növelése, valamint újabb autóbuszsóvok kijelölése Budapest mellett a vidéki nagyvárosokban is. Ezenkívül célszerű a jelzőlámpás forgalomirányítás továbbfejlesztése, valamint a „parkolj és utazz tovább” rendszerű közlekedés elterjesztése.

Megállapították, hogy a jelenlegi járműállomány minőségileg egyaránt megfelelő és alkalmas a megnövekedett utazási igények kielégítésére, a közlekedés színvonalának megtartására, illetve kismértékű javítására. A VI. ötéves tervidőszakában azonban a csökkent fejlesztési források miatt nem lesz mód a járműállomány bővítésére, így a járműpark fokozott elhasználódása várható. Emiatt különösen fontos feladat a járműállomány műszaki színvonalának szinten tartása.

» A trolibuszközlekedés is gyors ütemben fejlődött az elmúlt időszak alatt. Szegeden 1979-ben kezdődött, Debrecenben pedig várhatóan a tervidőszak végére indul a troliközlekedés. A korlátozott erőforrások miatt mindkét városban a korábbi tervektől eltérő ütemben lehet csak ezt a fajta közlekedést fejleszteni. Pécsett az energiagazdálkodási és környezetvédelmi szempontok, valamint a város-, út-, illetve tömegközlekedési hálózatának szerkezete, a belváros műemléki védettsége különösen indokolja a trolibuszközlekedés megindítását. A beruházás viszonylag magas, 400—500 millió forintos költsége miatt azonban ennek megvalósítása csak egy későbbi tervidőszakban válik lehetővé.

A közlekedés munkaerő- helyzete kielégítő, de — elsősorban a vidéki városokban — gondot okoz a megfelelő számú és felkészültségű járművezető — főként az autóbuszvezetők — felvétele és megtartása. Valamelyest javult a karbantartójavító ellátás is az elmúlt években, a megfelelő színvonalú műszaki háttér megteremtéséhez azonban még további erőfeszítések szükségesek.

Miskolcon, a Gömöri-pálya- udvaron közlekedési csomópontot alakítanak ki, s az északi autóbuszkarbantartó-, javítótelep építését is megkezdik. Debrecenben és Szegeden új trolibusz műszaki forgalmi telep építéséhez fognak hozzá. Miskolcon 1982-ben kezdődik a villamospálya felújítása, de a munkálatokat csak a következő ötéves tervben fejezik be.

A közlekedés színvonalának javításában nagy szerepe van a lépcsőzetes munkakezdésnek. Ezen a téren volt néhány jó kezdeményezés a korábbi központi határozatok nyomán, a lépcsőzetes munkakezdés mégsem terjedt el a kívánt mértékben. A határozatok ellenére a munkáltatók egy része nem igazodott a követelményekhez, jó néhány gazdálkodó szervezet pedig hosszabb-rövidebb idő után Visszatért az eredeti munkakezdési időponthoz. Az ötnapos munkahét 1982. július 1-től történő általános bevezetésére tekintettel a Minisztertanács szükségesnek látja a lépcsőzetes munka- és tanításkezdés ki- terjesztését. Ezért a fővárosi és a megyei városi tanácsoknak ki kell jelölniük, az egyéb városi tanácsok pedig kijelölhetik azokat a munkáltatókat, amelyeket szükségszerű bevonni a lépcsőzetes munkakezdésbe. A kijelölt munkáltatók megállapodnak az érintett közlekedési vállalatokkal a munkakezdés, illetve -befejezés időpontjában, Ha ez a megállapodás valamilyen okból nem jön létre, de a lépcsőzetes munkakezdés feltétlenül indokolt, a tanácsok illetékes szakigazgatási szervei az érintett vállalatok és szövetkezetek felügyeleti szerveivel egyetértésben határozzák meg a munkakezdés és -befejezés időpontját, természetesen figyelembe véve a gyermekintézmények nyitva tartási idejét is. A művelődési feladatokat ellátó tanácsi szakigazgatási szervek — a nevelő-oktató munka követelményeinek figyelembe vételével — az érintett közlekedési vállalatok, illetőleg a felsőoktatási intézmények fölött felügyeletet gyakorló minisztériumok bevonásával állapítják meg a tanításkezdés időpontját. A Minisztertanács szükségesnek tartja, hogy a közlekedési vállalatok a menetrendek összeállításánál különös figyelmet fordítsanak a lépcsőzetes munka- és tanításkezdés követelményeire, a munkásvonatok és a távolsági autóbuszok érkezési időpontjának összehangolására.