Tolna Megyei Népújság, 1981. november (31. évfolyam, 257-280. szám)

1981-11-13 / 266. szám

1961. november 13. rtÉPÜJSÁG 5 A közművelődés kérdései Szellemi „beruházások” Művelődési bizottság az MMG-AM-ben 1978. február 28-án alakult meg az MMG Automatikai Mü­vek szekszárdi műszergyárá'ban a művelődési bizottság, amely jelenleg -nemcsak Szekszárdon, hanem a megyében is a leg­jobbak közé tartozik. Szűkebb „vezérkarát" hárman alkotják: Oberritter Lászlóné főkönyvelő, és Vörös József szb-titkár — társelnökök —, valamint Rozs­nyói Béla oktatási előadó, o bi­zottság titkára — Természetesen hárman ke­vesen lennének a feladatok megoldására — mondja Rozs­nyói ‘Béla. A bizottság hat tag­ja sokat segít a művelődési tervek kidolgozásában és meg­valósításában. Hiszen általuk képviselteti magát körünkben a gyári pártszervezet, a szakszer­vezet, a KISZ, a személyzeti és a munkaügyi osztály, s a szó. cialista brigádok nevében Auth Gáspárné veszi ki részét az irányítás közös munkájából. — Rozsnyói Béla egyébként 33 éve pedagógus, ezért az ő személye is garancia arra-, hogy a művelődési bizottság kellően betöltse hivatását - mondják a gyáriak. Oe nézzük az idei közműve­lődési tervet, amely első részé­ben a dolgozók létszámát, is­kolai végzettségét rögzíti. Ki­tűnik belőle, hogy mintegy 750- en dolgoznak itt, s állami okta­tás keretében az elmúlt öt év­ben 83-an végezték el vagy az általános vagy a középiskolát, illetve fejezték be felsőfokú ta-. nulmá.nyaika't. Sikeresek voltak a továbbképzések is, alap-, kö­zép- és felsőfokon egyaránt: 212-en szereztek erről végbizo­nyítványt, például lánghegesz­tőit, szaktechnikusát és szakmér­nökit. Igen lényegesnek tartják a politikai oktatást, amelynek valamilyen formáját 72-en fe­jezték be öt év alatt. Rozsnyai Béla véleményével egyetértenek a gyárban, ami­kor így fogalmaz: — A közmű­velődés az oktatáshoz hcisonló­zónkba.n feléledjen, illetve erő­södjön az igény és az akarat az önművelésre, ai tanulásra, a tovább ké pzésre. — A bizottság önerőből tevé­kenykedik,? — Együttműködési szerződé­sünk van a megyei művelődési központtal — válaszolja Rozs­nyói Béla —, s az idei évtől a városban negyedévenként meg­beszéléseket tartanak o mun­kahelyi művelődési bizottságok vezetői. Az első ilyen ,tapaszta>- laitcserére éppen nálunk került sor. 'Hasznosak e rendezvények, mert látjuk: hol, milyen gondot miképpen szüntetnek meg, s a jó megoldásokat és kezdemé­nyezéseket átvehetjük egymás­tól. — Mik az 1981-re szóló ter­veik? — Munkahelyi művelődési bi­zottságunk tervében első helyen szerepel a marxista világnézet fejlesztése. Kiemelt feladat az általános és szakmai műveltség növelése, a versenymozgalom segítése, s külön szólok a szaik. munkástanuló-képzésről, ugyan­is erre az évre 116 tanuló kép­zését vállaltuk esztergályos, szerszámkészítő és műszerész szakmákban. Ehhez vállalati tanműhely és jó oktatói gárda áll rendelkezésre, s 5,5 millió forintot kaptunk új gépek be­szerzésére, mivel az oktatás je­lenleg igen elavultakon folyik. 'És sorolja tovább a bizottság titkára: csoportos színház- és mozilátogatások, kiállítások vol­tak és lesznek az idén, s gon­dot fordítanak o szabad idő hasznos eltöltésére, az „Útköz­ben" akción kívül a kirándulá­sok, országjárások szervezése­kor, előadóművészek meghívá­sakor. A napokban például író- olvaisó találkozóra került sor a gyár ifjúsági klubjának meg­nyitása alkalmából. igen fontos az, hogy a mű­velődési bizottság vezetői, tag­jai a dolgozók munka- és élet- körülményeinek, m űve Its é g i szintjének, érdeklődésének, igé­nyeinek és társadalmi szükség, leteik ismeretében igyekeznek tevékenykedni, miközben a szo­cialista brigádokra építenek. S a szellemi „beruházások" te­kintetében nagyon jó dolog, hogy az iMMG-AM egyébként túlnyomórészt fiatal dolgozók­ból álló kollektívájának munka­helyi művelődési bizottsága nemcsak a mára és a közvet­len holnapra gondol, hanem hosszú távra tervezve alapozza az 1990-es, sőt o későbbi évek eredményeit is. V. Z.-K. A. an szellemi „beruházás", s a korszerű műveltség a társadal­mi-gazdasági fejlődés egyik je­lentős tényezője. Szép ered­ményt hoztak ennek érdekében például a tavalyi munkahelyi művelődési napok, amelyek ke­retében többek között termék- bemutatót, fórumot, kiállítást, pá I ya vá fa sztá sí rend ezvé n y t, író-olvasó találkozót, műsoros családi estet tartottunk. — Mindebben nagy szerepet kaptak a szocialista brigádok - tájékoztat a művelődési bi­zottság titkárai, majd így foly­tatja: — E brigádok példamu­tatása hat mind a termelés ja­vítására, mind a szocialista életmód további terjedésére. Erről tett tanúbizonyságot a „Bányai Júlia" és a „Berták Róbertné" szocialista brigád, amely sikeresen vett és vesz részt az „Útközben" akcióban is. S igazságtalanság lenne nem szólni a „Fortuna" és a ,,'Bardócz István” brigádról. Ezek tagjaira építve válik lehe­tővé, hogy minél több dolgo­Aktuális tennivalókról beszélget Rozsnyai Béla és Csapó Ká­roly személyzeti vezető, a művelődési bizottság tagja. Manométereket szerel a „Berták Róbertné" szocialista brigád A hírnévhez méltóbb porcelánok Több mint 450 herendi por­celánfigurát töröltek a termék­listáról, azokat, amelyek nem méltóak a gyár hírnevéhez, mű­vészi értékük csekély, vagy nincs is, s emiatt piaci értékesítésük sem kedvező. Helyettük ősrégi kínai figurák gyártását kezdték meg és évszázados«, már-már elfelejtett herendi szobrokat újítottak fel. A kínai figurákra a Kelet­ázsiai Múzeumba leltek a gyár iparművészei, akik ezután mű­vészi másolatokat készítettek. Nyolc figurát ítéltek gyártásra alkalmasnak, valamennyi férfi és női alak, fehér színben készül. Vieux Herend néven 15 szo­bor került az új termékek közé. Ezek többségükben százéves fi­gurák, amelyeket felújítottak, il­letve azokhoz hasonló stílusú újabb szobrokkal egészítették ki a sorozatot. így megszépítve is­mét gyártják többek között az egykor keresett Farkasbundás férfit, a Rokokópárt, a Halárust, és az Osztrigaárust. Ezekhez illeszkedő stílusban gyártják az új Madárárust, Virágárus nőt és Táncosnőt is. Döntött a Legfelsőbb Bíróság PERPETUUM MOBILE iAz Országos Találmányi Hi­vataltól egy mérnök a találmá­nyára szabadalmi oltalmat kért, de elutasították. Az indoklás szerint a szabadalmaztatni kí­vánt szerkezet működésképte­len, mert a tudomány jelenlegi állása értelmében nem lehet olyan gépet szerkeszteni, ami munkát végez anélkül, hogy az­zal egyenértékű energiát hasz­nálna fel. A hivatal döntésének megváltoztatásáért a mérnök bírósághoz fordult. A per a Leg­felsőbb Bíróságon dőlt el, ahol a kereseti kérelmet elutasítot­ták. A végzés indoklása szerint a szakértői vélemény adatai alap­ján is megállapítható, hogy a bejelentés tárgya szabadalmi oltalomra nem alkalmas, mivel a szabadalmazhatóság egyik elengedhetetlen feltétele a gya- kor.ati alkalmazhatóság. Már­pedig olyan gépet nem lehet szerkeszteni, amely külső ener­gia felhasználása nélkül, folya­matos munkavégzésre alkalmas lenne. A kérelmezőnek bizonyítania kellett volna, hogy készüléke működőképes és — az elméleti ellenvetésekkel szemben — a megoldás a gyakorlatban meg­valósítható. Ezt azonban nem tudta igazolni, ezért a szabada­lom bejegyzése iránti kérelmét el kellett utasítani. ÉRTÉKŐRZÉS A MUNKÁSSZÁLLÁSON Egy szolgáltató vállalat által fenntartott munkásszálláson — szerződés alapján — egy álla­mi építőipari vállalat dolaozói is helyet kaptak. A szálláson so­rozatosan lopások történtek. Volt, akitől ötezer forint kész­pénzt, mástól ezer forint értékű ruhaneműt, egy harmadiktól ezerkétszáz forintra becsült sze­mélyes használati tárgyakat tu­lajdonítottak el. Kárukat mun­kaadójuk: az állami építőipari vállalat megtérítette, majd a munkásszállást fenntartó válla­lat ellen ennek visszafizetéséért pert indított. A szolgáltató vál­lalat csak a második dolgozó­tól ellopott ruhaneműk értéké­nek felét és a harmadik dolgo­zót ért kár teljes összegét volt hajlandó megtéríteni. Az ügy a Legfelsőbb Bíróságon dőlt el, amely a szolgáltató vállalatot — elismert kötelezettségén fe­lül — kétezer forint megfizeté­sére kötelezte. Az ítélet indoklása szerint az állandó bírói gyakorlat a szigo­rú szállodai felelősséget a mun­kásszállásokra is kiterjesztette, mert igénybe vételük az ott- lakók számára a szállodához hasonló helyzetet teremt. A munkásszálláson volt értékmeg­őrző. Függetlenül attól, hogy ennek használatát a szolgálta­tó vállalat mennyire szorgal­mazta, az ottlakóknak érdekük­ben állt, hogy pénzüket ne szekrényben, hanem abban he­lyezzék el. Ez azonban nem je­lenti azt, hogy a szálló lakói a mindennapi kiadások fedezésé­hez szükséges pénzt ne tart­hatnák maguknál. — Az a munkás, akitől öt­ezer forintot loptak el, ezt fi­gyelmen kívül hagyta, holott elég lett volna, ha csak két­ezer forintot tart magánál — olvasható az Ítéletben. — Az, akitől ruhaneműt loptak el, szin­tén gondatlan volt, mert szobá­jából távozásakor szekrénye kulcsát ágyában, a párna alá tette. Tekintve, hogy tőle már korábban is eltulajdonítottak egyetmást, a kulcs őrzésére na­gyobb gondot kellett volna for­dítania, ezért a kára fele részé­nek megfizetésére tarthat igényt, ezt pedig a szolgáltató válla­lat hajlandó megtéríteni. Akitől viszont ötezer forintot loptak el, csak kétezer forint kártalanítás­ra jogosult. CSÖKKENTHETÖ-E AZ ASSZONY TARTÁSDÍJA? Egy ötvenéves asszony hu­szonöt évi házasság után váló­pert indított férje ellen, egyben házastársi tartásdíjat is igényelt tőle. Arra hivatkozott, hogy fér­je a lakásban elkülönült tőle, a háztartáshoz nem járul hozzá, ő pedig — betegsége miatt — munkát vállalni nem tud, ezért eltartásra szorul. Korábban nem volt állásban, hanem a háztar­tást látta el és a gyerekeket nevelte. A járásbíróság, majd fellebbezésre a megyei bíróság a házasságot felbontotta és a férjét havi 1600 forint tartásdíj fizetésére kötelezte. Törvényes­ségi óvásra a Legfelsőbb Bíró­ság a jogerős ítéletnek a tar­tásdíj összegére vonatkozó ré­szét hatályon kívül helyezte és ebben a vonatkozásban új bi­zonyítási eljárást rendelt el. A döntés indoklása szerint a házasság felbontása esetén voit házastársától tartást az kö­vetelhet, aki arra önhibáján kí­vül rászorul, kivéve, ha a há­zasság fennállása alatt tanúsí­tott magatartása miatt arra ér­demtelenné vált. A tartás mér­téke tehát az önhibán kívüli rászorultság mértékéhez igazo­dik. Ennek megállapításánál a volt házastárs egészségi állapo­tának, családi viszonyainak ki­emelt jelentősége van. Életkö­rülményeinek tüzetes vizsgála­ta elengedhetetlen, mert ennek tisztázása után lehet csak ál­lást foglalni, vajon a tartásra önhibáján kívül valóban rászo­rul-e és amennyiben igen, mi­lyen mértékben. — Ebben az esetben a ki­hallgatott orvosszakértő vélemé­nye szerint az asszony munka­képesség-csökkenése 40 száza­lékos. Nagyobb fizikai megter­heléssel járó munkát nem tud végezni, csak háztartási teendő­ket, vagy csökkentett munkaidő­ben, könnyebb fizikai munka körben alkalmazható. Azt azon­ban a biróságok nem vizsgál­ták, hogy korára, egészségi ál­lapotára és a helyi adottságok­ra való tekintettel milyen kereső foglalkozást végezhet. Amennyi­ben lakóhelyén megfelelő mun­kalehetőség van, az elérhető jövedelme beszámításával, csupán kiegészítő tartást igé­nyelhet. Nincs tisztázva, hogy vele élő gyermeke háztartásá­ban munkáját mennyiben hasz­nosítja, vagy csak unokái fel­ügyeletét látja el. A rászorult­ság mérvének megállapításánál ezt figyelembe kell venni. Vé­gül: meg kell állapítani, meny­nyiben felel meg a férjnek az az állítása, amit bizonyítani is kíván, hogy volt feleségének a házhoz tartozó gyümölcsösből jelentős jövedelme van. HAJDÚ ENDRE A dohányzás A dohányzással az európai ember Amerika felfedezésekor került kapcsolatba. Kolumbus hajónaplójából 1492-ből származó bejegyzés említi először a csónakjukban „füstöt ivó" bennszülötteket. Európában először az élénk kereskedelmet folytató földközi-tengeri orszá­gokban vált keresett cikké a dohány és két évszázad alatt az egész kontinensen elter­jedt. Magyarországra a végvárak spanyol zsoldoskatonái hozták be először a XVI. szá­zad derekán. A dohány megjelenését követő időkben a pipázás, majd később a tehetőseb­bek számára a szivarozás jelentette a do­hányzás fő formáját. A dohányzási szokások közül legrövidebb múltja a cigarettázásnak van — a XX. század egyik élvezeti formája. Hazánkban is a cigarettázás teszi ki a dohányfogyasztás legnagyobb részét. A ha­zai dohányipar évente több, mint 26 milliárd cigarettát készít. Évente hétmilliárd forintot költünk dohányárukra. A világ összlakosságá­nak mintegy harmada dohányzik rendszere­sen. Miért dohányzunk? — A cigarettázás ki­alakulásának pathologiai és biológiai háttere van. Szerepet játszanak környezeti és egyéni tényezők (baráti kör, tetszeni akarás). A rá­gyújtás manipulációi a dohányzó ember szá­mára sokszor a lelki feszültség, válsághely­zet, magányérzet feloldását jelentik, máskor — társaságban — a pillanatnyi űr betöltésé­re hivatottak. Mindenképpen negatív érzelmi jelenségeket, hiányérzetet pótolnak. A do­hányfüst vegyi anyagai által kiváltott kelle­mes érzés, az élvezet ismételt megszerzése ér­dekében gyújt rá a rendszeres dohányos. A dohányzás a dohánylevél elégetésén alapul, így keletkezik az egészségre ártalmas do­hányfüst, melynek alkotórészei: nikotin és bomlástermékei, szénmonoxid és ciánhidro­gén, izgató, aromás gázok, kátrányszármazé­kok. A nikotin erős idegméreg, kis adagban iz­gató hatást eredményez, elsősorban a lég­zés és vérkeringés idegrendszeri központjait serkenti. Nagy adagban azonban légzési és keringési zavarok jelentkeznek. A szénmo­noxid vérméreg, a vörös vérfestékhez kötődik, így erősen rontja a szervezet gázcseréjét. A számos aromás gáz a légutak nyálkahártyá­jára ingerlőén hat. A tartós belégzés eredmé­nye száj-torokszárazság, égető érzés, köhö­gés. E hatás ismétlődésére a iégutakban az izgalmi állapot állandósul, fokozódik a nyák­termelés. A füst károsítja a csillószőrös sejteket is, melyek a légzőrendszerbe került idegen anyagokat hivatottak lassú, hullámzó, száj felé irányuló mozgással eltávolítani. Megszű­nik a természetes légúti tisztulás, ami köhö­gést vált ki, nehéz légzést okoz. A panaszok az életkor előrehaladtával egyre fokozódnak. Számos statisztikai adat bizonyítja a dohány­zás fő kóroki szerepét az idült légzőrendszeri megbetegedésekben (idült hörghurut, asztma, tüaőtágulás). A tüdőtágulás a légzőfelszín csökkenésével jár és ez az oxigénfelvétel romlását idézi elő. Emiatt már kis fizikai megterhelés is erősen rontja a teljesítményt. A napi 20 cigarettát szívó dohányzók tüdejében 20 év alatt kb. hat kilogramm cigaretta-sűrítmény rakódik le fo­kozatosan, melynek csak egy része távozik el a tüdő öntisztító mechanizmusának segítségé­vel. A cigaretta szívása közben 700—1000 C-os hő fejlődik. E lassú égés során jelentős mennyiségű égéstermék, dohánykátrány kelet­kezik (benzpiren, benzantracen), melyek ál- latkísérletekben rákkeltőnek bizonyultak. Ezek az anyagok az emberi nyálkahártyára és tü­dőbe jutva, hosszabb hatástartam esetén ko­moly szerepet játszanak az emberi tüdőrák kialakulásában. Statisztikai adatok szerint a dohányosok között 10—15-szörös a rákos megbetegedési valószínűség a nemdohányzókkal szemben. A cigarettázók halálozási arányszáma 70 szá­zalékkal magasabb a nemdohányzókénál, ugyanazon életkorokra vonatkoztatva. A ciga­rettázás nem utolsósorban környezeti árta­lom, passzív dohányzási kényszer. A tudatformáló, felvilágosító tevékenység mellett megoldásra váró feladat, hogy a do­hányzásról leszokni akarók megfelelő orvosi ellátásban, kezelésben részesüljenek. Tanács­adó központok létrehozásával, egyéni és cso­portos kezelési módszerekkel (egész család bevonása), az eredményt elősegítő gyógysze­rek alkalmazásával elő kell segítenünk a do­hányzást elhagyni akarók törekvéseit. DR. GAGYI EMMA

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents