Tolna Megyei Népújság, 1981. november (31. évfolyam, 257-280. szám)

1981-11-07 / 262. szám

1981. november 7.

( TOtJuN

KÉPÚJSÁG 3

Kitüntetési

(Folytatás az 1. oldalról.)

— Egy percre sem feledhetjük el október másik üzenetét: a világ népei csak egymást megértve, tisztelve, egymás kölcsönös megbecsülése révén élhetnek békességben. És csakis így biztosíthatják az emberiség nyugodt, békés életét, életkörülményeinek javítását. Erre az üzenetre ma különösen oda kell figyelni, hiszen a világ tele van nyugtalansággal. A háború imperialista hívei a világbékét, s egyben a sok munkával, gonddal megteremtett vívmányaikat fenyegetik. Gazdasági fejlődésünket is megnehezítik a világ- gazdaság egyenetlenségei, a tapasztalható kedvezőtler» változások. A béke tábora méltósággal utasítja vissza a fenyege-i téseket, igaza, ereje, felkészültsége biztos tudatában keresi a béke megőrzésének módjait. Ahogyan ezt Október szelleme parancsolja.- Az ünnep legszebb hagyományai közé tartozik, hogy ezen a napon kitüntetjük azok közül a legjobbakat, akik a közös nagy munkájában, a szocializmusért, a hazáért a legtöbbet nyújtották, a legsikeresebben fáradoztak — mondta Losonczi Pál, s az MSZMP Központi Bizottsága, a Népköztársaság Elnöki Tanácsa és a kormány nevében jókívánságait fejezte ki a munkával kiérdemelt állami kitüntetésekhez.

*

Az évforduló alkalmából a Munka Érdemrend arany fokozata kitüntetésben részesült Gyantár Elek, a Volán 11. sz. Vállalat vasúti rakodója, István József, a Tolna megyei Tanács elnökhelyettese, dr. Péter Szigfrid, az MSZMP Tolna megyei

ünnepségek

Bizottságának titkára és Ri- góczky István, az MSZMP Paksi Városi-Járási Bizottságának első titkára.

A Munka Érdemrend ezüst fokozatát kapta Bodoki József, a Tolna megyei Takarmányozási és Állattenyésztési Felügyelőség igazgatóhelyettese, Fodor Sándor, a Hőgyészi Állami Gazdaság párttitkára, Havasi János, a pálfai Egyetértés Tsz sertéstelep-vezetője, Milánkovics György, a MÁV Dombóvári üzemfőnökségének oktatótisztje és Rudnyánszky Béla, a Szak- szervezetek Tolna megyei Tanácsának munkatársa.

A Munka Érdemrend bronz fokozata kitüntetésben részesült Berlinger Ferenc, az OTP bonyhádi városi fiókvezetője, körzeti népfront-titkár, Bóta Jánosné, a Tolna megyei Népbolt Vállalat bolti pénztárosa, alapszervi párttitkár, Böröcz Sándorné, a Szekszárdi Állami Gazdaság szőlőmunkása, Horváth Lajosné, a tolnai Aranykalász Tsz szárítóüzemi munkása, Kondor Istvánná, a Simontornyai Bőrgyár szakmunkása, Korontos Miklós, a MÁV Dombóvári üzemfőnökség mozdonyvezetője, Kovács Lajo$, a madocsai Igazság Tsz növénytermesztési brigádvezetője, Lakner Mihály, a Volán 11. sz. Vállalat jegykezelője, Nagy Béla, a Nagydorogi Áfész áruátadója, Papp Sándorné, a regölyi Kaposvölgye Tsz nyúl- gondozója, Regényi Károly, a dombóvári Unió Ipari Szövetkezet elnöke, Sándor Lászlóné, a Tolna megyei Szolgáltató Ipari Szövetkezet női fodrásza és Töttös Gábor, a Tolna megyei Festő és Lakáskarbantartó Ipari Szövetkezet kovácsa.

(A Munka Érdemrend többi kitüntetettjéről lapunk korábbi számaiban tudósítottunk.)

*

A megyei KISZ-bizottságon rendezett ünnepségen - melyen részt vett Hohmann József, a megyei pártbizottság osztályvezetője - Török Mária megyei titkár emlékezett meg a Nagy Októberi Szocialista Forradalomról, ezután Kiss Magdolna megyei első titkár adta át a kitüntetéseket. Heisler András, az 504. sz. Ipari Szakmunkás- képző Intézet KISZ-tanácsadó tanára kapta meg az Ifjúságért Érdemérmet. Négyen kaptak KISZ Érdemérmet, hárman Kiváló Ifjúsági Vezető érmet, négyen aranykoszorús KlSZ-jel- vényt, egy apparátusi dolgozó pedig a KISZ KB dicsérő oklevelét., Két pedagógusnak adta ót a megyei KISZ-bizottság első titkára az Úttörővezető Érdemérmet, nyolcnak pedig a Kiváló Úttörővezető kitüntetést.

*

Tizenhat kereskedelmi társadalmi ellenőr vette át a megyei szakszervezeti székházban rendezett ünnepségen, kiemelkedő munkájáért a Tolna megyei Tanács és a Szekszerveze- tek ^legyei Tanácsa által adott jutalmat.

*

A Tolna megyei Hadkiegészítési és Területvédelmi Parancsnokságon ünnepi állománygyűlésen emlékeztek meg a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulójáról. Kulcsár János alezredes ünnepi beszéde után Maller Béla ezredes, megyei hadkiegészítési és területvédelmi parancsnok adta át a tartalékos tiszteknek az előléptetésükről szóló okmányt, majd pedig a jutalmakat, illetve a törzsgárda elismeréseket a kinevezett polgári dolgozóknak.

Segítő bírálat

„Pártunkban érvényesülnek a demokratikus centralizmus lenini normái. A pártdemokrácia fejlesztése nélkülözhetetlen feltétele a megalapozott, jó határozatoknak, növeli a párttagság felelősségét, segíti a döntések végrehajtását. Lehetővé teszi... a bírálatot és önbírálatot...''

(Az MSZMP XII. kongresszusának határozatából.)

Négy és fél milliós veszteséggel zárta az 1980-as évet a gyulaji Új Barázda Tsz. A szövetkezetben ez meglehetősen szokatlan volt, hiszen fennállása óta nem fordult elő, hogy a zárszámadáson ne nyereségről számoltak volna be. Voltak gyengébb periódusok, voltak eredményesebbek, különösen 1977 óta, amikor is egy év alatt 20 millióval emelkedett a termelés, a nyereség pedig három és félszeresére.

Nem volt kellemes feladat Kemény István elnök számára, amikor — ez év februárjában — be kellett számolnia a párt- alapszervezet vezetőségi ülésén az 1980. évi gazdálkodásról.

— Hárommillió forintos kiesés a kukoricánál, oka a tő- számhiány. A költségek 13 millióval nőttek, kétmillió forint ment idegen munkaerőre. Hanyag gépjavítás, egy K—700-as erőgép egész évben nem vett részt a munkában. Huszonegy napig nem volt ott a munkáknál a növénytermesztési ágazatvezető, a dolgozók nem hajtották végre úgy a feladatokat, mint kellett volna. Különben is sok baj volt a magatartásával. A növénytermesztés önköltsége nőtt, a hozamok csökkentek. A magas önköltség kihatott az állattenyésztés eredményességére is. Jelenleg öt szakember hiányzik: főkönyvelő, főmezőgazdász, növénytermesztési ágazatvezető, műszaki ágazatvezető, sertéstelep-vezető. A könyvelés egy-másfél hónapos késésben van...

Okok, objektívnek tűnő okok. Ám a vezetőség nagyon is szubjektívnek tartotta őket.

— Az elnök elvtárs nem volt következetes, hogy nem akart beavatkozni. Túlságosan megbízott a vezetőkben — így Vercz Ferenc párttitkár. — Az év elején is látszott, hogy a sertéstelep nem teljesíti a tervet, idejében szóltunk: Kemény elvtárs volt az egyetlen, aki a végsőkig kitartott a növénytermesztési ágazatvezető mellett. Mivel magyarázza most a fordulatot? A műszaki ágazat sem szolgálta úgy ki a növénytermesztést, ahogyan kellett volna.

Szőke László raktáros, a vezetőség másik tagja szerint a bajok fő oka, hogy „az előző eredmények láttán elbizakod- tunk". A sertéstelepen az emberek hétre járnak dolgozni, a telepvezető fél kilenckor ment. Milyen ágazatvezető az, akit a telepvezetők egész évben félre tudtak vezetni? Tud-e Kemény elvtárs azokkal az emberekkel tovább dolgozni, akik a gazdaságvezetést és a pártvezetést egész évben az orruknál fogva vezették? Azt javaslom Kemény elvtársnak, úgy vigyék az 1981-es évet, ahogyan dolgozott 1976-ban, amikor ide került.

Borók József, a gépműhely vezetője, szintén alapszervezeti vezetőségi tag, vagy tucatnyi visszásságot sorolt fel: fegyelmezetlenek a traktorosok, egyikmásik nemcsak ebédelni jár haza traktorral, hanem a saját szőlőjébe is. Gyakori az ittas vezetés. A szárító nem volt megfelelően kihasználva, ellátva anyaggal, terménnyel, emberrel. Mindenkit úgy kellene foglalkoztatni, hogy valamihez kötni a bérét. A gépjárművezetők felelőtlenül végzik a karbantartást. A kijavított gépek átadása-átvétele nem történik szabályosan. Az elnök elvtárs 1976-ban, 77-ben már bebizonyította, hogy úrrá tud lenni a nehézségeken, ezt kell, hogy csinálja 1981-ben is.

Végül is állást foglalt a vezetőség: intézkedni kell a vezetői állások betöltésére, alaposan megnézve, kikkel, fel kell számolni a lazaságokat. „A pártszervezet vezetősége továbbra is alkalmasnak tartja Kemény elvtársat a vezetésre, de lényegesen változtatni kell eddigi zárkózottságán.”

Az elnök kérte a vezetőséget, hogy segítsen a hibák kijavításában.

A vezetőségi ülés állásfoglalását a legközelebbi párttaggyűlés elé terjesztették. Később foglalkozott a gyulaji helyzettel a Kurd nagyközségi pártvezetőség is, majd a dombóvári városi párt-végrehajtó bizottság. * Egyöntetű vélemény volt: még ha hibás is az elnök az 1980. évi helyzet alakulásában, alkalmas arra, hogy „rendbe szedje" a szövetkezetét. És itt talán szükséges egy kis visszapillantás.

1976-ban vette át a szövetkezet vezetését és 1977-ben mór bekövetkezett az ugrásszerű fejlődés, mint arról lapunk 1978. január. 29.-i számában beszámoltunk. Idéztük, amit akkor párttaggyűlésen mondott: „Ezt a völgyet se lakja alább- való nép, mint a szomszéd falvakat. Lehet itt virágzó gazdaságot csinálni. Vállalom az elnökséget, ha a pártszervezet mellettem áll. Segítsen, álljon ki a rendet, fegyelmet megszilárdító intézkedések mellett és természetesen bírálja, ha úgy látja, hibázok, mert az is segítség.” Idéztük azt is, amit Kovács Ferenc vezetőségi tag mondott a szövetkezet közgyűlésén: „Kemény elvtárs, legyen kemény és igazságos!"

'Utána fellendült a szövetkezet. És ezt a tagság is, a párt- szervezet is mindenekelőtt Kemény István vezetésének tulajdonítja. Innen táplálkozik az a bizalom, ami most, az 1980-ban bekövetkezett visszaesés után is megnyilvánul az elnök iránt. Annak ellenére, hogy őt is felelőssé teszik a bajokért.

Mindenekelőtt azért, hogv a beosztott vezetőket nem ellenőrizte kellően, sőt, egyik-másik kiválasztásánál is hiányzott a kellő informáltság. Az egyik — már tavaly kilépett — ágazatvezetőről csak utólag derült ki, hogy huszonöt év alatt, amióta dolgozik, ez volt a huszonkettedik munkahelye. Hoztak egy másik vezető embert is, rövid „szereplése” után el kellett küldeni iszákosság miatt.

— Igazuk volt az elvtársaknak — mondja az elnök. — Túlságosan megbíztam olyanokban is, akik nem szolgáltak rá. Mert természetes, hogy magam szaladgálok, járom a tej rületet, ha nincs betöltve ott a vezető állás, de amikor van vezető, nem csorbíthatom önállóságát. Talán ezért ért az a vád, hogy bezárkózom az irodába.

Betöltötték az üres vezető állásokat. Főmezőgazdászt Döb- röközből hoztak, a növénytermesztési ágazatvezető saját nevelés, műszaki ágazatvezető a karádi tsz-ből jött, főkönyvelő Lengyelből. Jó megoldást találtak a sertéstelep-vezetői állás betöltésére, a szövetkezet egyik régi tagját bízták meg.

Ma már rend van a szövetkezetben. Bár az aszály igencsak sújtotta, nagy pusztításokat okozott a jég, ennek ellenére úgy tűnik, nyereség lesz. Ha nem is olyan, mint háromnégy éve, de eredmény.

(J)

HÍRRŐL

Az év 45., egyúttal november első hete az ünnepi készülődés jegyében, s természetesen > munkával telt. Kivált a mezőgazdaságban diktáltak megfeszített tempót az utóbbi napok, a dolgozók kihasználták a ragyogó időt az őszi munkákra.

Visszatérve az ünneplésre: szinte mindennap több hír, tudósítás jelent meg lapunkban is munkahelyekről, iskolákról, különböző közösségekről, melyek ünnepségeken emlékeztek meg a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 64. évfordulójáról.

Az ünnepi műsort adók és a hallgatók a szekszárdi I. számú Általános Iskola tanulói.

Most pedig következzék a szokásos heti tallózás a hírek között, melyek a mára zászlódíszbe öltözött, ünneplő települések dolgos hétköznapjait idézik.

Egy nyelvtanfolyam ürügyén

„Nem mindig az olcsó a valóban olcsó” mondás jutott eszembe kedden, amikor azt a hírt olvastam lapunkban, hogy a dunaföldvári Virágzó Termelőszövetkezet a helyi művelődési házzal és a TIT-tel együttműködve német és angol nyelvtanfolyamot szervezett a szövetkezet tagságának. A szó legszorosabb értelmében a tagságnak, hiszen délutánonként a Virágzóból nemcsak a vezetők, hanem a fizikai dolgozók, szakmunkások is átváltoznak tanulókká. Mindannyian száz-száz forintot fizetnek egy esztendőre a kurzusért; a fennmaradó, közel húszezer forintot a tsz adja a kulturális alapból. Ha jól meggondoljuk, ez az összeg még egy ilyen jól gazdálkodó szövetkezetnél is jelentős. De számoljunk tovább... előre- bocsátva, hogy a Virágzó közvetlen üzleti kapcsolatban áll az NSZK gyógyszeriparával. A német partnerekkel folyó esetenkénti tárgyaláshoz tolmács kell. A tolmács közbeiktatása ronthat a megbeszélések hangulatán, viszont a közvetlen beszélgetés gyakran az eredményesebb, jobb üzlet létrehozója lehet. Nem szólva azokról a félreértésekről, melyeket nem szakember tolmács idézhet elő például eg» szakszerű és pergő kereskedelmi vita során.

Gazdasági életünkben rendkívül nagy a nyelvtudás haszna. Évekkel ezelőtt az'ipari üzemek már fölfedezték a nyelvtudásban rejlő lehetőségeket. A mezőgazdaság csak mostanában lépett e „fölfedezőútra". Igaz, megyénkben kimondottan termelőszövetkezetekben szervezett nyelvtanfolyam csak a Virágzóban és a decsi Egyetértésben működik. Bizonyos, hogy e szerény szám néhány esztendő alatt megsokszorozódik, hiszen a tanfolyamra kifizetett ösz- szegek csak pillanatnyilag tűnnek soknak. A haszon többszörös lehet akkor, amikor az idegen nyelven publikált mezőgazdasági szak- irodalmat ki-ki igénye — és munkahelye igénye — szerint olvassa, amikor a külföldi gépek műszaki leírását, kezelési utasítását pontosan megérti az, aki a géppel, vagy a gépen dolgozik.

Úgy gondolom, kimondhatjuk, hogy a nyelv- tanulás is a takarékoskodás egyfajta okos és hasznos formája. Csakúgy, mint a hígtrágyával való öntözés, amit hamarosan bevezetnek a Hőgyészi Állami Gazdaságban. Igaz, hogy 36 millió forintot költenek arra, hogy ettől a hasznossá tehető anyagtól megszabaduljanak. Ezzel az igen elmés berendezéssel két legyet is ütnek egy csapásra. A sertéstelepen keletkező trágya nem szennyezi többé a környezetet, ezenkívül így kiváltják az eddig drágán vásárolt kálisót és a pétisó egy részét is.

A ma még szennyező anyag holnap hasznot hoz

Várják a férfiakat isi

Az elmúlt esztendőben nagy sikerrel működött a megyeszékhelyen a kismamaklub. Ebben az évben a már hagyományosnak nevezhető klub tovább működik — váltásban egy továbbfejlesztett változatával. Az utóbbiról szólnék, aminek a lényege benne van a nevében: psaládi klub. Hogy mit takar e név? Hogy ezekre az összejövetelekre a kisgyerekes családok járnak majd. Tehát nemcsak az anyukák és a csemeték, hanem az ifjú apukák is. Amíg a szülők hasznos előadásokat hallgatnak, vagy éppen a bébiételek elkészítésének fortélyait tanulják, a gyermekekkel a bölcsődei KíSZ-alapszervezet tagjai foglalkoznak.'

Bevallom, tetszik, sőt nagyon tetszik nekem ez a klubforma. Mégpedig azért, mert világoson „kimondja", hogy családpolitikánk megvalósítói a nők egymaguk nem lehetnek.

Előfordulhat, hogy a teremtés koronái meg- orrolnak rám azért, hogy karmesteri pálca helyett fakanalat óhatjok kezükbe adni... De biztos vagyok abban is, hogy azért belátják igazamat. Nem akarom viccel elütni a témát, s azt hangoztatni, hogy végre itt az idő a férfiak egyenjogúsodására... De bíz1 kimondom, hogy a klubban olyan hasznos ismeretekre tehetnek szert, amivel megállják majd helyüket a konyhában, vagy a gyerek bölcsője mellett is. Hiszen ezek a feladatok nemcsak asszonyi privilégiumok.

És máris papírra vetem a klubokkal kapcsolatos következő lépést is. Létrehozói azt tervezik, hogy a művelődési központban sorra kerülő összejövetelek példájára a megyeszékhely lakótelepeire is kiterjesztik a családi klubokat. A terv hallatán csaknem fölkiáltottam örömömben. Végre olyan ötlet született, ami megpezsdíti a sivár lakótelepi életet.

S hogy hol lennének e klubok színhelyei? Az Alisca lakótelepen — szintén a csütörtöki lapszám adott róla hírt — most adtak át egy fiókkönyvtárat, ahol a környék lakóinak igénye szerint különböző kiscsoportos foglalkozásokat is tartanak majd. Hát ezen a lakótelepen tán nem is gond a klub helye. És másutt az? Nem hinném. Mindenütt vannak üresen álló, helyesebben lomtárrá alakult helyiségek, melyek társadalmi munkával széppé, hangulatossá, meghitté tehetőek. Bevallom, már-már mágiámmá váltak ezek a csupán kocátokat tároló helyiségek, mert mind jobb sorsra érdemes!

Mit kér reggelire ?

— Egy csésze teát, egy meleg szendvicset és két orosz húsos pogácsát...

— És legyen szíves majd egy mexikói kávét is hozni.

.Remélhetően ezek a mondatok ezután gyakran hangzanak majd el a tegnap átadott szekszárdi Tambov presszóban. Ugyanis a megyei vendéglátóipari vállalat Tambov lakótelepi új egysége reggeliző- és uzsonnázóhely is. Hosszadalmas felsorolni, hogy mi minden kapható ott. Csupán néhányat említünk: hideg- konyhai készítmények, pulton elkészíthető főtthúskészítmények, tojásételek, meleg szendvicsek, turmixitalok, fagylaltok, parfék, poharas krémek, kávékülönlegességek és az üzlethez tartozó cukrászüzemben sütemények széles választéka készül, közöttük többféle orosz specialitás is van.

Örömmel üdvözöljük a megyeszékhely egyetlen olyan vendéglátóhelyét, ahol hét órától már reggelizni lehet, s ahol délután uzsonnaételek várják a vendégeket az ízlésesen berendezett* kubai márvány falborítású presszóban. Őszintén reméljük, hogy ez a gazdag árukínálaté hely tabu lesz azok számára, akik csupán néhány féldecit óhajtanak felhörpinteni „lelkűk és testük felüdítésére". Mert ők italt sajnos sok helyütt, a megyeszékhely több mint hatvan italboltjában, kimérésében, éttermében, presszójában találhatnak. Bízunk benne, hogy a Tambov presszót meghagyják azoknak a családoknak és egyedülállóknak, akik zavartalanul és kényelmesen szeretnének ott étkezni.

Ezeken a hasábokon már másodjára árulok el „titkot”, de örömömet nem tudom magámban tartani. Februárban Tambov megyei vendéglátósok jönnek tapasztalatcserére megyénkbe, akik már csináltatják a Tambov presszó személyzetének a szép, orosz népviseleti ruhákat. Tolna megye vendéglátósai pedig sárközi ruhákat ajándékoznak áprilisban a Tam- bovban nyíló Tolna Hotel dolgozóinak.

V. HORVÁTH MÁRIA Fotó: Czakó Sándor