Tolna Megyei Népújság, 1981. november (31. évfolyam, 257-280. szám)

1981-11-07 / 262. szám

1981. november 7. ( TOtJuN KÉPÚJSÁG 3 Kitüntetési (Folytatás az 1. oldalról.) — Egy percre sem feledhetjük el október másik üzenetét: a világ népei csak egymást meg­értve, tisztelve, egymás kölcsö­nös megbecsülése révén élhet­nek békességben. És csakis így biztosíthatják az emberiség nyugodt, békés életét, életkö­rülményeinek javítását. Erre az üzenetre ma különösen oda kell figyelni, hiszen a világ tele van nyugtalansággal. A háború im­perialista hívei a világbékét, s egyben a sok munkával, gond­dal megteremtett vívmányaikat fenyegetik. Gazdasági fejlődé­sünket is megnehezítik a világ- gazdaság egyenetlenségei, a tapasztalható kedvezőtler» válto­zások. A béke tábora méltóság­gal utasítja vissza a fenyege-i téseket, igaza, ereje, felkészült­sége biztos tudatában keresi a béke megőrzésének módjait. Ahogyan ezt Október szelleme parancsolja.- Az ünnep legszebb ha­gyományai közé tartozik, hogy ezen a napon kitüntetjük azok közül a legjobbakat, akik a közös nagy munkájában, a szo­cializmusért, a hazáért a leg­többet nyújtották, a legsikere­sebben fáradoztak — mondta Losonczi Pál, s az MSZMP Köz­ponti Bizottsága, a Népköztár­saság Elnöki Tanácsa és a kormány nevében jókívánságait fejezte ki a munkával kiérde­melt állami kitüntetésekhez. * Az évforduló alkalmából a Munka Érdemrend arany foko­zata kitüntetésben részesült Gyantár Elek, a Volán 11. sz. Vállalat vasúti rakodója, István József, a Tolna megyei Tanács elnökhelyettese, dr. Péter Szig­frid, az MSZMP Tolna megyei ünnepségek Bizottságának titkára és Ri- góczky István, az MSZMP Paksi Városi-Járási Bizottságának el­ső titkára. A Munka Érdemrend ezüst fokozatát kapta Bodoki József, a Tolna megyei Takarmányozá­si és Állattenyésztési Felügyelő­ség igazgatóhelyettese, Fodor Sándor, a Hőgyészi Állami Gaz­daság párttitkára, Havasi Já­nos, a pálfai Egyetértés Tsz ser­téstelep-vezetője, Milánkovics György, a MÁV Dombóvári üzemfőnökségének oktatótisztje és Rudnyánszky Béla, a Szak- szervezetek Tolna megyei Ta­nácsának munkatársa. A Munka Érdemrend bronz fokozata kitüntetésben részesült Berlinger Ferenc, az OTP bony­hádi városi fiókvezetője, körzeti népfront-titkár, Bóta Jánosné, a Tolna megyei Népbolt Vállalat bolti pénztárosa, alapszervi párttitkár, Böröcz Sándorné, a Szekszárdi Állami Gazdaság szőlőmunkása, Horváth Lajosné, a tolnai Aranykalász Tsz szárí­tóüzemi munkása, Kondor Ist­vánná, a Simontornyai Bőrgyár szakmunkása, Korontos Miklós, a MÁV Dombóvári üzemfőnök­ség mozdonyvezetője, Kovács Lajo$, a madocsai Igazság Tsz növénytermesztési brigádveze­tője, Lakner Mihály, a Volán 11. sz. Vállalat jegykezelője, Nagy Béla, a Nagydorogi Áfész áruátadója, Papp Sándorné, a regölyi Kaposvölgye Tsz nyúl- gondozója, Regényi Károly, a dombóvári Unió Ipari Szövet­kezet elnöke, Sándor Lászlóné, a Tolna megyei Szolgáltató Ipa­ri Szövetkezet női fodrásza és Töttös Gábor, a Tolna megyei Festő és Lakáskarbantartó Ipari Szövetkezet kovácsa. (A Munka Érdemrend többi kitüntetettjéről lapunk korábbi számaiban tudósítottunk.) * A megyei KISZ-bizottságon rendezett ünnepségen - melyen részt vett Hohmann József, a megyei pártbizottság osztályve­zetője - Török Mária megyei titkár emlékezett meg a Nagy Októberi Szocialista Forrada­lomról, ezután Kiss Magdolna megyei első titkár adta át a kitüntetéseket. Heisler András, az 504. sz. Ipari Szakmunkás- képző Intézet KISZ-tanácsadó ta­nára kapta meg az Ifjúságért Érdemérmet. Négyen kaptak KISZ Érdemérmet, hárman Ki­váló Ifjúsági Vezető érmet, né­gyen aranykoszorús KlSZ-jel- vényt, egy apparátusi dolgozó pedig a KISZ KB dicsérő okle­velét., Két pedagógusnak adta ót a megyei KISZ-bizottság el­ső titkára az Úttörővezető Ér­demérmet, nyolcnak pedig a Ki­váló Úttörővezető kitüntetést. * Tizenhat kereskedelmi társa­dalmi ellenőr vette át a me­gyei szakszervezeti székházban rendezett ünnepségen, kiemel­kedő munkájáért a Tolna me­gyei Tanács és a Szekszerveze- tek ^legyei Tanácsa által adott jutalmat. * A Tolna megyei Hadkiegé­szítési és Területvédelmi Pa­rancsnokságon ünnepi állo­mánygyűlésen emlékeztek meg a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulójáról. Kul­csár János alezredes ünnepi be­széde után Maller Béla ezre­des, megyei hadkiegészítési és területvédelmi parancsnok adta át a tartalékos tiszteknek az előléptetésükről szóló okmányt, majd pedig a jutalmakat, il­letve a törzsgárda elismerése­ket a kinevezett polgári dolgo­zóknak. Segítő bírálat „Pártunkban érvényesülnek a demokratikus centralizmus leni­ni normái. A pártdemokrácia fejlesztése nélkülözhetetlen fel­tétele a megalapozott, jó hatá­rozatoknak, növeli a párttagság felelősségét, segíti a döntések végrehajtását. Lehetővé teszi... a bírálatot és önbírálatot...'' (Az MSZMP XII. kongresszu­sának határozatából.) Négy és fél milliós veszteség­gel zárta az 1980-as évet a gyulaji Új Barázda Tsz. A szö­vetkezetben ez meglehetősen szokatlan volt, hiszen fennállá­sa óta nem fordult elő, hogy a zárszámadáson ne nyereségről számoltak volna be. Voltak gyengébb periódusok, voltak eredményesebbek, különösen 1977 óta, amikor is egy év alatt 20 millióval emelkedett a ter­melés, a nyereség pedig há­rom és félszeresére. Nem volt kellemes feladat Kemény István elnök számára, amikor — ez év februárjában — be kellett számolnia a párt- alapszervezet vezetőségi ülésén az 1980. évi gazdálkodásról. — Hárommillió forintos ki­esés a kukoricánál, oka a tő- számhiány. A költségek 13 mil­lióval nőttek, kétmillió forint ment idegen munkaerőre. Ha­nyag gépjavítás, egy K—700-as erőgép egész évben nem vett részt a munkában. Huszonegy napig nem volt ott a munkák­nál a növénytermesztési ága­zatvezető, a dolgozók nem haj­tották végre úgy a feladatokat, mint kellett volna. Különben is sok baj volt a magatartásával. A növénytermesztés önköltsége nőtt, a hozamok csökkentek. A magas önköltség kihatott az állattenyésztés eredményessé­gére is. Jelenleg öt szakember hiányzik: főkönyvelő, főmező­gazdász, növénytermesztési ága­zatvezető, műszaki ágazat­vezető, sertéstelep-vezető. A könyvelés egy-másfél hónapos késésben van... Okok, objektívnek tűnő okok. Ám a vezetőség nagyon is szub­jektívnek tartotta őket. — Az elnök elvtárs nem volt következetes, hogy nem akart beavatkozni. Túlságosan meg­bízott a vezetőkben — így Vercz Ferenc párttitkár. — Az év ele­jén is látszott, hogy a sertés­telep nem teljesíti a tervet, ide­jében szóltunk: Kemény elvtárs volt az egyetlen, aki a végső­kig kitartott a növénytermesz­tési ágazatvezető mellett. Mivel magyarázza most a fordulatot? A műszaki ágazat sem szolgál­ta úgy ki a növénytermesztést, ahogyan kellett volna. Szőke László raktáros, a ve­zetőség másik tagja szerint a bajok fő oka, hogy „az előző eredmények láttán elbizakod- tunk". A sertéstelepen az em­berek hétre járnak dolgozni, a telepvezető fél kilenckor ment. Milyen ágazatvezető az, akit a telepvezetők egész évben fél­re tudtak vezetni? Tud-e Ke­mény elvtárs azokkal az embe­rekkel tovább dolgozni, akik a gazdaságvezetést és a pártve­zetést egész évben az orruknál fogva vezették? Azt javaslom Kemény elvtársnak, úgy vigyék az 1981-es évet, ahogyan dol­gozott 1976-ban, amikor ide került. Borók József, a gépműhely vezetője, szintén alapszervezeti vezetőségi tag, vagy tucatnyi visszásságot sorolt fel: fegyel­mezetlenek a traktorosok, egyik­másik nemcsak ebédelni jár haza traktorral, hanem a saját szőlőjébe is. Gyakori az ittas vezetés. A szárító nem volt megfelelően kihasználva, ellát­va anyaggal, terménnyel, em­berrel. Mindenkit úgy kellene foglalkoztatni, hogy valamihez kötni a bérét. A gépjárműveze­tők felelőtlenül végzik a kar­bantartást. A kijavított gépek átadása-átvétele nem történik szabályosan. Az elnök elvtárs 1976-ban, 77-ben már bebizo­nyította, hogy úrrá tud lenni a nehézségeken, ezt kell, hogy csinálja 1981-ben is. Végül is állást foglalt a veze­tőség: intézkedni kell a veze­tői állások betöltésére, alapo­san megnézve, kikkel, fel kell számolni a lazaságokat. „A pártszervezet vezetősége to­vábbra is alkalmasnak tartja Kemény elvtársat a vezetésre, de lényegesen változtatni kell eddigi zárkózottságán.” Az elnök kérte a vezetőséget, hogy segítsen a hibák kijaví­tásában. A vezetőségi ülés állásfogla­lását a legközelebbi párttag­gyűlés elé terjesztették. Később foglalkozott a gyulaji helyzet­tel a Kurd nagyközségi párt­vezetőség is, majd a dombó­vári városi párt-végrehajtó bi­zottság. * Egyöntetű vélemény volt: még ha hibás is az elnök az 1980. évi helyzet alakulásá­ban, alkalmas arra, hogy „rend­be szedje" a szövetkezetét. És itt talán szükséges egy kis visszapillantás. 1976-ban vette át a szövet­kezet vezetését és 1977-ben mór bekövetkezett az ugrássze­rű fejlődés, mint arról lapunk 1978. január. 29.-i számában beszámoltunk. Idéztük, amit ak­kor párttaggyűlésen mondott: „Ezt a völgyet se lakja alább- való nép, mint a szomszéd fal­vakat. Lehet itt virágzó gazda­ságot csinálni. Vállalom az el­nökséget, ha a pártszervezet mellettem áll. Segítsen, álljon ki a rendet, fegyelmet megszi­lárdító intézkedések mellett és természetesen bírálja, ha úgy látja, hibázok, mert az is segít­ség.” Idéztük azt is, amit Ko­vács Ferenc vezetőségi tag mon­dott a szövetkezet közgyűlé­sén: „Kemény elvtárs, legyen kemény és igazságos!" 'Utána fellendült a szövetke­zet. És ezt a tagság is, a párt- szervezet is mindenekelőtt Ke­mény István vezetésének tulaj­donítja. Innen táplálkozik az a bizalom, ami most, az 1980-ban bekövetkezett visszaesés után is megnyilvánul az elnök iránt. Annak ellenére, hogy őt is fe­lelőssé teszik a bajokért. Mindenekelőtt azért, hogv a beosztott vezetőket nem ellen­őrizte kellően, sőt, egyik-másik kiválasztásánál is hiányzott a kellő informáltság. Az egyik — már tavaly kilépett — ágazat­vezetőről csak utólag derült ki, hogy huszonöt év alatt, amióta dolgozik, ez volt a huszonket­tedik munkahelye. Hoztak egy másik vezető embert is, rövid „szereplése” után el kellett kül­deni iszákosság miatt. — Igazuk volt az elvtársak­nak — mondja az elnök. — Túlságosan megbíztam olya­nokban is, akik nem szolgáltak rá. Mert természetes, hogy ma­gam szaladgálok, járom a tej rületet, ha nincs betöltve ott a vezető állás, de amikor van vezető, nem csorbíthatom ön­állóságát. Talán ezért ért az a vád, hogy bezárkózom az iro­dába. Betöltötték az üres vezető állásokat. Főmezőgazdászt Döb- röközből hoztak, a növényter­mesztési ágazatvezető saját ne­velés, műszaki ágazatvezető a karádi tsz-ből jött, főkönyvelő Lengyelből. Jó megoldást talál­tak a sertéstelep-vezetői állás betöltésére, a szövetkezet egyik régi tagját bízták meg. Ma már rend van a szövet­kezetben. Bár az aszály igen­csak sújtotta, nagy pusztításo­kat okozott a jég, ennek elle­nére úgy tűnik, nyereség lesz. Ha nem is olyan, mint három­négy éve, de eredmény. (J) HÍRRŐL Az év 45., egyúttal november első hete az ünnepi készülődés jegyében, s természetesen > munkával telt. Kivált a mezőgazdaságban dik­táltak megfeszített tempót az utóbbi napok, a dolgozók kihasználták a ragyogó időt az őszi munkákra. Visszatérve az ünneplésre: szinte minden­nap több hír, tudósítás jelent meg lapunkban is munkahelyekről, iskolákról, különböző kö­zösségekről, melyek ünnepségeken emlékeztek meg a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 64. évfordulójáról. Az ünnepi műsort adók és a hallgatók a szek­szárdi I. számú Általános Iskola tanulói. Most pedig következzék a szokásos heti tallózás a hírek között, melyek a mára zászló­díszbe öltözött, ünneplő települések dolgos hétköznapjait idézik. Egy nyelvtanfolyam ürügyén „Nem mindig az olcsó a valóban olcsó” mondás jutott eszembe kedden, amikor azt a hírt olvastam lapunkban, hogy a dunaföldvári Virágzó Termelőszövetkezet a helyi művelődési házzal és a TIT-tel együttműködve német és angol nyelvtanfolyamot szervezett a szövetke­zet tagságának. A szó legszorosabb értelmé­ben a tagságnak, hiszen délutánonként a Vi­rágzóból nemcsak a vezetők, hanem a fizikai dolgozók, szakmunkások is átváltoznak ta­nulókká. Mindannyian száz-száz forintot fizet­nek egy esztendőre a kurzusért; a fennmaradó, közel húszezer forintot a tsz adja a kulturális alapból. Ha jól meggondoljuk, ez az összeg még egy ilyen jól gazdálkodó szövetkezetnél is jelentős. De számoljunk tovább... előre- bocsátva, hogy a Virágzó közvetlen üzleti kap­csolatban áll az NSZK gyógyszeriparával. A német partnerekkel folyó esetenkénti tárgya­láshoz tolmács kell. A tolmács közbeiktatása ronthat a megbeszélések hangulatán, viszont a közvetlen beszélgetés gyakran az eredmé­nyesebb, jobb üzlet létrehozója lehet. Nem szólva azokról a félreértésekről, melyeket nem szakember tolmács idézhet elő például eg» szakszerű és pergő kereskedelmi vita során. Gazdasági életünkben rendkívül nagy a nyelvtudás haszna. Évekkel ezelőtt az'ipari üze­mek már fölfedezték a nyelvtudásban rejlő le­hetőségeket. A mezőgazdaság csak mostaná­ban lépett e „fölfedezőútra". Igaz, megyénk­ben kimondottan termelőszövetkezetekben szer­vezett nyelvtanfolyam csak a Virágzóban és a decsi Egyetértésben működik. Bizonyos, hogy e szerény szám néhány esztendő alatt megsok­szorozódik, hiszen a tanfolyamra kifizetett ösz- szegek csak pillanatnyilag tűnnek soknak. A haszon többszörös lehet akkor, amikor az ide­gen nyelven publikált mezőgazdasági szak- irodalmat ki-ki igénye — és munkahelye igé­nye — szerint olvassa, amikor a külföldi gépek műszaki leírását, kezelési utasítását pontosan megérti az, aki a géppel, vagy a gépen dol­gozik. Úgy gondolom, kimondhatjuk, hogy a nyelv- tanulás is a takarékoskodás egyfajta okos és hasznos formája. Csakúgy, mint a hígtrágyá­val való öntözés, amit hamarosan bevezetnek a Hőgyészi Állami Gazdaságban. Igaz, hogy 36 millió forintot költenek arra, hogy ettől a hasznossá tehető anyagtól megszabaduljanak. Ezzel az igen elmés berendezéssel két legyet is ütnek egy csapásra. A sertéstelepen kelet­kező trágya nem szennyezi többé a környeze­tet, ezenkívül így kiváltják az eddig drágán vásárolt kálisót és a pétisó egy részét is. A ma még szennyező anyag holnap hasznot hoz Várják a férfiakat isi Az elmúlt esztendőben nagy sikerrel műkö­dött a megyeszékhelyen a kismamaklub. Ebben az évben a már hagyományosnak ne­vezhető klub tovább működik — váltásban egy továbbfejlesztett változatával. Az utóbbiról szólnék, aminek a lényege benne van a nevé­ben: psaládi klub. Hogy mit takar e név? Hogy ezekre az összejövetelekre a kisgyerekes családok járnak majd. Tehát nemcsak az anyukák és a csemeték, hanem az ifjú apukák is. Amíg a szülők hasznos előadásokat hall­gatnak, vagy éppen a bébiételek elkészítésé­nek fortélyait tanulják, a gyermekekkel a böl­csődei KíSZ-alapszervezet tagjai foglalkoznak.' Bevallom, tetszik, sőt nagyon tetszik nekem ez a klubforma. Mégpedig azért, mert világo­son „kimondja", hogy családpolitikánk meg­valósítói a nők egymaguk nem lehetnek. Előfordulhat, hogy a teremtés koronái meg- orrolnak rám azért, hogy karmesteri pálca he­lyett fakanalat óhatjok kezükbe adni... De biz­tos vagyok abban is, hogy azért belátják iga­zamat. Nem akarom viccel elütni a témát, s azt hangoztatni, hogy végre itt az idő a férfiak egyenjogúsodására... De bíz1 kimondom, hogy a klubban olyan hasznos ismeretekre tehetnek szert, amivel megállják majd helyüket a kony­hában, vagy a gyerek bölcsője mellett is. Hi­szen ezek a feladatok nemcsak asszonyi pri­vilégiumok. És máris papírra vetem a klubokkal kapcso­latos következő lépést is. Létrehozói azt ter­vezik, hogy a művelődési központban sorra kerülő összejövetelek példájára a megyeszék­hely lakótelepeire is kiterjesztik a családi klu­bokat. A terv hallatán csaknem fölkiáltottam örömömben. Végre olyan ötlet született, ami megpezsdíti a sivár lakótelepi életet. S hogy hol lennének e klubok színhelyei? Az Alisca lakótelepen — szintén a csütörtöki lapszám adott róla hírt — most adtak át egy fiókkönyvtárat, ahol a környék lakóinak igénye szerint különböző kiscsoportos foglalkozásokat is tartanak majd. Hát ezen a lakótelepen tán nem is gond a klub helye. És másutt az? Nem hinném. Mindenütt vannak üresen álló, helye­sebben lomtárrá alakult helyiségek, melyek társadalmi munkával széppé, hangulatossá, meghitté tehetőek. Bevallom, már-már má­giámmá váltak ezek a csupán kocátokat tá­roló helyiségek, mert mind jobb sorsra ér­demes! Mit kér reggelire ? — Egy csésze teát, egy meleg szendvicset és két orosz húsos pogácsát... — És legyen szíves majd egy mexikói kávét is hozni. .Remélhetően ezek a mondatok ezután gyak­ran hangzanak majd el a tegnap átadott szekszárdi Tambov presszóban. Ugyanis a me­gyei vendéglátóipari vállalat Tambov lakóte­lepi új egysége reggeliző- és uzsonnázóhely is. Hosszadalmas felsorolni, hogy mi minden kapható ott. Csupán néhányat említünk: hideg- konyhai készítmények, pulton elkészíthető főtt­húskészítmények, tojásételek, meleg szendvi­csek, turmixitalok, fagylaltok, parfék, poharas krémek, kávékülönlegességek és az üzlethez tartozó cukrászüzemben sütemények széles vá­lasztéka készül, közöttük többféle orosz spe­cialitás is van. Örömmel üdvözöljük a megyeszékhely egyet­len olyan vendéglátóhelyét, ahol hét órától már reggelizni lehet, s ahol délután uzsonna­ételek várják a vendégeket az ízlésesen be­rendezett* kubai márvány falborítású presszó­ban. Őszintén reméljük, hogy ez a gazdag áru­kínálaté hely tabu lesz azok számára, akik csupán néhány féldecit óhajtanak felhörpinte­ni „lelkűk és testük felüdítésére". Mert ők italt sajnos sok helyütt, a megyeszékhely több mint hatvan italboltjában, kimérésében, ét­termében, presszójában találhatnak. Bízunk benne, hogy a Tambov presszót meghagyják azoknak a családoknak és egyedülállóknak, akik zavartalanul és kényelmesen szeretnének ott étkezni. Ezeken a hasábokon már másodjára árulok el „titkot”, de örömömet nem tudom magám­ban tartani. Februárban Tambov megyei ven­déglátósok jönnek tapasztalatcserére megyénk­be, akik már csináltatják a Tambov presszó személyzetének a szép, orosz népviseleti ru­hákat. Tolna megye vendéglátósai pedig sár­közi ruhákat ajándékoznak áprilisban a Tam- bovban nyíló Tolna Hotel dolgozóinak. V. HORVÁTH MÁRIA Fotó: Czakó Sándor

Next

/
Thumbnails
Contents