Tolna Megyei Népújság, 1981. november (31. évfolyam, 257-280. szám)

1981-11-29 / 280. szám

XXXI. évfolyam, 280. sióm. ÁRA: 1,80 Ft 1981. november 29., vasárnap. Mai számunkból VETTEK EGY GYÁRAT HAVAS HÓNAPOK ELŐTT AUSZTRIÁBAN (7 old» (3. old.) ARANYÉRMES TARGONCA Munkából - munkába Munkahelyi felmérések tanúsítják, hogy nem használjuk ki eléggé munkaidőnket. Még mindig nem, bár az utóbbi években jelentősen nőtt a termelékenység, javult a szerve­zés, nem bocsátjuk meg oly könnyedén a lógást. Bosszan­kodunk az imitt-amott ácsorgók láttán, háborgunk, ha azt tapasztaljuk, hogy a munkaidőből jut bevásárlásra, ügy­intézésre és egyébre, bár tudjuk: ez csak a felszín. Attól még nincs kihasználva a munkaidő, hogy mindenki a mun­kahelyén tölti él. A kérdés összetettebb, és nem csupán az egyén szorgalmán múlik. Különben is: más statisztikákból kiolvashatjuk, hogy kontinensünkön a legserényebbek közé tartozunk. Kevés országban dolgoznak annyit munkaidőn túl, mint éppen nálunk. Höl is? Példának okáért a háztájiban — az egész család. Azok is, akiket nagyüzemi munkásként tartanak nyilván. Műve­lünk kertet, s akinek a szakmája engedi, vállal maszek­munkát engedéllyel vagy anélkül. Megtanulunk tapétázni, szőnyeget ragasztani, zárat cserélni, polcot eszkábálni. Már akinek van hozzá kézügyessége: Ismerősöm egymaga ásta ki leendő háza alapján, kollégái segítettek betonozni. Nem tudná megfizetni a mestert és segédeit. így olcsóbb. A többletmunkának kettős haszna van. Az egyik — ezt azonnal érzékeljük — kiadásaink csökkenése. A kertben termő gyümölcs-zöldség, a kalákában épülő ház, a „házi­lagos” lakásfelújítás és a többi, pénztárcánkat kiméli. Ugyanakkor enyhíti mondjuk a szolgáltatás gondjait, vagy az építőiparét. És nem mellékesen, ami a plusz órák ered­ménye, terméke, az gyarapítja a népgazdaságot is, pél­dául ebből a többletből jut piacra a hús jelentős hányada. Ha máról holnapra csak a nyolc órát dolgoznánk végig, mindannyian megsínylenénk. Nincs róla számszerű kimutatásom, hogy a munkaidő után dolgozók kor szerint hogyan oszlanak meg. Azt azon­ban tapasztalatból tudom, hogy a többletjövedelem, a plusz gyarapodás jórészt a fiatalok előbbre jutását szol­gálja. A családalapításnak, az önálló otthon megteremté­sének költségei emésztik föl a fáradozás nagy hányadát. Többnyire segítenek a szülők az építkezésben pénzzel is, s ha bírják erővel, munkával is. Hajszoljuk magunkat. A fentiekben e hajszának a pozití­vumait soroltam. Hadd tegyem mindjárt hozzá, hogy az öt­napos munkahét általánossá válásával felszabaduló időből is munkával töltünk majd jó néhány órát. Holott pihené­sünket, művelődésünket, szórakozásunkat növelhetnénk ál­tala. Elvileg. De ameddig primer szükségleteink megszerzé­se sarkall, addig aligha választjuk a kellemest, a csak kellemest. A baj csak az, hogy eközben pontosan tudjuk — vagy legalábbis tudnunk illene —, hogy azokra a szabad órákra is szükségünk lenne. Egyebek között azért, mert pihenés, regenerálódás nélkül gyorsabban kopik szervezetünk. Sze­rencsés esetben persze a munka, a másfajta munka „ki­kapcsol". Szellemi tevékenység után felüdít a kertészkedés, a gépek közül kiszabaduló szakmunkás is jól érzi magát a hétvégi telken, szinte észre sem veszi, hogy megintcsak dol­gozik. De hát nem mindig ez történik. Másrészt szükségünk van — lenne — a folytonos ön­művelésre. Nincs foglalkozás, ami abszolút változatlan. Követnünk kell a szakma fejlődését. És a nem szakmai is­meretekről sem állíthatja senki, hogy feleslegesek. Bevall­juk vagy sem, a tényen nem változtat, kevesebb időnk jut könyvre, színházra, kiállításra, hangversenyre. A hiány hát­rányát nem érezhetjük azonnal. Nem olvastunk, nem láttunk valami fontosat? Kibírjuk. Megalkuszunk, fékezzük belső igényünket, elhalasztjuk kielégítését arra az időre, amikorra már megteremtettük a megfelelő körülményeket. Bárcsak ilyen egyszerű volna! Nem könnyű megszabni^ a józan határt, az anyagi ja­vaknak azt a mennyiségét és minőségét, ami bizonyosan elegendő, s aminek megszerzésével beérjük, mondván: mostantól a művelődés, a szórakozás következhet. S még valami nyugtalaníthat: egyáltalán mire is van meg a belső igényünk? Mitől függ? Iskolai végzettségtől, alapműveltség­től, a családi szokásoktól és így tovább. Kinek mi van meg ezekből és a fel nem sorolt tényezőkből? A munka utáni munka hasznosságát fölösleges tovább bizonygatnom. Könnyen belátható. De: mig tesszük dol­gunkat a család érdekében, otthonunk érdekében, olykor arra az ugyancsak egyéni és közérdekre is gondoljunk, hogy nem mindegy, mennyivel gyarapítjuk szellemi készletünket. Más — divatos kifejezéssel élve — nem mindegy, hogy milyen minőségben éljük életünket. MAROS DÉNES Szpirosz Kiprianu a Duna-kanyarhan A hivatalos látogatáson Ma­gyarországon tartózkodó Szpi­rosz Kiprianu, a Ciprusi Köztár- saiság elnöke szombaton a Du- na-kanyarba látogatott. Az elnö­köt és feleségét elkísérte Lo- sonczi Pál, a Magyar Népköz- társaság Elnöki Tanácsának el­nöke és felesége, továbbá Pujo Frigyes külügyminiszter. A láto­gatáson jelen volt Angelosz M. A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottságának és a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának o meghívá­sára Nyikolaj Tyihonov, a Szov­jetunió Kommunista Pártja Köz. Az ENSZ-közgyűlés teljes ülésén, a dél-afrikai kormány apartheid politikája című napi­rendi pont vitáján, pénteken felszólalt Rácz Pál nagykövet, Magyarország állandó képvise­lője. Megállapította, hogy nö­vekszik az afrikai lakosság el­lenállása a fajüldöző rendszer­Angelidesz, a Ciprusi Köztársa­ság Budapesten akreditált nagykövete és Dobos István, hazánk ciprusi nagykövete. A vendégek először a> patinás mű­emlék kisvárost, Szentendrét ke­resték fel. Megtekintették a Ko­vács Margit Múzeumot, amely­ben a kiállított több száz kerá­miát és kisplasztikát az 1977- ben elhunyt művész adomá­nyozta a városnak. ponti Bizottsága roiitncai Bízott, ságának tagja, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke de­cember els.ő felében hivatalos, baráti látogatást tesz Magyar- országon. rel szemben, amire a pretoriai kormány erősödő terrorral vá­laszol. Elítélte az úgynevezett bantusztanizálás politikáját, amellyel a rezsim a faji feszült­ség csökkentése érdekében erő­szakkal elkülönített körzetekbe telepíti a fekete bőrű lakossá­got. (3. old.) ALLATBARAT (4. old.) CSAVART ÜGYEK A CSAVARIPARBAN (4. old.) BESZÉL NÉMETÜL? (5. old.) VASÁRNAPI BESZÉLGETÉS (6. old.) MÚLTUNKBÓL (6. old.) MINDENKI TERMEL SZEMETET {7. old.) TENGERI ÉS SZÁRAZFÖLDI TEHERSZÁLLÍTÁS (8. old.) A HÁZTÁJI GAZDASAGOK FEJLESZTÉSE (9. old.) NYERSANYAG- ÉS ENERGIATAKARÉKOSSÁG (9. old.) BABITS ÉS SZEKSZARD (10. old.) TALÁLKOZÁS KOCSIS ZOLTÁNNAL (11. old.) Hazánkba látogat Nyikolaj Tyihonov nnnt? Rí 7/nftrrinn + í New YorkL ENSZ Rácz Pál felszólalása Minden negyedik gyerek A bonyhádi Vörösmarty Általános Iskolában a 948 tanuló közül 243-an — tehát megközelítően minden negyedik gyerek - tanul németül. A nyelvórákat beépítették az órarendbe. Működik az iskolában német nemzetiségi művészeti csoport, ennek része az úttörőzenekar, az énekkar és a tánccsoport. Nyolcéves testvérkapcsolat fűzi az intézményt a Freibergi iskolához, éven. te 20 gyerek vesz részt csereüdültetésben, idén nyáron úttörőzenekart „cseréltek”. (Képriportunk az 5. oldalon.) L

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents