Tolna Megyei Népújság, 1981. november (31. évfolyam, 257-280. szám)
1981-11-26 / 277. szám
©rtÉPÜJSÁG 1981. november 26. Oldatható December 1-én, kedden tartják Dombóváron a város és városkörnyéke Tízek tekebajnokságát. A bajnokság résztvevői: Mándli János, Tarsoly Péter, Illés László, Kollár Mihály, Horváth László, Árvái János, Horváth Zoltán, Stefán Antal (mind Dombóvári Spartacus), Niklai Zoltán, Benedek János (mindkettő Szakcs). Tartalék: Niklai Zoltán. November 29-én, vasárnap Szekszárdon, a tanítóképző főiskola tornatermében az egészségügyi dolgozók szakszervezetének Tolna megyei bizottsága kispályás labdarúgótornát rendez. Kezdés: 9 órakor. Résztvevők száma: négy férfi- és három női csapat. Breitner és a Bayern (izet Még szeptember 3-án, a madridi nemzetközi labdarúgó- tornán történt, hogy a Bayern München a Dinamo Tbiliszi elleni mérkőzés félidejében véq- leg elhagyta a pályát és nem akart kiállni a második 45 percre. A müncheniek a spanyol játékvezető elfogultságára hivatkoztak és valóban nem is tértek vissza, a találkozó félbeszakadt. Ugyanekkor Breitner, a csapat válogatott játékosa, aki a cserepadon ült, megsértette a játékvezetőt. Az NSZK Labdarúgó Szövetségének fegyelmi bizottsága kedden foglalkozott a ritka eseménnyel, s mind Breitnert, mind a Bayern Münchent 5000—5000 márkára büntette. „SZÉP VOLT FIÚK!" - „GYERTEK IDE!" Húsz év — 679 NlB-s mérkőzés. Egy mondatba így lehet összefogla,lni a Szekszárdi Dózsa labdarúgó-csapatának mérlegét. A két évtizedes NB-s múlt első, bemutatkozó mérkőzésének felidézéséhez már az idősebb korosztályú szurkolóknak is sporttörténeti „mankóra’’ van szükségük. Megsárgult lapu újságokat lapoznak, s 1961. augusztus 13,-nál felütik a sportoldalt. Igen, ezen az esős vasárnap délelőttön játszotta első találkozóját a lila-fehér gárda a Nemzeti Bajnokságban. A megyeszékhelyen 800 néző előtt, Majnai és Gyurik góljaival 2-2-es döntetlent ért el Mohács együttese ellen. A legutolsó, a 679. bajnoki összecsapás 'emlékei viszont frissek. 1981. november 22: Szekszárd—Komló 2-0. Tavaszt idéző, napfényes vasárnap délután. Kétezer néző a lelátón a minden korábbinál izgalmasabb őszi idényzárón. Tudják ők per- sze, hogy húsz év távlatából minden évadzárás pontok, esélyek számolgatásával, latolgatásokkal! volt terhes. Ám a mostanihoz mégsem hasonlítható egyik sem. A tények makacs dolgok: 1982. augusztusában a jelenlegi 48 helyett csak húsz csapat alkotja majd az NB II mezőnyét. A kártyában a huszonegy nyerőszám. A Dózsa labdarúgóinak életében viszont vízválasztó.' Velük, vagy nélkülük rajtol majd - a szakosztály NB-s történetének 21. évében — az egycsoportos másodosztály? „Csupán” ennyi volt a tizenöt őszi találkozónak a tétje. Kezdéskor a tények ismeretében sokain feladták. Parányi esélyt sem szavaztak ebben a feszített tempójú, ádáz küzdelemben a liláknak. Egyre foghíjasabbá vált a lelátó, miközben — esetenként ugyan fogcsikorgatva — hazai pályán rendre begyűjtötte két pontját a csapat. Az átszervezett együttes az új vezető edzővel — szerencsére sokakkail ellentétben — nem adta fel. Ahogy szaporodtak a győzelmek, a pontok, úgy változott a megítélés hangneme. Újra jegyet váltottak a pesszimisták, s november 22-én már felcsillant valami a régi szép időkből™ Abból, amikor ötezren foglaltak helyet az ülő- és állóhelyt tribünön. Amikor a B-közép kereplőkkel, trombitával felszerelkezve adtai meg a 90 percek „alaphangjait”. Nagyszerűen játszottak Sajó- ék az örök rivális, a szomszédvár komlói legénység ellen. Negyedóra után arra figyeltünk fel, hogy zeng a szavalókórus. „Akárhogy is fáj, a Szekszárd itta sztár!” Zászlókat lobogtató fiatalok csoportja kantáit a stadion keleti oldalán. Félidőben az atka-lmi kórusuk létszáma tovább nőtt, a meccs végére pedig még inkább. Tapsoltak persze az ■ ülőhelyes szurkolók is, elismeréssel nyugtázták a hazaiak produktumát. A hármas sípszó után a túloldali B-kö- zép tombolva ünnepelt. Zengett a szép volt fiúk, s amire nagyon régen volt példa Szekszárdon kórusban hívták a dó- zsás labdarúgókat a lelátó elé. Polyákék szíves örömest tettek eleget a „Gyertek ide!” kérés- nek. Várakozáson felüli szép őszt zártak a szekszárdiak. A nagy csata első felvonását sikerrel' vívták meg. Ha valaki, akikor ők igazán tudják: részsiker ez, amire már felfigyel az ország futballközvéleménye. Meg azt is, hogy a neheze, a végső döntés a tavaszi tizenöt vasárnapra maradt. POLOSKEI KETTŐS LÁBTGRÉSE iNem mindenki számára maradt persze kellemes emlékűvé a bajnokság utolsó vasárnapja. Idényzáróra került sor a területi bajnokságokban is. A Tamási MEDOSZ együttesére Barcson várt az utolsó feladat. Már-már úgy tűnt, hogy vereséggel ugyan a tarsolyukban, de súlyosabb sérülések nélkül úsz- szák meg Kovács edző fiai ezt a vidéki 90 percet. Rúgtak, keménykedtek a pályaválasztók az első pillanattól kezdve, szó se róla. Kíméletlen 'belemenések borzolták a nézők idegeit. A határozotton bíráskodó Sárkány játékvezető igyekezett kézben tartani a mérkőzést. Osztotta a sárgákat. Nagy és Vinkler vitte a prímet a barcsiaknál. Egyikük 'Bétát, másikuk Rabot rúgta fel csúnyán hátulról, Kótai kapus pedig kapujából mintegy 20 méterre kifutva, derék- magasságban rúgva terítette le Pölöskeit, Gólöröm szekszárdi módra... iMár csak tíz perc hiányzott a megváltást jelentő hármas sípszóig. Ekkor Pölöskei kapott jó átadást a bal oldalon.. A Dózsát is megjárt tamási csatár megiramodott a kapu felé, már maga mögött hagyta szélsőhátvédjét. Ekkor indult keresztezni Horváth, aki három lépésről, páros lábbal beugrott a csatár és a labda irányába Egyik lábbal az oldalvonalon túlra vágta a pettyest, a másikkal pedig alattomosan belerúgott Pölöskei támaszkodó lábába. A tamásiak kispadján helyetfoglalók egy hangos reccsenést hallottak, a következő pillanatban a földön fetrengő játékosukhoz rohanva már a szomorú tényt regisztrálhatták : kettős lábtörést szenvedett Pölöskei. A játékvezető sípszava jelezte a szabálytalanságot. A bíró látván a sérülés súlyosságát, partjelzője közreműködésével azonnal hozzákezdett az elsősegélynyújtáshoz. Percekig ugyan teljes tanácstalanság uralkodott, mert a hazaiak mentőládájából több minden hiányzott. így a rögzítősín és az olló is. A szertárból végül is előkerült egy pár rögzítősín. Időközben megérkezett a men. tő, a nagyatádi kórházba szállították Pölöskeit. Kovács István edző elkísérte játékosát. Tőle értesültünk arról, hogy kedden megműtötték a balszerencsés csatár lábát. Gipszben várja az újévet. 'Futballista sors?- fekete — Kézilabda OIB Második hely a területi döntőn A Szekszárdi Spartacus női ifjúsági csapata november 20— 21. között Pécsett, az Országos Ifjúsági Bajnokság területi dön. tőjén szerepelt. A Spartacus gárdája a Csurgó, a Bp, Építők, valamint a Pécsi MSC tár. saságában kísérelte meg kiharcolni a továbbjutást jelentő csoportelsőséget. A szekszárdi csapat 'hangulatára és teljesítményére rendkívül bénító hatással volt, hogy Varga Lajos edző az elutazás előtti napon elhunyt. Az egyesület vezetőinek kérésére a pécsi területi döntőn a szekszárdi együttes mindén mérkőzése előtt egyperces gyászszünettel adóztak az elhunyt vezető edző emlékének. A következő játéko. sok szerepeltek: Kiss, Tekauer, Szabó, Lovász, 'Farkas, Czibor, Gáspár, Plutzer, Beke, Angyal, Drüszler, Hábn. Csurgó-Sz. Spartacus 10-10 (8-5). Az első félidő határozatlan támadójátéka és a helyzetek kihagyásai után ellenállhatatlanul rohamozott a Spartacus és győzelmet érdemelt volna. G.: Tekauer 5, Czibor 2, Farkas, Gáspár, Szabó. 'Bp. Építők—Sz. Spartacus 12-11 (5-4): Végig izgalmas, küzdelmes találkozón o 'befejezés előtt 25 másodperccel még döntetlen volt az állás. Vitatható góllal vesztettek a szekszárdiak. G.: Tekauer 6, Gáspár, Szabó 2—2, Czibor. Pécsi MSC-Sz. Spartacus 9-13 (7-9). Rendkívül jó iramú mérkőzésen a szövetkezetiek irányították a játékot, győzelmük teljesen megérdemelt a csoportvezető PMSC ellen. G.: Czibor 5, Tekauer 4, Szabó 3, Lovász. További eredmények: PMSC— Bp. Építők 11-7, PMSC—Csurgó 15-Í7, CsurgóMBp. Építők 11-10. A területi döntő végeredménye: 1. Pécsi MSC, 2. Szekszárdi Spartacus, 3. Csurgó, 4. Bp. Építők. A dombóvári kórház példája A sport megőrzi az ember játékosságát (TUDOSIJONKJOL) Napjainkban sok szó esik a szabad idő értelmes kihasználásáról. Az egyre több szabad idő ugyanakkor gond is. Az utóbbi 35 évben érrendszeri betegségek következtében harmincszorosára, szívbetegségek következtében kétszeresére nőtt az elhalálozások száma. A lakosság gyógyszerfogyasztása megkétszereződött. Joggal mondhatjuk, hogy mindez a mozgásszegény életmód következménye is. Egy biztos: a mozgásigényt, az egészséges életmódra nevelést, már a születéstől kell kezdeni, hogy beépüljön a gyermek személyiségébe. Később óvodás, majd iskolás korban mind nagyobb teret adni neki. A sport megszerettetésében nagy feladat hárul az iskolákra. De jó lenne, ha nemcsak a gyerekek, hanem a felnőttek is válogathatnának a számukra legjobban tetsző sportágban. Persze, vannak egyszerű, sportfelszerelést nem igénylő, így mindenki számára elérhető lehetőségek is. Például az otthoni torna, vagy a még jobb kocogómozgalom. Sajnos, hiába van „kéznél a láb", nem mindenki hajlandó arra, hogy bómész szemektől kísérve, körbefussa a lakótelepet. Nemcsak a kényelmesség, a mások ítéletétől való félelem, hanem valamiféle szemérmesség is akadályozza, hogy a kocogómozgalom széles társadalmi méreteket öltsön. Sokkal nagyobb választékot kell kínálni a testedzési lehetőségekből, hogy a tömegsportnak népesebb tábora legyen. Sportlehetőségek megteremtésével, a sport megszerettetésében, a munkahelyek jelentős szerepet vállalhatnak magukra. Szép példa született erre vonatkozóan a dombóvári kórházban, ahol a gyógyítás beindulásával egy időben a dolgozók társadalmi munkában sportpályát építettek. Azóta két labdarúgócsapat is alakult és gyakran láttatják magukat kispályás labdarúgó-mérkőzéseken. De három évvel ezelőtt teniszpálya építését határozták el a kórház dolgozói, melyet ez évben nagy örömmel mór birtokukba is vettek. A két teniszpálya félmillió forintba került és ebből négy- százezer forint értéket társadalmi munkával valósítottak meg. A pályák megépítésében jelentős szerepet vállaltak a kórházi szocialista brigádok, a KISZ-tagok, de anyagi áldozattal az összes dolgozó. A felszerelést a kórház vásárolta. A fizikai munkában segítettek a MÁV, a helyi tsz, a téalagyár dolgozói és a pedagógusok is. Természetesen ennek fejében szívesen látják őket is a pályákon. Tehát a sport kezdeményezésében, tudatosításában A két teniszpálya félmillió forintba került szép példát mutatott a dombóvári kórház. Rég ismert, hogy a munkahelyi sportnak — a munkaerő újratermelésén kívül — egyéb haszna is lehet. Például: a vezetők és beosztottak emberi találkozását is elősegíti, de a sport feloldja a feszültségeket, formálja a személyiséget, segít megőrizni az ember játékosságát. DR. BERGER REZSŐNÉ Fotó: dr. Jéhn Ákos Súlyemelés Dallos és Király arany-, Farkas ezüstérmes Budapesten, a Testvériség súlyemelőtermében rendezték az 1981. évi ifjúsági országos bajnokságot. A megyénk színeit a Szekszárdi Dózsa és a Fadd súlyemelői képviselték. Az ifjúsági I. korcsoportban 60 kg-ban indult Dallos Péter — DVTK-ból igazolt Szekszárd- ra —, aki magabiztos versenyzéssel 245 kg-os összteljesítménnyel aranyérmet szerzett. Ugyanebben a korcsoportban 75 kg-ban Orsós József 265 kg- os teljesítménnyel 7. helyen végzett. Az ifjúsági II. korcsoportban lepkesúlyban Király László (Szekszárdi Dózsa) 147,5 kg-os eredménnyel a bajnokság győztese lett. Király szakításban 67,5 kg-ot, lökésben 80 kg-ot teljesített. Király a második fogására 92,5 kg-ot emelt, ami országos csúcskísérlet. Király a súlyt először felvette, de nem tudta kilökni, a harmadik fogására a súlyt teljesítette, de a bírók 2-1 arányban „elvették” a gyakorlatot. A verseny legszínvonalasabb küzdelmét Sipos (Szombathelyi Haladás), és Farkas István (Szekszárdi Dózsa) a 90 kg-os súlycsoportban vívta. Mindketten öz ezüstéremért szálltak harcba. Mérlegelésnél ezúttal kedvezett a szerencse a szekszárdiaknak, ugyanis Farkas az egész mezőnyben a legköny- nyebbnek bizonyult. Sipos először 127,5 kg-on kezdett szakításban, itt is maradt. Farkas Farkas István 130 kg-on szállt be — sikerrel. Farkas következett kétszer 135- ön, de egyik sem sikerült. Lökésben mindketten 155-ön kezdték a versenyt, majd 160 és 165 kg-t is sikeresen teljesítették. Az összetett versenyt a másik szombathelyi, a VB-t is megjárt Csiszár nyerte 310 kg- val. Második Farkas 295 kg- mal, harmadik Sipos 292,5 kg- mal. Az 56 kg-ban Hudanek Zoltán (Faddi Tsz SK) 165 kg-os összteljesítménnyel, testsúlykülönbséggel végzett a 7. helyen.
