Tolna Megyei Népújság, 1981. november (31. évfolyam, 257-280. szám)
1981-11-25 / 276. szám
1981. november 25. NÉPÚJSÁG 3 Hiányzik egy láncszem „A gyermek és az ifjúság egészséges fejlődése érdekében a gondozó, nevelő és nevelő- oktató munkában érvényesíteni keli a közegészségügyi követelményeket... Biztosítani keit az ifjúság egészségének védelmét, fejlődésének korszerű egészség- ügyi feltételeit, továbbá a társadalmi együttélésre való felkészítése keretében egészségügyi nevelését o családi életre..." (Egészségügyi törvény 1972. II. tv.) A váróban vannak vagy tízen. Mindannyian nők. Mindannyian terhesek. Pusmogásukból egy szót sem lehet érteni, legfeljebb izgatott tekintetükből következtetek orrai, hogy a csöppnyi, rendellenességnek vélt jelenség kizökkentette őket a -rendes kerékvágásból, s alig várják, hogy az orvossal, védőnővel megbeszélhessék a panaszt, tanácsot kapjanak. Nyílik az orvosi szoba ajtaja. Fiatal szőke nő lép ki. Körésereglenek a- többiek és faggatják. — Ha minden igaz, két hét múlva -meglesz a baba, semmi probléma nincs — mosolyog, s közben felhúzza kabátját. Begombolni nem próbálja, hiszen úgysem éri be kerekded pocakját. Tehát még meg sem születik a gyermek, máris féltő gonddal vigyázzák - nemcsak szülei, hanem orvosok, védőnők egyaránt. Jól tudjuk, o várva várt pillanat, a születés után is rendre ellenőrzik a -baba súlyát, étrendjét; hasznos tanácsok áradatával látják el a kismamát a szakemberek. És nincsen- annál nagyobb öröm, mint látni a gyermek egyenletes fejlődését, észlelni nyiladozó értelmét, hallgatni első szavait. Szerencsére a legtöbb gyerek harmonikus, meleg otthonban, növekedhet, kiegyensúlyozott -környezetben, egészségesen „vághat” neki az előtte álló útnak, aiz életnek. És akiknek mindez nem adatott -meg? Völgy csak -részben? Rájuk- bizony még inkább oda kell figyelni — a család nők és a szakembereknek egyaránt * Dr. Hidasiné Somogyi Juliannát, a megyei vezető védőnőt kerestük fel, s tőle azoknak a gyerekeknek a gondozásáról-, ápolásáról érdeklődtünk, akik nem egészségügyi okok -miatt, hanem környezetük fejlődést gáttó, s -minden morált nélkülöző mivolta -miatt, azaz pszichoszociálisa.n veszélyeztetettek. — A védőnők a- kisgyermek születése után, közvetlen a kórházból való távozáskor meglátogatják a családot otthonában, S ahogy a látogatás rendszeres volt az anya terhessége idején, úgy folytatódik a szülés utón. A védőnő tehát pontosan tudja, hogy -kik a-zok a- kisgyermekek, akiknél a család, vagy a szőkébb környezet pszichés, vagy szomatikus ártalmat jelent. Róluk nyilvántartást vezet, s ez a nyilvántartás „végigkíséri” gyereket az óvodában, általános iskolában... Hacsak közben a családban, a -környezetben valamilyen változás — természetesen pozitívra gondolok — nem történik. — Tehát a védőnő az általános iskolás korúnkat is rendszeresen látogatja? — Hogyne. Felkeresi őket az iskolában, ahol a -pedagógusokkal is konzultál- a veszélyeztetett gyerekekről; de látogatást tesz otthonukban is. Tehát a védőnő iskola-egészségügyi munkája nemcsak a „tetvészésben” merül ki, -mint ahogy a,zt a közvélemény hiszi. Egyébként az iskola-egészségügyi munka kiemelt feladataii-nk között szerepel a VI. ötéves tervben. Ezeket a feladatokat -részletezi a-z a -módszertani levél, amit idén nyáron adott -ki az Országos Csecsemő- és Gyermekegészségügyi Intézet. Közismert, hogy a védőnő munkája segíti az orvosokét, pedagógusokét, ugyanez fordítva is érvényes. Sőt a társadalmi szervek is bekapcsolódnak ebbe a hallatlanul fontos, jórészt megelőző tevékenységbe, illetve gondozási munkába. De eddig nem szóltunk a 14—18 évesekről, akiknek a -rendszeres -megfigyelése nem, vagy csak ailig-atig intézményesített. És sajnos, ez a.z időszak, amikor az önállóságra és valamiféle ál- szaibadságra és -ki tudja még -mire vágyó gyerekek a legtöbb problémát okozzák a társadalomnak. Itt érzem én azt a bizonyos hiányzó láncszemet... s -pontosan azoknál a fiataloknál, akik nem a -legszélsőségesebb esetek. Tehát környezetük nem annyira romlott, hogy az az állami gondozásba vételt -követelné. Ha-nem a szülők egyszerűen -megfeledkeznek gyermekükről; avagy alkoholisták, e -mellett esetenként brutálisak; netán hibás nevelési elveket követnek. — A bizonyos láncszem beillesztése pontosan o VI. ötéves terv feladatai közé tartozik, -noha már korábban is születtek intézkedések — mondja dr. Hidasiné Somogyi Julianna. Ebben a-z időszakban szervezik meg a kpzépfokú tanintézetekben a védőnői hálózatot. Igaz, Szekszárdon az 505. Szakmunkásképző Intézetnek már több, mint öt esztendeje van főállású védőnője. Ugyancsak a megye- székhely középiskoláinak egy éve iskolaorvosa is va-n, s hamarosan megkezdi munkáját a középiskolai védőnő is. A megye többi városában is a tervidőszakban megszervezik a középiskolákban -a védőnői hálózatot. — Amennyiben o veszélyeztetett gyerekek -otthoni -körülményei nem javulnak, a védőnő javaslatot tehet az állami gondozásba vételre? — Pontosan így van. — Csakhogy ez hosszadalmas ál-la-migazgatási eljárás. — Általában igen. De ha a körülmények indokolják, o megyei főorvos azonnali hatály- lya-l elhelyezheti gyermekvédő intézetbe a kiskorút. * A középkorú nő tehetetlenül tördeli a kezét Száját szigorúan összezárja. Férjével együtt hallgatja a gyermekvédő intézet igazgatójának -megfontolt szavait, aki arról beszél a meggyötört szülőknek, hogy az állami gondozást -meg lehet szüntetni, amennyiben -kislányuk, a tizenhat esztendős -Erika az intézetben megváltozik; illetve biztos a remény arra-, hogy a leány becsületes tagja lehet társadalmunknak. — De miért tette ezt? - kérdi az apa. — Hiszen -mindent megkapott... -Úgy öltözött, mint egy hercegnő... pénze is volt, amennyi csak -kellett neki... És elhagyott minket. Elszökött tőlünk..,. és ki tudja, mit csinált — Sajnos, több ilyen tejben- vajban fürösztött gyerek is bekerül intézetünkbe — mondja Szommer János, o Tolna megyei Gyermek- és Ifjúságvédő Intézet igazgatója. — Elég sok gyerekkel nem törődik a család. Vagy olyan formában adnak meg nekik mindent, hogy csak saját lelki ismeretük legyen nyu. godt. Hogy a gyerek a kapott pénzzel mit csinál, a-z már -közömbös számukra. Csak egy dolgot nem értek! Azt, hogy a csavargó gyerekről miért nem vesznek tudomást a szomszédok, a-z utcabeliek sem? Miért nem szólnak rájuk? Miért nem figyelmeztetik az iskolát, illetve a -munkahelyet, ahova a gyerek tartozik. Akkor már késő sorolni a gyerek bűnlajstromát, amikor az intézetbe került. Mert az intézetben, úgy érzem, mindig kicsit későn kerülnek azok o gyerekek, akiken ha netán fél évvel korábban vennék őket gondozásba, egyszerűbben-, könnyebben lehet segíteni. Szerintem ez is „egy hiányzó láncszem". — Sajnos, a felnőttek is szívesebben választják a kényelmes megoldást A -más gyereke renitenskedéséről nem veszünk tudomást. A szóvátétel-t szeretjük elodázni. Pedig a gyerek fi. gyelmeztetéséhez nem kell pedagógusnak, lenni. Ha mindenki felelősnek érezné magát -más gyerekéért is, sok intézeti elhelyezést előzhetnénk -meg. Kincsünk az erdő Sem a múltban, sem ma nem lehet elképzelni az emberi életet Földünkön az erdők nélkül. Visszatekintve, hajdanán az erdők nélkül. Visszatekintve, hajdanán az erdő védelmet, táplálékot, építő- és tüzelőanyagot szolgáltatott a természeti népeknek. Az erdőt az ember mindig használta, sokszor pedigkihasználta. Nem egy kultúra elpusztult, a népek elszegényedtek, miután erdeiket kivágták, elpusztították, gondoljunk csak a nagy földközi-tengeri kultúrákra. Az ember és az erdő Jelenleg az ember és az erdő kapcsolata mind szorosabb* még ha a technika fejlődése, az urbanizáció ez ellen mutat is. Ma az erdő közvetett szerepe egyre jelentősebb. Nemcsak tűzifát, építő- és faanyagot szolgáltat, nemcsak tért ad a természet kedvelőinek, hanem újratermeli a gépkocsink, üzemeink és tüdőnk által elfogyasztott oxigént, védi termőtalajainkat a lepusztulástól, tisztítja vizeinket, meggátolja nagy árvizek keletkezését, életteret ad számos állatfajnak. Hazánkban az erdő jelentőségét már évszázadokkal ezelőtt felismerték. Állami törvények hatására kezdték meg a lepusztult erdők újratelepítését, az Alföld fásítását. Több mint 200 éve az erdőqazdasági üzemtervek tartalmazzák az erdő védelmét, csökkentésének megakadályozását, az állományok fenntartását célzó előírásokat. Az erdő funkciói Az urbanizációs ártalmak hazánk lakosságának nagy részét érintik. Talán ezért is, a lakóhelytől távoli pihenés egyre fokozódó igény. Az ősi ösztön, a természet utáni vágy az embereket, természetjárókat és kirándulókat egyaránt az erdőbe csalogatja. Világszerte, a hazánkhoz hasonló fejlettségű államokban az erdei pihenés, erdei üdülés társadalmi igény lett. A civilizált ember visszatért az erdőhöz. 1972-ben a Buenos Aires-i VII. erdészeti világkongresszus az erdők alapfunkcióit — a magyar delegáció javaslatára — termelési, környezetvédelmi és szociális-üdülési furíkcióban határozta meg. Hazánkban az erdészeti munka alapvetően e hármas követelmény alapján folyik. Le kell szögezni, hogy alapjaiban általában minden erdő gazdasági célokat szolgál, viszont elsődleges funkciója meghatározza a gazdasági munka formáját. Akár gazdasági, akár véderdőről, vagy közjóléti erdőről van szó, a kezelésére szükség van, a benne lévő faanyagot a gazdaság számára hasznosíthatóvá kell tenni. Magyarország területének egyhatodát borítja erdő, ez kereken 1,6 millió hektárt tesz ki. A környezetvédelemre kijelölt erdők területe 1960 és 1980 között majd háromszorosára nőtt. Az erdő szociális-üdülési szerepének növekedését bizonyítja, hogy az elmúlt 20 évben az e célra kijelölt terület aránya négyszeresére nőtt, és a ma felmérhető igények alapján 2000- ig még megháromszorozódik. Szociális, üdülési funkció Az erdőkben az ember egészségének megőrzésével kapcso-> latos célok az erdők környezet- védelmi és szociális-üdülési funkcióján keresztül érvényesülnek. Ezt szolgálja az üdülőerdők ilyen célra fenntartott és berendezett hálózata az ország egész területén. Elsődlegesen szociális-üdülési rendeltetésre 74 ezer hektár erdő van kijelölve, melynek fejlesztésére, fenntartására a feltétele* biztosítva vannak. A IV. ötéves terv időszakában 86 közjóléti fejlesztési terv került jóváhagyásra. Ez időszakban az ország szinte minden városa, nagyobb települése mellett lévő, arra alkalmas erdőkben és az erdős üdülőtájain- ikon kialakultak azok az üdülőerdő-egységek, melyekben az alapozó közjóléti beruházások megkezdődtek. Ezek között legjellemzőbbek voltak az üdülőerdőket feltáró sétaúthálózat kiépítése, fogadópontoknál gép- kocsiparkolók létesítése, ezeken és nagyobb forgalmú helyeken —• mint források, kilátóhelyek, rétek mellett — letelepedő helyek, asztalok, padok, tűzrakó- helyek, esőkunyhók, eligazító táblák, illemhelyek, szemétgyűjtők kihelyezése. Készült továbbá néhány kilátótorony, gépkocsiét, víztározó, sípálya. Az V. ötéves tervben ezeknek a megkezdett közjóléti beruházásoknak a folytatása következett. A beruházások jellegét tekintve az arány a turisztikai forgalom igényeit kielégítő erdei utak és erdei vasutak rekonstrukciója és létesítése fejé tolódott. Míg a IV. ötéves tervben az üdülőerdő-hálózat kialakításának az egész ország területét érintő alapozó munkáját mennyiségi fejlesztésrtek tekinthetjük, az V. ötéves tervben már a kiemelt erdei üdülőtérségek minőségi fejlesztésére került sor. MÉM-támogatással valósult meg egyebek között a Gemenci Állami Erdő- és Vadgazdas'ág területén a sötétvölgyi parkerdő. ödülőerdő még megyénkben a tamási pihenőerdő, a váraljai parkerdő, a szálkai üdülőerdő, a tengelici kastélypark, a keselyűsi parkerdő, a paksi Cseresnyés, a dunakömlő- di parkerdő és a faddi nevelő- otthon parkja. A látogatókról Az erdők látogatóinak száma egyre nő. 1976. évi létszám- becslés szerint az erdei kirándulók és az üdülőerdők látogatóinak száma országosan 14,2 millió volt. Az üdülőerdők 1979. évi látogatóinak becsült száma 17,4 millió. Ebből a Tolna megyében lévő kilenc üdülőerdőre jutó becsült látogatói létszám 105 ezer volt, a kirándulók kétharmada Keselyűs környékén járt. A meglévő, nagy forgalmú erdei kirándulóhelyeken az eddigi tapasztalatok leszűrésével az a cél, hogy a kialakított parkerdők területén szétszórva elhelyezett létesítmények helyett az egyes parkerdei berendezések — az eddiginél egyszerűbb, de időállóbb kialakításával — azokon a pontokon legyenek koncentráltan elhelyezve, ahol a kirándulók nagy számban tömörülnek. Ilyen helyek az üdülőerdők fogadópontjai, az autóparkolók, a források, a kirándulóhelyek és a játszóterek környéke. Az erdőgazdaságok erőfeszítései azonban egyedül nem elegendőek az erdészeti közjóléti létesítmények tartalmas működéséhez. Szükség van az erdőt és berendezéseit használók helyes viselkedésére. Jelenleg ugyanis csak milliókban fejezhető ki az a kár, amit a gondatlanság és a szándékos rongálás okoz. Szinte nincs olyan városkörnyéki erdő, amelyet például a'lakosság és az egyes intézmények által odahordott szemét el ne árasztana. Nincs az az erdőbe kihelyezett parkerdei létesítmény, amely használatba adatásából számított egy-két héten belül ne lenne megrongálva. Legrosszabb eset az, amikor a kárt okozók a berendezést eltulaj- dosítják. Bízzunk azonban abban, hogy a romboló hajlamú emberek száma egyszer teljesen elfogy és akkor az erdő maradéktalanul be tudja tölteni azt a nemes funkcióját, miszerint az emberek felüdülését szolgálja. Már az erdőt sem hagyják nyugton... V. H. M.
