Tolna Megyei Népújság, 1981. november (31. évfolyam, 257-280. szám)

1981-11-24 / 275. szám

a Képújság 1981. november 24. Moziban Vérvonal A főszerepekben nosztalgiát és kíváncsiságot keltő nevek: Omar Sharif, Irene Papas, Ro- my Schneider, Audrey Hepburn. Ráadásul a mindennemű rek. lámmediánál hatékonyabb száj- propaganda: ez a film több szokványos bűnügyi történetnél. Fokozott érdeklődés — emelke­dő csalódásveszély! Lássuk hát, mit nyújt valójábain, a színes, szinkronizált amerikai—NSZK film, Terence Young rende­zésében. Például a következő sztorit: - A hatalmas, multina­cionális vegyi konszern elnökét álbaleset éri. Az üzleti világtól távol élő leánya (Audrey Hep­burn) hirtelen az elnöki szék­ben találja magát. Szerencsére apja zsenijét is felfedezi magá­ban, így ellenáll a vállalat el­adását sürgető rokonságnak. Nekik ugyanis, különféle okok­ból sürgősen készpénzre lenne szükségük. így valószínűleg kö­zöttük kell keresni az elnök meggyilkolásának, valamint a cég tönrejuttatását célzó ma­nővereknek az értelmi szerzőjét. A lány sorra megússza az elle­ne irányuló gyilkossági kísérle­teket, nem így a férjhezmenést, amely a bankárok kemény szí­vének megpuhításóhoz szüksé­ges. A hozott áldozat elviselhe­tő, a szegény, de tehetséges menedzser-igazgató nagy nő- faló, s igen jóképű és már évek óta nem közömbös a lány szá­márai Csakhogy most már a gyanúsítható személyek köre is bővült és nincs messze a befe­jezés. Ennyi a cselekmény. Nem tesz semmit, — elvileg hozott anyagból is lehetne jó filmet szabni. Ám rontja ennek esé­lyét egy sor kiábrándító tény. Például Irene Papas nem lett szebb az elmúlt évek során, csakhogy most színészi játékra sem kapott lehetőséget. Romy Schneider felpuffadt arcvonásai kegyetlen gondolatokat sugall­nak, — csak Villon merné leírni őket. Omar Sharif suta Mast- roianni-paródia, bármely szil­veszteri tv-műsorból előléphetett volna. Audrey Hepburn valószí. nűtlenül soványan is hiába igyekszik, minél inkább szeretne a Római vakáció kis hercegnője maradni, annál inkább össze­zavarja róla őrzött kedves emlé­keinket. Pedig az operatőr soha nem felejti el közelképeknél feltenni az objektívra a jótékony lágyító előtétet És egyáltalán, - ne legyünk igazságtalanok! A rendező és egész stábja nagyon is odafigyelt a főiskolán, ami­kor a film kifejezési eszközeit magyarázták. Amit képben el lehet mondani, sohasem bízzák a szövegre. Ezek a képek a helyzethez illően csillognak, vagy pasztellbe haJványodnak. Az eseményeket remekül kivá­lasztott és berendezett helyszí­nek keretezik. Az epizódok ki­elégítik o legszélsőségesebb igényeket: a „retrótól” ct por­nóig. Az előbbit á lány látoga­tása képviseli az egykori krak­kói gettóban, ahonnan a cég- alaipító elindult, az utóbbit amolyan „film a filmben,” be­tétek. Köszönhetjük továbbá az alkotóknak az utóbbi évek leg­aranyosabb rendőrnyomozóját (alakítójának nevét, sajnos, nem közli a, magyar ismertető, a fő­címlistán pedig ki tudja megje­gyezni?). Ez a vörösképű, hen­tesformájú úr addig kérdezget egy kedélyes kompjutert a gyil­kos személyéről, amíg majdnem lekésik a zárójelenetről. Sajnos, ez sem a klasszikus bűnügyi históriák ünnepélyes befejező szertartása, amelyen a zseniális detektív az összes szereplő je­lenlétében kérlelhetetlen logiká­val felgombolyítja az eddig sö­tétbe vesző szálakat és rámu­tat a bűnösre. Nem, a logika ezúttal elmarad. A film szerzői korábban túl messze mentek egyes gyanúsítottak elmarasz­talásában, így végül valószínű­leg „ecc-pecc" módszerrel kel­lett kiszámolniok, melyik sze­mély legyen o gyilkos. Hogy az egyébként örökké hunyorgó, fura rendőrtiszt se hibázza, el rossz szemével, a biztonság okáért kezébe adják a kis piros szalagot is, ami az említett per­verz filmek forgatásánál szerep­lő hölgyek egyetlen ruhadarab­ját képezte. (Nyakban viselve). CSONTOS KAROLY Pódium-est Rádió Tévénapló Egy holland a Duna-deltában Vasárnap délután láthattuk a televízióban az „Egy hol­land a Duna-deltában" című román rövidfilmet, amely eré­nyeivel és apró hibáival együtt ismét lelkeltette az érdek­lődést és az igényt: jó lenne több, hasonló — vagy jobb — természet-, illetve természettudományi filmmel találkozni a képernyőn. Nem mondhatjuk azt, hogy eddig csak nagyon ritkán nézhettünk végig ilyeneket, hiszen a gerincműsorok közé hétről hétre beiktatnak hasonlókat, ám gyakoriságuk — kihasználva a szines televíziózás adta nagyobb lehető­ségeket is — talán még mindig nem megfelelő arányú. Ami a vasárnap látott húsz percet illeti: néhány felvillan­tott képsor mutatta be a Duna forrását, ezt az idegenfor­galmi látványosságot, aztán gyorsan végighajóztunk a film segítségével csaknem háromezer kilométert, s máris a fekete­tengeri deltavidék páratlan szépségű állat- és növényvilága volt a szemünk előtt. Pelikánok a romantikus vidéken, ahol -ősi halászat, vadászat, kápászat folyik, egy hatalmas viza kifogása, rakparti séta, a deltavidéki ipar, valamint egy falu láttatása — és már el is röppent az adásidő, amely során számos, szép látvánnyal és hasznos ismerettel lettünk gazdagabbak. A film ciméből természetesen az következik, hogy amit láttunk, egy holland tv-s láttatta velünk. Nos, e tényről csak annyit: a kísérőszöveg szerzője érthetően roppant mó­don meg tudott örülni a Duna deltájában nagy számban élő gólyáknak, s bizony kissé keserűen hasonlította össze ezt a fekete-tengeri deltát azzal az északi-tengerivel, ame­lyet a Rajna hozott létre Hollandiában, de aminek flórájá­ra és faunájára sajnos igen kedvezőtlen hatást gyakorolt a természetvédelemmel nem kellően összehangolt iparfejlesz­tés.-k-n Kossuth-könyvek Dévai Nagy Kamilla és Oszter Kádár: Szövetségi politika - nemzeti egység Amit előzetesen megtudha­tott a publikum a szekszárdi megyei művelődési központ leg­utóbbi Pódiumestjéről', az csu­pán a vendégművészek nevére, s műsoruk címére szorítkozott. Ez utóbbi — „Ballada az elké­nyeztetett ifjúságról” - pedig mint később kiderült, elhamar­kodottan téves várakozásra ad­hatott okot az esten elhangzó műveket illetően, ugyanis az „elkényeztetett ifjúságot" még erőszakoltan, netán ellenpont­ként sem lehetett gondosan fel. ként logikai összefüggésbe hoz­ni az est első felével. Ekkor olyan közismert verseket tolmá­csolt a két vendégművész, mint József Attila: Thomas Mann üd­vözlése, Váci Mihály: Kelet fe­lől, József Attila: Ars poetica, Szabó Lőrinc: Szélhozott, szél visz el, egy Shakespeare-szo- nett, Ady: Héja-nász az avaron, József Attila: Ódo, s Tedd a ke­zed homlokomra. De nem ez a legjobb alka­lom arra, hogy felsoroljuk az előadott műveket. Egy rövid tar. Sándor műsora előtt lett volna szüksége a közönségnek, különösen azért, mert cl későbbiekben néhány kevésbé, vagy alig, netán egyál­talán nem ismert mai magyar költő verseit mondta el Oszter Sándor, illetve énekelte gitárkí­sérettel Dévai Nagy Kamilla — kitűnően', művészi egyéniségük értékeivel gazdagítva a műve­ket. Ekkor hangzott el a cím­adó vers is, más, a mai fiatalok gondjait feszegető költemények­kel együtt, majd egyre jobbam „s'zétesett” a műsor, tünedezett az előadói est költői varázsa. Népszerűsített történelem Aki szereti o történelmet, le­gyen az tamár, diák, vagy pusz­tán kedvtöltésből hallgató, az alz elmúlt héten se panaszkod­hatott a rádióra. Kedd: Hege­dűs Géza szómlálhataitlanadik történelmi hangjátéka', ezúttal I. László királyról (3. műsor); szerda: Krimi vagy történelem­hamisítás címmel adás Kosáry Domokos történész részvételé­vel Kossuth); csütörtök: Olvas­tam valalhoL. (Kossuth); szom­bat: Élő történelem' (Kossuth); vasárnap: előbbinek fpjytatása ugyancsak a Kossuthon. Az élő történelem összecseng o Nép- szabadság sorozatával, mely már hetek óta olvasható. Az Ol­vastam valahol pedig minden^ nél ékesebb bizonyítéka annak, hogy a hallgatók legszélesebb körei ezt a műsort a rádió való­ságos szolgáltatásának tekintik. Most történetesen a muhi csa­tavesztés és o Fugger-család csiholt kérdéseket. Ha az em­ber nem rest kiadni 47 forintot az RTV-'Minerva közös kiadásá­ban nemrég megjelent „Olvas­tam valahoL.” című kötetre, ak­ikor összesítve kaphatja az ösz- szes előzőket és elgondolkozhat a hallgatók érdeklődésének pá­ratlan. sokrétűségén. Attila sír­ja, o Thonuzoba legenda, Gert­rudis 'halálai, Kun László szeke­re, Timur Lenk, a nagy Hunya­di származása, Cserni Jovan, Báthory Erzsébet, Ráday Pál, az ozorai diadal, Tisza István, Gömbös és gróf Csáky István halála, avagy Mussolini buká­sa egyaránt válaszra, megma­gyarázásra várt. Ez már azért is tanulságos, mert egyik-másik témáról azt hihettük, hogy az utóbbi ne­gyed század során agyon írtuk. Vagy nem így történt, vagy az írások más olvasó rétegnek szóltak. További tanulság, hogy a 'korábbam arisztokratikus el­zárkózásénak mondott történe­lemtudomány legjelesebb kép­viselői nem idegenkednek a tudományos munkának csak­ugyan nem nevezhető népszerű­sítéstől. Benda Kálmán, Perjés Géza, Kosáry Domokos, R. Vár- konyi Ágnes, Fügedi Elek, hogy csak néhányat említünk. Az el­múlt héten. Szűcs Jenő és Mok­kái László volt soros. A rádió által népszerűsített történelem hasznos, a műsorok jók és remélhetőleg előbb- utóbb összegyűlik belőlük egy újabb kötetre való.-s. -n. Az idei, huszadik, politikai könyvnapok egyik vezető kiad­ványa Kádár János kötete, a Szövetségi politika — nemzeti egység. „.. .Az általános műveltség, a szaktudás színvonalának tár­sadalmi méretű emelése szocia­lista fejlődésünk jelenlegi sza­kaszában elsőrendű fontosságú követelmény. Gazdasági előre­haladásunk igen nagy mérték­ben függ a termelésben dolgo­zó szakképzettségétől, felké­szültségétől. A műveltség meg­alapozása, a tudásvágy felkel­tése, anyanyelvűnk ápolása, a kulturális értékek terjesztése, az önművelés ösztönzése nem az oktatás, a művelődés belügye, hanem elválaszthatatlan az egész társadalom fejlődésé­től. ..” Mivel a korszerű műveltség szerves része a politikai tájé­kozottság, műveltség, ezért a fenti idézet, ami az MSZMP XII. kongresszusán, az előadói beszédben hangzott el — a politikai könyvnapok mottója is lehetne. Kádár János kötetében Pontosan egy héttel ezelőtt ugyanezeken a hasábokon egy tévéműsor kapcsán írtunk ar­ról, hogy hazánkban jórészt íz­léstelen, műszálból készült tex­tíliák kaphatók csak az üzle­tekben. Jóllehet rongyszőnyege­ket, lenfüggönyöket, szőttes ab­roszokat is valahol valakik ter­veznek, készítenek... De az ipar nem gyártja, mivel a ke­reskedelem nem rendel belőle, noha a vásárlók keresik, igény­lik. Szóval ördögi kör ez a ja­vából. .. S alig jelent meg lapunkban az erről szóló kritika, amikor szerény, szűkszavú meghívót kaptam Pauli Anna textiltervező iparművész kiállítására, amit Szekszárdon, a Szinyei Merse- teremben rendeztek meg no­vember 18-tól 25-ig. örömöt és bosszúságot éreztem valameny- nyi meghívót kapottal együtt, öröm, hogy a Képcsarnok Vál­lalat vállalkozott lakástextilek bemutatására, így ezek az ízlé­ses holmik — igaz, csak kor­látozott mennyiségben — beke­rültek a kereskedelembe. Vi­szont a kiállítás mindössze egy hétig látható, azaz e rövid időtartam csöppet sincs arány­ban az érdeklődés méreteivel, s azzal, hogy az ízlésnevelés­ben milyen hasznot hozhatna a két-három, sőt, négy hétig megtekinthető bemutató. helyet kaptak a kongresszuso­kon elhangzott beszédek is. 1980 és ’81 ugyanis a kong­resszusok éve volt. Az MSZMP-n kívül kongresszust tartott a népfront, a szakszervezet és a KISZ. Magyar delegáció járt Kádár János vezetésével a Szovjetunió Kommunista Pártjá­nak kongresszusán. A már ismert felszólalások mellett helyet kaptak a kötet­ben olyan beszédek, interjúk szövegei is, amelyek eddig könyvben még nem jelentek meg. így például itt olvasható először magyarul a Le Mondé­nok adott interjú, a Crillon-szál- lóban tartott sajtóértekezlet anyaga, és az Elysée-palotában adott vacsora pohárköszöntője. A kötet érdekeségei közé tartoznak azok a beszédek, amelyeket eddig csak az ese­ményeken részt vevők csoport­jai ismerhettek teljes egészé­ben, így például megyénkben külön érdekes lehet a paksi atomerőmű építőinek gyűlésén mondott beszéd teljes szövege. Az is kár, hogy Pauli Anna munkáit csak most láthatják első ízben a Tolna megyében élők. Ugyanis a művésznő Tol­nán született, s most is gyak­ran látogat haza ott élő szülei­hez. Textíliái csoportos kiállítá­sok darabjaiként szinte bejár­ták a világot, s több művészeti díjat „hoztak el”. Pauli Anna Szekszárdon ki­állított anyagai között megta­lálhatók a bútorszövetek, a le­heletfinom függönyök, elsötétí- tők, az abroszok, szalvéták, tea­vagy kávémelegítők. Mivel ma­napság a len igen drága anyag, ezért a lenhez műszálat keverve készíti ízléses kelméit a művésznő. Pontosan abból a meggondolásból, hogy nekünk, vásárlóknak ne csillagászati árat kelljen fizetnünk egy-egy darabért, hanem viszonylag ol­csón szépíthessük azokkal la­kásunkat. És Pauli Anna textí­liáival — annak egy-egy da­rabjával is! — meghittebbé te­hetjük otthonunkat, hiszen az itt bemutatót kollekció szinte minden darabja egyenként is beilleszthető bármilyen stílusú szobába. A jórészt nyers alapszínű függönyök, térítők népi ihleté- sűek, de rájuk nyomja bélyegét a skandináv művészet is, mely oly nagy hatással volt a mű­vésznőre. V. HORVATH épített szerkezeti egység része- talomjegyzékre inkább az est Színházi esték v. z. A Népszínház vendégjátéka A Népszínház ritka vendég nálunk, pedig szívesen találkoznánk gyakrabban is ismert művészeivel, s a sokat Ígérő fiatal tehetségek­kel. Ezúttal két operát mutattak be, Sütő And­rás Vidám siratóját, amihez Weöres Sándor irt verseket, s Szőnyi Erzsébet szerzett zenét, és Schubert nagyon ritkán játszott Asszony­háborúját. „A vidám sirató egy bolyongó porszemért" a Sütő-életmű peremén áll, könnyed népi já­ték, melynek végén, kicsit programszerűen hangzik el a történelmi utalás a tordai ország- gyűlésre, ami Európában először mondta ki a vallásszabadságot. Maga a szerző kétértel­műen szólt a darabról: „Helyi érdekű? Ha egy nemzetiségi közösségtől való elidegene­dés helyi érdekű: vállalom. A gyöngéivel per­sze" — mondta egyik nyilatkozatában, s hoz­zátette: „Valószínű, hogyha Vidám siratómat komorabb indulattal Írom: vidámabbra sike­rült volna. Az írás: nem öröm. Ezt csak pincé­rek és cenzorok terjesztik róla" — s ez bizony pontosan igy van. A Vidám sira tó ebben a formában nem is emlékeztet arra a „helyi érdekre", amiről Sütő András beszélt, s bár nagy drámái mellett csak szerényebb testvér, jó játék, önfeledt, derűs szórakozás, még akkor is, ha a szerzőt komolyabb és messzebb mutató szándék ve­zette, midőn az eredetileg két egylelvonásost összevonta. Szőnyi Erzsébet érdeme, hogy nem akart új Székelyfonót csinálni, vagy éppenséggel nép­dalestet: a Vidám sirató szabályos vígopera lett, helyenként valóban invenciózus zenével, amin csak néha érzik a népdal ihletése. Leg­inkább Sztravinszkij Mavrájára emlékeztet, a szándék mindenképpen, az persze más kérdés, hogy ugyanakkor messze is van a Mavra gaz­dagságától. Az előadás friss, jól pergő, Kertész László — mindkét darab rendezője — ötletesen mozgat­ja a mezőségi falu alakjait. Az énekesek kö­zül elsősorban a kitűnő Vajda Dezsőt illeti minden dicséret, mellette Bihari Tóth Zsuzsát és Németh Józsefet kell említeni. A Schubert-egyfelvonásos Arisztofanész Lü- szisztrátéjának szolid, biedermeier feldolgozá­sa. A zene nem éri el Schubert igazi magas­latait, jóllehet kiemelkedik a korabeli zenés játékok átlagából. Bemutatása mindenképp szerencsés gondolat volt, a rendezésnek azon­ban ebben az esetben bőkezűbbnek kellett volna lennie. Az üres színpadon létrákat, meg­határozhatatlan guruló szerkezeteket görget­nek, amelyek még a játék illúzióját sem keltik. Bordás Dezső igazi operajelenség, szépen énekel, jól mozog, nagyon meggyőző Káiny Zsuzsa, Zöld Ildikó és Iván József. S felvonul nagyon sok fiatal, legtöbbjük nevével bizonyá­ra még találkozunk. László Endre, aki a Muszorgszkij-operát is betanította, kitűnő karmester, aki egy kitűnő zenekar élén áll. Maya A Maya pontosan ötvenéves, szerzője pedig, Fényes Szabolcs e fél évszázad alatt 22 ope­rettet, 105 filmzenét és legalább hatszáz dalt komponált. Nem vagyok „fényes-szabolcsoló- gus", de úgy gondolom, az ifjúkori Maya zene­szerzői pályájának csúcspontja, amit később nem tudott elérni. Amikor szakít a nagyoperett fárasztó sémáival, s önfeledten átadja magát a Gerswin-hatásnak, valóban hatásos, s azt is megértjük, hogy a Maya annak idején nem­zetközi érdeklődést keltett, hisz 12 országban mutatták be. Most a szeg edi színház újította fel, s Angyal Mária az első részben jelesre vizsgázik revű- operettből, kár, hogy a második részben csök­ken az iram, s az előadás is töredezett, aka­dozó. Egyébként rendezése nagyon szolid, sőt szemérmes: egy ilyen produkció több látvá- nvosságot kíván meg. A szereplők közül Rácz Tibor a klasszikus értelemben vett táncos komikus, humora van, s kitűnően táncol, éppúgy mint Fekete Gizi; az előadás sikere rajtuk múlik. Kelemen Márta az operettprimadonna és a revűsztár között této­vázik, akárcsak Csizmadia László, aki szive szerint, szép hangjával a régi operettek bonvi- vánját idézné. Tetszett a harsány Szabó István, viszont nem tetszett a tánckar, s a statiszták is olyan tétován mozognak, mintha véletlenül kerültek volna a darabba. Az előadást Várady Zoltán vezényelte, biztosan, nagy rutinnal. A Mayát nem könyvelhetjük el nagy szín­házi élményeink között, bár kellemes, enyhén gondűző szórakozás, ami szellemi képessé­geinket egyáltalában nem teszi próbára. Arra viszont fel kellett figyelnünk, hogy Harmath Imre dalszövegei milyen frissek, szellemesek, az idő is alig ártott nekik, bizonyítva, hogy ebben a műfajban sem kötelező a silányság. CSÁNYI LÁSZLÓ Pauli Anna kiállítása A következő heti filmjegyzetünket A bíró és a hóhér című szí­nes NSZK-filmről írjuk

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents