Tolna Megyei Népújság, 1981. november (31. évfolyam, 257-280. szám)
1981-11-24 / 275. szám
1981. november 24. Képújság 3 Zomba bemutatkozik - Orosházának is Élek a gyanúval, hogy mész. sze kevesebb újait tudok mondani az orosháziaknak Zornbá- ról, mint amennyit az orosháziak tudnak róla, ha csak nem hagyatkozom' saját ismereteimre, amelyeket részben Ordas Ivár kollégámtól, részben az Orosházáról a'nnyi megjelent írásból tudok. Vagyis, ha megmaradok a mai zombaiak ismereteinél, nem számítva közéjük mint kivételeket Öry János tanácselnököt, Lakatos Antal tsz-elnököt és Ábrahám Béla iskolaigazgatót. Nem is csodálkozom hát, amikor erős felvidéki akcentussal szóló asszonyt kérdünk, hogy tudja-e merre van az Orosházi utca — csak a fejét csóválja. A község közepén található zöldségbolt vezetője azonban már tudja, egy időközben odaérkezett traktoros is, sőt ez utóbbi már arról is gyanít valamit, hogy miféle rokonság fűzi össze a tiszántúli város és a dunántúli község történelmét. Történelmét! Igen, hovatovább már inkább csak azt, a jelenét — sajnálatosan — kevésbé. Ennyi bevezető után, igen szűkszavúan — és vállalva a felületen maradás vádját is — mutassuk be Zombát. önálló község, immáron a szekszárdi járásban. Lakóinak száma valamivel több mint két és fél ezer fő. Aktív keresőinek száma majdnem 1300, közülük mintegy félezren járnak el dolgozni a környékre, főleg Szek- szárdra. A lakosság lélekszáma, néhány évi stagnálás után lassú növekedést mutat. * Azt hiszem, természetes, ha a részletesebb bemutatkozást- bemutatást azzal a gazdasági egységgel kezdjük, amely végül is meghatározója az egész községnek. A termelőszövetkezettel. Lakatos Antal, az Egyesült Erővel Mezőgazdasági Termelő- szövetkezet elnöke — korábban hosszú időn át tanácselnök — elmondta, hogy a szövetkezeti mozgalom 1945-ben indult útjára Zombán is, viszont a mai — az igazi — termelőszövetkezet 1967 január elsején alakult meg. — Termelőszövetkezetünk növénytermesztéssel és állat- tenyésztéssel foglalkozik. Tisztán a föld hozamából élünk. A megyében kevés ilyen szövetkezet van. — Tehát tiszta profilú? — Igen, nekünk nincsenek melléküzemágaink. Közben a tsz üzemgazdásza összeállítja az adatokat. E szerint a. téesznek 390 aktív dolgozója és 200 nyugdíjasa van. A szántóterület 2339 hektár, fő termény a búza 752 hektáron és még „főbb” a kukorica 835 hektárnyi területen. És újabban szőlő is von már 20 hektáron, sőt, telepítettek is 11 hektárnyi területen. A beszélgetés során kiderül, hogy az orosházi termelőszövetkezetek és o zombai tsz vezetői között élő, eleven a kapcsolat. Valamennyien a bábolnai rendszer — pontosftok — az Iparszerű Kukoricatermesztési Rendszer tagjai. Lakatos Antal maindja: — Nagy versenytársak vagyunk a rendszeren belül. Erre már meg kell kérdezni: - És ki a jobb? A rangos régi házak mellett egymás után épülnek az újak — Tavaly kukoricában megelőztek bennünket. Lehet, hogy azért, mert ott több volt az eső... No jó, ez csak tréfa... örülünk egymás eredményeinek, sikereinek. Igazi szép, jó testvériség a miénk. A beszélgetésben az is kiderül — és ugyan miért hallgassak róla —, hogy az orosháziak igen' csak jói érezték magukat Zombán, legutóbb is, különösen a törköly pálinkát kedvelték meg. Még egy kedves emléket, emléksorozatot is felemlít Lakatos Antal elnök. Valahány értekezleten találkoznak dr. Soós Gáborral, o MÉM államtitkárával, mindig úgy köszönti a zambaia- kait: No, mi újság testvérek? Soós Gábor ugyanis orosházi. Talán éppen zombai leszármazott? Ki tudja? Ki tudja, hiszen keresve sem találtunk olyan családot Zombán., amelyről bizonyosan lehetne tudni, hogy ősei közül szakadtak el olyanok, akik megteremtették a „legnagyobb magyar falut". Következzék Ábrahám Béla, a zombai iskola igazgatója... Elmondja, hogy volt kapcsolat a Tiszán túli város és a dunántúli falu között. Különösen a hat- vainas évek végén és ai hetvenes évek elején. Gyopárosfür- dőn zombai gyerekek nyaraltak, Fo nyód-Béla tele pen, Zomba vendégeiként orosházi úttörők. Volt levelezési kapcsolat is a gyerekek között, jó, szép barátságok szövődtek. — És azóta? — Azóta gyakorlatilag nincs. Ne óz iskolaigazgató mondja, kimondom én, elsősorban anyagi okai vannak a kapcsolat elhalásának. Az úttörőcsapat lehetőségei végesek, ellenben, ha másoké nem is végtelenek, mindenesetre nagyobbak, mint a „legkisebbeké”. Magyarán arról van szó, hogy például a termelőszövetkezet — ha kell, a szülők támogatását is megkérve — évente egyszer szállítsa el a zombai gyerekeket Orosházára, onnan ide, majd az ottani termelőszövetkezetek szervezik meg (szerveztetjük meg velük?) ugyanezt. Persze, a felnőttek körében is el lehet képzelni hasonlót. De, hát. Körzeti iskola a zombai. Kéty és Felsőnána tartozik hozzá. Tizenöt tanulócsoport — magyarán - osztály az iskola létszáma, négy és fél száz gyerekkel. No, az orosháziak kedvéért, hadd vessek itt közbe valamit. Zombán nem érződött a deRészlet az Orosházi utcából mográfiai hullám, következésképpen nem fog érződni a demográfiai apály sem (ha lesz, szeriintem lesz, de ez az én véleményem). Ábrahám Béla, aki szívügyének tartja a testvérkapcsolatot, elmondja, hogy nincs olyan szellemi vetélkedő a>z iskolában, ahol ne hangzamának el Orosházához kapcsolódó kérdések, és természetes, hogy a zombai gyerekek sokat tudnak Orosházáról. Amíg történelmet írnak Orosházán, és amíg emlékeznek a múltra, nem felejtődik ez a név: Dőry. Az egykori labancé, aki birtokul kapta császárhűségéért Zombát és első dolgai közé tartozott elüldözni innen a. hitükhöz, s a viszonylagos szabadságukhoz leghívebben ragaszkodó lutheránusokat. Nos, azért emlegetem föl ezt újólag, mert az iskolaigazgató örömmel újságolta, hogy a KISZ-esek éppen ezekben a napokban tették használhatóvá az iskolai szom. szédságában lévő Dőry-pincét. Ott klubheliységet és tornaszobát rendeztek be. A társadalmi munka értéke meghaladta a félszázezer forintot. Végül összegezésre a tanácselnököt, Öry Jánost kérem föl. A kérés-kérdés elé, fölidézem a községháza előcsarnokában látható emléktábla szövegét: Épült 1927-ben, Antlfinger Ádám és Kugler János bírósága idején... Ezek bizony német nevek. Elmondja a tanácselnök — legyek stílszerű: a mostani „bíró” —, hogy a felszabadulás előtt a község lakosságának fele magyar, fele német volt, utóbbiak azoknak az ivadékai, akiket a Habsburg -párti' Dőry- uraság telepített erre a tájra. Mostanra a németek száma elenyészőre csökkent, hanem a fölszabadulás utáni idők forgatagában székelyekés felvidékiek települtek Zombárai. Ha igazságosak akarunk lenni, el kell mondani, ma már csak o statisztika a tanú erre, hiszen az azóta keresztbe-kasba kötött házasságok kiibogozhatatlanná teszik az egykori hovatartozást. Évente tizenö-húsz ház épül a községben. Kultúrház, mozi van, hatvan zombaii rendelkezik színházbérlettel — Szekszárdra- Televízió minden házban, ebből negyven színes, autó közel négyszáz, motorkerékpár megszámlálhatatlan. Naponta 64 autóbuszpár kapcsolja Zombát az ország vérkeringéséhez. Közöttük közvetlen járat megy Budapestre, Pécsre, Szegedre, Veszprémbe, hogy Szekszárdról ne is szóljunk. A házaik kilencven százalékábain vezetékes víz van. A legjelentősebb gazdasági egység a termelőszövetkezet, de a Bonyhádi Ruházati Szövetkezetnek működik itt eqy kihelyezett részlege száz dolgozóval. A ruházati részleg csak nyugati exportra termel. Ennyi, úgy hiszem, elég is, hiszen a Tolna megyeiek amúgy is ismerik Zombát, a helybéliekről nem is szólva, az orosháziak pedig e kevésből is láthatják, hogy eleik síülőhelye szépen él, szépen fejlődik, falu létére városias körülményeket teremtett és teremt magának. Szekszárd-paksi Vízitarsulat A munka, a gép és az ember Az országban a legnagyobb társulat Forgatom a leporellókat. „Belterületi vízrendezés, szekszárdi Séd-patak, Mérei utcai felső övárok." „Kerékhegy és Baranyavölgy rendezése", „Környezetfeltárás és tározás Szálkán”. Képek, térképek, rajzok, szakkifejezések. A társulat egyik nagy munkája a szekszárdi Kerékhegy és Baranyavölgy rendezése volt: három évig tartott, 13 millió forintba került, és 211 hektár területet érintett. Ez a munka mintegy reprezentálja a társulat munkájának nagyobbik részét. Forgatom az 57 oldalas szervezési és működési szabályzatot. Az egyes munkakörök leírásánál visszatérő szavak: felelős, egyszemélyi felelősség, munka- fegyelem, munkafeltételek megteremtése. Igen, azt hiszem, sokan tudjuk ennek a dokumentumnak az ismerete nélkül is: ez az a vállalat, amelynek a gazdasági környezet megváltozása miatt nem kellett „felpörgetnie” magát. Valamennyi munkájuk éppen az óriási méretű nehézgépek miatt látványos, szép is, s aki például a szekszárdi Séd-patak lefedési munkáit nyomon kísérte, mindig megállt néhány percre, mert nem lehetett egy ilyen grandiózus munka mellett csukott szemmel elmenni. Ott, ahol a vízitársulat gépei és emberei megjelennek, a munkaidő minden percében dolgoznak, nincs anyaghiány, nincs hajrá, mindenki dolgozni akar, és tud is. Erre a gazdálkodási egységre az volt mindig, s ma is az a jellemző, amit'másutt leginkább hiányolunk: a szervezettség. Huth Józseffel, a társulat főmérnökével az új irodaház ízlésesen berendezett szobájában beszélgetünk. — Hányán dolgoznak a társulatnál? — 396-an. Az alkalmazottak száma 80, ebből 46 a műszaki. A tervező és előkészítő csoportnál 12-en dolgoznak. A műtárgyépítő munkások, vagyis a kubikosok 110-en vannak, 60-an kezelik a néhézgépeket, a szállítást 40-en végzik, a műhelyben 50-en dolgoznak, a fenntartó részlegünknél 15-en. A többiek: kisegítők, őrök, portások. — Kik hozták létre ezt a társulatot, s mi a társulat célja? — A mezőgazdasági üzemek hozták létre. Osztatlan közös tulajdon, az anyagi felelősséget az Országos Vízügyi Hivatal viseli, tehát az esetleges veszteséget nem a tagok rendezik. Megszűnés esetén a vagyon sem osztódna fel, hanem állami tulajdonba kerülne. A társulat célja a népgazdaság érdekeivel összhangban — az érdekeltek igényeinek figyelembevételével — a területen jelentkező helyi közcélú vízgazdálkodási feladatok maradéktalan elvégzése, valamint az ezzel összefüggő üzemi vízrendezési, talajvédelmi és mezőgazdasági vízhasznosítási munkák ellátása. A több üzemet érintő vízfolyások is a társulat kezelésében vannak, ennek hossza több mint 600 kilométer. A tsz-ekben jelentkező meliorációs talaj- védelmi és vízrendezési beruházások kivitelezése és fenntartása is a mi dolgunk. A tagok érdekeltségi hozzájárulást fizetnek: hektáronként 50 forintot. — Ez az összeg nagyon kevésnek tűnik. — Kevés is. Állami támogatást is kapunk, s ez a két pénzforrás, a munkánk anyagi háttere. — Hogyan terveznek? — Minden évben a következő év feladatait felmérjük az üzemekben, egyeztetjük az időpontokat, megbeszéljük, hogy az év melyik szakában okozunk legkevesebb kárt a mezőgazdasági kultúrában. Mondjuk egy 20 milliós meliorációs terv 4 évi munkát jelent. Leülünk a tsz, az üzem szakvezetésével, és megtárgyaljuk, hogy évenként mit, sőt, mikor mit valósítunk meg. Alkalmazkodunk a vetésszerkezethez, a betakarításhoz, ügyelünk arra, hogy a mi hibánkból terméskiesés ne legyen. Ez azt is jelenti persze, hogy egy-egy munkára többször fel kell vonulni, de azt is, hogy ilyenkor aztán nagyon gyorsan kell dolgozni, mert a mezőgazdasági terület nagyon rövid ideig van szabadon. S mert így dolgozunk, talán azért nem bíznak meg rajtunk kívül más céget az üzemek. — Megtehetnék az üzemek, hogy nem a társulat munkáját veszik igénybe? — Mindig az volt a célunk, hogy akkora legyen a kapacitásunk, amennyivel a jelentkező igényeket ki tudjuk elégíteni, ahogy mondani szokás, „belőjük magunkat". Ma az ország legnagyobb társulata vagyunk — másutt az éves termelési érték 10—40 millió forint között mozog —, nálunk idén 135— 140 millió várható. Nagyon lényegesnek tartom, hogy munkáink 90 százalékát mi magunk is tervezzük: tudniillik egy 20 milliós terv átfutási ideje, előfordul, hogy nem lehet több 3 hónapnál. Másutt ugyanezt a tervet 1 év alatt készítenék el. A tervezőcsoport alkalmazkodik az új koncepcióhoz, az állami támogatás konstrukciójához, s azt tervezi, amire az üzemnek pénze van. A többi a gépek, a dolgozók, a műszakiak feladata. — A társulat megyénkén túl is híres munkaszervezési módszereiről. Ennek a szervezési rendnek mi a lényege? — A munkánk tervezésének metódusa, ami részben az üzemekben, részben a rajzasztalon történik. Aztán mi mindjárt a munkát kezdjük, s nem a felkészülést a munkára. Kubikosbrigádjainkból csak az megy el, aki nyugdíjas lesz. Minden brigád, minden ember önállóan dolgozik, s ad arra, hogy milyen munka kerül ki a kezéből. Soha senkinek nem kell a sarkában állni. Nálunk nincs hórukkmunka, egész évben mindenkinek egyenletes a teljesítménye. Jó a kapcsolat a dolgozók és a vezetők között, a társulat és a taggazdaságok között. Ez utóbbi talán azért alakult jól, mert az 5 ezer forintos munka elvégzését éppúgy kötelességünknek tartjuk, mint a 20 milliós munkáét. — A dolgozók honnan járnak a munkahelyekre? — A nehézgépesek UAZ-zal járnak, a kubikosok autóbusz- szal, tudniillik dolgozóink többsége nem szekszárdi. A társulatnál 2 paksi brigád dolgozik, de van závodi, kisvejkei, bonyhádi, alsónánai, kakasdi és kajdacsi brigádunk is. Minden délben gépkocsi szállítja a dolgozóknak a meleg ételt, amit abban a fémházban fogyasztanak el, amelyet mi magunk készítettünk, s darus IFA- val visszük oda, ahol éppen dolgozunk. * Most éppen Bonyhádon, a halastavat építik. Itt 70 ezer köbméter földet mozgattak meg és 600 köbméter betont építettek be. A munkát idén júliusban kezdték, s e hét elején fejezik be. Mi november 20-ón, pénteken délután 16 óra 10 perckor jártunk ott. Még betonoztak. És senki sem nézte az óráját. D. V. M. Fotó: B. J. Utolsó simítások a halastavon LETENYEI GYÖRGY Tervkészítés — házon belül
