Tolna Megyei Népújság, 1981. november (31. évfolyam, 257-280. szám)
1981-11-20 / 272. szám
1981. november 20. Képújság 5 Cplnotínlf tatác A tankötelezettség korát túlhaladottak s az itt végzett hallgatók a nappali tagozaton végzettekével egyenlő remuuuiuaitt». tanulmányainak pótlására és kiegészítő- értékű bizonyítványt, illetve oklevelet kapnak.~A felnőttoktatási intézsére szolgáló alsó-, közép- és felsőfokú oktatás. A felnőttoktatási in- ményekben tanuló hallgatókat a törvényes rendelkezésekben meg- tézményekben általában a nappali tagozatok pedagógusai tanítanak, határozott tanulmányi szabadság illeti meg. „Tudjuk, miért tanulunk!” st amiiintnou m~ amiim __•» " p ppnnppr’r’m inpnn Az első évfolyam végzőseinek tablója előtt Mózer László és Schalter Éva Bizonyítvány vagy tudás? A felnőttoktatás egyik közkedvelt formája Szekszárdon a szaikmunkások hároméves szak- középiskolája. A Kecskés Ferenc utcai egészségügyi szakközépiskolában 1975 óta működik ilyen tagozat. Fenyvesi János igazgatót kérdeztük az iskolatípus helyéről és szerepéről. — Szakmunkás-bizonyítvány megszerzése után felvételizhetnek iskolánkba a tanulók. Eddig csak ipari szakmunkásokat vehettünk fel, ellenben a mostani rendeletmódosítás következtében egészségügyi, valamint gép. és gyorsíró szakmával is jöhetnek hozzánk. Iskolánkban zömmel egészségügyi dolgozók, kisgyermekes asszonyok tanulnak. Szórványosan fordulnak elő lakatosok, kőművesek, autószerelők és gyors- és gépírók. lEddig két osztály végzett, eredményesen. Minden évfolyamból most is egy-egy osztályunk van. — iMiért jönnek ide tanulni a szakmunkások? — ösztönzi őket a munkahely. Bár sokszor idézőjelbe tenném az ösztönzést... Tanulóink zöme olyan, aki azért tanul, azért akarja megszerezni az érettségi bizonyítványt, hogy munkáját jobban tudja végezni. Nem akarnak magasabb beosztásba kerülni. iBár az is lehet, hogy igen, csak nem hangoztatják. Az vezeti őket, hogy ma már nem lehet a szakmát kellő általános műveltség nélkül végezni. iHeti kétnapos foglalkozásuk van a szakmunkásaknak, délután háromtól este hétig. Egy nap a konzultációé, a másik a készségfejlesztési gyakorlatoké. A harmadéves Schaller 'Éva a tolnai hármas számú orvosi körzet ápolónője. Alighogy 1978- ban befejezte a szekszárdi egészségügyi szakiskolát, már jelentkezett ide. Hegedűs György, a TÁÉV szekszárdi villanyszerelő-részle- gének 29 éves műszaki előkészítője mondja: — Amikor elvégeztem az általános iskolát, nem volt Pakson — az akkori lakóhelyemen — általános gimnázium, viszont a DÉDÁSZ-hoz felvettek villanyszerelőnek, ami megfelelt érdeklődési körömnek, s harmadik éves szakmunkástanuló koromban lehetőség nyílott arra, hogy beiratkozzak gimibe, immár levelezőn. Közben a Paksi Konzervgyárba kerültem, s tulajdonképpen ott tanultam meg igazából villanyszerelőként gondolkodni. Utána a TÁÉV dolgozója lettem. Természetesen sorkatonai szolgálatot is teljesítettem, majd a gimnázium 3. évének végén levélben kértem a budapesti Kandó Kálmán műszaki főiskola KlSZ-bizottsá- gát, hogy levelezéssel segítsenek felkészülni a továbbtanulásra. Segítettek, s az 1975-ös érettségim után simán felvettek a főiskola levelező tagozá— Szerintem egy érettségi ma már alapvető. A „világ dolgaiban" is könnyebb a tanulás révén eligazodni. A szőke, szemüveges ápolónő a szekszárdi kórházban dolgozott, mielőtt Tolnára került tavaly. — Azzal a kikötéssel vállaltam ott munkát, hogy folytathassam ezt az iskolát. Munkaadóim megértették, ügyeletemet is úgy osztják be, hogy munkám ne ütközzön a tanulási napekkal. tára. Lehet így is fogalmazni: evés közben jön meg az étvágy a tanulásra is... — Az érettségi vizsga és a főiskolai felvétel évében megnősültem, s két gyerekem közül az első, Viktor éppen a matekszigorlatom napján szüleAz immár diplomás Hegedűs György — Végzős. Változik-e a helyzete az érettségi bizonyítvány után? — Semmiben. Fizetésem és a beosztásom is ugyanaz marad. De a. majdani továbbtanulás szempontjából az nélkülözhetetlen.1 Mózer László, a Szekszárdi Húsipari Vállalat 29 éves lakatosa éppen az első negyedévi történelembeszámolóról jön, és a beszélgetés után még két vizsga várja. 18 éves korában ő egyszer már ne kiugrott a továbbtanulásnak, de abbahagyta. Azóta, eltelt tíz év. — Felismertem, hogy tanulás nélkül nem létezhet az ember. Semmilyen munkában. Próbálkoztam több tanulási formával, de ezt a hároméves iskolát találtam a nekem legmegfelelőbb, nek. Egyébként a feleségem is tanul. — Gyerek van? — Igen. És még egyet nem mondtam, Zombán lakunk. — Nem lehet könnyű a helyzetük ... — Igaz. De próbáljuk úgy be. osztani az időnket, hogy jusson mindenre. Sohasem fordult meg a fejünkben, hogy abbahagyjuk a tanulást. Tudjuk, hogy miért csináljuk. tett. A szigorlat is sikerült. .. Otthon nem volt külön helyiségem a tanulásra, a szüleimmel laktunk ekkor, ezért sok időt töltöttem a paksi könyvtárban, olykor — tanulmányi szabadságon — reggeltől estig bújtam a tankönyveket. A tanulás mellett nagy feladatot jelentett az épülő munkásművelődési központ villanyszerelési munkáinak elvégzése, amit ötödma- gammal csináltam. — Visszagondolva: nem volt könnyű eljutni addigK hogy az idén megkaphassam a főiskolai diplomát, hiszen ott volt a család és a munka is, de megérte, mert többet tudok. A feleségem sokat segített, s most már — miután a TÁÉV révén lakást is kaptunk Szekszárdon — úgy érzem, egyenesben vagyunk. Persze, a jelenlegi munkaköröm jó ellátása újabb nagy feladatot jelent, hiszen most a szakmában a kivitelezés elméleti része a tennivalóm. Ebben' még nincs sok tapasztalatom, de ezt is meg lehet tanulni. A szakszervezet lehetőségei A Szakszervezetek Megyei Tanácsa elsősorban üzemi szak- szervezeti bizottságain keresztül tudja hatékonyan támogatni a felnőtt fejjel iskolapadba ülőket, az általános iskola nyolc osztályát, vagy a középiskolát elvégezni szándékozókat, de mint Sifter Józsefné, az SZMT főmunkatársa elmondta, a szak- szervezeti fenntartású művelődési intézményekben is jelentős szellemi és anyagi erőket összpontosítanak a felnőttoktatás támogatásá ra. Két intézményükben — a tolnai és a simontornyai művelődési házban — a felnőttoktatás keretén belül szakmát adó tanfolyamokat is szerveznek rendszeresen. Simontornyán — mivel a művelődési intézmény is szorosan kapcsolódik a bőrgyárhoz — elsősorban a bőrös szakmákban képeznek ki szakmunkásokat, Tolnán pedig az általános iskolai felnőttoktatás biztosításán túl fokozott erőfeszítéseket tesznek a szakmunkások érettségi vizsgára való felkészítésére. A szakmunkásfiatalok egyetemre jutását segíti az a rendelkezés, ami lehetővé teszi, hogy szakmunkásként — érettségi nélkül — jelentkezhessenek egyetemre. Jelenleg a megyében 4 SZET-es fiatal készül a jövő nyári egyetemi felvételire. Ketten a Bonyhádi Cipőgyárban dolgoznak és a Népbolt, valamint a tamási Kop-Ka ÁFÉSZ is küld egyetemre egy-egy fiatalt. Őket elsősorban az üzemi szakszervezeti bizottságok támogatják abban, hogy munkáltatóik a tanulási feltételeiket maximálisan lehetővé tegyék. Ha kell, műszakváltással biztosítsák, hogy eljuthassanak a konzultációkra és sok helyütt anyagi ösztönzéssel is fokozzák a tanulási kedvet. A megyei tanács művelődés- ügyi osztályán arról tájékoztattak, hogy tavaly Tolnában négy településen^ Bátoezéken, Dombóváron, Szekszárdon és Tolnán 121-en tanultak állami felnőtt- oktatás keretében az általános iskola valamelyik osztályában. A középfokú oktatásban természetesen ennél jóval többen vettek részt, bár a létszámban csökkenés tapasztalhat. 1978- 79-ben 2931, 1979-80-foan 2779, 1980-81 -ben 2407 felnőtt diák járt, illetve jár középiskolába A legnépszerűbb forma a dolgozók 3 éves szakközépiskolája, amelynek keretében 885-en tai- nulnak. Négyéves szakközépiskolai tanulmányokat 736-an, gimnáziumit 710-en folytatnak, s az érettségizettek 2 éves kiegészítő tanfolyamán — Bonyhádon — 76-an bővítik ismereteiket. Az említett oktatási formák közül csupán egyetlen az esti tagozat — a bonyhádi cipőipari kiegészítő tanfolyam -, valamennyi többi pedig levelező. A számok tanúsága szerint a mostani 2407 felnőtt diák közül 1232 a nő. S íme egy kor szerinti statisztikai: 20 év alattiak: 533 fő. 20—25 év közöttiek: 540 fő. 26—30 évesek: 652 fő. 31—40 évesek: 509 fő. 40 év felettiek: 73 fő. A bátaszéki gimnázium évek óta jó eredményeket ért el a középiskolai felnőttoktatás terén, ezért választottuk beszélgetőpartnerül Károlyi Károlyné igazgatóhelyettest. A példás eredmények ellenére nálunk is számtalan gond merül fel, a felnőttekkel való foglalkozás során... —• Vajon a munkahelyek, a tanuló felnőttek nem túl bizo- nyítványcentrikusak? Azaz a felnőttkorban megszerzett érettségi bizonyítvány valós tudást takar-e? — Részben igen, részben nem. Tapasztalatunk az, hogy akiktől a munkahelyük megköveteli a középiskola elvégzését, azok rendszeres, kitartó tanulással a tudást is megszerzik. Ez általában a harminc éven fölüliekre vonatkozik. A fiatalabbak úgymond „átevickélik” a négy évet, s közülük is maradnak ki a legtöbben — már az első osztályból. Pontosabban az első beszámoló idején, amikor rájönnek, hogy a levelezőn is komoly, lelkiismeretes és állandó munkát követel az iskola. — A felnőtt diákok és az iskola találkozásai — gondolok a különböző ünnepségekre, ballagásra — hasonlóak a 14—18 évesekéhez. — Sajnos, ez így van. s nem is helyeslem ezeket a formákat. A felnőttek oktatási rendje mindenben eltér a nappalisokétól, az ünnepségek viszont nem. A magunk példájából kiindulva viszont el kell mondani, hogy a felnőtték éppen úgy igénylik a ballagási ünnepséget, a felvonulást, a tablókészítést, mint a tizennyolc éves érettségizők. Amíg erre igényük van, s az ünneplésre, búcsúzásra nem taA tapasztalatok azt bizonyítják, hogy bejutni könnyebb a középfokú oktatási intézményekbe, mint elvégezni azok valamelyikét. Az úgynevezett lemorzsolódás ugyanis — sajnos - számos esetben eléri a 30, sőt ennél is több százalékot. Ez - persze — iskolánként változó, de például az egyik szakközépiskolában egy 42-es létszámmal indult osztály másodikban már 19 tanulóra csökkent, s közülük 15 fejezte be tanulmányait. A kritikus időszak tehát a kezdet, az első osztály. Jól szemlélteti ezt az, hogy az utóbbi két évben 3823 elsős kezdett, de az idei tanévi 1187 újabb tanulóval is a matematikailag lehetséges 5010 helyett a felnőtt tanulók száma csupán- a már említett 2407, pedig az utóbbi adatba a negyedikes szakközépiskolásokat is beleszámoltuk. Mindez szolgáljon tanulságul ahhoz, hogy nem elég a kezdeti lelkesedés, mert folyamatos, kitartó tanulásra van szükség. örvendetes viszont egy tamási járási tapasztalat, ami á cigány lakosságra vonatkozik: közülük mind többen, fejezik be az általános iskolát, s munkába állva, a korábbinál nagyobb számban tanulnak tovább Tamásiban, a gimnáziumban. tálunk más formát, addig nincs mit tenni... — A levelezőn tanulók hetente egy alkalommal jönnek ösz- sze az iskolában. Ezek a konzultációk a problémák felvetésére sem elegendőek. — És sajnos, problémák is alig-alig vetődhetnek fel: részben az idő rövidsége miatt sem, részben pedig azért, mert az ezernyi munkahelyi és családi problémával küzdő felnőttek csak ritkán „napra készek” a tananyagból. Ezért a konzultációkon magam is a tananyag nehezebb részeit emelem ki, magyarázom el és megválaszolom a kérdéseiket. Mi, mármint a bátaszéki gimnázium előnyös helyzetben vagyunk. Az iskola nem nagy, tehát minden tanur lónkat — a felnőtteket is beleértve — jól ismerjük, több időt tudunk fordítani a velük való foglalkozásra, sőt a levelező tagozaton is előfordul, hogy egy-egy osztály — például a mostani másodikosaink — kitűnő közösséggé válnak. Egyébként jövőre átszervezik a középiskolai felnőttoktatást: heti két napot töltenek majd a levele- zősök az iskolában, sőt, bevezetik itt is a fakultációt. — Tolna megyében egyedül Bátaszéken van csak osztályozó vizsga. Mik erről a tapasztalataik? — Sokan úgy vélik, x hogy azon csak meg kell jelenni. Pedig nem így van. Ezért a magánvizsgázók közel hatvan százaléka megbukik. Egyetlen dolgot mondanék még a levelező hallgatók és magánvizsgázók beszédkészségéről, amivel bizony hadilábon állnak: elolvassák a tankönyvet, a jobbik esetben többször is, viszont visszaadni azt csak nagyon nehézkesen tudják. Nyolcvanórás rendszerben A megyében a dolgozók iskolája kivételével a szekszárdi Babits művelődési központ szervezi a felnőttek általános iskolai oktatását. Ezt a múlt évtized elején meghonosított, vizsgára előkészítő előadássorozatot nyolcvanórás rendszerben végzik, s a diákok elsajátíthatják azokat az ismereteket, amelyekre a vizsgákon szükség van. Ez a ma már országos gyakorlat hajdan Tolnában alakult ki. Itt két kurzus az első négy osztály tananyagát tartalmazza, a szintvizsga az ötödik és hatodik osztály elvégzését teszi lehetővé, s van az úgynevezett osztályozóvizsgára előkészítő előadássorozat, aminek hallgatói az általános iskola hetedik, nyolcadik osztályából vizsgázhatnak. Ezt az előadássorozatot igen jól felkészült pedagógusok tartják. Munkájuk eredménye, hogy mig 1970-ben a lakosság iskolai végzettsége a megyében átlagosan 5,6 osztály volt, addig tavalyra ez a szint kettővel emelkedett. Az előadássorozat résztvevőinek száma az évek folyamán valamelyest mérséklődött. Ugyanis az idősebb korosztályból akik akarták, s tudták, mái elvégezték a nyolc osztályt. Most a kisebb településeken alacsonyabb létszámmal, de alig kevesebb előadást szervez a megyei művelődési központ. Céljuk az, hogy itt is elérjék: az aktív keresők között élő 15 ezer olyan Tolna megyei ember, aki nem végezte el az általános iskolát, befejezze alapfokú ta nulmányait. Az oldalt írták: V. Horváth Mária, Szepesi László, Szűcs László János, Tamási János, Vitaszek Zoltán. A fényképeket Czakó Sándor készítette. Érettségi, majd főiskola — levelezőn Egy kis statisztika Mit mondanak a számok?
